Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-21 / 44. szám, csütörtök
1991. FEBRUÁR 21. ÚJ SZÓ. SPORT-EXTRA 8 ÁLLÓHELYEK NÉLKÜL Egy olyan korszakban, amikor a televízió a világ minden tájáról házhoz viszi a mérkőzéseket, olyan stadionok építése, amelyeknek befogadóképessége hat számjegyű, már nem kifizetődő. Most nem a férőhelyek száma, hanem a néző kényelme a fő szempont. A "FIFA figyelme is ebbe az irányba fordul, így az 1998. évi világbajnokság szervezőinek már csak két, 60-80 ezres stadiont kell prezentálniuk, mert elfogadnak majd 30-40 ezer férőhelyes stadionokat is. Agyő, 100-200 ezres Maracana, Nou Camp, Azték és még vagy tíznél több hasonló stadion! A kisebb stadionokban csökken a futball fenntartási költsége is, hi• szen. a pálya (a földterület) egyre drágább, a többfunkciós létesítmények viszont racionális megoldást jelentenek. Nem utolsósorban — ami a játékosok és a szurkolók számára ugyanolyan fontos — más az atmoszféra egy kisebb, de telt stadionban, mint egy óriási arénában, melyben sok az üres hely. A mai zaklatott világban — gondoljunk csak a brüsszeli Heysel-stadionban történt tragédiára — az állóhelyek szinte csábítják a huligánokat, a különböző szélsőséges csoportokat a rendzavarásra. Sokan nem is a mérkőzések látványáért mennek a pályára, hanem a botrányok, az összetűzések provokálásáért, hiszen a tömegben jól el lehet vegyülni. Ezért is határozta el a nemzetközi szövetség, hogy 1992-től a vb-selejtező mérkőzésekre már csak olyan stadionokban kerülhet sor, amelyekben kizárólag számozott ülőhelyek vannak. Azonkívül az évszázad végéig fokozatosan meg kell szüntetni az állóhelyeket a bajnoki vagy az UEFA-díjmérkőzésekre szolgáló pályákon. így az 1994-1995. évi szezonban Nagy-Britanniában már nem is lehet állóhely az első, sőt még a másodosztályú csapatok stadionjában sem. (Skóciában ez egyelőre csak az első osztályra vonatkozik.) Ezeknek az intézkedéseknek komoly következményei lesznek az európai kluboknál. De honnan teremtik elő az ehhez szükséges pénzt? Egyrészt meg kell szerezniük a kellő összeget a felújításra, vagy pedig a régi stadionok helyett az újak építésére. Az a lehetőség, hogy több klub használjon egy stadiont, eddig még nem volt divat a riválisok között, pedig most mér ez is egy lehetséges megoldást jelentene. Nemrégiben Birminghamben az Angol Liga kiállítást szervezett erről a témáról, hogy a kluboknak segítséget nyújtson. Ezen a rendezvényen a tervezőtől az építészig mindenki azon fáradozott, hogy megtalálja a legjobb megoldást, és termékeit, szolgáltatásait felajánlja a stadionok építéséhez. A látogatóknak, megfigyelőknek az volt a benyomásuk, hogy a profi futball érti az idők szavát és kész arra, hogy a nézők biztonságát és kényelmét garantálja. A labdarúgás bizonyára milliók legkedveltebb szórakozása lesz az új évezredben is. De alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez, s a futballnak is ilyen irányban kell gondolkodnia, mert különben a szövetségnek, a kluboknak már nem „csak" büntetést kell fizetniük (lásd legutóbb a Spartára és a Duklára kirótt néhány ezer svájci frankot), hanem nemzetkőzi találkozókra egyáltalán sor sem kerülhet. A feladat bármennyire is nehőz — hiszen, ha valahol, hát itthon igazán nincs pénz —, mindenki tudja: a FIFA és az UEFA nem viccel... <L) PASZTERKÓ LÁSZLÓ az ifjúságiaknál három országos bajnoki címet szerzett, a felnőtteknél pedig „csak" egyet. Többel is dicsekedhetnel Hogy ez miért nem sikerült, az az alábbiakból kiderül! Az érsekújvári ökölvívó jópárszor szerepelt a válogatottban, pedig — az előírások szerint — a címeres mezben nem léphetett szorítóba. Egyszerűen azért, mert magyar állampolgár. De amikor minden kötél szakadt, akkor meghívták őt, az attraktív külföldi utak előtt viszont a paragrafusokra hivatkoztak a szövetség tagjai — és más utazott. Érsekújváron, Galántán és Komáromban nyerőember volt... BOMBARIADÓ MIATT ELMARADNAK A PROFI ÖKÖLVÍVÓ-MÉRKŐZÉSEK .MIÉRT VAGYOK FEKETELISTÁN? 1 BESZÉLGETÉS PASZTERKÓ LÁSZLÓ SZUPERNEHÉZSÚLYÚ BOKSZOLÓVAL • A helyzet azonban változott! Miért? — Éltem, haltam a bokszért, de az utóbbi időben rájöttem; nincs értelme az egésznek. Sorra vesztettem a megnyert meccseket, úgy, hogy jóformán komolyabb pofont sem kaptam. Túrócszentmártonban betelt a pohár! Zsinórban negyedszer megverettek, és ez már elviselhetetlen. Gondoltam, odapörkölök az egyik dilettáns pontozónak, ám nem akartam így búcsúzni... Meg aztán az utóbbi időben a profi ring felé kacsintgatok! • Ezek szerint még folytatod? — Bajnoki meccsen már nem bokszolok. Velem ne szórakozzanak a pontozók! Nem vagyok mai gyerek, akivel könnyen kiszúrhatnak, mindennek van határa. Először, másodszor, harmadszor még elviseltem az igazságtalanságot, de a sorozatos „tévedéseket" már nem csípem. • Tehát: elég volt! — Igen. naponta kétszer tréningeztem, mint egy őrült, aztán jött a várva-várt meccs, és három komolytalan pontozó viccet űzött az egészből, a gyengébb ellenfélre voksolt. Ilyenkor rendszerint nyolcig számoltam, hogy egy kicsit lehiggadjak. Ellenben egyesek nyolcig sem tudnak számolni... • Bosszant, hogy bokszoló lettél? — Néha igen. Sok sikerélményben volt már részem a szorítóban, ám a kudarcokra — sajnos — jobban emlékszem. Főleg most, amikor —*ki tudja miért?! — nem engednek nyerni. • Pár éve még azt mondtad: csak a szépre emlékezel. • A hátrányos megkülönböztetés ellenére külföldön Is megálltad a helyedet... — Három évvel ezelőtt nagyon — De régen volt, talán igaz sem volt? Amikor Moston országos bajnok lettem, nem hittem volna, hogy a közeljövőben annyi balsiker ér. • Pedig az ob-arany után válogatott lettél... — Amikor kellettem, akkor az elvtársak meghívtak, s nem számított, hogy magyar állampolgár vagyok. A komoly tornákra az illetékesek kedvencei mentek. ment a boksz, az észak-koreai nemzetközi viadalon egészen a döntőig jutottam, ahol a világbajnok Martinez volt az ellenfelem. A közönség győztesként ünnepelt, a bíráknál azonban 3:2-re kikaptam. Ekkor, ha nyerek, talán minden másként alakul. Egy emberen múlott minden... • Sokszor emlegeted: volt egy hibás döntésed! — Igen... Sajnos, nem hallgattam Papp Lacira, aki tíz évvel ezelőtt hívott Pestre, csak én nem mentem. • Megbántad? —> De mennyire! Ezen már kár siránkozni... • És a profi ring? — A kezdeti sikereket követően többnyire — s ezt nem csak én állítom — a jogtalan vereségekben volt részem. Jóbarátaim is azt javasolták: komoly meccseken bizonyítsak. Mégpedig a profik között, ahol nem babra megy a játék. • Ha Jói tudom, a közelmúltban Ausztriában is bunyóztál egykét bemutató mérkőzésen... — Ezeket az összecsapásokat csak amolyan felkészülésnek szántam a február 24-i prágai első hivatalos profi találkozómra. • Akkor vasárnap bizonyíthatsz. Ki lesz az ellenfeled? — Az öt évvel fiatalabb Milan Picka lett volna, ha le nem fújják az egész akciót. A prágai Lucernában ugyanis bombariadó miatt elmarad a három profi ökölvívó-mérkőzés. Hiába, nincs szerencsém... Pedig már egy hónapja keményen készülök. Ki tudja, mikorra tűzik ki az új időpontot? A rendezó'k azt ígérték, a közeljövőben megtartják a „bulit". • Igaz-e, hogy két évvel ezelőtt már öklöztél a hivatásos szorítóban? — Bevallom: igen! De erről nem sokan tudtak, ugyanis maszek alapon rtient az egész. Egy finn bíró meghívott Jano Franekkal együtt Helsinkibe, a Sportjátékokra. Mindent ő fizetett, autót is adott, sőt a repülőjegyet is a finn úr fizette. Mindkettőnk összecsapása döntetlenül végzó'dött. Ha kitudódik a stikli, nagy balhé lett volna a szövetségben... • A bírókról már bőven volt szó. Éppen miattuk egyszer eltiltottak... — Hat évvel ezelőtt Romén Tibor háromszor jogtalanul is megintett, s leléptetett. Egypárszor körbekergettem őt a ringben. Mondanom sem kell, hogy mennyire tetszett ez a komáromi közönségnek. Három meccsen nem bokszolhattam! • Harmincegy éves vagy. Mik a terveid? — Egy-két koronát összebokszolni... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ „A VILÁG ELSŐSZÁMÚ TENISZEZŐJE AKAROK LENNI" IVANISEVICS, A FERGETEGES Csehszlovákia a Davis Kupa negyeddöntőjében Jugoszlávia legjobbjaival találkozik. Az ellenfél az alsó' fordulóban meglepetésre magabiztosan verte a svédeket. A rendkívüli játéktudású Goranok, Prpics és Ivanisevics nem kímélték a nemrégiben meg világelső Edberget sem. Kettejük közül is kimagaslik a 19 éves Goran Ivanisevics, aki a tavalyi év végi ATP-ranglistán az előkelő kilencedik helyre tornázta feí magát. A teniszcsaládban született spliti fiú az édesapa irányításával kezdett játszani, s korosztálya hazai, valamint külföldi versenyein szinte egycsapásra híres (és hírhedt) lett — olasz mentalitása viharos temperamentuma nem mindig talált megértésre a versenyrendezó'k, játékvezetők körében, így ő a szó valódi értelmében kiérdemelte a „fenegyerek" minősítést, hiszen alig tizenévesen már azzal „büszkélkedhetett", hogy sportszerűtlen magatartása miatt leléptették a serdülő korosztály Európa-bajnokságán. A nehezen kezelhető sztárjelölt azonban egyre előrébb tornázta magát a ranglétrán, s látszott: érdemes nyesegetni a rossz hajtásokat, s egyengetni a csúcs felé vezető utat Nos, e célok érdekében az afja, Srdjan Ivanisevics (egyébként a Jugoszláv Teniszszövetség technikai bizottságának elnöke) még a tetőt is eladta a feje fölül—a házat értékesítve olcsóbb lakásba költözött a család, és a kapott pénzt a fiú menedzselésére, versenyeztetésére'ford'rtották. A befektetés nem volt rossz üzlet A balkezes fiatalember 1989-ben, élete első profi versenyén, a Grand Slam-sorozatba tartozó ausztrál nyílt bajnokságon zöldfülűként a legjobb nyolc közé jutott, s az akkori 900. helyről az azóta eltelt röpke két év alatt az ATP-világranglista 9. helyére tört előre. Mikor kezdett teniszezni? „Hót éves lehettem, amikor apám először ütögetett velem Splitben, a lakásunkhoz közeli teniszpályán. Három esztendőn át kóstolgattam a játékot, s lassan megszerettem. TE éves koromban indultam először versenyen, azt mondták, ügyes vagyok, jó a labdaérzékem s a többi már gyorsan jött, szinte magától." Melyiket tartja eddigi legértékesebb győzelmének? „Talán a wimbledoni elődöntőt, vagy Stuttgartban a Mercedes Kupa megnyerését, amikor 1 millió dollár volt a pénzdíj, s pályafutásom első nagy Grand Prixversenyén lettem első'." Mikor gondolt először arra, hogy egyszer a világ legjobbja lehet? „Nos, amikor láttam, hogy megvalósulhat gyerekkori álmom, mikor sikerült minél jobb eredményeket elérnem, mikor meggyőződtem arról, Becker sem legyőzhetetlen. Azóta ki is merem mondani: a világ első számú teniszezője akarok lenni." S mit kell tennie annak érdekében, hogy az is legyen? „Még szorgalmasabbnak, sokkal szorgalmasabbnak kell lennem. Még többet, főleg következetesebben kell gyakorolnom. Arra kell nevelnem magam, hogy nincs könnyű ellenfél, nincs könnyű mérkőzés. Egyetlen labdát, egyetlen pontot sem lehet a másiknak odaajándékozni." Milyen felszerelést használ? „Heaf ütővel játszom, Diadora cipőben és ausztrál textíliában." Külön jelentőséget tulajdonít egy-egy Davis Kupa-mérkőzésnek? „Természetesen. A Davis Kupában az ember hazája színeiben játszik, hazáját képviseli, ami rendkívüli érzés. Egészen más, mint amikor az ember Wimbledonban, vagy Párizsban, a Roland Garros-stadionban fut a labdák után. A Davis Kapában aratott sikerrel az egész ország sportkedvelőinek örömet szerez az ember." (só) CASIRAGHI AZ ÚJ SZTÁR A Juventus labdarúgóinak nem a legjobban sikerült az elmúlt bajnoki év, csak a csalódást jelentő' ötödik helyen végeztek. Volt is nagy jövésmenés a nyáron, még Dino Zoff edző is vehette a kalapját, helyére Luigi Maiferdit szerződtették. A klub vezetői nem sajnálták a pénzt a játékosvásárlásra, így megszerezték többek közt Roberto Baggiót a Fiorentinából és a német világbajnok Hásslert az FC Kölntől. Velük megerősödve a csapat célja: a bajnokság megnyerése, ami a világ legerősebb ligájában nem csekélység. A klub vezetői és szurkolói fó'leg a BaggioSchillaci meg sem közelíti a Mondialén mutatott formáját. Maifredi mester jól látta, hogy Baggio sokkal jobban érzi magát a középpályán, és ezen a poszton nagyobb hasznára van csapatának. Ezek után került a csatársorba a 21 éves Pierlugi Casiraghi, aki az olasz szakemberek szerint szép jövő előtt áll. Mi is .láthattuk (a tévében) Bécsben az Austria ellen lőtt két bombagólját, amelyekkel szinte sokkolta a hazaiakat. Nagy érdeme volt az idegenben elért négygólos győzelemben. Pár nappal később szintén oroszlánrésze volt csapata sikerében, amikor hazai pályán 4:2-re nyertek az Inter Miláno ellen. Ezen a találkozón egy góllal járult hozzá a győzelemhez és az újságírók szerint ő volt a mezőny legjobbja. Mint késó'bb kiderült, a meccsen sérülten szerepelt és a hármas sípszó után, a fájdalomtól sírva hagyta el a játékteret. Vállsérülése komolynak bizonyult, így nem kerülhette el az operációt. Casiraghi hívei aggódva figyelték, a kényszerszünet milyen nyomokat hagy majd játékán. A csatár szerencséjére a visszatérés remekül sikerült. „Pigi" eló'ször január 6-án léphetett pályára, igaz csak mint cserejátékos az utolsó percekre, de sorsdöntő gólt lőtt. Az ő találatával győzték le az örök rivális, a Maradona vezette Napolit. Egy héttel később a „ferdetornyú" Pisa futballistái kaptak egy ötöst a torinói stadionban és a Casiraghi három góllal iratkozott fel a góllövőlistára. A fiatal csatár nemcsak jó játékával hívja fel magára a figyelmet. Azt rebesgetik, nagyon sok hölgyszurkoló csak az ő kedvéért jár a „Juve" találkozóira. Pigi, a szépfiú lett a nők kedvence (pedig fél évvel ezelőtt az olasz szenyoriták csak Baggióról álmodoztak). A jelenlegi bajnokságban a „zebrák" a negyedik helyen állnak. A futballt kedvelő olaszokat most fó'leg az a kérdés foglalkoztatja: mire lesz képes a Fiat cég bő támogatását élvező' gárda és Pierlugi Casiraghi beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. (sz) Paszterkó László (jobbról) akció közben (Virág Tibor felvétele)