Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám, kedd

AJEGYSZEDŐ NÉNIK MOSOLYÁTÓL A SZOMORÚSÁGIG Miközben ö, a kritikus mezítláb éá alsónadrágban püföli az írógépet, s ha rothadt almát nem is szagolgat, azért elrágcsálna egy kilónyi jonathánt, ha nem lenne olyan veszettül drága. (4. oldal) FÜGGETLEN NAPILA P KEDD, 1991. JANUÁR 15. ARA 2,80 KORONA XLIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM ANYOLCVANAS ÉVEK „VÁLSÁGÖVEZETEI" Míg a Csallóköz a bósi vízerőmű építésén kívül elsősorban a nagyüzemi mezőgazdasági termelés árnyoldalaitól, a túlzott kemizálástól szenved, addig a Kis-Dunán túli területek hasonló problémáit a szeredi nikkelkohó és a vágsellyei Duslo is növeli. (5. oldal) AZ IRAKI PARLAMENT A HÁBORÚRA SZAVAZOTT AZ ÖBÖLBEN HANGOSAN KETYEG A POKOLGÉP Perez de Cuellar és Szaddam Husszein tárgyalásai eredménytelenek voltak' Folytatódik a diplomáciai nagyüzem az Öbölben, s bár ma lejár az Iraknak adott ultimátum, ez mégis azt jelzi, hogy a világ még mindig reménykedik a békés megoldásban. Ez a leghelye­sebb kifejezés, mert a nyilatkozatok többsége inkább pesszi­mista, s azok, akik korábban, egy-két nappal ezelőtt még megpendítették az óvatos optimizmus húrjait, most már tényleg csak reménykednek. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár, aki vasárnap tárgyalt az iraki elnök­kel, tegnap hajnalban megérkezett a francia fővárosba. A párizsi repü­lőtéren hiába faggatták az újságírók, nem volt hajlandó részleteket közöl­ni az iraki elnökkel folytatott konzul­tációiról, azzal az indoklással, hogy az eredményekről az ENSZ Bizton­sági Tanácsát fogja tájékoztatni New Yorkban. (A BT-ülés közép­európai idő szerint csak ma hajnal­ban, tehát jóval lapzártánk után kez­dődött.) Megjegyezte, hogy a bag­dadi látogatás után „se nem opti­mista, se nem pesszimista, a háború sajnos, lehetséges, de van mód a békés rendezésre is". Egészen másként nyilatkozott a főtitkár a Francois Mitterrand államfővel megtartott találkozó után. Kijelentet­te: „Ma, január 14-én, ebben az órában már nincs idő olyan diplomá­(Folytatás a 3. oldalon) TILTAKOZÁSOK LITVÁNIA LEROHANÁSA ELLEN Tegnap a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara diákpar­lamentjének elnöksége tüntetést szervezett, amelyen a jelenlevők Lit­vánia lerohanása ellen tiltakoztak. A demonstráció keretében aláírás­gyűjtő akciót is tartottak. A rendezők elítélték a független Litván Köztársa­ság szovjet hadsereg általi brutális megszállását, és egyúttal felkérték a szövetségi kormányt, hogy ismerje el Litvánia függetlenségét, s az or­szággal vegye fel a diplomáciai kap­csolatokat. A tüntetők a pozsonyi szovjet főkonzulátus elé vonultak. Itt Alekszandr Veta konzul találkozott velük. Több párt, mozgalom és szerve­zet nyilatkozatban ítélte el a litvániai eseményeket. A Charta '77 mozga­lom a történéseket 1956-hoz, illetve 1968-hoz hasonlítja. Az emberjogi bizottság felszólította a szovjet ve­zetést, hogy a nemzetek önrendel­kezési jogával kapcsolatos kérdése­ket kizárólag a polgári és politikai jpgokat és kötelezettségeket rögzítő nemzetközi egyezségokmány értel­mében rendezze. A Baltikummal foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását szorgalmazó felhívást írtak alá Tallinnban (ČSTK/AP telefoto) OROSZ, ÉSZT, LETT ÉS LITVÁN VEZETŐK FELHÍVÁSA AZ ENSZ FŐTITKÁRÁHOZ: NEMZETKÖZI KONFERENCIÁT A BALTIKUMRÓL Vilniusban és a hozzáférhető hírek szerint egész Litvániában nyugodt volt a hétfőre virradó éjszaka. A fővárosban a parla­ment épülete előtt éjfél után már csak néhány száz ember tartózkodott. A vasárnap meghirdetett éjszakai kijárási tilalom ellenére nem szólították fel őket a távozásra. A parlamenthez vezető utcákat továbbra is barikádok zárják el, magában a tör­vényhozás épületében a kormányhoz hü néhány száz fegyveres tart őrséget. Hétfőn már kora reggel gyülekez­ni kezdett a tömeg a függetlenség téren, a parlament előtt. Nemzeti színű zászlókat lobogtattak, gyer­tyák égtek az áldozatok neveit fel­tüntető táblák előtt. Még dél körül sem volt világos, visszavonta-e a Sajudis-mozgalom a vasárnap m ja jár le az ENSZ Irak­nno nak adott ultimá­Iw/Gt tuma. Tegnap és tegnapelőtt a vilniu­si véres vasárnap megdöbbentő híreivel volt tele a sajtó. Nem kell hozzá különösebb va­lóságérzék, hogy bárki tudatosít­sa: dupla válság van; egyes szak­értők szerint a második világé­gés óta most a legnagyobb a há­borús veszély. E krízishelyzet egyik kirobbantója Szaddam, az arab világ tébolyodott diktátora; a másik tűzfészek parazsát a kommunista impérium utolsó és leghatalmasabb bástyájának tár­sadalmi-politikai-gazdasági-kato­nai széthullása, magyarán: egy kómába zuhant rendszer agóniája szítja. , Mindeközben államférfiak, mi­niszterek nyilatkoz(gat)nak. Sű­rűn és olykor egymásnak ellent­mondóan Is. Pérezde Cuellar sze­rint csak az Isten tudja, vajon há­borúba avagy békébe torkollik-e az öböl-válság; J i rí Dienstbier vasárnapi nyilatkozata szerint „amott" elkerülhető a háború, vi­szont az, ami „emitt", Litvániában történt, az megdöbbentő valóság; James Baker ingadiplomáciát folytat; a francia elnök egy nappal az ENSZ-ultimátum lejárta előtt is közvetíteni próbál; a december­ben Nobel-díjasként tömjénzett Gorbacsov viszont jó 40 órával a Vilniusban szombatról vasár­napra virradóan történtek után is - amikor e sorokat írom - még hallgat. Az újságíró pedig? Ő azon meditál; valóban elkerül­hetetlen-e az öböl-háború; való­ban higgyen-e a fülének és így a Litvániában történteknek is - mert ha igen, akkor oda a glasz­noszty és lőttek a peresztroj­kának! Történik mindez akkor, amikor nálunk és körülöttünk a legköze­lebbi múltban kártyavárként om­lottak össze a kommunista dikta­túrák valódi és jelképes falai. Itt, Közép-Európában, a Kárpát-me­dencében mi azóta azt fontolgat­niában most a józan ész és a tole­rancia a legégetőbb hiánycikk. És a szép szó, meg az emberség, amiben viszont a mi tájainkon to­vábbra sem dúskálunk igazán bőven. Anyám, sajnos, már nem él; vele már nem tudok az aggályaim­ról beszélgetni. Figyelem a nevelőapámat: ő mintha gondterheltebben járna­kelne a házban, mint akárcsak egy hete ilyenkor. Máskor politi­meghirdetett általános politikai sztrájkot. Mindenesetre a tömeg­közlekedés működött, s kinyitottak az élelmiszerüzletek is. Katonai forrásokra hivatkozva az ELTA hírügynökség közölte, hogy vasárnap délután elfogták az első sorköteles fiatalokat azok közül, akik az ősszel nem kezdték meg tényle­ges katonai szolgálatukat. Mint is­meretes, a szolgálat-megtagadás (Folytatás a 2. oldalon) DUPLA VÁLSÁG juk, vajon megrendült, sőt össze­omlott gazdaságra építhető-e összeütközés nélkül társadalmi demokrácia. Van-e, lesz-e esélye­gyenlőség, ami napjaink egyik legsűrűbben használt kifejezése: a demokrácia kulcsszava és alap­feltétele lett. És az sem mellékes, vajon kivirágozhat-e mindebből hamarosan - a társadalmi válto­zások gyorsaságával lépést tartva - az esélyegyenlőségen épülő jó­léti állam és a nemzeti kisebbsé­gek jogait is őrző össztársadalmi demokrácia. Súlyos és kockáza­tos, nagyszerű közös feladat ez. Itt, Közép-Európában és a világ földrajzilag távolabb eső pontjain: a duplaválság gócaiban is. Mi, itt, a Moldva, a Duna, a Visztula part­ján két dolognak: a pénznek és a működőképes piacgazdaság szakmai tapasztalatainak va­gyunk híján; az öbölben és Litvá­zálgattunk, most inkább kerüljük e témát. Én már békeidőben születtem, így még „csak" negyvenes éveim derekát taposom. A szuezi válság és a magyarországi forradalom egybeesésekor csupán tízéves gyerkőc voltam; a Karíb-válság hónapjaiban pedig érettségiztem. Vietnam és Afganisztán, szeren­csére, földrajzilag messze esett tőlünk; 1968 nyarán viszont ott hasaltam Pozsony főterének asz­faltján, amikor lőni kezdtek az orosz tankok. M öböl-krízis és a litvá­t\ niai helyzet okozta Ernáim dupla válság napjai­ban (napjaiban?) még „csak" negyvenes éveim derekát tapo­som. És már az anyám sem él, hogy az aggályaimról beszélget­hetnénk. MIKLÓSI PÉTER AMI NEM HAGYHATÓ FIGYELMEN KÍVÜL Zdenék Jičínský nyilatkozata lapunknak A Polgári Fórum közgyűlésén Zdenék Jičínský professzor, a Szö­vetségi Gyűlés első elnökhelyettese javasolta, hogy a párttá alakult szer­vezet politikai programjában jusson kifejezésre a föderációhoz, a nem­zetek és nemzetiségek államjogi helyzetéhez való viszony. Javaslatát elfogadták. Megkérdeztem Jičínský professzort, mi késztette javaslata megtételére. | - Már azért is kötelességemnek éreztem előterjeszteni javaslatomat, mert 1968-ban társszerzője voltam a nemzetiségek jogállását szabályo­zó 1968/144-es számú alkotmány­törvénynek. A napokban a Szövet­ségi Gyűlésben is síkraszálltam amellett, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai belekerüljenek az alapvető jogokat és szabadságjogo­kat rögzítő Alkotmány levélbe, tehát a föderáció szintjén rögzítsék őket. Fejlődésünk fontos elemének, a de­mokratikus jogállam egyik feltételé­nek tekintem e jogokat. Úgy vélem, hogy ha a Polgári Fórum legalább valamiben hű kíván maradni eredeti elveihez, nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a lényeges kérdést. (sm) OSZTRÁK EGYÜTTMŰKÖDÉSI JAVASLAT ­FELTÉTELEKKEL Marián Čalfa szövetségi minisz­terelnök tegnap Prágában fogadta Kari Peterliket, az Osztrák Köztár­saság csehszlovákiai nagykövetót. A találkozón a diplomata a kormány­főnek átadta a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű további létével és üze­meltetésével kapcsolatos hivatalos osztrák kormánynyilatkozatot. Levelében Franz Vranitzky kan­cellár tájékoztatta Marián Čalfát az osztrák kabinet január 8-án hozott döntéséről, mely szerint - ha Prága egyetért a bohunicei erőmű mindkét blokkjának bezárásával - Ausztria energiapolitikai együttműködést ja­vasol. A kancellár a továbbiakban közölte: kormánya megbízott több minisztert, hogy két héten belül dol­gozza ki az együttműködés pénzü­gyi, valamint energia- és iparpolitikai munkatervét. Marián Čalfa méltányolta a cseh­szlovákiai atomerőművek biztonsá­gos üzemeltetésével kapcsolatos osztrák érdeklődést. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovák kormány is ha­sonló figyelemmel követi a kérdést, és mielőbbi megoldását sürgősnek tekinti, MÁTÓL ÚJ TEJÁRAK? Ha valamelyik boltban mától egy liter tejért más árat kérnek a vásárló­tól mint eddig, az a hetek óta tartó „árháborúban" bekövetkezett (át­meneti?) fegyverszünet eredménye. A jelek szerint lecsillapodtak a kedé­lyek, amelyeket a tej ára körüli esz­mecserék meglehetősen felkorbá­csoltak. Az alapellentét a termelők és a feldolgozók között volt. A mező­gazdasági üzemek a megnöveke­dett termelői költségekre hivatkozva a korábbi felvásárlási árnál többet kértek a tej literjéért, amit a feldolgo­zók (ugyancsak a megnövekedett feldolgozói költségek címén) nem tudtak megadni. Időközben ugyanis nyilvánvaló lett, amit előre sejteni lehetett. Ha a tej magas felvásárlási árához hozzászámítják a feldolgo­zási költségeket, majd erre a keres­kedelem is ráteszi a maga költségeit és nyereségét, csökkenni fog a ke­reslet. A fogyasztó (pénztárcája adta lehetőségeihez igazodva) kevesebb tejet és tejterméket fog vásárolni. Amint azt Ivan Godovič mérnök, a Milex kereskedelmi részlegének vezetője elmondta, az év elejétől tavalyhoz viszonyítva a sajt és a v^j iránt 60-65 százalékkal, a tej iránt pedig 30 százalékkal csökkent a ke­reslet. Ennek következtében a válla­lat tíz üzemében az elmúlt év janu­árjához viszonyítva mintegy húsz százalékkal vásárolnak fel kevesebb tejet. A kereslethez képest még e kevesebb is sok, ezért a felesleg­ből tejport készítenek, ami iránt kül­földön nagy az érdeklődés. Problé­..mát okoz viszont, hogy a tejpor gyártása a vajgyártás fokozását vonja maga után. Ebből pedig (amint említettük) kevesebb fogy, a termék külföldön csak nagyarányú veszte­séggel adható el, kétezer tonna vaj éves tárolási költsége pedig megkö­zelítően egymillió korona. A termelők (mezőgazdasági üze­mek) és a feldolgozók (a tejüzemek) (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents