Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám, hétfő
Megkérdeztük a minisztert Milyen lábakon áll az energetika? Ki ne tudná: január elsejétől önálló köztársasági „lábakon". Ugyanakkor az is ismert, hogy ezek az alsó végtagok leterheltségük folytán eléggé ingatagok. Szlovákiában meg különösképpen, söt olyannyira, hogy az .energiaéhes gazdaság kénytelen lesz mankókra támaszkodni. Hisz fogyasztásáriak mindössze 15 százaléka származik az országrész forrásaiból, így az energiabehozatal elkerülhetetlen. Csehországból koronáért, külföldről dollárért, vagy innen is, onnan is előre meghatározott áruért. Hogy végül is milyen lábakon áll az országrész energetikája, arra is válaszolt legutóbbi találkozónkon Jozef Betcák, szlovák gazdasági miniszter. • A Transpetrol részvénytársaság megalakulásával a kőolajvezetékek sorsa megoldottnak tűnik. De mi van a tranzit gázvezetékkel? Közeledtek egyáltalán az álláspontok? - Csak megismételni tudom eltérő álláspontunkat. A Szövetségi Gazdasági Minisztérium egyetlen nemzetek fölötti részvénytársaság alapításában látja a kiutat. A szlovák fél két nemzeti részvénytársaság létrehozását fontolgatja, kiegészítve azzal az elképzeléssel, hogy ezeket önkéntes alapon megalakuló konzorcium vonná egy fedél alá. Egy pillanatig sincs szándékunkban a vezetékhálózat kettéosztása, arra törekszünk, hogy a gazdálkodás és a kereskedelem eredményeiből Szlovákia teljesítményének arányában részesüljön. Pillanatnyilag többet nemigen mondhatok, mivel abban egyeztünk meg, hogy a korábbi kedvezőtlen tapasztalatok után megoldási próbálkozásainkról egyik fél sem nyilatkozik. Január 7-én Prágában újra asztalhoz ülünk, s utána remélhetőleg lesz • Mi lesz Szlovákia szénbányászatával? Valóban felszámolják? - Ebben az országrészben évente 5,2 millió tonna szenet hozunk a felszínre, ami távolról sem elégíti ki szükségleteinket. Bányaiparunk sorsa azonban a tüzelőanyag-energetikai komplexum jövőjének megoldásával függ össze. Ebből pedig az következik: két évig nagyobb mértékű leépítésével nem számolunk, következésképpen a várható változásoknak rendkívüli gazdasági és szociális következményei sem lesznek ... Ha a novákyi hőerőművet továbbra is üzemeltetni akarnánk, környezetvédelmi szempontból kellene elfogadhatóvá tenni. S ha ez sikerülne, nem számítunk komolyabb visszafejlesztésre a szénbányászatban, mivel a saját kitermeléssel a behozatalt csökkenthetnénk. Voltaképpen még ma sem tartunk a szlovákiai szénkitermelés leépítésénél, mindössze szerkezeti átalakulásáról beszélhetünk, a jövesztés átmeneti visszaesése pedig a novákyi hőerőmű felújítása miatt észlelhető. 0 Újra erősödnek az osztrák követelések a Jaslobské Bohunice-i V 1-es atomerőmű leállításával kapcsolatban... - Több szakértői csoport elemez-' te az ottani helyzetet. Érdekes módón nem egyezik a véleményük az osztrákokéval, akik - bár nem teljesen befejezett helyzetfelmérés alapján - a létesítmény azonnali leállítása mellett kardoskodnak. Más felmérések szerint a „vé egyes" két évig üzemelhetne, ha elvégezzük a megfelelő biztonsági intézkedéseket. Bős-Nagymarosról ezúttal nem kapott kérdéseket a miniszter. Ám a beszélgetés végén egyik helyettese ismét előhozakodott azzal a sokszor emlegetett energiatermelói szemlélettel, miszerint nálunk a villanyáram előállítása szinte harapófogóba, s látszólag kilátástalan helyzetbe kerülhet. Mert a hőerőművek ellen "a zöldek áskálódnak, az atomenergia-termelés az osztrákok közellensége, a dunai vízlépcsőről meg a magyarok nem akarnak hallani. Miből termeljük hát az áramot? - hangzik ilyenkor a költői kérdés. Energiaszakember létére a miniszterhelyettes azt javasolná: egy időre áramszünetet kellene tartani, hadd tudatosítsa a jónép, mennyire fontos az energia. Nem mondom, eredeti megoldás lenne. Csak éppen mire lenne jó, azt már nem tudom. Merthogy energiahelyzetünkön mit sem javítana, az biztos. Utána se lenne környezettisztább Nováky, biztonságosabb Bohunice, megbízhatóan üzemképes a bősi vízlépcső. Sokkal összefonódottabb gordiuszi csomók ezek, mintsem egy áramszünettel el lehetne őket intézni. Fene tudja, nekem erről mégis az jutott eszembe: vajon miért nem olyan energiaszerzési formákon töpreng az illetékes miniszterhelyettes, amelyek kibogoznák a kilátástalanságot sugalló csomókat? J. MÉSZÁROS KÁROLY Kopik a szakma becsülete Valamikor azt tartották, hogy a jó szakma aranyat ér, mára azonban mintha megkopott volna a szakma becsülete. A most folyó gazdasági átalakulás következtében sok helyen elbocsátják a munkásokat, máshol bizonytalanságban élnek. Ennek közvetlen következményeként válságba jutott a szakmunkásképzés is. A legtöbb szakmunkásképzőbe tavaly kevesebb növendéket vettek fel, mint a korábbi években. Az előrejelzés szerint az idén még kevesebb fiatal kezdheti el a szakma elsajátítását, mert az üzemek, vállalatok a munkaerő-feleslegre hivatkozva nem hajlandóak hozzájárulni a szakoktatáshoz. A bizonytalanságot tetézi, hogy szinte „menet közben", január elsejétől megszűnnek a vállalati szakmunkásképzők és más reszort hatáskörébe mennek át. Jó ez, vagy rossz? - tettem fel a kérdést Hanák Lászlónak, a Dunaszerdahelyi Járási Építővállalat szaktanintézete igazgatójának. -Jó is meg nem is. Jó, mert az iskolának nagyobb önállósága lesz. A vállalat nem szólhat majd bele pedagógiai kérdésekbe, az oktatási folyamatba, a felvételibe Nem fordulhat elő, mint eddig, hogy a vállalat valamelyik vezetője csak úgy ideszól, szívesen venné, ha ezt vagy azt a gyereket felvennénk. Eddig előfordulhatott az is, hogy ha szükségem volt öt számítógépre vagy más taneszközre és nagyon követelőztem, akkor egyszerűen megvonták a prémiumot, mert növeltem a vállalat kiadásait. Viszont a vállalatunk mégiscsak -magasan nyereséges volt, és ha szükségem volt valamire, előbb-utóbb kikönyörögtem. Ezentúl azonban könynyen megtörténhet, hogy számítógépekről nem is álmodhatok, mert egyszerűen nem lesz rá pénz, nem lesz. aki megfizeti. Abból kell majd élnünk, amit „kitermelünk" Úgy értsem, a tanulók dolgozni fognak, hogy megkeressék az iskola fenntartásához szükséges pénzt? - Nem, azt azért mégsem. Az önfinanszírozást úgy értem, hogy a vállalatok megfizetik a tényleges tanittatási költségeket Továbbá, hogy a felsőbb évfolyamok növendékei által végzett szakmai gyakorlati munkáért az elvégzett munka értékének megfelelő térítést hajtunk be, még eddig a vállalatok csak szimbolikus összeget fizettek ezért Előfordulhat, hogy a vállalatok az egyre súlyosabb gazdasági helyzetben elállnak a szerződéstől, és a munkaerőpiacon kínálkozó kész szakemberek után nyúlnak - Ez valóban előfordulhat, söt egyik-másik vállalat -"már most is igyekezett kibújni a szerződéskötés alól vagy az is megtörtént, győzködték a szakmunkástanulókat. hogy lépjenek át más vállalathoz. Emiatt vagy negyvennel kevesebb tanulót vettünk fel, mint tavaly A jövőben még tovább csökken a számuk Úgy három év múlva a mai közel hatszáz helyett jó, ha lesz háromszáz tanulónk. Persze nem hagyhatom szó nélkül a vállalatok szúklátókörüségét. Mert lehetséges, hogy most, amikor munkanélküliség van. bármikor kapnak kész szakmunkást anélkül, hogy taníttatni kellene őket, de nem gondoltak arra, mi lesz 5-10 év múlva. De mi lesz addig? Mi lesz az időközben felnövő nemzedékkel? - A magunk részéről azt tervezzük, hogy jövőre nyitunk egy osztályt, amely érettségivel zárul, tehát teljes középfokú képzettséget nyújt. Később valószínűleg még tovább növeljük az érettségivel záruló osztályok számát Ha már nem vehetünk fel mindenkit, legalább azoknak nyújtsunk magasabb képesítést, akik bejutnak. Sok múlik majd azon is, hogy sikerül-e befejezni az iskolánk szomszédságában épülő új épületet, az új szaktantermeket, mert februárban leállt a munka, a kerületi nemzeti bizottságnak nincs pénze Remélem azonban, hogy pénzt végül is sikerül szerezni, és ott már valóban a kor követelményeinek megfelelő színvonalon oktathatunk mindent, beleértve a számítástechnikát is Éppúgy remélem, hogy a kormányzat nem hagyja sokáig bizonytalanságban a szakmunkásképzőket, és talál megoldást a fenntartásukra és fejlesztésükre. PALÁGYI LAJOS Merre tart a távközlés Plusz egy korona? Távközlésünk sokszor került mellékvágányra a múltban. Csak ennek léhet a következménye, hogy Európa és a világ szépen elrobogott mellettünk, s manapság már jóval előttünk halad. Most megpróbálnánk felzárkózni, de egyik napról a másikra nem megy. Pénzre és időre van szükségünk, hogy fejleszthessük a távközlést, s legalább európai szintre emeljük. Mert mai színvonala - mint saját bőrünkön tapasztaljuk - visszafogja a gazdaságot, fékezi a külföldi tőkebeáramíást az országba. Miloš Lelovský, a Szlovák Gazdasági Minisztérium főosztályának igazgatója így vélekedik a szlovákiai távközlés jövőjéről: - Idő kérdése, mikor kerül köztársasági hatáskörbe. Műszaki felszereltségében, korszerűségében nincs nagy különbség a két országrész között. A távközlés öt év (1985-1989) "alatt 21,5 milliárd koronát adott az államháztartásnak, ugyanakkor beruházásra ebből csak 4,1 milliárd koronája jutott Egyelőre a szövetségi tárca irányítása alá tartozik, de amint rendeződnek a hatásköri kérdések, máris időszerűvé válik az a 2000-ig terjedő fejlesztési koncepció, amely mindkét köztársaságban külön-külön készült el. Megvalósítására Szlovákiában 95-ig 18,6, 1996 és 2000 között 26,1 milliárd koronára lenne szükség. Elképzelésünket a kormány gazdasági tanácsa is megtárgyalta, alapjában véve egyetért vele. Más kérdés, hogy a beruházáshoz szükséges pénzforrásokat magunknak kell előteremteni. Ebben nem számíthatunk az államra. De a külföldi tökére sem, mert a távközlést sehol sem adják magánkézbe Gazdasági elemzések után arra a következtetésre jutottunk, hogy a fejlesztési koncepcióhoz szükséges pénzt csak akkor leszünk képesek előteremteni, ha megdrágítjuk a telefonhasználati dijat: egy impulzus ára 1 koronáról 2-re emelkedne. Fejlesztési célkitűzéseinkben számolunk azzal, hogy 2000-ig a lakások 70 százalékában lesz telefon. Ennek megvalósításába külföldi cégeket is szeretnénk bevonni. Csehországban a Siemens, Szlovákiában a Sell Alcatell konzorcium közreműködésével üzemeltetnénk a hálózatot, a berendezések gyártásáról a Liptovsky Hrádok-i Teslával akarunk szerződést kötni. (j m k) (ČSTK-felvétel) A NEHEZE MÉG HÁTRAVAN Közel kétezer munkanélküli a Rimaszombati járásban • Az önkormányzatok is segíthetnek • Az idén másfél millió koronát fordítanak átképzésre A Rimaszombati járás évtizedek óta Szlovákia egyik legelmaradottabb területi egységei közé tartozik. Itt. a Rima, a Túróc, a Sajó völgyében főleg a szövetkezetekben, az állami gazdaságokban végzett munka jelentette a megélhetést, de mindenkor szép számban voltak azok. akik lakhelyüktől távol keresték meg mindennapi kenyerüket Ennek a ténynek és a helytelen intézkedések egész sorának a következménye, hogy a kis gömöri falvak elnéptelenedtek. Az utóbbi években gyorsan megszervezett üzemtelepítés ugyan mérsékelte a már-már megoldhatatlannak látszó problémákat, de nem tudta azt megszüntetni. így ma nem könnyű annak a dolga, aki munkát keres ebben a járásban. Zuzana Tokárová jogász, a járási munkahivatal vezetője is megerősíti ezt. - Az üzemek ezekben a hetekben mindössze néhány megüresedett munkahelyet jelentenek be. de mire tudomást szerzünk róla. többnyire be is töltötték. Minden megüresedett munkahelyet szemmel kell tartanunk, hjszen 1990-ben közel kétezer munkanélkülit tartottunk nyilván. Ezek fele cigány, akiknek zöme segédmunkásként dolgozik. Sajnos, a munkanélküliek között van tizenhét fő- és harminchét középiskolát ^ végzett fiatal, akiknek még egyáltalán nem volt munkahelyük. Ez érint bennünket és a társadalmat is a legfájdalmasabban. Olyan döntés született, hogy azoknak az üzemeknek, amelyek felveszik őket, fél évig megtérítjük a munkabérüket, a havi 1600, illetve 1900 koronát. Sajnos, ez a törekvésünk eddig nem hozta meg a várt eredményt. A járásban a munkanélküliség arányos növekedése tavaly az első negyedévben vette kezdetét, és ősszel volt a legmagasabb arányú. A munkanélküliek száma szeptemberben három'száznegyvennel. decemberben több mint kétszázzal növekedett Nem ritka az olyan nap, amikor hetven-nyolcvan ember fordul meg a munkahivatalban, ahol. bár van egy személyi számítógépük, a hivatal tizenöt alkalmazottja nem a legkedvezőbb körülmények között dolgozik Az ügyfélfogadás, a munkanélküliek nyilvántartása mellett 1102 embernek folyósítanak segélyt. Tavaly november végéig 4 181 692 koronát fizettek ki. - A törvényekhez való igazodást nem minden munkanélküli tartja kötelességének Akad közöttük olyan, aki nem jelenik meg a hivatalban a megadott határidőben, de tizenegy olyan eset is előfordult, hogy munkát vállaltak, ugyanakkor a segélyt is felvették - mondja dr Katarina Černaková Számításaik szerint a privatizáció sem teremt újabb munkalehetőségeket. inkább arra van kilátás, hogy tovább növekszik a munkanélküliek száma. A járásban még kevés az olyan kisvállalkozó, aki több alkalmazottat foglalkoztat. Nehezei a helyzetet, hogy azokat, akik decemberben vették át a szakmunkásigazolványt, az üzemek nagy részének nem áll szándékában alkalmazni. noha korábban szerződést kötöttek velük. Úgy néz ki, hogy ók is a munkanélküliek számát növelik majd, de az övékénél is rosszabb a helyzete azoknak, akik a tankötelezettség után szeretnének elhelyezkedni. Ha nem kapnak munkát, a jelenleg hatályban lévő törvények értelmében nem jogosultak munkanélküli segélyre sem, nem vehetik őket nyilvántartásba, ami lényegében azt jelenti, hogy a hivatalos statisztikai kimutatásokban szereplő adatoknál a járásban lényegesen nagyobb a munkanélküliek száma. -1991-ben háromszázalékos munkanélküliséggel számolunk. Tervezett költségvetésünk több mint 18 millió korona, ebből 1.5 millió koronát átképzésre szeretnénk fordítani. Jelenleg gondot okoz, hogy az üzemek eddig még nem jelezték, milyen szakmunkásokra lenne szükségük. Egyelőre úgy néz ki, hogy marad a kőműves szakmára való átképzés, és menetközben kell majd alkalmazkodni az adott feltételekhez Gyorsan kell cselekedni, mert a felmérések szerint a munkanélküliek aránya az elképzelt 3 százaléknál lényegesen nagyobb lesz - vélekedik a hivatal vezetője, majd így folytatja: igyekszünk felvenni a kapcsolatot a helyi önkormányzatokkal és elérni, hogy ott, ahol lehetséges, közmunkákba vonják be a munkanélkülieket. Lehetőség van arra is, hogy az esetleges munkabér és a munkanélküli segély közötti különbséget a hivatal a munkavállalónak megtéríti. A korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségével november végéig mindössze harminchatan éltek. Mindenki az árak liberalizálásától, . a nyugdijak reálértékének csökkenésétől fél. nem ok nélkül. Attól az embertől, aki becsülettel ledolgozott negyven ével, nem lehet elvárni, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt hagyja ott munkahelyét, főleg abban az esetben, ha a vállalatnál, amelynél dolgozik, nincs létszámcsökkentés Folyik a vita, a felmérés a más járásbeli, a külföldi állampolgárok járáson belüli alkalmazásának arányáról. igyekeznek más járásbeli munkahivatalokkal is felvenni a kapcsolatot. - A hivatal szervezését december elején kezdtük meg. az alkalmazottak számát fokozatosan 24 főre emeljük, s ha minden igaz, új helyre költözünk át. Ennél is lényegesebb, hogy minden igényt kielégítő számítógépeket kapunk, amely megkönynyiti majd és meggyorsítja az ügyintézést. Több időnk marad az ügyfelekkel való munkára, arra. hogy meglátogathassuk az üzemeket, felmérjük a valós helyzetet. A munkaerőpiac kialakulásáról egyelőre nem beszélhetünk. Szükség lenne új munkahelyek teremtésére hiszen a munkanélküliek között hamarosan lesznek olyanok, alýk már egy éve kapják a segélyt, vagyis letelik a törvényben meghatározott jogosultsági idő. Hogy mi lesz az ő sorsuk, azt ma még nem tudjuk. Kellő és időbeni tájékoztatásra nemcsak nekünk, hanem nekik is nagy szükségük volna. hiszen 1991 minden téren nehezebb év lesz. mint az előző volt. Úgy is fogalmazhatnék - vallja a hivatalvezető, hogy a neheze még hátravan NÉMETH JÁNOS ŰJSZti 4 1991. I. 7.
