Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám, szombat

1991. FEBRUÁR 2. ÚJSZÓI VITA JOBB KÉSŐN, MINT SOHA! Gondolom nem vagyok egyedül, amikor leirom: nagyon örülök annak, hogy megismerhettem a Szövetségi Gyűlés plenáris ülésén az MDKM-Együttélés parlamenti klubjában az Alkotmánylevél körüli vitában kifejtett állásfoglalását. .Sajnos, kissé későn jelent meg az Új Szóban ez a Duray Miklós által előterjesztett állásfoglalás. Ha hamarabb közlik, akkor egy sor olyan félreértést, szándékos félreinformálást előzhettek volna meg, melyeknek egy célja volt, mint már annyiszor az utóbbi időben: lejáratni az Együttélést és annak elnökét, illetve, úgy állítani be a dolgokat, hogy a csehszlovákiai magyarság rossz lóra tett. Mint az esetek többségében ez a „kezdeményezés" is zátonyra futott. A lejáratási kísérletekben mindig jó szolgálatot teljesítő Yóth Mihályok most sem tudták félrevezetni a közvéleményt. Több félreértést elkerülhetnénk, ha az olvasónak módja lenne betekinteni parlamenti képviselőink felszólalásaiba. Azt hiszem volna rá igény, főleg az olyan témák taglalása során, melyek érintik kisebbségi létünket; például a nyelvtörvény, Alkotmánylevél stb. Sajnos ez az igény a maí napig nem teljesült, gondolom azért, mert az Új Szó szilárdan tartja független, politikai pártok befolyásától mentes arculatát. Ez rendjén is lenne. A baj csupán ott van, hogy ez a függetlenség néha csorbát szenved az előbb említett újságírók tollából, akik mindig valamilyen módon, mindenkitől bölcsebben, mindent jobban tudva, mindenki felett állva igyekeznek az olvasót manipulálni. Ha a parlamenti képviselőink munkájáról tájékoztatunk, akkor idézzük az ő felszólalásaikat, és a véleményalkotást hagyjuk az olvasóra!' Tóth Mihály, úgy látszik, még mindig oktatni akar, nem tud megszabadulni a pártbeli örökségtől. A közvélemény manipulálásának tartom azt, ahogyan tálalta a prágai magyar parlamenti képviselők kivonulását. Öt csak a kivonulás ténye foglalkoztatta, a miértje nem. Elolvasva az Alkotmánylevél kisebbségekre vonatkozó részét és az MKDM-Együttélés e cikkellyel kapcsolatos állásfoglalását, minden józanul gondolkodó állampolgár számára nyilvánvaló lehet, hogy nem irányul senki ellen, legfőképpen nem a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság európa tanácsbeli tagsága ellen Éppen azt akarta elősegíteni. Azonban az is nyilvánvaló lehetett mindenki számára, hogy elvi álláspontokat, holmi kis népsí NEM MINDEN LÓ PARIPA! VVan már legalább tizenöt esztendeje, hogy panellakásomban egy szép nyári éjszakán két részeges szomszédasszonyom következő erkélyjelenetének lehettem fültanúja: - Maga, Jolán, egy repedtsarkú szutykos debella - hangzott a baloldali erkélyről. Nyilvánvaló, hogy erre nyomban a minősítés miértje iránt érdeklődött a minősített. Mire a következő szűkített tőmondat volt a válasz: - Csak! Most, hogy Borbély József szerkesztőségünkhöz intézett írását olvasom, megint ez az épületes párbeszéd jutott az eszembe. Számos vádra kell válaszolnom, és ezek közül a legsúlyosabb, hogy kisebbségünk tagjainak szívében írásaimmal igyekszem elültetni az „ Együttélés és annak elnöke" politikai bölcsessége iránti kétely bacilusát. Per analogiam most Jolán szerepébe kerültem, és ama régesrégi éjszakai véleménycseréhez hasonlóan most én is kérdezem: Miért? Mire alapozva állítja Borbély József, hogy kisebbségünk az Együttélést és annak elnökét választva megkérdőjeleztethetetlenül minden létező ló közül a legjobb lóra tett? -Csak! - mondotta akkor Rehákné szomszédasszony. Borbély tanító úr csaknem ilyen tömören válaszol cikkében, válaszának tartalmi értéke pedig úgyszólván ugyanolyan meggyőző, mint Reháknéjé. Textusából kiderül, hogy politikai ízlése az s, AMI A KÖZÖS ÉRDEKÜNK Tudunk arról, hogy olvasóink egy része némi értetlenséggel, az Együttélés Politikai Mozgalom egyik vezetője pedig rosszallóan fogadta, gyűlésen bírálta is azt a döntésünket, amely a fejlett demokratikus országokban teljesen természetes, s tegyük hozzá: szerintünk az egyedüli helyes megoldás. Ott ugyanis a független lapok már régen politikai hirdetésként közlik a különböző pártok programját, vezető képviselőik beszédeinek teljes szövegét. Ha Borbély József és az ó véleményével azonosuló más tisztelt olvasónk is higgadtan elgondolkodik erről a kérdésről, akkor valószínűleg egyetért velünk abban, hogy ennél jobb megoldás aligha létezik. Mi két alternatíva között választhatunk. Vagy minden szlovákiai magyar politikai mozgalom állásfoglalását és valamennyi magyar parlamenti képviselő beszédét közöljük teljes terjedelmében vagy az egyikét sem. Ha a közlés mellett döntenénk, napilapunk közlönnyé válna. Ezért maradtunk meg az első változat mellett, s felkínáltuk azt a lehetőséget, hogy minden politikai mozgalom hirdetésként nyilvánosságra hozhat bármilyen, általa fontosnak tartott dokumentumot és beszédet. Ami pedig a tetemes összeget illeti, úgy véljük, éppen a választók voksai révén a politikai mozgalmaknak jelenleg nem jelent különösebb érvágást a politikai hirdetés megfizetése. Ezzel a döntésünkkel egyáltalán nem akarunk hátat fordítani közéletünknek, politikai mozgalmainknak. Mindannyian tudatosítjuk, hogy független szlovákiai magyar lapként alapvető, sőt: kiemelt feladatunk bőven és rugalmasan tájékoztatni minden olyan eseményről, amely olvasóink, velük együtt magyarságunk és egész társadalmunk sorsát, jelenét és jövőjét alakítja. Ennek a feladatunknak igyekszünk becsülettel - nyilván távolról sem hibátlanul - eleget tenni. A konkrét tényéknél maradva: január 10-én a késő éjszakába húzódó vita miatt főleg a második kiadásunkban közöltünk részletes tudósítást a Szövetségi Gyűlés tanácskozásáról, az Alkotmánylevéllel kapcsolatos vitáról, ismertettük többek között Duray Miklós és Sándor Eleonóra felszólalását. Az M KDM - Együttélés koalíció képviselői kivonulásának okairól, hátteréről munkatársunk külön interjúban kérdezte meg Duray Miklóst. Az időpontok véletlen egybeesése miatt néhány nap múlva jelent meg lapunkban az a terjedelmes beszélgetés, amelyet már korábban készítettünk az Együttélés elnökével. Hasonló leltárt készíthetnénk minden parlamenti ülésről, hiszen alapvető érdekünk és kötelességünk tudósítani ezekről a fontos tanácskozásokról. Az is természetes, ha a tudósításokat követően munkatársaink elemzik, kommentálják a tészerűségért, olcsó, értéket nem teremtő elvtelen kompromisszumokért nem hajlandó e két magyar mozgalom feladni. Nyilván okultak a nyelvtörvény kapcsán, melynek számunkra káros hatásai már érezhetőek. Ha vannak véleménykülönbségek - ami a világ legtermészetesebb dolga - akkor azt valahogy úgy képzelem kinyilvánítani, ahogy azt az Új Szó főszerkesztője tette a Duray Miklóssal készített beszélgetés során. Néhány nap múlva azonban az örömömbe egy kis üröm is került, mivel a fentebb említett állásfoglalás szövege alatt azt olvasom, hogy az MKDM-Együttélés klub tagjai saját költségükre hozhatták csak nyilvánosságra a felszólalás szövegét. Gondolom, tetemes összeget fizethettek. Ez is bizonyítéka őszinte, tiszta szándékuknak. Ellenben Tóth Mihály a manipulálásért fizetést kapott. Lehet, hogy azoknak az előfizetőknek a pénzéből is, akik valóban független tájékoztatást igényelnek. Csak azt nem értem, vajon miért kellett kihangsúlyozni, hogy a képviselők a közölt felszólalásért fizettek? Csak nem valamiféle igazolásként? E véleményemmel nem akartam senkit megbántani. Az Új Szó megújulási kísérletei ígéretesek és színvonalas újságnak tartom. Előfizetője voltam, vagyok és remélem lehetek a jövőben is. BORBÉLY JÓZSEF Együttélés és annak elnöke felfogásával harmonizál. Ez - teljesen normális, és választását tiszteletben tartom. Ami abnormális és amivel sem független újságíróként, sem a többpártrendszer híveként nem tudok egyetérteni, az az, hogy miközben a politikai ízlések különbözőségének a természetességét hangsúlyozza maga is, zokon veszi, hogy másnak más a véleménye a dolgokról. Az ilyenfajta tolerancia néhai Antonín Novotnýnak volt sajátja, akiről feljegyezték, hogy 1967 végén, amikor már nagy balhék voltak a pártvezetésben, ezzel az örökbecsű aranyköpéssel örvendeztette meg szűkebb környezetét: „Nézem, hogy kinek van igaza, és látom, hogy nekem van igazam." Ennyit Rehákné, Jolán szomszédasszony, Borbély József tanító úr és Antonín Novotný elvtárs vita- és politikai kultúrájáról. Látom, a tanító úr szeret vitázni, politizálni is, de csak akkor, ha vitapartnerének és politikai ellenfelének nézetei mindenben megegyeznek az övéivel. ^ Ennyit Borbély Józsefnek a többpártrendszerre vonatkozó nézeteiről. De hadd térjek rá konkrétan is a közte és köztem levő differenciákra. Cikkeimben ha valamit állítok, azt érvekkel is igyekszem hitelesíteni. Borbély úr viszont „válaszaiban" alig mond többet Rehákné „Csak!"jánál. Amikor én annak idején egy írásomban azt kifogásoltam, hogy az Együttélés és annak elnöke (sic) karakánkodásból kétségbe vonta Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök legitimitását, konkrét példákkal tudtam bizonyítani, hogy az elnök a nyelvtörvényvita számunkra oly nehéz napjaiban nem volt képes különbséget tenni a politikai ellenfél (sőt, ellenség) és a segíteni tudó és akaró szövetséges között. Ha a tanító úr ezt a megállapításomat lejáratási kísérletnek, mindent jobbantudásnak és az olvasó manipulálásának minősíti, akkor lelke rajta, de egyet mindenképpen kijelenthetek: tollammal a jövőben sem leszek hajlandó a nyájszellemet táplálni. Én így értelmezem a független lap munkatársi státuszát. Az emberjogi chartáról való parlamenti szavazás kínos jelenetét is így értelmeztem, és írásomnak eredetileg ezt a címet adtam: A nacionalisták szeretnek kirohanni. Ezzel arra céloztam volna, hogy a nyelvtörvényről való szavazáskor a Szlovák Nemzeti Párt képviselői is „kirohantak". Ma már bánom, hogy a címet megváltoztattam. Egy politikustól az ember elvárja, hogy működése közben él a politika eszközeivel, és ismeri a politika mibenlétét, illetve képes feltérképezni lehetőségeinek a határát, illetve képes a barát és az ellenfél megkülönböztetésére. Borbély József lefegyverző nyíltsággal kifejezésre juttatta írásában: ő az Együttéléssel és annak elnökével halad tűzön, vízen át. Őszinteségért őszinteség: az eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a Független Magyar Kezdeményezés bölcsebben és a csehszlovákiai magyarság szempontjából eredményesebben politizál. TÓTH MIHÁLY nyeket. A függetlenség nem jelenthet egyfajta közéleti sterilitást, nem gátolhatja a szabad véleménynyilvánítást. A független napilap koncepciója bizonyos határig nemcsak lehetővé teszi, hanem szinte kötelezőnek tartja azt, hogy ugyanarról az eseményről többféle értékelés jelenjen meg. Az újságíró természetesen saját véleményét írja meg, s az olvasó dönti el, kivel ért egyet, s kivel nem. Borbély József elismeri írásában is, hogy a véleménykülönbség a világ legtermészetesebb dolga. Akkor pedig úgy természetes, ha tiszteletben tartja másoknak az övétől eltérő véleményét, esetleg vitába száll velük. Érvekkel és nem általánosító megjegyzésekkel. Nem a kötelező udvariasság íratja le velem, hiszen valóban úgy tartom, hogy Borbély József bíráló és elismerő sorai egyaránt megtisztelőek számunkra. írásának alapgondolatával teljes mértékben egyetértünk: az Új Szónak tárgyilagos és tartalmasabb tudósításokat kell közölnie a parlamenti ülésekről, a hazai magyar képviselők felszólalásairól. Közös érdekünk, hogy a lap hasábjain tisztelt olvasóink problémaérzékenyebb, szakmai szempontból pedig hozzáértőbb és mívesebb képet kapjanak mindennapjainkról és a szlovákiai magyarság sorskérdéseiről. SZILVÁSSY JÓZSEF KLS NYELVŐR „LUSZTRÁCIÓ" Arinak idején az iskolában azt tanultuk, hogy a társadalmi változások iránt a nyelvben a szókészlet a legérzékenyebb. Ennek a megállapításnak az igazáról magunk is meggyőződhettünk, hiszen gondoljuk csak el. hány új szóval, kifejezéssel voltunk kénytelenek megismerkedni és megbarátkozni az elmúlt évben. Az újabb szavak közül a legnagyobb karriert talán a cseh lustrace és szlovák megfelelője, a lustrácia futotta be Valamikor a múlt év márciusa, áprilisa táján bukkant fel, a választások után egy időre eltűnt, az ősz folyamán azonban újra fénykorát élte, hiszen már nemcsak politikai életünk szereplőivel kapcsolatban emlegették, ún. lustráciá-nak akarták alávetni a kiskereskedelmi egységek megvétele iránt érdeklődőket is; sőt egy szlovák napilapban még a iustrované mlieko kifejezés is előfordult. Az év vége táján úgy tűnt, amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is tűnik szótárunkból ez a szó, a politika azonban közbeszólt: az ytóbbi időben újra napirendre került a képviselők és a kormánytagok „lus(z)trálása". A lustrácia szónak pályafutása során a jelentése is módosult. Első s leginkább használatos jelentését így fogalmazhatnánk meg: ellenőrzik, hogy egy bizonyos személy nem működött-e együtt az egykori államvédelmi hivatallal, vagyis nem volt-e besúgó. (Csak zárójelben'jegyzem meg, hogy hasonló vizsgálatokat más volt kommunista országban is végeztek, ám arról nincs tudomásunk, hogy erre speciális kifejezést alkalmaztak volna.) A boltok, vendéglők magánkézbe adásának jogi előkészítése során felmerült az az igény, hogy megakadályozzák a volt pártkáderek tisztességtelen úton szerzett vagyonának átmentését, a lustrácia szót tehát ezzel kapcsolatban használták. Végül a Lustrované mlieko című újságcikkből arról értesülhettünk, hogy az egyik tejipari vállalatnál olyan külföldi gépet helyeztek üzembe, mely százszázalékos biztonsággal állapítja meg, vannak-e egészségre káros anyagok a tejben. A lustrácia szóval a hazai magyar tömegtájékoztatás is kénytelen (volt) foglalkozni,,hiszen valahogyan vissza kell(ett) adni a jelentését, le kell(ett) fordítani magyarra. A gondot azonban az okozza - amint arra egy jegyzetében egyik újságírónk rámutatott -, hogy lustrácia vagy lus(z)tráció szó nincs a magyar Idegen szavak szótárában; a szlovák értelmező szótárakban pedig ez a meghatározás olvasható: szükséges adatok kiírása nyilvántartásokból. E szó jelentésének megállapítása végett latin szótáraink valamelyikét kell fellapoznunk. Ezekből megtudhatjuk, hogy a latin lustratio jelentése: 1. engesztelő áldozattal való megtisztítás, engesztelő áldozat, 2. barangolás, bejárás. Nyilvánvaló, hogy a szó mai alkalmazását első jelentése motiválta, ám míg a régi rómaiaknál a lustratio-nak az engesztelő tisztulási szertartást nevezték, mai jelentése főleg az erkölcsi értelemben vett tisztasággal függ össze, illetve, ha a már említett Iustrované mlieko kifejezést is figyelembe vesszük, a lustrácia mai jelentése így ragadható meg: valakinek, valaminek erkölcsi (esetleg konkrét) tisztaságát ellenőrző, igazoló eljárás. Mivel az erkölcsi szempontból tiszta emberre azt mondjuk: feddhetetlen, a szlovák lustrácia szót lapjaink általában a feddhetetlenségi vizsgálat kifejezéssel fordították, de előfordultak a lusztrácia, lusztráció formák is. Ha az idegen szót választjuk, természetesen a lusztráció alakot kell alkalmazni. E megoldás ellen azonban az egyik érv az, hogy nem szerepel az Idegen szavak szótárában, vagyis a magyar nyelvben elvileg ismeretlen ez a szó. A súlyosabb érv az idegen szó alkalmazása ellen az, hogy a magyarországi nyelvhasználatban ismeretlen, tehát csak sajátos csehszlovákiai (magyar) politikai szakszóként él. Ezért hajlunk inkább a mindenki számára érthető magyar megfelelők használata felé SZABÓMIHÁLY GIZELLA