Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-16 / 64. szám, szombat

1991. MÁRCIUS 16. POZSONYBAN EDDIG 18 ÜZLET KERÜLT KALAPÁCS ALÁ •AZ ÁRVERÉS ÚJ SZÍNHELYE A FILMKLUB (Munkatársunktól) - A hétvégén Pozsonyban még a Művelődési és Pihenőparkban rendezik meg az ár­verést, jelentette be Karol Nitranský, a privatizációs bizottság elnöke, de a következőnek^ már új színhelye lesz. Az első árverésre, melyet a Köz­gazdasági Főiskola ligetfalusi kollé­giumában tartottak, a szervezőkön és a vásárolni szándékozókon kívül 250 néző ment el. A következőre, melyet a Művelődési és Pihenőpark­ban tartottak, már csak alig ötvenen voltak kíváncsiak. A rendezők felte­vése, hogy nagy lesz az érdeklődés - talán az ötvenkoronás belépőjegy miatt - nem igazolódott be. Ezért a városközpontban egy kisebb ter­met kerestek, s így esett a választás a Filmklubra. A zökkenőmentes lefo­lyás érdekében a szervezést is töké­letesítik. A privatizációs bizottság elnöké­nek megállapítása szerint meglehe­tősen nagy az érdeklődés az üzletek privatizálása iránt, de a vállalkozók sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy ha a bérbevétel csak két évre szól - amit ugyan meg lehet hosz­-szabbítani, de nincs rá biztosíték - milyen gazdasági hasznot hoz. Minél előbb privatizációs tanácsadó szolgálatot kell bevezetni, hogy az érdeklődők tisztán lássák a helyze­tet, ismerjék a feltételeket, s meg­kapják a gazdasági alapinformáci­ókat. Eddig Pozsonyban 18 üzlet került kalapács alá, s az állampénztárba - a privatizációs minisztérium szám­láján zárolva - 15 485 000 korona került. -tgá­KÖZGYŰLÉS ÁPRILISBAN (Munkatársunktól) - A Polgári Demokratikus Párt e heti szokásos tájékoztatóját az előkészítő bizott­ság szűkebb vezetősége tartotta. Mindenekelőtt közölték: az országos közgyűlést április 20-ára Olmücbe hívták össze. A járási előkészítő bi­zottságok országszerte működnek, körülbelül 10 ezer az előzetesen jegyzékbe vett tagok száma, nincs kizárva, hogy a közgyűlésig számuk kétszeresére emelkedik. Szlovákiá­ból eddig 150 érdeklődő jelentke­zett. Folyamatban van a vagyon­elosztási kérdések rendezése, a központi apparátus kiépítése, az alapszabályzat pontosítása. Alapjá­ban véve már kicsit előre gondol­kodnak és a következő választások­ra modern, nyugati típusú konzerva­tív pártot szeretnének kialakítani. Jó az együttműködés a Polgári Demok­ratikus Szövetséggel és az elkötele­zett párton kívüliek Konföderációjá­val, szemléletük igen közel áll és a jövőben egy működőképes koalí­ció alakulhat ki. A PDP-be jelentke­ző képviselők száma a Cseh Nem­zeti Tanácsban eddig 29, a Szövet­ségi Gyűlésben a jövő héten kezdi meg a klubjuk a működését, 30-35 képviselőre számítanak. Nehezen képzelhető el sajtótájé­koztató a szlovák eseményekről va­ló véleménynyilvánítás nélkül. A PDP azonosítja magát elnöküknek Václav Klausnak már közzétett nyi­latkozatával, amelynek értelmében a hangsúlyt nem a nemzeti, hanem a területi alapokra, az államigazga­tás gazdasági szempontból is ész­szerű működésére helyezik. Ha nem sikerül olyan szilárd államjogi elren­dezésben megegyezni, amely bizto­sítja a gazdasági és politikai refor­,mok sikeres végrehajtását, célsze­rűbb elválni. Különben a NYEE-ben bekövetkezett szakadásban nem látnak semmi rendkívülit, természe­tes folyamat, amely előbb utóbb . minden újonnan alakult politikai mozgalomban bekövetkezik. KIS ÉVA Levélírónk november végén a já­rási újságban olvasta, hogy Nyék­várkonyban K. Mária szőrmetisztí­tást vállal. A fiatalasszony két irha­bundával és egy csokibarna bőrka­báttal beállított a vállalkozóhoz, kér­vén, hogy ez utóbbinak csak a bélé­sét tisztítsa ki. A vállalkozó a kabá­tok átvételéről semmilyen bizonyla­tot nem adott. R. Judit december közepén el­ment a kabátokért. Az irhabundákat kitisztították, de a bőrkabát nem ke­rült elő. „Két hét múlva érdeklődjék" - így szóltak levélírónkhoz - akkor viszont további határidőt szabtak. R. Judit rosszat sejtve kérte, hogy mu­tassák meg a szóban forgó ruhada­rabot. „A csokibarna bőrkabát, me­lyet egy évvel ezelőtt ötezer koroná­ért vásároltunk a pozsonyi TUZEX­ben, siralmas állapotban volt. Megí­gérték, hogy két hét múlva jöhetek, rendbehozzák a kabátot. Nos, a további két hét elteltével a kabát ugyanolyan állapotban volt, mint ezt megelőzően, így a vállalko­zó hölgy férje kártalanítást ígért. A szóban forgó 2500 koronát pénz­szűkére hivatkozva nem tudta a ma­gánvállalkozó kifizetni, de megígér­te, hogy postán elküldi. R.-ék a „történelmi idő" múltán február 17-én elmentek a kabátért, akkor K. úr frappánsan véget vetett a kálváriának. A bőrkabát hétközna­pi viselésre megfelel, ő nem hajlan­dó 2500 koronát adni csak azért, hogy másnak ebből az összegből új kabátja legyen ..." A koronát ä végszó tette fel az ügyre, mely R.-ék tiltakozása után imigyen hangzott „Takarodjon ki a házamból!" - Hallgattassák meg a másik fél is! - Áprilistól foglalkozunk kabát­tisztítással - mondta K. Lőrinc. - A feleségem a vállalkozó, én csak segítek neki. Rengeteg szőrmeárut, irhabundát, szarvasbőr kabátot tisz­títottunk, Eddig még a munkánkra nem volt panasz, sőt, egyre többen jönnek hozzánk a távoli járásokból is. Nagyon bánjuk, hogy R.-éktől elvállaltuk a bőrkabát bélésének tisztítását, örök tanulság számunk­ra. Mi különben sem tisztítunk bőr­kabátokat, talán csak megsajnáltuk őket. - Annyit dolgoztam azzal a bőr­kabáttal, hogy azalatt három irhát is kitisztítottam volna - tette hozzá K. Mária. A házaspár sajnálja a történteket, ám nem hajlandók kártalanítást fi­zetni. Most már egy fillért sem! K-ék olyan vállalkozásba kezd­tek, amely Csallóközben egyedülál­ló. Ez azonban nem jogosítja fel a ház urát a „kidobósdira". - Elismerem, hogy hirtelen vol­tam. Tettem mindezt azok után, hogy R-né azzal vádolt bennünket, hogy a barna bőrkabátja most azért barnább, mert biztosan bebokszol­tuk...! Különben is, nem tudták ár­cédulával bizonyítani, hogy valóban egy évvel ezelőtt ötezer koronáért vásárolták a kabátot. A fiatalasszony bírósággal fenyegetőzött, a kabátot mégsem hagyta itt, felkapta és vit­te...! Csak bírói döntés után va­gyunk hajlandók kártérítést fizetni. xxx Egy tanulságos történet. Ha vál­lalkozunk, mindent vállalunk. A ve­vőt, a vásárlót, a megrendelőt. Ez persze fordítva is így van... (szitás) Új párt indult el a politika vizein, a po­zsonyi Hajósok Házából. Féléves előké­szület és néhányórás tanácskozás után új szlovák nemzeti demokratikus mozgalom alakult, új elnökkel, Peter Brňákka I az élen. A Szlovák Nemzeti Tanács függet­len képviselőjeként ismertté vált újdonsült pártelnök a Smena idei 23. száma ban a lap munkatársának kérdésére válaszo'­va elmondta, hogy véleménye szerint a nemzeti alapokon álló politikai erők jelenlegi spektruma nem nyújt kellő bizto­sítékot a Szlovák Köztársaság nemzeti érzelmű polgárainak. Csalódást okoz a szlovák nemzet önrendelkezési jogának és nemzeti létének a kérdésében tanúsí­tott pragmatikus magatartás is. Kijelentet­te: mindaddig, amíg Szlovákia politikai színtéren nem bontakozik ki olyan politi­kai csoportosulás, amely elsőrendű fel­adatának tekinti a szlovákiai lakosság követeléseinek szorgalmazását, a meglé­vő struktúrán belül igyekeznek hatást ki­fejteni. Az egységesítés és az összefogás elemeként akarnak működni, nem tartva igényt a fedőszerv szerepkörére. A baloldali erők együttműködésének perspektíváiról készített beszélgetést a Slobodný piatok (8. szám) munkatársa Ivan Laluha docenssel, a Szövetségi Gyűlés képviselőjével, a szlovákiai Obro­da elnökével. A baloldali politikus elmond­ta, hogy ezekről a kérdésekről viták foly­nak a mozgalmon belül. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzati választások után és a gazdasági reformokkal kapcsolatos lépések nyomán kialakult helyzet alapos elemzésére törekednek. ,,Természete­sen, a demokratikus baloldali erők együtt­működésére szükség van - s ezt nyíltan kimondom -, hogy a jobbratolódás ne legyen olyan éles és drasztikus" - mon­dotta. Meglepőnek tartja a centrummoz­galom egyes képviselőinek azt a nézetét, hogy a gazdasági reform jobbratolódást követel. Svédországban a működő piac­gazdaság jó ideje a szociáldemokraták kormányzásával párosul, Franciaország­nak pedig szocialista köztársasági elnöke van. „A szélsőségekkel szembeni korri­gáiási szerep betöltésében látom a balol­dal mibenlétét, ami nem a paicgazdaság ellen irányul, hanem a jól működő piac­gazdaságot segíti, hogy az a szociális és a környezetvédelmi követelményekre is tekintettel legyen." A mozgalom fö célját így jelölte meg: „ Valamennyi nemzet önrendelkezésének csúcspontja az önálló államiság. Ezt a kérdést a mi jelenlegi feltételeink között meglehetős tabuként és lebecsülve keze­lik. Miközben szerintem ennek nincs sem­minemű reakciós éle, nem tapad hozzá semmiféle izmus, mellyel rendszerint az ilyen jellegű mozgalmat illetik. Valami egészen normális jelenségnek számít minden demokratikus országban. Amíg a szlovák nemzetnek nem lesz saját álla­ma, nemzetről sem beszélhetünk. Csak népről lehet szó, vagyis közösségi szem­pontból valamiféle hazaképződményről. Tehát a szlovák nemzet önazonosságá­nak teljes visszanyerésére törekszünk". Mindenkit érintő, a gazdasági életben gyökerező gondokra figyelve szorgalmaz­zák majd a nemzeti egységet. A gazdasá­gi reform elengedhetetlen előfeltételének tartják viszont a Szlovák Köztársaság füg­getlenségének kikiáltását. Csak ezzel ve­heti kezdetét, szerintük - az élet bármely területén - a gondok orvoslása.' Ezután elhangzott a kérdés: az Obro­da hívei - őt magát is beleértve -, biza­lommal lehetnek-e Peter Weiss pártja iránt? „Hát először is ne csodálkozzék, hogy én személyesen a szlovákiai Obro­da klub tagjainak többségével egyetem­ben mindazért, ami az utóbbi húsz év során kijutott nekünk, természetes bi­zalmatlansággal viseltetem irányukban. Ugyanakkor azonban - s ezt másodsor­ban mondom -, nem indulhatunk ki abból, hogy ha egyszer ilyen vagy olyan voltál, ezzel már génjeid is átalakultak, s fejlő­désre, változásra képtelen ember lett be­lőled. Az egyénnek, de a mozgalomnak és a pártnak is joga van az önmeghala­dásra és a fejlődésre. Ebben az értelem­ben tehát nem vethetjük el eleve azoknak a főként fiatalabb korosztályokhoz tarto­zóknak a jó irányú átalakulását, akik kez­deményezői voltak annak, hogy az SZLKP új párttá alakuljon. Persze, el kell telnie egy bizonyos időszaknak, s nekik maguknak át kell esniük a politikai hul­lámverések és küzdelmek próbáján, hogy bizonyságot tehessenek és fokozatosan azonossá váljanak saját kinyilatkoztatá­saikkal" - mondotta Ivan Laluha do­cens. (sf) ,ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP SE PÉNZ, SE POSZTÓF?) Javában folyik a privatizáció, a magánkisiparosok sorra nyitják üzleteiket. Általános az elégedettség, hiszen aránylag olcsón, rövid határidőn belül és jól dolgoznak. Hogy megélni csak így tudnak majd? Minden bizonyai. Ám a dunaszerdahelyi R. Judit panasza mindenre rácáfol. MÁR PISTI IS? örömmel olva­som, hogy Pisti, azaz néhai Dűdor István életműtár­latának egy része eljutott Prágába; és hiszem, hogy az értő szakma ott is meghajtotta fe­jét a tehetség és a tisztaság előtt. A méltatással is egyetértettek (Új Szó, 1991. márci­us 2/5), hiszen Farkas Veronika művészettörténész sablonszövegében nincs semmi kivetnivaló. Mindaddig, amíg Dúdor ki nem sajátíttatik prominens magánszemé­lyek, illetve mozgalmak számára. Nem a megnevezett Duray Miklóssal van bajom, hiszen köztudott, Dúdor nagyon sok szálon kötődött a jeles közéleti személyiséghez. Annak idején ez nem volt fontos, lehetőségeink szerint segítettük s nyírtuk ki egymást, kit embersége, illetve érdekei szerint. Most hirtelen megnőtt a jelentősége? S ha már igen, a többiek neve miért merült feledésbe? Dúdor többekhez kötődött gyermeki ragaszkodással, s nagyon sokan kötődtek Dúdorhoz szerető emberséggel, toleranciával, mert az is kellett hozzá. Duray Miklós és Szabó Antal neve mellé nem került oda a Kulcsár Ferié, Tóth Lászlóé, Keszeli Ferié, Hunčík Péteré, Horváth Lacié (Kóró), Dolán Gyurié (hadd ne soroljam tovább, és ne ütközzenek meg rajta, akik kimaradtak a sorból). Azt azért megkérdem, miért nem jutott hely a méltatásban legalább a Szűcs házaspárnak, Jenőnek és Katónak, akik családtagként bántak Pistivel akkor is, amikor mások utcára lökték őt. Az igazságot az egyre homályosuló és egyre manipuláltabb mítoszgyártásban sem szabad elfelejteni. Dúdor ugyanis nem dobozba zárható ereklye, sem jelvény, amely­nek kitűzése tulajdonossá tesz. Attól tartok, közelít az idő, amikor azok szájából, akik életében leköpték őt, rövidesen aranyként fröcsög majd elő a neve. Hagyjuk őt pihenni abban a temetőben, ahová egy eunuch-hangú szaxofon sikoltotta utána: „hiányzik valaki ebből az utcából". Ne tűzzük őt a zászlónkra, sem a kopjafánkra. SOÓKY LÁSZLÓ MÁSOK ÍRTÁK A MATICA ÉS A NEMZETÉBRESZTÉS KIRÁLYHELMECEN A Matica slovenskának az év elejétől megjelenő hetilapja, a Slovenské národné noviny 8. száma királyhelmeci helyzetké­pet közö\l A Robo Matejovič tollából szár­mazó írás a szerző egyéni (s nyilván a Matica slovenská) szemüvegén keresz­tül láttatja - a Matica helyi vezetőit is megszólaltatva - a királyhelmeci szlová­kok gondjait. A cikkben szerep|pmegálla­pítások vitára és tiltakozásra ingerelnek. A sajtószemle azonban ismertet, az olva­só pedig értelmez. Bízunk az olvasó józan ítélőképességében. „A lakosság gyenge tájékozottsága, fogyatékos kulturális és műveltségi szín­vonal, a szlovákok vérszegény nemzeti öntudata és a magyar maffia befolyása jellemzi mostanság a terebesi régió e vá­rosát is - Királyhelmecet. Azt a várost, amely 1938-tól 1944-ig Horthyhoz tarto­zott, amely ma is az észrevétlenül meg­újuló magyar irredentizmus figyelmének középpontjában áll" - szól a jellemzés. A szerző kiváltkép nehezményezi a Thália bemutatóiról és a magyar együttesek fel­lépéseiről tájékoztató magyar nyelvű röp­lapokat, a rajtuk magyarul szereplő Kassa helységnevet, a még a „kórházban" is megtalálható kétnyelvű feliratokat s egyes emberek hüvösségét, söt a szlovák nyel­vű társalgás egyenes kerülését. „Egész Királyhelmeci tartózkodásom során érez­tem, ebben a környezetben élni annyit jelent, mint megtanulni magyarul, a ma­gyarországi televízió műsorát nézni, a magyarországi rádiót hallgatni, magyar nyelvű istentiszteleteket látogatni, megta­gadni magában a szlovák származást, mely »a felső körök« számára egyenlő a kisebbrendű fajjal. E köröket szuverénül uralja az Együttélés, és a Szlovákiáról meg az elvesztett Felvidékről alkotott Du­ray-féle elképzelések hatása. A »csak a magyar az ember, csak a magyar az úr,«jelszó sajnos mély gyökereket eresz­tett a nemzetileg közönyös, úgyszólván elnemzetlenített szlovák értelmiség sze­rény soraiban is. Nem csoda, hiszen a társadalmi ellenőrzésről és a magyar környezet »tisztaságáróí« Duraynak olyan tanácsadói gondoskodnak, mint dr. Gyi­mesi György, a Szövetségi Gyűlés képvi­selője. Morva származású, most az emlí­tett mozgalom eszmei vezére és Duray Miklós jobbkeze. A szlovákok közül csak azok nyernek e társaságba bebocsátást, akik mindenben megfelelnek elképzelé­seiknek és követelményeiknek." Úgy-ahogy elfogadhatónak tartja a cikkíró a szlovákok számára a helyi iskolaügyet, minthogy az óvodák és az iskolák vegyes jellegűek, szlovák és ma­gyar tanítási nyelvű osztályokkal. De an­nál sivárabb, szerinte, a vallásgyakorlás terén uralkodó helyzet; a helységnek két magyar papja van. A helyi matica-tagoktól kapott értesülésekre hivatkozva írja, hogy ,,a szlovák színészek a szlovák kultúra megmentésének szándékával utoljára 1944-ben jártak /Yí. "Ján Senčak, a szer­vezet elnöke azon rágódik, hogy sok itteni magyar nem tud szlovákul: „az ilyenek­nek rá kellene ébredniük, hogy a Szlovák Köztársaság polgára számára kötelesség a hivatalos nyelv elsajátítása". Juraj Doj­čák, a szlovák iskola igazgatója szerint tanulóik beszédkészségére kedvezőtlenül hat, hogy a gyerekek csak az iskolában beszélnek szlovákul, az utcán és otthon magyarul társalognak. A nyolcvantagú matica-szervezet véget kíván vetni a szlovákok előrehaladott asszimilációjá­nak és az elvesztett lelkek öntudatra éb­resztését tartja feladatának. De szerintük egyes tagjaikon úrrá lett a levertség és a közömbösség, főként a nyelvtörvény, valamint Markuš és Mečiar televíziós vitá­ját követően. Úgy tűnik számukra, minden elveszett, felesleges bárminemű erőfe­szítés. Programjuk az önálló Szlovákia Erjedés a baloldalon

Next

/
Thumbnails
Contents