Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám, szerda

1991. FEBRUÁR 20. »ÚJSZÓM BELPOLITIKA KÖRKÉP A MUNKANÉLKÜLISÉGRŐL Csehszlovákiában a legfrissebb kimutatások szerint immár 120 ezer munkanélküli van (Szlovákiában 60,5 ezer, Csehországban 58,9 ezer). Számuk azonban napról napra növekszik. Munkatársaink ez alkalom­mal annak néztek utána, hogy miként alakul a munkanélküliség néhány veqyeslakosságú járásban. Érsekújvári járás December végén „mindössze" 607 nyilvántartott munkanélküli volt az Érsekújvári járásban. Számuk mára 1555-re nőtt (a nők aránya csaknem 50 százalék). A vállalatok­ban és szövetkezetekben végbeme­nő munkaerőcsöl$)<entés következ­tében 964 kitanult és betanított mun­kás, illetve 192 adminisztratív mun­kaerő vált munkanélkülivé. Jelenleg több mint 230 pályakezdőnek folyó­sítanak munkanélküli segélyt (köz­tük 11 a főiskolás, 84 a szakközépis­kolás, 47 gimnáziumot végzett, 62 szakmunkásképzőben érettségizett és 23 képzetlen fiatal). A járási' munkaügyi hivatal (JMH) nyilvántartásából az elmúlt hónap­ban mindössze 43 személyt töröltek - januárban csupán ennyinek sike­rült munkahelyet találnia. A járásban kevés a munkaalkalom. Jelenleg mindössze 101 képesített szakmun­kásra van a vállalatok, szövetkeze­tek illetve magánvállalkozók részé­ről igény. A keresettebbek közé tar­toznak az asztalosok, lakatosok, kő­művesek és a vízvezeték-szerelők. Vajda Zsuzsannától, a JMH előa­dójától megtudtuk: az elmúlt hónap­ban főleg Párkányban és a város vonzáskörébe tartozó községekben nőtt meg ugrásszerűen a munkanél­küliek száma. Átképző tanfolyamok eddig nem indultak a járásban, de több, főleg építkezési vállalat jelez­te, hogy a közeljövőben szervez ilyen tanfolyamokat. Olyan tanfolya­mok rendezésére viszont, melyek elősegítenék a nők foglalkoztatását a járásban, eddig senki sem ajánlko­zott. Galánfai járás Egyelőre nem tudnak átképezni, tanfolyamot ajánlani az érdeklődők­nek a galántai JMH-ban sem, ahol már 1274 munkanélküli szerepel a nyilvántartásban. A munkaügyi hi­vatal illetékeseitől megtudtuk, hogy jelenleg csupán 32 szabad hely a kí­nálat. A munkáltatók ebben a járás­ban is elsősorban képesített szak­munkások (esztergályosok, lakato­sok, hegesztők, asztalosok) iránt ér­deklődnek, képesítés nélküli segéd­munkásokat csak elvétve keresnek. Két galántai székhelyű vállalat ven­ne fel jogászt, egy ipari vállalat pedig közgazdászt. Komáromi járás Januárban „csupán" 760 sze­mélynek folyósított munkanélküli se­gélyt a Komáromi Járási Munkaügyi Hivátal, de amint azt Berta János mérnöktől, a JMH igazgatójától megtudtuk: februárban és március­ban előreláthatólag 250-300 sze­méllyel bővül a munkanélküliek tá­bora. A munkanélküli segélyben ré­szesített pályakezdők száma meg­közelíti a 130-at. Papíron 189 szabad hely van je­lenleg Komáromban és környékén, ám a valóságban ezek a munkahe­lyek többségükben már foglaltak. El­helyezkedési lehetőséget a nőknek úgy tűnik, csak a komáremi cipőgyár kínál, míg a komáromi hajógyár csu­pán asztalosokat, hegesztőket, fes­tőket, lakatosokat vesz fel. A JMH igazgatója elmondta: több olyan vál­lalat, intézmény van a járásban, amely nem jelenti be az üres helye­ket a munkaügyi hivatalnak. Ezzel kapcsolatban a hivatal a közeljövő­ben széleskörű ellenőrzést végez majd. Szerkezeti átépítés alatt sok he­lyen még mindig csak munkaerő­csökkentést értenek. Ezt támasztja alá az a más járásokban is tapasz­talt jelenség, hogy a munkáltatók elsősorban a megváltozott munka­képességű dolgozóiktól igyekeztek „megszabadulni". Több visszajel­zés érkezett a Komáromi Munkaügyi Hivatalba arra vonatkozólag is, hogy a munkáltatók kihasználva az embe­rek figyelmetlenségét és járatlansá­gát, szinte egyik napról a másikra szabadultak meg a létszámfeletti dolgozóktól, akikkel aláíratták, hogy .munkaviszonyuk megszűnése „kö­zös megegyezés" alapján törté­nik. (gágyor) Dunaszerdahelyi járás - Sajnos várható volt, hogy a Duna­szerdahelyi járásban duplájára emelkedik a munkanélküliek száma - tájékoztatott dr. Ján Sihelský, a járási munkahivatal igazgatója. - A szakmunkásképző intézetekben végzett fiatalokra az üzemek nem tarta­nak igényt, a Váhostav sorra bocsátja el a dolgozóit, de hazatérnek azok is, akik eddig Magyarországon vállaltak munkát. Január végéig 1321 munkanélküli szere­pelt a nyilvántartásunkban. Bepillantva a dokumentumokba kitűnt, hogy ebből 555-en roma származásúak, 759-en pedig a gyengébb nem képviselői voltak. A szociális összetételhez tartozik, hogy 16-an főiskolai, 66-an pedig szakkö­zépiskolai végzettséggel rendelkeznek. Számottevő azon jelentkezők száma, akik eddig szociális segélyből éltek, s ezt most felcserélik a négyszáz koronával maga­sabb munkanélküli segélyért. Mint tudvalevő: február 1-jétől csök­kent a támogatás összege. Most már csak az átlagfizetés 65 százalékát fizetik az első, 60 százalékát a második félévre. Egy esetleges továbbképzés idejére 70 százalékot folyósítanak. - Az elmúlt napokban többszázan for­dultak meg nálunk - tette hozzá Herceg György, a munkaközvetítő osztály irányí­tója. Sokan nehezményezik, hogy rövid ideig foglalkozunk velük, mások sokallják azt a pár percet is. Tény azonban, hogy a szűk folyosón sokan összezsúfolódnak, főleg a délelőtti órákban. Éppen ezért tervezzük, hogy Nagymegyeren és So­morján is nyitunk irodát, s tevékenysé­günkbe jogászt és pszichológust is bevo­nunk. (szitás) Kassa A Hernád parti város Munkaügyi Hiva­talában egyre több állástalan ember je­lentkezik. Tavaly a kommunista párt ap­parátusának dolgozói kezdték a sort, majd a nemzeti bizottságok alkalmazottai következtek, ugyanakkor több ipari üzem és intézmény kezdte meg a létszámcsök­kentést. Jelenleg kevés olyan intézmény található, ahol a dolgozók száma a tava­lyihoz képest változatlan. A munkanélküliek között több százan rendelkeznek főiskolai végzettséggel, majdnem minden második érettségivel, de sok a szakképesítetten is. Számuk - együttesen - meghaladja az ötezret. Rendszeresen látogatják a munkaügyi hi­vatalt, de nem sok sikerrel. Kevés a sza­bad munkahely, az üzemek csak elvétve vesznek fel új alkalmazottakat. Elsősor­ban szakmunkást keresnek, az viszont nincs. Az átképző tanfolyamok talán eny­hítenek majd ezen a gondon, de egyelőre még egyet sem indítottak el a városban. Kassa-vidéki járás A járási munkaügyi hivatalban 961 munkanélkülit tartanak nyilván. Rudolf Sokol igazgató és Lóránt Hubert igazga­tóhelyettes szerint a munkanélküliség még nem „vészes", 2,23 százaléknyi. Sok a szakképzetlen, de akadnak közép­és főiskolai végzettségűek is. Az előbbiek többsége korábban az építőiparban és a mezőgazdaságban dolgozott, az utób­biak a volt nemzeti bizottságokon, illetve azok intézményeiben, üzemeiben. Átképző tanfolyamokat egyelőre még nem szerveznek a járásban, de a munka­ügyi hivatal már megkezdte az ilyen jelle­gű igények felmérését. A Szepsi környé­kieknek részben vigasz lehet, hogy a Bodva parti városban lesz körzeti mun­kaügyi hivatal. • Rozsnyói járás -Jelenleg 1359 olyan egyént tartunk nyilván, akinek még nem tudunk munka­helyet felajánlani. Elképzelhető, hogy a számuk gyarapodni fog, mert az üze­mek mostanában alig vesznek fel embe­reket. 130 szakmunkást ugyan el tudnánk helyezni, de a nyilvántartásunkban szak­munkások nem szerepelnek, az átképzés pedig nehezen indul be. Mintha a munka­nélküliek és munkáltatók is ódzkodnának tőle, pedig előbb-utóbb úgyis kényszerít­ve lesznek rá. Természetesen mi ezzel csak segíteni próbálunk rajtuk, illetve sze­retnénk, mint ahogy segíteni kívánjuk a járás nyugati területét a rőcei körzeti munkaügyi hivatal létrehozásával - fog­lalta össze kérdéseink alapján a helyzetet Olga Spišáková, a Járási Munkaügyi Hi­vatal igazgatónője. Töketerebesi járás A járásban 729-en keresnek állást. Akadnak, akiket a mezőgazdaságból küldtek el, mert szakképesítetlenek és fölöslegessé váltak, néhányan építőipari segédmunkások voltak, ám köztük van a Martini Nehézgépgyár megszűnt nagy­kaposi üzemének 40 dolgozója, valamint a királyhelmeci villamosipari üzem szak­tanintézetének néhány most végzett nö­vendéke is. A munkahelykínálat itt is gyér. Első­sorban szakmunkások kellenének, ha lennének. Ugyanakkor jogászt, közgaz­dászt, és növénytermesztési szakembert is keresnek... A rekvalifikációs tanfolyamokkal kap­csolatban Iveta Sokoiová, a Járási Mun­kaügyi Hivatal igazgatóhelyettese el­mondta: ők készen állnak, bármikor meg­szervezik, de az üzemek, magánvállala­tok egyelőre várnak ezzel, mert még nem tudják pontosan milyen termelési prog­ramjuk lesz. Ugyancsak az igazgatóhe­lyettestől tudtuk meg, hogy körzeti mun­kaügyi hivatal létesül Királyhelmecen és Nagykaposon is. (gazdag) Rimaszombati járás A Rimaszombati járásban az év első hónapjában ugrásszerűen megnöveke­dett a munkanélküliek száma. A január­ban munka nélkül maradt, illetve segé­lyért folyamodó 694 egyénnel együtt ez a szám napjainkban már 2700 körül mo­zog. A piacgazdaság diktálta kényszer­helyzetben több üzem és vállalat csök­kentette dolgozóinak számát, de vannak munkahelyek, főleg a mezőgazdasági üzemeknél, melyek teljesen megszűntek. A helyzetet az a tény is súlyosbította, hogy többen, főleg a roma lakosság köré­ből Csehországban kapták meg a felmon­dólevelet és hazatértek. A járási munkaü­gyi hivatal nyilvántartása szerint ez idáig 1302 roma nyújtotta be hozzájuk segély­kérelmét. Sajnálatos tény viszont, hogy a munkára várakozók között 17 főiskolát és 38 középiskolát végzett személy is van. Működőképes munkaerőpiacról ebben a járásban még nem beszélhetünk. A va­lós helyzet ugyanis az, hogy a két kezü­kön meg tudják számolni, a kínált elhe­lyezkedési lehetőségeket. Az üzemek, vállalatok ha be is jelentik a náluk megü­resedett munkahelyeket, fenntartják ma­guknak a jogot, hogy azokra ők vegyék fel a munkásokat. A hivatal egyelőre a mun­kások átképzését sem tervezi, mivel még nem kristályosodtak ki az üzemek, válla­latok munkaerőigényei. A hivatalban az illetékes minisztérium és törvényhozó szervek rugalmatlansá­gára panaszkodtak, mert az eddig ér­vényben levő rendelkezések szerint több nyitott kérdést és felmerülő problémát nem tudnak megoldani. Losonci járás A Losonci Járási Munkaügyi Hivatal­ban kezdetben csak két fogadónapon, szerdán és pénteken fogadták az ügyfele­ket. Mivel az utóbbi hetekben 300^100 ember is érkezik ide, ezentúl a hét minden napján fogadják az ügyfeleket. Ezek kö­zött nemcsak munkanélküliek, de új mun­kahelyek után érdeklődők is vannak. Ja­nuár végén 1466 munkanélkülit tartottak nyilván, akik közül mindössze hatvanan nem kaptak munkanélküli segélyt. A szakmunkásképzőt, középiskolát és fő­iskolát végzettek közül jelenleg 171-en várakoznak munkára. Alena Palovičová mérnöknő, a hivatal igazgatója a vállalatoktól beérkezett leve­lek alapján márciusra, áprilisra várja a munkanélküliek újabb hullámát. Érthe­tetlen számára viszont az, hogy egyes vállalatok így például a Drogéria zsolnai vállalata, miért tesznek egyenlőségjelet a kisprivatizáció beindulása és a dolgozók tömeges elengedése, illetve munkanélkü­livé válása közé. Ilyen tartalmú levelet ugyanis már több helyről kaptak. Annak ellenére, hogy jelenleg mintegy száz szabad munkahelyet tudnak ajánla­ni, munkaerőpiacról még korai lenne be­szélni, annál is inkább, mert ahhoz gaz­dasági, szervezési és egyéb szempontból alaposan fel kell mérni a termelőegysé­gek jelenlegi és jövőbeni helyzetét. Ez a majdani munkaerő-átcsoportosításnak és az új követelményeknek megfelelő rekvalifikációnak is az előfeltétele. Jelenleg még a hivatal eredményes működéséhez szükséges személyi és tár­gyi feltételek sincsenek megteremtve. A formálódó hivatal személyi állományá­ból még öten hiányoznak, jelenleg is köl­tözködnek, rendezkednek, és várják a számítógépeket, melyek megkönnyíte­nék, operatívabbá tennék munkájukat. (polgári) REFLEX AHOL NINCS HELYE A TAKTIKÁZGATÁSNAK Akár a megalkuvás időszakaként is beíródhatnának az ország törté­nelmébe az 1989 november 17-ike óta eltelt hónapok, hiszen tucatnyi nagyon fontos kérdésben voltunk kénytelenek - és sokszor hajlamosak is - kompromisszumot kötni. Annak idején legtöbben úgy gondoltuk, hogy majd tisztázzuk, hogyan is történtek a dolgok 1968 augusztusának ama emlékezetes napjaiban. Úgy véltük, fényt derítünk azok mesterkedéseire is, akik mozgató rugói voltak a Moszkvából vezényelt konszolidációnak. Az igazságtételre szomjazók miliiói abban reménykedtek, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését, az erényeseket pedig megjutalmazzák. A nai­vak hittek abban, hogy a harácsolókat felelősségre vonják, a besúgók nevét legalább közzé teszik, a millió anyagilag és erkölcsileg kisemmizett pedig ha mást nem, szóbeli elégtételt kap. Ezzel szemben mi történt? Az történt, hogy az 1968-as megszállás időszakához kapcsolódó dokumen­tumok kámforrá váltak, a konszolidátorok és a harácsolok átnyergeltek vállalkozóvá, vagy lapítva és reménykedve a nemzetközi helyzet alakulá­sát figyelik, a titkosrendőrség egykori besúgóit a törvény védi a lusztrá­lástól, és éppen folyamatban van az anyagilag és erkölcsileg kárvallottak megkövetése törvényes szabályozásának parlamenti megvitatása. Ha e téren is az eddigi gyakorlatot követik törvényhozóink, ha úgy kötnek kompromisszumot, ahogy eddig is már sok esetben, aligha várható, hogy nagyot lépünk előre az ország működőképességének felújításához vezető úton. Kompromisszumra - mint a többpártrendszerű politikában mindig - szükség van, de ennek vannak határai, amelyeket nem lenne szabad túllépni. Az eddigi társadalmi gyakorlat alapján úgy tűnik, hogy a kompro­misszumkötések általában pártihletésűek voltak. Persze, ez sem jelent újat a Nap alatt, mindig is volt ilyen, amióta kitalálták a parlamenti demokráciát. A kárpótlási törvény azonban olyan jogszabály lesz, amely - következ­ményeinél fogva - az ország egész jövőjét, a lakosság közérzetét és gazdaságunk fejlődőképességét évtizedekre befolyásolhatja. És az elő­készítés stádiumában levő földtörvény is ilyen jogszabály lesz. Ezért nem szabadna megengedni, hogy pártihletésű legyen, hogy megfogalmazá­sában primitíven érvényesüljön a politikai „ízlés", a pártérdek, netán a jogtudósi ambíció, vagy a gazdaságtani iskolához tartozás. Emberek vagyunk, így nehezen, de meg tudjuk érteni, hogy mindig az a politikai párt szorgalmazza a szigorú lusztrációt, amelyik (ki tudja, milyen csatornákon) kiderített valamit az „ellenpárt" valamelyik repre­zentánsának pártállam alatti viselt dolgairól. És afölött is napirendre térünk, hogy amelyik párt valamely illusztris tagjának vaj van a fején, az inkább a lusztrálás ellen foglal állást. Sőt, még az sem elképzelhetetlen, hogy olyan közéleti személyiség is jár-kel közöttünk, aki önzetlenül, a társadalmi béke érdekében van ellene a feddhetetlensógi vizsgálatok­nak. (Az ilyen, állítólag, annyira ritka „madár", hogy pénzért kellene mutogatni. A szerző megjegyzése). Azonban tudjuk megkülönböztetni a fontosat a kevésbé fontostól. Az ország számára most az a legeslegfontosabb, hogy törvényhozóink a pártérdek érvényesítésében tudjanak mértéket tartani mind a kárpótlási törvény, mind a földtörvény kidolgozása során. A kárpótlási törvény hatására előfordulhat, hogy olyan egyensúlyhiányba kerül az ország gazdasága, annyira fékevesztetté válik az infláció, hogy azt nemcsak nemzedékünk sínyli meg, hanem még az utánunk következő generációk is. Egy félresikerült földtörvénnyel pedig a lakosság élelmezése kerülhet veszélybe. Vannak feladatok, amelyek megoldásában bocsánatos bűn a pártala­pon való kompromisszumkötés, netán a megalkuvás. A földtörvény és a kárpótlási törvény kidolgozása nem ilyen feladat. TÓTH MIHÁLY SZAKÍTÁS A MÚLTTAL Beszélgetés a Rimaszombati Városi Hivatal igazgatójával Az új hivatalok apparátusaiban többnyire új emberek kezdenek. Számukra kettős volt a nehézség, hisz eddig nem létező hivatalba kerültek, ráadásul vezető funkciókban tapasztalattal nem rendelkező egyénekként. Kovács László mérnököt, a Rimaszombati Városi Hivatal újdonsült igazgatóját is azon kezdőemberek közés sorolhatnánk, akik felvették a feléjük dobott kesztyűt. Hivatalbalépése után három héttel kérdeztem benyomásairól, a hivatal jövőbeni terveiről. - A városi hivatal csak a nevében és összetételében új szerv vagy lé­nyegét, szerkezetét tekintve is sza­kítás a múlttal? - Névben és szerkezeti felépítés­ben is új hivatalról van szó, de ez csak alaki kérdés. Jobban szeret­ném, ha a gyakorlati életben az eredményességben érnénk el válto­zásokat. A hivatal kiépítése még nem ért véget. A szerkezete sokban eltér a nemzeti bizottság volt struktú­rájától, hisz több feladatkör a körzeti hivatalba vándorolt át. Körülbelül harmincan leszünk, ami egy huszon­ötezres lakosú városban azt hi­szem nem sok. Még egyszer hang­súlyozom, a hivatal dolgozóinak fő célja, a város fejlesztése, s hogy ehhez pénzt, vállalkozói kedvet ós érdekeltséget teremtsenek. Ugyan­akkor vannak építkezések, melye­ket mindenképpen be kell fejeznünk, hisz 1992-ben a serdülő korosztályú sakkozók Európa bajnokságának mi leszünk a házigazdái. Ami az anya­giakat illeti, bízunk abban, hogy az állami költségvetésből a járásnak juttatott negyven milliós célirányos dotációból Rimaszombatnak is jut. Az adókból és illetékekből bizonyára nem származik majd akkora bevétel, amely fedezné kiadásainkat, ezért nekünk is vállalkoznunk kell. Egyrészt a kisprivatizáció után meg­maradó üzemegységek nyereséges működtetésére, másrészt új üzleti és szolgáltatói kisüzemek létrehozásá­ra gondolok. - A múltban sokszor súrlódási felületet jelentett és fékező tényező­ként hatott a lakosság nemzetiségi megosztottsága és a romalakosság jelenléte. Hogyan vélekedik erről? - A nemzetiségi összetétel és a romalakosság jelenléte tény. Tény viszont az is, hogy demokrációban és jogállamban akarunk élni. Nem eshetünk a múlt hibáiba. Én magyar nemzetiségű vagyok, ezért is tartom napirenden a paritás kérdését. A hi­vatal kiépítésénél, de a továbbiak­ban is ügyelek majd arra, hogy a nemzetiségi érdekek ne legyenek háttérbe szorítva, s hogy az egész ,városban jelen legyen a kétnyelvű­ség. Úgy érzem a kultúra ós az iskolaügy területén már tapasztal­hatjuk ennek jeleit. Ami a romákat illeti, vége a múlt sikertelen kísérle­tezésének. A „fekete város" elmé­let, vagyis a romák egy lakótelepre való költöztetése és elszigetelése kudarcot vallott. A már létrehozott lakótelepet is a város szerves részé­nek kell tekinteni, és elképzeléseim szerint idővel egybeépül majd a vá­rossal. További ezzel kapcsolatos elképzelésem, hogy egyházi szerve­zetek bevonásával egyszerű, igénytelen munkahelyeket létesíte­nénk az itt élők számára. Ezzel nem­csak a romák szociális helyzetén javíthatnánk, de hozzájárulnánk a rombabűnözés mérsékléséhez is. POLGÁRI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents