Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. FEBRUÁR 20. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉS UTÁN BESZÉLGETÉS BUGÁR BÉLA MÉRNÖKKEL, A MAGYAR ! KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM ELNÖKÉVEL Közvéleményünk jelentős része nemtetszéssel olvasta azo­kat a cikkeket, vádaskodásokat, amelyek kedvezőtlenül érintet­ték a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat. A nagy nyilvá­nosság ezért is többet szeretne tudni az MKDM III. országos közgyűléséről, amelyre az elmúlt szombaton, Dunaszerdahe­lyen került sor. Bugár Béla elnök urat kérdeztem meg, a most lezajlott tisztújító közgyűlés néhány olyan részletéről, amely az MDKM tagságának, továbbá a mozgalmat pártolók számára érdekes lehet. • Sokan szeretnék tudni, miért volt ez a közgyűlés szigorúan zárt­körű? - A korábbi közgyűléseink ta­pasztalataiból kiindulva szükségét láttuk annak, hogy alapszervezete­ink _ küldöttei zavartalan légkörben foglalkozhassanak a tisztújítás nem kis feladatával. Az előző közgyűlé­sünkön ugyanis a meghívottakon kí­vül jelentős számú, zömmel nem MDKM-tag próbálta meg befolyásol­ni a tanácskozás menetét. • Véleménye szerint ez a döntés összeegyeztethető-e a demokráci­ával? - Természetesen igen. Ugyanis a demokrácia azt jelenti, hogy min­denki, akit a választás joga megillet, akaratát szabadon és befolyásmen­tesen nyilváníthassa ki. A zárt köz­gyűlésre valamennyi regisztrált alapszervezetünk meghívót kapott ós maga döntötte el, hogy az alap­szervezet által megválasztott elnök­ség köréből kit bíz meg saját képvi­seletével. A demokráciát ezen kívül az is biztosította, hogy küldötteinket a szavazás előtt és alatt senki sem befolyásolta. • Miért küldhettek az alapszerve­zetek csupán elnökségi tagokat? - Azért, mert az alapszervezet életének minden mozzanatát ők is­merik a legjobban, hiszen nekik kel­lett a felmerülő problémákkal a tag­gyűléseken foglalkozniuk. Ha az alapszervezetet például egy más községbeli személy képviselné, ak­kor ő minden bizonnyal nem a kö­zösség akaratát, hanem csak saját véleményét fejthetné ki. így a demo­kratikus egyenlőség elvén máris csorba esne. • Miért kaptak meghívót csupán a regisztrált alapszervezetek? - Az érsekújvári közgyűlés alap­szervezeteinek megalakítását a tel­jes regisztrációhoz kötötte, amit a volt helyi nemzeti bízottság (ma: községi hivatal) igazolása zár le. Ezzel válik ismertté a helyi közigaz­gatás előtt is az alapszervezet s ez kötelezi a közigazgatást, hogy a mozgalmakat és pártokat illető ügyekről őket is értesítse. Alapszer­vezeteinek 9 kivételével ezt a köte­lezettséget már régen teljesítették. • Hogyan zárult a tisztújító köz­gyűlés? - Amint már azt olvashatták a saj­tóban, a küldöttek megválasztották a kilenctagú országos elnökséget és határozatot hoztak az április 6-ra tervezett nyilvános ülés programjára vonatkozóan. Itt szeretném megkö­szönni a régi elnökség leköszönő tagjainak a mozgalom javára kifejtett tevékenységüket. • ön szerint mi volt a közgyűlés legfontosabb döntése? Az a határozat, amit még a köz­gyűlés legelején a küldöttek egyhan­gúlag megszavaztak. Lényege az, hogy a Magyar Kereszténydemokra­ta Mozgalom önálló és független mozgalom, amely kész ésszerűen együttműködni más mozgalmakkal és pártokkal. • Az MKDM önállósága azt is jelentheti, hogy lazítani kívánják kapcsolatukat az Együttéléssel? -A tavaszi parlamenti választá­sokra megkötött koalíciós szerződés már 1990. június 9-én lejárt, de az Együttélés elnöksége három írásos felkérésünkre sem mutatott eddig hajlandóságot az ügy tárgyalásos lezárására. Ezek alapján úgy tűnik föl, mintha az Együttélés néhány tisztségviselője távolodna el tőlünk. • Jelenleg mit tart ön a legfonto­sabb feladatának? - Elsősorban a feladatkörök pon­tos meghatározásával szeretném eredményesebbé és rendszeressé tenni az elnökség munkáját. Fontos célomnak tekintem azt is, hogy szo j rosabb kapcsolat alakuljon ki parla­menti képviselőink és tagságunk kö­zött. (MKS) PAVLOV ELKÉPZELÉSEI AZ ÁREMELÉSEK SZABÁLYAIRÓL A JÁRŐRÖZÉS EREDMÉNYEI Valentyin Pavlov szovjet kor­mányfő hétfőn a Legfelsőbb Tanács elé terjesztette a fogyasztói áreme­lési tervet. Jól értesült források sze­rint a parlamenti jóváhagyás után néhány nappal, valószínűleg még március elseje előtt életbe léptetik az új árakat. A szigorú központi ellenőrzéssel végbemenő folyamat keretében átlagosan 60 százalékos lesz az áremelés. Pavlov elképzelései szerint a köz­pont határozza meg az áremelések szabályait és a plafonokat. E keretek között a köztársaságok-figyelembe véve a regionális sajátosságokat - bizonyos árufajtáknál alacsonyabb árakat határozhatnak meg, ha van­nak eszközeik a dotálásra. Orszá­gos méretben változatlan marad a gyógyszerek és gyógyászati esz­közök, a villamos áram, a gáz és a szén lakossági fogyasztói ára, nem emelkedik a kávé, a textil, a konfekció és a műanyagból ké­szült lábbeli, s nem utolsósorban a vodka ára. Belügyminisztériumi forrásokra hivatkozva a TASZSZ beszámolt a rendőrök és a katonák közös járő­rözése első 15 napjának eredmé­nyeiről. Eszerint 9 köztársaságban több mint 16 ezer „különböző tör­vénysértést" elkövető embert tar­tóztattak le. Hatvanegy esetben sú­lyos bűncselekmények elkövetőiről volt szó. Ezenkívül 3 ezer dezertőr katonáf, illetve szolgálatmegtagadót is lefüleltek. Az Amszterdamban tartózkodó Vytautas Landsbergis litván állam­fő felszólította az Európai Közössé­geket, csak azután folytassák a Szovjetunió gazdasági támogatá­sát, ha Moszkva valóban garanciá­kat ad arra, hogy nem alkalmaz erőt a baltikumiak ellen. Véleménye sze­rint első lépésként Gorbacsovnak vissza kellene rendelnie a szovjet katonákat a vilniusi tévétoronytól, amelyet a január 13-i vérontás óta tartanak megszállva. Egyébként az EK a vilniusi események után leállí­totta az 540 millió dolláros műszaki segély folyósítását és elhalasztotta a több mint egymilliárd dolláros élel­miszersegély jóváhagyását a Szov­jetuniónak. TASZSZ-BÍRÁLAT VISEGRÁDRÓL Új regionális alakulat alapjait rakták le a TASZSZ szemleírója szerint Csehszlo­vákia, Lengyelország és Magyarország vezetői Visegrádon. A szovjet hírügynök­ség kommentárja nemcsak hogy nem mutat különösebb lelkesedést a három ország szorosabb együttműködése iránt, hanem kifejezetten rosszalja azt. „Meglepően egységesnek" tartja a TASZSZ a kétoldalú kapcsolatok politi­kai, gazdasági és katonai aspektusainak, a világ problémáinak megítélését. „Hármas szövetségről" szólva a szov­jet hírügynökség úgy látja, a magas rangú képviselők arról beszéltek, hogy keleti határaik biztonsága érdekében készek a politikai, diplomáciai együttműködés erősítésére a NATO-val. A kommentár különös, sértett és egy­szersmind Sértő megállapítással zárul: az idő, a gyakorlati lépések mutatják meg, hogy egy sajátos „kisantant" vagy a jövő összeurópai rendjének konstruktív alkotó­eleme lesz-e az új unió - írja, és a szerző egy példával érzékelteti, hogy a két lehe­tőség közül ő az előbbit tartja valószí­nűbbnek; a csehszlovák belügyminisztéri­um bejelentette, hogy a szovjet állampol­gároknak szóló meghívókat már nem a helyhatóságoknak, hanem a minisztéri­um kompetens szerveinek kell hitelesíte­niük. „Lehetséges, hogy egy új falról van szó, ezúttal nem a berliniről, de az is olyan terméskövekből épült, mint a viseg­rádi vár falai" - írja a szovjet hírügynök­ség kommentárja. (mh.) FÜR LAJOS KIZÁRTNAK TARTJA MAGYARORSZÁG NATO-TAGSÁGÁT Für Lajos magyar védelmi miniszter nyilatkozott a Profil című osztrák hetilap­nak. A tegnapi magyar sajtó bőven idézett az interjúból, amelyben a miniszter el­mondta, a jelenlegi helyzetben kizártnak tartja Magyarország teljes jogú NATO­tagságát, bár a magyar politika jó viszonyt akar kiépíteni a NATO tagállamaival és az Észak-atlanti Szövetség szerveivel. Meg­állapította, teljesen irreális viszont arra gondolni, hogy magyar területen NATO­támaszpontok jöhetnének létre. Magyar­ország semlegességéről szólva elmond­ta, hogy ehhez nem elég az adott ország szándéka, hanem külső megerősítés is szükséges, elsősorban a nagyhatalmak részéről. Für Lajos megítélése szerint egy magyar semlegességi nyilatkozat ma nem találkoznék Európa és a világ nagy­hatalmainak elképzelésével. el sem kezdődött az öböl-háború, IVICU amikor nyilvánvaló volt, bárhogy is alakul, egy vesztese biztosan lesz: a palesztin ügy. Tény, hogy a PFSZ az utolsó pillanatig igyekezett közvetíteni a fegyveres konfliktus el­kerülése érdekében, de amikor kenyértörésre került sor, kétségkívül a rossz oldalra állt - Szad­dam mellé. A háború első áldozata is palesztin volt - Abu íjad, Arafat helyettese. Néhány órával azután ölték meg Tuniszban, hogy visszatért Bagdadból, ahol még egy utolsó kísérletet tett Szaddam meggyőzésére, vonuljon ki" Kuvaitból. A PFSZ szinte ösztönösen nyomban Izraelre kente a dolgot, de Tel Aviv ezúttal, szokásától eltérően, nem hallgatott, hanem a leghatározot­tabban cáfolta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz. Rövidesen be is bizonyosodott, hogy a merénylő nem volt más, mint egy fiatal testőr, aki korábban a terrorista Abu Nidal csoportjában tevékenyke­dett. Abu Nidal pedig az utóbbi időben Bagdad­ban talált menedéket. Nem kell sokat keresni az okot sem: közvetle­nül halála előtt Abu íjad nyilatkozott a Le Croix című francia napilapnak. A halála után megjelent nyilatkozatban szó szerint ezt mondta: ,,Ha elítél­jük hazánk izraeli megszállását és harcolunk ellene, akkor nem helyeselhetjük Kuvait iraki megszállását. Irak nagy hibát követett el, ki kell vonulnia Kuvaitból." Ami pedig a palesztin kér­dés és Kuvait ügyének összekapcsolását illeti, erről így vélekedett: ,,Nem akarom, hogy a mi ügyünket összefüggésbe hozzák az arab világ szétverésével." Szerinte ugyanis a Kuvait elleni agresszióval Szaddam éppen ezt tette - megosz­totta az egységéről amúgy sem nevezetes arab világot. Magukat megnevezni nem kívánó (magyarán: életüket féltő) palesztin vezetők úgy nyilatkoztak, Abu íjad álláspontját osztották és osztják, s szá­mukra nem kétséges, hogy a merénylet mögött Szaddam állt. Nagyon jól jött neki az ultimátum lejártakor az arabok, de mindenekelőtt a paleszti­nok jogos felháborodása a merénylet miatt, no meg persze az, hogy főleg az utóbbiak nyomban Izraelt okolták, a megszállt területeken kivonultak az utcákra, hatalmas tüntetéseket rendeztek. Ráadásul nemcsak Arafatot, hanem Szaddamot KÖTÉLTÁNC is éltették, egyszeriben benne látták az arab világ megmentőjét, aki szembe mer szállni az ameri­kaiakkal és kész megleckéztetni Izraelt. S mit tett Arafat, a neves politikai kötéltáncos? Fejébe szállt a siker, az, hogy a megszállt terüle­teken talán még sosem volt olyan népszerű, mint most, s még nagyobbat akart domborítani. Egy „világszámot" akart produkálni és lemondott a védőhálóról - az öböl menti gazdag országok, elsősorban Szaúd-Arábia támogatásáról, és egyértelműen Irak mellé állt. Meggondolatlan lépés volt azután, hogy már jó két éve megindul a palesztin-amerikai párbeszéd, sőt Washington még Izraelt is megrótta hajthatatlansága miatt. Nem is beszélve arról, hogy a nyugat-európai államok, de főleg Franciaország az utolsó pilla­natig kiálltak a palesztinok mellett, Párizs még a különutasságot is megkockáztatta az Irak elleni koalíción belül. Szaddamnak pedig csak addig volt szüksége a palesztinokra, amíg azon ügyködött, hogy Ku­vaitot is megtartsa, meg a háborút is elkerülje, vagy legalább éket verjen a koalíció tagjai közé. Arra már nem gondolt, hogy a pocsék találati pontosságú Scud rakétáival a palesztinokat is veszélyezteti, nem is szólva arról, ha valamilyen módon mégis vegyi támadást intézne Izrael ellen. S bár ennek kicsi a valószínűsége, a tény tény marad: a PFSZ Bagdad túsza tett. Irak semmi­képpen sem fog győzni ebben a háborúban, még akkor sem, ha elhúzódik, de Szaddam ráadásul politikai győzelemre sem számíthat. Ha ered­ménnyel járna is Moszkva diplomáciai offenzívá­ja, ha meg sem indulna a szárazföldi hadművelet, Szaddam akkor sem sétálhatna ki emelt fővel ebből a csapdából, amelyet önmagának épített. S ha Szaddam megbukik, akkor megbukik Arafat is. James Baker amerikai külügyminiszter vasár­napi tévényilatkozatában azt mondta, a PFSZ a háború kapcsán teljesen lejáratta magát, s ha konfliktus lezárása után mégis megkezdődnek a tárgyalások a palesztin rendezésről, azokon nem a PFSZ-nek, hanem maguknak a megszállt területeken élők képviseleteinek kellene részt venniük. A Maghreb-országokban sem Arafat a sztár a radikálisok körében, hanem Szaddam, míg Nyugat-Európában gyakorlatilag egy kalap alá veszik őket. Az Irak elleni koalícióban részt vevő országok még nem nyilatkoztak hivatalo­san, de feltételezhető, hogy ők is „ejtik" Arafatot. Közülük egy, Egyiptom már meg is tette. A félhi­vatalos sajtó köntörfalazás nélkül arról cikkez: Ararátnak mennie kell, mivel eljátszott minden bizalmat. MQIYI kizárt, hogy rövidesen a megszállt l\l"i í I területeken is veszít népszerűsé­géből, hiszen máris nagyon hiányoznak azok az összegek, amelyeket az itt élők az öböl térségé­ből kaptak. Nem kevésről, dollármilliárdokról van szó. így aztán Arafat számíthat arra, ha ő a védő­hálót adta el, csalódott hívei a kötelet rántják ki alóla és vége a nagy mutatványnak. GÖRFÖLZSUZSA NÉHÁNY SORBAN V áclav Klaus, szövetségi pénz­ügyminiszternek díszdoktori címet adományozott a rochesteri (USA, New York állam) technológiai főiskola. Klaus személyesen vette át a kitüntetést, amelyet a főiskola 162 éves történelmében csak nyolcad­szor ítéltek oda, s első ízben külföl­dinek. K onkrét regionális tervet dolgoz ki az osztrák ökológiai Társa­ság Csehszlovákia számára az energetikai ellátásra és a takarékos­sági intézkedésekre vonatkozóan. Ebben állapodott meg Erwin Pröll, az alsó-ausztriai kormány ökológiai megbízottja Magdaléna Vášáryová csehszlovák nagykövettel. Pröll kö­zölte: két héten belül döntenek arról, hogy Csehszlovákia mely területére fog vonatkozni a terv. J ohn Major brit kormányfő a jövő hónapban a Szovjetunióba láto­gat - közölték Londonban. Major feltehetően március 4-6-án fog tár­gyalni Moszkvában Mihail Gorba­csovval, elsősorban az öbölbeli helyzetről, valamint a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatokról. John Major 1969-ben magánlátogatáson már járt a Szovjetunióban. V ioleta Chamorro nicaraguai ál­lamfő háromnapos látogatásra tegnap Bonnba érkezett. Politikai tárgyalásokat folytat Richard von Weizsäcker államfővel, Helmut Kohl kancellárral és Hans-Díetrich Gen­scher külügyminiszterrel. Teodor Waigel pénzügyminiszterrel a két or­szág közti gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat fogja megvitatni. S zato Megumu japán igaz­ságügy-miniszter személyes kezdeményezéseként javasolta kor­mányának egy tanulmány kidolgo­zását azori szovjet állampolgárok jövőbeni státusáról, akik a Moszkva és Tokió közti ellentétek tárgyát ké­pező négy Kuril-szigeten élnek. A terv számol ott-tartózkodásuk le­galizálásával azt követően, hogy a Szovjetunió visszaadja e szigete­ket Japánnak. A négy szigeten kb. 31 ezer szovjet állampolgár él. Kor­mányforrások szerint a kabinet ked­vezően fogadta a miniszter ötletét. K ét forgalmas londoni vasútállo­máson volt hétfőn bombame­rénylet, mindkettőért a szélsőséges ír Köztársasági Hadsereg (IRA) vál­lalta a felelősséget. Tegnapi nyilat­kozatában a szervezet nem közölte, hogy a Paddingtor és Victoria állo­másokon elkövetett merényletekkel a brit hadsereget vagy a kormányt akarta-e sújtani, figyelmeztetett azonban, hogy a hasonló akciók folytatódni fognak. A hétfői merény­letekben egy ember vesztette életét és negyven megsebesült. B elgrád külvárosában, a Rakovi­ca nevű legnagyobb iparne­gyedben kb. 13 ezer munkás lépett sztrájkba, követelve a szerb kor­mánytól az állami vállalatok vala­mennyi alkalmazottja januári teljes bérének kifizetését. A kormány a munkásoknak átlagban 3500 di­nárral tartozik. A sztrájkolok felszólí­tották a szerb kormányt, biztosítson a munkásoknak átlagosan 7 ezer dínáros bért mindaddig, amíg nem sikerül megoldani a köztársaság gazdasági problémáit. U " dvözölte Mihail Gorbacsov szovjet államfő májusra terve­zett oslói látogatását a Nobel-díjakat odaítélő norvég bizottság. Mint is­meretes, Gorbacsov tavaly kapta meg a Nobel-békedíjat, amelyet ak­kor elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen átvenni. ígéretet tett viszont a Nobel-bizottságnak, hogy oslói látogatásakor a többi díjazott­hoz hasonlóan elmondja a hagyo­mányos beszédet. A bizottság egyes tagjai a múlt hónapban bírál­ták Gorbacsovot a vilniusi vérontás miatt és úgy vélekedtek, nem lenne helyes, ha Norvégiában beszédet mondana a békéről. Most azonban a bizottság újonnan megválasztott elnöke közölte az újságírókkal, az öttagú testület egyhangúlag helyesli, hogy Gorbacsov kapta a díjat. M egállapodás született a kölcsö­nös harcok beszüntetéséről és a vitás kérdések helyi szinten törté­nő tárgyalásos megoldásáról a két legnagyobb dél-afrikai néger szer­vezet, az Afrikai Nemzeti Kongresz­szus és az Inkatha között.

Next

/
Thumbnails
Contents