Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám, szombat

. ÚJ SZÓ A HIT ÉS ÉLET 8 AZ ISZLÁM Az egyházak a közelmúltban szerte Európában istentiszteleteket tartottak a háború ellen. A keresztények, miután a földi erőfeszítések kudarcot vallottak, a maguk módján felsőbb hatalomtól várták a háború elhárítását. A háború kitört — a hívők most azért imádkoznak, hogy minél kevesebb véráldozattal, szenvedéssel járjon. Az európai ember számára érthetetlen Szaddam Husz­szein magatartása, aki szent háborút indított a Sátán erői ellen és a hadsereg zászlajára felhímeztette az Allah Akbart. A háború első napján mondott tévébeszédében a Fehér Házat a Sátán székhelyének titulálta. A világ megis­merhette az imaszőn y :g ére boruló Szaddámot, aki közös fellépésre szólította fel a „hitetlenek" ellen az iszlám híveit. Lehet-e a fanatizmusnak gátat vetni? «n A KORAN 1991. JANUÁR 26. VILÁGOSSÁG A Szlovák Rádió magyar nyel­vű adásának tegnapi egyházi műsorában Szépfalusi István burgenlandi evangélikus lelkész elmélkedését hallhattuk. A mű­sor témája a tolerancia volt. A faji, nemzeti, vallási és felekezeti tolerancia, amelynek hiánya annyira érezhető mostanság Eu­rópában és a világban minde­nütt. „A menekült, az idegen, a másként gondolkodó ellenében megnyilvánuló gyűlölet— mond­ta a lelkipásztor bevezető beszé­dében — egyre divatosabb lesz napjaink Ausztriájában is. A xe­nofóbia, az idegengyűlölet kezdi átjárni társadalmunkat. Tágíthat­juk a kört: Közép- és Kelet-Euró­pa társadalmait. Fel kell lépni el­lene! Hallatnunk kell szavunkat! ,E közös harcban számos oszt­rák közéleti személyiség támo­gatására, sőt barátságára is szert tettünk. Köszönet érte!" Az elmélkedés kiegészítése­képpen részletet hallhattunk E. G.White könyvéből, amelynek címe: Válaszd az életet. „Krisz­tus nem osztályozta az embere­ket nemzetiségük, rangjuk és vallásuk szerint. Az írástudók és farizeusok helyhez és néphez akarták kötni a menny ajándéka­it, és ki akarták zárni az áldások­ból Isten földi családjának többi tagját. Krisztus azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat." A toleranciáról vall Juhász Gyu­la Imádság a gyűlölködőkért és Berde Mária Az én apám című verse is, amely emberközelbe hozza a tolerancia fogalmát: Az én apám tudott jól franciául S Bázelben németeknek prédikált De mikor elment Szolnokdobokába, Román szótárt vett és grammatikát Öt éve nem volt ott a nyájban pásztor, És sok magyar feledte már szavát— Kallódó lelkükért apám a kátét Románra fordította át. Végül Lev Kopejjevnek a moszk­vai Ogonyok című lapban megje­lent tanulmányából idézett a mű­sor. Ebből is álljon itt ízelítőül legalább két mondat: „A világ­ban mindig is két faj volt, s ennyi van napjainkban is; vannak ke­resztre feszítők és keresztre fe­szítettek, elnyomók és elnyo­mottak, gyűlölködők és gyűlöl­tek, üldözők és üldözöttek, szenvedést okozók és szenve­dők. Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy a keresz­tényeknek melyik oldalon kell állniuk." A műsor zenei részében el­hangzott a taizéi közösség Ahol a szeretet... kezdetű himnusza, Händel Halld meg 6, Sionnak le­ánya című kórusműve és Bach­orgonamuzsika. Ha emlékeznek még az olva­sók, a rádió a szentségek témá­ját a II. vatikáni zsinat előtt hagy­ta abba. Következő, holnapi mű­sorunkban folytatjuk megkez­dett témánk elemzését e határkő utáni időszakkal. A műsorban el­hangzik P. Theilhard De Chardin Mise a világ felett című műve, és idézzük II. János Pál pápának a háborús felekhez intézett sza­vait. A műsort Sík Sándor Két imád­ság című verse, valamint Gémesi Irén rövid beszélgetése zárja azokkal a kis felvidéki ministrán­sokkal, akiket tavaly szeptem­berben fogadott a pápa. A Világosság című félórás egyházi magazin minden héten vasárnap 8.30-kor és pénteken 13.30-kor jelentkezik. - ma ­Az iszlám az i.sz. VII. században keletkezett az Arab-félszigeten no­mád beduin törzsek körében, hama­rosan azonban a kereszténységhez mérhető világvallás lett, amely híve­inek előírta, hogy az igaz hitet erő­szakos úton, fegyverrel is terjesz­szék. Mohamed tanítása szerint min­den hívőnek teljesítenie kell alapvető vallási kötelességeit, amelynek ötö­dik pontja szerint szent háborút kell viselni a hitetlenek ellen. A paradi­csomba az igazhivő moszlimok és az iszlám harcosai kerülnek. Még a VII. században meghódí­tották Szíriát, Palesztinát, Egyipto­mot, a VIII. században Afrika északi részét és Spanyolországot, a IX. században a Földközi-tenger szi­geteit, a X. század elejére pedig Itália és Dél-Franciaország partvi­dékén is megvetették a lábukat. A meghódított területek lakói közül sokat lemészároltak, másokat pe­dig erőszakkal a mohamedán hitre kényszerítettek. Az iszlám hódítá­sának a kereszténység a XI. szá­zadtól kezdődően a keresztes há­borúkkal igyekezett gátat vetni. A pápák szégyenletes dolognak tar­tották, hogy a kereszténység szent Helyei a pogány mohamedánok bir­tokában vannak, ezért megkezdték a Szentföld visszafoglalását. 1099­ben kemény harcok árán el is fog­lalták a szent várost, és megalapí­tották a jeruzsálemi királyságot. A keresztesek államai azonban nem sokáig tartották magukat. 1187­ben elvesztették Jeruzsálemet. Fehér Anna a komáromi peda­gógiai és pszichológiai tanácsadó gyógypedagógusaként nyújt vi­gaszt, és szolgál gyógyírral mind­azoknak, akik egyedül nem képe­sek hordozni a rájuk nehezedő' terheket. —Az ember későbbi cselekedetei a gyermekkori élményekben gyöke­reznek. Téged milyen hatások értek kiskorodban? — Édesanyám főnővérként dol­gozott a nagybalogi elmegyógyá­szati szociális intézetben. Itt hamar megtanultam, hogy az élet nagyon nehéz tud lenni, és a sorsok külön­bözőek. Ebben az intézetben hu­szonöt éven felüli lelkibeteg vagy szellemi fogyatékos nők élnek. Mi­vel mi is az intézetben laktunk, s innen jártunk a testvéremmel a falu­ba iskolába, naponta találkoztam a betegekkel, gyakrarl beszélgettem velük, sokszor együtt játszottunk az udvaron. Ezek a mindennapi talál­kozások ébresztették fel bennem a gyengékkel, az elesettekkel való együttérzést. — Te már nyolc-tíz éves korodban olyan dolgokat tapasztaltál, ame­lyekkel sok felnőtt sem tud mit kez­deni. Hogyan sikerült ezeket az él­ményeket feldolgoznod magadban? — Amikor ebbe az intézetként szolgáló kastélyba költöztünk, bi­zony nem volt könnyű, ám később fokozatosan megszoktam és meg­szerettem ezeket az embereket. Nem nehéz szeretni őket, hiszen rengeteget adnak nekünk, úgy­mond egészséges embereknek, mert hát nem egészen egyértelmű, kit is nevezhetünk „normálisnak", lelkileg kiegyensúlyozottnak. Ne­künk a testvéremmel mindenkép­pen a megszokottól eltérő gyermek­korunk volt, és az is igaz, hogy túl korán láttunk olyan dolgokat, ame­lyekről talán jobb, ha nem is tud az ember. — A nagybalogi kastélyból egye­nesen vezetett az út a jelenlegi hiva­tásodig? A muzulmán vallást Mohamed alapította, hogy egységbe kovácsol­ja az egymással harcoló arab törzse­ket a keresztények térítő tevékeny­sége és katonai fellépése ellen. Mohamed föllépése és az ószö­vetségi próféták föllépése között sok a rokon vonás. A muzulmán kör­nyezetben élő keresztény teológus, damaszkuszi Szent János hamis prófétának, keresztény szektaalapí­tónak tekintette Mohamedet, akinek tanítását Mekkában eleinte kevesen fogadták el, noha követőjévé lenni egyszerű dolog volt: hitet kellett tenni tanításának két alaptétele mellett — egy isten van: Allah, és Mohamed az ő prófétája. Az új val­lás neve iszlám lett, követői pedig a moszlimok. Az iszlám szó arabul annyit jelent, mint „követni isten akaratát", a moszlim pedig „aki kö­veti isten akaratát". , Mohamed tanítása mér a legelejé­től kezdve sem volt csak vallási jel­legű. Szónoklataiban gyakran kifej­tette nézeteit az arabok új társadal­máról. Igyekezett szabályozni a tár­sadalom életét. Ebben rendkívüli politikai érzékről és szervezőképes­ségről tett tanúságot. Hadvezérként is kitűnt. Fegyverrel foglalta el Mek­kát, amely az iszlám központja lett. Azokon az alapelveken, amelyekre híveinek közösségét építette, nyu­godtak később a nagy arab biroda­lom alapjai is. (balázs) Mohamed tetteit, gondolatait és taní­tásait az iszlám szent könyve, a Korán foglalja össze. Ez szolgált alapul az isz­lám vallási, jogi és szociális normáinak kidolgozásához. Erre támaszkodik a nevelés és a művelődés egész rend­szere is. Ebben az értelemben válhatott az iszlám egységesítő erővé az arab világ számára Az iszlám történetében gyakori volt a „szent háború" meghirdetése, ennek vagyunk tanúi most is. A Korán arab nyelven íródott, és számtalan nyelvre lefordították. Terje­delme kb. akkora, mint az Újszövetsé­gé. A Korán mellett fontos szerepet ját­szanak Mohamed próféta írásban meg­maradt kijelentései és cselekedetei, az első moszlimok szokásai, a hagyomá­nyok, amelyeket szunnának neveznek. Ebben a vallásban éppúgy megtalálha­tók a „fundamentalista", a „liberális" és a „konzervatív" áramlatok, mint a ke­reszténységben. Az iszlám vallásos gyakorlata a kö­vetkező öt oszlopon nyugszik: 1. Naponkénti ötszöri imádkozás Mekka felé fordulva 2. Alamizsnaosztás, a szegények és árvák megsegítése. 3. Böjtölés, különösen a kilencedik hónapban, a ramadánban (böjt hava). 4. Egyszer az életben minden igazhi­tű moszlimnak el kell zarándokolnia Mekkába. 5. Szent háborút kell viselni a hitetle­nek ellen. fi) Korán sok utalást tartalmaz az Ó­és Újszövetségre. Jézust az iszlám pró­fétának tartja, de nem Isten fiának. Jé­zus és a Szentháromság kérdése a legvitatottabb pont az iszlám és a kereszténység között Jézust Isten fiá­nak mondani, Istent hármas egységnek tartani és hinni a keresztre feszítés és feltámadás tényében — istenkáromlás­nak számít A mohamedánok közötti ke­resztény misszió a legnehezebb a vilá­gon, mert a mohamedánok a Korén által és amatény által, hogy—Mohamedhez hasonlóan — csak egy megromlott ke­reszténységet ismertek meg, többnyire be vannak oltva az evangélium ellen. Hitbeli különbségek — Az iszlám tanítása szerint Isten el van választva a teremtéstől, és cselek­vése hozzáférhetetlen. —Ádám vétkezett, Isten azonban na­gyon hamar ismét megbocsátott neki. —Az ember jó és gonosz. A jó olda­lát kell kifejleszteni. A végén jön az elszámolás. — Az ember jó cselekedetek és a tőrvény megtartása által kedves lehet Isten (Allah) előtt. — Szabadulást, üdvösséget csak cselekedetek által nyelhet az ember. — Istennek nincsenek gyermekei. — Jézus egyike volt a nagy prófé­táknak, Mózes után és Mohamed előtt — Mdwned az utolsó és legfontosabb próféta — Jézust nem szabad imádni, nem halt meg a kereszten... valaki más halt meg helyette, aki hasonlított rá — A Bibliát meghamisították, noha helyenként Isten igéjét tartalmazza. — A Bibliát a Korán kiegészíti és helyesbíti. -ma­GYÓGYÍTÓ SZERETET — Nem egészen. Egészségügyi szakközépiskolába jártam, és orvo­sira szerettem volna jelentkezni, de mivel tudtam, hogy nincs esélyem bejutni, az orvosihoz közelálló pá­lyát, a gyógypedagógiát választot­tam. A cél mindenképpen az volt, hogy emberekkel dolgozhassam. A főiskola elvégzése után Komárom­ba kerültem, s mivel kevesen va­gyunk, nem nyílt lehetőségem sza­kosodásra. Túlnyomórészt értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalko­zom, de négytől harminchárom éves korig jöhet bárki, ha problémá­ja van. — Figyeltelek munka közben. Lát­tam, milyen határtalan szeretettel fordulsz a beteg kisgyerekhez még akkor is, ha teljesen reménytelen­nek látszik, hogy a munkádnak eredménye lehet. — Mindig van remény. Azt vallom ugyanis, hogy nincs fölösleges élet, minden életnek van értelme. Ebben hiszek, ezért nem csupán a diagnó­zist nézem. Mindig tudok valamit se­gíteni, ha tiszta szívből csinálom, és őszintén közeledem a gyermekhez nemcsak úgy, mint beteghez, ha­nem úgy is, mint emberhez. Én na­gyon bízok és reménykedem. Erre alapozom az egész munkámat. — Honnan veszed a meggyőző­désedet, hogy az erőfeszítésedet siker koronázza? — Hiszek abban, hogy az embe­rek hatnak egymásra. Kölcsönős bi­zalomra van szükség. A beteg bízik bennem, én pedig hiszek abban, hogy valamit sikerül elérnem. Nem szoktam felelőtlenül hitegetni a szü­lőket mindig elmondom nekik, hogy csak az ő segítségükkel, együttműkö­désükkel juthatunk eredményre. Nem keseredem el, ha rövid időn belül nem látok javulást. Már meg­szoktam, hogy ezekkel a gyerekek­kel kicsi, apró lépésekkel haladunk előre. Hosszútávfutók vagyunk, s a cél tudásunkhoz és a diagnózishoz mérten relatív. — Nincs könnyű dolgod. Az em­berek nem szívesen fordulnak gyógypedagógushoz, pszicholó­gushoz, pszichiáterhez, mert attól tartanak, hogy környezetük megbé­lyegzi őket emiatt. — A pszichológiai tanácsadót az emberek legtöbbször csak a végső esetben keresik fel, amikor már egyedül képtelenek megbirkózni problémájukkal. Mindenkinek ma­gának kell meggyőződnie arról, hogy az itt dolgozó szakemberek maximálisan segítőkészek és titok­tartók. Talán nincs is olyan ember, aki élete során legalább egyszer ne szorulna rá ilyenfajta segítségre. — Aki téged megismer, szinte azonnal megnyílik, mert mindenki­ben bizalmat ébresztesz. — Gondolom, az emberek észre­veszik, hogy őszintén érdeklődöm irántuk, odafigyelek arra, amit mon­danak, és véleményt nyilvánítok. Ez nem olyan munkahely, hogy az em­ber összepakol az asztalán, bezárja a tanácsadó ajtaját, és kezdődhet a saját élete. Az emberi sorsokat visszük magunkkal az üzletbe, ha­za, s próbáljuk magunkban megol­dani. Vannak 33 évesnél idősébb betegeim is. — Bizonyára van sajátságos módszered arra, hogyan önts lelket az elkeseredett, helyzetüket kilátás­talannak tartó emberekbe. — Mindig igyekszem megismerni a velem szemben ülő ember szemé­lyiségét, és intuíció, valamint empá­tia alapján megérezni, milyen mód­szer alkalmas az ô esetében. Gyak­ran sikert érek el azzal is, hogy nem dramatizálom a helyzetet, és humor­ral segítem ki embertársamat a problé­májából. Persze, nem szabad általáno­sítani. A módszer mindig az egyéntől és a nehézségek fokától függ. — A lelki adakozásod következ­ményeként fennáll a veszély, hogy kiürülsz. Miképp tudsz feltöltődni? — Ez nincs teljesen így, mivel aki őszintén ad, az a dupláját kapja vissza. Ez jelenti az állandó feltöltődést — Ahhoz, hogy valaki hozzád ha­sonlóan gondolkodjon, lelki sza­badság kell. — Nagyon sokan úgy vélik, hogy mindent lehet, pedig ez nem sza­badság, hanem lelki anarchia, ha­sonlóan, mint a társadalomban. Le­het, hogy én még nem mondhatom el magamról teljes mértékben, hogy szabad ember vagyok, de törek­szem rá. Érzem, hogy vannak nálam lelkileg lebilincseltebb emberek is. A lelki szabadság azt jelenti, hogy az ember felismeri az életben a sze­repét, a teendőit, kialakítja az érték­rendszerét és nincs lekötve belső előítéletekkel, nem kényszeríti ma­gát és környezetét sablonba. Elfo­gadja szabadon a másikat, tolerálja annak személyiségét. A szabadság azt is jelenti, hogy nemcsak én aka­rok szabadon élni, hanem téged is hagylak olyannak, amilyen vagy, esetleg szeretnél lenni, és így fogad­lak el. A szabad emberben nincs állandó szorongás, félelem. Ez a for­rása annak, hogy az ember tudjon élni saját magával és másokkal. — Milyen úton lehet eljutni a lelki szabadsághoz? — Nehéz és hosszadalmas az út annak, aki egyedül akarja elérni. Az életre nincs módszertan, nincs re­cept arra, hogyan lehet bizonyos helyzeteket feldolgozni, megoldani. Többnyire a lelkiismeretünk diktálja, mit kell tennünk. Ha őszintén odafi­gyelünk a lelkiismeretünk szavára, könnyebb lesz az út a lelki szabad­ság felé. TÓTH ERIKA Szerkeszti: BALÁZS F. ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents