Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-26 / 72. szám, kedd

7 KÖRNYEZETVÉDELEM 1991. MÁRCIUS 26. BIOÜZEMANYAGOK AZ ÖNELLÁTÁSBAN ÁTLÉPTÜK A KÖRNYEZETVÉDELEM HATÁRAIT MUNKATÁRSUNK KÉRDÉSEIRE PETER SABO, A ZÖLDEK PÁRTJÁNAK ÚJ ELNÖKE VÁLASZOL Nemrég tartotta első kongresszusát Szlovákiában a Zöldek Pártja, amely a Szlovák Nemzeti Tanácsban ellenzéki eró'ként van jelen. A tanácskozásról elég kevés hír látott napvilágot. Annyi azonban abból is kiderült, hogy teljes tisztújítás volt a párt vezérkarában. Élére a politikai életben eddig aránylag ismeretlen Peter Sabo került. • Elöljáróban elárulna valamit önmagáról? — Eredeti foglalkozásom szoftvermérnök, gyermekkorom óta amatőr botanikus vagyok. Több évig a pöstyéni tájvédelmi csoportot vezettem. Politikus többé-kevésbé véletlenül lettem. Egyszerűen hagytam magam rábeszélni arra, hogy szükség van rám a politikában. Hosszú távon azonban előreláthatóan nincs szándékomban politikai pályán maradni... • ... hozzáteszem: június óta SZNT-képviselő is. Agilis tagja a nemzetgazdasági és költségvetési bizottságnak, amelynek ülésein környezetbarátként felhozott meglátásai teszik teljessé a gazdasági, vállalkozói és szociális szemléletek sokaságát A Zöldek Pártjának elnökévé történt megválasztása nem foghatja vissza eddigi képviselői aktivitását? — Pártvezetői szerepvállalásom bizonyos értelemben szükségmegoldás. Korábbi elnökünk már fél éve a Szövetségi Gyűlés környezetvédelmi bizottságában tevékenykedik. így többnyire csak a hét végén tartózkodhat Pozsonyban, ami kevés az emberekkel való kapcsolattartásra, de a szervezőmunkára is. A képviselői klub elnökeként korábban is gyakran megfordultam a Zöldek Pártjának Titkárságán, munkatársaival állandó kapcsolatban álltam. Hogy végül is mennyire sikerül majd egyeztetnem a két beosztásomat, azt az idő mutatja meg. Magam sem tartom tartós megoldásnak. Elképzeléseim szerint szervezési teendőimet a titkárságra és azokra az emberekre hagyom, akik hajlandók lesznek ebben segíteni. • Legutóbb az SZNT plénuműlésén a Tatragate ügyében hallatta hangját. Hivatalosan ugyan pontot tettek az eset végére, ám biztosan megvan róla a véleménye. — Szerintem a nemzeti parkokban korlátozni kellene a külföldi tőke mozgásterét, mivel nemzeti örökségről van szó. Ahhoz pedig a hazai ember mindig másképp viszonyul, mint az, aki csak időnként fordul meg a Tátrában, s nem ott eresztett gyökereket. A Tatragate esetet két síkon kell látni. Ha valaki problémafelvetésünkben miniszterek leváltásának szándékát vélte felfedezni, akkor téved. Ezt még decemberi felszólalásában egyértelműen bizonyította Budaj képviselő úr. Mi azt vártuk, garanciát kapunk arra, hogy a szerződésekben rögzített elképzelések sohasem kelnek életre. Szlovákia számára ugyanis hátrányosak és elfogadhatatlanok, s a Tátrában megvalósíthatatlanok. Mert a Tátra nagyon kicsi, könnyen sebezhető. Tudósaink messze jobban ismerik, mint a külföldiek, akik teljesen más földrajzi övezetben élnek... Ám a garanciavállalás egyszerűen elmaradt. S a történések csak azért kapcsoltak magasabb fordulatszámra, mert kérdéseinkre nem hangzottak el világos válaszok. Januárban viszont a demokrácia síkjára terelődött az ügy. Szerintem az egészben nem az volt a lényeges, érvényesek-e a szerződések, vagy nem. Lényegesnek a politikai etika és erkölcs kérdése bizonyult, az a tény, hogy a létező dokumentumok és a rajtuk levő aláírások kilétét nem jogilag, hanem ténylegesen bizonyították be. Az érintett kormányképviselők igyekeztek az egész esettől megszabadulni, azokat bélyegezték meg, akik hozzásegítettek tisztázásához, vagyis a zöldeket... Akkor olyanról tárgyaltak a képviselők, amit maguk sem ismertek. Kérdem én: kinek kellene hozzáférhetővé tenni az információkat, ha már a szlovák parlamentnek sem. Ezzel aztán a demokrácia síkjára terelődött a dolog> És felvetődött a kérdés: vajon ki kit ellenőriz, a kormány a parlamentet, vagy a parlament a kormányt... Nem akarom kommentálni a Mikuláš Hubát ért támadásokat. Személyiségét, jelenlegi politikai és társadalmi életünkben betöltött szerepét viszont kiemelném, ami teljesen ellentmond annak az állításnak, hogy bomlasztó csoportként tevékenykedünk, s mindenáron meg akarjuk buktatni a kormányt. Véleményem szerint minden társadalomban szükség van az ellenzékre, hiszen csak a haladást szolgálhatja. Kritikára meg méginkább, csupán a minisztereknek kellene leszokniuk arról, hogy azt ne a személyük elleni támadásnak véljék. • Pillanatnyilag Szlovákiában több környezetvédelmi bomba ketyeg. Közéjük sorakozhat esetleges beindításával a bősi vízlépcső is. Önnek mi a véleménye erről az építkezésről? — Szerintem olyan megoldást kell találni, amely minimalizálja a kockázatot. Ilyennek tartom a tudósés környezetvédő körökben is támogatott D/C variánst, miszerint Pozsonyig hosszabbítanák meg a csatornát, s úgy osztanák el a folyó vizét, hogy az öreg Duna-meder is el legyen látva a szükséges mennyiséggel. Ily módon megindulhatna a hajózás, megoldódna az árvízvédelem. És közben átfolyó üzemelés mellett — s bár kisebb teljesítménnyel — az erőmű is működhetne. Hogy teljes mértékben nem lesz kihasználva, az nem a mai környezetvédők hibája, hanem azoké, akik meggondolatlanul javasoltak ilyen gigantikus művet. S nekik kellene a keletkezett anyagi károkért felelniük. Bős ugyanis ma környezetvédelmi problémaként jelentkezik, ám hosszú távon gazdasági teher. Vegyük csak például a kiváló minőségű föld alatti ivóvízkészletet, amely gyakorlatilag mindennemű feldolgozás nélkül használható. Ha felépülne a Pozsony alatti víztározó — amint kiszámították —, medrében több mint 200 különböző toxikus üledék rakódna le, s idővel elértéktelenítené az ENSZ-ben is nyilvántartott óriási vízkészletet. S annak pedig hosszú távon gazdaságilag látnánk kárát. • Még egyszer térjünk vissza a kongresszusra. Régi marad vagy netán irányt vált a Zöldek Pártja? Hogyan próbálnak politizálni a jövőben? — Első rendes kongresszusunkat tartottuk, irányvonalunk most van kialakulóban. Programunkhoz is annyi kiegészítés hangzott el, hogy teljes egészében csak április 15-re leszünk képesek elkészíteni. Többnyire szervezési kérdésekkel foglalkoztunk, kiléptünk a környezetvédelem határain túlra. Szeretnénk eljutni oda, hogy alternatívát kínálhassunk a mindinkább technokrata beállítottságú fogyasztói társadalmunknak. Nyolcvankilenc novemberében váratlanul, amatőrökként léptünk a politika színterére. Ám gondolom, ezzel szinte mindegyik párt szemben találta magát. Előnyünkre szolgál, hogy védelmi identitásunk nehéz viaskodások árán már az előző rezsimben kialakult, megtanultuk a gyors véleményalkotást. Ma sokan egyszerűen nem értik, és független fellépésünket bomlasztónak minősítik, mert mindenről van saját véleményünk. Ezután szeretnénk politikai síkon is helytállni, s odáig hatni, hogy a környezetvédelmi szemlélet életünk minden területére behatoljon. Pártunk pillanatnyi erjedése, remélem, később színvonalasabb munkánkban jelentkezik. • Köszönöm a beszélgetést. J. MÉSZÁROS KÁROLY A legidősebb korosztály tagjai talán még emlékeznek arra, hogy régen a falusi gazdaságokban alig-alig használtak külső forrásból származó energiát. Egyedüli idegen energiaforrás a világításra használt petróleum volt. A mezőgazdasági termelés energiaszükségletének kielégítése jóformán kizárólagosan a zárt termelési láncban létrejövő energiaforrásokra épült. Az állati húzóerőre és az emberek kétkezi munkájára. A robbanómotorok és az elektromos energia elterjedésével az energiafelhasználás a mezőgazdaságban is a külső források irányában mozdult el. Mára szinte az összes energiaszükségletet ilyen forrásokból táplálják. A mezőgazdasági termelés intenzitásának és termelékenységének növekedése, főleg a nyugati országokban egyre sürgetőbb igénnyel veti fel a túltermelési problémák megoldását. Emellett az energiafelhasználás mértéke a termelés költségszintjét is jelentősen megnövelte, ezért ezen a téren is az okos mértéktartás lett az irányadó elv. Nem beszélve a környezetkímélő termelési eljárásokról, a biotermelés népszerűségéről, a vissza a természethez jelszó jegyében meghirdetett célokról. A biotermelés vagy más nevén alternatív gazdálkodás által kidolgozott alapelvek ma már nemcsak az egészséges élelmiszerek előállítására nyújtanak útmutatást, hanem környezetkímélő és energiatakarékos termelési eljárásokat is kínálnak. Ausztriában és Németországban például a jellegzetes alternatív növényként ismert repce magjából sajtolt olaj üzemanyagként való felhasználásával kísérleteznek és érnek el jó eredményeket a szakemberek. A repceolaj üzemanyagként való felhasználására kéťmódszer ismeretes. Az egyik a tiszta repceolajjal működő speciális Elsbett motorok alkalmazása, a másik lehetőséget a repceolaj feldolgozása, ún. észterizálása kínálja. Ennek során a repceolajból dízelolajnak megfelelő minőségű üzemanyagot állítanak elő, ami a motorok átalakítása nélkül is alkalmazható üzemanyagként. Gazdasági számítások szerint hektáronként 3 tonna repcetermésből ezer liter biodízel és mintegy 2 ezer kilogramm takarmányozásra kiváló repcepogácsa nyerhető. Tény viszont, hogy az így nyert repceolajnak alacsonyabb a fűtőértéke, s a motorok teljesítménye is csökken. A felmérések alapján, ha egy zárt termelési rendszerben megtermelt repceolaj egynegyedét élelmiszeripari célokra használják fel, a fennmaradó menynyiséget pedig üzemanyagként dolgozzák fel, ez az energia elegendő a rendszer működtetésére. Az így nyert repceolaj-származék könnyen kezelhető és tárolható folyamatos helyi üzemanyagforráskészletet biztosít. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a motorok átalakulása nélkül alkalmazható, ráadásul a környezetet sem szennyezi olyan mértékben, mint az eredeti kőolajszármazék. A szakemberek szerint néhány műszaki kérdés megoldása után a nehéz hidraulikai és kenőolajak helyettesítésére is kiválóan alkalmazható lesz. Németországban már működik ilyen repceolajat feldolgozó gyár, amely bioüzemanyagot állít elő. A repce és a többi olajosmagvú növény újszerű feldolgozása mutatja, hogy a mezőgazdaságban megtermett termékek viszszajuttatása az ágazatba több előnnyel is jár. Függetleníti a termelőket az üzemanyag és a fehérje exportjának, illetve importjának ingadozásától, csökkentheti a gabonatúltermelést, és jelentós környezetkímélő szerepe van. Ma még állami támogatás nélkül nem nyereséges a bioüzenanyag előállítása. Ugy tűnik azonban, hogy a termelési költségek alakulásában a kőolajszármazékok árának várható emelkedése miatt fontos szerephez juthat. Eljön az az idő, amikor a gazdaságok az energiaellátásban is önellátásra rendezkednek be. (tszl) ENERGIA - TISZTÁN, OLCSÓN Energiafaló gazdaságunk igényeinek kielégítése lassanként napi szorító gonddá válik. Az energiatakarékos technológiák bevezetése viszont hosszú folyamat, így szakmai és laikus körökben egyre ádázabb vita folyik arról, miként is teremtsük elő a feltétlenül szükséges energiamennyiséget. A kőolaj és a földgáz beszerzési költségei jelentősen megemelkedtek, széntüzelésű hőerőműveink környezetszennyezőek, atomerőműveink sokak szerint nem biztonságosak, a vízi erőműveket tekintve pedig úgy tűnik, reményeink nagyságrendekkel felülmúlták lehetőségeinket. Mindezt tudva szinte hihetetlenül hangzik, hogy létezik olyan kimeríthetetlen energiaforrás, amelyet ráadásul környezetkímélő módon nyerhetünk. Néhol melegebb Általánosan ismert tény, hogy a földkéreg hőmérséklete a mélységgel arányosan nő. Ennek értéke helytől függően változik, hazánkban a leggyorsabban épp Szlovákia két nagy síksága alatt. így például a Duna menti síkságon a hőmérséklet kilométerenként mintegy 40 °C-al nő. Ezt a lehetőséget igyekszik kihasználni a geotermális kutatás, amely megfelelő földtani adottságok esetén napjainkban elsősorban a viszonylag olcsón elérhető 1-2,5 kilométeres mélységtartománnyal foglalkozik. Senkinek sem kellett Az ötvenes, illetve a hatvanas évek során a Duna menti síkság északi peremén folytatott eredménytelen kőolajkutatás során a geológusok többször is felhívták az illetékesek figyelmét a melegvíznyerés lehetőségére. Mint annyi más, ez a kezdeményezés is süket fülekre talált. Mindössze a Deákin mélyült kutatófúrás került hasznosításra. Jóllehet a fúrás több mint három kilométer mély volt, megelégedtek az 5-800 m mélyrőt felhozott 36,6 °C-os vízzel. A fordulat a hetvenes évek elején következett be, amikor is a dunaszerdahelyi Agrofrigor, egy határmenti magyarországi vállalkozás sikerén felbuzdulva, megrendelte az első két és fél kilométer mély termálvízkutat. A próbálkozás sikerrel járt, és az így nyert 91 °C-os vizet azóta is sikeresen használják üvegházak és fóliák fűtésére. Sikeres kutatóprogram Ebben az időszakban az olajválság következtében az általános figyelem az alternatív energiaforrások felé fordult. Ennek köszönhetően sikerült a pozsonyi Földtani Intézetnek beindítania egy átfogó kutatóprogramot, amelynek keretében a Pozsony, Galánta, Surány és Párkány által határolt területen több mint húsz darab két kilométernél mélyebb fúrás mélyült el. A program eredményeként sikerült felmérni a geotermális energiában rejlő reális lehetőségeket. Kiderült, hogy a legjobb feltételekkel az ún. Központisüllyedék rendelkezik, vagyis a Pozsony, Galánta és Komárom által határolt terület. A számítások szerint a legegyszerűbb módszerek (szabadkifolyású kutak) alkalmazásával is mintegy 193 MW teljesítménynek megfelelő energiamennyiség nyerhető ki. Ha a termelőkutak mellett visszatápláló kutakat is alkalmaznak, ez az érték a többszörösére, egyes becslések szerint akár a tízszeresére is növekedhet. A kutatási eredmények alapján a terület fennmaradó részének geotermális potenciálja lényegesen alacsonyabb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helyi viszonylatban ne nyújtana kiaknázásra méltó lehetőségeket. A Földtani Intézet kutatásai tovább folynak, jelenleg a Líptó-medencében dolgoznak a legintenzívebben. A fő szempontok: gazdaságosság és környezetvédelem A fö|dtani-geotermális lehetőségek alapján ez az energia elsősorban fűtési célokra használható ki. Sajnos, a kutatással ellentétben egyelőre nem sikerült hasonlóan sikeresen megszervezni a lehetőségek gazdaságos kihasználását. Ennek oka elsősorban a megfelelő technológiai berendezések hiányában rejlik. A kívánt minőségű búvárszivattyúkat, hőcserélőket, hőszivattyúkat csak nyugati importból lehetett volna beszerezni, így a vállalatok számára gyakorlatilag hozzáférhetetlenek voltak. Ennek következtében a kutatás során kiépített kutakat előnyös feltételek mellett megvásárló szervezetek a nemzetközi viszonylatban szokásos 40-50 százalékos kihasználtság helyett általában csak 20 százalékot érnek el. Például a hőszivattyúk alkalmazásával már 2-3 foknyi hőmérsékletkülönbség is kihasználható, míg vállalataink a 40 °C-nál hidegebb vizet legfeljebb rekreációs célokra tudják felhasználni; vagy míg a |f hazai gyártmányú acél hőcserélők akár 10 °C veszteséggel is dolgozhatnak, addig a külföldön általánosan használt titánacélból készült berendezésekben gyakorlatilag nincs hőveszteség. Efféle, illetve környezetvédelmi okok miatt például Galántán egyelőre kihasználatlanul áll az a két termálkút, amellyel 1100 lakást, a kórházat és a nyugdíjasotthont szeretnék fűteni. A jelenleg üzemelő kutak kapcsán sajnos nagyon sok környezetvédelmi probléma merül fel. A meggondolatlanul kiengedett termálvíz elsősorban a kisebb felszíni folyások élővilágának jelent óriási megterhelést. Úgy tűnik tehát, hogy az esetek nagy részében a jövő a termelő és a feleslegessé váló vizet az eredeti anyakőzetbe visszatápláló kútpárokra telepített és a megfelelő színvonalú berendezésekkel ellátott geotermális állomásoké. Ilyen objektumok kulcsrakész kivitelezése a célja annak a jelenleg szervezés alatt álló csehszlovák-izlandi közös vállalatnak, amelyben hazai részről szinte az összes, kutatási tapasztalatokkal rendelkező vállalat részt vesz. Az izlandi partner elsősorban a csúcsminőségű technológiai berendezéseket szállítaná. Megjegyzendő, hogy Izlandon a lakások kilencven százalékát geotermális energiával fűtik. Első vállalkozásaik közt épp a korábban említett galántai problémát szeretnék megoldani. A pozsonyi Hidro- és Mérnökgeológiai Kutató Vállalat (IGHP) ezzel szemben elsősorban azokon a területeken szeretne vállalkozni, ahol visszatápláló kút nélkül is kihasználhatóak a lehetőségek. Egyébként ez a vállalat létesítette Felsőpatonyban az eddigi egyetlen visszatápláló kutat. Természetesen a geotermális energia kihasználásától nem várhatjuk az energiaellátási gondjaink teljes megoldását. Okosan felhasználva viszont az energiagazdálkodás fontos kiegészítője lehet. Néhány szakember véleménye szerint idővel annyira felfejlődhet a geotermális hálózat, hogy egyes körzetekben túlsúlyba kerülhet a klasszikus fűtőanyagokkal szemben. TUBA LAJOS