Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-18 / 65. szám, hétfő

HAZAI TÜKÖR ÚJ SZÓ* 1991. MÁRCIUS 18. KI VETTE ÁT NÁLUNK A HATALMAT? A Rudé právo érdekes cikksorozatot közöl Zdenék Mlynáŕtól, a kor­mánypolitika fenyegető válságáról. A sorozat harmadik részében a szerző azt latolgatja, hogy tulajdonképpen ki vette át nálunk a hatal­mát. Az írást az alábbiakban közöljük. Tizenöt hónappal a novemberi fordulat után három parlamentünk és három kormányunk van, de alig­ha adhatunk egyértelmű választ a címben feltett kérdésre. Ez önma­gában is a válság veszélyét jelzi. Az uralkodók és azok, akik fölött ural­kodnak, bizonytalanságot éreznek. Ez bizonyos mértékben minden for­dulat és forradalom után előáll. Amennyiben azonban nem akarjuk, hogy újabb válság keletkezzen, az ilyen állapot csak nagyon rövid ideig tarthat. A második évben az ideigle­nesség érzésének gyengülnie kelle­ne, de nálunk inkább az ellenkezőjét tapasztaljuk. 1989 végén egészen világos volt, hogy a döntő hatalmi pozíciókat azok foglalták el, akik elvben elvetik a volt totalitárius rendszert és de­mokráciát követelnek. Mivel ezt kí­vánta a társadalmi rétegek döntő többsége is, az összes nemzedék és mint a két nemzet, a helyzet egyszerűnek tűnt: mintha a hatalom hirtelen ezé a többségé lett volna. Ebből eredt az első hetek eufóriája. Idővel előtérbe került a társadalmi csoportok, nemzedékek, nemzetisé­gi és regionális egységek, politikai irányzatok és végül az egyének ér­dekeinek és elképzeléseinek külön­bözősége. De miért fenyeget ez a kormánypolitika válságával? Miért nő egyre inkább a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ki és mi­lyen sokáig uralkodik majd? Úgy gondolom, a legfontosabb ok az volt, hogy téves elképzelések alakultak ki a Polgári Fórum típu­sú szervezet kormányszerepéről. A Polgári Fórum különleges helyzet­ben keletkezett, amikor is a régi hatalom megbukott, de a hatalmat nem volt kinek átadni. Néhány ki­sebb ellenzéki csoportból keletke­zett a Polgári Fórum, amely tárgyalni kezdett a hatalommal a kapituláció­ról. Azok az emberek, akik megala­pították a Polgári Fórumot, néhány nappal azelőtt még nem is sejtették, hogy az államban átveszik majd a hatalmat. Ebben a helyzetben két lehetőség volt: a Polgári Fórum vagy társadal­mi nyomást és ellenőrzést gyakorló MIT MOND A STATISZTIKA? AZ ÁRAK NŐNEK, DE MÁR NEM ANNYIRA... Februárban tovább emelkedtek a fogyasztói árak. Az ország egé­szében a múlt év ugyanezen idősza­kával szemben 55,6 százalékkal magasabbak és ezen belül az árli­beralizálás hatása (növekedés a múlt évi decemberi árakhoz ké­pest) 34,6 százalék. A januári emel­kedés 25,8, a februári pedig 7 szá­zalék volt. Januárral összehasonlítva febru­árban a legjobban az ipari termékek ára növekedett (13,9 százalék), az élelmiszerárak és a közétkeztetési árak nagyjából a januári szinten ma­radtak (1, illetve 1,8 százalék, a szolgáltatások áremelkedése 3,6 százalék). Ha a múlt év decemberét hason­lítjuk össze ez év februárjával, akkor a legmarkánsabb emelkedést (46,3 százalék) a közétkeztetésben figyel­hetjük meg. Ami a két országrészt illeti, februárban 1990 decemberével összehasonlítva Szlovákiában job­ban emelkedtek az árak, (36,9 szá­zalék), mint Csehországban (33,5 százalék). A létfenntartási költségek februári növekedése a múlt év decemberé­vel szemben az egyes szociális cso­portoknál nem sokban különbözött: a munkásoknál és alkalmazottaknál 31,8 százalék (múlt év februárjához viszonyítva 53,2 százalék) a földmű­veseknél 32,8 (54,5), a nyugdíjasok­nál 30,5 (51,3) százalék. (HN) szervezet marad, de képviselői nem veszik kezükbe a hatalmat, vagy pedig a politikai és az államhatalom képviselőinek szervezetévé válik. Az első esetben a Polgári Fórumok rendszere egy különleges új, önkor­mányzati rendszer alapjává vált vol­na. A második esetben a Polgári Fórumok a politikai különbségek elle­nére a hatalomátvétel eszközei let­tek, amelyek sok esetben emlékez­tetnek az 1948 évi kommunista ak­cióbizottságokra. Ennek ellenére kezdetben a tár­sadalom döntő többsége támogatta a Polgári Fórumot. (Szlovákiában már ekkor eltérő volt a helyzet: a VPN-nek konkurálnia kellett a ka­tolikus és a nacionalista politikai irányzatokkal). Ez a Polgári Fórum vezetőit olyan útra térítette, amely szükségszerűen válsághoz veze­tett. Annak ellenére, hogy az új vá­lasztási törvény értelmében a kor­mány politikája egyértelműen a par­lamenti rendszer fejlesztésére irá­nyult, a Polgári Fórum visszautasí­totta a politikai párt statútumát és úgy döntött, hogy mozgalom marad. A választásokban ezzel a jelmon­dattal indult: a pártok a párttagoké, a Polgári Fórum mindenkié. A tisztségviselők és a hatalom várományosai Ebben az időben a Polgári Fórum az államhatalom viszonylatában nyilvánvalóan politikai párt volt: túl­nyomórészt tisztségviselőkből vagy pedig a hatalom várományosaiból állt. Mivel azonban mozgalomnak nevezte önmagát, nem volt tagsági bázisa és világos alapszabálya. Te­hát, a tisztségviselők és aktivisták pártja volt, anélkül, hogy önmagán kívül bárkinek is felelősséggel tarto­zott volna. Ebben oroszlánrésze volt Petr Pithartnak, bár személy szerint nem erre törekedett. A Polgári Fórum így egy különle­ges szervezetté vált: a hatalom kép­viselőinek és aktivistáinak testülete lett anélkül, hogy világosan meg lett volna határozva a társadalomhoz fűződő viszonya. Nyilvánvaló, hogy ebben az időben a Polgári Fórum már nem volt a disszidensek szerve­zete. Csehszlovákiában sokkal több a funkció, a községektől kezdve egészen a szövetségi szervezete­kig, mint ahány disszidens volt. így tehát nehéz válaszolni arra a kér­désre, ki is alkotja a Polgári Fóru­mot. Úgy gondolom, főleg három csoportról van szó: a legerősebb azoknak a 30-45 éveseknek a cso­portja, akik a múlt rendszerben kü­lönböző okok miatt (csak részben politikai okokból) nem jutottak olyan beosztásba, mint amilyenbe akar­tak, és a kommunista rendszer gyakran szocialista-ellenessé for­málta őket. A másik csoportot azok az idősebbek alkotják, akiknek az előző rendszer valamilyen módon ártott. Végül pedig a fiatalok, akiket az ambíciók, többnyire pedig a nyu­gati életszínvonalat ígérő mai kor­mányideológiába vetett hit vezérel. így tehát sem társadalmi, sem nemzedéki szempontból, és amint azt a legutóbbi fejlemények mutatják, ideológiai és politikai szempontból sincs szó egységes szervezetről. Ugyanakkor éppen ez a szervezet foglalta el az állam legfontosabb hatalmi pozícióit - és ilyen is a hely­zetünk. Szemléltetően tanúsítja ezt a parlamenti tárgyalások módja és színvonala. Már önmagában ez is erősíti a válságjeleket és a politikai hatalom tekintélyének csökkentésé­hez vezet. A választók becsapása Mindehhez még egy alapvető je­lentőségű körülmény társul. A parla­menti választásokban a Polgári Fó­rum egy olyan választási program alapján szervezte meg a vezető ha­talmi pozíciókat, amelynek számos pontja eltér attól a politikától, ame­lyet a választások után megvalósíta­nak. A Polgári Fórum választási programjában elő sem fordult a munkanélküli szó, sőt, a program azt ígéri, hogy a reálbérek stabilizá­lására és későbbi növelésére töre­kednek, s megakadályozzák az árak aránytalan emelését. Az emberek életszínvonalát negatívan csupán saját „rossz munkájuk" befolyásol­hatja és nem a Polgári Fórum politi­kája. Egy szó sincs benne az olyan lépésekről, mint a restitúciós tör­vény. Vagyis: félrevezették a válasz­tókat. Egyébként a CSKP 1946-ban szintén egy olyan program alapján aratott győzelmet a parlamenti vá­lasztásokban, amelyben egy szó sem esett a kollektivizálásról, az álta­lános államosításról, az egész rend­szer „szovjetizálásáról", sőt, éppen ellenkezőleg, parlamenti demokrá­ciát ígért. A működő demokrácia viszonyai között ilyesmi szükségszerűen a kormánypolitika válságához vezet­ne, és ezt új választásokkal oldanák meg. Nálunk ez másképp lesz: a ha­talom mai birtokosai nem akarnak új választásokat, mivel közülük soku­kat nem választanák meg ismét. A polgárok egyelőre nem követelnek új választásokat. A létező politikai pártok pedig (ismét Szlovákia kivé­telével) aligha alkothatnának stabil, akcióképes kormánykoalíciót. Ezért a kormánypolitika válságá­nak legfontosabb következménye az, hogy a Polgári Fórum gyakorlati­lag két politikai párttá szakadt, s ezek megállapodták abban, hogy továbbra is kormánypártok marad­nak. Arra a kérdésre tehát, hogy kié a hatalom, a válasz változatlan ma­radt: az övék. A régi és az új osztályok Éppen ezért egyre erősebb az a meggyőződés, hogy ez a hatalom csak átmeneti és elmélyül a kor­mánypolitika válsága. A kormány két módon léphet fel ezzel szemben. Politikáját egyre inkább kommunista és szocialistaellenes szellemben ideologizálhatja, hogy a figyelem előterébe állítsa a múlttal való összehasonlítást, nempedig a jövőt. Ténylegesen azonban egy más fel­adatra összpontosítja figyelmét: egy új osztály kialakítására és megerősí­tésére, amely tartós támaszt jelent­hetne Klaus konzervatív politikája számára. Ezt az osztályt elsősorban az új birtokosok (a vállalkozók és a spekulánsok) képezik majd, azok az emberek, akik „erősek és ered­ményesek" lesznek a társadalmi élet új mechanizmusában. Ez a kor­mánypolitika által preferált társadal ­mi réteg viszonzásképpen valóban támogatni fogja a kormányt. Mivel azonban a legfejlettebb nyugati társadalmakban is az embe­rek döntő többsége bérmunkából és nem vállalkozásból ól, Csehszlová­kiában is aligha nyeri el a többség támogatását ez a politika. A Polgári Fórum választási ígéreteitől eltérően ez a politika ugyanis csak egy szúk rétegnek lesz előnyös. Mivel a kö­vetkező választásokban már nem ismételhető meg a csalás, nem ér­hető el egyértelmű győzelem sem. Hozzávetőlegesen öt csoportosulás a szavazatok 15-25 százalékát kap­ja majd meg. így tehát a megoldást egy koalíciós kormány jelenti majd, amelyben normálisan érvényesül­nek a politikai felelősség szabályai, úgy az egyes pártokon belül, mint az egyes pártok között és a választók­kal szemben is. Erős lesz azoknak a csoportja is, akik a választásokon majd nem vesznek részt. Nem értek egyet Václa Klaus pesszimista nézetével, miszerint az embereknek csupán a 40 százaléka adná le szavazatát. Ez csak abban az esetben lenne érvényes, ha az emberek csupán a mai Polgári Fórum ajánlatából vá­laszthatnának. Bízom abban, hogy a következő választásokig sok min­den megváltozik, többek között a baloldali erők és programok ja­vára. Ennek ellenére ez a kérdés áll mai kormánypolitikánk előtt: hogyan alakult ki az a mai politikai helyzet, amely a köztársasági elnök nézete szerint is a nemzet többségének kedvét szegte. F/G/fL f ÚJ /ME££7€/c / te£/i£(J'/ £$ res/yészró'/ r»MSZ7*M/z>< A/joy tet/ercífCG-č A BÁBOL/VA/ G~AZ£>4 A/A PO/CŰ/V pc/A/rfSzetzMt/etreA/ / 7991 w/tc/vs79-2Z M/r*<f 40 8 táraiig A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát bemutat: - keltető berendezéseket - daráló és takarmánykeverő berendezéseket - takarmánybehordó vonalat - itató berendezéseket - tojófészkeket - ellenőrző és vezérlő berendezéseket - kis erőgépeket csatolható felszerelésekkel A kiállítás alatt szaktanácsadást biztosítunk. Lehetőséget nyújtunk az üzletkötésre. A megrendelt áruk és szolgáltatások koronában térítendők a szervezésben közreműködő vállalatnál NEXUS Ltd. Dunajská Streda ÚP-212 kínál: - állattartási rendszereket - tápanyagokat - rovarirtó vegyszereket - patkányirtó szolgáltatást - fertőtlenítő szereket - vetőmagokat - tenyészállatokat REFLEX CSAK JÓ SZLOVÁK LEGYEN... A gyengéd forradalom óta külön­böző fórumokon már sokan és sok­szor figyelmeztettek a szlovákiai po­litikai holnap talán legveszélyesebb lehetőségére, ami abban rejlik, hogy az újraébredő nacionalisták esetleg összefognak az utóvédharcukat vívó kommunistákkal, és olyan tömörü­lést hoznak létre, amely erőteljesen beleszólhat az ország jövőjének for­málásába. Hogy mennyire nem légbőlkapott feltételezésekről volt szó, azt szá­mos esetben tapasztalhattuk. Lát­hattuk, hogy a kommunisták miként viszonyultak a nyelvtörvény-javasla­tokhoz. Igaz, a parlamentben szinte senki sem szólalt fel közülük a vita során, úgy tettek, mintha semlege­sek lennének, szavazáskor azonban döntő többségük a Matica-tervezet mellett voksolt. És még csak el sem pirultak. Egyfajta gesztus volt ez, és a nacionalisták értettek a jelzések­ből, majd viszonozták is a gesztu­sokat. Viszonozták, például azzal, hogy a sovinisztául orientált lapokban egy bizonyos időponttól kezdve elsőgar­nitúra-beli bolsevik szerzőktől kezd­tek félreismerhetetlenül nemzetileg orientált írásokat közölni. így lett a Literárny týždenníknek szinte há­ziszerzője Vladimír Mináč, és így kapott teret ugyanennél az irodalmi lapnál Viliam Plevza is, akit Gustáv Husák udvari történetírójaként isme­rünk. A Literárny týždenníkben hely­re kis írást közölt a volt pártfőtitkár­köztársasági elnökről. Az írás fő ki­csengése: nem is volt a főnormai izá­tor olyan szörnyeteg, mint amennyi­re az emberek gondolják. Sok min­denről szó esik az interjúval ötvözött tanulmányban, csak a leglényege­sebb kérdésekről nem; arról mélysé­gesen hallgat a történész is, Gustáv Husák is, hogyan folyt a vörös ka­marilla országlása az 1968-at köve­tő 21 esztendőben. Számos hasonló indíttatású pub­licisztikai anyag megjelent az utóbbi hónapokban a szlovákiai lapokban. A Smenában néhány napja Vasil Biľakkal közöltek beszélgetést, és Brezsnyev ideológiai helytartója szintén értett a szóból. Szidta a Szlovákiát elnyomó prágai bürok­ráciát, mint a bokrot. Magas korára hivatkozott (74), de azért a naciona­listák fülének kedves dolgokat mon­dott. Már-már szem nem marad szá­razan, már-már sajnáltatni kezdi a Smena az életét magányos villájá­ban tengető Bil'akot. A Smena legeslegújabb nemzet­ébresztő tette, hogy Miroslav Válek­ról, a Szlovák Kommunista Párt El­nökségének egykori tagjáról, a szlo­vákiai kultúra konszolidációs idő­szak alatti fő irányítójáról közölt tel­jes rehabilitációval is felérő összeál­lítást. Túlságosan korai még ez a reha­bilitáció. És: túlságosan kilóg a nem­zeti lóláb. Valószínű, hogy (ha élne) menny­bemenesztésével maga Miroslav Válek sem értene egyet. Mert ahogy másoktól, akik ismerték, hallom, hogy neki azért a Smena szerkesz­tőitől eltérően volt ízlése. Jó költő volt, és mint ilyen, feltehetően korai­nak tartaná a rehabilitálást. Bizonyá­ra eszébe jutna az a rút délután, amikor a szó szoros értelmében pá­holyból szemlélte néhány ezer vallá­sos öregasszony rendőrség általi megtiportatását. A hatalom legfel­sőbb rétegének reprezentánsaként ült akkor Miroslav Válek abban a bi­zonyos páholyban. Ha még közöt­tünk lenne, bizonyára lenne benne annyi tartás, hogy kikérje magának a nemzetiszínű pardont. Tudná, hogy súlyos vétkeket vezeklésnek kell követnie. Orrszarvú-bőrűek a nemzetiek. Egyikük már azt is kiderítette Miro­slav Válekról, hogy: ,,... feltehetően hívő katolikus volt..." Az ízléstelen­ségben nem ismernek mértéket, és ezt naponta kifejezésre is juttat­ják. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents