Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-18 / 65. szám, hétfő

i CSAK JÓ SZLOVÁK LEGYEN... Bizonyára eszébe jutna az a rút délután, amikor a szó szoros értelmében páholyból szemlélte néhány ezer vallásos öregasszony rendőrség általi megtiportatását. (3. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Hétfő, 1991. március 18. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 65. szám TÚLJELENTKEZÉS IS, HIÁNY IS VAN - Az óvodák számának csökkenéséből eredően - a kósza hírekkel ellentétben - tehát szó sincs a magyar nyelvű óvónőképzés leépítéséről. (5. oldal) VISSZAHÍVJÁK A KORMÁNYFŐT? A NYEE SZLOVÁKIAI TANÁCSA SZERINT VLADIMÍR MEČIAR ÉS MILAN KŇAŽKO NEM KÉPVISELI A MOZGALOM ÉRDEKEIT Várható volt, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Szlovákiai Tanácsának szombati ülését forró hangulat jellemzi majd. A napirend egyetlen' pontja a mozgalomban kialakult válsághelyzet és az ebből eredő belpolitikai feszültségek tárgyalása volt. A tanács ülésén a Demokratikus Szlovákiáért platform is képviseltette magát Roman Zelenay szóvivő vezetésével. A tárgyalás első felében a felszólalók részletesen elemezték a Milan Kňažko március harmadikai tévébeszéde óta kialakult helyzetet, tekintettel azokra az eseményekre is, amelyek a múlt héten zajlottak Pozsonyban a szélsőségeseknek köszönhetően. Az órákig tartó vita fordulópontja Jozef Kučerák és Vladimír Ondruš kormányfőhelyettesek felszólalása volt. Újra megfogalmazódott, hogy a Jkivált platform képviselői az elmúlt két hétben sorra állítottak valótlanságokat, amelyeket egyértelműen cáfolt a miniszteri klub tizenkét aláírással szentesített állásfoglalása. Újra kimondták, hogy a kormányfő március harmadikai beszédét a mozgalom egyetlen képviselője sem óhajtotta cenzúrázni. így a beszéd ellenőrzése és a kormányfő elleni állítólagos propagandahadjárat ténye nem felel meg a valóságnak. Martin Bútora - aki egyébként a Szlovákia Esélye című választási program egyik alkotója - komoly aggodalmát fejezte ki Mečiar kormányfő szovjetunióbeli látogatásának eredményeivel kapcsolatban. Többen megfogalmazták azt a kérdést, hogy vajon ki teljesíti a mozgalom választási programját, ha nem éppen azok a parlamenti képviselők és kormánytagok, akik mandátumukat a mozgalomtól kapták, és akik a mozgalomból, úgy néz ki, kiváltak. A vitában elhangzott továbbá, hogy a kormány három alelnöke bizonyítani tudja, jelenlétükben a kormányfő nem egyszer kérdőjelezte meg két miniszter munkáját az állambiztonsági szervekkel való állítólagos közreműködésük miatt. Természetesen szóba került az a Kučerák úrnak intézett levél is, melynek célja, Kučerák úr közvetett feddhetetlenségi vizsgálata volt. Az új platform képviselői is szót kaptak. Sajnos egyetlen kérdésre sem tudtak konkrét választ adni, így nem tudták megfogalmazni, milyen a kivált szárny jogi helyzete az ország politikai palettáján és tulajdon(Folytatás a 2. oldalon) VÁCLAV HAVEL: NEM MENEKÜLTEM Václav Havel visszautasította azt -az állítást, hogy a csütörtöki pozsonyi tüntetésen való részvétele provokáció volt. Nem vagyok hajlandó olyan elnök lenni, aki elkerüli köztársaságunk bármelyik városának főterét - mondotta, örülök, hogy ott voltam, örülök, hogy mindent láttam. Járókelőként mentem a gyalogjárón, akit az összegyűlteknek észre sem kellett volna venniük, esetleg köszönthették volna, és fasiszta jelszavakat is kiabálhattak rá. Maguk választhattak. Nem igaz, hogy elmenekültem - mondotta az elnök. Hoszszabb ideig ott voltam, mivel érdekelt, milyen emberek vannak ott és mit akarnak. Visszautasítom azokat a véleményeket, hogy részemről provokációról, politikai ügyetlenkedésről, figyelmetlenségről volt szó - hangsúlyozta. Igyekeztem megérteni azokat az embereket, akik a gyűlölet megnyilvánulásaival kísértek engem. Sok fiatal volt ott, akik úgy néztek ki, mintha fanatizálták, hipnotizálták volna őket, de talán nem is tudták, ki volt Tiso, mi volt az a szlovák állam. Jiŕí Kŕižan tanácsadómba belerúgott egy kilencéves gyerek, Éljen Tiso kiáltással. Václav Havel rámutatott azok felelőtlenségére, akik az ilyen szellemet kiengedik a palackból, akik megtűrik a kollektív agresszivitás légkörét. TÁMOGATÁSOK CSEHSZLOVÁKIA MEGŐRZÉSÉRE Számos szerv, szervezet és vállalat nyilatkozatban támogatja Václav Havel törekvését az egységes Csehszlovákia megőrzésére és a népszavazás megrendezésére, így például a Polgári Demokrata Párt, az Elkötelezett Pártonkívüliek Klubja, a Zöldek Pártja és a Csehszlovák Néppárt žateci képviselői azt javasolják, hogy mindenki, akinek nem közömbös a köztársaság sorsa, lépjen fel a neokommunista és nacionalista csoportokkal szemben. Több csehországi város lakossága fejezi ki azt az akaratát, hogy közös államban akar élni a Szlovák Köztársaság polgáraival. Elítélik a szeparatizmust, amely a ľudák ideológiából ered. SZOMBATON ÜLÉSEZETT A SZÖVETSÉGI KORMÁNY VESZÉLYES SZAKASZBAN A CSEH ÉS A SZLOVÁK NEMZET EGYÜTTÉLÉSE A KORMÁNY ISMÉT ELVETETTE A KÉPVISELŐK CSOPORTJA ÁLTAL BETERJESZTETT FÖLDTÖRVÉNYTERVEZETET • NYILATKOZAT A SZLOVÁKIAI FEJLEMÉNYEKRŐL Szombaton ülést tartott a szövetségi kormány. Többek között az ország gazdasági helyzetéről, a földtörvény tervezetéről, valamint a Szövetségi Gyűlés képviselői mandátumának megszűnésére vonatkozó törvényjavaslatáról tárgyalt. Alkotmányos jogával élve a tanácskozáson részt vett Václav Havel köztársasági elnök is. A kormánynak Vladimír Dlouhý, gazdasági miniszter számolt be azokról az észrevételekről, amelyek a földtörvénytervezet megtárgyalása során a Szövetségi Gyűlés egyes bizottságaiban hangzottak Sl. A kormány állást foglalt a képviselők által beterjesztett módosító javaslatokkal kapcsolatban. Mivel ezek nem változtatják meg azt az eredeti törvényjavaslatot, amelyet a kormány február 25-én már elvetett, az ismételten beterjesztett, módosított javaslatot is elvetette. A kormány a képviselők mandátumának megszűnésére vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban megállapította, hogy a javasolt megoldás egyedülálló lenne a demokratikus országokban. Figyelmeztetett arra, hogy a javaslat ellentétben áll az emberi jogokról szóló alkotmánylevéllel, a választási törvénnyel, valamint az állampolgári és politikai jogokról szóló nemzetközi szerződéssel. Azt javasolta, hogy a törvény jóváhagyása esetében a mandátum megszűnéséről egy független állami szerv, vagyis az ország alkotmány(Folytatás a 2. oldalon) ELSŐ NÉPSZAVAZÁS A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETÉBEN IGEN VAGY NEM A Szovjetunió történetében tegnap tartották meg az első népszavazást, amelynek résztvevői arra a kérdésre feleltek, hogy szükségesnek tartják-e az államszövetség fennmaradását egyenjogú és szuverén köztársaságok föderációjaként. A 15 tagköztársaság közül hatban - a három balti köztársaságban, valamint Moldáviában, Grúziában és Örményországban - bojkottálták a referendumot, azonban az itt állomásozó szovjet fegyveres erők vezetői az érdeklődők számára megteremtették a feltételeket a szavazáshoz. Független hírügynökségek első beszámolói szerint komolyabb incidensekre nem került sor, csupán Moldáviában volt némi tülekedés ď szavazóhelyiségek előtt az orosz nemzetiségűek és a helybeliek között. Egyes értesülések szerint előfordult, hogy a szavazatszámlálók hamis szavazólapokra bukkantak. A legnagyobb tagköztársaságban, az oroszországiban a szavazók arról is döntöttek, hogy létrehozzák-e a köztársasági elnöki intézményt, amelynek legnagyobb várományosa Borisz Jelcin. A referendumelsőeredményei mára várhatók. A központi televízió a hét végén a moszkvai utcákon közvélemény-kutatást tartott és a legtöbb megkérdezett bevallotta, hogy kétszferes igennel szavaz majd, Vagyis a Gorbacsov elképzelései szerinti megújhodó államszövetségre, valamint az elnöki tisztség bevezetésére az OSZSZSZK-ban. A moszkvai rádió jelentése szerint általában a regisztrált szavazók 40 -60 százaléka nyilvánított véleményt, s ez megfelel a várakozásoknak, hiszen egyes szakértők gyenge részvételt jósoltak. Mihail Gorbacsov még pénteken késő este a tévé képernyőjéről szólt a közvéleményhez és szorgalmazta, hogy igennel szavazzanak a Szovjetunió fennmaradására. Gorbacsov hangsúlyozta: A referendum pozitív eredménye többek között szavatolja majd az ország népeinek biztonságát és függetlenségét, méghozzá radikálisan megújhodott keretek között. Gorbacsov nemsokkal azután beszélt, hogy Borisz Jelcin, az orosz (Folytatás a 2. oldalon) BAKER ÜRES KÉZZEL TÁVOZOTT MOSZKVÁBÓL NINCS PONTOS DÁTUMA AZ ELHALASZTOTT CSÚCSNAK Három napon át tárgyalt a szovjet fővárosban James Baker, azonban meglehetősen kevés sikerrel. Szombati elutazása előtt Besszmertnih szovjet kollégájával tartott közös sajtóértekezetükön mindössze arról tudtak számot adni, hogy a megbeszélések igazolták a kétoldalú kapcsolatok megbízhatóságát. Az AFP francia hírügynökség beszámolója szerint Baker és Besszmertnih nem jelezték, hogy előrelépés történt volna a leszerelési tárgyalásokat illetően, hiszen továbbra is gondok merülnek fel az európai hagyományos fegyverzet csökkentésére vonatkozó szerződés teljesítésében. A jelek szerint nem sikerült áthidalni a stratégiai fegyverzetek korlátozását előirányzó szerződés véglegesítésének útjában álló akadályokat sem, holott ennek az aláírása lenne a soron következő Gorbacsov-Bush találkozó fő eseménye. A mostani megbeszélések nem hoztak előrelépést a tekintetben sem, hogy nem sikerült dönteni a csúcs időpontjáról, mindössze abban maradtak, hogy azt az év első felében megtartják. Csurkin külügyi szóvivő nem zárta ki, hogy ennek előkészítése végett a két külügyminiszter hamarosan újra találkozik. A megbeszéléseken szó volt a perzsa-öbölbeli helyzet rendezéséről is. Baker moszkvai lakásában találkozott egykori szovjet kollégájával, Eduard Sevardnadzéval, aki azért szakította meg olaszországi tartózkodását, hogy találkozhasson Bakerrel. Az exkülügyminiszter Baker előtt leszögezte, hogy fiatalabb politikusoknak kellene helyet adni a szovjet vezetésben. Baker az amerikai nagykövetség épületében Moszkvában találkozott a három balti köztársaság képviselőivel is, majd a szovjet fővárosból rövid ankarai látogatásra utazott. A

cseh és a szlovák országrész között nyílt szakadásról beszélni, egyelőre, vaskos tévedés; ám kétségtelenül felbolydult a korábban kiszámíthatónak, megfontoltnak hitt belpolitikai élet. Badarság is lenne tagadni: a múlt héten súlyos gondokkal terhelt napokat élt át az ország, miközben - sajnos - eluralkodott az útszéli hangnem, a kardoskodó pártoskodás, és magasra csapó hullámokat vert a nacionalizmus. Sőt! A köztársasági elnök egynapos szlovákiai látogatásának délutánján (Pozsony főterén) az utcára is kikerültek az indulatok. Mindennek kapcsán sokan attól tartanak - és nem alaptalanul -, hogy elveszíthetjük a békés átalakulás folytatásának esélyét és ezzel hosszabb-rövidebb időre Európa rokonszenvét is. Hírlapírói hivatástudatból a múlt vasárnap óta eltelt napok alatt jómagam szintén sok időt töltöttem az utcákon: a sorozatos tüntetések, nagygyűlések és megemlékezések kisebb-nagyobb gyülekezeteiben. Olvasgattam eközben az ország szövetségi államformáját támadó, a cseheket becsmérlő és a magyarokat is bántó transzparenseket; hallottam a zsidók sokaságát deportáltató és a világ objektív közvéleménye előtt háborús bűnösként kezelt Jozef Tiso mámoros megéljenzését, továbbá a Matica slovenská Léván nevelkedett elnökét, aki tüzes szónoklatban érvelt a szlovák nyelv kizárólagosságát hirdető és önálló szlovák hadsereget (is) sürgető függetlenségi Kiáltvány mellett; ott voltam csütörtökön délután Pozsony főterén, amikor a Hitler kegyéfegyvertárának összes eszközét. A megbékélés és a parlamenti utak forszírozása helyett a tobzódó szócsaták és az utcai indulatoskodás divatja járja. Véleményem szerint azért, mert a pártok és a mozgalmak közül csak a valóban demokratikusan gondolkodó szervezetek bíznak a parlamentarizmus tekintélyében, míg a többiek inkább a közhangulatban, és az utcára viszik azonossági zavaraikat. Sőt! Manapság (újra) ott tartunk, hogy egyes politikusok saját elképzeléseik hajthatatlan védelmezésével, mások viszont egyéniségük bizonygatásával vannak elfoglalva. A pártatlan szemlélőnek joggal tűnik úgy, mintha 1989 decembere óta hiába épültek volna ki a működőképes demokrácia alapintézményei, mert a napi politika főszereplői közül sokan nem tudják - vagy nem akarják - optimálisan használni azokat. Ez a nagypolitika hadszínterére éppen úgy érvényes, mint a helyi politika arénáira. Nekem legalábbis úgy tűnik, mintha valamiféle állóháború készülne, amelyben mindenki beássa magát és lesi, mikor vét valamit a másik. Ráadásul vannak, akiknek nyílt céljuk, hogy meggyöngüljön a társadalomnak a parlamentbe vetett bizalma. Csoda hát, ha az utóbbi napokban és hetekben úgy tűnik: mostanában nem a pártok és a mozgalmak együttműködési készsége, hanem a konfrontációs hajlamaik látszanak erősebbnek?! Mindez fokozottan kihat a kormány(ok) tevékenységére. A hétköznapok eseményei arról tanúskodnak, hogy a szlovák kormányban többen is inkább csak a mának élnek. Napokban mérik az időt, és a bársonyszék(ek)ben is úgy viselkednek, akár a leszerelés előtt álló sorkatona, aki naponta levág egy-egy centit a centiméterből. Kormányszinten ez a lebénulás veszélyét hordja magában, ráadásul mi is - a közép- vagy hosszú távú koncepciók megvalósítása helyett - elsősorban a pártharcok és a konfrontációk logikájából kapunk ízelítőt. Azt mondják, aki diófát ültet, az tisztában van vele, hogy annak gyümölcsét már utódai fogják leszedni. A főként egyéni érdekütköztetések helyett, a jelen kormánynak is a „diófaültetés" ienne az igazán elsődleges kötelessége. Feltéve, ha majdan ki-ki tiszta lelkiismerettel kíván távozni a miniszter(elnök)i bársonyszékből. MIKLÓSI PÉTER CENTI bői született Szlovák Állam kikiáltásának 52. évfordulóját magasztaló nacionalista szónokok által felhergelt tömeg rárontott Václav Havelra. Gondolom, további szószaporítás nélkül ennyi is jelzi: a nacionalizmusra, a nemzetieskedés köntösébe burkolt szociálpolitikai demagógiára építő pártok s politikusok megnyilvánulásai, illetve az utca hangjának fölerősödése révén - újfent durvul a játék. Az elmúlt napokban tanúi lehettünk annak is, hogy a parlamenti és a kívül rekedt pártok s mozgalmak miként használják föl a nagypolitika