Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 28. NÉHÁNY SORBAN Vihart kavart Bulgáriában az oktatási minisztérium döntése, hogy állami ellenőrzés alatt március elsejétől kísérletképpen bevezetik a török nyelv oktatását. A törökök azért utasították el, mert azt követelik, hogy anyanyelvüket azonnal és korlátlanul oktassák. A bolgárok körében viszont nagyon sokan úgy tartják, hogy ez „idegen érdekeknek tett szolgálat". Razgradban kedden este nagygyűlést szervezett a nem kötelező nyelvoktatás bevezetése ellen az Obroda nevű ifjúsági hazafias szövetség és az a kerületi bizottság, amely a nemzeti érdekek védelmét vállalta fel. A nagygyűlés résztvevői szerint a döntéssel a kormány politikai előnyökre akart szert tenni egy olyan helyzetben. amikor az ország éhezik és egyre több a munkanélküli. Rumen Popov, a Hazafias Munkapárt elnöke azzal fenyegetőzött, ha nem vonják vissza a rendeletet, követelni fogja a kormány lemondását, és a parlament bírósági felelősségre vonását. A belorusziai látogatáson tartozkodó Mihail Gorbacsov kedden este Minszkben a köztársaság értelmiségi köreinek képviselőivel találkozott. Kijelentette, a Szovjetunióban polgárháború fenyeget, ha a radikálisok nem engednek követeléseikből. Gorbacsov szerint a társadalmi változásokat akadályozza ez a hatalmi harc, amely figyelmen kívül hagyja a törvényeket és az erkölcsi normákat. Destabilizálja a helyzetet, s reformok helyett konfrontációhoz vezethet. Bírálta a soknemzetiségű állam felosztására irányuló törekvéseket is, konkrétan pedig Gavriil Popov radikális moszkvai polgármestert, aki szerint a Szovjetunió 40-50 államra fog széthullani. Élesen elítélte a radikálisok antikommunista irányvonalát is. A belorusz parlament ülésén az államfő tájékoztatott arról, elkészült a szövetségi törvény tervezete a csernobili katasztrófa sújtotta állampolgárok szociális védelméről. Gorbacsov minszki kijelentéseivel cseng össze az SZKP-n belüli marxista platform nyilatkozata, amely tegnap jelent meg a Pravda napilapban. Támadásainak célpontja Borisz Jelcin, aki a befolyásos konzervatív frakció szerint múlt keddi televíziós beszédében nemcsak saját véleményét juttatta kifejezésre, hanem az egész antikommunista mozgalomét is. A nyilatkozat szerint Jelcin beszéde újabb szákaszt jelent a Szovjetunió szétverésére és a burzsoá rendszer megteremtésére irányuló egyeztetett kampányban. A platform felszólítja az állampolgárokat, követeljék képviselőjüktől Jelcin leváltását. Mindezeknek az ellenkezőjét követeli a Demokratikus Oroszország Mozgalom nyilatkozata, amelyet eljuttattak a szovjet parlament képviselőihez. Az ellenzéki szervezet politikai programjának fő pontja a demokratikus erők hatalomátvételének előkészítése. A dokumentumot Arkagyij Murasov, a régióközi képviselőcsoport titkára dolgozta ki. Murasov figyelmeztet arra, hogy a demokraták többsége illúziókban ringatja magát, bízik abban, hogy létrejöhet az ún. balközépcsoport, és ez szövetségre léphet Gorbacsovval. Csakhogy az utóbbi hónapokban Gorbacsov a legreakciósabb körökkel vállalt szolidaritást. * • * Julij Kvicinszkij, szovjet külügyminiszter-helyettes kedden Bonnban tárgyalt Dieter Kastrup német külügyi államtitkárral. A megbeszéléseken a német fél közölte, kész kártérítést fizetni azoknak a szovjet állampolgároknak, akik a náci üldöztetés miatt szenvedtek. A kártérítések vonatkozni fognak a koncentrációs táborokban vagy az élő embereken folytatott „orvosi" kísérletek során elszenvedett fizikai károsulásokra. N

em a Szovjetuniót terheli a felelősség a február végére Budapestre tervezett KGST-csúcs elhalasztásáért - közölte Vjacseszlav Szicsov, a KGST titkára. Elmondta, a titkárság február 22én levelet kapott a magyar kormánytól. Ennek tartalma „nagyon váratlan" volt, az állt benne, az utóbbi hetek során kialakult új helyzetben kétségek merültek fel arra vonatkozóan, hogy egyes KGSTtagországok részt vesznek-e az új szervezetben, és kétségessé vált annak szerepe is. Szicsov hozzáfűzte, nem sikerült tisztázni, mit értett Budapest új körülményeken, illetve a ké}ségeken, ezért döntöttek a halasztás mellett. M

oszkva döntését a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról Pretoriával az Afrikai Nemzeti Kongresszus nem fogadja el, s változatlanul úgy véli, érvényben kell maradniuk a szankcióknak - közölte a francia hírügynökséggel, az ANC szóvivője. Hozzáfűzte, a szovjet döntést helytelennek tartják, és elégedetlenségükről valószínűleg Moszkvát is tájékoztatják. A Szovjetunió és a Dél-afrikai Köztársaság egyidejűleg jelentette be: ausztriai nagykövetségeiken létesítenek érdekképviseletet, ami Moszkva szerint nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását. A

zonos életfeltételeket kell teremteni minden lakos számára egész Németországban - jelentette ki Rudolf Seiters, a Szövetségi Kancellári Hivatal miniszteri rangú vezetője az ADM-hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Helmut Kohl kancellár ma kezd tanácskozást a tartományok kormányfőivel, ezzel kapcsolatban nevezte a fentieket elsőrendű feladatként Rudolf Seiters. A tanácskozás napirendjén ugyanis az új tartományok súlyos pénzügyi helyzete szerepel. B

rüsszelben közzé tették annak a közvélemény-kutatásnak az eredményeit, amelyet saját szükségletére végzett az Európai Közösségek Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon. Az eredmények szerint mindhárom ország lakosságának döntő többsége támogatja a kapcsolatok intenzifikálását az Európai Közösségekkel és országaik belépését ebbe a szervezetbe. A magyarok 76, a lengyelek 72, a csehszlovákok 62 százaléka szorgalmazza az azonnali illetve az öt éven belüli belépést. A három országban csak az emberek 2 százatéka nem érdeklődik „Európa" iránt. P

ekingben a napokban országos konferencia zajlik több mint 200 gazdasági szakember és vezető politikai személyiség részvételével. A tanácskozás témája a gazdaság szerkezetének reformja a kilencvenes években. Az eddigieknél nyíltabban esett szó a piaci mechanizmusok nagyobb szerepének szükségességéről. Csen Csin-hua a reformmal foglalkozó állami bizottság miniszteri rangú elnöke hangsúlyozta, csak az alapvető létfenntartási cikkek kis csoportjának árai lesznek központilag meghatározva, az árak döntő többségét a piaci kereslet és kínálat fogja meghatározni. A miniszter a közelmúltban konzultált Teng Hsziaopinggel az ország legbefolyásosabb politikusával s az általa előterjesztettek állítólag Teng véleményét tükrözik. B

angladesben tegnap parlamenti választások kezdődtek, az 1971-ben kikiáltott függetlenség óta sorrendben ötödször Rendkívül szigorú intézkedéseket vezettek be az erőszak megakadályozására, mivel már a választási kampány is húsz emberéletet követelt. A

lbániában erősödik a kampány az ellenzékkel szemben. A hivatalos hírközlő eszközök szerint „a lakosság elutasitja a vandalizmus sötét erőit". Ezen információk sorába tartozik az is, amely szerint Ramiz Alia, a rezsim vezetője kedden találkozott több járás képviselőivel, akik a lakosság hasonló véleményéről számoltak be neki. Alia a találkozón javasolta, hogy a márciusi választások után tartsanak népszavazást arról, hogyan őrizzék meg a kommunista diktátor, Enver Hodzsa emlékét. Érdekes, hogy a találkozón résztvett Hodzsa özvegye és Adil Csarcsani, a közelmúltban leváltott miniszterelnök is. Csarcsani lemondását mindenekelőtt a diákok követelték. De csak a kormányfői posztról váltották le, továbbra is a Demokratikus Front elnöke. Hogy mennyire „demokratikus" ez a szervezet, azt bizonyítja, hogy decemberig Hodzsa özvegye állt az élén. HÍREK - VÉLEMÉNYEK EGY GONDOLAT... ' Most az a nagy kérdés, mi lesz a háború után, milyen ország lesz Irak: megmarad veszélyforrásnak vagy beilleszkedik a tervezett új biztonsági rendszerbe? Ez attól függ, sikerül-e a szövetségeknek megsemmisíteniük azt a katonai masinériát, amelyet Szaddam Husszein pénzt és energiát nem sajnálva hosszú évek munkájával épített ki. Úgy tűnik, ez be fog következni, hiszen a koalíció vezetői a leghatározottabban elutasították Szaddam hétfői manőverét, amellyel menteni próbálta, ami vert seregeiből még maradt. Bush és kollégái a vártnál nagyobb hadszíntéri sikerek ellenére sem elégedettek, nyomasztja őket egy gondolat: mi lesz Szaddammal. Ha sikerül a helyén maradnia, akkor biztos: addig nem fog nyugodni, amíg nem talál módot arra, hogy legalább valamit törlesszen a mostani vereségért. Teljesen megalapozottnak tartom ezeket az aggodalmakat, melyek alapja nem is annyira Szaddam személye, mint inkább az arabok mentalitása, egyfajta arab fenomén, amely képes a katonai vereséget politikai győzelemként elfogadni. Nem kell évszázados példákat keresni, vannak ilyenek a közelmúltban is. Csak kettő a legismertebbek és legnagyobbak közül: Jasszer Arafatnak 1982-ben távoznia kellett a palesztin harcosok élén Nyugat-Bejrútból, de ennél nagyobb politikai győzelmet a PFSZ azóta sem tud felmutatni. Vagy ott volt Nasszer, aki az 1956-os csúfos katonai vereségből úgy slisszolt ki, hogy Egyiptomot tette meg az arab világ közepévé, ő maga pedig amolyan arab házi istenség lett és nemzetközileg elismert személyiség. Szaddam eddig sem titkolta, hogy ki akarja használni az arabok megosztottságát, amely a háború elindításával tovább mélyült. Ha ez sikerül neki, ha tovább tudja heccelni a tömegeket Jordániában, a Maghreb-országokban, akkor nyert ügye van. A palesztinok támogatására már nem számíthat olyan határozottan, hiszen hétfői rádióbeszédében már megfeledkezett-róluk, már csak a saját bőrét próbálta menteni. Mi lenne az,ideális megoldás? Az, ha az irakiak maguk döntenék meg a diktátor hatalmát, akinek - legújabb iraki források szerint - érezhetően csökken a népszerűsége, a népnek nagyon elege van a háborúkból. Csakhogy az utca aligha lesz képes elsöpörni öt, ezt csak azok a magas rangú katonatisztek lennének képesek megtenni, akiket évekkel ezelőtt félreállított, de a Kuvait elleni agresszió megindításakor ismét visszahívott posztjaikra. Annyira azért nem bízott meg bennük, hogy a déli frontra küldje őket, így ők most ott állnak a szíriai, a török és az iráni határ mentén kipihent, érintetlen csapataik élén, s nem kizárt, hogy bosszút forralnak. Lebecsülni nem szabad őket, hiszen 13 hadosztályról van szó! Egyre sűrűbben jöttek az utóbbi napokban hírek arról, hogy szervezkednek a külföldi ellenzéki erők. Megbízható források szerint hétfőn Szaűd-Arábiában tanácskoztak a decemberben Szíriában alakult, 17 csoportot egyesítő koalíció, az iráni székhelyű síita ellenzék és a londoni székhelyű nyugati emigráció képviselői arról, hogyan tovább. Állítólag felvetődött, emigráns kormányt alakítanak és Szaddam katonai veresége után átveszik a hatalmat Irakban. Vannak azonban veszélyei egy ilyen tervnek, hiszen odahaza nincs bázisuk, alig vannak híveik. Szaddam tett róla, hogy ne legyenek. így színrelépésük ellenszenvet is kiválthat, az emberek esetleg úgy éreznék, külföldről akarnak az nyakukra ültetni olyan egyéneket, akiket nem is ismernek. Vannak jelei annak is, hogy a mostani vezetés már hetek óta nem egységes, Szaddamnak közvetlen környezetében is akadnak ellenfelei, akik a helyére pályáznak. De hol van a garancia arra, hogy nem folytatják ott, ahol vele abbahagyatják? Mindezek mellett látni kell, semmit sem oldana meg, ha Irak élére egy színtelen vezetés kerülne, amely nem tudná megakadályozni az ország széthullását, nem tudna szembeszállni az esetleges török, szír vagy iráni területi igényekkel. Egy új Libanonra ebben a térségben igazán nincs szükség. Hogyan lesz? Mi lesz? Jó lenne bízni abban, hogy mire ezek a sorok az olvasókhoz kerülnek, már tudni fogja a megnyugtató választ. Ám tartok attól, hogy - bár Allah bölcs és hatalmas - ezúttal ő is tanácstalan. GORFOL ZSUZSA . ÚJ SZÓ* ÉRDEKES KÍSÉRLET - NAGY VIHARRAL GORBACSOV: POLGÁRHÁBORÚS VESZÉLY FENYEGET NÉMETORSZÁG KÁRTÉRÍTÉST FIZET A NÁCIZMUS ÁLDOZATAINAK NEM LEHET ÁLLANDÓAN HÁTRÁLNI A fenti címmel közölt, számos szerteágazó kérdésre kiterjedő beszélgetést a budapesti Magyar Nemzet február 26-ai száma Duray Miklóssal, az Együttélés kassai konferenciáját követően. A rövid bevezető a lapnak adott szerkesztőségi interjúként aposztrofálja a beszélgetést, mely egyébként nélkülözi a lap munkatársának feltüntetését is. Duray Miklós megállapította, hogy a kassai beszámolójában emlegetett mozgalmon belüli szakadást csak a kívülállók óhajtják. Beismeri belső ellenzék létét is, de azt elhanyagolható kis csoportnak tekinti. Arra a kérdésre, vajon nem akadályozza-e a mozgalmon belüli ellenkezést az a tény, hogy személye szinte támadhatatlan szimbólum lett, többek között ezt válaszolta: amit most csinálok, az számomra csak lélektanilag létkérdés, de nem a karrierem szempontjából. Én nem kötődöm funkciókhoz, inkább elvekhez." Vajon a meg nem alkuvás nem vezet-e az Együttélés elszigetelődéséhez, s ő maga nem érez-e személyes felelősséget azért, hogy a politikai szintéren már-már egymással szemben küzdő magyar mozgalmak vannak - hangzottak a további kérdések. „Valószínűleg benne van az én felelősségem is" - mondotta. Véleménye szerint azonban a szlovákiai magyar kisebbség összefogása csak akkor lehetséges, ha a kisebbségi politikai erők leválnak a kormánypártokról. A kormánypártok ugyanis - szerinte - nem ajánlottak fel elfogadható tárgyalási alapot. „Abban a helyzetben, amelyben a szlovákiai magyarság van, nem lehet langyos politikát folytatni" - ielentette ki. Kitért a beszélgetés azokra a véleményekre is, hogy a szlovákiai magyarság megosztottságához hozzájárult az Együttélés magyarországi támogatása, amely - állítólag - a magyar kormányzat. tói kapott 5 millió forintos juttatás formájában is kifejezésre jutott. Duray Miklós kijelentette, hogy az Együttélés létrehozásában egyetlen magyarországi párt sem segített. Számára meglepő az anyagiakkal kapcsolatos információ. „Bár csak így lenne" - sóhajtott fel a mozgalom nevében is kimondva: egy esetleges Magyarországról származó anyagi támogatást, amennyiben az nem ütközne a csehszlovák devizatörvényekbe, „minden további nélkül szívesen vennénk". Az Együttélés és az MDF között kialakult egyezséget azzal magyarázza, hogy az MDF legnagyobb kormánypárt, képviselői révén hajlandó szlovák-magyar parlamenti akciókra a nemzetiségi kérdésben. (sf) ALBÁNIA KONZERVATÍV PUCCSVESZÉLY Olyannyira zavaros a helyzet Albániában, hogy még ma sem lehet tudni, pontosan hány halottja is volt a múlt pénteki lövöldözésnek. Tiranában négyről beszélnek, egy francia hírügynökség viszont 70 halálos áldozatról számolt be. Az ember nem tudja, kinek higgyen, bár ez atóbbi adat kissé túlzottnak tűnik, mert bármely oldalról is értékeljük az albániai helyzetet, azt eddig érezni lehetett, hogy a hatalom ódzkodik a komoly összecsapásoktól, magyarán: a hadsereg bevetésétől. E téren az ország első embere, Ramiz Alia okult a románai forradalom tapasztalataiból. Nagyon lassan halad az Albán Munkapárt és a kormány által hivatalosan meghirdetett reform, mondhatnám, hogy hullámzásszerűen - egy-egy kisebb előrelépéshez mindig kell egy nagyobb lökés. Az ilyen lökést pedig általában a fiatalok, az egyetemisták kezdeményezik. így volt ez tavaly decemberben, az akkori megmozdulások eredményeként alakult meg az első ellenzéki párt, a Demokrata Párt (DP) és így van ez most is, ők kényszeritették ki a sztálinista vezér, Enver Hodzsa szobrának eltávolítását, a kormány feloszlatását. Álra létrehozott egy elnöki tanácsot, s kinevezte az új ideiglenes kormányt, gyakorlatilag a saját kezébe veszi a hatalmat a március 31 re kiirt választásokig. Ramiz Alia kétségkívül kulcsfigura, de hogy milyen szerepet is játszik, arról nagyon eltérőek a vélemények. Szívesen venné, ha öt tekintenék az albán Gorbacsovnak, ezt a titulust azonban az ellenzék, s különösen a DP elvitatja tőle, mondván: a kommunista párt minden eddigi reform (ócska) ellenére képtelen a gyökeres megújulásra, a sztálinista pozíciók feladására. Maga Alia is csak mindig akkor araszolt előre, amikor kényszerítették: vagy a fiatalok, a sztrájkoló munkások, vagy a nemzetközi közvélemény, a világsajtó. Például ma már összesen öt ellenzéki pártot tartanak nyilván, bár tavaly novemberben Alia még elképzelhetetlennek tartotta a kelet-európai típusú változásokat, a többpártrendszer bevezetését. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy az öt ellenzéki párt közül egyedül a DP képvisel jelentősebb politikai erőt. Mások azt mondják, Ramiz Alia sosem volt Enver Hodzsa örököse, s hogy lényegében két éve komoly harcot folytat a vezetésben a legkonzervatívabb sztálinizmus képviselőivel, mellesleg, ezek élén Hodzsa özvegye áll. Viszont most, amikor Hodzsa hatalmas szobrát ledöntötték, Alia elítélte az akciót, a volt diktátor személyét és örökségét védelmébe vette. Az ellenvélemény: nem ez a lényeg, hanem az, hogy fokozatosan eltávolította a kormányból a legkonzervativabbakat, az új kabinetet főleg technokratákból állította össze. Olyan hirek is elterjedtek, hogy a konzervatív "tisztikar államcsínyre készül, el akarják távolítani Ramiz Aliát, lehetővé téve a ,, tiszta és kemény kommunizmus" helyreállítását az országban. Állítólag ezeknek az erőknek a számlájára írható a múlt pénteki lövöldözés is. Ugyanakkor a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítója kedden „bizalmas forrástól" azt az értesülést kapta, hogy erőteljesen tolyik a múlt heti kommunistaellenes tüntetés résztvevőinek, aktivistáinak a letartóztatása. Egyes források már száznál is többre teszik az őrizetbe vettek számát. Ennek kapcsán a DP szóvivője, Gene Pollo bécsi sajtóértekezletén azt mondotta, ilyen körülmények között lehetetlen lesz a választások megtartása március 31-én. Eredetileg február 10-re tervezték a vokscsatát. Az ellenzék sokáig hiába követelte, hogy a vezetés önként halassza ezt egy későbbi időpontra, hiszen az újonnan alakult pártoknak, mozgalmaknak idő kell a felkészülésre. Egyébként sem olyan jól szervezettek, mint a kormányzó Munkapárt, s ráadásul a kommunisták kezében van a tömegtájékoztatás, ami nélkül sikeres kampányt nem lehet folytatni. A DP-nek csak hetente kétszer jelenik meg egy hatoldalas újságja, a tévéhez és a rádióhoz már nem jut hozzá. Végül is a bányászok sztrájkja bírta rá a kormányt a választások elhalasztására. Szakértők szerint éppen az említett okok miatt nincs az ellenzéknek esélye a győzelemre, a legjobb esetben a 250 tagú parlamentben a mandátumok egyharmadát szerezheti meg. Mivel ilyen körülmények között nem tehetnek mást, a DP aktivistái, a diákok járják a falvakat és magyarázzák az ellenzék fő célkitűzéseit. Hiába tárgyalnak az ellenzéki vezetők a Munkapárttal, a kommunisták eddig minden érvelés nélkül elvetették a DP reformterveit, a piacgazdaság bevezetésére irányuló koncepcióját. Nem könnyű feladat élőszóban meggyőzni a parasztságot, de meg kell próbálni, hiszen a választók 70 százaléka vidéken él. Figyelmet érdemel a DP egyik vezetőjének nyilatkozata, aki azt mondta, bár már hivatalosan többpártrendszer van, de így is nagy egyéni bátorságra lesz szüksége annak, aki a kommunisták ellen fog szavazni. MALINAK ISTVÁN