Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám, hétfő

HÍREK-VÉLEMÉNYEK íÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 11 PARLAMENTI VÁLSÁG LESZ? MARIÁN ČALFA NYILATKOZIK A TÖRVÉNYHOZÁS MUNKÁJÁRÓL • Miként látja a következő prioritások sorrendjét: restltúclók, nagyprivatizáció, alkotmánybíróság? - Az említett prioritásokat szabályozó törvényekre a lehető legrövidebb időn belül szükségünk van. Az Alapvető Jogok és Kötelességek Alkotmánylevelének kihirdetése után az alkotmánybíróság létrehozását szorgalmazó követelésnek pótolhatatlan szerepe van, hiszen az alkotmánybíróság a maga módján garanciája az alkotmánylevélnek. Ami a többi két törvényt illeti, csupán technikai kérdés, milyen sorrendben lesznek jóváhagyva. Fontos viszont az, hogy mindkét törvény ugyanabban az időpontban lépjen hatályba. Kölcsönös összhangban kell állniuk. Nézetem szerint a Szövetségi Gyűlés ezeket a törvényeket tetszőleges sorrendben vitathatta volna •meg. Sok szó esik arról, hogy bizonyos logikai sorrendben kell megalkotni a törvényeket. Eszerint azonban a törvényalkotást az alkotmánynyal kellene kezdenünk, amely az egész, jogrendet meghatározza. Mindeddig a jogrendet alkotjuk, s csak a későbbiekben kerül sor az alkotmányra. Nyilvánvaló persze, hogy a parlamentnek jogában áll eldönteni, mikor melyik törvényt vitatja meg. A kormány csalódottan ugyan, de elfogadja és aláveti magát a parlament döntésének. • Miben látja a vita lényegét? - A természetbeni restitúöók - tárgyi és időbeni szempontból - túlzottan széles terjedelme, túlzott mértékben igénybe vehetné az adminisztrációt és a bíróságokat. A kormány ezért attól tart, hogy ez a lépés gátolhatná a gazdasági reform folytatását. Már a kisprivatizáció során is előfordult, hogy vagyoni problémák miatt el kellett halasztani egyes árveréseket. • A rsstltúclós törvény tervezetében vitatotté vélt az az időpont (1948 februárja) amelytől helyreállítanák az eredeti állapotot, visszaadnák az államosított, konflskált, stb. vagyont Egyes képviselők 1945-tól kívánják orvosolni ezeket a sárelmeket. - Nem tértietünk vissza 1945-ig, mert ezzel hatalmas mennyiségű problémát vetnénk fel. Válaszolnunk kell egy elvi kérdésre: mit is akarunk valójában? Ha a sérelmeket orvosolni, úgy ezt jelöljük meg prioritásként. A múltban elszenvedett valamennyi sérelmet orvosoljuk, s minden mást helyezzünk a második sorrendbe. Ha a sérelmek orvoslásával együtt meg akarjuk oldani a reprivatizálást is, úgy létre kell hoznunk a jövőben is működőképes tulajdonosi-gazdasági alapot. A javasolt törvények tervezetében hangsúlyoztuk, hogy ezek csak egyes sérelmek orvoslására irányulnak. A múltbeli sérelmeket ugyanis sohasem lehet teljes mértékben orvosolni sem anyagi, sem pedig erkölcsi szempontból. A mi gazdaságunk egy adott állapotban van, s nekünk olyan lépéseket kell tennünk, hogy felélesszük, egészségesebbé tegyük. E kérdésben is körvonalazódni kezd már valamilyen kiút. Nyilván az 1945-1948 közötti jogszabályokról lesz szó, de csak azokban az esetekben, amikor az 1948-as évet követően, s törvénysértő módon kerültek alkalmazásra. m A Szövetségi Gyűlés keddi szavazásán szétesett a koalíció. Hogyan tekint erre az eseményre, mint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (NYEE) képviselője? -Sohasem volt olyan érzésem, hogy a Szövetségi Gyűlésben a NYEE és a Polgári Fórum olyanynyira egységesek legyenek, hogy százszázalékos koalíciós partnerként tudjanak föllépni, koalícióként hagyják jóvá azt, amit a kormány a parlament elé terjeszt. A kormányt eddig a leginkább éppen a saját parlamenti klubjai bírálták tevékenységéért: bár el kell mondani, hogy egészséges szellemben. Ezért a jelenlegi megosztottság nem lep meg, hiszen sem a NYEE, sem a Polgári Fórum nem rendelkezik olyan mechanizmusokkal, amelyek biztosítani tudnák az egységet a szavazás során ós nem létezik belső képviselői figyelem sem. Nem látok minőségi változást az adott esetben, inkább differenciálódási folyamatként tekintek rá, amelyben sokkal nagyobb mértékben forgácsolódnak az érdekek. Ezért a jövőben várható, hogy a parlamentben a koalíciók esetről esetre fognak kialakulni az egyes eldöntendő kérdésekkel kapcsolatban. Nem lehet tehát előre megmondani ki kivel és ki ellen fog szavazni. (P-NO) AZ ÓVATOSSÁG HELYÉNVALÓ Hiánycikk a biztonságos zárbetét t Zárni kell a háztömbök bejárati ajtaját Országszerte növekszik a lakásbetörések száma. Tavaly Szlovákiában 3540 ilyen bűncselekményt követtek el. Az igazsághoz tartozik, hogy nehéz a tettesek felderítése, mivel a betörők biztosra mennek, megfigyelik mikor távoznak, illetve mikor térnek haza a lakók a kiszemelt lakásból. A napokig kiüritetlen postaláda is elárulja, hogy a lakó elutazott. A bűnözők könnyedén, néhány másodperc alatt kinyitják az ajtót, kifelé menet pedig becsukják maguk után, mintha mi sem történt volna. A sértett csak azt veszi észre, hogy értékesebb tárgyai, az odahaza tartott készpénze hiányzik. Ilyenkor, mielőtt valamihez is hozzányúlnánk, azonnal hívjuk a rendőrséget. A megelőzés érdekében szükséges elmondani, hogy ma már lehetőség van arra, hogy az értéktárgyakat a pénzintézmények széfjeibe helyezzék el. Az sem árt, ha felírják a takarékbetétkönyvek számát, hogy baj esetén a bankban elhelyezett pénzt zárolni lehessen. Pár éve a rendőrség és az állami biztosító képviselői is örömmel vették, hogy az Orlicei Gépgyár új FAB 2018-as jelű zárbetéttel és az ehhez szükséges vasalással megjelent a piacon. Propagálták, ajánlották, csakhogy idővel egyre kevesebb érkezett az üzletekbe, mígnem a zárbetét hiánycikk lett. A bűnügyi szakemberek állítása szerint azokba a lakásokba, amelyekre az emiitett zárbetétet .felszerelték, a bűnözők nem tudtak behatolni. A DOM német vállalat DATA TIPS szlovákiai kirendeltsége azt ígéri, hogy február végén a lamači áruházban már kapható lesz a külföldön gyártott biztonsági zárbetét, a háztartási cikket Bajkál utcai és ružinovi üzletében, de megrendelést elfogad a pozsonyi kirendeltség is (DATA TIPS, Bratislava, Piesková ul.). Az ár 1800 koronánál kezdődik. A kulcsmásolat 180 koronába kerül. Konkurencia tehát már van, de jó volna, ha erre az orlicei gépgyár is reagálna. A zárbetét mellett ma már szép számban vannak más biztonsági berendezések is; igaz ezek sem olcsóbbak, de költségeik egy részét a biztosító megtéríti. A lakásbetöréseket azonban más módszerrel is meg lehet előzni, például azzal, hogy a háztömbök bejárati ajtajait - mint azt a világvárosokban teszik - éjjel-nappal zárnák. Csak az juthatna be, akinek kulcsa van, illetve akit a lakó beenged. Ehhez azonban előbb arra lenne szükség, hogy megjavítsák a kaputelefonokat, hogy újra üzemképessé tegyék azt a berendezést, amely lehetővé teszi, hogy a lakó a lakásából nyitni tudja a bejárati ajtót. Ehhez pedig, mint mindenhez, pénzre, és nem is kis összegre lenne szükség. Az igazsághoz tartozik, hogy ezek a berendezések a háztömbök átadásakor működtek, a gyerekek - vagy talán nem is ők - tették tönkre. Ami nem kerül pénzbe, az a körültekintő óvatosság. Ne nyissunk ajtót bárkinek, főleg idős ember ne tegye ezt, ha egyedül tartózkodik odahaza. A bűnözök, vagy a betörök egyre brutálisabbak, erőszakosabbak, semmitől sem riadnak viszsza. Számos példa van rá, hogy a lakásba bejutva, leütik az ott tartózkodó idős embert, és tettüket mindenáron végrehajtják. Faluhelyen is véget kell vetni annak a rossz szokásnak, hogy a bejárati ajtó kulcsát a lábtörlő alatt vagy az ablakpárkányon hagyják. Aki olvassa a rendőrségi híreket, meggyőződhet arról, hogy könnyen ráfizet az, aki nem elég óvatos. (németh) Tisztek helyett menekültek Még nem is olyan régen, ha azt a szót hallottuk, menekülttábor, lelki szemeink előtt az osztrák Treiskirchen jelent meg. Az a Bécs melletti láger, amely az üldözöttek, a szabadságra vágyók ezreinek a szebb jövö felé vezető út első mérföldkövét jelentette. Aztán Cseh- és Morvaországban is felépültek, és hamar benépesültek az első ilyen jellegű táborok. Péntek óta már Szlovákia sem képez kivételt. A Zólyom melletti Lešťben a múlt hét végén, az eredetileg tervezett több kisméretű tábor helyett, egy nagykapacitású gyűjtő-, illetve menekülttábor nyitotta meg kapuit. A megnyitás napján ítéletidő tombol az isten háta mögötti volt katonai kiképzótáborban. Buszunk erőlködve kaptat fölfelé a kanyargós úton. Végre célba érünk. Az erdővel körülvett lakótelep - pár hónapja még a szovjet katonatiszteknek és családjaiknak nyújtott otthont. A három és ötemeletes panelházak még üresek, csak az északi szél hordja köztük süvítve a havat. Az utak, a járdák helyét csak sejtjük. Találomra kiválasztunk néhány lakást a sok közül, hiszen a berendezés mindenütt egyforma. Az egyik szobában zöld tábori asztal és székek, a többi helyiségben - nagyságtól függően - három vagy négy vaságy és éjjeli szekrény. A fekvőhelyeken zöld katonapokrócok, lepedő, törülköző, szappan, csajka és evőeszköz. Szerény, és valóban csak a legszükségesebb berendezés. Az egyik raktárban a svéd vöröskereszt ruhaszállítrrjánya várja a leginkább rászorulókat. Meglepő, hogy az épületek, a lakóhelyiségek, a konyhák és a fürdőszobák mennyire elhanyagoltak, megrongáltak. Természetesen a tábor vezetősége beüvegeztette a kitört ablakokat, megjavíttatta a letört és csurgó csapokat, kitépett villanyvezetékeket, leszaggatott tapétákat. Ahol szükség volt rá, ott a helyiségeket is kimeszeltette. Például az orvosi rendelőt és a betegszobákat. A jelenlevők - a belügyminisztérium, a hadsereg és a vöröskereszt képviselői, a közeli falvak polgármesterei, valamint az újságírók - az étteremben nemcsak információkat kaptak, de tábori körülmények között étkezési főpróbát is tartottak. Egy csajka gulyás és egy csésze forró tea mindenkinek jólesett a fűtetlen helyiséohan. A lešťi gyűjtő, illetve menekülttábor befogadóképessége 1500 személy, évi költségvetése 62 millió korona. A lakók túlnyomó részét a Szovjetunióból érkező állampolgárok alkotják majd, akiket nemzetiségük szerint szállásolnak el. A tábor vezetősége a hívőkről és a gyermekek iskoláztatásáról sem feledkezett meg. A jövendőbeli lakóknak tornaterem, sportpálya és egy üzlet is rendelkezésére áll. A környékbeli falvak képviselői tolmácsolták a lakoság attól tart, hamarosan elszaporodnak a lopások, rablások és egyéb bűntények. - A rendet és a biztonságot a táborba kihelyezett rendőrőrs húsz tagja garantálja. Ezenkívül - hangsúlyozta válaszában Jaroslav Svéchota belügyminiszter-helyettes, a szovjet közbiztonsági szervektől már korábban elkértük és megkaptuk a visszaeső bűnözők névsorát és fotóalbumait. Ezeket a nemkívánatos személyeket lehetőség szerint már az első ellenőrzés során kiszűrik és visszaküldik. A menekült státuszra várók legfeljebb 90 napot töltenek majd a gyújtőtáborban, utána már mint a menekülttábor lakói kötelesek lesznek elvállalni a felkínált munkalehetőségeket. A körülmények és a lehetőségek a lešťi menekülttáborban nem eszményiek. De melyik hasonló helyen azok? Akik politikai, vallási vagy egyéb okok miatt mégis vállalják a kemény megpróbáltatást, a csaknem katonai rezsimet, bizonyára nem látnak más kiutat, egyéb lehetőséget a boldoguláshoz. Ezért legyünk toleránsak és ne feledjük, a közelmúltban a mi állampolgáraink is igénybe vették más országok hasonló intézményeit (ordódy) KÖZPONTI DIKTÁTUM NÉLKÜL IS... A Demokratikus Baloldal Pártja Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága a földtörvénytervezetről Az utóbbi időben egyre többen teszik fel a kérdést a Demokratikus Baloldal Pártja tisztségviselőinek, de tagjainak is, hogy milyen a nézetük az előkészületben lévó földtörvénynyel kapcsolatban. Többen konkrétan fogalmaznak: Van-e kialakult nézete a pártnak? Igen van, s nemcsak nézete, de alternatív törvényjavaslata is. Kezdettói csupán két törvénytervezetről folyik a vita: A kormány által kidolgozott, illetve a Tyl-javaslatról. Mi mindkét javaslatot bizonyos fokig leegyszerűsítettnek tekintjük. Hisz míg az első törvénytervezet a fő hangsúlyt az 1947-48-as földreform revíziójára helyezi, addig a másik mindent a földtől vonatkoztat el. Azaz: az egyik munka-, a másik földközpontú. A mi javaslatunk, hogy mindkettőt figyelembe kell venni. Elismerjük mindhárom földreformszakasz érvényességét. Abból indulunk ki, hogy ezek megkérdőjelezése - akárcsak részleteiben is - szinte megoldhatatlan helyzetet hozna létre akár a föld fizikai visszaadása, akár a pénzbeli kiegyenlítés terén. Ha nem lenne figyelembe véve például az 1947-ben a parlament által kihirdetett 141/1947-es számú törvény, amikor a kommunisták részaránya a törvényhozásban 36 százalékos volt - országos méretben vissza kellene adni 1 027 529 ha földet, 285 várat és kastélyt eredeti tulajdonosának. Ez pedig a régi nagybirtokos rendszer visszaállítását jelentené. Nézetünk az, hogy a föld ezután is azé legyen, aki megműveli. A Demokratikus Baloldal Pártja védi a szövetkezeti mozgalom érdekeit. A nagyüzemek erőszakos felszámolása százezrek megélhetését és milliók ellátását kockáztatná. A mezőgazdasági földreformnak ezért társadalmi ellenőrzéssel, az érintettek akaratának megfelelően kell végbemennie. A tagok tulajdonában, de a földműves-szövetkezet közös hasznáiaiaoan lévő termőföldről a szövetkezeti tagok központi beavatkozás nélkül kell hogy dönthessenek. Ugyanakkor támogatjuk a modem farmergazdaságok kialakítását is. Vissza kell állítani az élelmiszertermelés biztonságát, a lakosság ellátásának alapfeltételeit. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a költségvetési elvonások mérséklődnek. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság állami támogatásáraajövóben is szükség lesz. Az államnak segítenie kell a legkorszerűbb technika és technológiák meghonosítását, mert csak így növelhetjük nemzetközi versenyképességünket. S ez nincs ellentétben a piacgazdaság kialakításával és működésével. Véleményünk az, hogy egy egészséges szerkezetváltás a szövetkezetekben, de az állami gazdaságokban is, lehetővé teszi az új, bizonyára modem szervezési formák kialakítását, a dolgozó tagság munkához való viszonyának javítását, a minőségi mutatók fokozását és a belső tartalékok feltárását. Igy - a minőség és az árképzés - a piacgazdaságra való áttérés feltételei adottak. A rendelkezésre álló- és állóeszközök állománya a nagyüzemi termelés szolgálatára lett kialakítva. Nem lenne ésszerű, ha a meglévő értékeinket, amelyek szorgalmas munka eredményeit, s amelyeket a világon sok helyen elfogadnának, érzéketlen központi intézkedésekkel tönkretennék. A mostani bizonytalan helyzetben csökkennek a szövetkezetek és állami gazdaságok értékei, romlik a munkaerkölcs. A Demokratikus Baloldal Pártja Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának az a véleménye, hogy mielőbb döntésre kell vinni az ügyet. A hazánkban meglévő és kialakulóban lévő tulajdonformák egyenjogúsága mellett a mezőgazdasági vállalataink rendelkeznek olyan potenciállal, hogy képesek egy egészséges szerkezeti váltást megvalósítani központi diktátum nélkül is. VARGA ZOLTÁN, a DBP jb végrehajtó titkára CHARTA '77 NINCS VÉGLEGES DÖNTÉS Szombaton találkozott Prágában a Charta '77 megközelítőleg ezer aláírója. A találkozón részt vett Václav Havel köztársasági elnök és Kazimiera Prunskiene, a litván parlament képviselője és a litván kormány egykori elnöke. A megbeszélés célja az volt, hogy megítéljék a Charta jelenlegi helyzetét és meghatározzák működésének további irányát. Jlŕí Vančura szóvivő szerint a Charta az elmúlt fél évben úgyszólván stagnált, kevés dokumentumot adott ki. A további fejlődés egyik szélsőséges lehetőségeként vetette fel, a Charta tevékenységének méltóságteljes befejezését. A másik szélsőséges lehetőség Jiŕí Vančura szerint az lenne, ha a Charta '77 minden állampolgár számára megnyílna. A Charta '77 további létezése mellett érvelt Václav Havel, köztársasági elnök, a Charta első szóvivőinek egyike. Véleménye szerint: „nincs kizárva, hogy a jövőben még nagyobb szükség lesz rá, mint volt a kommunizmus idején". Olyan tartalék lehet, amely a legkritikusabb pillanatokban emelheti fel szavát, amely megőrizheti a magasabb eszmék folyamatosságát, hiszen ezek a mindennapi politikai csatározásokban egyre inkább háttérbe szorulnak, feledésbe merülnek. Kazimiera Prunskiene felszólalásában azon meggyőződését fejezte ki, hogy a Charta '77 aláíróinak találkozója támogatja azokat a folyamatokat, amelyeknek a balti köztársaságokban lehetünk tanúi, tehát a litván állam függetlenné válását a militarista és centralista diktatúra szovjetunióbeli irányvonalával szemben. A találkozón elhangzottakat Jirí Vančura összegezte. Elmondása szerint a vitában a Charta fenntartásáért szólaltak fel a legtöbben miközben nem tartják szükségesnek, hogy megnyíljon minden állampolgár előtt. Ugyanakkor meg kellene kezdeni a helyi klubok létrehozását. Annak ellenére, hogy 9 új szóvivőre terjesztettek elő javaslatot a találkozón, Jiŕí Vančura arra kérte a jelenlévőket, hogy ne változzék a szóvivők hagyományos létszáma, s a szóvivőket az eddigi szóvivők kollektívája válassza meg. Rudolf Barták a találkozó végén megállapította, hogy nem született semmiféle végleges döntés és a Charta jövője eldöntetlen kérdés. UTAZÁS FAGYASZTÓLÁDÁBAN Amikor duplájára emelték a vasúti viteldíjat, balga reménnyel hittük, hogy több pénzért jobb szolgáltatást kapunk, kulturáltabban utazhatunk. Csakhogy csalódtunk, mert a vonatok továbbra is koszosak zsúfoltak, késnek, a személyzetük goromba. S ha valakinek szerencséje van, akkor a magas viteldíjért egyenesen fagyasztóládában utazhat, mint én február 5-én Dunaszerdahelyről Pozsonyba a 2304-es járaton. Mit mondjak? Az egész kocsi didergett a hidegtől. Még a radiátorok is vacogtak. De ez még nem minden, mert az egyik ablak minden külső segítség ós beavatkozás nélkül időnként lecsúszott, úgy hogy a jeges északi szél akadálytalanul nyargalászott a kocsi belsejében, s tette még elviselhetetlenebbé a fagypont alá süllyedt légkört. Egyik utastársamnak az a világmegváltó ötlete támadt, hogy húzzuk fel ós ékeljük ki a kezünk ügyében álló használt menetjegyekkel. Csakhogy a fránya ablak néha még így is lecsúszott. Végül szabályos ügyeletet tartottunk és váltottuk egymást az ablak felhúzásában. Persze a kocsiban ettől még nem lett sokkal melegebb. Amíg fogam vacogását hallgattam, azon töprengtem, nem kellene-e felkínálni a csallóközi expressznek is tituált vonatot azoknak, akik szakramentumosan megliberalizált áron is hasztalan próbálnak fagyasztóládához jutni. Egész biztos nem járnának rosszul. Persze lehet, hogy bennem van a hiba. Miért utaztam pont az év leghidegebb napján ós pont a csallóközi expresszen...? Palágyi Lajos