Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 21. ÚJ SZÓ. SPORT-EXTRA 8 ÁLLÓHELYEK NÉLKÜL Egy olyan korszakban, amikor a televízió a világ minden tájáról házhoz viszi a mérkőzéseket, olyan stadionok építése, amelyek­nek befogadóképessége hat számjegyű, már nem kifizetődő. Most nem a férőhelyek száma, hanem a néző kényelme a fő szempont. A "FIFA figyelme is eb­be az irányba fordul, így az 1998. évi világbajnokság szervezőinek már csak két, 60-80 ezres stadiont kell prezentálniuk, mert elfogad­nak majd 30-40 ezer férőhelyes stadionokat is. Agyő, 100-200 ez­res Maracana, Nou Camp, Azték és még vagy tíznél több hasonló stadion! A kisebb stadionokban csökken a futball fenntartási költsége is, hi­• szen. a pálya (a földterület) egyre drágább, a többfunkciós létesít­mények viszont racionális megol­dást jelentenek. Nem utolsósorban — ami a játékosok és a szurkolók számára ugyanolyan fontos — más az atmoszféra egy kisebb, de telt stadionban, mint egy óriási arénában, melyben sok az üres hely. A mai zaklatott világban — gondoljunk csak a brüsszeli Hey­sel-stadionban történt tragédiára — az állóhelyek szinte csábítják a huligánokat, a különböző szélső­séges csoportokat a rendzavarás­ra. Sokan nem is a mérkőzések látványáért mennek a pályára, ha­nem a botrányok, az összetűzések provokálásáért, hiszen a tömeg­ben jól el lehet vegyülni. Ezért is határozta el a nemzetközi szövet­ség, hogy 1992-től a vb-selejtező mérkőzésekre már csak olyan stadionokban kerülhet sor, ame­lyekben kizárólag számozott ülő­helyek vannak. Azonkívül az év­század végéig fokozatosan meg kell szüntetni az állóhelyeket a bajnoki vagy az UEFA-díjmérkő­zésekre szolgáló pályákon. így az 1994-1995. évi szezonban Nagy-Britanniában már nem is lehet állóhely az első, sőt még a másodosztályú csapatok stadion­jában sem. (Skóciában ez egye­lőre csak az első osztályra vonat­kozik.) Ezeknek az intézkedéseknek komoly következményei lesznek az európai kluboknál. De honnan teremtik elő az ehhez szükséges pénzt? Egyrészt meg kell szerez­niük a kellő összeget a felújításra, vagy pedig a régi stadionok he­lyett az újak építésére. Az a lehe­tőség, hogy több klub használjon egy stadiont, eddig még nem volt divat a riválisok között, pedig most mér ez is egy lehetséges megoldást jelentene. Nemrégiben Birminghamben az Angol Liga kiállítást szervezett er­ről a témáról, hogy a kluboknak segítséget nyújtson. Ezen a ren­dezvényen a tervezőtől az építé­szig mindenki azon fáradozott, hogy megtalálja a legjobb meg­oldást, és termékeit, szolgáltatá­sait felajánlja a stadionok építé­séhez. A látogatóknak, megfi­gyelőknek az volt a benyomá­suk, hogy a profi futball érti az idők szavát és kész arra, hogy a nézők biztonságát és kényel­mét garantálja. A labdarúgás bizonyára milliók legkedveltebb szórakozása lesz az új évezredben is. De alkalmazkod­ni kell a megváltozott körülmé­nyekhez, s a futballnak is ilyen irányban kell gondolkodnia, mert különben a szövetségnek, a klu­boknak már nem „csak" büntetést kell fizetniük (lásd legutóbb a Spartára és a Duklára kirótt né­hány ezer svájci frankot), hanem nemzetkőzi találkozókra egyáltalán sor sem kerülhet. A feladat bár­mennyire is nehőz — hiszen, ha valahol, hát itthon igazán nincs pénz —, mindenki tudja: a FIFA és az UEFA nem viccel... <L) PASZTERKÓ LÁSZLÓ az ifjúságiaknál há­rom országos bajnoki címet szerzett, a felnőt­teknél pedig „csak" egyet. Többel is dicseked­hetnel Hogy ez miért nem sikerült, az az aláb­biakból kiderül! Az érsekújvári ökölvívó jópár­szor szerepelt a válogatottban, pedig — az előírások szerint — a címeres mezben nem léphetett szorítóba. Egyszerűen azért, mert magyar állampolgár. De amikor minden kötél szakadt, akkor meghívták őt, az attraktív kül­földi utak előtt viszont a paragrafusokra hivat­koztak a szövetség tagjai — és más utazott. Érsekújváron, Galántán és Komáromban nye­rőember volt... BOMBARIADÓ MIATT ELMARADNAK A PROFI ÖKÖLVÍVÓ-MÉRKŐZÉSEK .MIÉRT VAGYOK FEKETELISTÁN? 1 BESZÉLGETÉS PASZTERKÓ LÁSZLÓ SZUPERNEHÉZSÚLYÚ BOKSZOLÓVAL • A helyzet azonban változott! Miért? — Éltem, haltam a bokszért, de az utóbbi időben rájöttem; nincs ér­telme az egésznek. Sorra vesztet­tem a megnyert meccseket, úgy, hogy jóformán komolyabb pofont sem kaptam. Túrócszentmártonban betelt a pohár! Zsinórban negyed­szer megverettek, és ez már elvisel­hetetlen. Gondoltam, odapörkölök az egyik dilettáns pontozónak, ám nem akartam így búcsúzni... Meg aztán az utóbbi időben a profi ring felé kacsintgatok! • Ezek szerint még folytatod? — Bajnoki meccsen már nem bokszolok. Velem ne szórakozza­nak a pontozók! Nem vagyok mai gyerek, akivel könnyen kiszúrhat­nak, mindennek van határa. Először, másodszor, harmadszor még elviseltem az igazságtalansá­got, de a sorozatos „tévedéseket" már nem csípem. • Tehát: elég volt! — Igen. naponta kétszer trénin­geztem, mint egy őrült, aztán jött a várva-várt meccs, és három ko­molytalan pontozó viccet űzött az egészből, a gyengébb ellenfélre voksolt. Ilyenkor rendszerint nyol­cig számoltam, hogy egy kicsit le­higgadjak. Ellenben egyesek nyol­cig sem tudnak számolni... • Bosszant, hogy bokszoló let­tél? — Néha igen. Sok sikerélmény­ben volt már részem a szorítóban, ám a kudarcokra — sajnos — job­ban emlékszem. Főleg most, ami­kor —*ki tudja miért?! — nem en­gednek nyerni. • Pár éve még azt mondtad: csak a szépre emlékezel. • A hátrányos megkülönbözte­tés ellenére külföldön Is megáll­tad a helyedet... — Három évvel ezelőtt nagyon — De régen volt, talán igaz sem volt? Amikor Moston országos baj­nok lettem, nem hittem volna, hogy a közeljövőben annyi balsiker ér. • Pedig az ob-arany után válo­gatott lettél... — Amikor kellettem, akkor az elvtársak meghívtak, s nem számí­tott, hogy magyar állampolgár va­gyok. A komoly tornákra az illeték­esek kedvencei mentek. ment a boksz, az észak-koreai nemzetközi viadalon egészen a döntőig jutottam, ahol a világbaj­nok Martinez volt az ellenfelem. A közönség győztesként ünnepelt, a bíráknál azonban 3:2-re kikap­tam. Ekkor, ha nyerek, talán min­den másként alakul. Egy emberen múlott minden... • Sokszor emlegeted: volt egy hibás döntésed! — Igen... Sajnos, nem hallgattam Papp Lacira, aki tíz évvel ezelőtt hí­vott Pestre, csak én nem mentem. • Megbántad? —> De mennyire! Ezen már kár si­ránkozni... • És a profi ring? — A kezdeti sikereket követően többnyire — s ezt nem csak én ál­lítom — a jogtalan vereségekben volt részem. Jóbarátaim is azt java­solták: komoly meccseken bizo­nyítsak. Mégpedig a profik között, ahol nem babra megy a játék. • Ha Jói tudom, a közelmúlt­ban Ausztriában is bunyóztál egy­két bemutató mérkőzésen... — Ezeket az összecsapásokat csak amolyan felkészülésnek szán­tam a február 24-i prágai első hiva­talos profi találkozómra. • Akkor vasárnap bizo­nyíthatsz. Ki lesz az ellenfeled? — Az öt évvel fiatalabb Milan Picka lett volna, ha le nem fújják az egész akciót. A prágai Lucernában ugyanis bombariadó miatt elmarad a három profi ökölvívó-mérkőzés. Hiába, nincs szerencsém... Pedig már egy hónapja keményen készü­lök. Ki tudja, mikorra tűzik ki az új időpontot? A rendezó'k azt ígérték, a közeljövőben megtartják a „bulit". • Igaz-e, hogy két évvel ezelőtt már öklöztél a hivatásos szorító­ban? — Bevallom: igen! De erről nem sokan tudtak, ugyanis maszek ala­pon rtient az egész. Egy finn bíró meghívott Jano Franekkal együtt Helsinkibe, a Sportjátékokra. Min­dent ő fizetett, autót is adott, sőt a repülőjegyet is a finn úr fizette. Mindkettőnk összecsapása döntet­lenül végzó'dött. Ha kitudódik a stikli, nagy balhé lett volna a szö­vetségben... • A bírókról már bőven volt szó. Éppen miattuk egyszer eltil­tottak... — Hat évvel ezelőtt Romén Tibor háromszor jogtalanul is megintett, s leléptetett. Egypárszor körbeker­gettem őt a ringben. Mondanom sem kell, hogy mennyire tetszett ez a komáromi közönségnek. Három meccsen nem bokszolhattam! • Harmincegy éves vagy. Mik a terveid? — Egy-két koronát összebok­szolni... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ „A VILÁG ELSŐSZÁMÚ TENISZEZŐJE AKAROK LENNI" IVANISEVICS, A FERGETEGES Csehszlovákia a Davis Kupa negyeddöntőjében Jugoszlávia legjobbjaival találkozik. Az ellenfél az alsó' fordulóban meglepetésre magabiztosan ver­te a svédeket. A rendkívüli játéktudású Goranok, Prpics és Ivanisevics nem kímélték a nemrégiben meg világelső Edberget sem. Kettejük közül is ki­magaslik a 19 éves Goran Ivanisevics, aki a tavalyi év végi ATP-ranglistán az előkelő kilencedik helyre tornázta feí magát. A teniszcsaládban született spliti fiú az édesapa irá­nyításával kezdett játszani, s korosztálya hazai, vala­mint külföldi versenyein szinte egycsapásra híres (és hírhedt) lett — olasz mentalitása viharos tempera­mentuma nem mindig talált megértésre a versenyren­dezó'k, játékvezetők körében, így ő a szó valódi értel­mében kiérdemelte a „fenegyerek" minősítést, hiszen alig tizenévesen már azzal „büszkélkedhetett", hogy sportszerűtlen magatartása miatt leléptették a serdülő korosztály Európa-bajnokságán. A nehezen kezelhe­tő sztárjelölt azonban egyre előrébb tornázta magát a ranglétrán, s látszott: érdemes nyesegetni a rossz haj­tásokat, s egyengetni a csúcs felé vezető utat Nos, e célok érdekében az afja, Srdjan Ivanisevics (egyéb­ként a Jugoszláv Teniszszövetség technikai bizottsá­gának elnöke) még a tetőt is eladta a feje fölül—a há­zat értékesítve olcsóbb lakásba költözött a család, és a kapott pénzt a fiú menedzselésére, versenyeztetésé­re'ford'rtották. A befektetés nem volt rossz üzlet A balkezes fiatal­ember 1989-ben, élete első profi versenyén, a Grand Slam-sorozatba tartozó ausztrál nyílt bajnokságon zöldfülűként a legjobb nyolc közé jutott, s az akkori 900. helyről az azóta eltelt röpke két év alatt az ATP-vi­lágranglista 9. helyére tört előre. Mikor kezdett teniszezni? „Hót éves lehettem, amikor apám először ütögetett velem Splitben, a lakásunkhoz közeli teniszpályán. Három esztendőn át kóstolgattam a játékot, s lassan megszerettem. TE éves koromban indultam először versenyen, azt mondták, ügyes vagyok, jó a labdaér­zékem s a többi már gyorsan jött, szinte magától." Melyiket tartja eddigi legértékesebb győzelmé­nek? „Talán a wimbledoni elődöntőt, vagy Stuttgartban a Mercedes Kupa megnyerését, amikor 1 millió dollár volt a pénzdíj, s pályafutásom első nagy Grand Prix­versenyén lettem első'." Mikor gondolt először arra, hogy egyszer a világ legjobbja lehet? „Nos, amikor láttam, hogy megvalósulhat gyerek­kori álmom, mikor sikerült minél jobb eredményeket elérnem, mikor meggyőződtem arról, Becker sem le­győzhetetlen. Azóta ki is merem mondani: a világ első számú teniszezője akarok lenni." S mit kell tennie annak érdekében, hogy az is le­gyen? „Még szorgalmasabbnak, sokkal szorgalmasabb­nak kell lennem. Még többet, főleg következeteseb­ben kell gyakorolnom. Arra kell nevelnem magam, hogy nincs könnyű ellenfél, nincs könnyű mérkőzés. Egyetlen labdát, egyetlen pontot sem lehet a másik­nak odaajándékozni." Milyen felszerelést használ? „Heaf ütővel játszom, Diadora cipőben és ausztrál textíliában." Külön jelentőséget tulajdonít egy-egy Davis Ku­pa-mérkőzésnek? „Természetesen. A Davis Kupában az ember hazá­ja színeiben játszik, hazáját képviseli, ami rendkívüli érzés. Egészen más, mint amikor az ember Wimble­donban, vagy Párizsban, a Roland Garros-stadion­ban fut a labdák után. A Davis Kapában aratott sikerrel az egész ország sportkedvelőinek örömet szerez az ember." (só) CASIRAGHI AZ ÚJ SZTÁR A Juventus labdarúgóinak nem a legjobban si­került az elmúlt bajnoki év, csak a csalódást je­lentő' ötödik helyen végeztek. Volt is nagy jövés­menés a nyáron, még Dino Zoff edző is vehette a kalapját, helyére Luigi Maiferdit szerződtették. A klub vezetői nem sajnálták a pénzt a játékos­vásárlásra, így megszerezték többek közt Rober­to Baggiót a Fiorentinából és a német világbaj­nok Hásslert az FC Kölntől. Velük megerősödve a csapat célja: a bajnokság megnyerése, ami a világ legerősebb ligájában nem csekélység. A klub vezetői és szurkolói fó'leg a Baggio­Schillaci meg sem közelíti a Mondialén mutatott formáját. Maifredi mester jól látta, hogy Baggio sokkal jobban érzi magát a középpályán, és ezen a poszton nagyobb hasznára van csapatának. Ezek után került a csatársorba a 21 éves Pierlugi Casiraghi, aki az olasz szakemberek szerint szép jövő előtt áll. Mi is .láthattuk (a tévében) Bécsben az Austria ellen lőtt két bombagólját, amelyekkel szinte sokkolta a hazaiakat. Nagy érdeme volt az idegenben elért négygólos győzelemben. Pár nappal később szintén oroszlánrésze volt csapa­ta sikerében, amikor hazai pályán 4:2-re nyertek az Inter Miláno ellen. Ezen a találkozón egy góllal járult hozzá a győzelemhez és az újságírók sze­rint ő volt a mezőny legjobbja. Mint késó'bb ki­derült, a meccsen sérülten szerepelt és a hármas sípszó után, a fájdalomtól sírva hagyta el a játék­teret. Vállsérülése komolynak bizonyult, így nem kerülhette el az operációt. Casiraghi hívei aggód­va figyelték, a kényszerszünet milyen nyomokat hagy majd játékán. A csatár szerencséjére a visszatérés remekül sikerült. „Pigi" eló'ször január 6-án léphetett pályára, igaz csak mint cserejáté­kos az utolsó percekre, de sorsdöntő gólt lőtt. Az ő találatával győzték le az örök rivális, a Ma­radona vezette Napolit. Egy héttel később a „fer­detornyú" Pisa futballistái kaptak egy ötöst a to­rinói stadionban és a Casiraghi három góllal irat­kozott fel a góllövőlistára. A fiatal csatár nemcsak jó játékával hívja fel magára a figyelmet. Azt re­besgetik, nagyon sok hölgyszurkoló csak az ő kedvéért jár a „Juve" találkozóira. Pigi, a szépfiú lett a nők kedvence (pedig fél évvel ezelőtt az olasz szenyoriták csak Baggióról álmodoztak). A jelenlegi bajnokságban a „zebrák" a negye­dik helyen állnak. A futballt kedvelő olaszokat most fó'leg az a kérdés foglalkoztatja: mire lesz képes a Fiat cég bő támogatását élvező' gárda és Pierlugi Casiraghi beváltja-e a hozzá fűzött re­ményeket. (sz) Paszterkó László (jobbról) akció közben (Virág Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents