Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám, szerda

1991. FEBRUÁR 6. HAZAI KÖRKÉP 4 »• ii ii / KULON TÖRVÉNY ORVOSOLJA A KISEBBSÉGEK SÉRELMÉT BATTA ISTVÁN NYILATKOZATA A Szövetségi Gyúlés a közeljö­vőben tárgyalja a bíróságon kívüli rehabilitálásról szóló törvényja­vaslatot, amelynek célja az 1948. február 25-e azaz a kommunista hatalomátvétel utáni tulajdonjogi sérelmek rendezése. A szövetségi kormány áltaľ kidolgozott eredeti törvényjavaslatot a képviselők, eleget téve a közvélemény követe­lésének, elutasították, s így a kor­mány az újabb átdolgozott javasla­tot terjesztett a törvényhozók elé. A képviselők mindkét válto­zathoz számos kiegészítő javasla­tot tettek. Köztük van Batta István­nak, az MDKM-Együttélés képvi­selői klubja nevében előterjesz­tett módosító javaslata is. Meg­kértük a Nemzetek Kamarájának 'képviselőjét, ismertesse javasla­tának hátterét. - Klubunk nagyon fontosnak tart­ja, hogy ez a törvény a nemzeti kisebbségeket érintő tulajdonjogi sérelmeket is orvosolja. Miről is van sző. 1945-ben vette kezdetét a né­met és a magyar nemzeti kisebbség alapvető jogaitól való megfosztása és meghurcoltatása. Mindehhez az SZNT 1945. február 27-én - tehát még a kassai kormányprogram kihir­detése előtt - hozott 4/1945 sz. illetve az 1945. augusztus 23-án elfogadott 104. számú rendelete volt a nyitány. E rendeletek alapján a magyar nemzetiségűeket meg­fosztották minden mezőgazdasági ingatlanuktól. Ezt követték a további jogszabályok, amelyek értelmében nem kapták vissza a csehszlovák állampolgárságot, s hosszú időre, egészen 1948-ig jogfosztottakká váltak. 1948 végén törvényt hoztak arról, hogy a magyar nemzetiségűek ha leteszik a hűségesküt, vissza­nyerik a csehszlovák állampolgársá­got. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Csehszlovákiából kitelepített né­metekre és magyarokra már nem vonatkozott a hűségeskü letételének lehetősége, tehát a most napirenden levő törvény hatálya a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársaság mai ál­lampolgáraira korlátozódna. • Tehát mi a lényege a kiegé­szítő javaslatnak? - Javaslatunk arra irányul, - vála­szolta Batta István képviselő, - hogy külön törvény rendezze azoknak a tulajdonjogi és más sérelmeknek az enyhítését, amelyek a nemzeti kisebbségek tagjait érintették, az 1945. februjár 27-étől a csehszlovák állampolgárság elnyerése feltételét jelentő hűségeskü letételének dátu­máig terjedő időszakban. Javasol­juk, mondja ki a jogszabály, hogy e törvényes rendezésig a bíróságon kívüli rehabilitálásról szóló törvény hatályba lépésétől számítva e tulaj­donok minden átruházása érvényte­len. Azaz, a szóban forgó tulajdonhoz a külön törvény jóváhagyásáig nem lehetne hozzányúlni, mégpedig azért, hogy ne kerülhessen sor újabb jóvátehetetlen sérelmekre. • Képviselő úr, ön szerint van remény e módosítás jóváhagyá­sára a parlamentben? - Úgy vélem a parlamentben ma még nehéz elérni, hogy a képviselők többsége felismerje: külön törvény­ben kell rendezni a nertizeti kisebb­ségeket közvetlenül érintő sajátos kérdéseket. Az össz-európai folya­matokat figyelembe véve a háború utáni jogfosztottság olyan görcs a csehszlovákiai magyar és német kisebbség múltjában, aminek felol­dása nélkül aligha képzelhető el az európai, s különösen a közép-euró­pai nemzetek közti felhőtlen együtt­működés. Mindenkinek el kell ismer­ni, nincsenek bűnös nemzetek, csak bűnös egyének. Ma nem elég a kol­lektív felelősség elve alkalmazásá­nak elítélése, mindent meg kell tenni következményeinek enyhítéséért. Módosító javaslataink is ezt a célt szolgálják. Ha a bíróságon kívüli rehabilitálásról szóló törvény nem veszi tekintetbe a kisebbségek jogos követeléseit, újból megerősítjük má­sodrendű múltukat, kétségessé tesszük demokratikus céljainkat, a CSSZSZK valamennyi polgárának egyenjogúságát. SOMOGYI MÁTYÁS NEM VAGYUNK ELLENSÉGEK BESZÉLGETÉS KOMLÓS ATTILÁVAL, A MAGVAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK FŐTITKÁRÁVAL • A csehszlovákiai magyar közvélemény ismeri a Magyarok Világszövetségét, de nálunk in­kább az a kép alakult ki róla, hogy a nyugati emigráns magyarokkal foglalkozik, azokat tömöríti. Csak az elmúlt néhány hónapban te­kinthető komolyabbnak az érdek­lődés a szomszédos országok magyar kisebbségei iránt. - Ez a helyzet azért állt elő, mert az előző rendszer sajátosságai közé tartozott, hogy a nemzetiségi kér­dést megoldottnak tekintette. Az egymás közötti politikai és kormány­kapcsolatokban a nemzetiségi kér­dés nem lehetett téma. Éppen azért, az olyan szervezetek, mint a miénk, nem foglalkozhattak a „nagy politi­ka" által nem létezőnek tekintett gondokkal. A Magyarok Világszö­vetségének soha nem volt politikai felhatalmazása arra, hogy a környe­ző országokban élő magyar kisebb­ségi tömbökkel kapcsolatot tartson fenn, kizárólag csak a nyugati gaz­dasági és politikai emigrációba vo­nult magyarokkal foglalkozhatott. • Mi ún. „testvéri" országok­ban éltünk, az emigráció viszont az uralkodó politika számára el­lenség volt. Nem volt szkizofrén ez a helyzet? - Nem egészen. Az államnak eminens érdeke fűződött ahhoz, hogy Magyarországnak az emigrá­ció köreiben olyan kapcsolatai le­gyenek, amelyek segítenek jobban megértetni a korabeli magyar politi­kai gondolkodásmódot. Sőt: gazda­sági és kulturális téren segítettünk hazahívni az embereket és szemé­lyes kapcsolatokat létesíteni az emigrációval. • Értsem úgy, hogy a szövet­ség propaganda-szerephez ju­tott? - Túl sommás megfogalmazás lenne. Az elmúlt évtizedekben a mindenkori hatalom természete­sen ezt akarta kisajtolni - ez volt az ára annak, hogy fenntartotta a Világ­szövetséget. Eme hátsó szándék el­lenére igenis komoly és gyümölcsö­ző kapcsolatokat teremtettünk meg, aminek egyértelműen pozitív követ­kezményei lettek. Gondolok itt pl. az Anyanyelvi Konferenciára vagy a Magyar Fórum rendezvényeire. Olyan magyar szakemberek kaptak találkozási, tanácskozási lehetősé­get, akik más formában nem tudtak volna kapcsolatokat teremteni. Arról nem is szólva, hogy mi többnyire politikai emigrációról beszélünk, de Amerikában vagy Ausztráliában egy sor olyan magyar csoport működik, amely egyáltalán nem politizáló em­berekből szerveződött. A századfor­duló óta létező gazdasági emigráci­óra gondolok. Az ő számukra a Vi­lágszövetség a legjobb kapcsolati lehetőség volt. Csak tőlünk várhat­tak anyanyelvi tankönyveket, hang­lemezeket, kulturális szakem­bereket. • A Magyarok Világszövetsége kulturális és érdekvédelmi szer­vezet. Kulturális tevékenységét nagy vonalakban ismerjük. Az ér­dekvédelemhez viszont társadal­mi, politikai súlyra van szükség. Milyen nemzetközi szervezeteken keresztül és milyen kapcsolat­rendszerben tud ma a szövetség eleget tenni érdekvédelmi funkci­ójának? - Az érdekvédelemnek két csa­tornája van. Az egyik eleve az a tény, hogy az MVSZ nemzetközi színtű, globális szervezet. Ebből eredően van jogosítványa arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, társszervekkel való közreműködé­sében kifejtse véleményét, állást foglaljon. Amire céloztál, az a másik csatorna, s ennek kiépítése most van folyamatban. Az Egyesült Nem­zetek Szövetségének van egy olyan szerve, amely a nem kormányszintű szervezeteknek ad lehetőséget és fórumot arra, hogy elmondják véle­ményüket, függetlenül esetleg saját kormányunktól is. A világszövetség megfelel azon követelményeknek, amelyek alapján tagjai lehetünk e szervnek, ha ez sikerül, módunk lesz komoly nemzetközi fórumokon minden olyan problémáról beszélni, amely összefügg a helsinki Záróok­mány határozataival pl. az anya­nyelvhasználat vagy az információá­ramlás terén. • A külföldön élő magyarok túlnyomó része nem emigráns. A szomszédos államok magyar kisebbségeire gondolok, akik fö­lött „a határok költöztek". Ezen országok kormányszintű szerve­zeteivel milyen kapcsolatokat ápoltok? - Pillanatnyilag semmilyen kap­csolataink nincsenek. A világszövet­ség viszont szeretne kapcsolatokat teremteni a környező országokban működő, hasonló, nemzeti alapon szerveződő, nem kormányszintű szervezetekkel, örülnénk, ha mó­dunk nyílna beszélgetni pl. a Matica Slovenská képviselőivel, készsé­günk van arra, hogy együttműköd­jünk a szovjetunióbeli, romániai vagy jugoszláviai szervezetekkel is. Nemcsak az a feladatunk, hogy elő­segítsük a magyar-magyar párbe­szédet, törekednünk kell arra is, hogy a magyar-nem magyar párbe­széd kiépüljön. Segítenünk kell ab­ban, hogy itt, Kelet-Európában ol­dódjanak azok a feszültségek, ame­lyek kikerülhetetlenül és törvénysze­rűen jelentkeztek negyven év után. Ha nem sikerül elhitetnünk egymás­sal, hogy nem vagyunk ellenségek, akkor ez a térség örök feszültséggóc lesz. • Nem titok, hogy a Magyar Ifjúsági Szövetség egyik rendez­vényén találkoztunk. A MISZ du­namocsi helyi csoportját felvették a Magyarok Világszövetségébe. Hogyan értékeled ezt a lépést? - Ez a belépés a csehszlovákiai magyar csoportosulások számára példaértékű lehet. A világszövetség mindenki felé nyitott, aki egyetért alapvető célkitűzéseinkkel, mi társa­dalmi súlyunkat s többszáz magyar csoportosulással működő kapcsola­tainkat tudjuk nyújtani. • Köszönöm a beszélgetést. LOVÁSZ ATTILA A SIRÁNKOZÁS NEM SEGÍT LÉVAI TEJKOMPROMISSZUMOK - KINEK JÓK, KINEK ROSSZAK? Az nevet igazán, aki utoljára nevet - tartja a közmondás, s ez minden bizonnyal tejügyben is beválik. A szerencsés kilétét egyelőre homály fedi, hiszen ha tejről van szó, akkor pillanatnyilag mindenki sir, legyen az termelő, feldolgozó, forgalmazó vagy éppen vásárló. A felhős égbolton itt-ott azonban már áttör némi (remény)sugár, a versengés ugyanis már megindult, aminek mi, fogyasztók, csak örülhetünk. A részletekről és kilátásokról a Milex lévai üzemében érdeklődtem. - Sok tej, megcsappant vásárlói igény - sűrítette egyetlen mondatba a problémák lényegét Zuzana Vá­cziová mérnök, termelésfelelős. - A siránkozás nem segít, tejügyben kompromisszumokra és határozott lépésekre van szükség. Előbb a kompromisszumokat vet­tük sorra. Az első és legfontosabb, hogy a termelők, feldolgozók és a forgalmazók termelési költségeiket a minimálisra csökkentsék, a nyere­ségképzésben pedig mértékletesek legyenek. A piacgazdasági feltételek között ugyanis mindenki annak ad el és attól vesz, akinek árai kedvezőb­bek, s ezzel a régi szép időknek végképp befellegzett. Amíg a múltban a lévai tejüzem szlovákiai testvérüzeme csak a lévai termékekből készíthetett ömlesztett sajtot, addig nem okozott problémát, hogy a lévai körzet mezőgazdasági üzemei legfeljebb 5,40 koronáért, a morvaországi tejtermelők pedig 5 korona alatt is hajlandók eladni a tej literjét. Most viszont igen, mert a testvérüzem nem a drágább tejből készült drágább lévai sajtot vásárol­ja, hanem az olcsóbbat. Igy a lévai a raktáron marad, a sajtgyártást kényszerből szüneteltetik, a mező­gazdasági üzemektől pedig (ugyan­csak kényszerből) kevesebb tejet vásárolnak fel. Hasonló érdek- s fő­leg árellentéték vannak a gyártók és a forgalmazók, vagy a forgalmazók és a vásárlók között is. Ránk, fo­gyasztókra például azért neheztel­nek az illetékesek, hogy a Zdroj és a Jednota tágas boltjai helyett előny­ben részesítjük az üzemek lyuknyi nagyságú boltjait, sőt még az utcán, teherautókról is képesek vagyunk vásárolni. Ez, persze, minket nem zavar, s mindennapi tejadagunkat továbbra is onnan szerezzük be, ahol az ol­csóbb. A lévai tejüzem konkrét és határozott lépései egyre inkább le­hetővé teszik ezt. Saját boltjukban és autóikról a bolti ár alatt kínálják a tejet és a tejtermékeket is. Ezzel a hivatásos forgalmazókat is az árak mérséklésére kényszerítik. - Első lépésként az üzem mellett nyitottunk boltot. Szinte tenyérnyi helyen nagy forgalmat bonyolítunk le. A pénteki bevétel megközelíti a 60 ezer koronát. Ezen túlmenően megegyeztünk a város élelmiszer­ipari üzemeivel, hogy termékeinket üzemi büféinkben kölcsönösen árul­ni fogjuk. Párhuzamosan felhívtuk a magánboltok vezetőit, valamint az óvodák és iskolai étkezdék figyel­mét, hogy termelői áron nekik is szállítunk tejet és tejtermékeket. Már a közeljövőben, ugyancsak üze­münk mellett egy nagyobb boltot nyitunk, ahol csökkentett áron saját termékeinket és a város többi élel­miszeripari üzemének termékeit fog­juk árulni. Mindennek elsősorban a Léván lakók örülnek majd, de a tejüzem a falvakon élőkre is gondol. A mező­gazdasági üzemeknek felkínálta a lehetőséget, hogy amennyiben sa­ját boltot nyitnak, termelői áron kap­nak tejet és tejtermékeket. Jellemző, hogy eddig csak hat helyen élnek a lehetőséggel. Kár, mert ezzel a mezőgazdasági üzemek többszö­rösen is jót csinálnának. Tagjaik és a faluban élők olcsóbban vásárol­hatnának, ezért több tej és tejtermék fogyna, s így a tejüzem a termelőktől több tejet tudna átvenni. Az sem mellékes, hogy a földműves-szövet­kezetek boltjai a Jednota boltjait is az árak mérséklésére kényszeríte­nék, mivel ezek - mert nem kerülnek privatizációra - a falun továbbra is monopolhelyzetben maradnak. Felmerül a kérdés, hogy a mező­gazdasági üzemek miért mellőznek ilyen előnyös ajánlatot? Azért, mert a tejüzem kilátásba helyezett intéz­kedéseiben nem a piacgazdasági kényszert, hanem a kellemetlenke­dő partnert látják? Nem vitás, a ter­melésfelelős szavai valóban további megszorításokat helyeznek kilátás­ba, dehát az sincs rendjén, hogy az átvett tejnek a tavalyinál kisebb há­nyadát mindössze 60 százalékát le­het besorolni az I. minőségi osz­tályba. -Januárban a szerződésben le­kötött és a szerződésen felüli meny­nyiséget is átvettük, literjét 5,40 ko­ronáért. Az összmennyiség a tavalyi januári tételnek megközelítőleg a 86 százaléka. Februárban 5,40-et már csak a szerződésben meghatározott mennyiségért fizetünk, ami a tavalyi­nak mintegy a 80 százaléka lesz. Ugyancsak csökkent a III. minőségi osztálynál rosszabb tej ára, három koronáról 2,80-ra. Az átvételben a mezőgazdasági üzemeket rangso­roljuk majd, vagyis előnyben része­sítjük azokat, ahol a tejnek legalább 80 százaléka az I. minőségi osztály­ba tartozik. Nem vitás, a termelők számára ezek valóban szokatlan intézkedé­sek. Dehát a piacgazdaság felé me­netelés is szokatlan, és ebben a job­bak jobban, a rosszabbak pedig ke­vésbé érvényesülnek. Az egyre gyakrabban és több helyen felbuk­kanó, olcsóbb és jó minőségű ter­mékeket kináló morvaországi gyár­tók és forgalmazók a Milexet is kiüt­hetik a ringből. EGRI FERENC AZ ELSŐ (Munkatársunktól) - A környezetvé­delmi programmal induló Harmadik Évez­red Irányzata párt tevékenységéről a par­lamenti választások óta nem sokat hall­hattunk. Ezt a hiányt volt hivatott pótolni az a tegnapi sajtóértekezlet, amelyet a párt elnöke, Peter Múdry mérnök és elvbarátai tartottak. Elmondották, bár pártjuk kicsi és nem rendelkezik tömegtá­mogatással, mégis több jelentős ered­ményt értek el. így például két Selmecbá­nyái szakközépiskolában és egy gimnázi­umban sikerült megkezdeniük a közép­szintű ökológusképzést. Új programot dolgoztak ki a felsőszintű környezetvédel­mi szakemberképzés terén is. Többek között pártjuk volt az egyik kezdeménye­zője annak, hogy az állami közigazgatás­tól független környezetvédelmi hivatalo­kat hozzanak létre. - Sajnos, Szlovákia­szerte több helyütt a hivatalok vezetői posztjának betöltésénél nem a szakértel­met, a rátermettséget, hanem a helyi politikai és csoportérdekeket vették figye­lembe - jelentetté kí a párt elnöke. Az sem titok, hogy a hivatalok létreho­zása, tevékenységük beindítása nem ha­lad zökkenőmentesen. Az is előfordul, hog/ a közigazgatási szervek nehezítik munkájukat. Sőt, olyan elképzelések is vannak - mégpedig kormányszinten -, hogy függetlenségüket felszámolják, s beolvasszák őket a helyi közigazgatás­ba - hangzott el a sajtóértekezleten. A jelenlévők felhívták Peter Múdry fi­gyelmét arra, hogy pártjának más moz­galmakkal és pártokkal együtt nyilváno­san és határozottan kellene fellépnie az ilyen törekvésekkel szemben, kezdemé­nyezőjük legyen bár maga a szlovák kor­mány elnöke, mivel azok az SZNT által tavaly decemberben jóváhagyott és jog­erőre emelkedett törvény ellen irányulnak. Követendő példa az is, hogy a prosperáló nyugati társadalmakban a felügyeleti szervek munkája független a közigazga­tástól. - pr ­NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KONGRESSZUS A COMENIUS Páneurópai Kulturális, Művelődési és Tudományos-Műszaki Társaság az IBMBI-vel (International Bu­sinnes Management and Banking Inštitút) közösen Kereskedelem, együttműkö­dés és beruházási lehetőségek Cseh­szlovákiában címmel nemzetközi kong­resszust rendez Prágában február 6-8-a között Marián Čalfa szövetségi kormány­fő védnökségével. A találkozó előadói jeles külföldi és hazai közgazdászok lesz­nek, de részt vesznek a kongresszuson az Európai Közösségek képviselői is. - Tavaly februárban volt az elsó ilyen jellegű kongresszus, amely Csehszlová­kiára nézve sokkal kedvezőbb körülmé­nyek között zajlott le. A gyengéd forrada­lom után hazánk iránt óriási volt az érdek­lődés. Az idén összehasonlíthatatlanul nagyobb energia ráfordításával és alapo­sabban készültünk, az eredmény mégis gyengébb - mondotta a sajtótájékoztatón Karel Muzikár mérnök, a COMENIUS igazgatótanácsa és az előkészítő bizott­ság elnöke. Az okokat elemezve, kiemelte az öböl-háború negatív hatását. Az ame­rikaiak pl. teljes létszámban lemondták részvételüket, mert félnek a terrorizmus­tól. A terrorizmustól való félelem Európára is kiterjedt, egyes svájGi és skandináv cégek is visszaléptek. De amint a továb­biakban hallottuk, a távol maradáshoz valószínű az is hozzájárult, hogy hazánk tavalytól sokat veszített jóhíréből, és már nem olyan vonzó a külföldiek számára. Hiányoznak a jogszabályok, a törvények, amelyek nélkül a külföldi beruházó nem biztos a dolgában. A bőkezű külföldi és hazai szponzo­roknak köszönhetően a kongresszus azt is lehetővé teszi, hogy gyors személyi és szakmai kapcsolatok jöjjenek létre. Negy­ven számítógép áll a jelenlévők rendelke­zésére; Igy minden résztvevőről azonnal információt tudnak nyújtani. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a külföldi üzletembe­rek, bankárok, vállalkozók és a hazai menedzserek, igazgatók helyben megta­lálják az utat egymáshoz. Remélhetőleg a kongresszus további lépést jelent majd annak a különbségnek a leküzdéséhez, amely a gazdaságilag fejlett országok és Csehszlovákia között ma még létezik. -va

Next

/
Thumbnails
Contents