Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám, szombat

7 RIPORT -INTERJÚ 1991. JANUÁR 26. HOGY MENTSÜK MEG AZ ISKOLÁT? DUNASZERDAHELYEN VÁLTOZOTT A HELYZET • MENEDZSEREKET KÉPEZNEK • ÉRDEKLŐDŐKBŐL NINCS HIÁNY Mostanság igencsak rájár a rúd a szakmunkásképző intézetekre. A biztos egzisztenciát, elhelyezkedést nyújtó vállalatok, üzemek sorra búcsút vesznek a fiataloktól, pedig sokuknak még a tinta sem száradt meg a szakmunkás-bizonyítványon. A tanintézetekkel való szerződések is a végét járják; eztán már nincs meghatározott keret, létszám. Az iskolák ebbe vagy belenyugszanak, vagy nekilátnak kilincselni. Ezzel párhuzamosan pedig olyan megoldásokon törik a fejüket, amelyek csábítóak, mi több egyenesen vonzóak a gyerekek számára. A napokban például arról értesültünk, hogy a dunaszerdahelyi szakmunkásképző intézetben szeptembertől egyfajta menedzserképzésre vállalkoztak — ami komoly konkurenciát jelent a környező' szakközépiskolák száméra. - Az igazgatónő, Bordás Ilona pontosít, kiegészít, és bemutatja az iskolát. - Nálunk március első hetében lesznek a felvételi vizsgák, s alaposan megrostáljuk majd a jelentkezőket. Most már van rá mód, az írásbeli felvételi vizsga is kötelező. A magyar nyelven és a matematikán kívül tehetségvizsga is lesz, természetesen figyelembe veszszük az alapiskolában elért tanulmányi eredményeket is. A Gorkij utcai szakmunkásképzőt közel hatszázan látogatják. „Bizony, csak látogatják" - panaszolja az egyik tanárnő. „Fonónőnek tanulnak, de... nem is tudom, mi érdekli ezeket a gyerekeket..." - Hát, nem lehet könnyű olyan osztályban tanítani, ahol életúnt fiatalok ülnek a padokban... - Visszatetsző örökség a múltból, amikor a szakmunkásképzőket az iskolarendszer legvégére sorolták be. Évente, felvételi vizsgák nélkül, párszázán bejutottak az iskolába, és azt el is végezték. Ezen a gyakorlaton kellett változtatnunk. Úgy érzem, hogy jó úton járunk. Tavaly szeptemberben például nyitottunk egy „fodrász" osztályt, ahová tolongtak a jelentkezők. A nagy sikeren felbuzdulva most két osztályt nyitunk, s van rá lehetőség, hogy a kislányok a gyakorlati időt magánkisiparosnál töltsék, s csak szakvizsgára és elméleti oktatásra járjanak be iskolánkba. A minisztérium az oktatás költségeit fedezi. Ugyanez vonatkozik a többi szakmára is. Sajnos, egyelőre kevés a magánkisiparos és még kevesebb, aki vállalja a gyakorlati oktatást. Tudja, minden kezdet nehéz... A szakmunkásképzőben csökkent az elméleti órák száma, és megszűnt a harmadik évfolyamot követő féléves szakgyakorlati idő is. - Tanulóink ezentúl egy hetet elméleti, egy hetet pedig gyakorlati ismeretek megszerzésével töltenek. Minden bizonnyal jobban elsajátítják a szakmát, mint elődeik. Hasonlóképpen az érettségivel végződő szakokon is. Tavaly indítottunk egy vegyi folyamatokat irányító szakot, ahol magyar nyelven oktatjuk a kémia iránt érdeklődő fiatalokat. A külkereskedelmi ügyintézőket képesítő szakosítás — a menedzserképzés — pedig szeptemberben nyílik majd először. A felvételi vizsga matematikából, magyar nyelvből és földrajzból lesz. Két világnyelvet, az angolt és a németet tanítjuk kötelezően, de fő tantárgy a közgazdaság, az irányítás elsajátítása és az idegen nyelvű gépírás. A végzősök jól érvényesülnek majd a nyelvtudásukkal is. Erre a szakra kizárólag jó tanulókat veszünk fel. - Mi lesz a gyengébb vagy a kimondottan gyenge tanulókkal? - Soha nem állítottam, hogy nem lehet ügyes szakmunkás abból, aki rossz tanuló. Ám különbséget kell tenni a hanyag, a lusta és a gyengébb képességű gyerekek között. Az oktatásban a modern technika la helyet kap Méry Gábor felvételei BORDÁS ILONA - a lelkes igazgatónő kz előbb említettek bizony nehezen fognak boldogulni a jövőben. A szakmunkásképző intézetnek viszsza kell kapnia jó hírnevét, és ez tanulóink viselkedésétől, munkához való viszonyától is függ. Jelentkezzék hozzánj< minél több jó tanuló, ügyes gyerek, hisz olyan szakmák, mint a bőrdíszműves, a kőfaragó, a kárpitos bizonyos kézügyességet és szépérzéket igényel. A nyugat-európai országokban ez utóbbi szakmák igen keresettek; s nem elhanyagolandó, hogy a magánkisipar fellendítésében is szerepük lesz. - Elképzelhető, hogy a most rossz anyagi helyzetben levő üzemek ismét érdeklődnek majd tanintézetük iránt? - Minden bizonnyal. Szerintem elsősorban azonban nekünk kell az iskolát menedzselnünk. Igazodni fogunk a piaci igényekhez, s ha a nálunk kitanult fonónők nem kellenek a pozsonyi cérnagyárnak, akkor más szakmára váltunk. Például a bőrdíszműves, a kárpitos és kőfaragó szakmákra. Egyébként egy éve állok az iskola élén — mondja befejezésül Bordás Ilona. — Sok utánajárást, f utkosást vállal, aki most tanár és irányító is egy személyben. Meggyőződésem, hogy a tanárnak lelkesednie kell; úgy kell nevelnie és oktatnia. Egy evvel ezelőtt igazgatóhelyettesként választottak meg a kollégák az igazgatói posztra... Remélem, nem okozok majd csalódást. Sem a kollégáknak, sem a gyerekeknek. SZITÁS GABRIELLA TISZTA LAPPAL A helyi önkormányzatok megalakultak ugyan, de tényleges működésűk egyelőre nehézkes és kaotikus. Azokban a falvakban, amelyek két-három felé váltak, a gondok hatványozottabban jelentkeznek. Tavaly szeptember elsejétől a közigazgatásilag Hegyétéhez tartozó Pódafa is önállósult. A helybéli vezetők megszervezték ugyan a különválást, de erejűkből többre nem futotta. - A múltban elkövetett hibák nem írhatók csak a hegyétei hnb dolgozóinak számlájára. A tanácskozásokon ott ültek a pódafai képviselők is, miért nem harcoltak a falu felvirágoztatásáért? — szegezte nekem a kérdést volt újságíró kolléganőm, Pódafa 26 éves polgármestere, Póda Erzsébet. Persze, kérdésére tőlem nem várt választ, hanem folytatta: - Úgy gondoltam, azok, akik kiharcolták az önállósulást, az elszakadást, továbbra is tevékenyek maradnak, s a novemberi választásokon jelöltetik magukat. Amikor független jelöltként „ringbe álltam", azt hittem, a győzelemért több polgármesterjelölt versenyez majd. Elképzelni sem tudtam, hogy egyedül indulok, mint ahogy azt sem, hogy kivéve az Együttélés Politikai Mozgalmat, egyetlen más párt, mozgalom sem állít polgármesterjelöltet. A választásokat követően, a szavazattöbbséggel megválasztott polgármester falugyűlést hívott össze, ahol nemcsak a választás eredményeit ismertette, de azonnal indítványozta, a képviselő-testületbe kooptáljanak a 12 magyar (Együttélés) képviselő mellé három szlovák nemzetiségűt is. - A falugyűlés zajos volt. Szememre vetették, hogy a nemzetiségileg vegyfes faluban nincs szlovák nemzetiségű képviselő. Elmondtam a tudnivalókat magyarul, szlovákul, de nem akartak megérteni. Azt hangoztatták, miért nem ment utánuk valamelyik párt, illetve mozgalom, hogy a „színeikben" induljanak? A kérdésemre: ha dolgozni akartak, miért nem keresték fel a párt, mozgalom központját, illetve miért nem jelöltették magukat — függetlenként, mint például én —, a válasz mély hallgatás volt... De ezen is túljutottunk, testületünk három szlovák nemzetiségű képviseló'vel bővült. Pódafán eddig az volt a szokás, hogy az emberek a kocsmában tárgyalták meg ügyes-bajos dolgaikat. Azt szeretném, ha mostantól kezdve ezt a falugyűléseken tennék. Mert, s ezt nem győzöm hangsúlyozni, nem az a lényeg, ki milyen nemzetiségű, hanem az, hogy pódafai. Ha bárkinek is használható ötlete van, és azt meg is valósítjuk, valamennyien jól járunk. Ezért tartom fontosnak a gyakori összejöveteleket, melyek remélem, ötletbörzékké válnak. Az önkormányzati testület tagjainak és természetesen nekem is azon kell fáradoznunk, hogy elképzeléseinket megvalósítsuk. Amikor terveiről kérdezem, csak úgy árad belőle a szó. — Kis falu a miénk, nincs 750 lakosa sem. Sajnos, eddig még nem tudjuk, az idén mennyi pénzzel gazdálkodunk. A különvált falvak helyzete a legroszszabb, a volt „központban" az indulás zökkenőmentesebb. Ha elkészül a költségvetés, tisztábban látunk majd. Az új polgármesternek egyelőre még irodája sincs (mi is a szüleinél zavartuk), a helyi önkormányzat a tűzoltószertárban kap helyet. - Nézzük meg — invitál, s a helyszínen bemutatja a festéktől maszatos helyettesét, Csóka Sándort. Amit mond, jellemző a falu jövőjére nézve is. - Ha azt akarom, hogy minél előbb tető legyen a fejünk fölött, segítenem kell. Bízom abban, hogy Pódafán mindenki így gondolkodik majd. Aztán terveikről beszélnek, arról, hogy be kell fejezni a félkész ravatalozót, rendezni kell a kultúrház ügyét, el kell érni, hogy a felújított kultúrház• ban ifjúsági klub működjék, amelyben a nap folyamán a nyugdíjasok tölthetnék idejüket. - A testület lelkes fiatalokból áll, akik tiszta lappal indulnak. — Hárman a régiek közül is messzemenően támogatják elképzeléseinket, ám gyakran felidézik, régen így csináltuk; szerencsére gyorsan hozzáfűzik: de nem volt az úgy jól — mondja nevetve Csóka Sándor. , Póda Erzsébet, a fiatal polgármester tudja, népszerűtlen intézkedésre is sor kerül majd. Nem odázható el a helyi adó megemelése sem, de van már néhány elképzelésük, miként lehetne pénzhez jutni. Kisüzem létesítését is tervbe vették. - Csak a közös munka lehet eredményes. Hiszem, néhány nehezebb esztendő után, szebb jövő vár ránk. S a nemsokára világra jövő gyermekemre is... PÉTERFI SZONYA LUSZTACIÓT? IGEN! VILLÁMINTERJÚ TÓTH KÁROLLYAL, AZ FMK ELNÖKÉVEL • Az 1989. november 17-1 eseményeket vizsgáló parlamenti bizottság fölvetette a feddhetetlenségi vizsgálatok megismétlésének szükségét. A múlt hét péntekén tanácskozott az FMK Politikai Testülete, és határozottan a lusztrációk megtartását támogatta. Miért? — A szóban forgó megbeszélésen újra megerősítettük, hogy Szlovákiában is szükségesek a feddhetetlenségi vizsgálatok. Fontos szempont, hogy nemcsak az SZNT-ben és a kormányban, hanem az őket kiszolgáló apparátusban, illetve a politikai pártok vezetésében is meg kell történnie e vizsgálatnak. Azokat a parlamentarizmus keretein belül kell megtartani, s bármilyen különbizottság vagy egy éb szakértői komiszszió felállítása a parlamenti keretek felrúgását jelentené. • Felmerült viszont a kérdés, mennyire megbízhatóak a vizsgálat eredményei? — A vizsgálatra tudomásom szerint legalább tíz módszer létezik. A november 17-i eseményeket vizsgáló parlamenti bizottság rendelkezésére 4 regiszter áll, valamint a teljes belügyi anyag, ami kellő biztosítékot nyújt arra, hogy az ott szereplők valóban kapcsolatban álltak az állambiztonsági szervekkel. Kizárt dolog, hogy olyan nevet hozzanak nyilvánosságra, amellyel kapcsolatban kétségek merülnének fel. • A vizsgálatok eredményeinek nyilvánosságra hozatala újabb feszültségeket okozhat belpolitikánk hétköznapjaiban. — Átmenetileg lehetnek feszültségek. Távlatilag viszont ez a lépés a politikai erővonalak tisztázásához vezet. S ez fontosabb, mint a szűkkörű pártérdek. Az állambiztonsági szervekkel együttműködők nem vehetnek részt a politikai életben, mert egyszerűen zsarolhatók. -lovászELLENSZER... Minden akció reakciót vált ki. Minden szernek ellenszere van. Jómagam is ezt keresem. Előttem az Új Szóban is közölt új árlisták, s töprengek. Igyekszem eközben megőrizni a derűmet, hiszen annak az ára változatlan. Olyan megoldásokat keresek, hogy továbbra is kijöjjek a fizetésemből, amely egyáltalán nem követi az árakat, hanem...de hadd ne folytassam... Sorba veszem tehát a listát. A só egy korona ötven fillér helyett 4,60ba kerül. Ez igazán nem jelent gondot számomra: már eddig sem sóztam ételeimet, mivel a vérnyomásom egy ideje így is épp elég magas. Az előfőzött hántolt rizs csaknem a duplájába kerül, mint eddig. Sebaj, majd fogyasztok nem előfőzöttet. A kristály- és a kockacukor árának felszökése sem érint különösebben: amúgy sem édesítek, nehogy elhízzam. Vagyis cukor nélkül eszem a darakását, amelyet olykorolykor még megengedhetek magamnak, hiszen a búzadara ára 4,80-ról mindössze 6,10-re emelkedett. A lisztek árának emelése akkora, hogy szinte képtelen vagyok belenyugodni. Esetleg valami máson spórolok. Például ezután évente már csak egy inget veszek. És ha az áremelkedés nem áll meg, akkor csak kétévenként lesz új ingem. S ha az ingek ára is felszökik? Akkor zsebkendőt veszek. Szóval, megtalálom az ellenszert. Persze, félő, hogy a végtelenségig nem tudom visszaverni az „ártámadásokat". Zsebkendőre akkor is szükségem lesz, ha annyiba fog kerülni, mint most az ing. Sőt, akkor kell majd igazán! Mert akkor már könnyezni fogunk. Aligha a nevetéstől... (füiöp)