Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-15 / 63. szám, péntek

1991. MÁRCIUS 15. HAZAI KÖRKÉP ALAKUL AZ AGRÁRPROGRAM A Szlovákiai Földművesek Pártja és a Földművesék Mozgalma a gazdasági reform agráripari hatásaival és a földtörvénytervezetekkel kapcsolatos álláspontját, valamint saját politikai-gazdasági programjuk alapelveit ismertette tegnapi közös sajtóértekezletükön Pavel Delinga pártelnök és Juraj Nôta, a mozgalom titkára. Elmondták, az eredeti Dlouhý-féle földtörvénytervezetet támogatják. Nem értenek egyet a tervízet kiegészítéseivel, mivel azok már a Tyl-féle tervezet szellemével azonosulnak. A pártnak és a mozgalomnak is kikötései vannak az egyházi és a községi földek s vagyon visszaadásával összefüggésben, mivel ezeket a földeket a szövetkezetek vagyon nélkül vették át. A párt és a mozgalom szerint a Szövetségi Gyűlésnek földügyben csak kerettörvényt kellene elfogadnia, és a traszformáció formáit már a nemzeti parlamentek határoznák meg. Kérdésre válaszolva a pártelnök elmondta, a tulajdonjogok visszaállításával csak 1948 februárját követően értenek egyet, a nemzetiségek 1948 előtti időre visszanyúló vagyonjogi sérelmeinek rendezésével a földtörvényben nem számolnak. Részletesen kifejtették a gazdasági reform agráripari hatásaival kapcsolatos álláspontjukat. Elsődleges feladat a tejes húsfelesleg okozta problémák megoldása. Amíg a piacszabályozási alap erre fordított része a tej esetében úgy-ahogy hatásos, a vágómarha-túlkínálat okozta kieséseket nem ellensúlyozza. Csakis a kormányszinten hozott - kiárusítás jellegű - megoldás jöhet számításba, mivel a kivitel hosszabb időt igényel, a mezőgazdasági üzemek fizetésképtelensége pedig egyre komolyabb visszatartó erő a vállalkozásban. Röviden az elnök és a titkár is érintette a belpolitikai helyzetet (a párt és a mozgalom egyaránt a túlkapások nélküli, össznemzeti érdekeket szolgáló megoldást támogatja), majd ismertették politikai-gazdasági munkájuk jövőbeni feladatait. Ezek közül kiemelkedik az agrárprogram kidolgozása, amit néhány héten belül nyilvánosságra hoznak. Valószínűleg közösen, mivel a párt és mozgalom koalíciója erősödőben van. Az agrárprogram a gazdasági reform feltételei közepette az agrárvállalkozásokra fordítja a fő figyelmet. (egri) VALÓBAN A SZABADSÁG PÁRTJA? - Mečiar nagy opportunista, Fedor Gál pedig jobboldali kozmopolita, no de Milan Kňažko igazán a mi emberünk - állapította meg dr. Gustáv Kováč, a Szabadságpárt elnöke, s hozzátette: míg szerinte Mečiar és Kňažko baloldali politikát folytat, Fedor Gál inkább a jobboldalt képviseli a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmon belül. Egyébként azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Szabadságpárt állítólag három időszerű problémával kapcsolatban hívott össze, az időszerű kérdésekre adott „időszerű válaszként" a majd egy évvel ezelőtt elkészült választási programjukat olvasták fel. Ezzel az újságírókkal szemben eleve tisztességesnek aligha nevezhető eljárással azt kívánták hangsúlyozni, hogy ők (a Szabadságpárt) már egy évvel ezelőtt is Csehszlovákia konföderatív elrendezése mellett szálltak síkra. Az Új Szó kérdései nyomán azonban hamarosan kiderült, hogy ugyancsak zavaros elképzeléseik vannak a föderáció és a konföderáció, illetve a konföderáció és a reálunió közti államjogi különbségekről. Végső soron dr. Gustáv Kováč lapunk munkatársától várta volna el, magyarázza meg az egyes államjogi megoldások közötti különbségeket, habár erre már hetekkel ezelőtt kísérletet tett Vladimír Mečiar kormányfő is, vasárnap esti tévébeszédében. A sajtótájékoztatón elhangzott fogalmak között az egyik leggyakoribb a „szabadság" volt. Az Új Szó munkatársának azon kérdésére, a Szabadságpárt által értelmezett szabadság vonatkozik-e a nyelvhasználat szabadságára is, a párt vezére, elértve a kérdést, röviden válaszolt. A párt a Matica eredeti nyelvtörvénytervezete mellett áll ki. Arról viszont -sajnos már nem esett szó, hogyan működhetett ez a párt a kommunista diktatúra négy évtizede alatt is. (m-n.) A FOGYASZTÓK JOGAINAK VILAGNAPJA ÜNNEPLÉSRE NINCS OKUNK Fogyasztóként talán még sosem éreztük magunkat ennyire kiszolgáltatott helyzetben, ennyire tehetetleneknek, mint manapság. Az ellenőrizhetetlen áremelkedések - hisz mindenki kénye-kedve szerint „liberalizál" -, az áru gyakran kifogásolható minősége, a kiszolgálás alacsony színvonala mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági nehézségeink okozta feszültség fokozódjon. A fogyasztók jogainak világnapja jó alkalmat nyújt arra, hogy számba vegyük: milyen is nálunk tulajdonképpen a fogyasztó érdekvédelme, s melyek azok a tennivalók, amelyeket mindannyiunk érdekében mielőbb meg kell valósítanunk. Mindannyian fogyasztók vagyunk - ez a mondat különös hangsúlyt kapott, amikor 1962. március 15-én John Fitzerald Kennedy, volt amerikai elnök a Kongresszusban azzal egészítette ki: ez a legnagyobb gazdasági csoport, amely befolyásolja illetve amelyet befolyásolnak a hivatalos határozatok és a magánszemélyek döntései is. Ennek ellenére ennek a jelentős csoportnak a véleményét sokszor nem hallgatják meg. Ezek a szavak adtak impulzult ahhoz, hogy komolyabban kezdjenek foglalkozni a fogyasztókat érintő kérdésekkel. Új lendületet kapott a korábban létrehozott öt fogyasztói szervezet szövetsége, amely ma már a világ hatvan államából százhetven szervezetet tömörít. Érdemes néhány pillantást vetni a nemzetközi szervezet által megfogalmazott nyolc alapvető fogyasztói jogra, s bizonyára mindjárt összehasonlítjuk ezeket a mi helyzetünkkel. A fogyasztónak joga van: 1. alapvető igényeinek kielégítésére - arra, hogy hozzáférjen az alapvető áruhoz és szolgáltatásokhoz (élelmiszerek, ruházat, lábbeli, műveltség, egészségügyi ellátás); 2. a biztonságra - az életveszélyes, illetve az egészségkárosító cikkekkel, gyártási folyamatokkal és szolgáltatásokkal szemben védettnek kell lennie; 3. a tájékoztatásra - azokra az információkra, amelyekre a fogyasztónak szüksége van ahhoz, hogy a piacon tájékozódni tudjon, eligazodjon az áruválasztás során, de ugyanakkor meg kell védeni a nem becsületes, a félrevezető reklámokkal illetve az áru hamis megjelölésével szemben; 4. a választásra, arra, hogy válogasson az áru és a szolgáltatások között, miközben garantálni kell a cikkek megfelelő minőségét; 5. a meghallgatásra - a kormánypolitika alakítása és megvalósítása során lehetővé kell tenni érdekei tolmácsolását, a termékfejlesztéssel illetve az új szolgáltatások bevezetésével kapcsolatban is; 6. a kártérítésre - megalapozott panaszai igazságos intézésére, megoldására; 7. az olyan ismeretek elsajátítására, amelyekre elengedhetetlenül szüksége van a helyes áruválasztáskor; 8. az egészséges környezetre - olyan környezetben élhessen és dolgozhasson, amely nem ártalmas a jelen és a jövő nemzedékek életére. Ugye mennyi a tennivaló a házunk táján? Sokszor próbáltuk már a fejlettek közé sorolni kereskedelmünket, de ha az alapvető fogyasztói jogokat vesszük figyelembe, bizony nincs okunk az elégedettségre. Idén először csatlakozunk a fogyasztók jogainak világnapját számon tartó országok közé. Tudatosan nem írtam azt, hogy az ünneplők közé, ugyanis ünneplésre, nincs okunk. Legfeljebb arra nyílik alkalmunk, hogy a tavaly létrehozott Szlovákiai Fogyasztók Egyesületének erőfeszítéseit jobban támogassuk. Első lépéseik merészek voltak: figyelmeztették a kormányt a külföldi utazások fonákságaira, véleményt mondtak az áremelkedésekkel kapcsolatban és vázolták a kis- és a nagyprivatizáció valamint a restitúció negatív következményeit. Arra is felhívták a figyelmet, hogy gazdasági és szociális fejlődésünk forgatókönyve nem veszi figyelembe a fogyasztók szemszögét. De időben szóltak az egyre romló kereskedelmi módszerekről, az eladás kulturáltságának csökkenő színvonaláról, a reklamációk bonyolult intézéséről. Az akarat, a tenniakarás tehát nem hiányzik a fogyasztók egyesületéből. Az viszont más lapra tartozik, hogy jóindulatú figyelmeztetéseiket az illetékesek nagyon ritkán vették komolyan. Mindeddig megfeledkeznek az igazságról: a fogyasztók a legnagyobb gazdasági csoportot alkotják. Talán érdemes volna gyakrabban meghallgatni őket. És nemcsak ezen a napon. DEÁK TERÉZ A JÖVŐJÜKRŐL DÖNTENEK MÁRCIUS 15-16-ÁN TARTJÁK SZLOVÁKIAI KONGRESSZUSUKAT AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK A társadalomban végbemenő változások arra késztették az önkéntes tűzoltókat, hogy a rendes időpontnál egy évvel korábban tartsák meg kongresszusukat, döntsenek szervezetük elnevezéséről, szimbólumairól, s felmérjék, hogy mit kell a jövőben ugyanúgy folytatniuk, és mi az, amin változtatniuk kell. A 420 küldöttre - aki 3616 alapszervezet 172 835 tagját képviseli -, tehát nagy feladat hárul. Figyelembe kell venniük a helyi önkormányzatok lehetőségeit is és fokozniuk a velük való együttműködést. - Az utóbbi valamivel több mint egy évben depolitizáltuk a szövetséget. A fontosabb tisztségekbe kipróbált, tapasztalt s a szervezet céljaihoz hű emberek kerültek, akik tisztségüket mindennapi munkájuk mellett látják el. Felszámoltuk a kerületi bizottságokat, csökkentettük a központi és járási bizottságok létszámát, de mérföldkövet a kongresszus fog jelenteni munkánkban. Ezért igyekeztünk a lehető legjobban előkészíteni - közli Martin Bešina, az SZK Tűzvédelmi Szövetsége Központi Bizottságának alelnöke. Szlovákiában az önkéntes tűzoltóság nemegy helyen már évszázados múltra tekint vissza. Mindenkor igyekezett a bajba jutottakon segíteni. Tagjai szabadidejükben készültek fel a tűz elleni harcra, s a megelőzésből is kivették és kiveszik a részüket. Évente több mint félmillió lakásban és kisebb üzemrészlegen tartanak megelőző ellenőrzést. A különböző helyi és nemzetközi versenyekén is ott voltak, s országvilág előtt bizonyították felkészültségüket. Az alapszervezetek nagy részében kulturális munka is folyik, és jó hírnévnek örvend a tűzoltó-fúvószenekarok országos fesztiválja. Igyekeznek minden téren lépést tartani az idővel, az újfajta követelményekkel: már nyolcvan alapszervezet fedezi a tevékenységéhez szükséges anyagi eszközök egy részét saját vállalkozásaiból. Hogy tevékenységükre a jövőben is nagy szükség lesz, arra következtetni lehet a tűzesetek növekvő számából is. Szlovákiában csupán tavaly 3243-szor pusztított a vörös kakas, csaknem 120 millió korona értéket semmisített meg, s a lángokban 56 ember vesztette életét. A kongresszus küldötteinek ezeket a tényeket is figyelembe kell venniük, amikor a jövőjükről döntenek. Munkájukhoz olyan utat kell találniuk, amely a nehéz gazdasági helyzetben is járható. A lakosság a jövőben is számít a segítségükre, és tevékenységükhöz minden tői telhető támogatást megad. (németh) SZOLGÁLNI, S NEM PARANCSOLNI GYAKORLAT TESZI AZ ÁLLAMIGAZGATÁS HELYI TEENDŐIT INTÉZŐ NAGYKAPOSI KÖRZETI HIVATALT IS Minden kezdet nehéz. Bizonyára nem volt egyszerű megalapoznia a jövőjét a Latorca, Ung és Laborc utolsó folyamszakaszaival közrefogott háromszögben letelepedett első néptörzsnek, s persze azok utódainak sem ment (megy) teljesen simán a sors diktálta életforma-változtatás, illetve a közösségi lét új „játékszabályainak" kialakítása. Vannak szabályok, amelyek időről időre változnak. Egy ideig például Nagykapos és környéke önálló járás volt, majd 1960-ban beolvadt a Tőketerebesi járásba, s elveszítette korábbi önrendelkezési jogait. Most, a helyi önkormányzatok létrehozásával, valamint a járásokon belüli körzetek kialakításával jogai egy részét viszszakapta. Tizenketten egy irodahelyiségben Ezentúl a környék közigazgatásával összefüggő teendők közül igen sokat a februártól létező körzeti hivatal intéz majd. Januárban a 21 ezer lelket számláló körzet tizenhat településének szabadon választott polgármesterei öt jelöltből Horosz Árpádot, a volt járási nemzeti bizottság munkatársát „állították" az intézmény élére, ő pedig azóta fokozatosan „építi" a hivatalt. Hogy hogyan, arról a helyszínen igyekeztem képet kapni. A volt városi nemzeti bizottság szűkös épületének egyik irodahelyiségében találtam rá a tizenkét fős kezdő gárdára. Egyetlen asztaluk mellett, ültek és ahogy az az első napra jellemző, ismerkedtek egymással, tanakodtak, tervezgettek. - Egyelőre itt székelünk - vázolták helyzetüket. Nagykaposon ugyanis nem épült olyan irodaház a közelmúltban, amelyet a rendszerváltás „kiürített" volna, s most üresen állna. így a hivatal itt húzódik meg, amíg nem talál magának megfelelőbb helyet. Tisztázásra váró kérdések - Fedél már van a fejük fölött, az asztalon ott látom hivataluk szervezeti szabályzatát. Mindebből az önök elképzelése szerint és közreműködésével milyen intézménnyé formálódnak majd? - kérdeztem Horosz Árpádtól. - Tömören fogalmazva: azt akarjuk, hogy régiónknak ne formális, de rendkívül hasznos közigazgatási centruma legyen az irodánk. - És bővebben fogalmazva? - Körzeti államigazgatási szervként úgy akarjuk képviselni az államot a településfejlesztési tervek kidolgozásában és megvalósításában, továbbá a közrend szavatolásában, a környezetvédelemben, valamint a szociális ügyek intézésében, hogy ügyfeleink elégedettek legyenek velünk, s hogy a jelenlétünk, munkánk Ung-vidék fejtödését segítse. Félreértés ne essék, nem akarunk mi a helyi önkormányzatoknak parancsolni. Szolgálni akarjuk azokat és segíteni, esetenként tevékenységük összehangolásával is. Hogy konkrét legyek: bizonyára közösen kellene munkálkodnunk egyebek között azon is, hogy az itteni, vagyis a szirénfalvi kutakból falvainkba is eljusson a földgáz, s hogy megoldódjon a térség ivóvízgondja. Továbbá kötelességünknek érezzük segíteni a nagyszelmencieken a tavaly elkezdett művelődési otthon építésében. Nagykaposon fölöttébb időszerű egy új szennyvíztisztító létesítése, s kórház is kell ide. Az Abarához tartozó Mészpestnek (Kucany) is van egy, szerintem megoldható gondja. Szlovák település, s onnan a helyhatósági választáskor a község önkormányzatába senki sem került be. Ha az abaraiak beleegyeznek, utólag talán bővíthető lenne a helyi önkormányzati testület két mészpesti képviselővel. S ha már ennél a kérdésnél tartok, megjegyzem, a körzeti hivatalban olyan embereket akarunk alkalmaztatni, akik tudnak magyarul és szlovákul is. Apropó, létszám. A hivatal elöljárója elmondta, hogy az eredeti terv szerint 36 fős testületről volt szó, s legújabban a járási hivatal 29-et engedélyezett. Ennek majdnem a fele a szociális ügyekkel foglalkozik. A rászorulóknak nyilván némi vigasz, hogy ezentúl az orvosi véleményező bizottság Nagykaposon is rendszeresen rendel, ülésezik, tehát a betegeknek nem kell ebből a célból Tőketerebesre utazniuk. Feltehetően szükség lesz a mezőgazdasági és pénzügyi osztályra is. Statútuma szerint a körzeti közigazgatási hivatal jogköre nem terjed ki mindenre. Ennek ellenére igyekszik a járási hivatalokkal karöltve megoldani a környék azon kérelmeit, hogy Nagykaposon is legyen körzeti munkaügyi hivatal, a járási iskolaszéknek pedig olyan körzeti fiókja, ahol az iskolák legalább a gazdasági ügyeiket intézhetnék. - Ezek felül vannak más jellegű gondjaik is? - Gondok? Nem nevezném gondnak, inkább, mivel az elején tartunk, tisztázásra váró kérdéseknek. Időbe telik, míg megszokjuk az új feltételeket, a lakosság áttekintést nyer a különböző hivatalok munkaköréről, megismerjük az új törvényeket, előírásokat. Tulajdonképpen mindannyian kezdők vagyunk. Mi is és leendő ügyfeleink is. A közmondás szerint gyakorlat teszi a mestert. Nos, ez ránk is vonatkoztatható. Szót akarnak érteni egymással A körzeti hivatal nem felettese a helyi önkormányzatoknak, nem parancsol azoknak. Nem is akar. Horosz Árpád azt szeretné, ha Ungvidéken a két szerv között egészséges kapcsolat alakulna ki. Éppen ezért a közeljövőben felajánlja a polgármestereknek, hogy közösen vitassák meg az együttműködés szabályait, s ha lehet, rendszeresen találkozzanak, tájékoztassák egymást a közügyekről. Ezzel kapcsolatban a „másik fél" véleményére is kíváncsi voltam, s megkérdeztem két polgármestert. Bodnár Tibor, Nagykapos: - Szerintem szükséges a „lépésegyeztetés", a mindkét félt szolgáló összhangteremtés. Természetesen, helyteleníteném, ha ez a hivatal a volt nemzeti bizottságok irányító szerepét kívánná alkalmazni munkájában. Eddig annak, szerencsére semmi jele sem tapasztalható, s remélem szót fogunk érteni egymással. Az sem lenne helyes, ha a körzeti hivatal székhelycentrikus politikát folytatna, mint ahogy tette azt a többi település, körzet rovására Tőketerebessel a volt járásvezetés. Fejlődnie kell Kapósnak, az kétségtelen, ám a környező községeknek is. Ilyen téren nem zárkózhatunk el egymástól sem a körzetben, sem a tágabb tájegységben. Nem mondom, kell a egészséges versengés, rivalizálás, de az összefogásnak is van értelme. Tulajdonképpen ezzel a szándékkal hoztuk létre a városok és falvak egyesületén belül a Bodrogközi és Ung-vidéki Települések Regioi ális Szervezetét. Vass Béla, Kaposkelecseny: - Úgy érzem, az államigazgatási -, munkaügyi-, adó-, valamint környezetügyi körzeti hivatalokkal egy kicsit gazdagodott, erősödött a mi szűkebb pátriánk, s talán nem leszünk annyira, képletesen is peremterülete a nagy járásnak, mint korábban. Persze, hogy ne legyünk, az most nagy mértékben rajtunk múlik. Attól is függ, mire leszünk képesek az önigazgatásban, mennyire tudunk majd élni jogainkkal és lehetőségeinkkel. Nem leszek ellene tehát, ha a körzeti hivatal szakmai tanácsokkal is próbál majd segíteni nekünk, s tapasztalatcserére összehívja a körzet polgármestereit. GAZDAG JÓZSEF