Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám, péntek

„Együtt kínlódunk előfizetőinkkel" Beszélgetés SELMECi ALAJOSSAL, a Prágai Magyar Kultúra igazgatójával A piacgazdálkodásra való áttérés és a privatizáció nálunk is, Magyarországon is a központi irányítású gazdaságtól merőben eltérő kereskedelmi gyakorlatot alakít ki, amely, különösen az átmeneti időszakban, sok gonddal, nehézséggel jár. Vonatkozik ez a Prágai Magyar Kultúrára is, melyet fennállásának negyvenedik évében értek a változások. Amíg korábban a PMK kereskedelmi tevékenységére a felívelés volt jellemző, most ellenkező irányú változásnak lehetünk tanúi. Ezért kerestem fel kérdéseimmel Selmeci Alajost, az intézmény igazgatóját, aki december 18-án a következő szavakkal fogadott: IPlMllMl L1WÉL - Sok minden történt utolsó találkozásunk óta. Nyolcvankilenc szeptemberére befejeződött üzletünk átépítése, korszerűsítése, így most Prága legszebb üzleteinek egyike vagyunk. Nagyon örülünk ennek, árukínálatunk állandó fejlesztésével pedig arra törekszünk, hogy ne csak szépek, hanem érdekesek is legyünk, hogy érdemes legyen rendszeresen benézni hozzánk. Karácsonyra készülve - együttműködve a Magyar Kulturális Központtal - megszerveztük öt neves magyar keramikus közös kiállítását, éspedig úgy, hogy a prágaiak régi kívánságának is eleget tettünk, árusítjuk á kiállított alkotásokat. A siker nagy, mert szépek és praktikusak a diszés használati tárgyak. - Mi a helyzet a PMK alaptevékenységébe tartozó kulturális cikkek, nevezetesen a könyvek és a folyóiratok terjesztésével? -Kezdjük a könyvekkel. Az idei behozatalt a bőség jellemezte. Még soha nem jött be annyi magyar nyelvű könyv Csehszlovákiába, mint 1990-ben. Nagyon sok könyvet vásárolhattak (kaptak) a szlovákiai magyar könyvesboltok vezetői és mi sem panaszkodhattunk az idei ellátásra. Aki figyelemmel kísérte az Új Szóban megjelent hirdetéseket, őrömmel állapíthatta meg, hogy gazdag a kínálat. Különösen értékesek voltak a pozsonyi és a komáromi boltok hirdetései. Nemes versengés folyt közöttünk, de úgy, hogy közben segítettük egymást. Az volt a közös célunk, hogy a tisztelt megrendelő megkaphassa az ajánlott könyveket. A rendelések azt mutatják, egyre nagyobb az igény a közhasznú könyvek iránt. Színesítette a piaci körképet, hogy a könyvszakmában szintén megkezdődött a privatizáció, bár még inkább csak szórványosan, bizonytalanul, próbálkozásként. A Magyarországról behozott hírlapok és folyóiratok terjesztése 1990-ben soha nem tapasztalt válságba jutott, és abba gyakorlatilag bele is pusztult. A szomorú tény, hogy a magyar exportárak emelkedése miatt a pozsonyi hírlapterjesztői szolgálattal egyidejűleg kénytelenek voltunk az árakat 1990. július 1 jei kezdettel az ötszörösére emelni, majd 1991. január 1 -jei hatállyal újra megháromszorozni. Ez elsorvasztotta a negyven év alatt kiépített előfizetői bázisunkat. A 35 750 előfizetőnkből az év végére alig száz maradt. A leépülés gyors és kegyetlen volt, de az adott körülmények közt nem is lehetett más, hiszen megfizethetetlenek lettek a magyar sajtótermékek. Az első drasztikus áremelést követően a 35 750 előfizetőnkből 20 500 maradt, a megrendelt lapok száma pedig 72 000-ről 37 000-re csökkent. A második emeléskor, az előzőleg szerzett keserű tapasztalatok alapján, kénytelenek voltunk 1990. december 31-re nullára redukálni az előfizetéseket és az 1991. évi előfizetési díjakat visszautalni. Azért kellett ezt tennünk, mert a várható tömeges, szinte teljes körű lemondás két-három hónapig tartó átfutási ideje alatt olyan számlák jöttek volna Budapestről, amelyek mögött nem lett volna tényleges előfizetői bázis. (Az átfedésből az első lépésben több százezer koronás veszteségünk keletkezett.) Az 1991-re áthúzódó előfizetési díjak visszautalásában már 750 000 koronánál tartunk, a végső érték meg fogja haladni az 1 millió koronát! Minden előfizetőnk körlevelet kapott (vagy kap), amelyben megmagyarázzuk, miért kellett ezt a radikális módot választanunk. Közben összeomlik egy, évtizedeken át szorgosan dolgozó osztályunk. Igen sok - jogosan reklamáló - levelet kapunk. - Igazgató úr, ön szerint miért alakult ki ilyen lehetetlen helyzet? - Azért, mert anyavállalatunk, a budapesti Kultúra, minden kérése és kezdeményezése ellenére sem kapta meg 1990-re azt az állami támogatást, amellyel korábban finanszírozni tudta a magyar export veszteségét, a belföldi árak és az exportárak közti egyre nagyobb - a szomszédos országokat együtt tekintve -, több százmillió forintos különbözetet. Nem a jószándék, vagy az akarat hiányzott ehhez, hanem a pénz. És mivel a hírlapok és folyóiratok árai szélsebesen emelkednek, de így emelkednek a Posta és a közvetítésben részt vevő vállalatok rezsiköltségei is, ezért a magyar exportárak egyre magasabbak, már. a meghirdetések időpontjában is változnak. Ennek a helyzetnek legnagyobb vesztesei az előfizetők, akik nem kapják meg kedvenc lapjaikat és joggal vetik fel: miként lehetséges, hogy a behozott magyar lapokat nem az itteni kiadványok árszintjén, hanem azoknál sokkal drágábban lehet csak megszerezni. Miért nem juthatnak reális áron azokhoz a sajtótermékekhez, amelyekre anyanyelvük megtartásához és a Magyarországgal való kapcsolattartáshoz oly nagy szükségük van. (Csak egy példa: A Rádió és TV-újságra 7500 előfizetőnk volt!) Mindenki érzi e helyzet abszurditását. De folytatódik a megoldás keresése. Budapesten parlamenti bizottság alakult az ügy alapos kivizsgálására és javaslattételre, a Lapkiadó Vállalatok Szövetsége kérte a Posta árainak állami felülvizsgálatát, folyik a harc a Posta terjesztési monopóliuma ellen stb. Bár sikerülne mielőbb valamilyen áthidaló Mit mutat majd a tükör? ÚJ szú 5 1991. I. 4. Népszámlálás 199"! -ben 1991 legnagyobb politikai eseményének vitathatatlanul a népszámlálás ígérkezik. Egyesek talán úgy ítélik, hogy egyszerű statisztikai munkáról van szó. Részben egyetértek, mert a munka zömét tényleg statisztikai módszerekkel végzik. Az előkészítés és irányítás a Szövetségi Statisztikai Hivatal és a Központi Népszámlálási Bizottság feladata. Az akciónak azonban politikai jelentősége is van. Időről időre minden ország (általában 10 éves ciklusokban) tükröt tart maga elé és megvizsgálja a társadalmi és gazdasági folyamatokat, hogy nélkülözhetetlen értesüléseket szerezzen a társadalom fejlődésének bizonyos kérdéseiről, a gazdaság állapotáról, az életszínvonalról stb. Mikor szoktunk tükörbe nézni? A hölgyek általában naponta többször is, de nem statisztikai okokból. A férfiak nemcsak kizárólagosan borotválkozás közben, hanem ha találkára, színházba, templomba, vagy más társadalmi rendezvényre készülnek, hogy megvizsgálják, megoldást találni! Pozitív esetben örömmel rohannánk a hírrel kedves előfizetőinkhez, akikkel együtt kínlódunk az áldatlan állapotok miatt. - Hogyan lehet, hogy a fentiek ellenére, a CSEMART megoldást kínál, vállalja a magyar lapok behozatalát és elérhető áron történő terjesztését? - Minden kísérletet örömmel üdvözlünk, amely azt célozza, hogy elérhető árakon lehessen magyar lapokat venni Szlovákiában. Példa erre a felfogásunkra, hogy magunk is gyakran ajánljuk előfizetőinknek, Budapesten, közvetlenül a Posta Hírlapirodánál rendeljék meg a lapokat forint befizetése ellenében, mert így a legolcsóbb. Van azonban, véleményem szerint, a CSEMART ajánlatában egy-két dolog, ami magyarázatra szorul. Az egyik, hogy nem előfizetőket gyűjtenek, hanem utcai árusítást hirdetnek. A másik, hogy minden közvetítő lánc kiküszöbölése mellett is jelentős költségtényező lehet a kiadványok összegyűjtése és térítése. Kevésnek tűnik a terjesztésre szánt 10 százalék. További probléma lehet, hogy Magyarországról 1991. január 1-jétól csak dollár ellenében exportálhatnak árut Csehszlovákiába. Lesz-e a CSEMART-nak magyar hírlapok és folyóiratok behozatalára amerikai dollárja? Szívből kívánjuk, találjanak megoldást. Mi továbbra is vállalati rendszerekben gondolkodunk, mert így remélhetjük, hogy Kultúra-Artia vonalon megteremtődnek az export-import pénzügyi feltételei. Ez a lánc drágább, de számunkra jelenleg az egyetlen megoldást jelenti. - Hogy tekint igazgató úr az 1991-es évre? - Valamennyi árucikkünkre (könyvek, térképek, kották, zeneművek, hanglemezek, műsoros zenei kazetták, nép- és iparművészeti cikkek) érvényes, hogy magyar szállítóinkkal (Kultúra, Kartográfiai Vállalat, MHV, Folk Art) és a csehszlovákiai importőrökkel szorosan együttműködve keressük a hatékony export-import együttműködés lehetőségét dollárért. Mindannyian arra törekszünk, hogy az áttérés a kölcsönös forgalom drámai csökkenése nélkül menjen végbe. Magát a csökkenést realitásként kell elfogadnunk, mert mindkét országban sok minden eltereli a figyelmet a kulturális cikkekről, a megélhetés gondjai lépnek előtérbe. Nem tisztázódtak még a pénzügyi feltételek sem. Naponta más-más híreket kapunk arról, milyen árfolyamon fogunk kereskedni. Reméljük, mielőbb megszűnnek ezek a bizonytalanságok és megkezdhetjük az igazi munkát. SOMOGYI MÁTYÁS Egy előrevezető visszaútról Tulajdonképpen nem is olyan régen: másfél-két esztendeje még a körzetesítést szorgalmazták ékes szavú érveléssel egyesek. Újabban, hál'istennek, a visszakörzetesítés tekinthető a valóban időszerű témák egyikének. A körzetesítés, az iskolák körzetesítésének végeredményét ugyanis ismerjük: végig nem gondolt kampány volt, szinte jóvátehetetlen következményekkel. Mégha áttételes értelemben is, de céltudatos buldózerpolitika, hiszen a vidéki szellemi élet szétrombolását eredményezte. Mint ahogy nem titok az sem, hogy az iskolák körzetesítését elsősorban olyan emberek, pontosabban: pártfunkcionáriusok szorgalmazták, akiknek cipőjéhez sohasem tapadt agyag... Hogyan is tapadhatott volna a Tátra 613-asok kényelmesen kárpitozott ülésén elterpeszkedve. Dehát nem is ezt kell most firtatni, hogy ki mibe lépett bele, kinek hol ós micsoda ragadt a cipőjéhez!... Egy viszont bizonyos: a nagy központi igyekezet iskolák tucatjait szüntette meg kerületenként. Az erőszakolt gazdasági egyesüléseket erőszakolt oktatási szervezés követte. Ily módon hamar arculatukat veszítették a tanyák, a falvak - és ezzel együtt sok-sok iskolaköteles csöpség is elveszítette az anyanyelvét.,, Gyerünk a masszába!" terelte őket a csomósító parancsolat. Igaz, a szülők egyik típusa - a karakánabbak, a gerincesebbek - kitartott az anyanyelvi oktatás elvének fontossága mellett, és reggelente némi többletköltséggel és önfegyelemmel autóbuszba gyömöszölte gyermekét, aki azután a körzeti központként kiszemelt iskolába furikázott. Mások viszont fittyet hányva az anyanyelvi oktatás fontosságára a legközelebbi iskolába íratták be gyermekeiket. Talán abban a hiszemben, hogy így biztosan miniszter lesz a gyerekből, még a szomszédasszony is meglátja... Eközben változott a falukép is. Az éppen nemrég, vagy akár a frissen felújított tantermekre lakat került, a kijelölt nagyobb településeken pedig elkezdődtek a rohamléptű iskolabővítések. A pártállam megfellebbezhetetlen gazdaságpolitikája, sajnos, megengedte a romboljuk le - építsünk másikat jelszavú tékozlást. Az iskolák és pedagógusok nélkül maradt települések szelleme viszont hétről hétre egyre inkább sorvadásnak indult. Az apró és amúgy is aluszékony falvak nappalra szinte teljesen elnéptelenedtek és aluvókká bénultak; és ami kulturális igény a maradékjában, nomeg a maradék időben megmozdult, azoknak házhoz szállította tetszik-nemtetszik választékát a televízió. Eközben fokozatosan fellazultak a közösségi keretek, házakra osztódott a falu megtartó ereje. Szerencsére, ma mára „visszakörzetesítésnél" tartunk, bár annak mikéntje még csak körvonalakban látszódik. E szándékot elsősorban a szűkebben értelmezett lokálpatrióták éltetik. Tény, hogy rengeteg helyen gond is van vele rengeteg, hiszen pedagógusok éppen úgy hiányoznak, mint korszerűen felszerelt tantermek. A lényeg azonban az, hogy előre haladunk ezen a visszaúton, hasznosítva közben a korábbi gyakorlat bevált formáit. E dolgok egészséges hajtóereje az önszerveződés igénye, az ügybuzgalom, a cselekvésvágy, az anyanyelvhez ragaszkodó demokratikus játékszabályok kialakításának lehetősége. Itt van hát az ideje annak, hogy a helyi változásokat- különösen ha a demokratizmusunkat keresik - gyanakvás nélkül kezeljük. E dolgok szolgálatosairól pedig - az ő hagyományápolásaikkal, történelmi tudatkeresésükkel, iskolaügyi elképzeléseikkel együtt - bátran higygyük el, hogy az 1989-es békés forradalom által megbuktatott ügynél jobb ügy szolgálatosai. Valóban előre haladást jelent ez a visszaút, kiváltképpen, ha ez utóbbi jobbára csak rögökre emlékeztet. Ez a visszaút új törel<véseket mutat. Olyan szellemi mozgásnak és gerincegyenesedésnek reményét, amilyenre az elaltatott kis iskolák és falvak esztendők óta várnak. Valóban itt az ideje tudatosítani mindezt! Ezekben a napokban dől el, hogy melyik lurkót milyen tanítási nyelvű iskolába íratnak be a szülei... //////A///////^///////////^^^ ORVOSI TANÁCSADÓ ünneplő ruhájukon esetleg nem kell-e igazítani valamit. igy van ez az országok, népek esetében is. Közép-Kelet-Európa országai népei készülődnek, mégpedig nem is akárhová, az európai házba. Márpedig akkor itt az ideje megnézni, mit mutat a tükör, mert képletesen: a ház portásai jól megnézik, kit engednek be. A nép-, ház- és lakásszámlálásnak rendkívüli nagy jelentősége lesz a hazánkban élő nemzeti kisebbségek részéről is. A nyelvtörvény 20 százalékos kitételén kívül a hazánkban élő kisebbségek összaránya, területi elosztása, munkája, gazdasági és kulturális helyzete mindmind olyan tényező, melyre a világ figyel és a hazai politikai reprezentáció sem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetiségi jogok és a szabadságjogok kérdésének megítélésekor. VINCZE KÁLMÁN, a Központi Népszámlálási Bizottság tagja A láz Lázgörbe. A'láz a régi orvosok számára fontosabb diagnosztikus jel volt, mint mai komputerizált világunkban. A lázgörbéből a betegség eredetére és prognózisára is tudtak következtetni. A fertőző betegségek kezdeti szakaszában a megbolygatott hőközpont utasítására a szervezet „fűt". A beteg fázik, bőre sápadt és libabőrös. Gyakori a borzongás és a hidegrázás, ami nem más, mint az izmok fokozott működése. A láz egyik következménye az anyagcsere felgyorsulása. Ez könynyen megfigyelhető műszerek nélkül is, a szívverés gyorsulása alapján. Minden C fok emelkedéssel percenként körülbelül 12-vel gyorsul a pulzus. (A pulzus mérése jó módszer a család leleplezésére is - a feldörzsölt hőmérő nem gyorsítja a pulzust). A láz kezdeti szakasza után a hőháztartás ismét egyensúlyba jut, a beteg bőre forró és izzadt, a beteg forróságot érez. A magas láz hatással van az idegrendszerre is. A beteg kábult, aluszékony, de nyugtalan, esetleg delíriumos állapot vagy görcsök is jelentkezhetnek. Fertőző betegségekre általában az egyenletes láz (ferbis continua) a jellemző, amikor a napi ingadozás 1 C fokon belül marad. Ingadozó lázról akkor beszélünk, ha az inga(2.) dozás ennél nagyobb, de a hőmérséklet mindig 37 C fok fölött marad. Ez a lázgörbe például a reumatikus lázra jellemző. A szeptikus lázra a nagy ingadozások jellemzőek - ilyenkor akár 4-5 C fokos különbségek is előfordulnak és a hőmérséklet olykor a normális értékre süllyed. Ez a típusú láz a szervezet egészét érintő súlyos fertőzés (szepszis, vérmérgezés) velejárója. Kalandregényekből ismerjük a bizonyos időközökben rendszeresen visszatérő maláríás váltólázat. Gyógykezelés. Az orvos feladata természetesen elsősorban az alapbetegség gyógyítása. Ha ez sikerül, a láz is elmúlik. A magas láz azonban kimeríti a szervezetet és az idős, gyenge szívű öregekre és a gyerekekre veszélyes lehet. A lázas betegnek ágyban a helye. Semmi szüksége nincs arra, hogy túlságosan bebugyoláljuk és a helyiséget, ahol fekszik, túlfűtsük. Fontos az is, hogy a szoba levegője ne legyen túl száraz. Nagy szüksége van viszont a bőséges folyadékbevitelre és erre a langyos, enyhén édesített citromos tea a legmegfelelőbb. A legjobb lázcsillapító még ma is a régóta ismert aszpirin, ezt felnőtt nyugodtan beszedheti. Ugyanez a helyzet az aszpirin (kémiai nevén acetilszalicilsav) újabb változataival, amelyek közül nálunk a Superpyrin, Anopyrin, Atilen kapható. Áz aszpirin kis adagjainak egyedüli mellékhatása az, hogy izgatja a gyomor nyálkahártyáját. Más lázcsillapítót csak orvosi tanács alapján használjunk. A gyerekekkel már óvatosabban kell bánni, elsősorban azért, mert állapotuk gyorsabban változhat, mint a felnőtteké, és ezért lázas gyerekkel mindig forduljunk orvoshoz. Gyakorlott szülök természetesen az orvos megérkezéséig már alkalmazhatják a rég bevált módszereket. Acilpyrint nagyobb gyerek nyugodtan kaphat (6 éves korig fél tablettát vagy a gyerekek számára készített kisebb tablettákat). Ha a láz nagyon magas és nem tudunk gyorsan kapcsolatba lépni az orvossal, akkor borogatást is adhatunk a gyereknek. Ennek pontos módszere (Kassa város gyerekorvosa, a néhai Najmik doktor utasítása szerint) a következő: A gyereket nyaktól lefelé teljesen beborogatjuk langyos vízbe mártott, jól kicsavart lepedőbe és betakarjuk Egy ilyen borogatás 15-20 percig tart és ötször kell megismételni. Ezután a kisebb gyerekek fél, a nagyobbak egy egész aszpirint kapnak. Soha ne igyekezzünk túl gyorsan lenyomni a lázat, mert az sem tesz jót a szervezetnek. Ne borogassuk a gyereket a láz kezdeti szakaszában (amikor rázza a hideg) és akkor, ha kiütéses fertőző betegségben szenved Dr. RÁCZ OLIVÉR