Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám, hétfő

« SLÁNSKÝ ÖZVEGYE EMLÉKEZIK És Slánská engedelmesen Slánský elvtársnak szólítja férjét, Slánský pedig elvtársnőként magázza a feleségét a munkahelyen. (5. oldal) FÜG GE TLEN N APILAP PÓLÓBOTRÁNY AZ ÖRÖKRANGADÓN A kassai Kramár, kipontozódása után visszatért a medencébe, amiért a bírók - a szabályok szerint 'négyméterest ítéltek a pozsonyiaknak. (6. oldal) Hétfő, 1991. február 25. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 47. szám KÖZGYŰLÉS KASSÁN A KONSTRUKTÍV ELLENZÉK X SZEREPÉBEN TOVÁBBRA IS POLITIKAI MOZGALOM MARAD AZ EGYÜTTÉLÉS (Munkatársunktól) - Kassán tartotta meg harmadik országos közgyűlését az Együttélés Politikai Mozgalom. A több mint 400 küldött értékelte az elmúlt időszakot és fontos döntéseket hozott további munkájukät illetően. A tanácskozáson részt vett Sidó Zoltán, a Csemadok Országos Választmányának elnöke, Pukkai László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Lipcsey Gyula, a Politikai Foglyok és Deportáltak Szövetségének elnöke, Martin Litomický, a Cseh Liberális Demokrata Párt képviselője, Varga György, Magyarország prágái nagykövete, Boros Jenő, pozsonyi főkonzulja. Jelen volt az MDF képviseletében Horváth Balázs alelnök, tárca nélküli miniszter, Csurka István országgyűlési képviselő, továbbá a FIDESZ, a Magyar Kereszténydemokrata Párt képviselői, Hubert Kozlovski, a Lengyel Nemzeti Demokrata Párt politikai bizottságának tagja, a magyar minisztertanács kisebbségekkel foglalkozó hivatalának küldöttsége, Bjorn Cato Funnemárk, a norvégiai helsinki bizottság főtitkára és számos más vendég. Duray Miklós elnöki beszámolójában részletesen elemezte a mozgalom megtett útját megalakulásától napjainkig. Legjelentősebb eredményként a parlamenti és helyhatósági választásokban való helytállást tartotta. Érintette az MKDM és az Együttélés közti nézeteltéréseket, hangsúlyozta, hogy a koalíciós szerződés hátrányos volt mozgalmuk számára, nem felelt meg a valóságos erőviszonyoknak, de az ügy érdekében vállalták az együttműködést. Sajnálattal nyugtázta, hogy az MKDM legutóbbi közgyűlésén a kölcsönös együttműködést ellenző szárny jutott hatalomra. Ennek ellenére a Szövetségi Gyűlésben a két mozgalom képviselői között jó az összhang, a szlovák parlamentben már nagyobb a széthúzás. A parlamenti munkát elemezve hiányolta a képviselők egységes, összehangolt fellépését. Rámutatott, hogy nem alakult ki megfelelő kapcsolat a mozgalom és a képviselők között. Bírálta, hogy a nyelvtörvény vitájában az SZNT-képviselők nem léptek fel egységesen és saját lelkiismeretük szerint döntöttek. Szólt a mozgalom nemzetközi kapcsolatairól, hangsúlyozva, hogy a magyarországi pártokon kívül kapcsolataik vannak többek között Ausztriával ós Jugoszláviával. Fontos, hogy a magyarországi pártok ,,ne tekintsék a kisebbségek politikai életét saját politikai ellentétjeik külföldi harcterének" - emelte kí. A hogyan tovább kérdésre választ keresve megjegyezte, hogy a mozgalom igyekszik továbbra is a konstruktív ellenzék platformján politizálni. Csak értékteremtő kompromisszumokat szabad (Folytatás a 2. oldalon) BEFEJEZŐDÖTT A NYEE KÖZGYŰLÉSE NÉPSZAVAZÁST SZLOVÁKIÁRÓL? FOLYTATÓDIK A DIFFERENCIÁLÓDÁS (Munkatársainktól) - Tegnap az esti órákban fejeződött be a Nyilvánosság az Erőszak Ellen kétnapos köztársasági közgyűlés, melyen a 365 küldött mellett részt vett vendég, illetve 80 akreditáit újságíró is. A meghívott vendégek között szerepelt a közgyűlésen A. Nagy László, az SZNT alelnöke és Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke, illetve az FMK további parlamenti képviselői is. A szervezési kérdések Hosszas vitája után Marcel Stryko számolt be a NYEE szlovák tanácsának tevékenységéről, majd Vladimír Meőiar a társadalom állapotáról és fejlődésének távlatairól. A szlovák kormányfő elmondta, a NYEE szuverén államként kívánja építeni Szlovákiát, utalva az államjogi rendezéssel kapcsolatos szélsőséges nézetekre, kifejtette azon véleményét is, hogy népszavazás útján kellene eldönteni, Szlovákia tagja marad-e a föderációnak. A mozgalmat is bírálva, beszélt az erősödő pozsonyi centralizmusról, a bürokratikus apparátus bővüléséről, s részletesen elemezte Szlovákia külpolitikai helyzetét, illetve egyes gazdasági kérdéseket. Fedor Gál, a NYEE Szlovákiai Tanácsának elnöke viszont a mozgalom egyes vezető képviselőit bírálta, s egyben attól óvta a mozgalmat, hogy túlhangsúlyozza nemzeti jellegét. Veszélyes törekvésként említette, hogy egyesek megkérdőjelezik a 89 novemberében megkezdett utat, illetve a mozgalom integritásának és egységének értelmét. A beszámolókat követő felszólalások főként a feddhetetlenségi vizs(Folytatás a 2. oldalon) FEDOR GÁL, A NYEE SZLOVÁKIAI TANÁCSÁNAK ELNÖKE NYILATKOZIK AZ ÚJ SZÓ MUNKATÁRSÁNAK NINCS SZAKADÁS • A NYEE-közgyűlés második napján az újságírók ugyan nem vehettek részt, a zárt ajtók mögül azonban kiszivárgott: kemény hatalmi harcok folytak a tárgyaláson. - A tanácskozáson nem történt semmi olyasmi, ami szakadáshoz vezetett volna. A NYEE továbbra is egységes mozgalom, ez pedig a legtermészetesebb, hogy néhány kérdésről a vélemények eltérőek. • Mečiar úr a NYEE jövőjéről az újságíróknak azt nyilatkozta: a mozgalom három irányzatra szakad majd... - Ez Vladimír Meőiar véleménye. Én ilyet a tanácskozás során nem tapasztaltam. G. A. DÚL AZ ÖBÖL-HÁBORÚ A SZÁRAZFÖLDÖN IS A 40. NAP HOZ MEGOLDÁST? A SZÖVETSÉGESEK CSEKÉLY ELLENÁLLÁSBA ÜTKÖZNEK Az Öböl-háború a 39. napon döntő fordulatot hozott: a szövetségesek Irak elleni légi akcióit követően a szárazföldi egységek is bekapcsolódtak a harcokba. Erre vasárnapra virradóan középeurópai idő szerint hajnali két óra tájban került sor, nem sokkal azután, hogy lejárt a Bagdadnak adott huszonnégy órás washingtoni ultimátum a Kuvaitból történő kivonulás bejelentésére, illetve megkezdésére. A Pentagon a szárazföldi hadművelet beindítását követően teljes hírzárlatot rendelt el, így csak meglehetősen szórványos, s nem egyszer ellentmondásos értesüléseket kaptunk a hírügynökségektől a szárazföldi offenzíva alakulásáról. Az amerikai és a velük szövetséges egységek tegnap hajnalban a légierő hathatós támogatásával áttönék az iraki védelmi vonalakat és a Reuter jelentése szerint mintegy 30 km-es mélységben iraki területre hatoltak be. A jelentések beszámoltak arról, hogy brit, francia és' más szövetséges alakulatok nyugat felől, a szaúdi-iraki határ térségéből hatoltak be Kuvaitba. Washington szerint óramű-pontossággal halad a hadművelet, Irak viszont azt közölte, hogy a szövetségesek súlyos veszteségeket szemelek, hozzáfűzve, hogy az ellenfél katonái „úgy halnak meg, mint a legyek". Norman Schwarzkopf tábornok, a térségben lévő egységek főparancsnoka az első nap fejleményeit optimistán értékelte, mivel szerinte az Irákellenes koalíció szárazföldi támadása rendkívül sikeresen kezdődött és mindössze 10 óra leforgása alatt elérték az egész napra kitűzött célt. Megerősítette, hogy a szövetségesek a mintegy fél milliós iraki megszálló hadsereg részéről nagyon gyenge ellenállásba ütköztek, mintegy 5500iraki katonát ejtettek foglyul, ugyanakkor a szövetségesek veszteségei nem számottevőek. A tábornok cáfolta, hogy Irak tegnap vegyi fegyvereket vetett volna be. Ez a nyilatkozat volt a legtöbb konkrétumot tartalmazó állásfoglalás, miután az amerikai hadügyminisztérium magát megnevezni nem óhajtó illetékese közölte, hogy a következő 24-48 órában közelebbi tájékoztatással nem szolgálnak az offenzíva menetéről, hogy ezzel se könynyítsék meg Irak dolgát a döntéshozatalnál az esetleges ellentámadásról, illetve végső eszközként a vegyi fegyverek bevetéséről. KUVAIT FELSZABADÍTÁSÁNAK VÉGSŐ SZAKASZA „Kuvait felszabadítása" végső szakaszához érkezett, jelentette be tegnap fehérházi sajtóértekezletén George Bush amerikai elnök, azt követően, hogy közölte a Bagdad-ellenes koalíció tagjaival tör(Folytatás a 2. oldalon) VALAS CSEH MÓDRA ELÉRTE CÉLJÁT A POLGÁRI FÓRUM RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE (Munkatársunktól) - Tizennégy hónapig tartó együttélés közös örömei, gondjai, leplezett és nyílt vívódásai után szombaton Prágában kézfogással, közös határozattal elváltak egymástól a Polgári Fórumban kialakult két irányzat kővetői. Václav Klaus hívei arra a meggyőződésre jutottak, hogy pártba tömörülve jobban szolgálhatják a PF alapvető célkitűzéseinek valóra váltását, a Pavel Rychetský és Jirí Dienstbier nevével fémjelzett, gyakran liberálisnak nevezett irányzat követői továbbra is a kötetlenebb, szélesebb politikai spektrumot képviselő mozgalom kereteiben látják a járható utat. A két irányzat válási szándéka nyílt titok volt, s a közvélemény az utóbbi hetekben fokozódó érdeklődéssel várta, mikor és miként teszik a pontot a befagyott viszony végére. A szenzációra vágyakozóknak csalódniuk kellett. A két fél a látványosnak ígérkező válóper, azaz a február 23-ra összehívott rendkívüli PF-közgyűlés előtti este - vagy éjszaka? - megegyeztek a válás kimondásának feltételeiben. A PF köztársasági tanácsában a felek eldöntötték, milyen megoldást terjesztenek a rendkívüli közgyűlés elé. A rendkívüli közgyűlés 170 küldöttjéhez először Václav Klaus intézett beszédet. Áttekintette a PF-ben a januári közgyűlés után kialakult helyzetet. Rámutatott, hogy a PFben nem mindenki vetette magát alá a közgyűlés, illetve a köztársasági tanács határozatainak. Ebben, véleménye szerint, nagy szerepe volt a PF központi apparátusának, de a hírközlő szerveknek, különösen a Csehszlovák Sajtóirodának és a televíziónak, amelyekben a vezető posztokon a PF határozataival szembenálló személyek állnak. Mindez megbénította a PF akcióképességét, ami a jelenlegi belpolitikai helyzetben veszélyes tényezővé válhatott volna, gátolta volna a gazdasági reformot, sőt a politikai zűrzavar még az ország felosztását is előidézhette volna. A PF-n belüli szemléletbeli parttalanság, a minimális egység hiánya megbénította a köztársasági tanács munkáját is. Ezek a körülmények érlelték meg a döntést. A PF-n belüli két politikai csoportosulás önálló útra lép, egyik sem tartja meg a Polgári Fórum nevet, mert azt a két irányzat 5-5 képviselőjéből álló koordinációs bizottság viselheti csupán. Václav Klaus kifejezte reményét, hogy a jövőben a két irányzat egy nézeten lesz az államjogi elrendezés, a gazdasági reform és a külpolitika fő kérdéseiben. A PF-központ vagyonát fele-fele arányban osztják meg, helyi és járási szinten a vagyonról a közgyűlések döntenek. A PF koordinációs bizottságának létrejöttéig e szerv teendőit az eddigi köztársasági tanács látja el. Pavel Rychetský beszédében rámutatott, hogy a nézetkülönbségek a PF-ben személyeskedésekké, rágalmazássá fajultak akkor, amikor az ország előtt nehéz idők állnak. A politikai élet is ellentmondásos. (Folytatás a 3. oldalon) r~)ögtön bevezetőül tisztázni szeretném a tényállást: H 1948-ban, a február 25-ei kommunista puccs időpontjában alig másfél éves voltam, úgyhogy semmilyen vonatkozásban nincsenek korábbi, úgymond „kötelező" emlékeim. Azt viszont a leghitelesebb tanútól: az édesanyámtól tudom, hogy például a kitelepítésre ötven kilós pakkal várakozó családunkat nem a Gottwald-kiikk JÉGTÖRŐ? nemzetiségekkel szembeni jóindulata, hanem már korábban, a véletlen mentette meg a kitelepítéstől. Történt ugyanis, hogy a pozsonyi magyarokat jobbik esetben ,,csak" a Duna túloldalán fekvő Ligetfaluba, szerencsétlenebb helyzetben a határon túlra vagy a szudéta vidékre telepítő komisszárok első (a kitelepítési parancsot kézbesítő) őrse megtalálta; a rendelkezést végrehajtani hivatott csoportja viszont nem lelte meg a hegyoldal hatalmas akácfáitól árnyékolt családi házunkat... Említem mindezt azért, mert iiy módon még csak a szülőházam meghagyásáén sem tudok hálás lenni annak a rendszernek, amely a hatalom megkaparintása után Jáchymovba, a prágai Pankrácba vagy éppenséggel Lipótvárra küldte az embereket; amely meghirdette az emlékezetes B-akciót, amely hadat üzent az egyházaknak ós mondvacsinált pereket konstruált; amely tízezreket - közöttük a (szülő) földüket tisztelő dél-keletszlovákiai magyarokat is - szerencsétlenné téve, végrehajtotta az erőszakos kollektivizációt; a szocializmus és a kommunizmus zengzetes frázisait pufogtatva sárba tiporta az emberi jogokat - és még a hatvanas-hetvenes évek fordulóján is a kisebbségi kérdést a többség megelégedésére akarta rendezni, miközben - egyéb csúfságok között - ebek harmincadjára juttatta az országot. S

oroljam tovább az évtizedeken át jégtörőnek magasztalt februári események módszeresen ránk oktrojált tragikus következményeit? Talán nem is ártana, hiszen az iskolában minderről vajmi keveset tanultunk, viszont a kommunista rendszer páratlan sikereiről annál többet papoltak nekünk. Sőt! Még a gyermekeinknek is. És ahogy én az anyáméktól tudtam meg az elhallgatott igazságokat, úgy - sajnos - már nekem is volt mesélnivalóm a fiamnak. Például az, hogy 1963-ban jeles érettségivel, ám hivatalnokcsalád gyermekeként nem ve(he)ttek föl az egyetemre, így a hatvanas évek derekán már újdondász tollforgató voltam épp itt az Új Szóban, ahonnan 1968 augusztusát követően úgy penderítettek ki, hogy itt több mint két évtizeden át a nevemet sem szabadott leírni... Vagy azt, hogy a Prágai Tavaszt követő „tisztítótűz" pusztán a párt sorain belül (Folytatás a 2. oldalon)