Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám, péntek

Ahol mindenki kaphat tanácsot A földtulajdonosok és a magángazdák hivatala '^mm^mmmm^mmmm^^^m P ». ^ ^ A fogadószobának is beillő irodát U alakban összerakott asztalsor uralja. Az asztalokon helyszínrajzok tömkelege a komáromi járásról. Ahány lap, annyi részletes térkép­szerű vázlat egy-egy falu, földmú­ves-szövetkezet határáról. Akinek a járáson belül földügyben, illetve a magángazdálkodással kapcsolat­ban bármilyen tanácsra van szüksé­ge, az itt, a mezőgazdasági ós élel­mezésügyi minisztérium volt járási szakosztályán, a földtulajdon rende­zésével megbízott részlegen segít­séget, útmutatást kap. Jozef Rusňák mérnök, a részleg vezetője Pozsonyból érkezett ügyfe­lével -az ógyallai határ helyrajza fe­lett tanácskozik Az ingatlanok telek­könyvi nyilvántartási száma alapján előbb megkeresik a kérdéses terüle­tet, majd részletesen megbeszélik, hogy a föld jogos örököse mit tegyen (melyik hivatalban mit intézzen el), s földjét illetően-milyen lehetőségek közül választhat. A tájékoztatás részletes, az ügyfél elégedetten tá­vozik. - Hivatalunk alig egy hónapja működik. A magángazdák és a föld­tulajdonosok szolgálatában állunk, s akinek bármilyen problémája van, az forduljon hozzánk. Feltéve per­sze, ha járásunkban lakik, illetve itt van a földje. Ha nem, akkor a meg­felelő helyen jelentkezzen, mivel azonos küldetésű hivatal már a többi járásban is mégalakult. - Milyen segítséget kért és kapott a távozó ügyfél? - Az ügyintézés menetén kivül tájékoztattam, hogy mit kezdhet a földjével. Például milyen jogai lesznek, ha bérbe adja a szövetke­zetnek. Felvilágosítottam, hogy amennyiben gazdálkodni szeretne, az államtól anyagi támogatásban ré­szesülhet, valamint hol és milyen gépeket vásárolhat. Mivel érdekelte, azt is elmondtam, hogy az elfoga­dásra kerülő földtörvény várhatóan milyen jogokat és lehetőségeket biz­tosít a számára. A leglényegesebb is felmerült, amit szinte kivétel nélkül minden ügyfelünk megkérdez, hogy megszűnik-e földtulajdonjoga, ha azt egy-két hónapon belül nem ren­dezi. -És a válasz? - Az. hogy nem Az elfogadásra kerülő földtörvény a tulajdonjog ren­dezésére előreláthatóan három évet ad. Egy korábban benyújtott panasz nyomán ügyfél érkezik. Problémája időközben megoldódott, de mivel esete másoknak is tanulságos lehet, érdemes feleleveníteni. -öt és fél hektár tulajdonosa földterületét két részben kérte visz­sza. Fél hektárt az eredeti helyen, végleges érvénnyel. Ennek kiméré­sét a szövetkezet nem vállalhatta, csak a munkára jogosult hivatal, mi­vel a végleges jellegű változást a helyszínrajzon is feltüntetik. A munka díját az érdekelt egyén fizeti, de figyelmeztettük, őrizze meg a számlát, mivel előfordulhat, hogy a későbbiekben költségét, illetve an­nak egy részét megtérítik. A problé­mát az öt hektár kimérése okozta, amit szakember hiányára hivatkozva a földműves-szövetkezet indokolat­lanul késleltetett. A földigénylő ezért nyújtotta be panaszát. Sajnos nem egyedi eset, a földek kimérését több földműves-szövetke­zetben valóban húzzák, halogatják. Rusňák mérnök hivatala minden ilyen esetben rugalmasan intézke­dik. Tudni kell ugyanis - amit a föld­műves-szövetkezetek vezetői ese­tenként a földigénylők előtt elhallgat­nak -, hogy a mostani földkimérések ideiglenes jellegűek. Az igénylő a földet írásbeli szerződés alapján kapja meg, s ilyen esetben a hasz­nálattal járó változásokat a geodézi­ai helyszínrajzokba nem vezetik be. Szinte kivétel nélkül valamennyi me­zőgazdasági üzemben kellene hogy legyen olyan mérnök, aki elvégezhet ilyen egyszerű földkimérést. Ha mégsem akad, akkor a Rusňák-hi­vatal napokon belül földkimérőket bocsát a földműves-szövetkezet rendelkezésére. Ráadásul ,,in­gyen", mivel a munka költségeit a minisztérium fizeti. A cél az, hogy az érdeklődők már az első munkára alkalmas napon megkezdhessék a szántást, a föld művelését. Mindennek alapján egyesek azt is feltételezhetik, hogy a földműves­szövetkezetek és a földtulajdon ren­dezésével megbízott járási részleg között háború folyik. Nos ez nincs így. Néhány mezőgazdasági üzem (Rusňák mérnök vagy nyolcat emlí­tett) vezetői már felismerték, hogy a földtulajdon rendezése az ő érde­kük is, tehát szorosan együttműköd­nek a szárnyait bontogató „földhiva­tallal". Annál inkább, mivel az új földtörvény várhatóan megszünteti a mezőgazdasági üzemek földhasz­nálati jogát, s amelyik földnek nem lesz tulajdonosa, az átkerül a szlo­Ezzel a címmel közöltük lapunk de­cember 14­i számában Boldog György lukanényei olvasónk panaszát. Két heti türelmetlen várakozás után végre posta­ládájában értesítés volt, hogy a postán átveheti csomagját. Aznap déltől a hivatal temetés miatt már nem nyitott ki, másnap reggel pedig a kifüggesztett nyitvatartási renden túl egy órát kellett volna várnia - mivel a postásoknak sok munkájuk volt. Amikor türelme fogytán bekopogtatott, a postásnö durván rátámadt, s ami bosz­szantó, törékeny áruként feladott külde­* ménye is megkárosodott. A bírálatra a minap érkezett meg a lu­kanényei postahivatal személytelen vála­sza. A támadás a legjobb védekezés - ebben az esetben is beigazolódott. Levelüket így indítják: „Mielőtt a tisztelt levélírónk tollat fogott volna, illő lett volna meggyőződnie a csomag feladásának időpontjáról. Mert bizony a küldemény Brünnböl nagyon pontosan megérkezett a címzetthez, csakhogy a Mikulás már tőlünk nagyon messze járhatott. Vagy talán Brünnbe később érkezik?" - De nem ez a lényeg. Amiért panaszosunk tollat fogott, az a csomag átvétele körül kialakult bonyodalom. vák földalap (vagy hasonló nevű hivatal) gondozásába. Erre persze még egy-két évet várni kell. Akkor a Rusňák mérnök vezette részleget már földhivatalnak fogják hívni, amelynek irányításával sor kerül a járás földjeinek újratago­sítására. A földtulajdonosoknak vég­leges helyen mérik majd ki az erede­tivel azonos minőségű földet. Újabb ügyfél, s bár sima eset, sokak számára nemcsak példamu­tató, hanem bátorító is lehet. Az újdonsült ifjú magángazda már meg­vette a legszükségesebb gépeket, s azért jött, hogy költségeinek egy részét térítsék meg. Az ügyintézés gyors, az ígéret reménykeltő, napo­kon belül kezében a pénz. x Papírjait lapozgatva feltűnik, hogy még traktort is vett, pedig mindössze négy hektárnyi földje van, és az idén még nem volt meg a hetvenezer koronás bevétele. - Azért vagyunk, hogy az esete­ket külön-külön bíráljuk el, s ne az íróasztal mellett filozófáljunk a tyúk­tojás elméleten. Ahhoz, hogy valaki gazdálkodni kezdhessen, gépekre van szüksége, s aki gépet vesz, annak jövőre a hetvenezer korona adóztatható jövedelme is meglesz. A négy hektár pedig nem probléma. Az illető bérbe vett földet is művel majd, hiszen a bérbevétel lehetősé­ge mindenki számára adott. Délelőtt tízfelé jár az idő, amikor Rusňák mérnöktől elköszönök. Előt­tem öt ügyfele volt, beszélgetésünk közben földügyben telefonon né­gyen kértek és kaptak tanácsot, s tá­vozáskor egy további ügyfélnek ad­tam át a kilincset. A földtulajdon rendezésével megbízott részlegen (úsek pozemkových vzťahov) na­ponta fogadják az ügyfeleket, adnak útmutatást és segítséget. Reméljük nemcsak Komáromban, hanem va­lamennyijárási székhelyen. EGRI FERENC Sajtócsata Mečiar körül Sok vélemény elhangzott már Vladimír Meőiar szlovák miniszterel­nökről azóta, hogy a júniusi választásokat követően elfoglalta bár­sonyszékét a kormányelnöki rezidenciában, azt azonban sem hívei, sem politikai ellenfelei nem állíthatják róla, hogy észrevétlenül, egérszürke mezben vívja meg politikai küzdelmét. Lehet őt kedvelni, lehet gyűlölni is, de aki akár csak csekély mértékben is érdeklődik az ország jövője iránt, nem nézheti közömbösen a pozsonyi kormány első emberének a megnyilvánulásait. A szlovák és a cseh sajtóban megint felforrósodott körülötte a hangulat, különösen azóta, hogy a Lidové novinyban néhány napja megjelent Ludvik Vaculík, a kiváló cseh író cikke, amelynek már a címe is azt sugallja, hogy napirendre kellene tűzni Mečiar leváltását. A szerző olyan hangulatot próbál kelteni, mintha a szlovák kormány­elnök lenne az oka, hogy „a csehek szlovákok iránti rokonszenve elérte a mélypontot". Úgy tűnik, hogy egyes csehországi értelmiségi körökben már csak jelentéktelen epizódnak tekintik azokat a napokat, amikor még a cseh sajtó is szuperlatívuszokkal illette Meőiar október 25-ei televíziós szereplését, amelyen a kormányelnök - Jozef Mar­kuššal vitázva - megsemmisítő vereséget mért a szélsőséges nacionalistákra. Aligha túlzás, ha leszögezzük: ezen a napon nyílt ki sok százezer szlovák szeme, és azokban a későesti órákban döbbentek rá sokan, hogy mi a különbség a hazafiság és a sovinizmus között. És az sem túlzás, ha nyíltan kimondjuk: Meőiar október 25-ei fellépésének köszönheti az ország (Csehország is), hogy a helyhatósági választá­sokon leszerepelt a Vít'azoslav Móric vezette Szlovák Nemzeti Párt. Mindezek ellenére számosan vannak ma olyan értelmiségiek Csehországban, akik az illetékességi törvény vitája során tanúsított magatartása okán szeretnék ráilleszteni Vladimír Meőiarra a szlovák nemzeti zászlóba burkolt disznófejet, és megfeledkeznek arról, hogy ha mást nem, azt legalább az illetékességi törvény elfogadásának köszönheti Csehszlovákia, hogy a jogszabály elfogadásával sikerült kiküszöbölni a két nemzeti köztársaság között fel-felbukkanó viszá­lyok egyik fő forrását. A szerepek tisztázásával a szélsőséges nacionalisták elveszítik egyik legértékesebb ütőkártyájukat. Lehet, sőt, nagyon valószínű, hogy az illetékességi törvény hatályba lépése után is lesznek még próbálkozásai a nemzeti pártok köré tömörült és Szlovákia különválását szorgalmazó erőknek, a legfontosabb érveik ereje azonban az autentikus föderáció körülményei között egyre csekélyebb lesz. Lehet, hogy nem úgy sikerül Szlovákia önállósult gazdaságának fellendítése, ahogy szeretnénk, és Csehországhoz viszonyítva kedvezőtlenebbül alakulnak nálunk a viszonyok. Ezek a kérdések azonban - ha a föderációt óhajtó erők nem szorulnak háttérbe a szélsőséges nacionalisták, vagy éppen a demagógia fegyverével oly szívesen élő kommunisták térhódítása miatt - jóaka­rattal és a két nemzeti köztársaság szövetségét igenlő többség támogatásával megoldhatók. Nagy adag rosszindulat kell ahhoz, hogy Vladimír Meőiart bárki is szeparatizmussal vádolja. Miniszterelnökünk egyszerűen realista. Reálisan látja, hogy milyenek Szlovákiában a szélsőséges sovinisz­ták, hogy mit várhatunk tőlük, de azzal is tisztában van, hogy nemcsak Pozsonyban és Besztercebányán vannak nacionalisták, hanem Prágában is. Az utóbbiak csak annyiban különböznek Mori­céktól, hogy műveltebbek, hitelesebbeknek tűnnek, és ezért veszé­lyesebbek a hejszlovákoknál. De a naaiönalizmus így is csak nacio­nalizmus. TÓTH MIHÁLY Márai keresése közben A válasz írói elismerik ugyan, hogy a postahivatal az említett napon zárva volt, de csak 13-tól 14 óráig. Másnap viszont a postarend értelmében megsza­kíthatták nyitvatartási idejüket a postako­csival érkezett küldemények feldolgozá­sára. Ez biztonsági okok miatt történik. Az időpont reggel hét és kilenc óra között eltérő lehet. Mivel a postakocsi falujukba messziről érkezik, s különösen a téli hó­napokban a rossz útviszonyok, esetleg köd miatt gyakori a késés. Gondolom, ez az érvelés minden józanul gondolkodó ember számára elfogadható, s talán Bol­dog György is megértette volna, ha így mondják el neki A postahivatal inkognitó­ba burkolódzó dolgozója azon töpreng: „Miét nem zörgette a postahivatal ajtaját a helyi efsz pénztárosnője, aki már levél­írónk előtt érkezett. Talán megértőbb volt, mert gondolta, nem szórakozásból zárt be a posta. Persze különbség, ha valaki illedelmesen bekopog valahová, vagy ök-, lével veri az ajtót. Bizony ilyen esetben elfogy az ember türelme. A levélírónak meg kellene próbálnia csak egyetlen nap a falunkba érkezett szállítmány feldolgo­zását, kézbesítését. Naponta a sok más küldeményen kívül 200-300 darab kará­csonyi üdvözlet érkezik." 1 Csak azt konstatálhatjuk, hogy ismét hiányzik a kölcsönös tolerancia, a türe­lem, a megértés. Egy kis jóindulattal nyil­ván elkerülhető lehetett volna ez a kelle­metlen helyzet. TÓTH ÁGNES Az írót kerestük Kassán, Kassát kerestük Kassán, a várost, amely már régóta csak az író müveiben él, már akkor is csak az ő ifjúkori emlé­keiben élt, amikor rendületlenül írt róla. Kassát kerestük és Márait. Má­rai sokunk számára döbbenetes fel­ismerés. Kassát, persze ismerjük, legyintünk. Kassát ismerjük? A ti­zenkét apostol? A dóm? A püspöki palota? Igen, a Kovács utca, a Laka­tos és Mészáros utca, a Harangozó utca. Valahol egy ház, ahol Márai már csak látogatóban járt. Majd lesz emléktábla, majd lesz ünnepély - Márai. De az a polgár, az a Kassá­ban gyökerező liberális szellemiség, az a kassaiság egyedül Márai Írásai­ban van már. Kerestük Kassán Márait. Akadt, aki azt mondta, Márai folyamatosan jelen volt: néhány véletlen példány­nyal antikváriumokban, néhány féltve őrzött regénnyel a pozsonyi szerkesztő uraknál, néhány prágai diák tananyagában a lelkes és hűsé­ges egyetemi tanár jóvoltából. Volt, aki azt mondta: Márai vállalta a szlo­vákiai magyarságot, más azt bizony­gatta, létezik valamiféle kassai cin­kosság. Megint más arról beszélt: van szellemi folytatója ma is ennek az egyik legszabadabb magyar szel­lemnek. Még csak most tanuljuk föltenni a kérdéseket. Kérdezzük, miért a spontán vastaps a Halotti beszéd hallatán? Talán nem is a sorok érin­tették meg, talán inkább vasmarok szorította össze a szívet. Próbáljunk kérdezni. - Vajon Grendel Lajos, a Márai Alapítvány elnöke, hogyan értékeli a közelmúltban Kassán lezajlott Márai-konferenciát? - Azt hiszem, nagyon sikeres volt. Ez persze nem annyira a szer­vezők érdeme, hanem elsősorban Márai Sándoré, a színvonalas elő­adóké, és Márai Enikőé, aki irodalmi összeállítást adott elő az író müvei­ből. Nem emlékszem rá, hogy egy csehszlovákiai magyar irodalmi-kul­turális rendezvény olyan színvona­las lett volna, mint ez. Szerénytelen­ség ezt mondanom éppen nekem, aki a szervezők egyike voltam, még­is talán megbocsátható, mert szá­momra is megrendítő élmény volt. Úgy érzem, a rendezvény elérte a célját azzal, hogy igen nyomatéko­san felhívta a szlovákiai magyar közvélemény figyelmét arra az alko­tóra, aki innen származik, aki élete végéig kassai magyar maradt, és akinek az életmüve nélkül elképzel­hetetlen a huszadik századi magyar irodalom. - Beszélhetünk-e Márairól, mint szlovákiai magyarról, .hiszen ő ezt a történelmi helyzetet aktivan nem élte meg? - Véleményem szerint: van jó iro­dalom és rossz irodalom. Márai jó irodalom. Márait viszont nemcsak annyiban tekinthetjük itteni írónak, mert kassai, mert az életműve át­meg át van szőve kassai motívu­mokkal, hanem azért is, mert na­gyon jó magyar íróról van szó. Innen származik, de valahol a magyar iro­dalom egyetemességét jelképezi. Úgy gondolom, a szlovákiai magyar irodalomnak is az lehet a legfonto­sabb törekvése, hogy ennek az egyetemes magyar irodalomnak a hangján tudjon megszólalni. Na­gyon kevés írótól eltekintve, Márai az a kassai származású író, aki az egyetemes magyar irodalom legelső vonalába tartozik. - Egyetért-e ön azzal, hogy Má­rainak nem szükséges hazatalálnia, mert ö folyamatosan jelen volt itt, ha ..bújtatva" is? - Kicsit vitatkoznék ezzél, hiszen Márainak még a nevét sem lehetett itt leírni az elmúlt negyven esztendő­ben. Az életművét pedig, de még a legfontosabb műveit is, a szlová­kiai magyar irodalom olvasói közül nagyon kevesen ismerik. Úgy ér­zem, s ez volt a konferencia, vala­mint az irodalmi műsor célja: rá kell irányítanunk a figyelmet Márai élet­művére, olyan értelemben is, hogy egy hozzánk és a szlovákiai magyar polgársághoz igen közelálló, sőt be­lőle sarjadt író Márai Sándor. -A konferencia egyik előadója annak a polgári szellemű irodalom­nak a képviselőjeként, aki Márai munkásságának folytatója irodal­munkban, önt jelölte meg. - Őszintén szólva, Máraiban a ro­kont, a mestert, a szellemi elődöt én is csak most fedezem fel. Azt nem mondhatom, hogy a művei hatottak rám, mert amit véletlenszerűen is­mertem, az csupán töredéke volt az életműnek és nem is mindig a legki­válóbb darabok. Az én írói világom­ban mindenképpen Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső - hogy a klasszi­kusoknál maradjak - Csáth Géza, Chölnoky Viktor társaságában van a helye, tehát azok között az írók között, akiket nagyon szeretek, s akiknek a műveit újra meg újra elolvasom. - Maradt-e még igazi magyar pol­gár tájainkon? - Abban az értelemben, ahogyan az a Márai regényekben megjelenik, azt hiszem, nem. Egy új magyar polgárság van születőben Szlová­kiában, nagyon mostoha körülmé­nyek között, sokkal szerényebb le­hetőségekkel, de bízom benne, hogy ez az új szlovákiai magyar polgárság - mint értékek hordozója -megszületik. BROGYÁNYI JUDIT ÚJ xxó ?. JSÍ 1991. I. 2. Csomag érkezett

Next

/
Thumbnails
Contents