Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-22 / 69. szám, péntek

HlREK - VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓI FŐISKOLA HELYETT EGYETEM A DIÁK DÖNT MAJD SZAKTUDÁSÁRÓL Kedden született a döntés, hogy áprilistól a Szlovák Műszaki Főiskola neve Szlovák Műszaki Egyetemre módosul. Miért van erre szükség, meg vannak-e rá a feltételek, és mi változik az iskola életében? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Vojtech Molnár professzortól, a műegyetem rektorától. • Megváltozik az iskola neve. Ez nem új dolog ma Csehszlovákiában, sok helyen kicserélik a „cégtáblát". Gondolom, egy felső oktatási intézmény esetében azért másról is szó van. - Úgy vélem, hogy nem közönséges névcseréről van szó. Az új elnevezés az iskola már meglévő jellemzőit fejezi ki. Már régeruolyan feladatokat lát el, amelyeket máshol a világon a műszaki egyetemtől elvárnak. Ennek egyik bizonyítéka, hogy diákjaink nagyon alapos képzést kapnak a természettudományos tantárgyakból - matematikából, fizikából, mechanikából, kémiából - és erre alapozva az egész további műszaki képzés magas színvonalú lehet. Ezzel kapcsolatban még elmondhatom, hogy ilyen kísérlet már a múltban is volt, de akkor az iskolák sorsáról még máshol döntöttek. A fejlett országokban ez a folyamat - mármint a műszaki főiskolák egyetemi szintre való emelése - már évtizedekkel ezelőtt lezajlott, amikor a technika és ezzel együtt a műszaki értelmiség döntő tényezőjévé vált a társadalomnak. Azt hiszem, iskolánknak jó neve van, sok nálunk végzett mérnök végez fontos munkát szerte a világon. • Milyen átszervezéssel jár ez a változás? - Az egyik javaslat éppen a természettudományos tantárgyak oktatását érinti. Az eddig az egyes karokon működő matematika, fizika és kémia tanszékeket központokká vonjuk össze, s így a tanárok is komolyabban foglalkozhatnak majd az oktatás mellett a tudományos munkával, itt, a mi egyetemünkön. Természetesen nagyobb teret kell biztosítani a társadalomtudományoknak is, elsősorban a közgazdaságtan, a szociológia és a pszichológia oktatásának, hiszen várhatóan a közepes nagyságú és kisvállalatok adják majd az ipari termelés zömét, és a mérnököknek ezek vezetésénél, szervezésénél sokoldalúbbaknak kell lenniük. Fontosnak tartjuk azt is, hogy diákjaink többet tanuljanak meg a tudománytörténetből, esztétikából, filozófiából. A nyelvekről pedig már nem is beszélek, hiszen a nyelvtudás már ma is nélkülözhetetlen az érvényesüléshez. • Megváltozik az iskola nemzetközi presztízse? Elismertebb lesz majd külföldön a Szlovák Műszaki Egyetemen szerzettdiploma? - Ez attól függ, hogy milyen kapcsolatokat alakítunk ki a külföldi egyetemekkel. A nyugati országokban akkor ismerik el a diplomát, ha az ottani hasonló egyetem is elismeri. Amennyiben közvetlenebb lesz a kapcsolatunk mondjuk a müncheni, a bécsi vagy valamelyik amerikai műegyetemmel és ott tudják, hogy nálunk eléggé magas színvonalú az oktatás, akkor mérnökeink elismerésénél sem lesz probléma. • Nehezebb lesz ezentúl a diploma megszerzése? - Azt hiszem, nálunk eddig sem volt könnyű. Ha azonban sikerül a tervezett szerkezeti átalakítás, akkor ezentúl nagyobb felelősség hárul majd a diákokra, akik maguk szabják majd meg, hogy mit tanulnak, milyen előadásokra járnak, milyen tantárgyakból tesznek vizsgát. így a saját szakmai profilját - bizonyos szabályok között - a diák maga választja meg, annak alapján, milyennek látja a helyzetet a munkaerőpiacon. Ha végül is nem tud majd elhelyezkedni, mert tudására nem lesz szükség, akkor sem okolhat majd senkit. Ezzel teljesen megváltozik az iskola és diák kapcsolata. (szénási) AZ EXBELÜGYMINISZTER MEGSZÓLALT Anton Andráš kereszténydemokrata képviselő, akit a Mečiar-kormányban a belügyminiszteri tárca vezetésével bíztak meg, majd a múlt év őszén botrányos, feszültséget keltően fosztottak meg tisztségétől, nyílt levelet intézett a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőihez. Ebben - tekintettel a mostani feszült, belpolitikai helyzetre - tisztázza a kormányból való távozásának körülményeit. - Mint az SZNT képviselője és a honvédelmi biztonsági bizottság tagja úgy vélem, a nyilvánosságnak joga van megtudni a távozásom körülményeit - írja a Slovenský denník tegnapi számában az exminiszter, aki nehezményezi: anélkül kellett távoznia, hogy az SZNT kifejtette volna véleményét, s hogy senkinek sem magyarázták meg az ellene felhozott vádakat. Az SZK kormányának elnökétől ugyan a képviselők többször kértek interpelláció formájában magyarázatot, ám a miniszterelnökre - írja Anton Andráš - úgy tűnik, nem vonatkoznak a házszabályok, neki nem kell a parlament előtt számot adnia tevékenységéről. A kormánytagok lusztrálása csak egy volt a vitás kérdések közül, melyekben nem tudtak megegyezni. A miniszterelnök kategorikusan ellenezte a feddhetetlenségi vizsgálatot. A levélből kitűnik: a kormányfő elvetette a belügyi tárca káderpolitikájával kapcsolatos elképzeléseit, valamint a köztársaság biztonságát érintő intézkedéseit is. A tegnap közzé tett levélben Anton Andráš egyértelműen kifejti véleményét: nem ért egyet Mečiar kormányfő eljárásaival. (GÁ-) KÖZLEMÉNY 1991. március 21-én, az MKDM -Együttélés Szlovák Nemzeti Tanács-beli ^HHHil^^^^Hi képviselői klubjának tagjai találkoztak František Mikloškóval, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökével és kölcsönösen informálták egymást a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatos nézetükről. Értékelték a nyelvtörvény alkalmazásának egyes következményeit, és a képviselők figyelmeztették a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét a törvénynek a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma által történt helytelen magyarázatára. Véleményt cseréltek továbbá az új alkotmány előkészítéséről és a parlament ellenőrző szerepének megerősítéséről. Az MKDM-Együttélés SZNT-beli képviselői klubja HAVEL ELKÉPZELÉSEI AZ ÚJ EURÓPA BIZTONSÁGI RENDSZERÉRŐL (Folytatás az 1. oldalról) tait hazánkkal, a magas szintű politikai és katonai szervezetekkel. Külkön nyilatkozatban reagált a Havellátogatásra William Taft, az USA állandó képviselője a NATO-ban. Eszerint az amerikai kormány támogatni akarja az együttműködést Közép- és Kelet-Európa országaival. Ezért üdvözli azt a haladást, amelyet Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország ért el az együttműködés új formáinak fejlesztésében. Václav Havel beszéde bevezető részében azt mondta, boldog, hogy a cseh és a szlovák nép nevében bocsánatot kérhet azokért a hazugságokért, melyeket ugyanezeknek a nemzeteknek a nevében hosszú éveken keresztül elődei terjesztettek. Szólt arról, a totalitárius rendszerek bukása után Közép- és Kelet-Európában azt hittük, gyorsan megszűnik a Varsói Szerződés, a NATO pedig elkezd gyorsan transzformálódni, s végső soron beleolvad egy teljesen új biztonsági szerkezetbe, amely magában foglalja egész Európát, s az egyik oldalon pedig azzal, amivé a Szovjetunió változik. Eltelt egy év, telve drámai eseményekkel és most már világos, hogy a történelem kanyargós utakon halad előre. A célról nem mondunk le, csak tudatosítjuk, hogy az út nyilván hosszabb és bonyolultabb lesz, mint ahogy eredetileg gondoltuk. Hiszen a múlt évben is történtek fontos dolgok Európában, amelyek megerősítik hitünket eszméinkben. Ilyen Németország meglepően gyors egyesítése, a párizsi egyezmény elfogadása, a hagyományos fegyveres erőkről történt megállapodás, a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolása, a folytatódó szovjet csapatkivonás. Vannak azonban olyan problémák, melyek következtében e volt keleti tömb országai bizonyos politikai, gazdasági és biztonsági vákuumba kerülnek. A vártnál több akadályba ütközik a demokratikus rendszerek felépítése és a piacgazdálkodásra való áttérés, sok helyütt nacionalizmusba torkollik a nemzetek évtizedeken át elnyomott öntudatának felerősödése. Nyugtalanítóak a szovjetunióbeli változások egyes vonatkozásai is. A súlyos gazdasági helyzetet tovább bonyolította az öböl-háború, a fejlett ipari országok pedig, szemtől szembe ezekkel a bizonytalansági tényezőkkel, ódzkodnak régiónk nagyvonalú támogatásától. A régi, a ránkkényszerített politikai, gazdasági és biztonsági kötelékek elszakadtak, az újak pedig nehezen, vagy egyáltalán nem alakulnak. Mindez arra kényszerít minket, hogy necsak távlatokban gondolkodjunk, hanem mielőbb kiépítsük új kapcsolatainkat a ma meglévő és lehetséges keretek között. Ez vonatkozik a biztonság és a védelem területére is. Václav Havel elmondta, Csehszlovákia ugyanúgy, mint Lengyelország és Magyarország nagy jelentőséget tulajdonít együttműködésének a NATO-val. Tudatában van annak, hogy számtalan különböző ok miatt egyelőre nem lehet a szövetség tagja, ugyanakkor úgy véli, hogy annak a szövetségnek, amely a szabadság és a demokrácia eszméit követi, nem lenne szabad tartósan bezárkóznia a szomszédos országok elótt, amelyek ugyanebbe az irányba tartanak. Az államfő szerint érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a NATO esetleg valamilyen információs irodát nyithatna Prágában vagy akár Pozsonyban is. Beszéde zárórészében Václav Havel kitért arra, hogy a biztonsági együttműködés területén, ami a nemzetközi intézményeket illeti, hazánk nemcsak a NATOra orientálódik. Kész fejleszteni kapcsolatait a Nyugat-Európai Unióval, melynek szerepe az európai integrációs folyamat által nyilván növekedni fog. A jövőben a Nyugat-Európai Unió egyfajta hidat képezhetne a NATO és az Európai Közösségek, így annak társult tagjai között is. Az egyesülő Európa számára a jövőben emellett jó biztonsági keretet jelenthet a helsinki folyamat. Leszögezte, érdekünk a biztonsági kapcsolatok elmélyítése Nyugat-Európával, de ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a Szovjetuniót izolálni akarjuk Európától és a vasfüggönyt át akarjuk tolni az ő határaira. Éppen ennek ellenkezőjéről van szó, a demokratikus Európa jövőbeni biztonsági rendszere elképzelhetetlen a mai Szovjetunió népeinek demokratikus közössége nélkül. A NATO-tanács rendkívüli ülésén mondott beszéde után Václav Havel a NATO-központban sajtóértekezletet tartott, az újságírókkal ismertette elképzeléseit az új Európa biztonsági rendszeréről. Ezzel lezárult belgiumi tartózkodása, s feleségével és kíséretével együtt hivatalos látogatásra Hollandiába utazott. Az úton Brüsszelből Hágába a csehszlovák küldöttséget elkísérte Hans van den Broek, a Holland Királyság külügyminisztere. VARSÓ KÉTELKEDIK MOSZKVA KIVONTA-E LENGYELORSZÁGBÓL VEGYI ÉS ATOMFEGYVEREIT? Piotr Kolodziejczyk lengyel védelmi miniszter kétségbe vonta a Szovjetunió állítását, hogy saját határain kívül nincsenek vegyi és nukleáris fegyverei. A szovjet fél ugyanis egy korábbi megállapodással ellentétben elutasította, hogy a lengyelek ellenőrzést tegyenek az országban állomásozó szovjet egységeknél. A Gazeta Wyborcza című napilapnak adott tegnapi nyilatkozatában a miniszter emlékeztetett rá, hogy Lengyelországban annak idején tömegpusztító fegyvereket raktároztak. Nehéz megállapítani, hogy valóban minden fegyvert elszállítottak. Az érvényes megállapodások szerint ugyanis Lengyelország nem ellenőrizheti a szovjet katonai szállítmányokat. Piotr Kolodziejczyk megerősítette, hogy a Varsói Szerződés feloszlatása után Lengyelország már nem képes megvédeni magát egy agresszióval szemben, s rámutatott a nyugati és keleti szomszéd katonai potenciáljára. Hangsúlyozta, ma már lehetetlen, hogy Moszkva felújítsa befolyását Lengyelországban. Azt is hozzáfűzte, hogy a Szovjetunióval hamarosan katonai megállapodást ír alá, hasonlót ahhoz, amilyent Prágával és Budapesttel kötött Varsó. SAVIMBI LÉPETT TŰZSZÜNET ÁPRILISBAN? Úgy tűnik, a regionális válságok közül Angolában születhet meg leghamarabb a béke, itt van a legnagyobb esély a 16 éve húzódó polgárháború befejezésére. Ez nem jelenti azt, hogy minden gyorsan és c'mán ment, hiszen már több mint két éve annak, hogy a Namíbia függetlenségének megadásáról szóló szerződéssel párhuzamosan az Angolában állomásozó kubai „internacionalisták" kivonásáról - ez azóta megtörtént - is aláírták a megállapodást. Amióta ez az egykori portugál gyarmat elnyerte függetlenségét, tipikus példája volt a nagyhatalmi vetélkedésnek. Moszkva a luandai kormányt, az ortodox marxista irányvonalat követő MPLA-Munkapártot támogatta, Washington - és a nyersanyagokban gazdag ország stratégiai fontosságára való tekintettel Pretoria is - pedig az UNITA-t. Az előrelépéshez itt is az kellett, hogy a két nagyhatalom számára már terhessé váljon ez a konfliktus és a finanszírozása. A jelenlegi súlyos helyzetben Moszkvának már egyébként sem lenne pénze arra, hogy mesterségesen a felszínen tartson életképtelen rendszereket. Lényegében minden fontos esemény az öbölválság hátterében történt az elmúlt hónapokban. Lisszabonban rendszeres konzultációkat tartottak Portugália, a Szovjetunió és az USA diplomatái, s itt találkoznak Angola és az UNITA küldöttségei is. Az ügy lényegében tavaly decemberben mozdult el a holtpontról, amikor Sevardnadze szovjet külügyminiszter első ízben találkozott Jonas Savimbivel, az UNITA vezetőjével, James Baker pedig az angolai diplomácia vezetőjével. Nem sokkal később Portugália ötpontos rendezési tervet ismertetett: tűzszünet, a többpártrendszerű demokrácia megteremtése Angolában, szabad választások megrendezése, nemzetközi szakértők kísérjék figyelemmel mind a tűzszünet megtartását, mind a választásokat. Jósé Eduardo dos Santos angolai államfő, aki nem sokkal korábban még tárgyalópartnerként sem fogadta el az UNITA-t, februárban bejelentette, áprilisban bevezetik a többpártrendszert. Persze, még ezt megelőzően az MPLA-nak fel kellett adnia a már említett ortodox, az afrikai körülmények között különösen életképtelen irányvonalát, felvételét kérte a Szocialista Internacionáléba, meghirdette a vegyes gazdaság bevezetését, a magántulajdon és a külföldi beruházások védelmét. Mindezt az ország katasztrofális gazdasági helyzete kényszerítette ki, hiszen nemcsak a szovjet, hanem a korábbi kelet-európai támogatás is megszűnt. De az igazi szenzáció most hétfőn történt. Az UNITA kongresszusán Savimbi bejelentette: gerillaszervezete véget vet a polgárháborúnak, politikai szervezetté alakul át. Elképzelése szerint a jövő év májusáig meg lehetne tartani az általános választásokat, s azt ígérte, két hónapon belül az UNITA előterjeszti saját választási programját. Savimbi gesztusa a békéhez még nem elég. Egy polgárháború befejezéséhez először is stabil tűzszünet kell. Ebben kellene egyetértésre jutni nem egészen két hét múlva: április 3-án kezdődik Lisszabonban az UNITA és az MPLA közötti tárgyalások 7. fordulója. Valószínű, hogy Savimbi a szabad választások időpontjára vonatkozó javaslatra is választ vár. Egyébként ennek elfogadását a kormány számára azzal könnyítette meg, hogy közölte: nincs kifogása az ellen, ha a választásokig a mostani kormány marad hatalmon. Savimbi, aki korábban szívósan ragaszkodott a fegyveres harc folytatásához, most jó taktikai érzékkel magához ragadta a kezdeményezést, ajánlatát a luandai vezetés nehezen utasíthatja el, mert könnyen ráfoghatják, hogy nem törekszik igazán a békére. Amire pedig nagy szüksége van, hiszen a külföldi tőke nem szívesen megy oda, ahol háborúznak. Az kétségtelen, hogy a szabad választások esetén az UNITA kormányzati tényezővé válik. Ezért most az a kérdés, hogy miként reagál erre a koncepcióra az MPLA, amelynek jócskán van veszítenivalója. MALINÁK ISTVÁN 1991. MÁRCIUS 22. NÉHÁNY SORBAN D

mitrij Jazov szovjet védelmi miniszter jelezte, hogy Erich Honeckert, a volt NDK egykori legfelsőbb vezetőjét, akit a múlt héten szállítottak át Németországból egy moszkvai katonai kórházba, akár politikai menekültnek is tekinthetnék. A hírt a Reuter brit hírügynökség közölte, amely megszerezte Jazov szalagra rögzített beszédét, amelyet egy közelebbről meg nem határozott leningrádi konferencián mondott. „Nem szabad elfelejtenünk, hogy Honecker 10 évet töltött náci börtönben. A mi oldalunkon harcolt" - jelentette ki többek között Jazov. V

arsóban tegnap kezdődött meg a szejm háromnapos ülése, amelynek első és legfontosabb napirendi pontja a főbizottság beszámolója az alkotmánymódosítás törvénytervezetéről. Az alaptörvény módosítását az október végére tervezett parlamenti választások teszik szükségessé. A

lbániában a március 31-re kiírt parlamenti választásokon különböző politikai pártok és csoportosulások 1074 jelöltje verseng majd a nemzetgyűlés 250 képviselői mandátumáért. Erről Rexhep Midani, a központi választási bizottság vezetője tájékoztatott az albán televízióban. Legtöbb jelöltje (250) a legerősebb ellenzéki csoportosulásnak, a Demokratikus Pártnak van. Ezután következik az Albán Munkapárt, majd a második legnagyobb ellenzéki erő, a Köztársasági Párt. E

bben az évben a Nemzetközi Valutaalap mintegy 5 milliárd dollár kölcsönt nyújt a kelet-európai országoknak. Erről Michel Camdessus, az alap vezérigazgatója tájékoztatott Washingtonban. Feltételezése szerint ezek a kölcsönök „katalizátorok" lehetnének a más forrásokból származó további 15 milliárd dolláros kölcsönök számára. Hozzáfűzte: szervezete a következő években is anyagi támogatást nyújt Kelet-Európa országainak. M

ég mindig nem tudni, hogy pontosan mikor tartják meg Bulgáriában a parlamenti választásokat. A Demokratikus Erők Szövetségének egyes formációi, továbbá a Mozgalom a jóért és szabadságért, valamint a Podkrepa szakszervezet a júniusi időponthoz ragaszkodnak. Állítólag most a szociáldemokraták is csatlakoztak hozzájuk, bár korábban más volt az álláspontjuk. Ezzel ellentétben a Bolgár Szocialista Párt, a két parasztpárt és több más szervezet a későbbi, őszi dátumot részesíti előnyben, s ezt az időszakot tartja reálisnak Dimitr Popov kormányfő is. J

ames Bolger, Új-Zéland miniszterelnöke szerdán a Szovjetunió wellingtoni nagyköveténél tiltakozott egy szovjet ügynök kémkedése ellen. A kormányfő közölte a parlament képviselőivel, Anvar Kadirov szovjet kémet azután utasították ki az országból, hogy egy új-zélandi állampolgár nevére próbált magának útlevelet szerezni. Hasonló módszerhez fo-~' lyamodott Frederick Forsith brit író, a Sakál napja című könyvének hőse is. K

uba nem érzi magát elhagyatottnak, elszigeteltnek a világban. Most több barátja van, mint bármikor azelőtt, s ezt hősiességének és felelősségtudatának köszönheti, amellyel a szocializmust és a forradalmat védi. Ezt Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető jelentette ki, a Havanna tartományban levő RAJ munkatáborban mondott beszédében. Castro hangsúlyozta. „A kubai népre hárult az a történelmi feladat, hogy megvédje a világszocializmust,és annak értékeit". A továbbiakban szólt arról az új határozatról is, mely szerint három évről kettőre csökkentik a kötelező katonai szolgálatot. Hangsúlyozta, ezt a változtatást az ország gazdasági helyzete tette szükségessé. V

égre George Bush amerikai elhöknek is van személyazonossági igazolványa, méghozzá nem is akármilyen, hanem „aranykeretes" - tájékoztatott tegnap az UPI hírügynökség. George Bush a közelmúltban Virginia államban egy alapiskolában tett látogatást, ahol egy harmadikos kisdiák furcsa kéréssel állt elő: Bush bizönyítsa be, hogy valóban ő az Egyesült Államok elnöke. Amerika első embere először hajtási jogosítványát, majd hitelkártyáját mutatta fel, ám a kíváncsi gyereknek ez nem volt elég. A UPI szerint az elnök biztonságára felügyelő „személyi szolgálat" munkatársai még aznap határoztak Bush elnök személyazonossági igazolványának kiállításáról.