Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-02 / 52. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK fÚJSZÓM 1991. MÁRCIUS 2. SZTRÁJK ELŐTT A DONYECKI BÁNYÁSZOK? Ukrajnában, a donyecki szénmedencében tegnap félmillió bányász lépett részleges sztrájkba. A bányá• szok 150 százalékos béremelést követeltek. Amint a központi sztrájkbizottság vezetője, Mihail Krilov elmondta, minden donbaszi akna beszüntette a szénszállítást, viszont a fejtés folytatódik. A bányászok tehát jelezni akarják, a sztrájkbizottság fog dönteni arról, mennyi időt adnak a kormánynak követeléseik teljesítéséhez. Tqgyük hozzá, nem a béremelés az egyedüli követelésük. A bányászok felróják a hivataloknak, hogy egyáltalán nem teljesítik az életkörülményeik javítására tett ígéreteket, beleértve a nyugdíjbiztosítást is. Emlékezhetünk, 1989-ben már volt egy nagy megmozdulás, akkor gyakorlátilag minden szénmedence bányászai beszüntették a munkát, és sok szó esett arról, hogy milyen károkat szenvedett ezáltal a szovjet gazdaság. Akkoriban hangzottak el a kormány részéről az ígéretek is, amelyek azóta sem teljesültek. Most az ukrán kormány 40 százalékos béremelést ajánlott fel, hangsúlyozva. a bányászok követelése elfogadhatatlan, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs pénz. A bányászok havi átlagkeresete jelenleg hozzávetőleg 500 rubel. Ez az országos átlagnak- a kétszerese. ÖSSZETÉTELÉBEN MÓDOSULT A SZOVJET KORMÁNY A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csütörtökön Mihail Gorbacsov javaslatára jóváhagyta a szovjet kormány 11 tagját. Köztük van a kormány három alelnöke: Lev Rjabjev, Fjodor Szenyko és Vlagyimir Scserbakov, továbbá Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter és Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke. Az 57 éves Rjabjev eddig a minisztertanács alelnöke volt, Szenyko (54 éves) a belorusz kormány élén állt, a 41 esztendős Vlagyimir Scserbakov a munka- és szociális ügyi kérdésekkel foglálkozó állami bizottságot irányította. Jazov honvédelmi miniszter 67 éves, 1987 óta tölti be ezt a tisztséget. Ugyanilyen idős Vlagyimir Krjucskov, aki 1988 óta áll az állambiztonsági bizottság élén. Tegyük hozzá, hogy Gorbacsov összesen 23 személyre tett javaslatot, s ennyiből fogadtak el 11 -et a törvényhozás két kamarájának képviselői. Az új szovjet központi kormánynak egyébként 55 tagja lesz, s a köztársasági kormányok képviselői is helyet kapnak benne. A TASZSZ hírügynökség szerint a miniszíteri kabinetről (korábban minisztertanács), ahogyan a szovjet kormányt elkeresztelték, szóló törvényjavaslat a piacgazdaságra való átállás szellemében készült. Egy

J részt a minisztériumok számának csökkenésével számol, másrészt pedig új főhatóságok létréhozásá"val. Ilyen lesz például a gazdasági és prognosztikai minisztérium. Újraválasztása alkalmából Dmitrij Jazov nemzetközi figyelmet keltő beszédet mondott. Levonta az öbölháború tanulságait, s megállapította: mindaz, ami Irakban és Kuvaitban történt, tőlünk is megköveteli, hogy átértékeljük hozzáállásunkat a Szovjetunió légvédelmi rendszeréhez. Beszédének lényege az volt, hogy az iraki légvédelem a háborúban csődöt mondott, márpedig az iraki rendszer jelentős részét a Szovjetunió szállította. S szerinte ezért a Szovjetuniónak is korszerűsítenie kell légvédelmét. NEM KÖDBE VESZŐ LÁTOMÁS AZ EGYESÜLÉS Ro Te Vu dél-koreai elnök a japán uralom elleni felszabadító háború 72. évfordulója alkalmából mondott beszédében kijelentette, a két Korea egyesítésére 3-4 éven belül sor kerülhet. Ro, aki nemrégiben még az évezred végére tette ezt az időpontot, arról nem beszélt, hogy minek tulajdonítható az optimizmusa. Azt mondotta, Koreának ki kell használnia azokat a forradalmi változásokat, amelynek során lerombolják a konfrontáció struktúráit a szuperhatalmak. Természetesen Németország példáját hozta fel, hiszen Richard von Weizsácker államfő csütörtökön fejezte be négynapos szöuli látogatását. Megfigyelők ezzel kapcsolatban emlékeztetnek Kim Ir Szennek, a KNDK vezetőjének a szavaira. Ő is azt mondotta, hogy az egyesítés 1995-ig (akor lesz a megosztottság 50. évfordulója) megvalósítható. A grúz parlament úgy döntött, hogy a köztársaságban nem rendezik meg a március 17-re kiírt népszavazást a Szovjetunió egységének megőrzéséről. Az indoklás szerint a grúz nép ebben az évszázadban már kétszer megerősítette, hogy függetlenségre törekszik: először az 1919-ben, majd pedig az 1990-ben lebonyolított választásokkal. Ezért a grúz legfelsőbb tanács szerint a Szovjetunió jövője nem Grúzia problémája. A népszavazás helyett a köztársaságban március 31-én referendumot tartanak arról, felújítsák-e a köztársaság állami függetlenségét az 1918. március 26-án kelt nyilatkozat szerint. Felvételünkön: Tbilisziben a tüntetők azt követelik, hogy vonják ki a szovjet csapatokat Grúziából. (Telefoto: ČSTK-AP) GORBACSOVNAK NINCS IDEJE ÜNNEPELNI A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tegnap együttes ülésén jókívánságait fejezte ki Mihail Gorbacsov elnöknek, mára eső 60. születésnapja alkalmából. A népi képviselők megbecsüléssel szóltak rendkívüli szerepéről a szovjet társadalom megújításában, az átalakítás megvalósításában és a nemzetközi kapcsolatok feszültségének csökkentésében. Mihail Gorbacsov azonban ezen a szombati napon sem pihenhet, s amint azt az Izvesztyija napilap már korábban megírta: ,,nincs ideje ünnepelni". ÚJ MAGYAR SZERVEZET SZERBIÁBAN „Magyarok a,hazáért, Szerbiáért és Jugoszláviáért" néven Jugoszláviában új szervezet alakul. Kezdeményezője, Molnár Joszip (József) szorgalmazza, hogy a Szerbiai magyarok határozottan foglaljanak állást Szerbia oldalán a fegyverszállítási ügyben a horvátokkal szemben, álljanak ki Szerbiáért más ügyekben is, így például a koszovói albánokkal szemben. Az újdonsült szervezet székhelye jelenleg Belgrádban van, a tagtoborzó felhívást a Magyar Szó közölte. Egyelőre nem ismeretes, hogy a szervezet hány taggal rendelkezik. Molnár az újvidéki televízióban egy stúdióbeszélgetésben részletesen ecsetelte a Vajdaságban fellépő nacionalizmus súlyos hatásait. Közzétett egy felhívást is, amely megállapítja: ,,Akkor, amikor Jugoszláviát őrült módon darabolják, amikor alattomosan támadnak mindenre, ami szerb, nekünk magyaroknak, akiket nem terhel az eszelős sovinizmus, nem szabad tovább hallgatnunk. Hazánk Szerbia Jugoszláviában, a szerbekkel és minden itteni nemzetiséggel mindig is osztoztunk jóban-rosszban, s ennek így is kell maradnia." Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke szedán kijelentette, hogy a Molnár-féle szervezetet a Szerb Szocialista Párt fiókszervezetének tartja. - Úgy gondoljuk, hogy a VMDK a választásokon bizonyított, mellettünk, programunk mellett álltak ki az emberek. Ha a Molnárféle szervezet megmutatja, hogy valóban sokan állnak mögötte, akkor majd felvesszük a kesztyűt, most azonban nem kívánjuk ellennyilatkozatokkal felértékelni a szerepét - szögezte le Ágoston András. (MTI) I

gaz, hogy az utóbbi hetekben a külpolitikában az öböl-válság hírei kissé a háttérbe szorították szűkebb pátriánk, Közép-Európa gondjait-bajait, de bízom abban, amint a Közel-Keleten beindul egy rendezési folyamat, mi itt szintén jobban oda tudunk figyelni önmagunkra, és mások is jobban figyelnek majd ránk. Az önmagunkra figyelést korántsem valamiféle bezárkózásként kell értelmezni, hanem a régiónkban szaporodó válságjelenségek miatt van rá szükség. Azt sem állítottam, hogy teljesen elfordult volna rólunk a figyelem, például George Bush elnök is azt mondotta ezen a héten, hogy a háború legnehezebb pillanataiban sem feledkezett meg arról, ami a mi térfelünkön történt, és még arra is volt ideje, hogy hosszú telefonbeszélgetést folytasson Václav Havellal. Nemzetközi pénzintézetek is milliós-milliárdos hiteleket szavaznak meg nekünk, de mindez kevésnek tűnik. A „fiatal demokráciákban" - ahogyan udvariasan neveznek minket - ezt a válságot az átlagpolgár a bőrén érzi, s nemcsak feltétlenül a pénzre, a kelet-európai „újszegények" rohamosan növekvő táborára gondolok. Mindenki vérmérsékletétől, ízlésétől, hangulatától függően ítéli majd meg állításomat, de én úgy érzem, Kelet-Európában jelenleg rendkívül sokrétű, ugyanakkor egymásba fonódó negatív politikai, gazdasági, szociális és tudati folyamatok is zajlanak (a pozitív tendenciák mellett), amelyek a labilissá vált nemzetközi kapcsolatok feltételei között a robbanásveszély határáig gerjeszthetik a feszültséget. Persze, itt Keleten. Hozzánk hasonlóan minden keleti szomszédunknál e napokban-hetekben a parlamenteké a főszerep, mindenütt a piacgazdaság megteremtését célzó, valamint az új közigazgatási struktúrák működéséhez nélkülözhetetlen törvények megalkotása van folyamatban. És mindenütt árrobbanásról, inflációról, termeléscsökkenésről, növekvő munkanélküliségről beszélnek. A legjobb helyzetben természetesen a volt keletnémetek vannak, de a héten ott is több városban voltak sztrájkok, tüntetések, A bonni kormány csütörtökön csak ezzel a kérdéssel foglalkozott, száz milliárd márkát irányzott elő a keletnémet tartományok gazdaságának talpraállítására,pénzügyi helyzetük stabilizálására. Az ö gondjaik tehát megoldódnak. Romániában és Bulgáriában lassan enni sincs mit, jegyrendszerrel próbálják szabalyozni annak a kevésnek az elosztását, ami van, a termelékenység szinte megállíthatatlanul csökken, s például két napja ismerte be a bukaresti kormányfő, hogy az ország újra eladósodott: Jugoszlávia a szétesés és a gazdasági csőd határára került, de az utóbbi hetekben volt már a polgárháború határán is. A szovjet állapotokat sem kell különösen részletezni. És ha ebből a szempontból nézzük, akkor tényleg Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon a legbiztatóbbak a (mennyire távoli?) (Z)ÜRÖK KELET-EURÓPÁBAN kilátások. Faramuci helyzet: ha ezt mások, főleg Nyugaton, nem mondanák el nekünk olyan gyakran, akkor talán nem is tudnánk róla, mert - s ezt egyetlen közgazdász teoretikus sem rója fel - az ember általában aszerint ítél, ahogyan meg tud élni. E gazdaságilag leromlott országokban nemcsak az emberek türelmetlenek, hanem a politika is az és a politikusok is azok. Különösen veszélyes, hogy mindez kivetül a nemzetközi kapcsolatokra is, főleg 'az egymás közötti viszonyra. És ehhez még hozzá kell adni a sokak által tagadott, de szerintem létező biztonsági űrt, amely a Varsói Szerződés feloszlatásával itt keletkezett. Amire még tovább rátesz egy lapáttal a KGST (e hétre tervezett, de elnapolt) felszámolása következtében jelentkező bizonytalanság. Szintén zárójelbe kellene tenni: igazuk van azoknak, akik szerint a KGST egy gazdasági torzszülött, valami nagyon rossz dolog, de úgy tűnik, mi már annyira kutyául állunk, hogy a rossz hiányát is megérezzük, az utána maradt űrt esetenként vagy nem tudjuk, vagy nem akarjuk betölteni. Kifejezetten szerencsénk, hogy már a Nyugat is egyre határozottabban ismeri fel: a .kelet-európaiakra a legnagyobb veszélyt torzsalkodásaik jelentik. A párizsi Le Figaro ezt írta: „A kelet-európai államoknak rendezni kell egymással a nézeteltéréseiket, a feltoluló feszültségeket, és súlyos gazdasági helyzetükben újból meqtalált nemzeti szuverenitásuk jelképének, az önálló hadseregüknek az újjáépítése is rendkívüli erőfeszítéseket igényelhet." A Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig az Európai Közösségeket és a NATO-t rótta meg, mondván, a kelet-európai térségben „szerencsétlen módon elősegítik az újabb megosztási és elhatárolódási tendenciák kifejlődését, mégpedig oly módon, hogy szembeállítják egymással a »nyugati« Csehszlovákiát, Lengyelországot és Magyarországot a »bizánci« Romániával és Bulgáriával, s ez utóbbiak számára a nyugateurópai intézmények ugyancsak vesződséges megközelítését helyezik kilátásba". Igen, a közép-európai hármak szoros együttműködésének Visegrádon lefektetett elvei remélhetően elősegítik, hogy megtanuljuk a kulturált és most már tényleg kölcsönösen előnyös kapcsolattartást. Magam is bíráltam Moszkvát és Bukarestet a Visegrád miatti fanyalgásukért (Románia csatlakozási kérelmét a hármak elutasították), de lassan rájön az ember: a múlttal nemcsak elvben kell szembenézni, terheit nemcsak elvben cipeljük magunkkal. A hamis internacionalizmust kiiktatva sem tudjuk egymást „levetkőzni", amivel persze nem azt akarom mondani, hogy bárki bárkit is koloncként cipeljen magával. Ez annak ellenére érvényes, hogy például nagyon megromlott Varsó és Moszkva viszonya a Lengyelországban állomásozó szovjet csapatok parancsnokának primitív és a lengyeleket sértő megnyilatkozásai miatt. Hogy más kétoldalú zűröket ne is említsek. E

redeti szándékom az volt, méltatni fogom a héten aláírt csehszlovák-lengyel katonai együttműködési megállapodást, vagy Dienstbier brüsszeli tárgyalásait, amelyek eredményeként a jövő év január elsejétől talán társult tagjai lehetünk az Európai Közösségeknek. Ami természetesen nagy sikernek számít és rendkívül jó érzés. Ezt azonban megkeseríthetik régiónk említett bajai, mert bármennyire szeretnénk néha, közép-keleteurópaiságunkból - nemcsak földrajzilag - nem léphetünk ki, ezt nepi vethetjük le, mint egy kopott zakót. Csak egyet tehetünk:, a legfinomabb anyagból készült és a legmodernebb fazonú ruhát választjuk ki magunknak. Persze, ezt egyelőre nem tudjuk megfizetni. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAK S

iker koronázta az Egyesült Államokban élő honfitársainknak, a cseh és a világkultúra jeles személyiségeinek és államunk vezető képviselőinek több esztendős törekvését, hogy New York Manhattan negyedében ne bontsák le azt a házat, amelyben az 1892-1895-ös években Antonín Dvoŕák, a világhírű cseh zenészerző élt, s ahol Újvilág szimfóniáját is megkomponálta. A háromemeletes házat az elmúlt héten műemlékké nyilvánították. M

agyarországnak tavaly január elsején 10 millió 375 ezer lakosa volt, vagyis 3,1 százalékkal kevesebb mint tíz évvel korábban. A statisztikai hivatal közleménye egyebek között arról is számot ad, hogy az említett évben az átlagos havi kereset 13 ezer 205 forint volt, az éves infláció mértéke pedig 29 százalékos. V

alentin Pokrovszkij akadémikus a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának elnöke a Trud napilapban közölt cikkében arról tájékoztatott, hogy az országban jelenleg 1163 AIDS-fertőzött személy él, felerészt szovjet állampolgár, ötven betegen a kór a kitört, harmincan eddig meghaltak. Egyébként ez idén sikerült lefékezni a megbetegedések számának növekedését, noha a-helyzet így is nagyon nyugtalanító. Az országban működő 22 AIDS-központ eddig több mint 87 millió személyt vizsgált ki. G

eorge Bush, minden bizonnyal az Irak elleni háborúban aratott győzelemnek is köszönhetően az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvend. Legutóbbi közvélemény-kutatási eredmények szerint az amerikaiaknak legalább 85 százaléka nagyra becsüli elnöke helytállását. Bush a nyilvánosság olyan mérvű támogatását élvezi, mint 1945 májusában a hitleri Németország legyőzését követően Harry Truman amerikai elnök. A- AP hírügynökség tájékozr\jL tátott a Bush-kormány titkos jelentéséről, amely szerint az Egyesült Államok szövetségesei ebben az évben összesen 33 milliárd dollár értékben kívánnak az amerikaiaktól fegyvert vásárolni. Szaúd-Arábia 14, az Egyesült Arab Emirátusok 5 és Egyiptom 3 milliárd dollárt akar befektetni ilyen jellegű „áruba". D

aniel Ortega volt nicaraguai elnök Mexikóban egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy Kubán a szocializmust most komoly veszély fenyegeti. Ehhez azt a magyarázatot fűzte, hogy az Egyesült Államokat az Irak-elleni háborúban elért siker felbátorítja a harmadik világ antiimperialista orientációjú államaival, elsősorban Kubával szembeni fegyveres akciókra. Az ilyen kijelentések célja nyilván az, hogy az Amerika-ellenes hangulat szításával a lakossággal feledtessék a mély szociális, politikai és gazdasági problémákat. E

gyezményt írtak alá Washingtonban az Egyesült Államok és a CSSZSZK légiforgalmi társaságainak képviselői. Ennek értelmében az eddigi három járat helyett hetente hét lesz kellő érdeklődésnél. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság repülőgépei számára megnyílik a chicagói repülőtér is. Március negyedikétől kísérletképpen az általunk megvásárolt új légibusz is közlekedni fog Prága és New York között. Később' lehetőség nyílik arra, hogy fővárosunkból akár Los Angelesbe vagy Miami Beachre repüljünk. Q_akemberi elképzelésekkel elOZ lentétben az öböl-háború befejezése óta a világ börzéin emelkedett az arany és a platina ára. Az aranyé 31,1 grammonként 4,5 dollárral, sőt a platináé 20 dollárral. E

gy dél-koreai tengerész február végén teherszállító hajójáról belesodródott a Bengáli-öböl hullámaiba. Mentésére indult társai 6 óra múlva találtak rá, mégpedig egy óriásteknős hátán. „Nagyon barátságos volt hozzám" - monda a 28 éves Lim Kang-jong, miután ismét hajója fedélzetére került. Hozzátette, menekülése e módjáról valamilyen irodalmi műből értesült. Különben az embermentő teknős iutalma néhány húsdarab és banán volt, mielőtt visszaengedték megszokott közegébe.