Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-27 / 73. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK tússzá 1991. MÁRCIUS 27. SEVARDNADZE KATONAI PUCCSTÓL TART Parlamenti döntés: FELFÜGGESZTIK A BÁNYÁSZSZTRÁJKOT Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter a BBC amerikai televíziós állomásnak adott hétfői nyilatkozatában ismét figyelmeztetett a katonai puccs veszélyére, hangsúlyozta, a konzervatív erők komoly támadást kezdtek a Szovjetunióban a demokrácia ellen. Nem tetszenek nekik az elért változások és most azokat támadják, akik ezek megvalósításában részt vettek. A három hónapja leköszönt miniszter megvádolta a katonai vezetést, hogy megpróbálja szabotálni azokat a "kötelezettségeket, melyeket a Szovjetunió vállalt a hagyományos fegyverek korlátozása terén. Kijelentette: „Csalódott vagyok, amikor tudatosítom, mi történt a szerződéssel a hagyományos fegyverekről". Ugyanakkor Sevardnadze szerint még semmi sincs veszve, de nehéz lesz ismét megszerezni a nép bizalmát. Azt mondta, Gorbacsovnak és Jelcinnek végre meg kellene oldaniuk vitáikat, kompromisszumot kellene kötniük, s a Nyugatnak is növelnie kellene a Szovjetuniónak nyújtott támogatást. Tegnapi ülésén a szovjet parlament döntött a bányászsztrájkok két hónapra szóló felfüggesztéséről. Erre feljogosítja a kollektív munkahelyi viták megoldásáról rendelkező törvény. Nyikolaj Voroncov környezetvédelmi miniszter viszont a hétfő esti rendkívüli kormányülés után úgy nyilatkozott az Interfax hírügynökségnek, hogy a kabinet kész a „közeljövőben" tárgyalásokat kezdeni a sztrájkoló bányászokkal. Elmondta: a miniszterek többsége először hajlott arra, hogy erő alkalmazásával oldják meg a helyzetet, ám végül ez az álláspont nem kapta meg a szükséges támogatást. Pavlov kormányfő viszont változatlanul ragaszkodik eredeti álláspontjához, hogy csak azokkal a bányászkollektívákkal tárgyal, akik letesznek politikai követeléseikről. Szintén hétfőn született az a kormánydöntés, amely március 26-a és április 15-e között megtilt minden nagygyűlést és tüntetést Moszkvában. Á határozat azzal áll összefüggésben, hogy a Demokratikus Oroszország nevű mozgalom vezetése holnapra tüntetést és nagygyűlést hívott össze Jelcin támogatására. Ezen a napon kezdődik az Oroszországi Föderáció népképviselőinek rendkívüli kongresszusa, melynek összehívását mindenekelőtt a konzervatív képviselők erőszakolták ki az orosz parlamentben. A moszkvai városi tanács pénteken engedélyezte a tüntetést, bár előző nap a szovjet parlament ennek ellenkezőjét ajánlotta a városházának. A kormány most lezárta a vitát, s egyben eleget tett Gorbacsov elnök vasárnapi kérésének, hogy tegyen határozott lépéseket a közrend biztosítására a rendkívüli kongreszszus idején. Mihail Gorbacsov államfő hétfőn találkozott a Kremlben Ozava Icsiroval, a japán kormánypárt főtitkárával. Gorbacsov jelezte a szovjet fél rugalmas viszonyulását a Kurill-szigetek kérdéséhez. A japán politikus szerint éppen a négy sziget sorsa az egyetlen akadály a kétoldalú kapcsolatok teljes potenciáljának kihasználásában. Jól tájékoztott körök tudni vélték, Tokió 28 millió dolláros hitelt ajánl fel Moszkvának a négy szigetért cserébe. A japán külügyminisztérium szóvivője azonban tegnap cáfolta ezeket az értesüléseket. EURÓPAI KEREKASZTAL A KISEBBSÉGEK JOGAIRÓL Európa Kerekasztal néven kétnapos nemzetközi tanácskozást tartottak Bécsben a kisebbségek jogairól. A vendéglátók részéről Josef Riegler osztrák alkancellár beszédében azt hangsúlyozta, Európa stabilitása és biztonsága nem kis mértékben attól függ, hogyan sikerül megoldani országaiban a nemzetiségi feszültségeket. Magyar részről Enzt Géza, á miniszterelnöki hivatal államtitkára felszólalásában arra mutatott rá, a volt szocialista országokban a monolit birodalmi politika nem engedte kifejeződni és egyúttal konzerválta a nemzetek és népcsoportok közötti feszültségeket, most viszont a nemzeti indulatok egy része az adott állam területén élő kisebbségek ellen irányul. Ha pedig tovább érvényesül az a túlhaladott nemzetállami koncepció, amely nem ismeri el az illető állam területén élő népek egyenjogúságát, a kisebbségeket a többség akaratának kívánja alávetni, akkor ez lehetetlenné teszi a térség politikai helyzetének megszilárdulását. Csehszlovák részről a tanácskozáson Ján Čarnogurský, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Václav Benda, a Kereszténydemokrata Párt elnöke és Pavel Bratinka, a Polgári Demokrata Szövetség elnöke szólaltak fel. A Csehszlovák Sajtóiroda híre szerint a konferencián elhangzottakból az derült ki, hogy a nemzetiségi problémák nemcsak kizárólag Közép-Európa sajátosságai, ilyen gondokkal már évek óta különböző mértékben küzd például Belgium, NagyBritannia és Spanyolország. VÁCLAV KLAUS HAZATÉRT LONDONBÓL CSAK RADIKÁLIS REFORMOT Václav Klaus csehszlovák pénzügyminiszter tegnap befejezte kétnapos nagy-britanniai utazását és hazaérkezett Prágába. Klaus a londoni Gazdasági Intézetben tartott előadást, de a szigetországban való tartózkodását arra is kihasználta, hogy intenzív tárgyalásokat folytasson a kormány, a gazdasági körök és a politikai pártok képviselőivel. Tegnap délelőtt találkozott Margaret Thatcher volt kormányfővel. Még ezt megelőzően, londoni látogatásának első napján folytatott megbeszéléseket Jacques Attalival, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnökével, valamint Douglas Hogg brit külügyi államminiszterrel. Az említett intézetben elhangzott előadásában a piacgazdaságra való átállás csehszlovák tapasztalatairól beszélt, elutasította a gazdasági reform nem stabil és nem hatékony formáját, amely a két gazdasági világ különbözőségéből indul ki. Elutasította az 1968-as prágai tavasz idején született harmadik út koncepcióját, a piaci szocializmusról szóló nyugati teóriát és a peresztrojka módszerét is, amely nem képes a piacgazdaság megteremtésére. CSEHSZLOVÁK-SZOVJET GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK AKADÁLYOK A BANKOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN Václav Valeš, a szövetségi kormány alelnöke tegnap Moszkvában Konsztantyin Katusewel, a külgazdasági kapcsolatok miniszterével tárgyalt. Szakértők bevonásával tekintették át a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi megállapodások teljesítése során felmerült problémákat. Megállapították, a szerződések kedvező feltételeket teremtenek a jövőben is a csehszlovák-szovjet együttműködés fejlesztéséhez. Teljesítésük azonban jelenleg főleg a bankok közötti együttműködés terén ütközik bizonyos akadályokba. Ennek következtében nem teljesítik a kereskedelmi cserét az indikatív jegyzékek szerint, és további gondok is származnak belőle. Még a csehszlovák delegáció megérkezése előtt a szovjet fél pozitívan oldotta meg azt a kérdést, hogy az említett jegyzékeken szereplő téteiek állami megrendeléseknek tekinthetők-e. Ezzel lehetőséget teremtett a további tárgyalásokra. A felek tisztázták valutaárfolyamaikkal kapcsolatos álláspontjukat. Jozef Bakšay külkereskedelmi miniszter a tárgyalások után azt mondotta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának, hogy elégedett. Szavai szerint mindkét fél érdekelt a kötelezettségvállalások teljesítésében. LÉGITÁMADÁSOK A KURDOK ELLEN (Folytatás az 1. oldalról) ta az iraki invázió után zárolt kuvaiti bankbetéteket. Az iraki bankbetétek viszont továbbra is be vannak fagyasztva. Bagdad hétfőn a Biztonsági Tanács elé terjesztette a pontos jegyzéket azokról a javakról, melyeket az invázió után tulajdonított el. A jegyzéken 457 millió dollár értékű arany, 600 millió dollár és 11 láda kuvaiti dinár (a pontos összeg nem ismeretes) szerepel, valamint pontosan meg nem határozott mennyiségű fémpénz. Az arany és a készpénz értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt. Kuvait ezenkívül követeli a könyvtárakból és múzeumokból, valamint az igazságügy- és belügyminisztériumból eltulajdonított dokumentumok visszaszolgáltatását is. Kuvait szerint eltűnt 15 polgári repülőgép és 30 hajó. Az emírség ENSZ-nagykövete a Biztonsági Tanácshoz írt levelében hangsúlyozta, össze kell hasonlítani az iraki jegyzéket a kuvaiti követelésekkel. New York-i források szerint a BT öt állandó tagja még nem jutott megállapodásra a végleges tűzszünetről rendelkező határozat ügyében, amelyet az Egyesült Államok terjesztett elő, de diplomaták szerint közel az egyezség, már csak néhány pontot kell tisztázni. Közben Julij Voroncov szovjet ENSZ-nagykövet bejelentette, a Szovjetunió szerint jelentősen csökkenteni kellene a külföldi katonai erőt az öböl térségében és létre kellene hozni az ENSZ katonai flottáját, amely őrizné a tengeri útvonalakat. Voroncov konkretizálta Moszkva elképzeléseit, ezek szerint az idegen katonai jelenlétnek a térségben nem lenne szabad meghaladnia az 1990. augusztus 1 -i szintet, vagyis az iraki agresszió előtti mennyiséget. Még egy hír, amely valóban szomorú: szövetséges katonai források szerint kb. 100 ezer iraki katona vesztette életét a hathetes háborúban. Ez az iraki hadsereg egytizedét jelenti. A források szerint ezt az adatot nem lehet tovább pontosítani. A legtöbb katona nyilván a katonai célpontok és útvonalak ellen intézett ötnapos állandó bombázások során vesztette életét, mielőtt megkezdődött volna a négynapos szárazföldi támadás Kuvait felszabadításáért. DE ML LESZ A GYEREKKEL? Mondhatják, hogy fantáziátlan, földhözragadt vagyok, mégis be kell vallanom: szkeptikusan fogadtam Václav Havel múlt szombati párizsi kitérőjének programját. Az európai konföderációról tárgyalt Francois Mitterrand elnökkel, illetve az e témáról júniusra Prágába tervezett nemzetközi értekezlet előkészítéséről. Persze, az ötlet lehet szép, nemes, ugyanakkor: a politika mindig kemény realitás, s amikor utópiákra próbáltak politikát építeni, annak mindig kiábrándulás volt a vége. Félremagyaráznám a konföderáció fogalmát? Segítségül az egyik lexikon szócikke: A konföderáció „államok állandó szövetsége, amely bizonyos meghatározott (főleg külpolitikai és katonai) cél érdekében jön létre..." Persze lehetne másként is, bővebben is magyarázni. Mégis munkál bennem a kételkedés ördöge. Bármilyen újszerűen értelmezett európai konföderációról legyen szó, kellenek hozzá bizonyos feltételek. Vannak? Az ötletet Mitterrand dobta be ismét a köztudatba. Fontos az időpont is: 1989. december 31-én elhangzott újévi beszédében említette. Nem sokkal a berlini fal leomlása, a romániai forradalom (így értékeltük akkor) után. A nagy eufória időszakában, amikor a nyugati vezetők szinte versengtek abban, ki tud szebb és lelkesebb terveket kovácsolni a pártdiktatúrákat éppencsak megdöntő kelet-európai országok megsegítésére. Nem kétlem, őszinlén gondolta ezt mindenki. De azóta mennyi minden változott! Kezdjem azzal a frázissal, hogy sok dolgot nem így képzeltünk el, hogy a valóság a legpesszimistább előrejelzésektől is .keményebbre sikeredett? Hogy már nem eufória, hanem nacionalizmus van, meg gazdasági válság, munkanélküliség, életszínvonal-zuhanás, hogy vannak egymásra acsarkodó újgazdagok és újszegények? Hogy térfelünkön eluralkodott a sanda gyanúsítgatás, hogy van új boszorkányüldözés, s önös karrieristák robbantanak ki parlamenti és kormányválságokat? Hogy a Balkánon állandósult a feszültség, s a szétesés határán ma még egyensúlyozni tudó Jugoszlávia önmagában egy puskaporos hordó? Hogy minden szovjet tagköztársaság is lassan azzá válik? Hogy a szétesett katonai és gazdasági struktúrák helyett még nincs semmi? Hogy még a német egyesítés sem sikerült olyan szépen, ahogy Kohl megálmodta? Persze, minden állításomat meg lehetne kontrázni a pozitív változások sorolásával és a szebb jövő ígéretével. Ezeket nem tagadom. Kételyeimet ugyanis a konföderációra vonatkozó „konkrétumok" indokolják. Igaz, egyelőre nem lehet túl sok részletet tudni a Mitterrandféle koncepcióról. Az AFP francia hírügynökség jól informált párizsi körökre hivatkozva ezt irta: Prágában a konföderáció feltételezett legfontosabb területeinek egyes kiválasztott témáit vitatják majd meg (energetika, környezetvédelem, közlekedési és távközlési hálózatok, kultúra, utazás). A 33 országból másfélszáz neves gazdasági szakértő, politikus, kulturális személyiség részvételével sorra kerülő tanácskozásról olyan dokumentumot akarnak kiadni, amely konkrét javaslatokat tartalmaz az említett témakörökben. Franciaország és Csehszlovákia minden európai állam előtt nyitott keretet akar teremteni, amelyen belül minden ország egyenjogú. A konföderáció célja semmiképp sem lesz až, hogy a 33 európai ország közös politikát folytasson, csupán a pontos és a konkrét tervek kidolgozása. Ezek finanszírozását az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank fogja végezni, ez a bank lesz a konföderáció „pénzügyi eszköze". Az egésznek a keretében olyan terveket is meg lehetne valósítani, amelyekben az államoknak csak egy szűkebb csoportja venne részt (például gyorsvasút építése Közép-Európában vagy a Duna-medencében). Az államok e rugalmas szövetségéből nem következik semmiféle integráció vagy a szuverenitás átruházása, mint például az Európai Közösségek esetében. Ami a jogi formát illeti: a diplomáciai erőfeszítések a konföderáció valamiféle alapítólevelének az elfogadásában csúcsosodnának ki. S most sorolom további kételyeimet. Harminchárom ország konföderációja. Van egy helsinki (vagy másképp: összeurópai) folyamatunk, igaz, az USA-val és Kanadával kiegészítve. A franciák mindig szívesen deklarálták, hogy szuverén és Washingtontól független külpolitikát folytatnak, de az amerikaiak jelenléte, érdekeltsége Európában még sokáig tény marad. Kelet-Európa még sokáig csak szegény rokon lesz a konföderációban is: nyugati szakértők szerint legkevesebb 15-20 évre van szüksége a felzárkózáshoz. Ezt Havel és Mitterrand is tudja. Tehát van egy mind jobban működő helsinki folyamatunk, amelynek lassan-lassan kiépülnek az intézményei, amely már rendelkezik bejáratott mechanizmusokkal, csatornákkal. Dobjuk el az egészet és kezdjünk egy újat? Olyan sok időnk van? Az említett konkrét tervekhez: három helsinki kosár volt közülük az egyik gazdasági. Ezenkívül van egy Pentagonáiénk (konkrét programokkal), tudjuk kik a tagjai és azért ők, mert náluk vannak bizonyos közös előfeltételek, amelyek az együttműködést reálissá teszik. Van egy visegrádi háromszögünk is, szintén tudjuk, kik a tagjai és miért éppen ők, hogy miért zártak ki belőle más jelentkezőt, aki esetleg hátráltatta volna az együttműködést. Mégis, sem a Pentagonáléban, sem a hármaknál nem könnyű az érdekegyeztetés. És egyik sem nevezné magát konföderációnak. Harminchárom ország esetében talán könnyebb lesz az érdekeket egyeztetni? A konföderációhoz azért valamivel több kellene... Helsinki folyamat, Pentagonálé, háromszög, konföderáció. Félő, hogy a sok bába között elvész a gyerek. Nem az eszmével van bajom, hanem az időszerűséggel. Van-e olyan kelet-európai ország, amelynek most éppen az európai konföderáció a legnagyobb gondja? Akkor pedig mire jó az egész felhajtás, valaki így akar kitűnni? Kérdezem még akkor is, ha a konferencián netán hasznosítható ötletek születnek. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN W

ashingtonban tegnap megerősítették, hogy Bush amerikai elnök személyes üzenetet intézett Mihail Gorbacsovhoz. Fitzwater fehérházi szóvivő tájékoztatása szerint az elnök gyorsabb haladást sürgetett a fegyverzetellenőrzési tárgyalásokon. Az e téren tapasztalható nézeteltérések a szovjet-amerikai csúcstalálkozó időpontjának további halogatásához vezethetnek. Még mindig nem készült el a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló úgynevezett START-szerződés, amelyet eredetileg februárban kellett volna aláírni. Mint ismeretes, a februári csúcsot az öböl-háború és a balti események miatt halasztották el. A

lexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke április végén Ausztráliába és Új-Zélandra látogat - közölte hétfőn Melbourne-ben az ausztrál parlament szóvivője. A Csehszlovák Sajtóiroda érdeklődésére a hírt a Szövetségi Gyűlés elnökének prágai titkársága is megerősítette. Dubček Melbourne-ben emberjogi díjat vesz át. Felkeresi Sydneyt és Canberrát is. ázezer szovjet katonát kell az O

/

. idén kivonni a volt NDK területéről. Hartmut Foertsch vezérőrnagy, a német kormány megbízottja tegnap arról tájékoztatott, hogy ennek a teljesítése nem fog nehézségekbe ütközni. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a Szovjetuniónak és Lengyelországnak meg kellene állapodnia a tranzit kérdésében, de ez a probléma is csak minimális késedelmet okozhat, mert a csapatkivonás terve rendkívül rugalmas. Jelenleg a szovjet katonák légi úton térnek haza Németországból, éppen azért, mert Varsó még nem mondott igent a vasúti szállításra. L

ech Walesa lengyel államfő, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, a zsidó hitközség képviselőivel hétfőn megtartott találkozóján ígéretet tett arra, hogy minden befolyását kihasználja a lengyel antiszemitizmus felszámolása érdekében. Tegyük hozzá: az elnökválasztási kampány során éppen Walesa kijelentései keltettek aggodalmakat a lengyel zsidóság körében. Walesa most kénytelen volt beismerni, hogy az utóbbi időben tényleg voltak Lengyelországban antiszemita megnyilvánulások, hozzátéve: ezek csak egyedi jelenségek, de ennek ellenére szégyenkezik miattuk. K

uvaitban április közepén arab minicsúcs lesz. Az Al Vafd egyiptomi ellenzéki napilap kairói diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, az öböl menti együttműködési tanács hat országának vezetői a szíriai és az egyiptomi elnökkel ülnek majd tárgyalóasztalhoz. Azért csak április közepén, mert akkor ér véget az iszlám szent hónap, a ramadán. A tanácskozáson elsősorban az új öbölbeli biztonsági rendszerrel, valamint az együttműködés bővítését célzó konkrét javaslatokkal foglalkoznak majd. J

apán 10 millió dollárt folyósít az Izrael által megszállt területek palesztin lakosságának a megsegítésére. Erről tegnap döntött a tokiói kormány, amely egyúttal bejelentette, 2,5 millió dollárt az öböl-háborúban keletkezett ökológiai károk következményeinek a felszámolására utalnak át. A 10 milliót a palesztinok az ENSZ-en keresztül kapják, mégpedig élelmiszersegélyek formájában. E

gyiptom és Irán tegnap, 21 évi szünet után felújította a diplomáciai kapcsolatokat, egyelőre csak az érdekképviseletek szintjén. A hírt a kairói lapok közölték. Az egyiptomi érdekképviselet az olasz nagykövetség mellett kezdte meg működését, az iráni diplomaták pedig Svájc kairói nagykövetségének épületében. H

afez Asszad szíriai államfő tegnap Damaszkuszban tárgyalt Husszein jordán uralkodóval. Asszad szóvivője szerint az arab világ helyzetével, az öbölháború következményeivel és a nemzetközi színtéren előterjesztett békejavaslatokkal foglalkoztak. Ez utóbbi alatt nyilvánvalóan azokat az amerikai törekvéseket értette, amelyek célja, hogy az arab országok és Izrael kezdjenek párbeszédet a palesztin kérdés;öl. Jordán források szerint szó volt az Arab Államok Ligájának öböl-háború utáni első külügyminiszteri értekezletéről is, ezt a jövő vasárnapra tervezik. B

elgium, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia segítséget kíván nyújtani a közép-kelet-európai országoknak atomenergetikai berendezéseik biztonságának növelése terén. A cél az, hogy ezek megfeleljenek az Európai Közösségekben érvényes normáknak.