Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-16 / 64. szám, szombat

1991. MÁRCIUS 16. POZSONYBAN EDDIG 18 ÜZLET KERÜLT KALAPÁCS ALÁ •AZ ÁRVERÉS ÚJ SZÍNHELYE A FILMKLUB (Munkatársunktól) - A hétvégén Pozsonyban még a Művelődési és Pihenőparkban rendezik meg az árverést, jelentette be Karol Nitranský, a privatizációs bizottság elnöke, de a következőnek^ már új színhelye lesz. Az első árverésre, melyet a Közgazdasági Főiskola ligetfalusi kollégiumában tartottak, a szervezőkön és a vásárolni szándékozókon kívül 250 néző ment el. A következőre, melyet a Művelődési és Pihenőparkban tartottak, már csak alig ötvenen voltak kíváncsiak. A rendezők feltevése, hogy nagy lesz az érdeklődés - talán az ötvenkoronás belépőjegy miatt - nem igazolódott be. Ezért a városközpontban egy kisebb termet kerestek, s így esett a választás a Filmklubra. A zökkenőmentes lefolyás érdekében a szervezést is tökéletesítik. A privatizációs bizottság elnökének megállapítása szerint meglehetősen nagy az érdeklődés az üzletek privatizálása iránt, de a vállalkozók sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy ha a bérbevétel csak két évre szól - amit ugyan meg lehet hosz-szabbítani, de nincs rá biztosíték - milyen gazdasági hasznot hoz. Minél előbb privatizációs tanácsadó szolgálatot kell bevezetni, hogy az érdeklődők tisztán lássák a helyzetet, ismerjék a feltételeket, s megkapják a gazdasági alapinformációkat. Eddig Pozsonyban 18 üzlet került kalapács alá, s az állampénztárba - a privatizációs minisztérium számláján zárolva - 15 485 000 korona került. -tgáKÖZGYŰLÉS ÁPRILISBAN (Munkatársunktól) - A Polgári Demokratikus Párt e heti szokásos tájékoztatóját az előkészítő bizottság szűkebb vezetősége tartotta. Mindenekelőtt közölték: az országos közgyűlést április 20-ára Olmücbe hívták össze. A járási előkészítő bizottságok országszerte működnek, körülbelül 10 ezer az előzetesen jegyzékbe vett tagok száma, nincs kizárva, hogy a közgyűlésig számuk kétszeresére emelkedik. Szlovákiából eddig 150 érdeklődő jelentkezett. Folyamatban van a vagyonelosztási kérdések rendezése, a központi apparátus kiépítése, az alapszabályzat pontosítása. Alapjában véve már kicsit előre gondolkodnak és a következő választásokra modern, nyugati típusú konzervatív pártot szeretnének kialakítani. Jó az együttműködés a Polgári Demokratikus Szövetséggel és az elkötelezett párton kívüliek Konföderációjával, szemléletük igen közel áll és a jövőben egy működőképes koalíció alakulhat ki. A PDP-be jelentkező képviselők száma a Cseh Nemzeti Tanácsban eddig 29, a Szövetségi Gyűlésben a jövő héten kezdi meg a klubjuk a működését, 30-35 képviselőre számítanak. Nehezen képzelhető el sajtótájékoztató a szlovák eseményekről való véleménynyilvánítás nélkül. A PDP azonosítja magát elnöküknek Václav Klausnak már közzétett nyilatkozatával, amelynek értelmében a hangsúlyt nem a nemzeti, hanem a területi alapokra, az államigazgatás gazdasági szempontból is észszerű működésére helyezik. Ha nem sikerül olyan szilárd államjogi elrendezésben megegyezni, amely biztosítja a gazdasági és politikai refor,mok sikeres végrehajtását, célszerűbb elválni. Különben a NYEE-ben bekövetkezett szakadásban nem látnak semmi rendkívülit, természetes folyamat, amely előbb utóbb . minden újonnan alakult politikai mozgalomban bekövetkezik. KIS ÉVA Levélírónk november végén a járási újságban olvasta, hogy Nyékvárkonyban K. Mária szőrmetisztítást vállal. A fiatalasszony két irhabundával és egy csokibarna bőrkabáttal beállított a vállalkozóhoz, kérvén, hogy ez utóbbinak csak a bélését tisztítsa ki. A vállalkozó a kabátok átvételéről semmilyen bizonylatot nem adott. R. Judit december közepén elment a kabátokért. Az irhabundákat kitisztították, de a bőrkabát nem került elő. „Két hét múlva érdeklődjék" - így szóltak levélírónkhoz - akkor viszont további határidőt szabtak. R. Judit rosszat sejtve kérte, hogy mutassák meg a szóban forgó ruhadarabot. „A csokibarna bőrkabát, melyet egy évvel ezelőtt ötezer koronáért vásároltunk a pozsonyi TUZEXben, siralmas állapotban volt. Megígérték, hogy két hét múlva jöhetek, rendbehozzák a kabátot. Nos, a további két hét elteltével a kabát ugyanolyan állapotban volt, mint ezt megelőzően, így a vállalkozó hölgy férje kártalanítást ígért. A szóban forgó 2500 koronát pénzszűkére hivatkozva nem tudta a magánvállalkozó kifizetni, de megígérte, hogy postán elküldi. R.-ék a „történelmi idő" múltán február 17-én elmentek a kabátért, akkor K. úr frappánsan véget vetett a kálváriának. A bőrkabát hétköznapi viselésre megfelel, ő nem hajlandó 2500 koronát adni csak azért, hogy másnak ebből az összegből új kabátja legyen ..." A koronát ä végszó tette fel az ügyre, mely R.-ék tiltakozása után imigyen hangzott „Takarodjon ki a házamból!" - Hallgattassák meg a másik fél is! - Áprilistól foglalkozunk kabáttisztítással - mondta K. Lőrinc. - A feleségem a vállalkozó, én csak segítek neki. Rengeteg szőrmeárut, irhabundát, szarvasbőr kabátot tisztítottunk, Eddig még a munkánkra nem volt panasz, sőt, egyre többen jönnek hozzánk a távoli járásokból is. Nagyon bánjuk, hogy R.-éktől elvállaltuk a bőrkabát bélésének tisztítását, örök tanulság számunkra. Mi különben sem tisztítunk bőrkabátokat, talán csak megsajnáltuk őket. - Annyit dolgoztam azzal a bőrkabáttal, hogy azalatt három irhát is kitisztítottam volna - tette hozzá K. Mária. A házaspár sajnálja a történteket, ám nem hajlandók kártalanítást fizetni. Most már egy fillért sem! K-ék olyan vállalkozásba kezdtek, amely Csallóközben egyedülálló. Ez azonban nem jogosítja fel a ház urát a „kidobósdira". - Elismerem, hogy hirtelen voltam. Tettem mindezt azok után, hogy R-né azzal vádolt bennünket, hogy a barna bőrkabátja most azért barnább, mert biztosan bebokszoltuk...! Különben is, nem tudták árcédulával bizonyítani, hogy valóban egy évvel ezelőtt ötezer koronáért vásárolták a kabátot. A fiatalasszony bírósággal fenyegetőzött, a kabátot mégsem hagyta itt, felkapta és vitte...! Csak bírói döntés után vagyunk hajlandók kártérítést fizetni. xxx Egy tanulságos történet. Ha vállalkozunk, mindent vállalunk. A vevőt, a vásárlót, a megrendelőt. Ez persze fordítva is így van... (szitás) Új párt indult el a politika vizein, a pozsonyi Hajósok Házából. Féléves előkészület és néhányórás tanácskozás után új szlovák nemzeti demokratikus mozgalom alakult, új elnökkel, Peter Brňákka

I az élen. A Szlovák Nemzeti Tanács független képviselőjeként ismertté vált újdonsült pártelnök a Smena idei 23. száma

ban a lap munkatársának kérdésére válaszo'va elmondta, hogy véleménye szerint a nemzeti alapokon álló politikai erők jelenlegi spektruma nem nyújt kellő biztosítékot a Szlovák Köztársaság nemzeti érzelmű polgárainak. Csalódást okoz a szlovák nemzet önrendelkezési jogának és nemzeti létének a kérdésében tanúsított pragmatikus magatartás is. Kijelentette: mindaddig, amíg Szlovákia politikai színtéren nem bontakozik ki olyan politikai csoportosulás, amely elsőrendű feladatának tekinti a szlovákiai lakosság követeléseinek szorgalmazását, a meglévő struktúrán belül igyekeznek hatást kifejteni. Az egységesítés és az összefogás elemeként akarnak működni, nem tartva igényt a fedőszerv szerepkörére. A baloldali erők együttműködésének perspektíváiról készített beszélgetést a Slobodný piatok (8. szám) munkatársa Ivan Laluha docenssel, a Szövetségi Gyűlés képviselőjével, a szlovákiai Obroda elnökével. A baloldali politikus elmondta, hogy ezekről a kérdésekről viták folynak a mozgalmon belül. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzati választások után és a gazdasági reformokkal kapcsolatos lépések nyomán kialakult helyzet alapos elemzésére törekednek. ,,Természetesen, a demokratikus baloldali erők együttműködésére szükség van - s ezt nyíltan kimondom -, hogy a jobbratolódás ne legyen olyan éles és drasztikus" - mondotta. Meglepőnek tartja a centrummozgalom egyes képviselőinek azt a nézetét, hogy a gazdasági reform jobbratolódást követel. Svédországban a működő piacgazdaság jó ideje a szociáldemokraták kormányzásával párosul, Franciaországnak pedig szocialista köztársasági elnöke van. „A szélsőségekkel szembeni korrigáiási szerep betöltésében látom a baloldal mibenlétét, ami nem a paicgazdaság ellen irányul, hanem a jól működő piacgazdaságot segíti, hogy az a szociális és a környezetvédelmi követelményekre is tekintettel legyen." A mozgalom fö célját így jelölte meg: „ Valamennyi nemzet önrendelkezésének csúcspontja az önálló államiság. Ezt a kérdést a mi jelenlegi feltételeink között meglehetős tabuként és lebecsülve kezelik. Miközben szerintem ennek nincs semminemű reakciós éle, nem tapad hozzá semmiféle izmus, mellyel rendszerint az ilyen jellegű mozgalmat illetik. Valami egészen normális jelenségnek számít minden demokratikus országban. Amíg a szlovák nemzetnek nem lesz saját állama, nemzetről sem beszélhetünk. Csak népről lehet szó, vagyis közösségi szempontból valamiféle hazaképződményről. Tehát a szlovák nemzet önazonosságának teljes visszanyerésére törekszünk". Mindenkit érintő, a gazdasági életben gyökerező gondokra figyelve szorgalmazzák majd a nemzeti egységet. A gazdasági reform elengedhetetlen előfeltételének tartják viszont a Szlovák Köztársaság függetlenségének kikiáltását. Csak ezzel veheti kezdetét, szerintük - az élet bármely területén - a gondok orvoslása.' Ezután elhangzott a kérdés: az Obroda hívei - őt magát is beleértve -, bizalommal lehetnek-e Peter Weiss pártja iránt? „Hát először is ne csodálkozzék, hogy én személyesen a szlovákiai Obroda klub tagjainak többségével egyetemben mindazért, ami az utóbbi húsz év során kijutott nekünk, természetes bizalmatlansággal viseltetem irányukban. Ugyanakkor azonban - s ezt másodsorban mondom -, nem indulhatunk ki abból, hogy ha egyszer ilyen vagy olyan voltál, ezzel már génjeid is átalakultak, s fejlődésre, változásra képtelen ember lett belőled. Az egyénnek, de a mozgalomnak és a pártnak is joga van az önmeghaladásra és a fejlődésre. Ebben az értelemben tehát nem vethetjük el eleve azoknak a főként fiatalabb korosztályokhoz tartozóknak a jó irányú átalakulását, akik kezdeményezői voltak annak, hogy az SZLKP új párttá alakuljon. Persze, el kell telnie egy bizonyos időszaknak, s nekik maguknak át kell esniük a politikai hullámverések és küzdelmek próbáján, hogy bizonyságot tehessenek és fokozatosan azonossá váljanak saját kinyilatkoztatásaikkal" - mondotta Ivan Laluha docens. (sf) ,ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP SE PÉNZ, SE POSZTÓF?) Javában folyik a privatizáció, a magánkisiparosok sorra nyitják üzleteiket. Általános az elégedettség, hiszen aránylag olcsón, rövid határidőn belül és jól dolgoznak. Hogy megélni csak így tudnak majd? Minden bizonyai. Ám a dunaszerdahelyi R. Judit panasza mindenre rácáfol. MÁR PISTI IS? örömmel olvasom, hogy Pisti, azaz néhai Dűdor István életműtárlatának egy része eljutott Prágába; és hiszem, hogy az értő szakma ott is meghajtotta fejét a tehetség és a tisztaság előtt. A méltatással is egyetértettek (Új Szó, 1991. március 2/5), hiszen Farkas Veronika művészettörténész sablonszövegében nincs semmi kivetnivaló. Mindaddig, amíg Dúdor ki nem sajátíttatik prominens magánszemélyek, illetve mozgalmak számára. Nem a megnevezett Duray Miklóssal van bajom, hiszen köztudott, Dúdor nagyon sok szálon kötődött a jeles közéleti személyiséghez. Annak idején ez nem volt fontos, lehetőségeink szerint segítettük s nyírtuk ki egymást, kit embersége, illetve érdekei szerint. Most hirtelen megnőtt a jelentősége? S ha már igen, a többiek neve miért merült feledésbe? Dúdor többekhez kötődött gyermeki ragaszkodással, s nagyon sokan kötődtek Dúdorhoz szerető emberséggel, toleranciával, mert az is kellett hozzá. Duray Miklós és Szabó Antal neve mellé nem került oda a Kulcsár Ferié, Tóth Lászlóé, Keszeli Ferié, Hunčík Péteré, Horváth Lacié (Kóró), Dolán Gyurié (hadd ne soroljam tovább, és ne ütközzenek meg rajta, akik kimaradtak a sorból). Azt azért megkérdem, miért nem jutott hely a méltatásban legalább a Szűcs házaspárnak, Jenőnek és Katónak, akik családtagként bántak Pistivel akkor is, amikor mások utcára lökték őt. Az igazságot az egyre homályosuló és egyre manipuláltabb mítoszgyártásban sem szabad elfelejteni. Dúdor ugyanis nem dobozba zárható ereklye, sem jelvény, amelynek kitűzése tulajdonossá tesz. Attól tartok, közelít az idő, amikor azok szájából, akik életében leköpték őt, rövidesen aranyként fröcsög majd elő a neve. Hagyjuk őt pihenni abban a temetőben, ahová egy eunuch-hangú szaxofon sikoltotta utána: „hiányzik valaki ebből az utcából". Ne tűzzük őt a zászlónkra, sem a kopjafánkra. SOÓKY LÁSZLÓ MÁSOK ÍRTÁK A MATICA ÉS A NEMZETÉBRESZTÉS KIRÁLYHELMECEN A Matica slovenskának az év elejétől megjelenő hetilapja, a Slovenské národné noviny 8. száma királyhelmeci helyzetképet közö\l A Robo Matejovič tollából származó írás a szerző egyéni (s nyilván a Matica slovenská) szemüvegén keresztül láttatja - a Matica helyi vezetőit is megszólaltatva - a királyhelmeci szlovákok gondjait. A cikkben szerep|pmegállapítások vitára és tiltakozásra ingerelnek. A sajtószemle azonban ismertet, az olvasó pedig értelmez. Bízunk az olvasó józan ítélőképességében. „A lakosság gyenge tájékozottsága, fogyatékos kulturális és műveltségi színvonal, a szlovákok vérszegény nemzeti öntudata és a magyar maffia befolyása jellemzi mostanság a terebesi régió e városát is - Királyhelmecet. Azt a várost, amely 1938-tól 1944-ig Horthyhoz tartozott, amely ma is az észrevétlenül megújuló magyar irredentizmus figyelmének középpontjában áll" - szól a jellemzés. A szerző kiváltkép nehezményezi a Thália bemutatóiról és a magyar együttesek fellépéseiről tájékoztató magyar nyelvű röplapokat, a rajtuk magyarul szereplő Kassa helységnevet, a még a „kórházban" is megtalálható kétnyelvű feliratokat s egyes emberek hüvösségét, söt a szlovák nyelvű társalgás egyenes kerülését. „Egész Királyhelmeci tartózkodásom során éreztem, ebben a környezetben élni annyit jelent, mint megtanulni magyarul, a magyarországi televízió műsorát nézni, a magyarországi rádiót hallgatni, magyar nyelvű istentiszteleteket látogatni, megtagadni magában a szlovák származást, mely »a felső körök« számára egyenlő a kisebbrendű fajjal. E köröket szuverénül uralja az Együttélés, és a Szlovákiáról meg az elvesztett Felvidékről alkotott Duray-féle elképzelések hatása. A »csak a magyar az ember, csak a magyar az úr,«jelszó sajnos mély gyökereket eresztett a nemzetileg közönyös, úgyszólván elnemzetlenített szlovák értelmiség szerény soraiban is. Nem csoda, hiszen a társadalmi ellenőrzésről és a magyar környezet »tisztaságáróí« Duraynak olyan tanácsadói gondoskodnak, mint dr. Gyimesi György, a Szövetségi Gyűlés képviselője. Morva származású, most az említett mozgalom eszmei vezére és Duray Miklós jobbkeze. A szlovákok közül csak azok nyernek e társaságba bebocsátást, akik mindenben megfelelnek elképzeléseiknek és követelményeiknek." Úgy-ahogy elfogadhatónak tartja a cikkíró a szlovákok számára a helyi iskolaügyet, minthogy az óvodák és az iskolák vegyes jellegűek, szlovák és magyar tanítási nyelvű osztályokkal. De annál sivárabb, szerinte, a vallásgyakorlás terén uralkodó helyzet; a helységnek két magyar papja van. A helyi matica-tagoktól kapott értesülésekre hivatkozva írja, hogy ,,a szlovák színészek a szlovák kultúra megmentésének szándékával utoljára 1944-ben jártak /Yí. "Ján Senčak, a szervezet elnöke azon rágódik, hogy sok itteni magyar nem tud szlovákul: „az ilyeneknek rá kellene ébredniük, hogy a Szlovák Köztársaság polgára számára kötelesség a hivatalos nyelv elsajátítása". Juraj Dojčák, a szlovák iskola igazgatója szerint tanulóik beszédkészségére kedvezőtlenül hat, hogy a gyerekek csak az iskolában beszélnek szlovákul, az utcán és otthon magyarul társalognak. A nyolcvantagú matica-szervezet véget kíván vetni a szlovákok előrehaladott asszimilációjának és az elvesztett lelkek öntudatra ébresztését tartja feladatának. De szerintük egyes tagjaikon úrrá lett a levertség és a közömbösség, főként a nyelvtörvény, valamint Markuš és Mečiar televíziós vitáját követően. Úgy tűnik számukra, minden elveszett, felesleges bárminemű erőfeszítés. Programjuk az önálló Szlovákia Erjedés a baloldalon