Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám, kedd

AJEGYSZEDŐ NÉNIK MOSOLYÁTÓL A SZOMORÚSÁGIG Miközben ö, a kritikus mezítláb éá alsónadrágban püföli az írógépet, s ha rothadt almát nem is szagolgat, azért elrágcsálna egy kilónyi jonathánt, ha nem lenne olyan veszettül drága. (4. oldal) FÜGGETLEN NAPILA P KEDD, 1991. JANUÁR 15. ARA 2,80 KORONA XLIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM ANYOLCVANAS ÉVEK „VÁLSÁGÖVEZETEI" Míg a Csallóköz a bósi vízerőmű építésén kívül elsősorban a nagyüzemi mezőgazdasági termelés árnyoldalaitól, a túlzott kemizálástól szenved, addig a Kis-Dunán túli területek hasonló problémáit a szeredi nikkelkohó és a vágsellyei Duslo is növeli. (5. oldal) AZ IRAKI PARLAMENT A HÁBORÚRA SZAVAZOTT AZ ÖBÖLBEN HANGOSAN KETYEG A POKOLGÉP Perez de Cuellar és Szaddam Husszein tárgyalásai eredménytelenek voltak' Folytatódik a diplomáciai nagyüzem az Öbölben, s bár ma lejár az Iraknak adott ultimátum, ez mégis azt jelzi, hogy a világ még mindig reménykedik a békés megoldásban. Ez a leghelyesebb kifejezés, mert a nyilatkozatok többsége inkább pesszimista, s azok, akik korábban, egy-két nappal ezelőtt még megpendítették az óvatos optimizmus húrjait, most már tényleg csak reménykednek. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár, aki vasárnap tárgyalt az iraki elnökkel, tegnap hajnalban megérkezett a francia fővárosba. A párizsi repülőtéren hiába faggatták az újságírók, nem volt hajlandó részleteket közölni az iraki elnökkel folytatott konzultációiról, azzal az indoklással, hogy az eredményekről az ENSZ Biztonsági Tanácsát fogja tájékoztatni New Yorkban. (A BT-ülés középeurópai idő szerint csak ma hajnalban, tehát jóval lapzártánk után kezdődött.) Megjegyezte, hogy a bagdadi látogatás után „se nem optimista, se nem pesszimista, a háború sajnos, lehetséges, de van mód a békés rendezésre is". Egészen másként nyilatkozott a főtitkár a Francois Mitterrand államfővel megtartott találkozó után. Kijelentette: „Ma, január 14-én, ebben az órában már nincs idő olyan diplomá(Folytatás a 3. oldalon) TILTAKOZÁSOK LITVÁNIA LEROHANÁSA ELLEN Tegnap a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara diákparlamentjének elnöksége tüntetést szervezett, amelyen a jelenlevők Litvánia lerohanása ellen tiltakoztak. A demonstráció keretében aláírásgyűjtő akciót is tartottak. A rendezők elítélték a független Litván Köztársaság szovjet hadsereg általi brutális megszállását, és egyúttal felkérték a szövetségi kormányt, hogy ismerje el Litvánia függetlenségét, s az országgal vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat. A tüntetők a pozsonyi szovjet főkonzulátus elé vonultak. Itt Alekszandr Veta konzul találkozott velük. Több párt, mozgalom és szervezet nyilatkozatban ítélte el a litvániai eseményeket. A Charta '77 mozgalom a történéseket 1956-hoz, illetve 1968-hoz hasonlítja. Az emberjogi bizottság felszólította a szovjet vezetést, hogy a nemzetek önrendelkezési jogával kapcsolatos kérdéseket kizárólag a polgári és politikai jpgokat és kötelezettségeket rögzítő nemzetközi egyezségokmány értelmében rendezze. A Baltikummal foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását szorgalmazó felhívást írtak alá Tallinnban (ČSTK/AP telefoto) OROSZ, ÉSZT, LETT ÉS LITVÁN VEZETŐK FELHÍVÁSA AZ ENSZ FŐTITKÁRÁHOZ: NEMZETKÖZI KONFERENCIÁT A BALTIKUMRÓL Vilniusban és a hozzáférhető hírek szerint egész Litvániában nyugodt volt a hétfőre virradó éjszaka. A fővárosban a parlament épülete előtt éjfél után már csak néhány száz ember tartózkodott. A vasárnap meghirdetett éjszakai kijárási tilalom ellenére nem szólították fel őket a távozásra. A parlamenthez vezető utcákat továbbra is barikádok zárják el, magában a törvényhozás épületében a kormányhoz hü néhány száz fegyveres tart őrséget. Hétfőn már kora reggel gyülekezni kezdett a tömeg a függetlenség téren, a parlament előtt. Nemzeti színű zászlókat lobogtattak, gyertyák égtek az áldozatok neveit feltüntető táblák előtt. Még dél körül sem volt világos, visszavonta-e a Sajudis-mozgalom a vasárnap m ja jár le az ENSZ Iraknno nak adott ultimáIw/Gt tuma. Tegnap és tegnapelőtt a vilniusi véres vasárnap megdöbbentő híreivel volt tele a sajtó. Nem kell hozzá különösebb valóságérzék, hogy bárki tudatosítsa: dupla válság van; egyes szakértők szerint a második világégés óta most a legnagyobb a háborús veszély. E krízishelyzet egyik kirobbantója Szaddam, az arab világ tébolyodott diktátora; a másik tűzfészek parazsát a kommunista impérium utolsó és leghatalmasabb bástyájának társadalmi-politikai-gazdasági-katonai széthullása, magyarán: egy kómába zuhant rendszer agóniája szítja. , Mindeközben államférfiak, miniszterek nyilatkoz(gat)nak. Sűrűn és olykor egymásnak ellentmondóan Is. Pérezde Cuellar szerint csak az Isten tudja, vajon háborúba avagy békébe torkollik-e az öböl-válság; J i rí Dienstbier vasárnapi nyilatkozata szerint „amott" elkerülhető a háború, viszont az, ami „emitt", Litvániában történt, az megdöbbentő valóság; James Baker ingadiplomáciát folytat; a francia elnök egy nappal az ENSZ-ultimátum lejárta előtt is közvetíteni próbál; a decemberben Nobel-díjasként tömjénzett Gorbacsov viszont jó 40 órával a Vilniusban szombatról vasárnapra virradóan történtek után is - amikor e sorokat írom - még hallgat. Az újságíró pedig? Ő azon meditál; valóban elkerülhetetlen-e az öböl-háború; valóban higgyen-e a fülének és így a Litvániában történteknek is - mert ha igen, akkor oda a glasznoszty és lőttek a peresztrojkának! Történik mindez akkor, amikor nálunk és körülöttünk a legközelebbi múltban kártyavárként omlottak össze a kommunista diktatúrák valódi és jelképes falai. Itt, Közép-Európában, a Kárpát-medencében mi azóta azt fontolgatniában most a józan ész és a tolerancia a legégetőbb hiánycikk. És a szép szó, meg az emberség, amiben viszont a mi tájainkon továbbra sem dúskálunk igazán bőven. Anyám, sajnos, már nem él; vele már nem tudok az aggályaimról beszélgetni. Figyelem a nevelőapámat: ő mintha gondterheltebben járnakelne a házban, mint akárcsak egy hete ilyenkor. Máskor politimeghirdetett általános politikai sztrájkot. Mindenesetre a tömegközlekedés működött, s kinyitottak az élelmiszerüzletek is. Katonai forrásokra hivatkozva az ELTA hírügynökség közölte, hogy vasárnap délután elfogták az első sorköteles fiatalokat azok közül, akik az ősszel nem kezdték meg tényleges katonai szolgálatukat. Mint ismeretes, a szolgálat-megtagadás (Folytatás a 2. oldalon) DUPLA VÁLSÁG juk, vajon megrendült, sőt összeomlott gazdaságra építhető-e összeütközés nélkül társadalmi demokrácia. Van-e, lesz-e esélyegyenlőség, ami napjaink egyik legsűrűbben használt kifejezése: a demokrácia kulcsszava és alapfeltétele lett. És az sem mellékes, vajon kivirágozhat-e mindebből hamarosan - a társadalmi változások gyorsaságával lépést tartva - az esélyegyenlőségen épülő jóléti állam és a nemzeti kisebbségek jogait is őrző össztársadalmi demokrácia. Súlyos és kockázatos, nagyszerű közös feladat ez. Itt, Közép-Európában és a világ földrajzilag távolabb eső pontjain: a duplaválság gócaiban is. Mi, itt, a Moldva, a Duna, a Visztula partján két dolognak: a pénznek és a működőképes piacgazdaság szakmai tapasztalatainak vagyunk híján; az öbölben és Litvázálgattunk, most inkább kerüljük e témát. Én már békeidőben születtem, így még „csak" negyvenes éveim derekát taposom. A szuezi válság és a magyarországi forradalom egybeesésekor csupán tízéves gyerkőc voltam; a Karíb-válság hónapjaiban pedig érettségiztem. Vietnam és Afganisztán, szerencsére, földrajzilag messze esett tőlünk; 1968 nyarán viszont ott hasaltam Pozsony főterének aszfaltján, amikor lőni kezdtek az orosz tankok. M öböl-krízis és a litvát\ niai helyzet okozta Ernáim dupla válság napjaiban (napjaiban?) még „csak" negyvenes éveim derekát taposom. És már az anyám sem él, hogy az aggályaimról beszélgethetnénk. MIKLÓSI PÉTER AMI NEM HAGYHATÓ FIGYELMEN KÍVÜL Zdenék Jičínský nyilatkozata lapunknak A Polgári Fórum közgyűlésén Zdenék Jičínský professzor, a Szövetségi Gyűlés első elnökhelyettese javasolta, hogy a párttá alakult szervezet politikai programjában jusson kifejezésre a föderációhoz, a nemzetek és nemzetiségek államjogi helyzetéhez való viszony. Javaslatát elfogadták. Megkérdeztem Jičínský professzort, mi késztette javaslata megtételére. | - Már azért is kötelességemnek éreztem előterjeszteni javaslatomat, mert 1968-ban társszerzője voltam a nemzetiségek jogállását szabályozó 1968/144-es számú alkotmánytörvénynek. A napokban a Szövetségi Gyűlésben is síkraszálltam amellett, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai belekerüljenek az alapvető jogokat és szabadságjogokat rögzítő Alkotmány levélbe, tehát a föderáció szintjén rögzítsék őket. Fejlődésünk fontos elemének, a demokratikus jogállam egyik feltételének tekintem e jogokat. Úgy vélem, hogy ha a Polgári Fórum legalább valamiben hű kíván maradni eredeti elveihez, nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a lényeges kérdést. (sm) OSZTRÁK EGYÜTTMŰKÖDÉSI JAVASLAT FELTÉTELEKKEL Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök tegnap Prágában fogadta Kari Peterliket, az Osztrák Köztársaság csehszlovákiai nagykövetót. A találkozón a diplomata a kormányfőnek átadta a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű további létével és üzemeltetésével kapcsolatos hivatalos osztrák kormánynyilatkozatot. Levelében Franz Vranitzky kancellár tájékoztatta Marián Čalfát az osztrák kabinet január 8-án hozott döntéséről, mely szerint - ha Prága egyetért a bohunicei erőmű mindkét blokkjának bezárásával - Ausztria energiapolitikai együttműködést javasol. A kancellár a továbbiakban közölte: kormánya megbízott több minisztert, hogy két héten belül dolgozza ki az együttműködés pénzügyi, valamint energia- és iparpolitikai munkatervét. Marián Čalfa méltányolta a csehszlovákiai atomerőművek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos osztrák érdeklődést. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovák kormány is hasonló figyelemmel követi a kérdést, és mielőbbi megoldását sürgősnek tekinti, MÁTÓL ÚJ TEJÁRAK? Ha valamelyik boltban mától egy liter tejért más árat kérnek a vásárlótól mint eddig, az a hetek óta tartó „árháborúban" bekövetkezett (átmeneti?) fegyverszünet eredménye. A jelek szerint lecsillapodtak a kedélyek, amelyeket a tej ára körüli eszmecserék meglehetősen felkorbácsoltak. Az alapellentét a termelők és a feldolgozók között volt. A mezőgazdasági üzemek a megnövekedett termelői költségekre hivatkozva a korábbi felvásárlási árnál többet kértek a tej literjéért, amit a feldolgozók (ugyancsak a megnövekedett feldolgozói költségek címén) nem tudtak megadni. Időközben ugyanis nyilvánvaló lett, amit előre sejteni lehetett. Ha a tej magas felvásárlási árához hozzászámítják a feldolgozási költségeket, majd erre a kereskedelem is ráteszi a maga költségeit és nyereségét, csökkenni fog a kereslet. A fogyasztó (pénztárcája adta lehetőségeihez igazodva) kevesebb tejet és tejterméket fog vásárolni. Amint azt Ivan Godovič mérnök, a Milex kereskedelmi részlegének vezetője elmondta, az év elejétől tavalyhoz viszonyítva a sajt és a v^j iránt 60-65 százalékkal, a tej iránt pedig 30 százalékkal csökkent a kereslet. Ennek következtében a vállalat tíz üzemében az elmúlt év januárjához viszonyítva mintegy húsz százalékkal vásárolnak fel kevesebb tejet. A kereslethez képest még e kevesebb is sok, ezért a feleslegből tejport készítenek, ami iránt külföldön nagy az érdeklődés. Problé..mát okoz viszont, hogy a tejpor gyártása a vajgyártás fokozását vonja maga után. Ebből pedig (amint említettük) kevesebb fogy, a termék külföldön csak nagyarányú veszteséggel adható el, kétezer tonna vaj éves tárolási költsége pedig megközelítően egymillió korona. A termelők (mezőgazdasági üzemek) és a feldolgozók (a tejüzemek) (Folytatás a 2. oldalon)