Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám, hétfő

HAZAI KÖRKÉP .ÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 25. VÁLÁS CSEH MÓDRA (Folytatás az 1. oldalról) Kétségbe vonták például a Szövetségi Gyűlés és a szövetségi kormány jogkörét, ezekben az intézményekben a PF hívei töltik be a kulcspozíciókat. A meggyengült PF szinte felhívást jelent azok számára, akik ném hívei a közös európai ház építésének. A kiutat a PF egyes vezetői és a köztársasági elnök lányi megbeszélésein született javaslatok jelentik. Ezek lehetővé teszik a két politikai, szubjektum együttműködését. Rychetský véleménye szerint az ország lakossága nem kívánja a belviszályokat, de érzi, hogy a nézetek sokszínűsége erőt, a megoldások választékát kínálja. Nem. engedhető meg, hogy a PF széthulljon, mert mint a NYEE megbízható koalíciós partnere a PF szavatolja a föderáció fennmaradását. Beszéde végén a politikus a két irányzat közti tisztességes kapcsolatok fontosságát hangoztatta, majd a küldöttek tapsa közepette odalépett Václav Klaushoz s kezet fogott vele. A vita is tükrözte a PF-ben uralkodó felfogásbeli különbségeket. Sokan támogatták a lányi javaslatokat, mások a viták befejezését sürgették, volt aki kemény pártfegyelmet követelt. Bírálat érte az állami hírközlő szerveket, de a független Lidové novinyt is. Elhangzott az is, hogy a PF vezetői elszakadtak a tömegektől. Néhány felszólalástól eltekintve a vita tárgyszerű és kultúrált szellemben folyt. A küldöttek több módosítás után jóváhagyták a PF szervezeti szabályzatát. A PF-nek ezek szerint két kollektív tagja van: az egyik a PF januári közgyűlésén jóváhagyott programot és felépítési struktúrát elismerő polgári politikai párt híveinek csoportja (Klaus-pártiak) a másik pedig a polgári politikai mozgalomba tömörülni kívánók csoportja. A közgyűlés végén Václav Klaus hangoztatta: reméli, a most hozott döntés mindkét irányzat számára nyereséget jelentett. A régi időszak véget ért, egy új időszak küszöbén állunk! A jó hangulatban lefolyt közgyűlés után Václav Klaus és Pavel Rychetský sajtóértekezletet tartott. Válaszaikból kiderült, több alapvető kérdésben merőben ellentétes a véleményük. De egyik sem kérdőjelezi meg a Szövetségi Gyűlés és a kormányok legitimitását. Szociálpolitikai kérdésekben viszont álláspontjuk eltérő, csupán abban egyezik, hogy egyik sem ígér az elkövetkezendő néhány évre fellendülést. Egyik csoportosulás sem kíván változtatni a szlovákiai fő koalíciós partner, a NYEE iránti jó viszonyon, s mindketten a demokrácia, a polgári értékrend alapján kíván a közös állam megtartásán munkálkodni. A sajtóértekezlet végén kiderült, hogy a válóper két főszereplője szerdára tehiszpartit beszélt meg egymással, ami nyilván jó eszköze a politikai izgalmak levezetésének. A valamikor a Havel-család tulajdonában levő Lucerna szórakozási központ báltermében tartott PF-közgyúlés jól végződött. A Lucerna farsang idején, a múltban és most is látványos bálok, társasági események színhelye, amelyet andalító keringők, vagy modern tánczene hangja, de az elmúlt évtizedekben pártértekezletek hivalkodó és fenyegető, toleranciát nem ismerő, tapsorkánnal kísért szertartása is betöltött, ám február 23-án az ország jövendő pluralista politikai szerkezete kialakulásának egyik fontos állomásává változott. SOMOGYI MÁTYÁS MIRE MEGPIRKAD A FÖLD NÖVEKVŐ FORGALOM A VETŐMAG BOLTOKBAN • VÁSÁRLÁS ELŐTT ÉRDEMES KÖRÜLNÉZNI • SLÁGER (LESZ) A CUKKINI? Még hó alatt szunnyadnak a kertek, hosszabb-rövidebb időszakra visszatér a tél, fagy, és hull a hó, a kertbarátok azonban már a tavasz jegyében élnek. Bizonyítja ezt a vetőmagboltok napról napra növekvő forgalma, hogy mire megpirkad a föld, kéznél legyen a vetnivaló. Hogyan készülték fel a tavaszi csúcsra, milyen a választék, lesznek-e hiánycikkek? - érdeklődtem Dimiter Christovnál, a Semex érsekújvári kereskedelmi központjának vezetőjénél. A központ meglehetősen nagy körzet, az Érsekújvári, a Komáromi, a Lévai, a Nyitrai, a Nagytapolcsányi és részben a Galántai járás vetőmagboltjait látja el áruval. Tavaly 11,2 millió koronáért adtak el vetőmagot, és az év első heteinek forgalmából ítélve az idei igények nagyobbak lesznek, jóllehet a konzervipari célokra hasznosítható paradicsom kivételével a mezőgazdasági üzemek a tavalyinál kisebb mennyiséget kérnek. A nagyobb kereslet a mezőgazdasági kistermelők és a hobbikertművelök részéről van. Sokan a piaccélú zöldségtermesztéssel igyekeznek majd pótolni háztartási költségvetéseik hiányait, illetve legalább részben függetleníteni akarják magukat a várhatóan nem alacsony piaci áraktól. Kezdő és gyakorlott zöldségtermesztők számára egyaránt megnyugtató, hogy a várható igényeknek megfelelő árukészletek állnak rendelkezésre. Az egyéb boltok hiányos árukínálata mellett szinte hihetetlen az ígéret, hogy a vetömagboltokban az idei tavaszon is a korábbi években megszokott választék fogadja a vásárlókat. Ugyancsak meglepő, hogy a vetőmagok ára a tavalyi szinten maradt, vagy csak alig emelkedett. Sőt olyan is van (például a hagyma és a dinnye esetében), hogy csökkent az ár. Ez, persze, szigorúan a hazai nemesítésű és előállítású vetőmagokra vonatkozik, és arra az árra, amiért az érsekújvári központ adja a forgalmazóknak. Például a saláta- és a befőzési uborka, valamint a paprika magját a tavalyi áron, a fejes saláta, a paradicsom, a karalábé, a hónaposretek magját 10-15 százalékkal drágábban. A borsó kilójáért a tavalyi 19 korona helyett 21 koronát kérnek. Más kérdés, persze, hogy a boltokban miként módosulnak a vásárlói (volt nagykereskedelmi) árak. Amint megtudtam, a Semex saját vetőmagboltjaiban a forgalmazásért tíz százalékot tesz rá az árra. A Kertészeti Szolgáltató Vállalat és a Zelenina üzletei, valamint a magánboltok a Semextől függetlenül döntenek, mit tesznek még az árra, így vetőmagvásárlás előtt bizony érdemes körülnézni, hol, mit és mennyiért kínálnak. Akárcsak a korábbi években, a Semex ezúttal is bővíti a kínálatot külföldről behozott vetőmagokkal. Hollandiából korai karfiolt, üvegházi termesztésre kinemesített, valamint hajtatási uborkát és paradicsomot, Magyarországról hagymát, Dániából nyári fejes káposztát hoztak be. Ezeket a magokat a korábbiaknál lényegesen drágábban vették és forgalmazzák. Az uborka és a paradicsom ára minimum száz százalékkal emelkedett, a karfiolmag kilója pedig a tavalyi 1.1 ezer koronával ellentétben 23 ezerbe kerül. Mivel a vetőmagokat a forgalmazó kívánságának megfelelően nemcsak tasakos kiszerelésben, hanem kimérve is árulják, a csalódások elkerülésére megelőzendő tanács, hogy a drága hibridmagokat érdemesebb csomagoltan megvásárolni. A lehetőség adott, mivel a Semex a tavalyihoz viszonyítva a vetőmagok nagyobb hányadát kínálja tasakokban. Ezzel kizárják a nyereségcélú keverés lehetőségét. Hiszen az uborkánál például minden egyes „idegenlégiós" mag több mint négy korona többletbevételt jelent. Ugyancsak ió tanács, hogy a tasakok megvételekor mindenki a saját érdekében ellenőrizze a szavatossági határidőt, amit valamennyi csomagon feltüntetnek. Változik a divat, változnak az igények - sejteti a Semex érsekújvári központjának előzetes felmérése. Eszerint az idén minden bizonnyal csökken a kereslet az elmúlt években felkapott különleges zöldségfélék iránt, viszont éppen fordítva, sokszorosan többet vásárolnak majd a népszerűvé vált cukkini magjából. Ez amolyan elfogadható kényszermegoldás az uborkaperonoszpóra ellen folytatott, nagyrészt még mindig egyesélyes küzdelemben. A várható keresletre (behozatallal) a Semex megfelelően felkészült. (egri) DRÁGÁLLJUK A BENZINT? Úton-útfélen egyebet sem hallani, mint az autósok zúgolódását: milyen drága nálunk a benzin. Nos, én bebizonyítom, hogy - nagyon is olcsó. Nem lesz benne semmi csalafintaság, csupán a bimbózó hazai piacgazdaság egy-két -hm - realitása. A minap beugrottam egy villamossági szaküzletbe, hogy elemeket vásároljak a tranzisztoros rádiómba. Olyan henger alakú, középnagyságú másfél voltosakat, tetszenek tudni, amelyek nem számítanak ugyan akkora hiánycikknek, mint mondjuk a ceruzaelemek, de azért biztosra sem mehet velük az ember. Ezúttal azonban szerencsém volt - legalábbis az első pillanatban azt hittem. A pulton ugyanis glédában álltak a jól ismert kis fehér hengerecskék, és egyáltalán: a többi fajtából is soha nem látott volt a bőség. - Ezekből kérnék szépen négy darabot, böktem rá vidoran az ,,enyémekre", de aztán megáll a kezem a levegőben, és mint akit meghipnotizáltak, szemem szabályosan odaragadt a doboz tetején díszlő árcédulára. Azon ugyanis fekete-fehéren ez állt: Egy darab - 180 korona. Hát ilyen is van már nálunk - gondoltam - már az utcán ballagva, természetesen elemek nélkül. Száznyolcvan koronás etem, amely, ha mégannyira Panasonic márkájú és hosszú életű is, mégiscsak egy ELEM, egy kiegészítő, és majdan eldobandó kellék valamihez. Fogyó és pótlandó energiaforrás, mint az autóhoz a benzin. „Mint a benzin." Tényleg, ez egy egész jó hasonlat, állapítottam meg, és csak úgy, unalomból rögvest számolni is kezdtem. Az én rádióm annakidején szűk nyolcszáz koronába került, sót, csodák csodája, annyiba kerül még ma is. Ha tehát most megvennék hozzá négy Ilyen elemet, az nekem gyakorlatilag annyiba kerülne, mint maga a rádió. Tudományos elvonatkoztatással: egyszeri üzemanyag-töltés = az üzemeltetendő gép ára. Nosza - biztattam magam -, transzformáljuk csak át ezt szépen például a mi Skoda Favoritunk, illetve a benzin jelenlegi árára! Végtére is ugyanarról van szó: üzemanyag és az azzal üzemelő gép. A fenti képlet szerint tehát negyven liter szuperbenzin ára (ekkora a Favorit tartálya) akár 140 ezer korona is lehetne. Csak az kéne hozzá, hogy a benzinárban illetékesek rádiójában kimerüljön az elem. Talán már másnap megjelenne a benzinkutak töltőszivattyúin a szuperbenzin új ára: 3500 korona literenként. Most mondjuk meg őszintén, kedves autós kollégák: nem kegyes hozzánk a sors, illetve a hazai piacgazdaság? Vagy ha netán még most is elégedetlenek, hát immár bizonyos, hogy Önökben van a hiba... VASS GYULA FEBRUÁR - EXTRÁUL NÉZVE Otthon csinos gyűjteményem van 1990 őszének csehszlovákiai magyar vonatkozású újságcikkeiből. Most, az elmúlt hét végén átlapoztam az archív anyagot, és a Práca egyik szeptember végi olvasói levelének eme mondatán akadt meg a tekintetem: „Nekem azért gyanúsak a magyarjaink, mert olyan extráknak tekintik magukat". Lám, hogy fején találta a szöget! Aki pedig nem is történész, nem filozófus, de még csak nem is szociológus, hanem - az aláírás tanulsága szerint - vízvezetékszerelő egy Garam-menti vállalatnál. Rövidre fogott véleményéből is kiderül, hogy extraságunk miatt nem zárt bennünket a szívébe. Most, hogy az 1948-as „februári győzelemnek" a mához, közelebbről a csehszlovákiai magyarok jelenéhez szóló üzenetét próbálom megfogalmazni, újból és újból az az olvasói levél jut az eszembe. És régesrégi emlékfoszlányok jelennek meg emlékezetemben. 'Emlékfoszlányok 1946-ból, 1948-ból, későbbi nagygyűlésekből, a szemtanúk visszaemlékezéseiből... Ne csodálkozzunk, hogy mi extrául viszonyulunk némely dolgokhoz. Extrául ahhoz is, ami 1948. februárjában Prágában történt, és ami azután több mint 40 évig rányomta bélyegét életünk minden mozzanatára. Emlékszem, néhány héttel 1948 februárja után megjelent az Új Szó. Kézről kézre adtuk, ronggyá olvastuk és elesettségünkben csodálatos dolgokat következtettünk ki a sorok közül. Mert még csak homályos célzásokat tartalmaztak a cikkek. Arról, hogy leállítják az áttelepítést. Meg hogy visszatérhetnek a Csehországba deportáltak. És hogy mégkapjuk az állampolgárságot... Azt olvastuk ki a sorok közül, hogy talán már nem szégyeníthetik meg büntetlenül az embert, ha szülőfö'djén az anyanyelvét használja. Es kilátásba helyezték, hogy lesz könyv is magyar nyelven, és lesz magyar iskola. A történelem csapdájába estünk. Ráadásul még lelkesedtünk is. Kit érdekelt akkor, hogy ugyanazok a politikai vezetők engedték lazábbra a gyeplőt, akik egy-másfél esztendeje még maguk is a nemzetiségi kérdés marhavagonok segítségével való megoldását sürgették! örömmel üdvözölte a dél-szlovákiai magyarság a 20. század kellős közepén a „felvilágosult uralkodót", elérzékenyülve és meggyőződéssel ismételgettük joviális, később elnyűhetetlennek bizonyult kisebbségi vezetőnk szállóigévé vált és nagybetűvel írott két szavát: Jégtörő Február. Annak egy részét kaptuk vissza, ami egyébként is a mienk volt. Ennek ellenére örömünkben csak alig kételkedve elfogadtuk a három nehéz esztendő magyarázatát: Az internacionalista párt taktikai meggondolásokból árult egy gyékényen a polgári pártokkal. Azért nem szállt szembe a magyar nemzetiségűek elnyomásával, hagy ne veszítse el a tömegek között népszerűségét. Mi, akik szemtanúi voltunk a megaláztatásoknak, és kitelepítéseknek, éreztük, hogy valahol sántít e tétel logikája, de hallgattunk. Kuksoltunk egészen 1968-ig, amikor egy ideig úgy tűnt, lehetőség nyílott a három nehéz esztendő sérelmeinek tisztázására. Még jól emlékezünk rá, hogyan válaszoltak erre a szélsőséges nacionalisták. Csak e „válaszok" hatására történhetett meg, hogy a konszolidáció időszakában elég széles körben elterjedt az a nézet, hogy a csehszlovákiai magyarokat voltaképpen a szovjet csapatok „baráti segítsége" mentette meg a megvadult szlovák nacionalisták általi további üldöztetésektől. Ilyenek a mi „extraságunk" történelmi gyökerei, ilyen a mi magatartásunk, politikai kultúránk forrásvidéke. Csodálkozhatunk-e azon, hogy politikailag naiv a szlovákiai magyarok jelentós része? Azon, hogy tapasztalatai alapján sokan a kisebbségi egypártrendszer, szekértábor kialakítását tekintik a megmaradás egyetlen biztosítékának? Csoda-e, hogy az 1990-ben szerzett további tapasztalatok alapján vannak elszigetelödési törekvések? A második világháború óta eltelt nem egészen félévszázad alatt mi kétszer is úgy jártunk, mint a szlovákok az 1848-49-es magyar szabadságharc idején. A vélt kisebbik rosszat választva kénytelenek voltak az elnyomótól elfogadni a felszabadítás ígéretét. Velünk is megtörtént nem egyszer, hogy a szlovák nemzetnek a szemére vetjük: a forradalom helyett Bécs oldalára állt, és „extrául" viselkedett. Hogy így történt, és hogy velünk is úgy esett meg, ahogy megesett, annak indoklására legalább annyi érvet tud felsorakoztatni a szlovák, mint a magyar. Most - nem egészen alaptalanul - abban bízunk, hogy olyan időszak következik, amelyben helyükre kerülnek az értékek, és többé nem kényszerülünk a féligazságot igazságként, az elnyomót pedig felszabadítóként elfogadni, és nem válunk átmeneti érvényű politikai érdekek játékszerévé. TÓTH MIHÁLY Február 15-e óta szabadon lehet Škoda Favoritot és Formánt vásárolni A magas ár következtében lényegesen csökkent az érdeklődés az említett gépkocsik iránt. Az áremelés előtt naponta 20-30-at adtak el, jelenleg 6-7 kel el. A prágai jarovi Mototechnában, ahol felvételünk is készült, 150 Favorit vár eladásra. (Michal Doležal felvétele - ČSTK) REFLEX