Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám, szerda

1991. JANUÁR 30. «ÚJSZÓM KULTÚRA A KULTURA FELETT BEBORULT AZ ÉG? A fenti, címmel közölte a Tvorba á második száműzetésből hazatérő Eduard Goldstücker professzorral készített beszélgetést. A prágai Károly Egyetem germanisztikai tanszékének egykori professzora, az írószövetség volt elnöke az új helyzetbe került cseh kultúra kilátásait feszegető kérdésekre válaszolt. Személyében olyan egyéniség nyilatkozott, aki a problémákat egyszerre tudja értelmezni kintről, távolságot tartva és bentről, azokkal azonosulva. ,,Nem tudom, hogy a csehországiak, a morvaországiak és sziléziaiak közül (hogy ne sértsem azokat a bizonyos kötőjeleket) sokan tudatában vannak-e egyáltalán annak: a jelenlegi Ígéretes helyzet veszélyeket is rejt magában. Az a veszély .fenyeget ugyanis, hogy a cseh nemzet, mint már jópárszor az újkori történelem folyamán „dilemma elé került: megéri-e számára a küszködés, hogy megőrizze nemzeti önállóságát, vagy nem lenne-e jobb engedni annak a nyomásnak, ami most az új helyzetben jelentkezik, s integrálódni a németekkel." - tette fel a minden bizonnyal megdöbbentően ható kérdést Goldstücker profeszszor. Véleménye szerint ez most alapvetőnek számít a szellemi életben. Ezek után arra hívta fel a figyelmet, hogy a cseh kulturális közérzet az elmúlt ötven év mindennapi tapasztalataira épül, s ezekből nem lehet kiiktatni a náci megszállás tragikus időszakát. A mindennapok zordsága beleivódott az emberekbe, ezért nézete szerint a mindennapi életet kell kulturáltabbá tenni, annak vezérlő rendszerét kell átalakítani. „Hisz az a rendszer, ami ebben a tekintetben itt még ma is uralkodik, ausztro-cárisztikus. Ráadásul magánviseli a nácizmusnak és a sztálinisták meg a brezsnyevisták diktatúrájának a nyomait... Ennek a rendszernek az alapelve az ellenőrzés: felügyeletet gyakorolni az állampolgárral szemben, de a felügyelőkkel és a felügyelők felügyelőivel szemben is" - hangsúlyozta Eduard Goldstücker. Nyilatkozott ezután még a Franz Kafkához való viszonyulás szélsőségeiről. Utalt arra, hogy az általa kezdeményezett nevezetes hatvanas évekbeli nemzetközi Kafka-konferenciát a brezsnyevi időszakban az „ellenforradalom szellemi előfutárának" minősítették, most -pedig - mondja - „olyasfájta szemrehányásokat tapasztalok, hogy mi mártottuk bele Kafkát a kommunista ideológiába". Ma attól kell tartani, Kafkát oly mértékben kommercionalízálják, hogy ez a kulturált világban nevetség tárgyává válik - fejezte ki aggályát. Ugyanis olyan Kafka-centrumot hoznak létre, mely a nevével jelzett, turistáknak szánt emléktárgyak előállításával akar foglalkozni. Nyugati példákkal érvelve fejtette ki a professzor véleményét a hazai kultúrára nehezedő gazdasági nyomásról. Utalt arra, hogy az Európai Gazdasági Közösség évek óta igyekszik rábírni Angliát a könyvkiadás megadóztatására, s épp a Thatcher-kormányzat dacolt ezzel a nyomással. Angliában a legmagasabb forgalmi adó tizenöt százalék. A szerzőknek egyébként utólagos tiszteletdíjat is juttatnak a könyveik iránti olvasói érdeklődés alapján. Ha Csehszlovákiában az alkotómunkát is „úgy adóztatják meg, mint akár a cipőgyártást, ez érzékenyen kihat majd mind a mennyiségre, mind a minőségre és az egész szellemi életre... A művészi alkotás minősége és a mindennapi élet kulturáltsága az egyedüli érvényes hozadék az oly sokat emlegetett európai felzárkózáshoz" - fejezte be a beszélgetést Eduard Goldstücker. (sf) BŐVÜLT AZ ISKOLAIGAZGATÓK JOGKÖRE 1991. január 1 -jén lépett hatályba az SZNT által még az elmúlt év novemberében elfogadott, oktatásügyünk államigazgatásáról, illetve iskoláink önigazgatásáról szóló törvény. Mivel információink alapján még a belügyminisztérium illetékesei is csupán az 1990 novemberében kiadott törvények teljes szövegével rendelkeznek, az említett törvényt az alábbiakban röviden ismertetjük. Az oktatásügy államigazgatási szervei A törvény értelmében oktatásügyünk államigazgatási szervei közé az iskolák (iskglai létesítmények) igazgatói, a tanügyi igazgatóságok, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Sport Minisztériuma (a továbbiakban csupán minisztérium) és - amennyiben külön törvény szabja meg - más központi államigazgatási szervek is tartoznak. Azoknak az iskoláknak (iskolai létesítményeknek), az igazgatóit, melyeket tanügyi igazgatóság tart fenn, az iskolák tanácsának javaslatára az illetékes tanügyi igazgatóság igazgatója nevezi ki ós hívja vissza. Abban az esetben, ha az iskolát (iskolai létesítményt) nem tanügyi igazgatóság tartja fenn, az említett intézmények igazgatóinak kinevezése, illetve visszahívása a fenntartójuk feladata. Ami az iskolák igazgatóinak jogkörét illeti, az a törvény hatálybalépésének napjával jelentősen megnövekedett mind az alap-, mind a középiskolák esetében. Ez utóbbiak igazgatói döntenek például a tanuló felvételéről, illetve a kötelező iskolalátogatás alóli felmentéséről, tanulmányai megszakításáról, ösztöndíjának megítéléséről, évfolyamismétléséről stb. Az alapiskolák igazgatóit - jelentéktelen eltérésekkel - hasonló jogokkal ruházza fel a törvény. A tanügyi igazgatóságok A tanügyi igazgatóságok a volt nemzeti bizottságok azon szerveiből jöttek létre, melyek a törvény hatályba lépésének napjáig az oktatásügy igazgatásával foglalkoztak. Megalakulásuk napjával átvették az iskolák (iskolai létesítmények) fenntartóinak jogait és kötelességeit is az illetékes nemzeti bizottság oktatási osztályától. A tanügyi igazgatóságoknak egyebek mellett joguk van iskolákat (iskolai létesítményeket) alapítani vagy megszűntetni, de csak azután, hogy a dolgot megtárgyalták az illetékes helyi önkormányzati szervvel. Kötelességeik között szerepel a hatáskörükbe tartozó iskolák (iskolai létesítmények) működéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtése, az épületeikről való gondoskodás, az általános érvényű jogi előírások megtartásának és az iskoláknak juttatott anyagi eszközökkel való gazdálkodásnak az ellenőrzése, valamint jogi szolgáltatások nyújtása az iskolák igazgatói számára. Végül a tanügyi igazgatóságoknak rendszeresen informálniuk kell a közvéleményt, a területi tanügyi tanácsot és a helyi önkormányzatokat a hatáskörükbe tartozó iskolák (iskolai létesítmények) állapotáról, illetve problémáiról. A minisztérium és az iskolai tanfelügyelet A minisztérium, mint a Szlovák Köztársaság központi államigazgatási szerve, oktatásügyünk államigazgatását irányítja. A törvény értelmében a tárcához tartozó kutatásokat végző intézeteket és tanfelügyelői, illetve módszertani központokat hozhat létre vagy szüntethet meg. Feladatai közé tartozik az iskolák pedagógiai irányítása alapelveinek meghatározása és - a tanügyi igazgatóságokkal együttműködve - az iskolák (iskolai létesítmények) területi, anyagi és műszaki ellátottsága fejlesztési koncepciójának kidolgozása. Az iskolai tanfelügyelet az oktatásügy irányításának részeként a megbízott tanfelügyelők közvetítésével a minisztérium végzi. A tanfelügyelet céljait, a tanfelügyelők jogait és kötelességeit, illetve az iskolák (iskolai létesítmények) alapításával és megszűntetésével kapcsolatos eljárás részleteit a minisztérium általános érvényű jogi előírással határozza meg. Az iskolai önigazgatás szervei Az iskola igazgatója és helyettesei nem lehetnek a tanács tagjai. A területi tanügyi tanács tagjait az egyazon tanügyi igazgatóság hatáskörébe tartozó iskolák tanácsainak tagjaiból választják. Az iskola tanácsa és a területi tanügyi tanács főleg az iskola igazgatója, illetve a tanügyi igazgatóság által eléjük terjesztett anyagokat, valamint az említett intézmények igazgatói és igazgatóhelyettesi (a tanügyi igazgatóságok esetében osztályvezetői) posztjaira jelöltek személyét véleményezheti. Az iskolai önigazgatás szervei közé az iskola (iskolai létesítmény) tanácsa és a területi tanügyi tanács tartozik. Tanácsadó, illetve ellenőrző funkciójuk lévén, a szülők és a pedagógusok érdekeit képviselik. Az iskola tanácsában a pedagógusok, illetve az iskola többi dolgozója és a szülők választott képviselői (középiskola esetében a diákok képviselői is), a helyi önkormányzatok, valamint azon iskolák delegált képviselői kapnak helyet, melyeken az adott iskola végzett diákjai nagyobb számban folytatják tanulmányaikat. Az iskolák (iskolai létesítmények) gazdasági tevékenysége A törvény értelmében az iskolák (iskolai létesítmények) különböző szervezetek, magánszemélyek és külföldi személyek számára végezhetnek ugyan gazdasági tevékenységet, ez azonban nem lehet ellentétben az iskola (iskolai létesítmény) feladatával. Az ily módon nyert anyagi eszközök az oktató-nevelő munka minőségének javítására fordítandók. Az iskolák (iskolai létesítmények) gazdasági tevékenységével kapcsolatos részleteket a minisztérium általános érvényű jogi előírással határozza meg. A törvény hatásköre A fentiekben kivonatosán ismertetett törvény az egyházi és magániskolákra csupán korlátozott mértékben, a főiskolákra, a belügyminisztérium, illetve a honvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozó iskolákra pedig egyáltalán nem vonatkozik. A törvény hatályba lépésének napján az SZNT 79/1978. és 32/1984. számú törvényei érvényüket vesztették. (kajó) A VÉN AVANTGÁRD TÁVOZÁSA Késői búcsúztató Tadeusz Kantornak A múlt év decemberének tizennegyedik napján, a reggeli órákban indult utolsó útjára a Cricot 2 színház székhelyéről a Rakowicki temetőbe Krakkó szülötte, Tadeusz Kantor, a „vén avantgárd". A hejnal hangja kísérte, a Mária-templom tornyában megszólaló harsona, a hirtelen elnémuló kürtszó. Tadeusz Kantor a lengyel elnökválasztás előtti napon, december 8án szombaton reggel halt meg. Bár évek óta betegeskedett, senki sem gondolt rá, hogy hetvenöt éves korában ilyen hirtelen távozik, dicsősége és alkotóereje teljében. Épp befejezte új darabjának próbáit, a Ma van a születésnapomat, 10-én indult volna a társulat franciaországi turnéra, s a párizsi bemutató január 23-án lett volna. Kantor tizenöt éve valamennyi darabjának bemutatóját külföldön tartotta. A huszadik század nagy lengyel művésze volt. A krakkói Szépművészeti Akadémia elvégzése után, még a hitleri megszállás alatt létrehozta Krakkóban első színházát, a földalatti független kísérleti színházat, de igazi műve, a legtökéletesebb, az 1955-ben megalakított Cricot 2, amelynek társulatát nem hivatásos színészekből verbuválta. Kantor festő volt, színpad- és kosztümtervező, rendező, költő. Más volt, mint a többi ember, s más volt a színháza is. A Cricot 2-t 1975 óta ,,halálszínház"-ként tartották számon, mert Kantor darabjaiban a halál játszotta a főszerepet, a színészek holtakat alakítottak. Valamenynyi darabban feltűnt a furcsa arcú rendező is, nyakában a hosszú fehér sállal (színpadon ö volt az egyedüli élő). Darabjainak tartalmát lehetetlen összefogni - visszaemlékezések álomszerű vízióinak láncolata, furcsa, rongyos alakok felvonultatása. Az egész világ ismerte és csodálta, a világ minden részéből zarándokoltak hozzá; hazájában furcsán és értetlenül nézték a kísérletezéseit - bár elismerték, hogy van benne valami különös és megrendítő. Méltó körülményeket mégse teremtettek számára, Olaszországban és Franciaországban sokkal jobb körülmények között dolgozhatott, mint otthon. Bejárta a világot, mert az egész világ látni akarta, mindenhová hívták, a Szovjetunión kívül. Szeretett volna ott is bemutatkozni, várta az alkalmat. A hetvenes években reakciósnak kiáltották ki. Egy alkalommal előadást tartott, s a közönségből valaki közbekiáltott: „Hogyan gondolkodott öt évvel ezelőtt?" „Mi köze hozzá?" - felelte Kantor. A művészet nem politika, állította, hogy valakitől számonkérjék, miért ilyen most, hiszen korábban más volt. Az absztrakt művészetben - szerinte - volt némi terrorizmus. Szerinte az, ami a huszadik század húszas - harmincas, sőt negyvenes éveiben is avantgárdnak számított, később divattá, sikerhez vezető életmóddá vált, 1975-ben ezért hagyta el a „hivatalos-univerzális autósztrádát" és keresni kezdte a „maga kis ösvényét." Sosem gondolt arra, hogy politikai színházat teremtsen, egyik olasz kritikusa mégis azt írta, hogy „a Cricot 2 mélyen politikai, mert a valóság egész más képét mutatja, mint amilyent negyven éven át ráerőszakoltak:". Megvetette azokat a művészeket, akik meg akarják váltani a világot, ó maga erre sosem törekedett. „Ki akarom magamból préselni mindazt, ami belülről feszít. Semmi többet. Aztán előfordulhat, hogy az embereket ez felrázza, vagy megváltoztatja valakinek az életről alkotott felfogását. De abban a pillanatban, amikor a mű létrejön, csakis a magam kedvéért teszem. S ha valaki azt állítja, hogy a társadalom számára alkot - hazudik" - nyilatkozta nem sokkal halála előtt. Állította, hogy a belső átélések és élmények határozzák meg, jelentői; mű születik-e vagy sem. A művészetben nincs hanyatlás, jelentette, ki, mivelhogy nézőpont kérdése, mit tart valaki hanyatló művészetnek. Az egzisztencialista filozófia szemszögéből nézve a XX. század naturalizmusa is hanyatlás, most pedig ez a naturalizmus újjáéled az új realizmusban. Ő - mint hangoztatta - hajlamos a szélsőségekre, a dekadenciára, a tragédiára, de voltaképpen ez a művészet lényege. Nem nihilista, bár mindennemű hatalom ellensége. Vallotta, hogy a művészet mint fogalom ellentétes minden hatalmak fogalmával. Csakis a művészek kompetensek és képesek a hatalom képviseletére. Nehéz elképzelni a hatalom képviselőit, hogy a művészet nevében képviseljék a hatalmat. Az államférfiak mind hivatalnokok, Busht, Mitterand-t, sőt Kohlt is annak tartotta, Gorbacsovot is, az egyetlen kivételnek a „költőarcú politikust", Mazowieckit tartotta, akit nagyra becsült, és méltónak a bizalomra. „Minden, amit a művészetben csináltam - írta 1988-ban -, tükörképe volt a körülöttem történt eseményeknek, a helyzeteknek, amelyekben éltem, a szorongásaimnak, a hitemnek egyvalamiben és nem másban, s a hitetlenségemnek abban, amit hitként tálaltak, a szkepticizmusomnak, a reményemnek." Nehéz ember volt. Valahol azt mondta: „Szükségem van falra, hogy legyén minek fejjel nekimennem." (kiedrowska) FELVÉTELI-MÁSKÉPP - Nézzetek már utána, hogyan készülnek az iskolák a felvételi vizsgákra! - adta a témát a rovatvezetőnk. - Máár? - hüledeztünk. Hiszen még csak január közepe van, a felvételikig még másfél hónap van hátra... Már akinek! - derült ki nem sokkal később a hidaskürti szakmunkásképzőben, amely magánkezdeményezésre jött létre. Itt új felvételi módszert dolgoztak ki, és elsőként bonyolítják le a vizsgákat is - január végén. Cservenka János mérnök, az iskola igazgatója elmondta az okát. - A jelentkezők közül a legjobb tanulókat, a legtehetségesebb gyerekeket akarjuk kiválasztani, akik később érettségi bizonyítvánnyal hagyják el majd az iskolát. A havi ötszáz korona tandíj nem riasztotta el a szülőket. Az iskola iránt óriási az érdeklődés. - A hagyományos felvételi vizsga elmarad - tájékoztatott bennünket az igazgató. - Matematikából, magyar és szlovák nyelvből elfogadjuk a félévi értékelést. A kitűnő osztályzat öt pontot, a dicséretes négyet, a jó három pontot ér. Ha a tanulónak mindhárom tantárgyból „kitűnője" volt (illetve lesz), akkor mát tizenöt ponttal vág neki "a tulajdonképpen felvételi vizsgának, ahol kommunikációs készségéről kell tanúbizonyságot tennie, természetes, hogy tehetsége fokát is elbíráljuk. Az elérhető 45 ponttal biztosan felveszszük a varrónő, fodrásznő, kozmetikus, illetve az asztalos, villanyszerelő, autószerelő, festő számára. A szakmakínálat ennél jóval szélesebb. - Szeptembertől iskolát szeretnénk nyitni Komáromban, Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen és Somorján. Több mint valószínű, hogy Közép-Szlovákiában Losonc, Kelet-Szlovákiában pedig Nagykapos mellett létesül egy hidaskürtihez hasonló magyar szakmunkásképző iskola. Az egyes szakmunkásképzőkben maximum 150 gyerek tanulna. Akinek nem sikerül ebbe a magániskolába a bejutás, az még mindig jelentkezhet az állami iskolába, ahol a felvételi vizsgák március végén lesznek. SZITÁS GABRIELLA (Az iskolát a napokban egy terjedelmesebb riportban is bemutatjuk)