Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám, csütörtök

ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP EZZEL A TÖRVENNYEL BEJUTUNK EURÓPÁBA 1991. jan

uár 10. g MINDANNYIAN FOGYASZTÓK VAGYUNK AZ EGYESÜLET AZ ÉRDEKÜNKBEN JÖTT LÉTRE öt képviselőt kérdeztünk meg, hogyan értékelik az emberi jogok és alapvető szabadságjogok alkotmánylevelét, s kielégítőnek tartják-e a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó fejezetet, íme a válaszok: SÁNDOR ELEONÓRA (FMK): 1. A • törvényjavaslat elfogadásának van egy praktikus jelentősége: ez a feltétele annak, hogy Csehszlovákiát felvegyék az Európa Tanácsba. De sokkal fontosabb - azt hiszem - az, hogy formálódó alkotmányunk egyfajta jogbiztonságot nyújt minden állampolgár számára. Én a csehszlovákiai helyzetben azt tartóm az egyik legaggasztóbb jelenségnek, hogy működnek itt olyan pártok, amelyeknek reális lehetőségük van arra, hogy a választásokon jól szerepeljenek, s ugyanakkor az állampolgári és emberi jogok szempontjából fenyegetést jelentsenek. Ezt az alkotmánylevél bizonyos mértékben eliminálja, és az állampolgárnak nem kell tovább rettegnie attól, hogy egy nem demokratikus párt kormányra kerülésével újra elveszítheti ezeket a jogokat. 2. Annak tudatában, hogy vélhetőleg a parlament ratifikálja például a koppenhágai egyezményt és a többi még eddig nem ratifikált egyezményt is, én ezt a fejezetet kielégítőnek tartom, sőt szerintem nagyon nagy előrelépés, hogy a jogok szempontjából végrevalahára nem tesz különbséget nemzeti és egyéb etnikai kisebbségek között. Ezt nagyon fontosnak és előremutatónak tartom. VLADISLAV NIEDOBA (Együttélés): 1. Ami a törvényjavaslat egészét illeti, meg vagyok elégedve. Úgy vélem, társadalmunknak szüksége van emberi jogokról szóló törvényre. 2. A nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó fejezettel azonban már nem vagyok maradéktalanul elégedett. Nevezetesen azzal, ahogy a Népi Kamara elnökhelyettese, Ernest Valko előadói jelentésében a törvényjavaslatot megindokolta. Az Együttélés ehhez kiegészítő javaslatokat dolgozott ki, amelyet elnökünk, Duray Miklós ismertet. Amennyiben kiegészítéseinket a Szövetségi Gyűlés jóváhagyta, a törvényjavaslat elfogadása mellett szavazok. ERICH KRÍZ (Polgári Fórum): 1. A külügyi bizottságban is megtárgyaltuk természetesen a törvényjavaslatot azokkal a kollégákkal, akik a magyar kisebbséget képviselik, s úgy véltük: helyesebb volna egyenesen az emberi jogokról és szabadságjogokról szóló európai egyezményt elfogadni. De kiderült, hogy ez most keresztülvihetetlen. Ezért fogadjuk el az alkotmánylevelet ebben a formájában. Úgy hiszem, magán viseli a jelenlegi parlament pecsétjét, azzal összehasonlítva a demokratikus hagyományokkal rendelkező környező országok ilyen jellegű törvényeivel, nem százszázalékos. Ennek ellenére megítélésem szeririt jól és nagy figyelemmel szerkesztették meg, és ha a parlament jóváhagyja, fontos lépés lesz ez Európa és az Európa Tanács felé. 2. Ami a második kérdést illeti, véleményem szerint a képviselőknek, köztük a nemzeti kisebbségeket képviselőknek, akikhez jómagam is tartozom, sikerült ebbe a fejezetbe bevenni a kisebbségi jogokat, és később az ide vonatkozó törvényneK, illetve a magyar kollégák által javasolt kódexnek is alapját képezheti. JÁN MLYNÁRIK (NYEE): 1. Csehszlovákia ezzel a törvénnyel végre 40 vagy még több évi hallgatás után bejut Európába. Bár a múltban már több emberjogi törvényt fogadott el, valójában soha nem tartotta meg őket. Ami most történik, tulajdonképpen az emberi jogokról szóló chartához való csatlakozást jelenti azzal, hogy a vállaltakat teljesíteni is fogjuk. A parlament ha elfogadja a törvényt, belép a nemzeteknek abba a nagy családjába, amely elismeri az emberi jogok kódexét, és a szellemében él. 2. Csehszlovákia az 1920-ban aláírt trianoni szerződéssel kötelezte megát, hogy respektálja a nemzeti kisebbségek jogait. Vonatkozott ez az akkor itt élő kisebbségekre és etnikai csoportokra egyaránt. Ez a kötelezettsége azóta semmit sem változott. Csehszlovákiának tehát kötelessége elismerni ezeket a jogokat. Mivel jelenleg bizonyos illetékességi viták folynak a Cseh és a Szlovák Köztársaság között, szükséges hangsúlyozni, hogy anii a nemzeti kisebbségeket illeti, a kérdés kezelése nem szűkülhet le köztársasági szintre. Hiszen magyarok nemcsak a Szlovák Köztársaság területén élnek, hanem Csehországban is, romák nemcsak Csehországban, hanem Szlovákiában is. Úgy vélem, a Szövetségi Gyűlés bölcs döntést hoz, ha a kérdést a Szövetségi Gyűlés hatáskörébe utalja. SZŐCS FERENC (MKDM): 1. Nagyon fontos törvényjavaslatnak tartom, amelynek az a célja, hogy Csehszlovákia törvényei közeledjenek az európai rendszerekéihez. Az elmúlt évtizedek alatt ezen a területen nagyon kevés történt. Csehszlovákia ugyan elfogadta az általános emberi jogokkal kapcsolatban azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket kénytelen volt elfogadni, de a törvényhozásban és a törvényekben ezek alig tükröződtek viszsza. Most van meg a lehetősége annak, hogy a nemzetközileg elfogadott és az európai demokratikus országok törvényeiben lefektetett általános jogok és csehszlovák alkotmányban is érvényre jussanak. 2. Mint mondottam a törvényjavaslatot globálisan jónak tartom. Részletes, terjedelmes. Azonban nagyon meglepett bennünket, hogy éppen a nemzetiségekre vonatkozó harmadik fejezet rövid, szűkszavú. Azok a dokumentumok, amelyeket Csehszlovákia már aláirt, amelyekhez csatlakozott, terjedelmesen foglalkoznak a kisebbségi jogokkal, elvártuk tehát azt, hogy ez a fontos dokumentum is részletesebben tartalmazza az elfogadottakat. Ezért lepett meg bennünket a fejezet szűkszavúsága, és bár a bizottságokban próbáltuk kiegészíteni, nem sikerült. Ami benne van azt elfogadjuk és jó. De fontos és komoly dolgok hiányoznak belőle, és sok mindent szükséges volna pontosítani. Ha ez alapokmány lesz, akkor belőle vezetjük le az alkotmányt, és ennek alapján fog dolgozni az alkotmánybíróság is. Ezért lenne szükség részletesebben kifejteni, pontosítani azokat az alapelveket, amelyek Európában, már érvényesülnek. KIS ÉVA Arról, hogy a fogyasztók mennyire kiszolgáltatottjai az iparnak és a kereskedelemnek, aligha kell bárkit is győzögetni. A monopolhelyzetben lévő gyártók és a konkurencia nélküli üzlethálózat dolgozói azt teszik a fogyasztókkal, ami számukra a legjobban megfelel. A világ számos országához hasonlóan, tavaly nálunk is megalakult a Fogyasztók Egyesülete, amelynek elsődleges célja az érdekvédelem. Jozef Šimulčík, az egyesület titkára elmondta, hogy nem kívánják helyettesíteni az állami ellenőrző szerveket. - Bár,,fiatal" egyesület vagyunk, az első komoly kezdeményezéseinket a kereskedelmi, illetve az ellenőrzési tárca is komolyan vette - mondotta a titkár. - A kisprivatizációval kapcsolatbán még a Szlovák Nemzeti Tanácsban való tárgyalás előtt kifejtettük véleményünket. Az élelmiszerellátással kapcsolatban is figyelmeztettünk: meg kell magyarázni a lakosságnak a fennakadás okait. Fontos feladatuknak tartják a fogyasztók tájékoztatását: mit és hogyan vásároljanak, mely árukat válasszák ki a kínálatból. A termékek tulajdonságainak megismertetésével segítik majd a vásárolni szándékozókat, hogy mindenki maga döntse el, mely árut veszi meg. Elsősorban ezt a célt fogja szolgálni az a folyóirat, amelyet kiadni szeretnének. Részvénytársaság létrehozását tervezik egy osztrák cég bevonásával, de elképzelhető, hogy más megoldás születik az országos lap kiadásával kapcsolatban. - Olyan sajtóterméket szeretnénk a lakosság kezébe adni, amelyből hasznos tudnivalókat szerezhet, mert jó tanácsokat tartalmaz majd - magyarázta Jozef Šimulčik. Már minden járásban működnek az egyesület klubjai, és örvendetes, hogy sok helyen igen lelkes, hozzáértő és tenniakarő kezdeményezők vették kezükbe a fogyasztók érdekvédelmét. Azt is jelentős lépésnek tartják, hogy az egyesület tagjai tevékenyen bekapcsolódhatnak a kisprivatizáció lebonyolításába: részt vesznek a járási privatizációs bizottságok munkájában. - Nagyon fontos, hogy a fogyasztók ily módon beleszólhassanak az üzlethálózat kialakításába. A helybeliek tudják a leginkább, mire van a lakosságnak szüksége, mit igényel, illetve mit tud nélkülözni közvetlen környékében. Az átmeneti időszakban erre szükség lesz, hisz később úgyis a fogyasztó dönti el, melyik kereskedő nyeri meg őt kínálatával, és mely bolt válik feleslegessé. A jövőt illetően abban reménykednek, hogy az ellátás alapvető gondjai megoldódnak, és az áruminőségre helyeződik át a hángsúly, illetve a fogyasztók érdeklődése lesz a döntő. De nem csupán az élelmiszerek minőségével foglalkoznak körültekintően, hanem például a játékok alapanyagaival is. És egyáltalán: szélesebb körben a környezetvédelemmel kapcsolatban is tenni kívánnak. Az egyesület elvárja azt is, hogy maguk a fogyasztók legyenek aktívabbak a hiányosságok feltárásában. Tudjuk, hogy lakóhelyünkön csak néhányan bátorkodnak arra, hogy a visszaélésekre közvetlenül rámutassanak, az egyesület viszont együttműködik a Szlovák Köztársaság Ellenőrzési Minisztériumával, tehát módjában áll majd felülvizsgáltatni a nemkívánatos jelenségeket, felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a fogyasztók mivel elégedetlenek. Az egyesületnek tehát szüksége van a pontos, konkrét információkra egyrészt a tagjaitól, de a tagság nem feltétele annak, hogy fogyasztóként bárki kifejthesse véleményét. Minden hasznos észrevételt, megjegyzést szívesen vesznek. Aki tehát vonzalmat érez e szervezethez, illetve tenni is kíván a fogyasztók érdekében, tagja lehet az egyesületnek. A mellékelt jelentkezési lapot a feltüntetett címre kell elküldeni és telefonon is érdeklődhetnek a helyi klubok alapításával kapcsolatban. A konkrét munka jogi témákkal, az árkérdésekkel, a piaci kapcsolatok alakulásával, az áru minőségével foglalkozó, a turizmussal a szálloda és vendéglátóiparral, a kereskedelmi és a szolgáltatási ügyekkel foglalkozó, valamint az egészségügyi szekcióban folyik. Az érdeklődők tehát a nekik leginkább megfelelő területen fejthetnek ki hasznos tevékenységet. D. T. KÖZBESZÓLÁS Most jöttem meg Komáromból, temetéséről. 82 éves volt. Uram, adj néki örök békességet. Ó hatodikos volt, én másodikos gimnazista voltam, amikor megismertem. A komáromi Jókai cserkész-csapatban volt rajparancsnokom. Éveken át inasa is voltam, cserkészkiadványokat és Scherer bácsi „Mi Lapunk"-ját árultam vele. Később Prágában együtt laktunk, a ,,dfevákyk"-ban, a letnái fabarakkos főiskolás koloniában. Hosszú évtizedeken át tartottuk a szoros baráti kapcsolatot vele, az IGAZ EMBER-rel. Harmincnyolcban nem használt a prágai Károly Egyetem híres sebészeti professzorának marasztaló szava, aki asszisztensévé akarta tenni. Ő jött vissza, húzta a szülőföld, a magyar tájak illata, az itt élő emberek iránti tisztelete. A Mátyusföld és A Csallóközhöz való eltéphetetlen vonzódása hozta Gutára. Ugye így volt Dr. Bartanusz Pista...? Juhász Gyula örök-szép gondolataival szeretnék Tőle, a gútai nemzetség egykori orvosától búcsúzni: ,,A boldogságot akkor érzed meg, / Mikor már nincsen, mint a madarat, / Mely erdőnek nyári éjszakáján / Fölötted álmodott vén fának ormán / s akkor láttad meg, mikor elröpült. / A boldogság az, mi túl e földeken, / Emlékek boldog szigetén dalol már, / Kálvária-domb minden tűnt öröm, / Melyen megváltó bánatunk köszönt!" Az imént a gútai nemzetség orvosának tituláltam. Hány gútai „gyökért" indított útjára, mennyit hozott vissza az életbe s hánynak símította le „Amen"-t mondva a szemét, ahogy a faluban és messzi környéken mondogatták a „Pistabácsi". Idős asszony, meglett férfi, csicsergő lány, kamasz fiú, mind így mondogatta. Dicsérte a napot, aki parolázhatott vele, akinek tanácsot adott, mindenki igaz szívvel megsüvegelte, mindenki magáénak érezte, nagy- és kisgazda, iparos, kereskedő, nadrágos vagy lyukas cipőben járó. Reggeltől napestig ontotta a szeretetet, ahogy nem egyszer mondta „Pannonhalmán a bencés urak egyikétől hallottam, azóta életkrédommá vált: a szeretet olyan kincs, amelyből egyre több lesz, ha pazarolják! Én ezt teszem, bár mások is ezt tennék!" Ha rossz napokra virradt (és hányszor?) keserűen idézgette: ,,ltt, e földön az emberek oly könnyelműen járnak-kelnek, mintha bizony tarisznyájukban egy pót-golyóbist takargatnának". Kell-e ennél komolyabb intelem? Máig sem felejthetem. Vendégségben voltam a doktoréknál. Szilveszter éjszaka volt, hó borította kint az utakat. Éjfél felé araszolt az óra mutatója. Valaki megzörgette az ablakot. A kitárt ablakon egyből betódult a hideg s vele egyetemben egy rekedt hang: „Doktor bácsi, az istenre kérem, jöjjön ki beteg anyámhoz, nagyon rosszul van, - itt vagyok szánnal és két lóval!" Mentünk. Ö a beteghez, én kíváncsiságból és a doktorhoz való kötöttségemből eredően. Egy órányi trappolás után megérkeztünk. Az öreg néne keservesen jajgatott: „Csak most gyüttek, hisz a fiam már reggel elment, hogy segítséget hozzon!" így tudtuk meg, hogy a legény már rég útra kelt, de bent feledkezett a Mihola kocsmában s csak késő este döbbent rá, miért is érkezett a faluba, magára hagyva kínokban siránkozó anyját. Igaz, nagyobb baj nem is volt az asszonysággal: alapos gyomorrontás. Túlette magát még a karácsonyról megmaradt töltött káposztával. Visszautunkban, az elrontott szilveszteri éjszakára utalva, csak ennyit mondott: „Még csak nem is moroghatok, hisz orvosi esküt tettem, s ha hívnak, mennem kell!" Nem is egyszer voltam vele ilyfajta orvosi „kiszálláson". Emlékszem, egy ízben, késő este, vajúdó anyához hívták. Azonmód kaptá magához orvosi táskáját s gyors léptekkel követte Bözsi nénit, a falu bábáját, de az ajtóból még visszaszólt: ,,Jössz-e velem?" - Minek? - kérdeztem! - ,,Gyere, legalább lesz valaki, aki a férjet bátorítsa, magadról is tudod, ilyenkor milyen hősök a férfiak." Hát mentem... Már hajnalodott, a konyhában valóban nagy buzgalommal csitítgattam a ház gazdáját, sőt raktam a tüzelőt a sparherlbe, hogy kellő időben legyen meleg víz. A férj, körmét rágva, fel-alá rohangált. A belső szobából meg egyre kihallatszott a vajúdó asszony jaja, a doktor buzdító, de egyben nyugtató szava, a bába hangos igyekezete. Aztán egyszerre megérkezett az új élet jöttét jelző sírdogálás is. A hős apa, nagyot kurjantva borult a vállamra, majd kis idő után hozta csillogó pohárban az aranyló bort. „Akkor hát - mondta megkönnyebbülve -, igyunk egy nyeletet a gyerekem és az asszonyom egészségére!" Nem lenne illő megvárni a doktort és a Bözsi nénit is? - kérdeztem. így is történt. Kemény virtusú, büszke népnek ismertem meg vagy fél évszázada a gútai nemzetség tagjait. Hogy fiaik és leányaik mennyire lettek mások, mennyire maradtak a régiek, nem tudom, de tudom, akkor tájt nemcsak szóbeszéd volt, de valóság: szerették a kemény munkát. Tudták a jót becsülni, a tisztességet méltón elismerni, mások iránt, ha kiérdemelték, jóságukért tisztelettel, megbecsüléssel fizetni. így szerették dr. Bartanusz Istvánt. Egy ízben az alvégi öreg Hájas bácsi, amikor a közeli Holló uraméknál összeakadtunk, így összegezte véleményét: „A mi doktorunk nem csak kivizsgálással, orvossággal, gondoskodásával, de jó lelkével is gyógyít, ha kell, csendes szóval dorgál - joggal. Ha kell, figyelmeztet, ha úgy látja hasznosnak, tanácsával látja el az egyszerű népet. A mi doktorunk nem járt szabadságra, nem ment puccos helyekre. vadászni, dáridózni, nem szerzett szőlőt, házat, nyaralót, vagyont. Ö gyermekének, családjának élt és a gútaiak szeretetét kereste." Az öreg Hájas bácsi a maga egyszerű, okos paraszti beszédével csodálatos bizonyítványt állított .ki a falu orvosáról és ez még az elmaradt Purkyné-díjnál is többet jelentett. Ám, el ne felejtsem, amiről még szólnom kell. Manapság úgy mondanánk: akkor tájt volt a doki bácsinak két bűbájos hobbija. Az egyik: a tél érkeztével, disznóvágás idején, hajnalonta útra kelt, annak irányába, amerről a disznót perzselő szalma lángjának illata szállt. Volt, hogy akár két-három kapun is befordult, mert őt illette - már járandóságnak mondták - a perzselt disznó füle, melyet aztán, amint elfogyasztotta, egy kupicányi rozspárlattal öntött meg. A másik hobbijáról már óvatosabban kell szólnom, nehogy most, holta után, bajba keverjek bárkit is. Imádta a vasparipákat! Sőt, titokban nemcsak csodálta, de ha mód adódott rá, szerette a vasparipát maga vezetni. Olykor, ha a Gúta-Komárom-i vicinális mozdonyát gyerekkori barátja, elemi iskolás társa vezette, hát Királynérétnél a harmadik osztályú kocsiból átszállt a mozdonyra s Gadócig ő volt a masiniszta. Mindenki tudta, mégis nagy titokban tartotta. Miért nem szólt még csak a fáma sem erről? Hát egyszerű: ő volt a nép embere, a gútaiak Pistabácsija! Befejezem s búcsúzom Bartanusz Istvántól. Hogy is mondta Jifí Wolker? „Ha meghalok, e világon / nem történik s nem változik semmi, / csak néhányak szívében / - akár reggelenként a virágon - / harmatcsepp rebben..." Spectátor: NAGY JENŐ EGY ORVOS HALÁLÁRA