Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám, hétfő

1991. FEBRUÁR 25. IÚJSZÓM HÍREK - VÉLEMÉNYEK Á LEGFONTOSABB KRITÉRIUM A TUDÁS Vladimír Mečiar szlovák kormányfő szokásos vasárnap esti tévébeszédében elsősorban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom tegnap befejeződött tapolcsányi közgyűlésének eredményeivel foglalkozott. Többek között elmondta, hogy talán sokan többet vártak tőle, mint amennyit teljesíteni tudott. Az egyik legfontosabb a NYEE mozgalom jellegének kérdése. A küldöttek és a jelenlévők véleménye megegyezett abban, hogy az egyedüli távlat politikai életünket tekintve az,"ha megőrizzük a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomjel. legét. Nem tekinthetünk a végtelenségig arra, hogy ki honnan jött, milyen pártnak volt a tagja. Végre a legfontosabb kritériumnak kell érvényesülnie: el tudod-e Végezni munkádat. Ha igen, a többieknek támogatniuk kell, ha nem, nincs mit keresned a munkahelyeden. Ezt az elvet eddig még nemigen sikerült érvényesítenünk, mondotta Vladimír Mečiar. MEGALAKULT A FOLKLÓRSZÖVETSÉG (Munkatársunktól) - Szombaton Losoncon megtartotta alakuló közgyűlését a Csehszlovákiai Magyarok Folklórszövetsége. A közel 70 résztvevő megtárgyalta az alapszabályt, elfogadta működésének egyéves tervét és megválasztotta a tizenegytagú tanácsot. Szóba kerültek azok a gondok, melyek rendezvényeinket, informáltságunkat, csoportjaink működését érintik. A közgyűlés a szövetség elnökévé dr. Takács Andrást, alelnöké-vé Lovász Attilát, ügyvezető titkárává pedig Péder Zsoltot választotta. Vendégként jelen volt Štefan Zima, a Szlovákiai Folklór Unió elnöke, valamint Bárdos Gábor, a Csemadok OV titkára. -ászSENKI TÖBBET, HARMADSZOR (Munkatársunktól) - A hét végén Szlovákia több járásában és a fővárosban is megtartották az első árveréseket. Pozsonyban szombaton négy üzlet került kalapács alá. A legnagyobb érdeklődés a dohánybolt iránt volt, 24 licitáló közül 400 ezer korona felett két hölgy „párbajozott", majd a kikiáltási ár kétszázhúszszorosánál, 1 millió 320 ezer koronánál ütött a kalapács Jarmila Sebenová javára. Vasárnap szintén négy üzletet árvereztek. Az első három viszonylag gyorsan . és ,.olcsón'' szakmabelinél talált gazdára, de az utolsó, a zöldség- és gyümölcsüzlet öt érdeklődőjének licitálása ismét jó magasra pörgette fel az árat. A legjobban Pavol Schultz pénztárcája bírta, 1 millió 300 ezernél a kalapácsütés a győzelmét jelentette. -tgáSZÁLLODATÚZ 17 HALOTTAL Tizenheten életüket vesztették szombaton Leningrádban, amikor kigyulladt a Leningrád Szálloda. A tüzet az eddigi megállapítások szerint egy tévékészülék robbanása okozta a hetedik emeleten. A tűzoltóknak csak több mint 3 órai munkával sikerült lokalizálniuk a tüzet. A tizenhét áldozat közül három külföldi vendég, egy szállodai alkalmazott, tiz tűzoltó, három pedig hazai. A KONSTRUKTÍV ELLENZÉK SZEREPÉBEN (Folytatás az 1. oldalról) kötni, vállalva, hogy a kormány és a kormánypártok nincsenek mindig megelégedve lépéseikkel. Feladataikat vázolva elsőrendűnek nevezte a mozgalom vonzásterének erősítését, az önkormányzati befolyás növelését és ennek révén a helyi társadalom szervezésének irányítását. Szólt a gazdasági és szociálpolitikai programcélokról és a mozgalom szerkezeti megerősítéséről. A vitában felmerült a mozgalmakat, és általában a hazai magyarságot foglalkoztató kérdés. A képviselők munkája és részvétele a mozgalomban, az együttélés strukturális átalakítása, az önkormányzatok, a nemzetiségi iskolák voltak a legtöbbet emlegetett téma. Nagy taps fogadta Magyar Ferencnek, az MKDM képviselőjének a két mozgalom koalíciójának visszaállítását sürgető szavait. Sokan támogatták a Csemadokot, mint pártonkívüli kulturális társadalmi szervezetet. Megfontolt hangvétellel kitűnt Dobos László felszólalása, aki a három magyar mozgalomról beszélve leszögezte, hogy a kongresszusnak magáévá kellene tennie a konszenzus elveit. Az Együttélésnek az eddigi passzivitás helyett aktívan az érdekegyeztetésre kell törekednie. Szót kértek a mozgalom lengyel képviselői, akik az eddiginél szorosabb együttműködést szorgalmaztak a mozgalom különböző nemzetiségi tagjai között. Bírálat érte a sajtót, főleg az Új Szót, mert úgymond nem közli megfelelő mértékben a mozgalom anyagait. Lapunk főszerkesztője válaszolt a vádakra, hangsúlyozta, hogy független lapként a szlovákiai magyarságot szeretnék szolgálni ennek az elvnek megfelelően, igyekezünkteret adni minden magyar mozgalomnak. Sokan marasztalták el a nyelvtörvényt megszavazó képviselőket, sőt egyesek lemondásukat is követelték. A vita után a küldöttek jóváhagyták az új alapszabályt, amely szerint az Együttélés továbbra is politikai mozgalom marad központilag nyilvántartott tagság nélkül. A tisztségviselőknek viszont alá kell írniuk, hogy egyetértenek a mozgalom programjával, és ennek megszegése esetén leválthatják őket. A mozgalom tisztségviselőinek megválasztásával, a záródokumentumok megszavazásával ért véget a kongresszus. A mozgalom elnöke ismét Duray Miklós lett. Alelnökké Stanislaw Gawlikot, Duka-Zólyomi Árpádot, Mihályi Molnár Lászlót választották. -csir ' NEPSZAVAZAST SZL0VAKIAR0L? (Folytatás az 1. oldalról) gálatokat és a gazdasági kérdéseket vitatták. A várakozásokkal ellentétben fel sem merült a mozgalom átalakulása politikai párttá. A zárt ajtók mögött folyó tanácskozások idején Vladimír Mečiar rögtönzött sajtótájékoztatót tartott, amelyen elmondta: elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben a miniszterelnöki funkciót és a NYEE mozgalom vezetőjének funkcióját egy és ugyanaz a személy töltse be. Elvégre Nyugat-Európában ez mindennapos gyakorlat. A miniszterelnök ugyanakkor összeegyeztethetetlennek tartja a parlamenti képviseletet a kormánytagsággal. Ezzel kapcsolatban összehasonlította a kormánytagok viszonylag szerény jövedelmét, azoknak a képviselőknek a jövedelmével, akik parlamenti tagságuk mellett megőrizték korábbi beosztásukat is. Arra a kérdésre, mi a véleménye a Polgári Fórum kettéválásáról, azt válaszolta: már régebben lehetséges megoldásnak tartotta a szétválást. Nem híve viszont a Klaus-féle elképzelésnek - létrehozni egy föderációs pártot. Mint mondta, az ilyen párt szövetségi politikát folytatna, s nem olyat, ami a köztársaságok érdekeinek megfelel. A NYEE-ről elmondta: a mozgalomban tovább folytatódik a differenciálódás. A NYEE azonban a következő parlamenti választásokig megmarad mozgalomnak, a jövőben viszont meggyőződése szerint három irányzatra szakad. Úgy látja, már aktivizálódik a jobboldali szárny, amely radikalizmusa révén ugyan gyorsan népszerűvé válhat, de koncepció híján gyorsan el is veszítheti esetleges támogatóit. Mečiar a középső irányzat képviselőjének tartja magát, A közgyűlés négyórás maratoni szavazás eredményeként fogadta el a határozatot. A szavazás befejezését követő sajtóértekezleten a mozgalom képviselői az alapszabály módosításáról tájékoztatták az újságírókat. Eszerint a NYEE Szlovákiai Tanácsának 75 tagja lesz. A mozgalom élén továbbra is Fedor Gál maradt. F. M. JELCIN IGEN, GORBACSOV NEM! Tegnap kora délután Moszkva központjában, a Kreml szomszédságában lévő Manézs-téren több mint 200 ezren vettek részt azon a nagygyűlésen, ame-. lyet Borisz Jelcin támogatására hirdettek meg. „Jelcin veted vagyunk!, El a kezeket Jelcintől!" és hasonló jelszavakat hangoztattak a jelenlévők, s ugyanakkor „Le Gorbacsovval és népellenes rezsimjével, az SZKP diktatúrájával!" közbeszólásokat lehetett hallani. A rögtönzött pódiumon elhangzott szónoklatokban Jelcin védelmére keltek az,öt utóbbi időben ért éles támadásokkal szemben. A szónokok hangoztatták, hogy Jelcin nemcsak Oroszország szabadságának, demokráciájának és szuverenitásának a jelképe, ezért megengedhetetlen eltávolítása. Lesújtó kritikával szóltak viszont Gorbacsovról és szűkebb környezetéről. A legtöbb szónok lemondásra szólította fel őt és megismételték Jelcin keddi tévébeszédében elhangzott követelését, hogy az országban a hatalmat vegye át a Szövetségi Tanács. A nagygyűlés résztvevői egyetértettek a nagygyűlést szervező Demokratikus Oroszországért mozgalom javaslatával, hogy március 10-én újabb hasonló akciót tartsanak Jelcin támogatására. (Folytatás az 1. oldalról) félmillió embert érintett, és persze a párton kívül is számosakat. A különféle címkékhez sokféle ürügy adódott, amelyeknek eredményeképpen tíz-meg tízezrektől vitatták el még azt a jogot is, hogy ki-ki a maga területén hasznos szakemberként létezhessen. Hála a ,,jégtörő" februárnak, illetve 1968 után az arra építő konszolidációnak röpke két-három évtized alatt kétszer is lecserélték a gazdasági, politikai, kulturális és egyáltalán: valamenynyi intézményrendszer szinte teljes szakapparátusát, többnyire olyanokra, akik mellett csak egy érv szólt: hogy - az akkori kurzus szempontjából - politikailag megbízhatóknak számítottak. Kell-e bővebben ecsetelnem az efféle szemellenzősen politikai generálcserék aggasztó gazdasági kihatásait, illetve az általános, a társadalom egészét romboló következményeit? Sajnos, mindeközben kétszer két évtized telt el; s az előző kurzus uralma alatt két nemzedék nőtt fel. Ez azt is • jelenti, hogy ma már a nagy többség azokból áll, akik a korábbi rendszert valahogy mégiscsak megélték, szolgálták vagy fogyasztották. Es tetszik, nem tetszik, de ma belőlü(n)k áll a társadalom, amelybe ki-ki beleszületett és ahol élnie/élnünk adatott. Persze, azzal a különbség• gel, hogy most új, minden korábbinál ígéretteljesebb rajt mögött, a működőképes demokrácia megvalósíthatóságának küszöbén állunk. Őszintén szólva, nemigen sejtem, vajon mi járhat mostanában Husák, Biľak, Jakeš, Colotka, Lenárt. és az általuk hatalmon tartott hajdani vidéki kiskirályok fejében; ám mindenképpen tény, hogy az 1989-es forradalmat követően a lakosság döntő többsége már eljutott odáig, hogy tudatosit(has)sa a lényeget: ha egy társadalom működését, lüktetését és főképpen a céljait hosszabb időn át tényleg áthatják a legalapvetőbb demokratikus értékek, ez bizonyos tanulási folyamatokon keresztül előbb-utóbb megjelenik az emberek mindennapjaiban, az egymáshoz való viszonyulásukban. A-párbeszéd, a tolerancia, a kompromiszszumkészség, az egymás kölcsönös tisztelete oly megszokott értékké tud válni, hogy áthatja az emberek hétköznapi életét is. És bár tény, hogy az elmúlt negyven évben az időközben felnőtt nemzedékek a parlamenti demokráciák működtetésének gyakorlatát illetően valóban tapasztalatok híján maradtak, de ezek a bizonyos együttélési alapértékek - a jelek szerint -, ha máshol nem, hát a kisközösségekben túlélték a negyven évet. Jó, hogy most már a politika színpadára is visszatértek. Abból a mélyből, ahová a demokrácia „jégtörő" sírásói negyvenhárom esztendeje belelökték. . A mai negyvenévesek és a tőlünk idősebbek nemzedékének élete - sajnos - lényegében ráment erre a korcs történelmi kísérletre. A huszonévesek előtt viszont ott az esély, hogy /"I kimászva a kommunizmus ,,jégverméből", ténylegesen is csatlakozzanak Európához. Sőt! Ha ez sikerül, még örömüket is lelhetik benne! MIKLÓSI PÉTER A 40. NAP HOZ MEGOLDÁST? (Folytatás az 1. oldalról) tént konzultációk után adott parancsot a Perzsa-öbölben tartózkodó valamennyi fegyveres erő bevetésére, beleértve a szárazföldi alakulatokat is. Bush több mint egyórás telefonbeszélgetést folytatott Mihail Gorbacsovval is. Bush leszögezte: Szaddam Husszein pénteken utolsó lehetőséget kapott azzal, hogy az Egyesült Államok újabb 24 órás ultimátumot adott a számára, amely nagyon világos pontokat tartalmazott. Sajnálkozását fejezte ki, hogy az ultimátum úgy telt le, hogy Bagdad nem mutatott hajlandóságot a Biztonsági Tanács 660. számú határozatának a teljesítésére. Sőt, az elnök szerint Husszein megkettőzte erőfeszítéseit annak érdekében, hogy teljesen elpusztítsa Kuvaitot és népét. Az NBC amerikai tévéhálózat magát megnevezni nem óhajtó Pentagon-illetékesre hivatkozva szintén azt közölte, hogy a szárazföldi egységek jóformán iraki ellenállás nélkül foglaltak el egyes állásokat iraki területen. Ugyanez, az illetékes tudni vélte, hogy a szövetséges erók egy másik része a szaúdi Khafdzsi városból indult el a kuvaiti főváros irányába és útközben nagyszámú iraki hadifoglyot ejtettek. Szaúd-Arábiából tudósító újságírók beszámoltak arról, hogy az Irakellenes koalíció alakulatainak sikerült elfoglalni a stratégiai fontosságú Fajlaka szigetet, amelyről ellenőrizhetik a kuvaiti fővárost és megsemmisíthetik az ottani ellenséges tankokat. A KUNA kuvaiti hírügynökség a szárazföldi csata első óráiban azt jelentette, hogy már több ezer iraki katona adta meg magát, s az értesülést a szövetségesek Rijadban székelő katonai stábjától szerezte. BAGDAD MÉG MINDIG HISZ A GYŐZELEMBEN Irak tegnap bejelentette, hogy elhárította a szövetségesek szárazföldi offenzíváját, amely kísérletet tett az irakiak Kuvaitból való kiszorítására. Az iraki vezérkar azt állította, hogy visszaverték a támadást és teljesen ellenőrzik a helyzetet. A szárazföldi offenzíva megkezdését egyébként maga Szaddam Husszein elnök jelentette be az iraki néphez intézett tízperces rádióbeszédében. Határozott ellenállásra szólított fel és ismét kinyilvánította, rendületlenül hisz az iraki nép győzelmében. Husszein rámutatott arra, hogy a szövetségesek annak ellenére indították el a támadást, hogy Irak elfogadta a konfliktus rendezését célzó szovjet javaslatot és a támadás olyan időpontban kezdődött, amikor a javaslatról tárgyalt a Biztonsági Tanács. SZOVJET SAJNÁLKOZÁS A Szovjetunió tegnap sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a nyugati szövetségesek úgy indították meg a szárazföldi támadást, hogy nem adtak hosszabb időt a diplomáciai erőfeszítésekre. Vitalij Csurkin külügyi szóvivő kijelentette: az Irakkal közvetlenül az akciók elindítása előtt kialkudott szovjet béketerv megnyitotta volna az utat a rendezéshez. Csurkin szerint ebben az esetben túltengett a katonai megoldásra való hajlam. A szovjet kormány vasárnap défután szintén hasonló értelemben sajnálkozását fejezte ki. Moszkva azonban még most is úgy véli, hogy a lehetőséget még nem szalasztották el teljesen, s ezért a Biztonsági Tanácsot újabb haladéktalan konzultációkra hívta fel az előállt helyzetről. A szovjet kormány úgy véli, hogy nem volt nagy eltérés Irak javaslatai és más államok indítványai kőzett, s ezeket egy-két napon belül összhangba lehetett volna hozni. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy. Gorbacsov szóvivője, Ignatyenko egy nappal korábban kijelentette: a Szovjetunió nem ítélné el, ha a szövetségesek megindítanák a szárazföldi offenzívát. „Inkább amiatt sajnálkozhatunk, hogy a világ nem volt képes békés eszközökkel rendezni ezt a konfliktust - fűzte hozzá Ignatyenko. Jazov szovjet honvédelmi miniszter még az offenzíva megkezdése előtt úgy nyilatkozott, hogy a Perzsaöbölben az Egyesült Államok túllépi a Biztonsági Tanácstól kapott mandátum kereteit. Bírálta Washingtont amiatt is, hogy az amerikai bombák nagyszámú polgári áldozatot szednek és történelmi nevezetességeket döntenek romba. Jazov megerősítette azt is, hogy a Szovjetunió déli részén lévő szovjet egységeket annak ellenére nem helyezték teljes harci készültségbe, hogy ez a terület mindössze 200 km-re van Iraktól. JERUZSÁLEMBŐL NYILATKOZIK ERDENjRÜNWALD MIHÁLY BAJ VAN, HA HUSSZEIN ALLAHHOZ FOHÁSZKODIK Tegnap közvetlenül lapzárta előtt felhívtuk Jeruzsálemben Erdei-Grünwatd Mihályt, az izraeli rádió magyar adásának vezetőjét, akitől a szigorú hírzárlat ellenére érdekes információkat kaptunk a szárazföldi offenzíváról és annak kilátásairól. • Lehet-e Jeruzsálemben többet tudni á szárazföldi csata állásáról? - A hírstop miatt az itteni tudósítók is a helyi rádiók adásaiból merítik értesüléseiket. Egy biztos: arab és izraeli katonai körökben ezúttal sokkal óvatosabbak, s felteszik a kérdést, lehet-e már az első napon örülni a szárazföldi sikereknek, az 50 km-es előrenyomulásnak. A légiháború első napjának eufórikus hangulata is azt sugallta: már padlón hever az ellenség, holott még egy hónap után sem adta meg magát. Most fokozott az óvatosság, s azt mondják, ne feledjük, hogy az első vonalba az ún. ágyútöltelékeket, a gyengébben felszerelt egységeket küldték, s ezeken könnyű volt átjutni. A második vonalban lévő elit alakulatok, tehát a köztársasági gárda feltörése már nehezebb dió lesz, mert sokkal jobb a fegyverzetük. Komoly ellenállás várható, mivel az iraki hadsereg védekező típusú, s nem sok ország katonasága bírta volna ennyi időn át a bombázásokat. Irak az Irán elleni nyolcéves háborúban megtanult védekezni. ^ • Hogyan értékelik Husszein reggeli harcias rádióbeszédét? - Ez hisztérikus nyilatkozat volt, amelyben minden bajért Izraelt vádolta, s azzal fenyegetőzött, hogy most már beveti a csodafegyvert. Napközben az elnök lehiggadt, s az esti órákban már úgy fohászkodott, hogy majd Allah megsegíti Irakot. Arab szakértők a múltba visszakanyarodva felidézték, hogy annakidején kezdetben Nasszer is mindenkit erélyesen megleckéztetett, s ha Allahot emlegette, akkor már baj volt. Egyébként tegnap egész nap folyamatosan ülésezett az iraki forradalmi vezetőség, s úgy tudni, többször is szóba került a nem hagyományos, tehát a vegyi fegyver bevetésének kérdése. A légi akciók során e fegyverek raktárait megsemmisítették, de azt nem tudni, hogy mi is van a fronton tartózkodó katonáknál. • Meddig húzódhat el a Kuvait felszabadításáért vívott háború mostani, végsőnek mondott szakasza? - Rijadban amerikai katonai szakértők legfeljebb két hétről, vagy ennél is jóval rövidebb időről beszélnek, hogy ennyi alatt összeomolhat az iraki szárazföldi hadsereg. Mindenesetre általános vélemény szerint ez a szakasz nem tart majd annyi ideig, mint a légiháború. • Részt vett-e az iraki csúcsvezetés tanácskozásán Tarik Aziz külügyminiszter, aki a hétvégén már elutazott Moszkvából? -A külügyminiszter valóban elutazott a Szovjet fővárosból, de Bagdadban bizonyosan nincs, mivel Teheránból nem utazhatott tovább, ugyanis senki sem tudta volna garantálni gépének biztonságát. Itt folynak a találgatások, hogy vajon hova tűnt Aziz. Túlsúlyban vannak azok a vélemények, hogy esetleg ő lehet Irakban a jövő embere, hiszen jóformán a kormány egyetlen tagja, aki járta a világot, s jól beszél idegen nyelveket. • Izraelben nem érzik-e úgy, hogy az ország kimaradt valamiből, mivel a Samir-kormány mindvégig távol tartotta országát a konfliktusban való részvételtől? - Izraelben az elmúlt harminckilenc nap alatt harminchét iraki Scud-rakéta csapódott be, számos halálos és sebesült áldozatot követelve. A lakosság közérzetét rontotta, hogy Izrael nem válaszolt ezekre a támadásokra. Sokan úgy vélik viszont, bölcsebb dolog volt, hogy ebben a kérdésben Amerikára hallgatták, s hagyták, hogy a szövetségesek végezzék el mindazt, amit végre kellett hajtani Izrael egyébként biztosra vette, hogy számára a diplomáciai megoldás nem lenne megoldás, mert ez esetben Irak hadserege fennmaradna és továbbra is fenyegetné az országot. S hogy a tankcsata bekövetkezte valószínű, szombaton abból is sejtették már, hogy Irak öt perccel az ultimátum lejárta előtt egy újabb rakéta kilövésével válaszolt Izraelnek. (p. vonyik) JÉGTÖRŐ?