Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 28. iÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP VPN-KÜLDÖTTSÉG VÁCLAV HAVELNÁL Václav Havel köztársasági elnök teg­nap a prágai várban fogadta a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen mozgalom küldött­ségét, amelyet Fedor Gál elnök vezetett. A küldöttség tájékoztatta Václav Havelt a mozgalom eredményeiről. Havel kife­jezte elégedettségét a közgyűlés eredmé­nyeit és a mozgalom további fejlődését illetően. TÖBB ÖNÁLLÓSÁGOT AZ ÖNKORMÁNYZATOKNAK . (Munkatársunktól) - Több mint 1100 polgármester fogadta el a Szlovákiai Vá­rosok és Községek Egyesületének felhí­vását, s jött el tegnap a szervezet első közgyűlésére. A besztercebányai tanács­kozáson a kormány, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségét Ján Čarno­gurský, az SZK kormányának első elnök­helyettese és A. Nagy László, az SZNT alelnöke vezette. Feszült várakozás előzte meg az SZVKE tegnapi közgyűlését. Annál is in­kább, mert az utóbbi napokban, hetekben mind több polgármester és választott kép­viselő kifogásolta, hogy korlátozzák ha­táskörüket. A kormány körzeti és járási hivatalokat hoz létre, melyeknek nagyobb a hatalmuk, mint a helyi problémákat legjobban ismerő önkormányzati testüle­teknek. S mint arról beszámolójában Mi­loslav Heteš, az SZVKE elnöke is szólt, a kormányok és a törvényhozó testületek eddig nemigen vették figyelembe a köz­ségek és a városok valós érdekeit. Kritikus észrevételek hangzottak el az­zal kapcsolatban is, hogy késik a köz­ségek vagyonáról szóló törvény, illetve a helyi önkormányzatok működéséhez nincsenek meg az anyagi leltételek. Több " járás képviselője ezért követelte: a kor­mány mindaddig fagyassza be a kispriva­tizációt, amíg nem születik meg a köz­ségek vagyonát szabályozó törvény. A közgyűlésen felszólalt Ján Čarno­gurský is. Megígérte, hogy a kormány ezentúl jobban odafigyel majd az SZVKE által tolmácsolt észrevételekre. Az SZVKE-nek elnökévé a közgyűlés ismét Miloslav Hetest választotta meg. G. A. Népszámlálás '91 KÉRDEZZEN-VÁLASZOLUNK Jóváhagyta-e a parlament, hogy a népszámlálási ivek magyar nyel­vűek is legyenek. Kitölthetjük a szlo­vák íveket magyarul? Kérdezi Ko­vács Ferenc dunaszerdahelyi és számos más olvasónk. Ebben a kérdésben nem a parla­ment döntött. A Szlovák Statisztikai Hivatal és a belügyminisztérium ille­tékesei a nyelvtörvényre hivatkozva úgy határoztak, hogy mivel szerintük a kérdőívek' hivatalos okiratnak szá­mítanak, csak a hivatalos nyelven, tehát szlovákul jelenhetnek meg Ezért háztartásainkba a számláló­biztosok szlovák nyelvű íveket hoz­tak, amelyeket szlovákul kell kitölte­ni. A vegyes lakosságú települések számára azonban segédanyagként kinyomtatták az ív személyi adatok­ra vonatkozó részét és a kitöltésben segítő útmutatásokat magyarul is (ezt lapunkban is közöltük). Hangsú­lyoztuk, ezt csak Segédanyagnak szánják, amelyet nem tölthetünk ki. A parlament egyébként nem foglal­kozott a népszámlálással. Szabó Rezső az Együttélés képviselője ugyan interpellált ebben a kérdés­ben, választ kért arra miért nincse­nek magyar nyelvű kérdőívek, de az illetékesek még nem reagáltak inter­pellációjára. P. S.: 1948-ban születtem Cseh­országban. 1969. január elsejével a Cseh Szocialista Köztársaság ál­lampolgára lettem, de még ugyan­abban az évben szlovák állampol­gárságot kértem. Most milyen állam­polgárságot írjak a kérdőívbe? Ha 1969 óta nem változtatott má­sodszor is állampolgárságot, a Szlo­vák Köztársaság állampolgára. Cs. J.: A szüleimet a háború után Csehországba deportálták. Én is ott születtem. Milyen állampolgárságot kell beírnom? Az állampolgárságot szabályozó törvények értelmében azok, akik 1969. január elsején csehszlovák állampolgársággal rendelkeztek, az említett napon megszerezték annak a tagköztársaságnak állampolgársá­gát, melynek területén születtek. Mi­vel ön Csehországban született, a Cseh Köztársaság állampolgárá­nak tekintik. NYILATKOZAT A FOLDTÖRVÉNYJAVASLATOKRÓL NE KERÜLJENEK A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS NAPIRENDJÉRE A Független Szlovákiai Közgazdászok Mozgalma és a Gyökerek (Korene) Szlovákiai Értelmiségiek Társasága a Csehszlovák Sajtóirodá­hoz eljuttatott nyilatkozatban követeli a földtörvényjavaslatok megtár­gyalásának visszavonását a Szövetségi Gyűlés hatásköréből. Nyilatko­zatukban megállapítják: ,,A szakemberekkel való konzul­tációk, széles körű megbeszélések alapján javasoljuk, hogy á Szövetsé­gi Gyűlés programjából vonják ki az összes eddig benyújtott földtörvény­javaslat (nevezetesen a kormány ál­tal előterjesztett 393-as számú ja­vaslat, a 225-ös számú, Tyl-féle tör­vényjavaslat és a 380-as számú, Borgul'a-féle törvényjavaslat) meg­tárgyalását, tekintettel az erőszakos kollektivizáció előtt létre jött tulaj­donviszonyok közötti különbségekre a Szlovák Köztársaságban és a Cseh Köztársaságban. A Cseh Köztársaságban az oszt­rák törvényhozás alapelvei érvénye­sültek, amely nem osztotta fel a tu­lajdonjogot. (Mindig csak egy leszár­mazott örökölt, s a többi öröklésre jogosultat ki kellett fizetnie). így az örökölt tulajdon nem osztódott, egészben maradt. Szlovákiában az osztrák-magyar dualizmus következtében a magyar­országi törvények voltak érvényben. A szülök hagyatékából származó földtulajdon öröklési jogát minden leszármazott egyenlő joggal örököl­te. Nyolc testvér esetében például (amely nem volt egyedi eset), a tu­lajdont nyolc részre osztották. En­nek következtében Szlovákiában ún. törpegazdaságok jöttek létre. A Szövetségi Gyűlés által „unifi­kált", egységesített törvényes meg­oldás tekintettel az említett különb­ségekre (figyelembe véve a privati­zációt és reprivatizációt) nem venné tekintetbe a csel} és a szlovák me­zőgazdaság hosszú távú, az erő­szakos kollektivizáció előtti fejlődé­sének jellegzetességeit, és olyan mértékben károsíthatná a szlovák mezőgazdaságot, hogy az tönkre­menne. Legmegfelelőbb megoldásnak azt a belátó hozzáállást tartjuk, amelyet csak a Cseh Nemzeti Tanács és a Cseh Köztársaság, illetve a Szlo­vák Nemzeti Tanács és a Szlovák Köztársaság valósíthat meg. KEREKASZTAL HELYETT: MORVA KÉRDÉS? (Folytatás az 1. oldalról) az ország gazdasági stabilitásának építé­se. Ez kéne hogy legyen a hajtóerőnk, a „motorunk". - A morva követelések tárgyalásánál szóba került, hogy bárminemu morva ér­dekek érvényesítése sérthetné a szlovák érdekeket. Mit gondolni lehet húzni ez ügyben a „nemzeti kártyát"? -Szlovákiát és a szlovák szuvereni­tás kérdését nem kezelném úgy, mint opponens kérdést. Azt hiszem, nagy az információszegénység a lakosság köré­ben, akár a működő szövetségi államok, akár hazánk szövetségi elrendezésének kérdésében. Nézze: én nem vagyok híve annak, hogy itt még egy kormánnyal több legyen. Mi nem ezzel a programmal indul­tunk a választásokon. Ha a Morva Szilé­ziai Társaság nevének első felét veszem figyelembe, mi az önkormányzati demok­rácia mellett tettük le a garast. Ez az a momentum, amellyel teljesíthetjük a vá­lasztóknak tett ígéreteket: az állampolgár csak egy működő önkormányzati rend­szerben lehet a politika valódi alkotója. Ezért vagyok híve a régiócentrikus adó­modellnek, amely lehetővé tenné, hogy egyes régiók valóban önállóan gazdál­kodjanak. -Az ön által is képviselt Morva-Szilé­ziai Társaságban két alapvető eszmei irányzat különült el. ön a mérsékeltebb szárny képviselője. Most, hogy a Polgári Fórumban bekövetkezett a szakadás, és minden mozgalomnak meg kell küzdenie bizonyos differenciálódási folyamatokkal, nem fél attól, hogy szakadás következik be az önök mozgalmában is? - Nem szeretném, ha a mozgalom tagjai és támogatói a véleménykülönbsé­geket katasztrófának tekintenék. Szeret­ném viszont, ha a tagbázisunk továbbra is élne törvény adta jogaival, figyelmeztetné a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat Morvaország részproblémáira. Szervez­zenek akár nagygyűléseket, tüntetéseket, hiszen bőven akad mondanivalójuk. Csak egyetlen dolog zavar. Mi, a mozgalom képviselőiként, sőt hivatásos politikusok­ként, nem állhatunk az állampolgári kez-) deményezések, megmozdulások élére. Mindaddig, amíg képviselőtársaim a nagygyűléseken szónokolni fognak, időszerű marad az a vád, hogy irányítják, diktálnak a tömegnek. Ezt a vádat nem vállalhatjuk. Nem mi alkotjuk a problémá­kat, de nekünk kell megoldanunk azo­kat! L. A. A törvénytisztelet ára Az egész még tavaly kezdődött, de az ügy a mai napig nincs lezárva. A pénzhamisítót és társait az első fokú bíróság elítélte, ami nyilván a legnagyobb rendben van. Kevésbé van rendben az, ami a károsulttal történt, aki gyanút fogva, hogy a tulajdonában lévő bankjegy hamis, elment a rendőrségre és... De vegyük sorjában a dolgokat. Egy 18 éves pozsonyi fiú úgy gondolta, hogy több pénzre lenne szüksége. A heti száz korona zseb­pénzből egy kisebb szórakozásra sem futotta. Egy fizetési napon oda­haza kezébe került az apja által hazahozott pénzből egy ezerkoro­nás. Sokáig nézegette, s rrtegfordult a fejében a gondolat, mi lenne, ha... Néhány napra eltűnt a városból. Kül­földre ment, s amikor visszajött, olyan jó kedve volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Nem állta meg, hogy a hamisított ezreseket és a tuzexutalványokat meg ne mutas­sa rögtön a barátjának, aki mindjár azzal kezdte: - Mennyi van belőle? - Éppen elég ahhoz, hogy ezután urasan élhessünk... - Mikor kezdjük? -Azt hiszem, holnap... A hétvé­gén jót mulatunk, lányokat is hoz­hatsz magaddal, a számlát én állom... A rendőrségi kihallgatáson a „ba­rát" mindent tagadott, (gy érvelt: „Én csak az újságban olvastam, hogy Púchov és Pőstyén környékén ha­mis ezerkoronások kerültek forga­lomba!" A szembesítés során egymást hi­báztatták. Egy ideig tagadtak, de hiába. A hamis pénzből még tete­mes mennyiséget találtak náluk, így volt elég bizonyíték... Elkészült a vádirat, s végül is bíróság elé került a dolog. A büntetőtanács nem fukarkodott az ítélettel. Az elsőrendű vádlottat hat és fél, a két társát pedig öt, illetve három évre ítélte. Itt akár pontot is tehetnénk az esét után, de furcsa körülmények között belekeveredett ebbe az ügy­be a Nová Dubnica-i Peter Krajíček is. Az egészre így emlékszik vissza: -A nyár elején fiam a személyi számítógépihez akart valamit ven­ni. Háromezer koronát kért tőlem. Mivel más kiadásaink is voltak, be­mentem a takarékpénztárba, hogy 4500 koronát vegyek ki a betét­könyvről. A pénztáros kétszer is megszámolta a pénzt. Ezért aztán, amikor elém tette, szó nélkül a pénz­tárcámba tettem. Hazaérve kirakta a pénzt. A fia, az ezerkoronásokat látva megje­gyezte: „Furcsán néznek ki ezek az ezresek." - Valóban, mintha kimosták, kiva­salták volna őket, a színüket pedig mintha kifakította volna a nap. A fi­am bogarat ültetett a fülembe, fog­tam magam és visszamentem a ta­karékpénztárba. A pénztáros, akitől a pénzt kaptam azt mondta, tényleg furcsán néznek ki, majd a takarék­pénztár vezetőjéhez ment, de az kategorikusan kijelentette, hogy mi­vel egyszer már elmentem, nincs jogom a reklamálásra. Rövid tele­fonbeszélgetés után azt tanácsolta, hogy elvihetik, megnézettetni a bankba, de kicserélésükre nincs lehetőség és jogot sem formálhatok a cserére, ha a bankjegyek hamisak. Még megtoldotta azzal, hogy a bankjegyeken semmi különöset nem lát. Ezt hallva eltöprengett azon, hogy mi tévő legyen. A pénzre szüksége volt. Az egyik ezerkoronást felváltot­ta a postán, a másikat a drogériá­ban, ahol festéket vásárolt. Mindkét helyen szó nélkül elfogadták. Este a családi körben a két megmaradt ezerkoronás bankjegy újra az asz­talra került. Forgatták, nézegették, akkor vették észre, hogy mindkét bankjegyen ugyanaz a sorszám ol­vasható. Fogta magát, ment a rend­őrségre. „Ha már pénzhamisításra adta a fejét, inkább márkával próbálko­zott volna, nem pedig hazai pénz­zel" ugratták. Aztán jött a fényké­pész, hogy elkészítse a szokásos fényképeKet profilból meg szemtől szembe. ÉS beindult a gépezet. Gyanúsított lett. A nyomozók a pos­táról és a drogériából bevonták a ha­mis bankjegyeket. A takarékpénz­tárban már egyet sem találtak. Aztán mégis elengedték. Aztán végre kézre került az igazi pénzhamisító. Igen ám, de a két ezerkoronás bankjegy, bizonyítékként a rendőr­ségen maradt. Nem kapott helyettük térítést. A pozsonyi rendőrkapitány­ságon dr. Dušan Krajčovič százados által kiállított igazoláson ez áll: ,,... a károsultak kőzött volt Peter Krají­ček is, született... lakos... stb., aki­nek az önök takarékpénztára fiókjá­ban 1990. június 25-én négy hamis ezerkoronás bankjegyet kifizet­tek..." Csakhogy a takarékpénztár erről hallani sem akar, nem fizet, védi a mundér becsületét. Csakis erről lehet szó, hiszen az ilyen pénz­intézménynek kétezer korona nem jelentene érezhető veszteséget. Ha tehát a károsult vissza akarja kapni a pénzét, bírósághoz kell fordulnia. - A mai áremelések mellett bi­zony jól jönne az a két ezres. Az eset óta minden ezerkoronást jól szemügyre veszek, s állíthatom, hogy felismerném a hamisítványt? így zárult le, azaz még nem egé­szen, ez a hazai első nagyobb pénz­hamisítási afféra. Az ember azért valahogy mégis nehezen tudja el­hinni, vagy elfogadni, hogy egy pénz­intézetben kaphat hamisított pénzt, de ha ezért feljelentést tesz, saját magát károsítja meg. Ennyire érde­mes hát a törvényt tisztelni? NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ MINDENKI IDEGES Áremelések, háború, munkanél­küliség, családi problémák - min­denki ideges. Mit is takar ez a kifeje­zés? (Az általam ismert nyelvek kö­zül egyedül a magyarnak van saját, ősi szava az idegre, az összes többi a latin nervus szót honosította meg.) Az idegességnek valójában nincs sok köze az idegekhez, ezek­hez a vékony szálakhoz, amelyek behálózzák egész testünket és to­vábbítják az információt a központi idegrendszer (az agy és a gerincve­lő) és az egyes szervek között. Ami­kor idegesek vagyunk, nem az ide­gekben, hanem a központban van a hiba. A biológusok és az informatika szakemberei sokat vitatkoznak azon, felfogható-e az agy számító­gépként (és fordítva), vagy pedig nem. A gép sokkal gyorsabban szá­mol, mint az ember, nem követ el hibát, és emlékezete tökéletes. A computer sohasem ideges, dühös, nem örül semminek és nem is bán­kódik semmin. Aki ebből azt a követ­keztetést vonja le, hogy az emberi agy egy tökéletlen számítógép, na­gyon téved. Az alapvető különbség nem az, hogy a gépet az emberi agy gondolta ki, szerkesztette meg és látta el programmal. Ettől még lehet­ne tökéletesebb alkotójánál. Az emberi szervezet állandó harcban áll környezetével és az agy feladata e harc irányítása, koordiná­lása. A megoldandó feladatok állan­dóan újak és az agynak képesnek kell lennie minden új feladatra meg­találni a legmegfelelőbb megoldást. A kisbaba éhes - az agy utasítást ad a hangképző szerveknek a kiabálás­ra. (Ha a computer „éhes" - vagyis nem kap áramot, csendben leáll.) Ha a gyerek egyest kap matemati­kából, örül - a computer a legnehe­zebb feladat megoldása után is szenvtelenül várja a következő uta­sítást. Ha valaki megtámad, védeke­zek, visszaütök - az IBM amelyen ezt a cikket írom, még soha nem mutatta ki ellenszenvét, akármilyen oktalanságot közöltem vele. Ha az emberi agy nem képes valamit ki­számolni, kigondolja a computert. Az emberi agy nagysága éppen abban rejlik, hogy le tudja győzni azokat a nehézségeket is, amelyek­re nem „programozták" be, de vég­ső soron ez érzékenységének, sérü­lékenységének forrása iá. Nem min­den feladat oldható meg. Ez a szá­mítógépet nem zavarja, az embert, akit megmagyarázhatatlan erő hajt az ismeretlen dolgok feltárására, le­győzésére, annál inkább. A sikerte­lenség miatt dühös, szomorú, vagy éppen ideges lesz. (Há a konfliktus­helyzet soká tart, akkor esetleg kó­ros állapot, neurózis is létrejöhet.) Az idegrendszer képes a sikerte­lenség okozta sztresszhelyzet kivé­désére is. A kellemetlen élményeket hamarabb felejtjük el, mint a kelle­meseket, más területen elért sikerek helyreállítják kezdeményező ked­vünket, javítják hangulatunkat. Haj­landóak vagyunk arra is, hogy a ku­darcot rajtunk kívül álló okoknak tu­lajdonítsuk. A végeredmény mindig két tényező egyensúlyától függ: az egyik a konfliktus nagysága, a másik az idegrendszer ellenállóképessé­ge. Ez utóbbi tanulással, gyakorlás­sal nagy mértékben fokozható. Egy nehéz számtanpélda idegessé teszi a diákot, aki nem tanulta meg az elemi matematikát, de gyerekjáték annak, aki annakidején figyelt az órán. A kezdő sofőr megizzad, ami­kor jeges úton kell vezetnie, a profi óvatosan, de nyugodtan vezet ilyen körülmények között is. Természetesen minden tudás, edzés és gyakorlás ellenére is elő­fordul olyan helyzet, amikor az egyensúly megbomlik, a hangulat a fagypont alá süllyed, apróságokon robbanunk, mindenkivel összeve­szünk. Mit lehet ilyenkor tenni? Vigyük el agyunkat futni, síelni, korcsolyázni, biciklizni, szörfözni, golfozni... stb. Akármennyire is tö­kéletesek agysejtjeink, mégiscsak ugyanabból az anyagból gyúrták őket, mint testünk többi, kevésbé arisztokratikus részét. Ami jó a mun­kás szívizomnak, az jót tesz az agy­sejtnek is. Az sem mellékes, hogy a sport mindig sikerélményt jelent és segít elfelejteni a megoldatlan konf­liktust. Menjünk el koncertre, moziba, színházba, esetleg olvassunk el egy jó könyvet, fejtsünk keresztrejtvényt. A kifáradt sejtek megpihennek és a háttérben meghúzódó tudatalatti tartalékok újra feldolgozzák a prob­lémát. A gyógykezelés és megelőzés legfontosabb módját nem az okos orvosi könyvekben találtam meg, hanem a Taizéi Közösségről szóló rendezvény meghívójának a hátlap­ján. A közösség megalapítója, Ro­ger atya így ír: „Ifjúságom olyan korszakban telt, amikor Európa 1 szerte számos szakadék és ellentét választotta el az embereket egy­mástól ... Ezt kérdeztem magamtól: van-e ezen a földön olyan út, amely elvezet ahhoz, hogy a másik embert teljesen megértsük? Akkor eljött egy nap, amikor döntöttem. Azt mond­tam magamban: ha létezik ilyen út, indulj el. rajta, határozd el magad, hogy megpróbálsz minden embert megérteni, bármi lakozik is ben­ne." Dr. RÁCZ OU VÉR

Next

/
Thumbnails
Contents