Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 21. szám, péntek

1991. JANUÁR 25. IÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP SZÖVETKEZETI RÁDIÓ A vállalkozások egész sora jön mostanában létre és jönnének továbbiak is, ha volna hozzájuk elég pénz, helyiség, megfelelő műszaki felszerelés, és ha az engedélyeztetés nem volna olyan körülményes. Nem kevés a gondja a CENZA kisszövetkezetnek sem, amely rádió-adóállomás üzemeltetését tervezi. Frekvenciaigényét már korábban benyújtotta a szövetséges kormány elnökségéhez. Tíz évre bérbe vette a volt rádióépület polgárvédelmi célokra fenntartott alagsorából mintegy 70 négyzetmétert. Jelenleg a műszaki felszerelés beszerzése folyik. A szövetkezeti rádió a tervek szerint napi hét-nyolc órát sugároz. A fővároson kívül mintegy hatvan kilométeres körzetben lesz fogható. Négy műsorvezetőjén, három technikusán, két zenei szerkesztőjén, gyártásvezetőjén és a könyvelőn kívül tizenkét kellő tapasztalattal rendelkező riporter és szerkesztő áll a rendelkezésére, de az utóbbiak közül csak ketten lesznek a szövetkezet állandó alkalmazottai, a többieket félállásban alkalmazza. A gyors tájékoztatás mellett beszámol majd a gazdasági élet alakulásáról, hasznos, tanácsokat nyújt a kisvállalkozóknak, segíti a rendőrség munkáját, tájékoztatja a lakosságot a városvezetőség tevékenységéről. Sok zenét és természetesen hirdetést is közvetít. Annak ellenére, hogy tudják, sok nehézséggel kell még szembenézniük, a szövetkezet tagjai azzal számolnak, hogy három hónap múlva készen áll a stúdió, és az engedélyt is megkapják. -néÚJ VÁMTARIFA A Központi Vámigazgatóság jogügyi főosztályának vezetői, dr. Vojtéch Klučák és dr. Ľubomír Žemlička, valamint Karét Thiele szóvivő tájékoztatták a sajtó képviselőit azokról az alapvető változásokról, amelyek a vámilletékekről a múlt év decemberében jóváhagyott törvény alapján február 1 -jén lépnek életbe. Mindenekelőtt megszűnik az ún. Kereskedelmi és nem kereskedelmi áru közötti megkülönböztetés, tehát minden ilyen jellegű előírás hatályát veszti, és az illeték egységes lesz. Az új vámtörvény a nemzetközi jogszabályokhoz alkalmazkodik. Az illeték kivetése nem a hazai kiskereskedelmi árak, hanem a vételár alapján történik: az árat az aznapi árfolyamon számítják át koronára. A használt, ajándékba kapott tárgy értékét a vámhivatal alkalmazottja becsüli fel. Vételáron a tiszta, tehát a hozzáadottérték-adó levonása utáni ár értendő. Háromezer korona értékig a behozatal vámmentes, háromezer és nyolcezer korona között az illeték 5 százalék, nyolcezer koronán felül pedig egy 5019 tételt tartalmazó jegyzék alapján vetik ki a vámot. Fontos tudnivaló: megszűnik az az eddigi lehetőség, hogy a családtagok összevonhatják a vámmentességi összeget. Ide tartozik továbbá, hoQy ha valaki mondjuk nyolcezer korona értékben kíván különböző cikkeket behozni, természetesen az ő esetében is érvényes a háromezer koronáig engedélyezett vámmentesség. De ha egy drágább cikket vásárol, amelynek az ára átszámítva mondjuk 8 ezer korona, ebből a háromezret nem vonhatja le, vagyis a teljes vételár után fizet 5 százalék illetéket. Kérheti azonban - ha ez részére előnyösebb -, hogy ne az 5 százalékos, az említett jegyzékben feltüntetett illetéket fizethesse. Ez azért érdekes, mert pl. a személyi számítógép után 1,8 százalékot kell fizetni. Bizonyára érdekli az olvasókat, hogyan számítják ki az autók esetébén fizetendő illetéket. Itt is a vételárból kell kiindulni: ennek a 19 százaléka a vám, és hozzájön még a 20 százalékos behozatali adó. Az utóbbi csupán a kormányrendeletben felsorolt árucikkekre vonatkozik, és egyelőre ez/év végéig van érvényben. Az év végi pénzügyi mérlegtől függ, hogy jövőre is megmarad-e, és ha igen, hány százalékos lesz. A várakozás, tumultusokat elkerülendő nálunk is bevezetik a külföldön már régen alkalmazott zöld és piros sávot. A zöld sávban a vámellenőr csak szúrópróbákat végez, de ha valakit rajtakap, a bírság egészen 25 ezer koronáig terjed. KIS ÉVA POLGÁRMESTERPORTRÉ SE FALU, SE VAROS Lokálpatriótának tartja magát, pár éve visszautasította a felkínált magas prágai beosztást is, mert itt akart maradni, ahol az ősei éltek, ahol családot alapított, házat épített. Családja több bírót is adott a falunak, ezt az elém tett krónikával támasztja alá. ,.Amikor megválasztottak polgármesternek, azt mondja a nagybátyám, aki a családi hagyományok lelkes ápolója, nehogy úgy járjak, mint egyik dédapám, aki szintén bíró volt. Égett a községháza, ö mentette, amit lehetett, az ablakon adogatta ki a dolgokat, s a nagy zűrzavarban valakinek a kezébe nyomta a falu pénzesládáját is. Vége a tűznek, a pénzesláda sehol. A bíró nem figyelte, hogy kinek adta, az illető pedig nem jelentkezett. Sosem lett meg a pénz." Nem mondta, de ahogy ismerem Nagy Vilmost, jelképes figyelmeztetésként is értelmezte a nagybácsi történetét. Falut említettem az előbb, pedig hivatalosan nem az, Pozsony egyik része, 1972-ben csatolták a fővároshoz. De még soha egyetlen őslakos szájából sem hallottam, hogy pozsonyinak érezné magát. Az itteniek: püspökiek. S csak ha nagyon hivatalosak akarnak lenni, mondják azt, hogy pozsonypüspökiek. Független jelöltként indult, matematikailag nem sok esélye volt a győzelemre. A lakosok száma Püspökin is, és egyenként a hozzá tartozó két lakótelepen is hozzávetőleg hét-hét ezer. Püspökin a magyarok aránya 42 százalék. Homorúszögről (Dolné hony) és Árokközről (Medzi jarky) nincsenek pontos adatok, de a polgármester becslése szerint hasonló lehet, mint a főváros más lakótelepein: 4-5 százalékos. Nagy Vilmos mégis tizenöt százalékkal több szavazatot kapott, mint két ellenfele együttesen. A Püspökin megválasztott tíz képviselő mindegyike magyar nemzetiségű, a lakótelepeken fordított volt az arány: a tíz, illetve tizenegy képviselő mindegyike szlovák. Ez eddig még nem okozott feszültséget, de hát csak nemrég kezdték a közös munkát. Nagy Vilmos győzelmét két okra vezetem vissza. Először: itt is az történt az önkormányzati választásokon, mint Szlovákia egyéb vegyesen lakott vidékein - a magyarok fegyelmezetten szavaztak. A másik: helyi szinten a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koalícióra lépett a Szlovák Nemzeti Párttal és közös jelöltet állítottak. S amint tudjuk, az SZNP országos méretekben is kudarcot vallott szélsőséges nacionalista politikája miatt. „ Választási beszédeimbe mindig igyekeztem beleszőni a falu történelmét, szóltam a nevezetességeiről. Püspöki Hunyadi Jánostól kapott mezővárosi rangot, ezt az 1700-as évek végén veszítette el, s azóta csak falu. Itt él a rokonságunk, a feleségem részéről is, nagyon erős szálak kötnek ide bennünket. Gyermekkorunktól fogva barátkoztunk Püspöki Nagy Péterrel, úgyhogy nagyon sok maradt meg bennem a történelem iránti szeretetből, amit Péter belénk táplált. Előadásokat tartott nekünk, többieknek, pedig csak egy évvel volt idősebb nálunk. Ráadásul volt egy nagynéném, aki szinte mindenkit ismert a faluban, fel tudta sorolni mindenkinek a fölmenőit. E két embernek köszönhetően ismertem meg a falu múltját, az embereket." Nagy Vilmos 45 éves gépészmérnök. Beszél oroszul, angolul és németül. Hat éven át dolgozott Moszkvában, a KGST Szabványügyi Intézetében, az élelmiszeripari gépekre szakosodott. Tagja volt a CSKP-nak. Azt feszegetem, nem jelentett-e ez hátrányt a választók szemében, Méry Gábor felvétele s egyáltalán: a szabványosítás és a polgármesterség nem éppen rokon szakmák. Miért vált ilyen nagyot egy sikeres szakember? Mikor megkérdem tőle, egyetért-e, ha erősen humán beállítottságú műszaki embernek tartom, egyetértően bólint. „Nem hiszem, hogy a párttagságnak szerepe lett volna a választásokon. Engem a püspökiek ismernek, az emberek jöttek utánam és győzködtek, hogy pályázzam meg ezt a tisztséget. Aláírásokat gyűjtöttek a számomra, hogy független jelöltként indulhassak. Csak a barátaimra számíthattam, s amint kiderült: nagyon sok barátom van. Egyszerűen azért váltottam, mert úgy éreztem, valamit tudok tenni a faluért, hogy Püspöki Püspöki maradjon. Igen, elégedett is vagyok, meg optimista is. Úgy érzem, ez a munka még nagyobb lehetőséget ad az önmegvalósításra, mint az előző szakmában egy meghatározott feladat teljesítése. Itt kapcsolatban vagyok az emberekkel. Munkaidőm nem nyolc óra mint azelőtt, hanem legalább tizenkettő. Hazafelé sokan megállítanak néhány szóra, így a hétperces út a házunkig gyakran egy óráig is eltart. Erzem-e, hogy népszerű vagyok? Azt hiszem igen, és ez jó." Rengeteg elképzelése van az új polgármesternek. Szerinte fontos lenne a lakótelepi emberekben is valamilyen módon kinevelni a hovatartozás érzését. Másik vesszőparipája a szociálpolitika, amihez viszont pénz kell(ene). Pénzt jó gazdálkodással lehetne szerezni, vagyis okosan hasznosítva a község vagyonát - földjeit. Viszont ma még az eredeti községi vagyon is állami vagyonként szerepel. Ipartelepítésre gondol, kisvállalkozásokra, műhelyekre, szolgáltatásokra. Egyik fő szempontja, hogy környezetkímélő tevékenységet folytassanak Püspökin. Mert szerinte a főváros egyik legszennyezettebb része ez. A Slovnaft kétharmada Püspöki területén van. A zajt a Komáromba vezető főút, a port a gabonafelvásárló okozza. A legközelebbi erdő 4 kilométernyire van a falutól - siralmas lepusztult állapotban. Külön fejezetet érdemel a Slovnaft. Egyharmada fekszik csak főrévi területen, jelenleg mégis oda tartozik. Egyrészt anyagi kérdés ez, hiszen a vállalatok annak az önkormányzatnak fognak adózni, ahová tartoznak. Másrészt elvi kérdés is számukra ez a dolog. „Szoros kötődés, egymásrautaltság is van a Slovnaft és Püspöki között. Sok püspöki dolgozik ott, s a Slovnaft is nemrégiben kért 500 lakás felépítésére tőlünk területet. Ha nem hozzánk tartozik, nekünk ezt nem kell figyelembe venni, viszont ha igen, akkor természetesen foglalkoznunk kell a vállalat gondjaival. Kulturális téren is sok lehetőséget látok az együttműködésre." Kíváncsi voltam, mit válaszol egy igazi lokálpatrióta, ha azt mondom, hogy Püspöki ma csúnya, amolyan se falu, se város, nincs igazi arca. „ Idegenek szemében ez így igaz, egyszer elhívtam egy kollégámat hozzánk, s a falu főutcáját látva azt mondta: nincs szomorúbb látvány egy olyan helységnél, amely már nem falu és még nem város. A községnek kifejezetten perifériaszerepe volt, amit mi minden tekintetben éreztünk. Urbanisztikával, architektúrával az előző rendszer nem törődött. Hosszú távú célunk, hogy Püspöki visszakapja saját arcát. Megjegyzem, nemcsak mi jártunk így, hanem más főváros környéki községek is. Ma délután részt veszek egy urbanisztikai társaság ülésén, amely kifejezetten azzal foglalkozik, miként lehet visszaadni a Pozsony környéki falvak sajátos hangulatát." Jól vizsgázott az itteni lakosság mind a parlamenti, mind az önkormányzati választásokon. Vannak becslések, amelyek szerint a márciusi népszámláláson a Püspökin és a két lakótelepen élő magyarok aránya elérheti a nyelvtörvényben megszabott húsz százalékot... MALINAK ISTVÁN VÁLLALATMENTŐ ÉRTÉKPAPÍROK TANÁCSKOZOTT A SZLOVÁK KORMÁNY GAZDASÁGI TANÁCSA (Munkatársunktól) - Fölöttébb húsbavágó kérdésekkel foglalkozott tegnapi ülésén a szlovák kormány gazdasági tanácsa. Juzef Kučerák miniszterelnök-helyettes a tanácskozásról elmondta: „Napokkal ezelőtt a kormány is tárgyalt már a gazdaság válságtüneteiről, ebből kiindulva bontottuk le az egyes minisztériumokra eső tennivalókat, miközben megoldást kerestünk a kedvezőtlen jelenségek kiküszöbölésére." Ilyennek minősítette a gazdasági reform megvalósításának nehézségeit és minden külső tényezőt, amely gazdaságunkat befolyásolhatja. Szerinte a mostani intézkedések elfogadása nem visszatérés a direktív irányításhoz, csupán az állami hatóságok beavatkozása a gazdasági reform következetes megvalósítása érdekében. Kedvezőtlen jelenségek szociális területen és a gazdasági mikroszférában jelentkeznek. Lassan apad a vállalatok adósságállománya, amely Szlovákiában aránylag magas (21 milliárd korona), s a vállalatközi követelések számítógépes összegzése után is csak 3 milliárddal csökkent. Bejelentette: operatív csoportokat hoznak létre az eladósodottság elsődleges okának felderítésére. Ha a vállalat belső hibákra épülő kilátástalansága okozza, akkor nem várhatnak az állam segítségére, ha viszont direktív döntések következménye, akkor rövid időn belül értékpapírok vagy állami kötvények kibocsátásával javítanak az érintett vállalatok anyagi helyzetén. Szociális téren befejezésre vár a gazdasági fejlődés és a szociális juttatások összefüggő rendszerének kialakítása, amely a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány megbeszélései alapján közös egyezménybe kerül. Tökéletesíteni azonban van mit rajta. A kormány alelnöke megnyugtatásul közölte: senkinek sem kell attól tartania, hogy a létminimum alá süllyed. Garancia erre a minimálbér intézményének bevezetése, s az a támogatási lehetőség, melyet az állam az alacsony jövedelműeknek adhat. Jozef Kučerák nem tartja tragédiának a privatizáció késlekedését. A kisprivatizáció elodázásának okaként a lassú törvényalkotást és a járási privatizációs bizottságok hosszadalmas összeállítását ítélte meg. Csak tudomásul vette a tanács a szövetségi kormány által beterjesztett közlekedésfejlesztési elképzeléseket. Azért nem értett vele egyet, mert nem tartalmazza a szlovákiai sajátosságokat. Erről inkább önálló koncepciót dolgoznak ki. (jmk) Dr. VILIAM CIKLAMINI ezredes, Sacher belügyminiszter egykori helyetteséről sokszor hallottunk már a múltban. Szenzációs, utólag nemegyszer megmásított kijelentéseivel valamiféle politikai fenegyerekszerepet igyekezett eljátszani. Valamennyi produkciója között a legutóbbi, tegnapelőtti sajtóértekezletén nyújtotta a leggyengébb teljesítményt. Hangsúlyozottan magánemberként hívta össze szerdai sajtótájékoztatóját, holott a saj^t bevallása szerint is mindmáig folyósítják számára a belügyminiszter-helyettesi fizetést. Ha magánemberként nyilatkozik arról, hogy rágalmazás vádjával büntetőeljárást indított ellene a Szövetségi Belügyminisztérium; esetleg arról, milyen konfliktusa támadt Ján Budajjal, azt mondom, szerencsére van már Alkotmánylevelünk az alapvető jogokról és szabadságjogokról, amely mindenki számára szavatolja ezt a lehetőséget. Ennél maradok akkor is, amikor azt mondja: kijelentései nem kapnak kellő nyilvánosságot, cenzúrázzák őt (habár egyszerűen csak arról van szó, hogy már-már önmagát ismételgeti). Nem lepett meg akkor sem, amikor elmondta: csalódott Havel elnökben; Ladislav Košťa igazságügyminiszter pedig Ján Budaj érdekében közbenjárt kettejük perében a bírónőnél, aki viszont a per kezdete előtt rendszeresen kávézgatott Ján Budajjal. És szent meggyőződése az is, hogy Ján Lángoš, szövetségi belügyminiszter sem a NYEE jelöltje, hanem Havel elnök protezsáltja. Mindez nem lep meg, mert Ciklamini úr maga is beismeri, hogy az egykori államvédelmi szervek, speciel ót, újságíróként vették kebelükre. Tudja, mi kell a sajtónak! Éppen csak arról feledkezik meg, hogy amióta Ján Budaj háttérbe vonult, a vele támadt konfliktusa már nem érdekli a sajtót. Vagy talán ezt is tudja, s ezért bírálja - szigorúan magánemberként - a nyelvtörvényt - a Matica slovenská érveit, és több más szlovák nacionalista demagógiáját alkalmazva. Csodálkozni akkor kezdtem, amikor egy kérdésemre válaszolva kiderült, hogy jogi doktorátusa ellenére egyáltalán nem tud különbséget tenni lényeges jogi fogalmak között. Ráadásul eleinte jó háromnegyed óráig a levegőbe beszélt, csak az szüntethetik meg az ellene folyó becsületsértési pert, holott úgy tűnt, ez bántja őt a leginkább. Ennél alig valamivel kisebb mértékben bántotta ót a számos törvénysértés. Ezek közül viszont főként Sacher belügyminiszter törvénysértéseit szerette emlegetni, nevezetesen azt, hogy Sacher egyes képviselők múltját vizsgálta. Az viszont már kifejezetten meglepett, hogy a következő fordulatban kifejezetten dicsekedett azzal, hogy a saját érdemének tartja Budaj „leleplezését", s hogy a Budaj-dokumentumok fénymásolatait, átadta egy megnevezhetetlen NYEE-veKICSODA ÖN, CIKLAMINI ÚR? időnket lopta. (Persze, ilyen doktorokat is avatott a kommunista jogi kar, s a nagy forradalmi lelkesedésben ilyen embert is ki lehetett nevezni szövetségi miniszterhelyettesnek). Ciklamini úr ugyanis főként abból az indokból hívta össze sajtóértekezletét, hogy elmondja: büntetőeljárás indult ellene, s ez milyen indokból történt. Magyarázata szerint azért, hogy megszüntessék a Ján Budaj által ellene indított személyiségvédelmi pert, azaz ne kelljen azt befejezni, ítéletet hozni arról, tartozik-e elégtétellel Budajnak. Jogi doktorátusa tekintélyt keltő címének birtokában jelentette ki hogy amint büntetőeljárás indul ez ügyben, a polgári eljárást megszüntetik. A jogtudományok bölcs tudora azonban nem tudja, hogy „ez" az ügy, nem „az" az ügy. Nem tudta azt sem, hogy a büntetőeljárás "indokán semmiképpen sem zetőnek, aki viszont nem vette azokat figyelembe. Mondom meglepett! Mert semmiféle kétség sem férhet ahhoz, hogy Sachernak akkor nem állt jogában az államvédelmi szervek iratai között kutatni, ám ilyen jog Ciklamini ezredest sem illette meg. Ugyanígy nem volt törvényadta joga ahhoz sem, hogy ezeknek az iratoknak a fénymásolatát - az érintett beleegyezése nélkül - valamiféle mozgalmi funkcionáriusnak vagy akár állami hivatalnoknak adja át. Amikor Sachert törvénysértéssel vádolta, saját maga fölött is ítéletet mondott. Megkérdeztem hát miként vélekedik erről ő maga. Vannak a törvénynél magasabb érdekek is, jelentette ki nemes egyszerűséggel egy olyan ember, aki állítólag a fizetési lista szerint mindmáig a szövetségi belügyminiszter helyettese. Egyszerűen félelmetes! Ismét van egy (csak egy?) magasrangú állami hivatalnok, aki a törvényben kifejezetten népakaratot pusztán csak demokráciásdinak tartja (mint tette azt hajdanán akár Mussolini, Hitler vagy Sztálin) merthogy létezhetnek magasabb érdekek, princípiumok. Ilyen szemlélettel adtak parancsot a „kényelmetlen" egyéniségek kivégzésére; a „kényelmetlen" nemzetek deportálására, koncentrációs táborok és gulagok létrehozására. No de ez még távolról sem minden. Ciklamini úr a maga nemes egyszerűségével azt is elárulta, hogy Ján Budajt akkor kezdte „lusztrálgatni", amikor a nem hivatalos, saját hírszerzőcsatornáján megérkezett a hír: Budaj az SZNT-bizottságokban már jövendőbeli parlamenti elnökként lép fel. Azt szeretném tudni, mi a „saját nem hivatalos hírszerzőcsatorna"? Ezek a saját nem hivatalos hírszerzők talán csaknem képesek ugyanazt a munkát elvégezni, mint a hivatalos hírszerzők? Persze, törvényes ellenőrzés nélkül. Hogy a hírszerzők a múltban mit csináltak, azt megközelítően tudjuk. Lehallgatóberendezéseket kezeltek, terrorizáltak, „likvidáltak"... Voltaképpen kicsoda ez a dr. Viliam Ciklamini ezredes? Milyen ambíciói vannak? Jó lenne tudni ezt még azelőtt, hogy feltűnne valamelyik pártban - vezérként vagy akár szürke eminenciásként. Egyelőre ugyanis csak annyit tudunk róla, amennyit saját maga is beismert: volt már újságíró, diplomata, államvédelmis ügynök, dicsérte ót a Nový Slovák, s a múltban olyan szervezetet épített ki, amelyet még a hírhedt „ŠtB" sem tudott felderíteni. FEKETE MARIAN