Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 14. ÚJ szói GAZDASÁG 6 Szövetségi gazdasági miniszterünk a közelmúltban érdekes Interjút adott hazánk helyzetéről és kilátásairól a Udové noviny munkatársának. A beszélgetés lényegesebb gondolatait az alábbiakban közöljük. • Miniszter úr, még hosszú idó'be telik, amíg felvesznek bennünket az Európai Gazdasági Közösségbe. A KGST megszűno'ben van, más jellegű szervezet lép a helyébe. Mik ennek a fő céljai, és miben különbözik a KGST tői? - Főképp abban, hogy ez lazább társulás. Lehetővé teszi, hogy más integrációkban is részt vegyünk, és nem célja a tagországok gazdasági fejlesztésének összehangolása. Szerintem egyetlen feladata, hogy információs lehetőségeit érvényesítve rugalmasabbá tegye a tagországok 40 év alatt kialakult gazdasági kapcsolatait. • A Szovjetunió a gazdasági és politikai csőd szélén all, miközben teljesen függünk a szovjet kó'oiaj, szállításoktól... - A szovjet hadsereg keményen beavatkozott a Baltikumban. Az országban feszült a helyzet. Számunkra az jelenti a megoldást, hogy csökkentjük a szovjet szállításoktól való függőséget. • A kormánynak vajon nem a hidak felégetésének politikáját kel. lene követnie? - Szerintem egyáltalán nem. Mindig hatalmas piac lesz ez az ország. Programszerű feladása nagy hiba lenne. Mind a keleti, mind a nyugati partnerek azt tanácsolták, hogy a - KGST-t ideiglenesen helyettesítsük új szervezettel. De a politikai érveknek is megvan a szerepük. Nem akarjuk a szovjet vezetést ultimatív követelések elé állítani. A legutóbbi baltikumi események óta azonban változik a helyzet. Sőt, percenként változik. • Az Adamec-kormány kétmilliárd rubelt folyósított a Szovjetuniónak, és egy az egyhez arányban számítottak át dollárra. Ez képes lesz „puhítani" a konvertibilis valutában történő' elszámolásra való áttérést? - Nem „puhíthatja", mert csak 1996-ban kezdődik a törlesztés. Persze, megpróbáljuk a határidőt előbbre hozni. De a Szovjetunió tavalyról még további 700-800 millió rubellel tartozik nekünk. Ez nem hosszú távra szóló hitel, partnerünk mégis úgy képzeli a törlesztést, hogy fokozatosan, évekig majd kőolajat szállít érte. • És a keletnémet piac elveszítése mit jelent? - Azt, hogy 50-60 százalékkal csökkent a kölcsönős kereskedelem. És GAZDASAGI KILÁTÁSAINK VLADIMIR DLOUHY SZERINT HONKAH LESZ KOOUUUK? ez 1991-re és 1992-re 1 milliárd dollár veszteség számunkra. Évente 1 milliárd veszteséget. Ráadásul a volt NDK-beli vállalatok számos megrendelést lemondtak, miközben ők igyekeznek hozzánk szállítani, hogy aktívvá váljék a mérlegük. így most egyszerre 715 millió rubellel (most dollárral) tartozunk a németeknek. Abszolút mértékben azonban nem szorultunk ki az „NDK" piacról. Ellenkezőleg, az egyesült Németországgal bővíteni igyekszünk a kereskedelmi kapcsolatokat. • Úgy tűnik, mintha a CSSZSZK, Lengyelország és Magyarország közöseri próbálna meg belépni Európába... - Ez mindhárom országnak közős célja. Az integrációs lépéseket azonban önállóan, egymástól eltérően teszik meg. Kormányunk úgy véli, még nem jött el az idejé a gazdasági kistömörülés, vagy éppen a pénzügyi unió megalapításának. Lehet, hogy a baltikumi események hatására erőteljesebb lépéseket teszünk e téren. Ezek azonban főképp politikai jellegű lépések lesznek. • Az Iraki háború miként befolyásolhatja az olaj árát? Mekkorák •a tartalékaink? - Az eddigi rezsimben főképp a Barátság kőolajvezetéken folyt hozzánk a fekete arany. Ez — súlyos örökség. Szövetségi és köztársasági szinten mindent megteszünk a „sokkhelyzeti" tartályok felépítéséért és megtöltéséért. Én a kőolaj vonatkozásában jobban tartok a szovjet helyzet romlásától mint az iraki válságtól. Noha az Öbölben nem lesz gyors lefolyású a háború, a kőolaj ára 21-22 dollár, kevesebb, mint amennyire számítottunk. Különböző "intézkedés-variánsokat dolgoztunk ki arra az esetre is, ha a háború elhúzódna. Még ha Irak győzne, akkor sem állapodna meg a hordónkénti olajár a „katasztrofikus" 50 dolláron, hanem ennél kevesebb lenne. • Hogyan hat kó'olajgazdálkodásunkra a háború? Es hogyan alakulnak a szovjet szállítások? - Az Öböl térsége és a Szovjetunióban végbemenő események nem választhatók el egymástól. A szovjet vezetés kezéből kicsúszik az irányítás. Kormányunknak politikailag állást kell foglalnia, de úgy, hogy a Szovjetuniót ne provokáljuk szankciókra. Egyelőre megfelelő mennyiségű kőolaj érkezik hozzánk. Kérdés, hogy a szovjet vezetés politikája majd tükröződik-e a kőolajszállításokban. Mindennel számolni kell, így három lehetséges megoldást dolgoztunk ki: Az első — rendkívüli állapot rövid távon, amennyiben teljesen megszűnnek az olajszállítások. Betiltanánk például a gépkocsik üzemelését, mert csak az Adria kőolajvezetékre számíthatnánk. Aligha kerül sor ilyen intézkedésre. A második variáns részleges rendkívüli állapotot jelent, és ennek keretében fogyasztásszabályozási intézkedéseket vezetünk be a kőolajipari termékeknél. A személygépkocsik számára adagolnánk az üzemanyagot Akkor kerülne rá sor, ha a Szovjetunió erősen (felével-harmadával) csökkentené szállításait. A harmadik — legvalószínűbb — variáns azt jelenti, hogy a tavalyi szinten maradnak a kőolajszállítások (1113 millió tonna). A kőolajfinomítók dolga, hogy honnan szerzik be a nyersanyagot, az állam csak a kereskedelmi és a szállítási feltételek megteremtéséről'gondoskodik, 4s ha kell, áthidaló hiteleket folyósít. Altalánosságban érvényes, hogy 1991 még nem lesz a gazdasági növekedés esztendeje, hanem az árrendezés, a tulajdonstruktúra-változás ós a makroökonómiai egyensúlyteremtés időszaka lesz. Azzal számolunk, hogy a nemzetgazdaság növekedésének üteme 5-10 százalékkal csökken, az infláció 30 százalékos lesz, a munkanélküliség pedig 5-8 százalékos, miközben a külföldi eladósodás 2 milliárd dollárral növekszik. Úgy számítottuk ki mindezt, hogy hordónként 30 dollárt kell a kőolajért fizetni. Minden 5 dollárnyi árnövekedés kb. 2,5 százalékos inflációnövekedést vonna maga után. • Történt eló'relépés az Ingolstadt-L Vinov, a Slovnaft-Schwechat kőolajvezeték tervezésében és az Adria vezeték megkettó'zésében? - Legkönnyebb feladat lesz a Slovnaft összekötése Schwechattal. A hagyásáról, és meg is valósítható egy-két év alatt Az Ingolstadtból kiinduló vezeték megépítése már bonyolultabb. Az Elf cégnek az Adria vezeték megkettőzésére kidolgozott tervével is foglalkozunk. E tervek megvalósítása azonban több százmillió márkába kerül. • Milyen hiteleket kaptunk a Nemzetközi Valuta Alaptól, a Világbanktól és az Európai Közösségektói a kó'olajsokk leküzdésére? - A Nemzetközi Valuta Alap 800 millió dollárt alaphitelként folyósított, 689 millió dollárt pedig kompenzációs hitelként kaptunk. További 210 millió dollárt kőolajimportra és ugyancsak 210 millió dollárt kapcsolódó költségekre vettünk fel. A Világbank strukturális átalakításra és energiarendszerünk korszerűsítésére folyósít hitelt. Az Európai Közösségek, illetve a „G 24"-ként ismert országcsoport 500-500 millió dollárt folyósított. • A külgazdasági helyzet (a KGST szétesése, a Szovjetunió helyzete, a német egyesítés, az iráni háború) nem tompította el a reformot? - Egyelőre nem. • Ügy tűnik a felmérések alapján, hogy Szlovákiában kevésbé hajlamosak a gazdasági sokkterápiára. Itt talán nagyobb áldozatokat követel? - Számos területen igen. Ezért a konkrét reformpolitikában a szlovák kormány bizonyos autonóm lépéseit is figyelembe kell venni. Viszont mindkét kormánynak respektálnia kellene a reform fő építőköveit, tehát nemcsak a szabad árképzést, a belső konvertibilitást, a külkereskedelem liberalizálását, hanem például azt is, hogy restriktív költségvetési politikára van szükség. • Egyes szlovák politikusok Szlovákia olyan mértékű önállóságával számolnak, hogy az ENSZben és az Európa Tanácsban is felléphetnének. Hogyan értékeli ön bizonyos idő' elteltével a hatásköri vitákat? - Az állam jövőjének és az alkotmányoknak a koncepciójáról van itt szó. Bonyolultak lesznek az egyeztetések. De én derülátó vagyok. Annak idején elég keményen léptem fel, mert meg(ČSTK-felvétel) győződésem, hogy vannak alapvető politikai-gazdasági érdekek, amelyek védelmezésénél egységesnek kell lennünk. A most folyo tanácskozások eredményeként a hatásköröket február 15-ig át kellene adni. • Sokan bírálják, hogy még megvannak a monopóliumok, de az árliberalizálás mar bekövetkezett, és a kisprivatizáció még várat magára... - Kétségtelen, hogy egyszerűbb lenne a reform, ha minden összehangoltan ment volna. De éppen az árliberalizálás lehet sok mindennek a motorja. Például a monopóliumok szétbomlasztásának. Tény, hogy a kiskereskedelemben fennáll az árkartell-egyezmények veszélye. A monopolelleni hivatalra vár a rendteremtés feladata. A monopóliumok megszűnésével tarthatatlanná válnak a magas árak. • Mit szól, miniszter úr, az OFben végbemenő' változásokhoz? - Václav Klaust támogatom, mert koncepciója érvényesítésével a parlamentben határozottabb támogatást kap a reform. Viszont az OF közgyűlése nem tett rám kedvező benyomást. Mintha a CSKP 1929es V. kongresszusa lett volna — fordítva. Azokban a pillanatokban semmi köze sem volt a liberalizmushoz. A fő feladatát azonban teljesítette, párttá alakult a Polgári Forum. Ki kell dolgozni a teljes programját, és számolni annak kockázatával, hogy a konzervatívabb felfogásúak átmennek más politikai tömörülésbe. • Hogyan csökkenthétté volna a kormány a reform kezdetén a hibás lépések számát? - Gyorsabban kellett voína startolni 1990 első felében, hogy a forgatókönyv már májusban elkészüljön, nem pedig szeptemberben... PETR HUSÁK HIÁNYZIK AZ EGYSÉGES KONCEPCIÓ Jiŕí Tvrdoň, a Prágai Mezőgazdasági Főiskola professzora a mezőgazdaság időszerű gondjairól B

ármely működőképes gazdaságpolitika három alapvető tézisre épül, állítja Jirí Tvrdoň, a prágai Mezőgazdasági Főiskola professzora a csehszlovák mezőgazdaság időszerű problémáit taglaló, a Zemédélské novinyban közölt írásban, melyet az alábbiakban ismertetünk. A gazdaságpolitika alapvető céljainak meghatározása a célok eléréséhez szükséges eszközök kialakítását és a gazdálkodás intézményi-szervezeti felépítését, az ágazat szervezési és irányítási formainak létrehozását feltételezi. A szerző állítása szerint azonban a jelenlegi csehszlovák mezőgazdasági politika nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel- Elsősorban a komplex módon kidolgozott gazdaságpolitikai koncepció hiányzik az ágazat számára. Az illetékes minisztériumok a gazdasági reform forgatókönyvének összeállításakor csak részben vették figyelembe a mezőgazdaság helyzetével és szerepével foglalkozó hazai tudományos elemzéseket és ajánlásokat, amelyeket kutatóintézetek, s különböző szakmai fórumok dolgoztak ki. A reformpolitikai elképzelések kidolgozói kifejezetten azoknak a kérdéseknek a megoldására helyezték a hangsúlyt, amelyeket a letűnt tervutasításos gazdaságirányítási rendszer figyelmen kívül hagyott, illetve mellőzött. A gazdasági reform forgatókönyvének részeként elfogadott agrárreformból kiderül, hogy ebben elsősorban a termelés minőségi kérdéseire került a fő hangsúly, viszont a mennyiségi mutatók indokolatlanul mellékvágányra kerültek. A fejlett nyugat-európai országok gazdaságpolitikája egyik legfontosabb feladatának tartja "a mezőgazdasági termelés stabilitásának biztosítását, hiszen ez a nemzetgazdaság egészére is hatással van. E cél eléréséhez ott is meghatározzák a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés alapvető mennyiségi szintjét, amely a gazdaságilag hatékony és indokolt önellátáson, illetve egyes meghatározó termékek előállításán alapszik. Ez semmi esetre sem jelenti direktív tervfeladatok kiszabását az egyes termelő vállalatok számára, csupán csak a mezőgazdasági termelés szükséges volumenét határozza meg az adott feltételek között. A nemzetgazdasági szinten meghozott döntésekből egyértelműen ki kellene derülnie annak, hogy az agrárreform gazdaságpolitikája a mezőgazdasági termelés fejlesztését vagy pedig visszafogását, leépítését szolgálja-e. A gazdaságpolitikai koncepciónak ugyanis ez a kiindulási pontja, az elképzelések megvalósításának alfája és ómegája. Az agrárreform jelenlegi gazdaságpolitikai elképzelései nem adnak egyértelműen választ ezekre a kérdésekre. Sem a termelés mennyiségi szintjére, sem pedig a fejlesztési-leép'rtési koncepcióra nincs egységes nézet. Máig meghatározatlan, hogy a mezőgazdasági termelés milyen mértékben vegyen részt a lakosság élelmiszer-ellátásában. A reformerek által hangsúlyozott szerkezetváltási program sem határozza meg pontosan, hogy a mezőgazdaságnak a fejlesztés, vagy a leépítés, netán a stagnálás szerepét szánták. Az elfogadott gazdaságpolitikai intézkedésekről azonban arra lehet következtetni, hogy a közeljövőben a visszafejlesztés és a leépítés programja érvényesül majd az ágazatokban. Erre utal a dotáció leépítése, a restriktív intézkedések egész sora. A beinduló piaci viszonyok között kemény feltételek várnak nemcsak a mezőgazdaságra, hanem a gazdaság többi ágazatára is. Az egyes ágazatokra ható makroökonómiai gazdasági nyomást viszont a kiindulási feltételektől függően kellene megválasztani, állítja a szerző. A mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepére való tekintettel a megvalósított gazdaságpolitikai rendelkezéseknek az ágazat számára legalább a többi ágazathoz hasonló gazdasági környezetet kellene biztosítaniuk, nem pedig adminisztratív intézkedésekkel tovább rontani az ágazat túlélésének esélyeit. Példaként a felvásárlási árak módosítását említhetjük, aminek vajmi kevés köze volt a piaci mechanizmus működéséhez. Éppúgy adminisztratív úton, kötelező utasítások formájában hajtották végre, mint az oly sokat kárhoztatott tervutasításos gazdaságirányítási rendszer rendelkezéseit. A piaci helyzet nem követelte meg, hogy az állam hozzányúljon a felvásárlási árakhoz, nem alakult ki egyensúlyhiány, a fogyasztói kereslet ki volt elégítve. Az ármódosításokat kifejezetten költségvetési megfontolásokból hajtották végre, a negatív forgalmi adó leépítése érdekében. Az ilyen intézkedésekkel azonban csak az adminisztratív irányítási rendszerben érhető el cél. Piaci feltételek között ezeket a kérdéseket megfelelő adópolitikával szokták megoldani. N

em mondható, hogy a felvásárlási árak módosítása után a kiskereskedelmi árakat a kereslet-kínálat törvénye alapján állapították meg. Ennek azonnal meg is lett a következménye, jelentősen csökkent a marhahús és a tej iránti kereslet mind a felvásárlók, mind pedig a fogyasztók részéről. Ezért az árliberalizáció leple alatt újabb beavatkozások történtek a piac szabályozó szerepének működésébe. A termelőknek nyújtott árpótlékot azonban a mezőgazdasági üzemek nem tartják az árak szerves részének. Az árak dinamikus mozgása valódi sokkhatást idézett elő az ágazatban, amit népgazdasági szinten az olajársokk hatásaihoz lehet hasonlítani, vélekedik Jirí Tvrdoň. A jelenlegi csehszlovák mezőgazdasági politika a „Nemzetgazdaság fejlesztési távlatai" című prognosztikai tanulmányra épül, állítja a prágai Mezőgazdasági Főiskola professzora. Ez az elképzelés a nemzetgazdaság szerkezeti átalakításában a mezőgazdaság számára a szarvasmarha-tenyésztés visszafejlesztésében és a gabonatermesztés csökkenésében (évi 12 millió tonna helyett csupán 7 millió tonna) látja a lényeges kiindulási pontokat. A prognózis szerzőinek restriktív elképzelései a szarvasmarha-tenyésztés valóban alacsony hatékonyságából és abból a következtetésekből fakadnak, amely szerint a mezőgazdaság rendkívül drágán termel, illetve túlságosan magas a költségszintje. A

témában számtalan tanulmány, értekezés látott napvilágot. Egyes szerzők véleménye szerint ez a költségszint-különbség 60-80 százalékos. Reálisabban fogadhatjuk ela 17-20 százalékos különbséget, amelyet a szerző is említ. Kétségtelen azonban, hogy még a „kedvezőbb" eredmény is kihívás a mezőgazdaságban végrehajtandó szerkezetváltás megvalósítására. Ellenkező esetben ugyanis a külföldi piacok irányába való teljes nyitás után a mi mezőgazdaságunk is hasonló helyzetbe kerülhet, mint a hajdani keletnémet mezőgazdaság, amely a miénkhez összehasonlítható feltételek között és eredményekkel működött A két mezőgazdaság helyzete között azonban van egy alapvető különbség. Míg az egységes Németországban a lakosság élelmiszerekkel való ellátása biztosított, nálunk ez a feladat a hazai mezőgazdaságra vár. Az élelrrliszerpiac ellátottsága tehát döntő mértékben befolyásolja a lakosság közérzetét, a társadalmi-gazdasági változásokról vallott nézeteket. Egy elhibázott mezőgazdasági politika a hazai mezőgazdasági-élelmiszeripari piac széteséséhez vezet, amelynek beláthatatlan gazdasági és politikai következményei is lehetnek, fejezi be okfejtését a szerző. - tszl -