Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám, hétfő

1991. FEBRUÁR 25. . ÚJSZÓÄ MOZAIK ELMARADT ÜGYLETKÖTÉSEK AZ ELSŐ MEZŐGAZDASÁGI ÁRUTŐZSDE MARGÓJÁRA Február első hetében a hóesés ellenére sokan vállalták a több száz kilométeres utat és mentek el Duna­szerdahelyre, ahol a vágóállatok, hús és húskészítmények első szlo­vákiai tőzsdéjét tartották. A többség az üzletkötés reményével jött, má­sok csak a tapasztalatszerzés és a tájékozódás céljával, mivel eleve sejtették, hogy a jelenlegi túlkínálat és a húspiacot uraló káosz közepet­te valódi tőzsdeügylet aligha köthe­tő. Németh János, a Dunatökési ÁG igazgatója ez utóbbiak közé tar­tozott. - Negyven tehenet, harminc vá­góérett bikát és nyolcvan üszőt je­lentettünk be eladásra. Nagy remé­nyeink nincsenek, hiszen kilenc kí­náló ellenében egy akad, aki venni "szeretne. Mégsem sajnálom, hogy eljöttünk. A tőzsde eladónak, vevő­nek egyaránt értékes Információkat adhat. Ez a világ, amikor hónapok­kal előre megmondták, mikor, hol és mennyiért adhat el az ember vala­mit, végképp elmúlt. A vevőt meg kell keresni. Mi most jöttünk egy hazai körútról. Az állatfelesleg nagy részén túladtunk, és nem áron alul. Vagy három órával később Barák László, az Érsekújvári Fsz alelnöke szinte megismételte a gondolatokat. ' Már kezében tartotta a számítógép­ből kapott ajánlatot, hogy a vásárolni akarók sorából melyik üzemet vá­lasztották ki számukra. - Ez is több a semminél - nyug­tázta az eredményt. - Szerintem ez a tőzsde inkább a rendezőknek nyújt többet. Megtudják, hogy a vágóálla­tokból Szlovákia-szerte milyen ha­talmas a túlkínálat, s remélem, be­látják, hogy a pillanatnyi feszültség csakis a kivitellel enyhíthető. Érthe­tetlen számomra, hogy ha mi talál­tunk csehországi partnerüzemet, amelynek segítségével külföldön is értékesítjük a vágóállatokat, akkor miért nem tehetjük ezt az illetékes szlovákiai szervek segítségével. Kétmilliárd korona a mezőgazdasági üzemeknek Ha úgy lesz, amint azt a rende­zők, köztük a tőzsdegondnok, a po­zsonyi Slovmäso ígérték, az elkö­vetkezőkben a szlovákiai állatte­nyésztők gondjain is enyhít majd a kivitel. Miután a számítógépbe betáplált adatok alapján ismerik a kí­nálatot és az árajánlatokat, tudják, hogy az érdeklődő üzletembereket hová irányítsák. Ezen túlmenően az állattenyésztők a kereslet-kínálat adatainak és az árajánlatok közzé­tételével tájékoztató jellegű támpon­tokat kapnak, hogy a jövőben mihez tartsák magukat. A tőzsdegondnok ugyanakkor a kínálatokat összegező levelek egyéb adatai alapján azt is felmérte, hogy a mezőgazdasági üzemek milyen segítséget kérnek vágóállataik feldolgozásához, s így a szolgáltatást kéró és nyújtó között szintén közvetíthet. Felmerül a kérdés, miért nem ren­deztek már előbb hasonló árutőzs­dét? Az ok egyszerű. A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium csak a közelmúltban tette közzé a vágómarha-felvásár­lásra vonatkozó rendeletét. Eszerint a mezőgazdasági üzemek február -április hónapokban az 1990 első negyedévében eladott vágómarha­tételük legfeljebb 60 százalékát kite­vő vágóérett borjak és bikák kilójáért (élősúlyban) megkapják a 35,40 ko­ronát. A? árkülönbözet kiegészítésére a mezőgazdasági üzemek az állami piacszabályozási alapból kétmilliárd koronát kapnak, így a magasabb felvásárlási ár a bolti árat nem emeli meg. Ezt tudva, a mezőgazdasági üzemek tőzsdei árajánlataikat illető­en felelősségteljesebben dönthet­tek, mivel a negyedéves tétel hatvan százalékát meghaladó vágóállatok (valamennyi fajtának) ára eladó és vevő kölcsönös megegyezésétől függ. Vagyis attól, hogy kit, hol ós mennyire szorít a cipő. Senkit sem bocsátanak el Ahogy igaz, hogy a piacgazdaság mindenki számára új, az is tény, hogy ä tehetségesebbek az új, egyelőre szorító lábbeliben is egyre biztosabban lépegetnek. Ezt bizo­nyítja két beszélgetés. Perleczky Imre, a Felsőszeli Fsz ágazatveze­tője a nehéz helyzetből is lát kiutat. - Kétszáz hízott sertést, 20 szo­pósborjút és 60 pecsenyebárányt kínálunk eladásra, de nem áron alul. Ha most nem veszik, majd veszik legközelebb. - És addig? - Addig fogyogat. Húsipari válla­lat, magánhentes, magánbolt..., aki keres, az, ha nehezebben is, azért talál vevőt. - Leépítik az állattenyésztési ágazatot? És ha igen, elbocsátások is lesznek? - A szerves trágyára szükség van, így csak a tehenészetet csök­kenthetjük mintegy 20 százalékkal. Embereket azonban nem bocsátunk el, a melléküzemágat bővítjük. Az ímelyi Fsz-ben is ugyanaz a helyzet, mint másutt. Szeptember­től nem selejteztek tehenet, mintegy 100 vágóérett bikájuk van ós serté­seiket sem tudják maradéktalanul eladni. Bujdoš Sándor ágazatveze­tő szerint a holtpontról a saját vágó­híd jelenti majd az elmozdulást. - A faluban és másutt is húsboltot nyitunk. Tőkehúst, hurkát, préssaj­tot, füstölthúst és -szalonnát fogunk árusítani. A bolti árnál olcsóbban, így remélhetőleg a forgalom sem lesz kicsi. Kettőn áll a vásár Dunaszerdahelyen az eladóknak alig akadt partnerük, így az első árutőzsde inkább csak hasonlított a valódira. A jelenlegi túlkínálat mel­lett ezt várni lehetett, viszont tanul­ságos lehet a rendezők számára, hogy a jövőben a lehetséges vásár­lók körében nagyobb népszerűsítő munkát fejtsenek ki. Aligha kerülheti él az illetékesek figyelmét, hogy ezúttal épp az ma­radt el, ami a tőzsde leglényegesebb része, vagyis az üzleti tárgyalás és az ügyletkötés. Mire a számítógép a betáplált adatok alapján az eladni és a vásárolni szándékozókat párba állította, és az érdekeltek kezükbe kapták a kinyomtatott szöveget, a megfelelő számú asztalok többsé­ge már gazdátlan volt. Talán azért, mert a túlkínálat miatt a tárgyilagos üzletkötés lehetőségét kevesen vet­ték komolyan, talán, mert aki venni akart, számítógép nélkül is eladóra talált. Ráadásul gyorsabban, mint a gép, mivel az adatok feldolgozása bizony kissé elhúzódott. Jellemző, hogy amíg a programo­zók dolgoztak, addig maga a tőzs­degazda képviselője is hagyomá­nyos módon gyorsabban összeírta, hogy melyik üzem mit kínál azonnali eladásra. Szák Pál, a Negyedi Fsz ágazatvezetője lehangoltan mondta: - Én is bediktáltam a száz bikát. Akár huszonkilencért is eladjuk, hi­szen eszik a takarmányt, aminek bizony nem vagyunk bővében. - És az eredmény? - Beírták, de hogy viszik-e, s ha igen, mikor, nem mondták meg. Re­mélem, telefonon rövidesen értesí­tenek. Ennyit a kétszáz korona belé­pő és a megtett kilométerek ellené­ben jogosnak tartok. EGRI FERENC VISSZHANG REPEDÉSEK A FALAKON Tisztelt J. Mészáros Károly! Figyelmesen elolvastam az Új Szóban 1991. február 2-án megjelent Repedések a falakon avagy mi nyugtalanítja a párkányi Svoboda utca sorházainak lakóit? című írását, amelyhez nekem is tenne néhány észrevéte­lem, és szeretnék választ adni egy-két kérdésre. Bizonyára nagyon rossz tapasztalatai lehetnek az építőiparban dolgozók­kal kapcsolatban, s ezért teszi fel a kérdést írása második bekezdésének végén: ,,Hol csinálják ezt másképp?" Tájékoztatom önt arról, hogy Pozsony­ban a Váhostav állami vállalat épitőmunkásai délután négy órakor is dolgoznak, péntek kivételével. Tájékoztatásom pontos, mivel művezetőként én is ott dolgozom. A párkányi iskolaépíttetók felfogása és a kivitelezők hozzáállása enyhén szólva bosszantó felelőtlenség. Gondolok itt arra a kijelentésre, hogy az építkezési engedélyt kiadták, de az alkalmazott technológiáról nem volt tudomásuk, s ez engem nagyon meglep. A tervező kijelentését sem értem, hogy miért nincs lehetősége megváltoztatni az alapozási technológiát. Ezt mivel indokolta? Az írás még megemlíti, hogy Szlovákia leghozzáértőbb szakembereinél is érdeklődtek, kikérték véleményét az alapozás kivitelezésével kapcsolatban, de nevét sajnos nem közölték. Ó úgy vélekedett, nincs ok arra, hogy az építkezést leállítsák. Ez nagyon szép, de gondolom, a közeli lakók sem azt követelték, hogy az építkezés ne folytatódjon, hanem azt, hogy környezetkí­mélő technológiával történjen az alapozás. Ehhez viszont elég az építőipari szakközépiskolák második évfolyamában használt tankönyvben átnézni a kis teherbírású talajokban jelenleg alkalmazott alapozási fajtákat. Ha Párkányban cölöpökre kell iskolát építeni, akkor szerintem erre leginkább a mikrocölöpös alapozás lett volna alkalmas, amivel elkerülhettek volna mindenféle kellemetlenséget. Az a kijelentés, hogy az iskolát máshová nem helyezhették el, szintén megkérdőjelezhető, mert a városfejlesztési ten/ még a bukott rendszer maradványa, és egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a jelenlegi elképzelé­seknek és lehetőségeknek. Azt is különösnek tartom, hogy az iskola építésére most jutott pénz, amikor az állami beruházásokra alig jut valami, és a vállalatok minden egyes építkezés kivitelezéséért versengenek. Tehát a beruházónak lehetősége lett volna olyan kivitelezőt is találni, amely kíméletesebb alapozási technológiát alkalmaz. Ezért furcsának tartom a Stavoindustria véleményét is, miszerint, ha meg akarják változtatni az alapozási technológiát, le kell állítani az építkezést, és akkor Párkányban nem lesz iskola, ha nem a Nyitrai Magasépítő Vállalat fogja építeni. Lehetséges, hogy Írásom is egy kicsit hozzásegít annak megértéséhez, miért távolodnak el egymástól száz méterre lakók majdhogynem egy fényévnyire. BONCZ JÓZSEF, Párkány A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Nem vagyok építőipari szakember, bár korábban évekig foglalkoztam az ágazat kérdéseivel. Ezért is olvastam megnyug­vással az iménti levelet, mely igazolja a riport felvétele közbeni sejtéseimet. írá­somban erre nem tértem ki, mivel úgy éreztem, a helyzetet kellőképpen feltárja, ha felsorolom a tényeket, s ütköztetem a véleményeket. Boncz úr hozzáértő meglátásai azonban teljessé teszik a ké­pet. Egy kifogását azonban magamra kell vállalnom, mégpedig azt, hogy az írásban nincs benne Szlovákia leghozzáértőbb szakemberének neve. Nem tartottam fon­tosnak közölni, s ma is ez a véleményem. Azóta vannak új fejleményei is az ügynek. Mint riportomban jeleztem: febru­ár 6-án újra össze kellett jönniük az érintett feleknek. Közel kétórás terep­szemle és tanakodás után a csontig hato­ló hidegben a Svoboda utca sarkán szüle­tett meg a kivitelező és a város képviselő­inek, valamint a sorházak lakóinak szóbeli egyezsége. A párkányiak ígéretet kaptak a Nyitrai Magasépítő Vállalat igazgatósá­gának megbízottjától, hogy napokon belül írásban válaszolnak Turczel Istvánnak mindnyájuk nevében elküldött panaszára. Ebben kötelezettséget vállal a kivitele­ző arra, hogy műszaki felügyeletet állít a cölöpverők mellé, s a 220-ból hátra maradt mintegy 30 cölöpöt megkülönböz­tetett figyelemmel, a rezgések minimali­zálásával rakják le. Ha a lakosok rendel­lenességet tapasztalnának, rögtön jelzik a vállalatvezetésnek. Abban is megegyeztek, hogy az ala­pozás befejezése után május folyamán újra találkoznak, felmérik a repedéskáro­kat, és a kivitelező megtéríti a lakások újrafestetését. Remélem, az ígéretekből valóság lesz, s az iskola felépül, a Svoboda utca sorhá­zainak lakói pedig megnyugodhatnak. Már csak azért sem szeretnék hiányozni májusi találkozásukról. J. MÉSZÁROS KÁROLY A múlt évi üzemanyagár emelések ellenére számottevően nem csökkent a közúti forga­lom. Ezt mutatja a tavalyi baleseti statisztika is. A hazánkban történt 129 877 karambol következtében 1835 ember vesztette életét, ami rekordnak számít. A kialakult helyzetről Zoltán Zeman századossal, azSZK Rendőrfő­kapitánysága közlekedésrendészeti osztályá­nak munkatársával beszélgettünk, • A szakemberek évek óta azt a nézetet vallják, hogy Szlovákiában a közúti forgalom­ban résztvevők agresszívebbek és fegyelme­zetlenebbek, mint a Cseh Köztársaságban. Igazolja a statisztika ezt az állítást? - Egyértelműen. Míg a Cseh Köztársaság­ban 89,7 közúti szerencsétlenségre jut egy áldozat, addig nálunk 52,5-re. Szlovákiában 1990-ben minden tizenötödik percben történt egy szerencsétlenség, s minden tizenharma­dik órában egy ember életét vesztette. Növe­kedett a súlyos sérültek száma is, akik közül sokan életük végéig rokkantak lesznek. # E kedvezőtlen helyzet kialakulása minek a következményé és mit tesznek, illetve tet­tek, hogy megállítsák a szerencsétlenségek ' számának további növekedését. - A bajok legfőbb forrása a helytelen veze­tés, a gyorshajtás, az előny meg nem adása. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy a leg­több karambolt a motoros járművek vezetői okozták, de fegyelmezetlenek a gyalogosok ÖNFEGYELEM ÉS TOLERANCIA SZLOVÁKIÁBAN TAVALY 35 213 KÖZÚTI BALESET KÖVETKEZTÉBEN 662 EMBER VESZTETTE ÉLETÉT és a kerékpárosok is. Az általuk okozott baleseteknél minden negyedik esetben ittas­ságot állapítottak meg. Növekedett azonban az ittasan vezetők száma is. A szigorú fele­lősségrevonás mellett rendszeresen közúti ellenőrzéseket tartottunk, főleg a Nyugat­szlovákiai kerületben, ahol a legkritkusabb a helyzet. A helikopterről készített videofelvé­telek bizonyítják, hogy egy-egy járművezető 5-10 km-es útszakaszon három súlyos sza­bálysértést is elkövet. A teherautók vezetői gyakran balesetveszélyes helyzetben is előz­nek, a szembejövő járműveket egyszerűen leszorítják az úttestről. Malackyban egy kétó­rás ellenőrzés során ittas vezetésért tizenegy vezetői engedélyt vontak be, ugyanannyi idő alatt Póstyénben kilenc esetben állapítottak meg alkoholfogyasztást. • A közúti balesetek elemzésekor nem egy szakember úgy vélekedett, hogy az autó­iskolák nem készítik fel kellőképpen a jármű­vezetőket a közúti forgalomra. A privatizáció következtében a magánautóiskolák egész sora jött létre. Mi tehát a helyzet ma? - Tény, hogy az autóiskolákat a múltban sok kritika érte, néha talán jogtalanul is. Nem lehet és nem szabad ugyanis általánosítani. Embere válogatja, ki hogyan készíti fel a jelöl­teket. Tény, hogy a járművezetőképzés terén ma már kialakulóban a konkurencia. A régi autóiskolák mellett Szlovákiában 124 magán­autóiskola nyílt meg. Róluk most készítünk felmérést. Egyre azonban már most felfigyel­tünk. Tizennyolc évnél fiatalabb hallgatókat is felvesznek a gépkocsivezetői tanfolyamra, ami nem megengedett. A műszaki ellátottsá­guk nincs mindenütt a kívánt színvonalon. • A személyautók ára rohamosan növek­szik. Nem lát-e ebben olyan veszélyt, hogy a meglévő kocsik műszaki állapota a jövőben romlani fog. Egyáltalán hogyan tudnak oda­hatni, hogy a közúti forgalomban csakis jó műszaki állapotban lévő gépjárművek vehes­senek részt. - Azt hiszem, főleg a tehergépkocsi-park­ról lehet elmondani, hogy kiöregedtek... Én a veszély forrását főleg abban látom, hogy rossz a pótalkatrésszel való ellátás, és hiába van javítókapacitás, ha nincs elég pótalkat­rész. Szlovákiában egyébként hét műszaki ellenőrző állomás van, s mivel újabbak építé­sére nincs lehetőség, ezek feladatkörét az egyes körzetekben tizenöt, a követelmények­nek megfelelő autószerviz látja majd el. Ezen intézkedés csökkentheti annak veszélyét, hogy a közúti forgalomban rossz műszaki állapotú járművek vehessenek részt, de a rendőrség is odafigyel erre a közúti ellenőr­zések során. Az említett okok rjiiatt tavaly például 33 795 forgalmi engedély igazolólap­ját vontuk be. • Mit várnak az idei évtől? - Azt, hogy megszilárdul a közutakon a fe­gyelem, hogy kevesebben szegik meg a köz­lekedési szabályokat, nagyobb lesz az egy­más iránti tolerancia. Optimizmusra ad okot, hogy ez év januárjában 645 balesettel volt kevesebb, mint a múlt év hasonló időszaká­ban ezzel együtt kevesebben is haltak meg. Ha ez a további hónapokban is így lesz, akkor a múlt évet, mint egy rossz álmot emlegetjük majd. Sajnos a statisztikában elrettentő pél­daként szerepel továbbra is, hogy levonhas­suk belőle a kellő tanulságot. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents