Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám, hétfő
1991. FEBRUÁR 25. . ÚJSZÓÄ MOZAIK ELMARADT ÜGYLETKÖTÉSEK AZ ELSŐ MEZŐGAZDASÁGI ÁRUTŐZSDE MARGÓJÁRA Február első hetében a hóesés ellenére sokan vállalták a több száz kilométeres utat és mentek el Dunaszerdahelyre, ahol a vágóállatok, hús és húskészítmények első szlovákiai tőzsdéjét tartották. A többség az üzletkötés reményével jött, mások csak a tapasztalatszerzés és a tájékozódás céljával, mivel eleve sejtették, hogy a jelenlegi túlkínálat és a húspiacot uraló káosz közepette valódi tőzsdeügylet aligha köthető. Németh János, a Dunatökési ÁG igazgatója ez utóbbiak közé tartozott. - Negyven tehenet, harminc vágóérett bikát és nyolcvan üszőt jelentettünk be eladásra. Nagy reményeink nincsenek, hiszen kilenc kínáló ellenében egy akad, aki venni "szeretne. Mégsem sajnálom, hogy eljöttünk. A tőzsde eladónak, vevőnek egyaránt értékes Információkat adhat. Ez a világ, amikor hónapokkal előre megmondták, mikor, hol és mennyiért adhat el az ember valamit, végképp elmúlt. A vevőt meg kell keresni. Mi most jöttünk egy hazai körútról. Az állatfelesleg nagy részén túladtunk, és nem áron alul. Vagy három órával később Barák László, az Érsekújvári Fsz alelnöke szinte megismételte a gondolatokat. ' Már kezében tartotta a számítógépből kapott ajánlatot, hogy a vásárolni akarók sorából melyik üzemet választották ki számukra. - Ez is több a semminél - nyugtázta az eredményt. - Szerintem ez a tőzsde inkább a rendezőknek nyújt többet. Megtudják, hogy a vágóállatokból Szlovákia-szerte milyen hatalmas a túlkínálat, s remélem, belátják, hogy a pillanatnyi feszültség csakis a kivitellel enyhíthető. Érthetetlen számomra, hogy ha mi találtunk csehországi partnerüzemet, amelynek segítségével külföldön is értékesítjük a vágóállatokat, akkor miért nem tehetjük ezt az illetékes szlovákiai szervek segítségével. Kétmilliárd korona a mezőgazdasági üzemeknek Ha úgy lesz, amint azt a rendezők, köztük a tőzsdegondnok, a pozsonyi Slovmäso ígérték, az elkövetkezőkben a szlovákiai állattenyésztők gondjain is enyhít majd a kivitel. Miután a számítógépbe betáplált adatok alapján ismerik a kínálatot és az árajánlatokat, tudják, hogy az érdeklődő üzletembereket hová irányítsák. Ezen túlmenően az állattenyésztők a kereslet-kínálat adatainak és az árajánlatok közzétételével tájékoztató jellegű támpontokat kapnak, hogy a jövőben mihez tartsák magukat. A tőzsdegondnok ugyanakkor a kínálatokat összegező levelek egyéb adatai alapján azt is felmérte, hogy a mezőgazdasági üzemek milyen segítséget kérnek vágóállataik feldolgozásához, s így a szolgáltatást kéró és nyújtó között szintén közvetíthet. Felmerül a kérdés, miért nem rendeztek már előbb hasonló árutőzsdét? Az ok egyszerű. A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium csak a közelmúltban tette közzé a vágómarha-felvásárlásra vonatkozó rendeletét. Eszerint a mezőgazdasági üzemek február -április hónapokban az 1990 első negyedévében eladott vágómarhatételük legfeljebb 60 százalékát kitevő vágóérett borjak és bikák kilójáért (élősúlyban) megkapják a 35,40 koronát. A? árkülönbözet kiegészítésére a mezőgazdasági üzemek az állami piacszabályozási alapból kétmilliárd koronát kapnak, így a magasabb felvásárlási ár a bolti árat nem emeli meg. Ezt tudva, a mezőgazdasági üzemek tőzsdei árajánlataikat illetően felelősségteljesebben dönthettek, mivel a negyedéves tétel hatvan százalékát meghaladó vágóállatok (valamennyi fajtának) ára eladó és vevő kölcsönös megegyezésétől függ. Vagyis attól, hogy kit, hol ós mennyire szorít a cipő. Senkit sem bocsátanak el Ahogy igaz, hogy a piacgazdaság mindenki számára új, az is tény, hogy ä tehetségesebbek az új, egyelőre szorító lábbeliben is egyre biztosabban lépegetnek. Ezt bizonyítja két beszélgetés. Perleczky Imre, a Felsőszeli Fsz ágazatvezetője a nehéz helyzetből is lát kiutat. - Kétszáz hízott sertést, 20 szopósborjút és 60 pecsenyebárányt kínálunk eladásra, de nem áron alul. Ha most nem veszik, majd veszik legközelebb. - És addig? - Addig fogyogat. Húsipari vállalat, magánhentes, magánbolt..., aki keres, az, ha nehezebben is, azért talál vevőt. - Leépítik az állattenyésztési ágazatot? És ha igen, elbocsátások is lesznek? - A szerves trágyára szükség van, így csak a tehenészetet csökkenthetjük mintegy 20 százalékkal. Embereket azonban nem bocsátunk el, a melléküzemágat bővítjük. Az ímelyi Fsz-ben is ugyanaz a helyzet, mint másutt. Szeptembertől nem selejteztek tehenet, mintegy 100 vágóérett bikájuk van ós sertéseiket sem tudják maradéktalanul eladni. Bujdoš Sándor ágazatvezető szerint a holtpontról a saját vágóhíd jelenti majd az elmozdulást. - A faluban és másutt is húsboltot nyitunk. Tőkehúst, hurkát, préssajtot, füstölthúst és -szalonnát fogunk árusítani. A bolti árnál olcsóbban, így remélhetőleg a forgalom sem lesz kicsi. Kettőn áll a vásár Dunaszerdahelyen az eladóknak alig akadt partnerük, így az első árutőzsde inkább csak hasonlított a valódira. A jelenlegi túlkínálat mellett ezt várni lehetett, viszont tanulságos lehet a rendezők számára, hogy a jövőben a lehetséges vásárlók körében nagyobb népszerűsítő munkát fejtsenek ki. Aligha kerülheti él az illetékesek figyelmét, hogy ezúttal épp az maradt el, ami a tőzsde leglényegesebb része, vagyis az üzleti tárgyalás és az ügyletkötés. Mire a számítógép a betáplált adatok alapján az eladni és a vásárolni szándékozókat párba állította, és az érdekeltek kezükbe kapták a kinyomtatott szöveget, a megfelelő számú asztalok többsége már gazdátlan volt. Talán azért, mert a túlkínálat miatt a tárgyilagos üzletkötés lehetőségét kevesen vették komolyan, talán, mert aki venni akart, számítógép nélkül is eladóra talált. Ráadásul gyorsabban, mint a gép, mivel az adatok feldolgozása bizony kissé elhúzódott. Jellemző, hogy amíg a programozók dolgoztak, addig maga a tőzsdegazda képviselője is hagyományos módon gyorsabban összeírta, hogy melyik üzem mit kínál azonnali eladásra. Szák Pál, a Negyedi Fsz ágazatvezetője lehangoltan mondta: - Én is bediktáltam a száz bikát. Akár huszonkilencért is eladjuk, hiszen eszik a takarmányt, aminek bizony nem vagyunk bővében. - És az eredmény? - Beírták, de hogy viszik-e, s ha igen, mikor, nem mondták meg. Remélem, telefonon rövidesen értesítenek. Ennyit a kétszáz korona belépő és a megtett kilométerek ellenében jogosnak tartok. EGRI FERENC VISSZHANG REPEDÉSEK A FALAKON Tisztelt J. Mészáros Károly! Figyelmesen elolvastam az Új Szóban 1991. február 2-án megjelent Repedések a falakon avagy mi nyugtalanítja a párkányi Svoboda utca sorházainak lakóit? című írását, amelyhez nekem is tenne néhány észrevételem, és szeretnék választ adni egy-két kérdésre. Bizonyára nagyon rossz tapasztalatai lehetnek az építőiparban dolgozókkal kapcsolatban, s ezért teszi fel a kérdést írása második bekezdésének végén: ,,Hol csinálják ezt másképp?" Tájékoztatom önt arról, hogy Pozsonyban a Váhostav állami vállalat épitőmunkásai délután négy órakor is dolgoznak, péntek kivételével. Tájékoztatásom pontos, mivel művezetőként én is ott dolgozom. A párkányi iskolaépíttetók felfogása és a kivitelezők hozzáállása enyhén szólva bosszantó felelőtlenség. Gondolok itt arra a kijelentésre, hogy az építkezési engedélyt kiadták, de az alkalmazott technológiáról nem volt tudomásuk, s ez engem nagyon meglep. A tervező kijelentését sem értem, hogy miért nincs lehetősége megváltoztatni az alapozási technológiát. Ezt mivel indokolta? Az írás még megemlíti, hogy Szlovákia leghozzáértőbb szakembereinél is érdeklődtek, kikérték véleményét az alapozás kivitelezésével kapcsolatban, de nevét sajnos nem közölték. Ó úgy vélekedett, nincs ok arra, hogy az építkezést leállítsák. Ez nagyon szép, de gondolom, a közeli lakók sem azt követelték, hogy az építkezés ne folytatódjon, hanem azt, hogy környezetkímélő technológiával történjen az alapozás. Ehhez viszont elég az építőipari szakközépiskolák második évfolyamában használt tankönyvben átnézni a kis teherbírású talajokban jelenleg alkalmazott alapozási fajtákat. Ha Párkányban cölöpökre kell iskolát építeni, akkor szerintem erre leginkább a mikrocölöpös alapozás lett volna alkalmas, amivel elkerülhettek volna mindenféle kellemetlenséget. Az a kijelentés, hogy az iskolát máshová nem helyezhették el, szintén megkérdőjelezhető, mert a városfejlesztési ten/ még a bukott rendszer maradványa, és egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a jelenlegi elképzeléseknek és lehetőségeknek. Azt is különösnek tartom, hogy az iskola építésére most jutott pénz, amikor az állami beruházásokra alig jut valami, és a vállalatok minden egyes építkezés kivitelezéséért versengenek. Tehát a beruházónak lehetősége lett volna olyan kivitelezőt is találni, amely kíméletesebb alapozási technológiát alkalmaz. Ezért furcsának tartom a Stavoindustria véleményét is, miszerint, ha meg akarják változtatni az alapozási technológiát, le kell állítani az építkezést, és akkor Párkányban nem lesz iskola, ha nem a Nyitrai Magasépítő Vállalat fogja építeni. Lehetséges, hogy Írásom is egy kicsit hozzásegít annak megértéséhez, miért távolodnak el egymástól száz méterre lakók majdhogynem egy fényévnyire. BONCZ JÓZSEF, Párkány A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Nem vagyok építőipari szakember, bár korábban évekig foglalkoztam az ágazat kérdéseivel. Ezért is olvastam megnyugvással az iménti levelet, mely igazolja a riport felvétele közbeni sejtéseimet. írásomban erre nem tértem ki, mivel úgy éreztem, a helyzetet kellőképpen feltárja, ha felsorolom a tényeket, s ütköztetem a véleményeket. Boncz úr hozzáértő meglátásai azonban teljessé teszik a képet. Egy kifogását azonban magamra kell vállalnom, mégpedig azt, hogy az írásban nincs benne Szlovákia leghozzáértőbb szakemberének neve. Nem tartottam fontosnak közölni, s ma is ez a véleményem. Azóta vannak új fejleményei is az ügynek. Mint riportomban jeleztem: február 6-án újra össze kellett jönniük az érintett feleknek. Közel kétórás terepszemle és tanakodás után a csontig hatoló hidegben a Svoboda utca sarkán született meg a kivitelező és a város képviselőinek, valamint a sorházak lakóinak szóbeli egyezsége. A párkányiak ígéretet kaptak a Nyitrai Magasépítő Vállalat igazgatóságának megbízottjától, hogy napokon belül írásban válaszolnak Turczel Istvánnak mindnyájuk nevében elküldött panaszára. Ebben kötelezettséget vállal a kivitelező arra, hogy műszaki felügyeletet állít a cölöpverők mellé, s a 220-ból hátra maradt mintegy 30 cölöpöt megkülönböztetett figyelemmel, a rezgések minimalizálásával rakják le. Ha a lakosok rendellenességet tapasztalnának, rögtön jelzik a vállalatvezetésnek. Abban is megegyeztek, hogy az alapozás befejezése után május folyamán újra találkoznak, felmérik a repedéskárokat, és a kivitelező megtéríti a lakások újrafestetését. Remélem, az ígéretekből valóság lesz, s az iskola felépül, a Svoboda utca sorházainak lakói pedig megnyugodhatnak. Már csak azért sem szeretnék hiányozni májusi találkozásukról. J. MÉSZÁROS KÁROLY A múlt évi üzemanyagár emelések ellenére számottevően nem csökkent a közúti forgalom. Ezt mutatja a tavalyi baleseti statisztika is. A hazánkban történt 129 877 karambol következtében 1835 ember vesztette életét, ami rekordnak számít. A kialakult helyzetről Zoltán Zeman századossal, azSZK Rendőrfőkapitánysága közlekedésrendészeti osztályának munkatársával beszélgettünk, • A szakemberek évek óta azt a nézetet vallják, hogy Szlovákiában a közúti forgalomban résztvevők agresszívebbek és fegyelmezetlenebbek, mint a Cseh Köztársaságban. Igazolja a statisztika ezt az állítást? - Egyértelműen. Míg a Cseh Köztársaságban 89,7 közúti szerencsétlenségre jut egy áldozat, addig nálunk 52,5-re. Szlovákiában 1990-ben minden tizenötödik percben történt egy szerencsétlenség, s minden tizenharmadik órában egy ember életét vesztette. Növekedett a súlyos sérültek száma is, akik közül sokan életük végéig rokkantak lesznek. # E kedvezőtlen helyzet kialakulása minek a következményé és mit tesznek, illetve tettek, hogy megállítsák a szerencsétlenségek ' számának további növekedését. - A bajok legfőbb forrása a helytelen vezetés, a gyorshajtás, az előny meg nem adása. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy a legtöbb karambolt a motoros járművek vezetői okozták, de fegyelmezetlenek a gyalogosok ÖNFEGYELEM ÉS TOLERANCIA SZLOVÁKIÁBAN TAVALY 35 213 KÖZÚTI BALESET KÖVETKEZTÉBEN 662 EMBER VESZTETTE ÉLETÉT és a kerékpárosok is. Az általuk okozott baleseteknél minden negyedik esetben ittasságot állapítottak meg. Növekedett azonban az ittasan vezetők száma is. A szigorú felelősségrevonás mellett rendszeresen közúti ellenőrzéseket tartottunk, főleg a Nyugatszlovákiai kerületben, ahol a legkritkusabb a helyzet. A helikopterről készített videofelvételek bizonyítják, hogy egy-egy járművezető 5-10 km-es útszakaszon három súlyos szabálysértést is elkövet. A teherautók vezetői gyakran balesetveszélyes helyzetben is előznek, a szembejövő járműveket egyszerűen leszorítják az úttestről. Malackyban egy kétórás ellenőrzés során ittas vezetésért tizenegy vezetői engedélyt vontak be, ugyanannyi idő alatt Póstyénben kilenc esetben állapítottak meg alkoholfogyasztást. • A közúti balesetek elemzésekor nem egy szakember úgy vélekedett, hogy az autóiskolák nem készítik fel kellőképpen a járművezetőket a közúti forgalomra. A privatizáció következtében a magánautóiskolák egész sora jött létre. Mi tehát a helyzet ma? - Tény, hogy az autóiskolákat a múltban sok kritika érte, néha talán jogtalanul is. Nem lehet és nem szabad ugyanis általánosítani. Embere válogatja, ki hogyan készíti fel a jelölteket. Tény, hogy a járművezetőképzés terén ma már kialakulóban a konkurencia. A régi autóiskolák mellett Szlovákiában 124 magánautóiskola nyílt meg. Róluk most készítünk felmérést. Egyre azonban már most felfigyeltünk. Tizennyolc évnél fiatalabb hallgatókat is felvesznek a gépkocsivezetői tanfolyamra, ami nem megengedett. A műszaki ellátottságuk nincs mindenütt a kívánt színvonalon. • A személyautók ára rohamosan növekszik. Nem lát-e ebben olyan veszélyt, hogy a meglévő kocsik műszaki állapota a jövőben romlani fog. Egyáltalán hogyan tudnak odahatni, hogy a közúti forgalomban csakis jó műszaki állapotban lévő gépjárművek vehessenek részt. - Azt hiszem, főleg a tehergépkocsi-parkról lehet elmondani, hogy kiöregedtek... Én a veszély forrását főleg abban látom, hogy rossz a pótalkatrésszel való ellátás, és hiába van javítókapacitás, ha nincs elég pótalkatrész. Szlovákiában egyébként hét műszaki ellenőrző állomás van, s mivel újabbak építésére nincs lehetőség, ezek feladatkörét az egyes körzetekben tizenöt, a követelményeknek megfelelő autószerviz látja majd el. Ezen intézkedés csökkentheti annak veszélyét, hogy a közúti forgalomban rossz műszaki állapotú járművek vehessenek részt, de a rendőrség is odafigyel erre a közúti ellenőrzések során. Az említett okok rjiiatt tavaly például 33 795 forgalmi engedély igazolólapját vontuk be. • Mit várnak az idei évtől? - Azt, hogy megszilárdul a közutakon a fegyelem, hogy kevesebben szegik meg a közlekedési szabályokat, nagyobb lesz az egymás iránti tolerancia. Optimizmusra ad okot, hogy ez év januárjában 645 balesettel volt kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában ezzel együtt kevesebben is haltak meg. Ha ez a további hónapokban is így lesz, akkor a múlt évet, mint egy rossz álmot emlegetjük majd. Sajnos a statisztikában elrettentő példaként szerepel továbbra is, hogy levonhassuk belőle a kellő tanulságot. NÉMETH JÁNOS