Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 28. ÚJ SZÓ, PUBLICISZTIKA 6 A TAGOLTSÁG NEM JELENT MEGOSZTOnSÁGOT BESZÉLGETÉS TÓTH KÁROLLYAL AZ FMK KÖZGYŰLÉSÉ ELŐTT A Független Magyar Kezdeményezés - ellentétben a többi hazai magyar politikai mozgalommal - egy olyan alapgondolat értelmében Indult a tavalyi parlamenti választásokon, mely szerint a nemzetiségnek nem opozfcióból és nem nemzeti alapon keH politizálnia, hanem politikai alapon, nem félve attól, hogy részt vegyen a hatalom gyakorlása ban. Ez sikerült is az FMKfiak. Mennyire sikeres ez a politizálási forma az elmúlt néhány hónap tükrében? Először is két ponton hadd egészítsem ki. Mi sose vallottunk olyat, hogy a nemzetiség ne nemzeti alapon politizáljon. Ezt nehéz lenne megtennie, hiszen önmagát kellene megtagadnia Mi ezt mindig politikai pártokról mondtuk, amilyen a miénk is volt. Tettük ezt azért, mert világos politikai orientációt tételeztünk fel egy politikai mozgalomról vagy pártról (mégha nemzeti, vagy nemzetiségi alapon szerveződik is - nemzeten kívüli szerveződés egyébként sincs), ha már ő maga politikai erőnek vallja magát. Elég végignézni Szlovákia politikai palettáján, hogy lássuk; milyenfelemás, kiforratlan politikai irányultságok jöttek létre. Kalandorságnak tartottuk ilyen fejletlen politikai kultúra mellett még tetézni a bajt - konzerválni ezt a helyzetet. Ma már, azt hiszem, elmondható, hogy alig volt számottevő politikai erő Szlovákiában, amely komolyan érdekelt lett volna abban, hogy alapvetően ne nemzeti orientációja legyen. De valamilyen volt, és ez most volt először a szlovák történelemben. Ma is csak azt mondhatom, aki tudatában volt ennek, az nem cselekedhetett másképpen. De olyat sem mondtunk, hogy egy párt ne jelenítsen meg nemzetiségi érdekeket vagy akaratot, mi csak annyit mondtunk, ne ez legyen az elsőrendű szempontja, mert többpártrendszer helyett, több nemzet rendszerének kialakításához fog hozzájárulni, ami kisebbségi nézó'pontbó'l a lehető legtragikusabb. Másodszor egy demokráciában egy párt nem hatalomra, hanem kormányzásra tör. A kormányzás felelősségének a felvállalása pedig minden párt kötelessége. Szlovákiához visszatérve, komoly ellenzéki szerepre csak a KDM számíthatna a NYEE-vel szemben, vagy megfordítva, de ez a fent említett deformációk miatt nem jöhetett létre, hiszen kormányozhatatlanná vált volna az ország érett politikai erők hiányéban. Ezt a helyzetet minősíthetjük akárhogyan, mint ahogy sokan meg is tették, attói még realitás marad. De ä kérdésére válaszolva. A hitünket nem veszítettük el abban, hogy Szlovákiában is lehetséges kitömi abból a bűvös körből, amelyben a nemzeti szempontú politizálás révén már hosszú évtizedek óta leledzik. Ha másképp alakultak volna az erőviszonyok, most talán előbbre tartanánk. De szívós munkával sokat lehet tenni, az idő érett erre, pontosabban soha nem volt érettebb erre az idő. Ma itt rendszerváltás folyik és ennek a rendszerváltásnak fontos összetevője kell legyen, hogy ne csak a bolsevik medellel szakítson, hanem azokkal az államközpontú, etatista beidegződésekkel is, amelyek azért valahol mindegyikünkben mély nyomokat hagytak, néhány politikai erő pedig még programjában is meghirdette. Az FMK kulcspozíciójú tisztésgviselöi - akár a kormányban, akár a parlamentben - mennyire meghatározói a belpolitikai eseményeknek? Ez mindig a konkrét helyzetektől és kérdésektől függ. Egyébként éppen most jött el az a pillanat amikor az eddigi lehetőségeink is megsokszorozódnak majd, hiszen önálló politikai erőként veszünk részt a kormánykoalícióban. Ezzel rendkívül nagyfeleló'sségetvállaltunk magunkra mind a csehszlovákiai magyarság, mind pedig a szlovákiai belpolitikát illetően. Bizonyítanunk kell, hogy kisebbségi magyarként és kisebbségi politikai erőként képesek vagyunk erre. Tudatéban vagyunk annak, hogy munkánk minőségétől nagyban függ a csehszlovákiai magyarság megítélése és természetesen munkánkat a csehszlovákiai magyarság is megítéli majd. Nem szeretnénk csalódást okozni. Hogy a parlamenti munkában mekkora a súlyunk? Csak egy példát említenék. A kárpótlási törvény szavazásakor a képviselőink szavazatainak nagyon komoly súlya volt. A kárpótlási törvény nem érintette különösebben a csehszlovákiai magyarságot, de mert a kormány foglalkozni sem volt hajlandó ezzel a kérdéssel, elvi jelentőségűvé vált számunkra. Egyébként nagyon " sokirányú tevékenységet fejtünk ki a parlamentben. Részt veszünk a VPN klub munkájában, a kormánykoalíció révén szinte mindenhová bejárásunk van és ahol csak kell és lehet megpróbáljuk befolyásolni a döntéseket. A legtöbb vád ezért élte Önöket, mert „nem elég magyar" politikai mozgalom. Mennyire tudtak eleget tenni a hazai magyar választók elvárásainak? Ezt majd a választóink fogják megítélni. Mi sose kívántuk bizonygatni, hogy nem vagyunk „álmagyar", meg ki tudja milyen mozgalom. Ezek olyan olcsó, a vádaskodókat minősítő rágalmak voltak, amelyekkel foglalkozni sem volt érdemes. Mi mindig is magyarnak vallottuk magunkat, akkor is, amikor a rágalmazóink közül sokan ezt még nem merték megtenni. Nem hiszem, hogy ebből ügyet kellene csinálni, akár most utólag is. A mi politikai hivatásunk nem az, hogy holmi kicsinyes vádaskodásokkal foglalkozzunk, a felvállalt politikai céljainkat akarjuk elérni. Ezért nem foglalkoztunk a szlovák oldalról érkező vádakkal sem, emberileg és nemzeti önérzetünkből kifolyólag megalázónak tartottuk ezt. Egyébként is, ez ma már nem kérdés. Elégséges számunkra az a tudat, hogy ha ma valamelyik csehszlovákiai magyar intézmény vagy szervezet nem tud valamit elérni, mint kormánypárthoz, vagy mozgalmunkhoz, vagy A. Nagy Lászlóhoz, ill. Zászlós Gáborhoz fordul segítségért És szeretnénk gondjaikban mindenkinek segíteni. De azt azért tudni kell, hogy a mi lehetőségeink sem határtalanok, és a segítség politikai pozícióink függvénye. Ez pedig nem egyszerre jön létre és nem végérvényesen. Abból a helyzetből, ahová a választások után kerültünk, rendkívül nagy erőfeszítések árán tudtuk magunkat a mostanira feltornászni. De sikerült, bizonyítja ezt a kormányko•alíció is. Nagyon határozott elképzeléseink vannak a jövőre nézve is. Ez egy folyamat, és így kell ezt szemlélni. Egyébként ezzel nerhcsak mi vagyunk így, így van pl. a VPN is, vagy a KDH, naponta meg kell küzdenie a politikai befolyásáért, hiszen - hál'istennek most már több játékos van játékban és a közvélemény naponta figyeli, hogy mire képesek. Eredményeink nem mondhatóak rossznak: a kormánykoalíció része vagyunk, van egy kormányelnök-helyettesünk, alelnökünk az SZNT-ben, rendkívül rátermett emberekből álló parlamenti képviseletünk, köztársasági elnöki tanácsadónk, ha minden igaz, képviselőink közül egy tagja lesz az Európa Tanácsnak, egy pedig az Európa Parlamentnek, polgármestereink és képviselőink vannak az önkormányzatokban, az államigazgatásban. Mindezek hosszú hónapok küzdelmes munkájának az eredményei. Hogy mindez mire jó? Arra, hogy ez a politikai befolyás vagy pozíció adott alkalmakkor mozgósítható legyen, és higgye el, sose fogunk késlekedni ezt megtenni, ha a csehszlovákiai magyarsáp érdekei ezt kívánják. Persze ebben a játék ban veszíteni is lehet. Nyerni csak az tud, aki be tudja ismerni és el tudja viselni a veszteségeit. Az első komoly neuralgikus pont Szlovákiában a nyelvtörvény volt. Olvasóink keveset tudnak arról, mit tettek az FMK képviselői a nyelvtörvény tárgyalásakor? Vajon milyen volt az FMK hozzáállása a törvény előkészítésénél és jóváhagyásánál? Az első neuralgikus pont a tavaly márciusi SZNT ülés volt, amikor Ján Budajt sikerült az SZNT elnöki székéből kilőni. Akkor jelentkezett először szervezetten a nacionalista erő a kommunistákkal szépen összejátszva. Azután már végig jelen volt. Ez az erő választási eredménytelenségét akarta kompenzálni a nyelvtörvénnyel. Már a választások után „bedobta" a kérdést, holott ezt akkor (és azóta sem) semmi sem indokolta Megbénította kerek két hónapra a törvényhozás munkáját, ennyiben sikeresnek mondható az akciója, de végsősoron csúfos vereséget szenvedett. És szinte eltűnt a politikai életből. Hogy mennyire végérvényes ez a veresége, azt nehéz megmondani, de hogy azóta nem tudott hasonló helyzetet teremteni, az biztos. Pedig megkísérelte többször, mindig vétózni akart, az illetékességi törvény, az Emberjogi Charta, vagy pl. most a kárpótlási törvény kapcsán is, de sikertelenül. Ezt is látni kell! A kormányzópártok keményebbek lettek és magabiztosabbak, mégha sok elem be iskerülta politikai szótárukba abból, amit akkor a nemzeti erők hangoztattak. És most nem a nemzeti szólamokra gondolok, ezek nem jelentenek sokat a politikában, hanem azokra az etatista vonásokra, amelyek felerősödtek azóta a szlovákiai politikában. A nyelvtörvénynek természetesen vannak negatív hatásai ránk nézve, de ezeknél sokkal súlyosabbnak tartom azt hogy pl. az önkormányzati és az államigazgatási szervek kialakításánál erőteljesen érvényesült az etatista, egy újfajta államcentrikus szemlélet, amely nemcsakaszerkezetettette olyanná, amilyen, hanem a régi hivatalnoki réteg nagy részét is átmentette. A nyelvtörvénynek mindennapjainkban kevésbé érezzük a hatását, mint ennek az utóbbinak, amely (Tóth Lehel felvétele) megbéníthatja önkormányzataink működését. Hogy a nyelvtörvény kapcsán mit tettünk, azt elmondtuk akkor a sajtóban. A legfontosabbat, egy parlamenti válságot és a nemzeti erők hatalomra jutását sikerült kivédeni. Nem kis veszteségek nélkül természetesen. Ezekhez tartozik a nyelvtörvény végső változata is, de van nagyon sok más, nem kevésbé tragikus következménye. Hosszú és fáradságos munkába fog kerülni, amíg sikerül ezeket kiküszöbölni. Bosszantó, hogy fontosabb dolgok helyett ezzel kell foglalkozni. Hónapokba, de az is lehet évekbe kerülnek ezek a veszteségek. De hát lehet, éppen ezt akarták valakik elérni. Az alapvető politikai jogokról és szabadságjogokról szóló törvény tárgyalásakor 10 MKDM és EPM képviselő elhagyta a Szövetségi Gyűlés ülését. Az FMK képviselői nem. Hol van a különbség a hozzáállásban? Ez, azt hiszem, a fentiekből, meg abból, amit a sajtóban elmondtunk, kidéiül. Nem hiszem, hogy dramatizálni kellene a kérdést, bármelyik képviselőnek jogában áll nem venni részt a szavazáson. Más kérdés az, hogy az ilyen lépések milyen hatással vannak a csehszlovákiai magyarság megítélésére. Mi az Európa Tanácsba kerülésünket alapvető fontosságú kérdésnek tekintettük. Meggyőződésem egyébként hogy ez atíz képviselő sem merte volna magára vállani a felelősséget, ha miattuk nem megy át a tőrvény. Ugy lehetett megtenni ezt a lépést, hogy biztosak voltak, a törvényt nélkülük is megszavazzák. Ehhez viszont a mi képviselőink szavazataira nagyon nagy szükség volt. De mi sem szavaztunk volna, ha lényegi változtatások lettek volna az addigi 144/1968-as alkotmánytörvényhez képest, de hát éppen azt sikerült elérni, hogy ilyenekre nem került sor. A Polgári Fórumban szakadás történt, a NYEE is rákényszerül, hogy tisztázza politikai orientációját. Az FMK-ban nem jelentkeznek hasonló gondok? Az FMK gondjai más természetűek, Nekünk az elejétől kezdve határozott elveink és politikai profilunk volt és ezt sikerült megtartanunk, sőt elmélyítenünk. Nekünk most a kormányzati feladatok kihívásaival kell szembenéznünk és ehhez' meg kell erősítenünk a szervezeti keretűnket, ki kell szélesítenünk azt a bázist, amelyre ebben a munkában támaszkodhatunk. Egyébként várjuk és szívesen fogadjuk mindenki tanácsét, segítségét. A közeljövőben a földtörvény és az új alkotmányok jelenthetnek feszültséggócot a belpolitikai életben. Felkészült a mozgalom e törvények tárgyalására? Hogyan? Mindkét kérdés olyan, amit nem szabad pártüggyé tenni Kiépítettük (vagy kiépülőfélben vannak) kapcsolatainkat a különböző csehszlovákiai magyar kulturális, társadalmi szervezetekkel, intézményekkel. Folymatosan tájékoztatjuk őket az ügy állásáról, lépéseinkről és kikérjük a véleményüket. E két kérdésben nem lehet hibázni ós kockáztatni sem. Beszereztük az összes nyugati alkotmányt, készítjük elő az érvrendszerünket. Az alkotmányok kérdésében egyelőre még az alapelvek sem tisztázottak, aföldtörvény kapcsán pedig már letettük a garast, amit az állásfoglalásunkban megfogalmaztunk, azokban a kérdésekben nem ismerünk kompromisszumokat. Egyébként a jövő heti pénteki nyilvános vitaklubunk éppen az új alkotmányok kérdésével fog foglalkozni. Milyen változás várható az FMKban a szervezeti átépítésen és a tisztújításon túl, készülnek-e valami politikai iránymódosításra? Különösebben nem érezzük ennek szükségességét. Úgy gondolom, helyesvolt az, amit, és ahogy elkezdtünk. De azért számítani lehet változásokra. Programunkban egy tagolt társadalmat vázoltunk fel, ez valamennyire kialakult, de még rengeteg a tennivaló. Mozgalmunk nem kívánt ebbe a folyamatba politikai erőként beleszólni, egynek éreztük magunkat a sok között. Most azonban aktív szerepet szeretnénk vállalni e differenciálódásban, hiszen a csehszlovákiai magyarság nagyon lemaradhat, ha nem reagál időben, Másfél óv alatt nem jött létre kellő külföldi kapcsolatokkal rendelkező jogvédelmi szervezete a csehszlovákai magyarságnak. A pártok ezt nem tudják ellátni, hiszen azok a saját programjukhoz igazodnak, és olykor a jogvédelmet a pártokkal szemben kell kialakítani, hogy korlátozzuk a politikai hatását az egyén szabadságára. Ez rendkívül fontos kérdés. Nincsenek érdekvédelmi és szociális intézményeink, amelyek pedig szükségesek lesznek a jövőben. Egy magyar parasztember pl. nemcsak az időjárásnak, de különböző társadalmi és politikai hatásoknak van kitéve, ezt ki kell tudnia védeni. Ahogy szaporodni fognak a magángazdák, ki kell alakítaniuk ezt az önvédelmet, pl. gazdakörökbe kell majd szerveződniük. De ugyanezt a mezőgazdasági munkavállalóknak is meg kell tenniük, hogy ők pedig ne legyenek a gazdáknak kiszolgáltatva. Mindezt már most el kell kezdeni. Nem lenne jó, ha ebben a folyamatban megint valami ojyan ideológia kapna lábra hogy a kisebbséget újra meg akarják osztani. Ez csak elodázná ezt az önépítkezést. Létkérdés ez a tagoltság, és egyre inkább az lesz. Megosztani csak azt lehet aki ném szervezte meg önmagát. A tagoltság nem megosztottságot jelent, hanem önszervezettséget. Es ez igaz a kultúrára és más területekre is. Láthatjuk, hogy akárcsak az áraknak is milyen kiszolgáltatottjai tudunk lenni, hát még embereknek, vagy valamilyen politikai erőnek. Meg kell mutatnunk, hogy vagyunk! Egyre inkább körülhatárolhatók azok a rétegek, amelyekre mozgalmunknak támaszodnia kell, és amelyeknek az érdekeit konkrétan fel tudja vállalni. Ez irányba is határozott lépéseket szeretnénk tenni. Mint láthatja, tenni való van bőven, csak bírjuk erővel is. Ön mint a Madách Könyvkiadó volt szerkesztője, felesége mint néprajzos voltak ismerlek 1989 novembere előtt Bizalmaskodónak tűnhet a kérdés, de olvasóinkat bizonyára érdekli, tehát felteszem: A pártelnök férj és a parlamenti képviselő feleség élete hogyan változott meg az elmúlt néhány hónapban? Korábban sem volt valami rózsás a helyzetünk, hiszen több mint tíz éve szinte minden időnket az a munka köti le, csak akkor legalább otthon voltunk. Ma már otthon is alig találkozunk. De végülis nincs ebben semmi sajnálni való. Amit az ember felvállal, próbálja meg becsülettel végigcsinálni. Ne higgye, hogy ez valami áldozathozatal, én nem szeretek áldozatokat hozni. Higgadt, precíz és fegyelmezett hozzáállást kíván az egész, no meg következetességet. Általában mindig ebből van a legkevesebb az emberben, legalábbis én mindig így érzem, de hát azért vagyunk, hogy legalábbis megpróbáljuk megsokszorozni azt a keveset. Van, amikor sikerül, van, amikor nem. Egyet sose engedjen meg magának az ember, mások bizalmával visszaélni. Sokszor elfáradunk, elcsüggedünk, de aztán valahogytúltesszük magunkat ezen. Kárpótol bennünket mindezekért az a szellemi frissesség és vidámság, ami, hál'istennek, még mindig jellemzi az FMK-t, és mint hallom, olykor a parlamentet is. LOVÁSZ ATTILA KINCSES ELŐD MAROSVÁSÁRHELY FEKETE MÁRCIUSA • 14. A románok ilyen jelszavakat skandáltak ^amelyekre meglepően nyugodt magyar válaszok születtek): Tömeg (a Grand szálló előttiek jelszavai románul): Mi itthon vagyunk, ti albérletben! Sohase volt egy talpalatnyi földetek sem. Székelyudvarhelyből Románudvarhelyt (Oborheiu Romanesc-et) csinálunk. Meghalunk; harcolunk. Erdélyt nem adjuk! (érdekes sorrend... -KE.) Iliescu ne feledd, Erdély is a Te országod! Tolvajok, tolvajok! Le velük, le velük! Még van egy lehetőségetek, menjetek haza. A magyar tömeg válaszaiból: Most vagy soha! Itthon vagyunk! Jogainkat akarjuk! Megküzdünk veletek! Délután négy óráig ez így ment (az Avram lancu szobor körül gyülekező románok nem mentek haza, hanem csatlakoztak a Grand szálló előtt tüntető román tömeghez). Tettlegességre a két tüntető tömeg között nem került sor, az összecsapásokat a délután 18.00 órára Régen környékéről és Radnótról beszállított felfegyverzett román parasztok támadása váltották ki. Addig még a következő események zajlottak le: A székház előtt tüntető kb. 15-16 ezres fegyvertelen magyar tömeg (nők és gyerekek is voltak köztük szép számmal) 16 órakor nagy örömmel vette tudomásul a megérkezésemet. Előző este 19 órakor Székely udvarhely re utaztam bírósági tárgyalásra. Örvendtem, hogy az éjszakát nyugodtan tölthetem el. Másnap reggel 7 óra után ket székelyudvarhelyi munkás keresett fel a szobámban, azzal, hogy előző este szörnyűségek történtek Marosvásárhelyen, s az udvarhelyi munkásság tiltakozásul letette a munkát és be akar utazni Marosvásárhelyre, hogy megvédje a magyarságot. Azonnal felhívtam Jakabffy Attilát, aki részletesen beszámolt Sütő András megnyomorításáról és az egész vandál akcióról. Újra végiggondoltam a helyzetet, s továbbra is az volt a véleményem, hogy el kell kerülnünk az erőszakos összecsapásokat. Két gyárban és a város főterén beszéltem a felháborodott emberekhez. Véleményem szerint legalább 12 000 udvarhelyit sikerült meggyőznünk arról, hogy nem szabad beugrani a provokációnak, a visszarendeződés hívei csak erre várnak. Elmondtam, véleményem szerint létezik egy forgatókönyv, amelyik azzal számol, hogy a sorozatos megalázásokra, bántalmazásokra a magyarok válaszul az utcára mennek, s összecsapásokra kerül sor. Ezeket az összecsapásokat a szeparatizmus hazug vádjának igazolására használnák fel a Vatra és a mögötte álló politikai erők. Életem egyik nagy élménye volt az udvarhelyiek politikai érettsége — a tömegek általában nem az észérvekre hallgatnak. Marosvásárhelyről azzal hívtak haza, hogy az ottani tüntetők kérésére Ion Iliescu és Király Károly oda utaznak, és okvetlenül velem is akarnak tárgyalni. Ha nem hívnak haza, továbbutaztam volna Bukarestbe, ahol 21-én a Légfelsőbb Törvényszéken lett volna tárgyalásom. Délután 16 órára érkeztem meg. Borzasztó hír várt: sehol Iliescu, sehol Király, de a tüntető tömeg mellett megjelent a 3-4 ezer főből álló, igen agresszíven hangoskodó vatrás társaság! Azonnal felhívtam Ion Iliescu elnököt és kértem, jöjjön Marosvásárhelyre, ahol nagyon veszélyes a helyzet, az etnikai csoportok közötti összecsapásokra kerülhet sor. Hangsúlyoztam, hogy a március 19-i — Sütő András súlyos sérülését okozó — román randalírozás nem használt az ország hírnevének. Ajánlatos lenne elkerülni az ilyen incidensek megismétlődését. Iliescu úr azt válaszolta, hogy amikor ilyen feszült a légkör, nem jön le, de 2-3 nap múlva, ha lecsendesedik a helyzet, leutazik (azóta 6 hónap telt el, de még nem volt Vásárhelyt). Azt is elmondta: leküldte a hadügy- és belügyminiszter-helyettest (csak 21-én jelentek meg a nyilvánosság előtt), ők majd intézkednek. ' v (Kedden folytatjuk.)