Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám, hétfő

Hétfő, 1991. január 7. • Ara 2,80 korona XLIV. évfolyam, 5. szám Az árak nagymértékben emelkedtek,.. ... és a bérek meg a nyugdíjak? Ezekben a napokban az élelmiszerboltokat járva, bizony elakad a lélegzetünk. Nem a választék, hanemha meglódult árak láttán. Sok üzletben arcátlanul a maximált árnál jóval drágábban k'inálják az élelmiszert is. Sem a helyi, sem más illetékes szervek nem ellenőrzik az üzleteket. Mind gyakrabban jut eszünkbe Hofi Géza immár szállóigévé vált mondása: Aki árt mond, mondjon bért is! Kellene a béremelés, mert a fölfelé kúszó árak mellett egyre többen döbbennek rá, hogy a mostani fizetésekből szinte lehetetlen megélni... Lesz-e, várható-e tehát általános béremelés? A jelek és a különböző rendelkezések értelmében egy ideig sajnos, csak minimális növekedés várható. A tavalyi átlagos fizetés bruttó 3300 korona volt, az idén ez legfeljebb 3856 koronára emelked­het. Ha a vállalat vágy a magánvál­lalkozó (kivéve azokat, akik hu­szonötnél kevesebb munkaerőt al­kalmaznak, mert rájuk ez a megszo­rítás nem vonatkozik) nagyobb mér­tékben emeli a béreket, akkor nagy összegeket kell befizetnie az állam­kasszába. Ha ezt a határt öt száza­lékkal lépi túl, akkor minden kifizetett egy koronáért két koronát kell fizet­nie az államnak. Ot százalék fölött minden kifizetett koronára 7.50 ko­ronát kell leszurkolnia. Nemrég Petr Miller szövetségi pénz- és szociális ügyi miniszter is elismer­te, hogy a piacgazdaság nem is­mer ilyen korlátozásokat. Aztán ke­sernyés mosollyal tette hozzá: saj­nos, mi még nem élünk piacgaz­daságban, és az országnak tenne jót, ha a bérek mai szintjét minél tovább sikerülne megőrizni. Nem nehéz eltalálni, mi erről a lakosság véleménye... Kérdés, meddig lehet feszíteni a húrt, hiszen a gazdasági törvényszerűségek azért nálunk is érvényesülnek, mutat rá mind több nyugati közgazdász,'kifejezve azt az aggodalmát, hogy a nagymértékű áremelés, a bérstopnak nevezhető korlátozások nemcsak a fogyasztás, hanem a termelés visszaeséséhez is vezethet, nem beszélve a Várható szociális feszültségekről. Marián Čalfa szövetségi minisz­terelnök az elmúlt hét végén jelen­tette be, hogy március elsejével átla­gosan 8 százalékkal növelik a nyug­díjakat. Az 1978 előtt megállapított és feltehetően a legalacsonyabb nyugdíjakat emelik a legnagyobb mértékben, körülbelül 10-11 száza­lékkal. Nagy kérdés, ez a nyugdíje­melés mire lesz elegendő. A megló­duló árak láttán nem nehéz eltalálni: sajnos, nem sok mindenre. A kérdések kérdése mindenkép­pen az, hogy a lakosság mikor jut el a tűréshatár legvégére. M. F. Mai számunkban: Beszélgetés dr. Duray Miklós parlamenti képviselővel ... ha a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos törvényalkotás joga kikerült volna a Szövetségi Gyűlés illetékességéből, akkor következő lépésként minden olyan törvényt meg kellett, volna szüntetni, amelyet a nemzeti kisebbségre vonatkozóan hoztak a Szövetségi Gyűlésben. (3. oldal) Kopik a szakma becsülete ... A vállalat nem szólhat bele pedagógiai kérdésekbe, az oktatási folyamatokba, a felvételibe... (4. oldal) Fő ok: a hiányos nyelvtudás ... A magyarországi szlovák iskolák jelenlegi helyzete tulajdonképpen az 1949-50-es években gyökerezik, amikor is azokon a területeken, melyeken a szlovák lakosság élt, kétféle iskolatípust alakítottak ki. (5. oldal) Befejeződött a moszkvai tanácskozás A KGST végnapjai (ČSTK) - Moszkvában szomba­ton a KGST végrehajtó bizottságá­nak tagjai ünnepélyesen aláírták azokat a dokumentumtervezeteket, amelyekben javasolták a KGST fel­oszlatását, és a Nemzetközi Gazda­sági Együttműködési Szervezet lét­rehozását. Az érintett országok kép­viselői a szombaton véget ért ta­nácskozáson már el is fogadták az új szervezet alapokmányát, a végső döntést azonban a jövő hónap vé­gén Budapesten, a KGST utolsó kormányfői találkozóján mondják ki. A határozati javaslatot, a statútum és a tanács közleményének terve­zetét a többi dokumentummal együtt az a különbizottság terjeszti ä buda­pesti tanácskozás elé, amely Vladi­mír Dlouhý elnökletével ülésezett az elmúlt év során. A csehszlovák gazdasági miniszter szombati sajtó­értekezletén hangsúlyozta: hazánk elképzelése szerint az új szervezet ideiglenes lesz, végső célja pedig a belépés a jelenlegi nyugat-európai gazdasági közösségekbe, illetve a jövendőbeli összeurópai struktú­rákba. Vladimír Dlouhý szerint ez (Folytatás a 2. oldalon) * 0 I Kolostortűz Prágában Tanácskozás a földtulajdonról (ČSTK) - Dél-Szlovákia öt járá­sának földművesei szombaton Ko­máromban értekezletet tartottak a Szövetségi Gyűlés, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi ágaza­tának képviselőivel. Az ülésen jelen volt Michal Džatko, a Szlovák Köz­társaság mezőgazdasági és élelme­zésügyi minisztere. A tulajdonviszo­nyok rendezésével kapcsolatban a miniszter rámutatott a tárca járási kirendeltségei helyett a január'1­jétől létrehozott területi telekkönyvi és tájékoztatási szolgáltató hivatalok jelentőségére. A mezőgazdasági­élelmiszeripari kamaráról szóló tör­vénytervezet rövidesen elkészül. Ezt a Szlovák Köztársaság Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisztériu­mának jóváhagyása után-a szlovák kormány, illetve a parlament elé ter­jesztik. A tej és a hús árának megál­lapításával, illetve a szállítási szer­ződések megkötésével összefüg­gésben a miniszter hangsúlyozta: a termelőknek és a feldolgozóknak egyaránt rugalmasabban kell alkal­mazkodniuk a piaci mechanizmus­ban kialakuló kereslethez és kínálat­hoz. A tárca keresi a lehetőségét néhány élelmiszeripari termék kül­földi értékesítésének. Magas-Tátra: Havazásra várva (ČSTK) - A hazai és külföldi sízőket fekete lesiklópályák fogadták a Magas­Tátrában. A borult égboltot kémlelő téli sportok szerelmeseinek reménye betelje­sületlen maradt. Az alacsonyabban fekvő területektől eltérően, ahol kitartóan esett az eső, itt csak gyéren havazott. Csak az elkövetkező hetek fognak választ adni a kérdésre, vajon hazánk lakossága mennyit tud áldozni pihenésre, sportolás­ra. Ugyanis a felvonók és a kötélpályák viteldíja minimum ötven százalékkal nőtt, s a látogatók nagyjából kétszer annyit fizetnek az üdítőkért, mint tavaly. (č) VÁSÁRLÓK ÉS ELÁRUSÍTÓK AZ ÉLELMISZERÁRAKRÓL: Tej helyett teát? Mindannyian tudtuk, hogy az új év új árakat hoz. Tudtuk, hogy az árliberalizálás, magyarul áremelést jelent. Mégis az első bevásárlás sokunknak sokkot jelentett. Ol­vasóinkat arról kérdeztük, ők hogyan élték meg az idei első élelmiszerüzlet-látogatá­sukat és a boltosoknak is feltettük a kér­dést, milyenek az ő tapasztalataik. Matús Zoltánné, ipari szövetkezeti tag, Po­zsony: Tudtam, hogy emelkednek az árak, de hogy ennyire, arra nem számítottam. Legjobban a nyolcvan filléres kifli és a 26 koronás vaj láttán döbbentem meg. Mert ha szerényen is, de enni azért csak kell. És ha ezek a legalapvetőbb cikkek ennyibe kerülnek... A vajaskiflihez a fel­vágottat esetleg majd hozzágondoljuk. A csalá­dunk három tagú, mindannyian dolgozunk, tehát nem tartozunk a legrosszabbul keresők közé. Ezentúl mégis alaposan meg kell gondolnom, mit veszek majd, mit főzök. Egyelőre még van vala­mennyi tartalékunk, de hát a lakótelepi lakásban nem lehet készleteket felhalmozni. A fiamnak én már mondhatom: nem tej, hanem tea lesz regge­lire, de a kisgyerekes családok bizonyára még nálunk is nehezebb helyzetben vannak. özv. Tirpák Júlia, nyugdíjas, Kassa: Gyer­mekkoromban is éreztem, mi a szegénység, mostJTiegint egyre rosszabb a helyzet. Hatvanhét éves vagyok. Egyedül élek. 1200 korona nyugdí­jat kapok. Ebből kell élelmet venni és orvosságot. Járom az üzleteket, de csak nézegetek. Nem is tudom, mi lesz velem. Olajat már három hete nem tudtam venni, mert nem volt. Ma a piacon két fiatalember végre árult, magyarországit. Negyven koronáért adták. Sokáig gondolkoztam megvegyem-e. Végül is megvettem. Hál' Isten­nek, még időben szólt egy aranyos asszony: nénike menjen el a Šrobár utcába, ott az élelmi­szerboltban ugyanezt az olajat 30 koronáért ad­ják. Ezek a fiúk is ott vették, és képesek ilyen drágán árulni. Szerencsére visszaadták a negy­ven koronámat, és megvehettem a boltban har­mincért. Nekem az a tíz korona is igen sokat jelent. De nemcsak én vagyok így ezzel. Az egyik élelmiszerboltba egy fiatalember visszahozta a kenyeret, mondván: ő másfél kilóért fizetett, s amikor otthon megmérte, kiderült, csaknem harminc dekával kevesebb. Szabó Márta, üzletvezető, Ipolynagyfalu: Az emberek nemigen vásárolnak. Úgy látszik még vannak tavalyi tartalékaik. De azért eljönnek körülnézni, mi mennyibe kerül. Már megkaptam az idei első hússzállítmányt. Bezzeg korábban nem küldtek ilyen választékban a húsüzemből! Most már én voltam kénytelen visszaküldeni a szállítmány egy részét. A 84 koronás marha­húst, a 63 koronás diétás virslit - amit 50 koronáért sem vettek meg - faluhelyen biztosan nem veszi meg senki. Az első nap 5.20-ért hozták literenként a tejet, ám úgy látszik nagy volt a felesleg a tejüzemben, mert másnap 3.80-ért szállították. De így is alig fogyott. Alapélelmisze­rekből szinte semmi sincs a boltban, minden elfogyott az áremelés előtt. Tizedikéri kapok árut, tulajdonképpen majd akkor látjuk még az új árakat. Lajgút Ilona, rokkantnyugdíjas, Rimaszom­bat: Számomra érthetetlen ez az áremelés. Még nem vagyok ötvenéves, és eddig mint csökkent munkaképességű kerestem a nyugdíjamhoz, de egészségi állapotom megromlott, és most már erre sincs módom. Az az érzésem, hogy ebbe a nép nem fog szó nélkül belenyugodni. Úgy gondolom, kritikus év előtt állunk. Miskuf Rudolfné, földműves-szövetkezeti tag, Boly: Január 2-án csupán tejet vásároltam az üzletben, mert csak azt adtak, s még a régi áron. A hét- végén nem vettem annyi mindent, mint korábban. Nem vehetek, mert az árak igencsak felszöktek, ám a fizetésünk maradt a régi. Abból nehéz lesz kijönni, de valahogy megpróbáljuk. Jobban meggondoljuk, mit ve- . gyünk és mennyit. Takarékoskodni fogunk, bár tudom, ez nem lesz könnyű. Nehéz azt mondani a gyerekeknek, hogy erre vagy arra nem futja. Sajnos, itt nálunk, nemigen lehet mellékesen pénzt keresni. S hogy később mennyi lesz a fize­tés és egyáltalán lesz-e, az még a jövő titka. Egyelőre marad tehát a visszafogott vásárlás ós a bizakodás, hogy idővel ezek a gondjaink meg­oldódnak. Klement János, munkanélküli, Rimaszom­bat: Mit mondjak? Január elsejével elvesztettem az állásomat. Számomra az élelmiszerárak meg­fizethetetlenek. Két fiam aktív sportoló, sok tejter­méket kellene fogyasztaniuk, de hát az ilyen árak mellett, hogyan teszek majd eleget kérésüknek? Fegyveres Erika, kereskedelmi dolgozó, Hodos: Nemcsak a vásárlók lepődtek meg az árakon, hanem mi, eladók is. Januárban és februárban általában a legkisebb a forgalom, az áremelés hatására viszont még tovább csökken. Ezzel arányosan természetesen a fizetésünk is kevesebb lesz. Eddig, ha száz kiflit rendeltem, sokszor kevés volt, most meg húsz fogyott el. A két láda tej is éppen hogy elkelt. Vajon ki ad majd a talponállóban egy orosztojásért 8.10-et, tíz deka salátáért pedig 6.40-et. Hozzám a büfé­be gyakran betérnek a gyerekek is. Most már hiába fogják szorongatni a zsebpénzüket, mert hét koronáért Pepsi Colát biztosan nem vesznek, meg a 3.30-as limonádé helyett is csak az 1.70­es szódavízre futja majd nekik. Hogy örültek, amikor a nyáron a jégkrém árát leszállították! Ez az örömük is a múlté már, mert újra emelkedett az ára. Együd Mária, kisiparos, Rimaszombat: Avál­lalkozásból eredő havi jövedelemre nem alapoz­hatok. A férjem dolgozik, én pedig idehaza kété­ves fiam nevelése mellett menyasszonyi fátylakat készítek. Néha ezer, néha csak kétszáz korona a havi bevételem, ami a mostani élelmiszerárak­hoz viszonyítva már szinte elenyésző. Főleg a tejtermékek árának emelkedése érint érzéke­nyen, de azt hiszem, a húsos napok számát is csökkenteni kell majd a családi étrendben. Bízom abban, ha a jövőben az emberek kevesebbet vásárolnak, az árakat csökkenteni fogják. (Munkatársunktól) - A Csehszlovák Televízió szombat esti műsorában rend­kívüli hírként közölte, hogy Prága szívé­ben, az Óvárosi tér közvetlen közelében kigyulladt a szervita rend Szent Mihály kolostora. Az eseményről egy amatőr vi­szonylag hatásos videofelvételt is készí­tett, így a tévénézők százezrei is láthatták a kolostor égő tetőzetéről magasba csap­dosó lángnyelveket. A műemlékekben bővelkedő városne­gyedben, járművekkel nehezen megkö­zelíthető sikátorok, szűk utcák közt emel­kedő épületben egykor Husz János is prédikált. A kolostort a 18. század végétől raktárnak használják. Nemrég a Cseh Állami Könyvtár vásárolta meg, de a tata­rozást még nem fejezték be. A prágai tűzoltók 14 tűzoltókocsival azonnal a helyszínre érkeztek, s fél óra megfeszített munka után megfékezték a tüzet, a szomszédos épületeket este már nem veszélyeztették a lángok. A kö­zeli épületekből kilakoltatott családok a késő éjszakai órákban visszatérhettek otthonukba. Érdeklődésünkre a prágai tűzoltópa­rancsnokságon tegnap délután csupán annyit tudtak közölni, hogy becslés sze­rint a keletkezett kár értéke hozzávetőle­gesen 400 ezer korona. Intenzíven folyik a tűz okának kiderítése, ám hivatalosan még nem erősítették meg a közelben lakók feltevését, hogy a tűz okozói eset­leg az épületben tartózkodó punkok lettek volna. A Michelská utca vasárnap a sétálók ezreinek .vált úticéljává. Amikor ott jártam, a levegőben még érezhető volt korom és füst jellegzetes szaga, a kolostor bejárata előtt üszkös gerendák hevertek, az épület tetőzete a lángok martalékává vált, s a kémények meredtek, mintegy figyel­meztető mutatóujjként a felhős ég felé. SOMOGYI MÁTYÁS iiiimiiiiiimiiiiiimi

Next

/
Thumbnails
Contents