Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám, hétfő

Hulla a vezérsátor előtt Némely ázsiai népeknél hajdanában az volt a szokás, hogy a köznép előtt eltitkolták az uralkodó halálát. Vagy azért tettek így, mert ezt írta elő a vallásuk, vagy mert több egymással versengő várpmányosa is volt a trónnak, vagy mert óvták az egyszerű halandókat az igazságos vezér elmúlta miatti megrázkódtatástól. A kérdést úgy oldották meg, hogy a díszszemlék napján soha sem mulasztották el a parádémarsot. Minden előírásosan zajlott, a rezesbanda pattogó indulókat játszott, az .ezredek díszmenetben és vidáman lengő harci zászlók alatt elvonultak a vezérsátor előtt, a nép harsogva éljenezte az uralkodót, akinek tetemét kitették a sátor elé. Ráültették a trónjára, karját üdvözlő intésre még merevedés előtt beállították, így a díszszemle ment, mint a karikacsapás. Néha hónapokig, sőt, évekig így országoltak egyes helyeken, és még a hullabűz kérdését is meg tudták oldani; mázsaszámra fogyott ilyenkor a drágábbnál drágább illatszer. Böcsánatot kérek az olvasótól, hogy ilyen gusztustalan bevezetővel vágok neki a szocialista tábor nemzetközi gazdasági szervezete gyászjelentésének, de nem tehetek másként, újból és újból csak ez a párhuzam kívánkozik a tollamra Kiváló közgazdászok szerint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa már születésének pillanatában is beteg gyerek volt. Tegyük fel, hogy az osztályelfogultság megnyilvánulása volt ez a diagnózis, • és az ellendrukkerség ösztönözte őket ilyen kinyilatkoztatásokra. Közülünk ki ne hitte volna el szívesen, hogy a világ több mint egyhatodán majd e szervezetnek köszönhetően szüntetjük meg a szegénységet, a tudatlanságot, illetve teremtjük meg az egyenlőséget. Tizenöt-tizenhat éves „suhanc" korában már sokan és adatokkal alátámasztva állították, hogy baj van ezzel a gyerekkel, mert nagyzásl hóbortban szenved. Ez abban nyilvánult meg, hogy az egyesítés lett a mániája. Nem engedte meg, hogy Varsóban is, meg Budapesten és Szófiában is és Prágában is saját belátásuk és lehetőségeik szerint fejlesszék gazdaságukat, sőt, még azt is kifogásolta, hogy Pozsonyban jobban öltözködnek az emberek, mint Kijevben, és Budapesten máshogyan képzelik el a gazdálkodást, mint Tiranában. Miközben azzal ijesztgette Amerikát és Nyugat-Európát, hogy a termelésben és fogyasztásban lehagyja, minket azzal vígasztalt, hogy összes tagállama azonos színvonalon vonul be vörös zászlók alatt a kommunizmus csupaöröm világába. Nem mondhatjuk, hogy nem talált ki semmit sem. Kitalálta például a transzferábilis rubelt, amely magyarul átváltható rubelt jelent, és felfedezte a csúszó árbázist. Az első találmánynak köszönhettük, hogy a földkerekség több mint egyhatodán ötezer évvel azt követően, hogy a föníciaiak feltalálták a pénzt, újból áttértünk a cserekereskedelemre. Végül már csaknem oda jutottunk, hogy akinek van két kecskéje, az vehet érte egy kőbaltát, és két bikáért vásárolhatsz egy szövőszéket. A világ minden más táján az az ország van előnyben, amelyiknek van eladnivalója. Nálunk ez fordítva volt; az a tagország volt mindig elönyösebb helyzetben, amelyiknek több adóssága volt, mert az átváltható rubel mindenre alkalmas volt, csak elszámolásra nem. A csúszó árbázist is megkeserültük, mert az energiaválság mindig akkorra gyűrűzött be hozzánk, amikorra a világ más részein már el is felejtették a begyűrűzést. Mindazonáltal azért egy ideig élt és működött a KGST. Az volt a mi legnagyobb bajunk, hogy velünk még akkor is elhitették, hogy él és virul, amikor már többen megállapították, hogy haldoklik, illetve kimúlt. Vlagyivosztoktól Berlinig és Prágától Odesszáig milliárdokat költöttünk illatszerekre, hogy az orrfacsaró hullabűz ne lengje be környezetünket. Moszkvában a szervezet nevében a győzelem-napi díszszemléken a szervezet reprezentánsai még ki-kiálltak a mauzóleum mellvértjére, egyeseket közülük már úgy raktak ki, mint hajdanában ama jobblétre szenderült keleti uralkodókat, de mi még mindig úgy tettünk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Tegnapelőtt végre összeült a temetést szervező bizottság. TÓTH MIHÁLY Először, másodszor, harmadszor... Kisprivatizációs előkészületek a Komáromi járásban Néhány hét, és az első kereskedelmi, szolgáltató egységek, valamint kisiparos műhelyek gazdát cserélnek. Pontosabban mondva valódi gazdára lelnek, számunkra meglehetősen szokatlan módon, nyilvános árverésen. A Komáromi járásban az első „kalapácsütésre" valószínűleg február második felében kerül sor, s mivel a megvételre kínált egység elárvereztetésének tényét legalább harminc napon át kell közszemlére tenni, a boltokban, műhelyekben és szolgáltató helyeken rövidesen megjelennek a megfelelő tájékoztatások. Aki vállalkozni akar - és pénze is van hozzá - nem marad lehetőség nélkül. Marian Ďuračka, a járási privatizációs bizottság tagja a megvá-. sárolható egységek számát már a december végéig kézhez kapott jegyzékek alapján is legkevesebb százra becsülte, bár néhány vállalat ajánlata még nem érkezett meg a címükre. A kínálathoz hasonlóan várhatóan a kereslet is nagy lesz, hiszen a kisprivatizációs bizottságot már tavaly vagy negyedszázán keresték fel, hogy érdeklődjenek a vásárlási lehetőségekről. - Mindenkit fogadunk és tájékoztatunk, még akkor is, ha csak mérlegeli a vételt. Úgy tapasztaltam, hogy az érdekeltek az ide vonatkozó törvényeket ismerik, a legfontosabbakra azonbán ennek ellenére felhívjuk a figyelmüket. Például arra, hogy az árverés nyertese felelőtlensége esetén a vételár letétbe helyezett előlegét is elveszítheti, és mint újdonsült tulajdonosnak kötelezettségei lesznek, amelyek elhanyagolásáért bírságot fizet. Persze, az árverésen indulóknak és a majdani tulajdonosoknak nemcsak kötelezettségei, hanem jogai is vannak. Aki kéri, annak a megvételre kínált egységről a privatizációs bizottság a tulajdonos vállalat illetékeseihez hasonlóan pontos tájékoztatást adunk. Ezen túlmenően a helyszíni szemlét is lehetővé teszik, természetesen megfelelő ellenérték fejében, hogy az ügyintézést a pusztán szórakozásból szemlélődök ne zavarják. Nem kerül viszont pénzbe a „bejelentés", amit bárki megtehet, ha tapasztalja, hogy valamelyik érdeklődésre számot tartó egység áruba bocsátásáról a tulajdonos vállalat „megfeledkezett". Az első árverések bizonyára nemcsak a vásárlókat, hanem a kíváncsiskodókat is vonzani fogják. A bizottság rájuk is gondol, ezért az árverésekre olyan helyet jelölnek ki, ahova többen beférnek. így aki akar, belépti díj ellenében szemlélőként is részese lehet a licitharcnak. Ďuračka doktor a járási nemzeti bizottság kereskedelmi és idegenforgalmi osztályát vezette. Megkérdeztem, szakemberként a vásárlók szempontjából miben látja a kisprivatizáció hasznát? - Egy átmeneti, nehezebb időszak után szerintem megélénkül a kereskedelem. A vállalkozó az áru megvételével és eladásával vagy forgatni fogja a pénzét, vagy tönkremegy. Nem áll majd mögötte egy egész vállalat, amely az üzlet esetleges veszteségeit ellensúlyozná. E fennmaradási versenynek szerintem a vásárló látja majd hasznát. Érdekelt, miként készül boltjainak privatizálására a Zelenina komáromi üzeme. Tóth Sándor mérnök, üzemgazdász már részleteiben is körvonalazódott tervekről tájékoztatott. - A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban mintegy ötven boltot kínálunk megvételre. Kissé nyugta-, lanít, hogy december végéig nálunk még senki sem érdeklődött. Mégis hisszük, hogy boltjaink tulajdonosokra találnak. A felkínált egységeknek csak ötöde felel meg a kor követelményeinek, mintegy hatvan százaléka fabódé. Bonyolítja a helyzetet, hogy a bódék egy része tulajdonjogilag tisztázatlan területen áll. - Boltok nélkül mi lesz a Zeleninával? - Átalakul, valószínűleg részvénytársasággá. A kiskereskedelmi tevékenység ugyanis össztevékenységünknek csak a negyedét teszi ki. A nagybani zöldségfelvásárlást, valamint a külkereskedelmi tevékenységet megtartjuk, és a burgonya, valamint az alma forgalmazásával is számolunk. Mindez azonban nagyraktáraink sorsától is függ. Amennyiben az illetékes minisztérium egyetért ajánlatunkkal, a nyolc nagyraktárból hat kerül magánkézbe. Ezek egyenkénti ára 2,5-3 millió korona között van, tehát vevőre találhatnak. Két korszerű, déligyümölcs érlelésére is alkalmas nagyraktárunk egyenként több tíz milliót ér, ha lehet, ezeket megtartjuk. Ugyancsak javasoltuk a szállítás teljes privatizációját. Ha így lesz, a szállítási részleg megszűnik, mivel boltjainkhoz hasonlóan gépjármüveinket is árverésbe bocsátjuk. EGRI FERENC Lapunk tavalyi, december 28-aí számában Elszalasztott lehetőség címen közöltük Németh Szilvia beszélgetését dr. Világi Oszkárral, az FMK prágai parlamenti képviselőjével. A szóban forgó interjú megjelenése után az Együttélés Politikai Mozgalom azzal a kéréssel fogrdult az Új Szóhoz, hogy hasonló formában szeretne hozzászólni az óesztendő utolsó napjaiban megjelent íráshoz. Mi volt a cél? Beszélgetés dr. Duray Miklós parlamenti képviselővel ÚJ SZÚ 1991. I. 7. • Képviselő úr, ön szerint milyen változást hozott a minap elfogadott illetékességi törvény a kisebbségi kérdés gyakorlati kezelésében? - Pusztán fizikailag értékelve semmilyent, csupán a korábbi helyzetet erősítette meg: a nemzeti kisebbségek ügyében hozható alapvető jogalkotás továbbra is a Szövetségi Gyűlés hatáskörében maradt. Politikai értelemben viszont sok mindent elmondhatunk. Tudatosítani kell, hogy Szlovákiában már a a husáki érában is arra törekedtek a szlovák nacionalisták - akkor még kommunista bőrben -, hogy a nemzetiségi kérdést kizárólag szlovák belüggyé tegyék. Ha ez akkor sikerül, akkor a magyar iskolák korlátozását szorgalmazó tervezeteket is sikerült volna törvényerőre emelni. Fontosnak tartom még hozzátenni: ha a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos törvényalkotás joga kikerült volna a Szövetségi Gyűlés illetékességéből, akkor következő lépésként minden olyan törvényt meg kellett volna szüntetni, amelyet a nemzeti kisebbségre vonatkozóan hoztak a Szövetségi Gyűlésben. Tehát az 1968-ban elfogadott 144-es számú alkotmánytörvényt is. Egyébként épp ez volt a cél. • Miért nem felelt meg az Együttélésnek a kollektív jogok kifejezés, amelyet a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőinek parlamenti frakciója is elfogadott? - Ilyesmiről szó sem volt. A kollektív jogokkal kapcsolatban el kell mondani, hogy az utolsó pillanatban miért került be a törvényjavaslatba. Képviselőink aktivitásának köszönhetően e törvényjavaslat bizottsági tárgyalása előtt számos képviselő támogatását szereztük meg ahhoz, hogy a nemzetiségi kérdés maradjon a szövetségi szervek jogkörében. Már a bizottságokban folyó vita során nyilvánvalóvá vált, hogy az általános vitában ez a pont lesz a legvitatottabb. A legjelentősebb parlamenti frakciók vezetőinek szintén kifejtettük véleményünket erről a kérdésről. A szlovák kormánypárti képviselők számára világossá vált, hogy valamilyen engedményt kell tenniük. Ezért javasolták a nagyon fontos jelentésekkel felruházható kollektív jogok elvének beiktatását; ám ez - konkrét jogi tartalom híján csak csalétek volt -, hiszen sem a csehszlovákiai sem a nemzetközi jog a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan nem ismeri el a kollektív jogokat. A nemzetiségi jogokat tehát egy olyan fogalommal akarták helyettesíteni, amely így nem tekinthető sem alternatívának, sem egy jobb megoldásnak. Ettől függetlenül fontosnak tartottuk, hogy ez a lehetőség bekerült a törvényjavaslatba. Mi támogattuk is, de nem a kisebbségi jogokat helyettesítő megoldásként, hanem egy új dimenzióként. Emiatt a végső szavazás előtti egy-két órában egyezkedésre is sor került. A NYEE képviselőinek nemzeti szárnya végül is meghátrálásra kényszerült, de el kellett fogadnia, hogy a nemzetiségi kérdés a Szövetségi Gyűlés törvényalkotási jogkörében maradjon. Igaz, ennek feltétele az volt, hogy a kollektív jogok fogalma kikerüljön a javaslatból - ami a kormánypárti szlovák politikai erők szűklátókörűségéről tanúskodik. A parlamentben végül szavazni kellett arról, hogy a kollektív jogok benne maradjanak-e a javaslatban vagy sem. A mi parlamenti frakciónk úgy szavazott, hogy az illetékességi törvény tartalmazza a kollektív jogok biztosításának a lehetőségét. • Hogy a nemzetiségi kérdés szövetségi szinten maradt, az a Polgári Fórum és a NYEE megegyezése alapján történt. Miért tulajdonította az Együttélés ezt a lépést a saját sikerének az Új Szó másnapi számában? - Azt hiszem, az előbbi kérdésre adott válaszomból ez egyértelműen kiderült. Ha mi nem kezdeményezzük ezt, akkor nem így történt volna. • Miért csupán tíz képviselőjük támogatta Batta István felszólalását? - A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak és az Együttélés Politikai Mozgalomnak együttesen tizenkét képviselői helye van a Szövetségi Gyűlésben. Az illetékességi törvény tárgyalásakor egy hely nem volt betöltve, mert az egyik képviselőnk családi okokból lemondott. Az MKDM egy másik képviselője Rajczy László pedig eleve elutasította álláspontunk támogatását. És pontosítanom kell az ön kérdését is: a felszólalás nem Batta Istváné volt, hanem tíz képviselőnk állásfoglalása, amelyet ő mondott el a prágai parlamentben. • Tudomásom szerint a tíz képviselő korábban aláírt egy nyilatkozatot, amelyben feltételekhez kötötték az illetékességi törvény tárgyalását. - Ilyen nyilatkozatról nincs tudomásom. Képviselői klubunkban azonban megbeszéltük, hogy amennyiben a nemzetiségi kérdés kikerül a Szövetségi Gyűlés jogköréből, akkor nem fogjuk támogatni e törvényjavaslat elfogadását. Azaz: tartózkodni fogunk a szavazástól. Ezt a megjegyzést az ezzel egyetértő képviselőink aláírásukkal hitelesítették. 0 Az, hogy az Új Szóban megjelent nyilatkozat szerint Rajczy László nem tagja többé az MKDMEgyüttélés frakciónak, összefüggésben van az illetékességi törvény körüli szavazással? - Nincs összefüggésben. • Miért nem ön, a frakcióvezető szólalt fel az illetékességi törvény vitájában? - Képviselőinket megkérdeztük, hogy ki vállalja a felszólalást. A jelentkezők között sorsolás döntött a felszólaló személyéről. • Köszönöm a beszélgetést. NÉMETH SZILVIA Apropó Charta & Kártya Magara vessen az a hírlapíró, aki nem naponta, hanem csak a szabad idejében tart lapszemlét! így fordulhatott elő. hogy csupán vasárnap reggel akadt meg a tekintetem a Práca január 4-ei, pénteki számának lapindító jegyzetén, amelynek szerzője a szlovák újságírás vitriolos babérokkal hivalkodó tol/forgatója: Jerguš Ferko. Huzamosabb hallgatás után, most újra epébe mártotta pennáját. Ezúttal annak okán, hogy az eredetileg gondolt határidőhöz viszonyítva némi késedelemmel ugyan, de a Szövetségi Gyűlésben így is készülőben van az emberi jogokról szóló alkotmánylevél megvitatása és törvényerőre emelése. Ferko,,kolléga" afölött berzenkedik, hogy az elfogadandó alkotmánytörvény 24. fejezetének 2. bekezdése a nemzeti kisebbségeknek s az etnikai csoportoknak az anyanyelvükön való művelődés, illetve a hivatalos érintkezésben is az anyanyelv használatának jogait biztosítja. A ,, kolléga" - tromfként - azzal az érvvel utasítja vissza ezt az elvet, hogy a készülő aikotmánylevél nem rögzíti külön is az államalkodó nemzet hasonló jogait; „mindössze" annyit helyez kilátásba, hogy e jogok gyakorlásának nem szabad a többi lakosság (értsd: a többség) jogait csorbítania. Jerguš Ferko poénként leszögezi: az emberi jogok készülő Chartája meggátolja majd a tavaly októberben született nyelvtörvény esetleges módosítását, hiszen ostoba megoldásokra nem lehet okos jövőt építeni... Ennyi a cikkecske, amelyben újfent több az indulat, mint az érv. Sőt! Nemcsak az indulat, hanem a hamiskártyások ravaszsága is. Azoké a nacionalista hamiskártyásoké, akik először a nyelvtörvény, majd az illetékességi csetepaték során vereséget szenvedtek. Most viszont újra itt az alkalom a hangulatkeltésre - ezúttal az alapvető emberi jogokat rögzítő és az ország leendő alkotmányainak alapjául szolgáló Charta előkészítésének ürügyén. Mindez nem érdemelne sok szót, ha manapság nem lennének olyan könnyen manipulálhatók az emberek. Ha egyesek szemében a duh, a harag, a sanda méreg nem futtatná be homállyal a legmeggyőzőbb érveket is. Ha valaki(k)riek nem lenne sokkal inkább szitkuk, semmint jóindulatuk és higgadt toleranciájuk. Lehetséges, hogy hasonló indulattal kellene az Hyen hamiskártyások körmére koppintani; bár attól tartok: az efféle szándékok jobbára beleégnének az emberi vérmérséklet forróságába. Ezért hát jobb tízig, húszig számolni és a történelemre bízni a megfontolt gondolkodás veszedelmes apadása jellemezte hamiskártyások sorsát. A história ugyanis ,,csak" a tényeket rögzíti, és nem ragadja el az indulat. A hamiskártyásokat pedig előbb-utóbb a történelem szemétdombjára gyűjti. MIKLÓSI PÉTER Dürrenmatt-bemutató Prágában A tavaly decemberben elhunyt jeles dráma- és prózaíró Friedrich Dürrenmatt utolsó darabjának, az egy pszichiátriai klinikán játszódó Achterloo-nak csehszlovákiai bemutatójával nyitotta meg kapuit a felújított prágai „K" Színház. A premieren jelen volt Charlotte Kerr, Dürrenmatt özvegye; aki egyben rendező és színésznő is. Kerr asszony elmondta: ennek a három síkon játszódó és az irodalom, a vallás, a történelem ós a filozófia eszköztárából merítő darabnak az ősbemutatója hét esztendővel ezelőtt Zürichben volt. Dürrenmatt azóta több ízben is igazított az Achterloo szövegén; Prágában így a darab negyedik, legutolsó változatát játszották el szombaton. Az előadást - Jirí Stach fordításában - Miloš Horanský rendezte. A tegnapelőtti bemutató kapcsán adott nyilatkozatában egyebek között leszögezte: az Achterloo, ez_ a lélektani klinika, az a hely, ahol a paradoxonok terápiájával talán meg lehet próbálni kigyógyítani az emberiséget a birkatürelem és az ezeréves ideológiák mindenhatóságából. (ČSTK)