Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám, csütörtök

1991. JANUÁR 24. IÚJSZÓI SPORT-EXTRA 8 KI A VESZTES? Nem múlik el hét, hogy ne olvasnánk a jégkorong-mérkőzések kísérőjelenségeiről, a durvaságról, verekedésről, brutalitásról. Legutóbb a Plzeň—

Slovan meccs fulladt botrányba. A fegyelmi bizottság 5:0-ás gólaránnyal a vendéglátóknak ítélte a találkozó két pontját és néhány hokisra valószínűleg eltiltás vár... A világ sportjátékai a futballtól kezdve a kézilabdán keresztül a jégkorongig egyre keményebbek, könyörtelenebbek és kegyetlenebbek. Nem egy esetben brutálisak. Ki tudja miért? Kevés az idő? Hiányzik a türelem? A modern civilizáció stresszhatásokat előidéző tényezői kerülnek előtérbe? Az élsportra is átragadt mindennapi akadályfutásunk ingerültsége, idegessége, hogy mi mindent kell még elvégeznünk a rohanó időben? Vagy a világszerte eluralkodott erőszak is rányomta bélyegét? Nehéz megmondani. Úgy tűnik azonban, mintha túlságosan is egyoldalúan szentesítettük volna: a sikerhez vezető legbiztosabb út a kíméletlenség, a gátlástalanság, a durvaság. Azt mondják, a szikrázóan kemény sportok között is az első helyen álló hokinak oka van a keménységre. Európa így akar védekezni a kanadai játékmód ellen. Alkalmazkodik. De hát kemény-e az az I. ligás összecsapás, amelyen 15-20 kisbüntetést osztanak ki és néhány 510 perces kiállításra kerül sor? Nem hinnénk. Itt már a sportszerűség megcsúfolásáról van szó. Sokan a bírákat okolják. De mit tehetnek szegények, ha nincs partnerük a jégen és az edzői kispadon?! Nem egyszer tűnik úgy: egyedül vannak — mindenki ellen. A játékvezetőknek egyre több gondja-baja akad a hokisokkal. Alig érzi meg a korongozó a bíró bizonytalanságát, máris kihasználja azt és szinte kényszeríti társait a sportszerűtlenségre. Láthattunk meccseket, amikor a játékosok a bosszúálló Zorro szerepében léptek jégre, triplán törlesztve a vélt vagy valós sérelmekért. És ami legszomorúbb az egészben, mindezt az edző szeme láttára, sőt sugallatára tették. Nem is olyan régen (vagy csak nekünk tűnik úgy?) a szándékos szabálytalanságért, durvaságért kiállított játékos alig ült le büntetésének lejárta után a kispadra, máris ott termett az edzője, szemrehányást tett neki, s nem egy esetben már a jégre se küldte. De hol van már a tavalyi, tavalyelőtti és a korábbi jég?! Manapság egészen más a helyzet. Egyes szakvezetők úgy könyvelik el a szándékos szabálytalanságot, mint sikeres taktikai fegyvert. Tehát szinte belehajszolják a tisztátalan küzdelembe korongozóikat, figyelmen kívül hagyva a sportszerűséget éltető szabályokat, nem kis gondot okozva ezzel a bíráknak, akik joggal állítják: nem ők szabják meg a hoki fejlődését, ők csak a túlkapásokat igyekeznek elfojtani. A túlzott keménység, a brutalitás és az alattomosság a korongozok és az edzők dolga. Ha csak a játékra koncentrálnának, a bírák kézben tarthatnák a meccset. Talán azért dívik az erőszak és a durvaság az I. ligában, mert a bajnokság első fordulóitól a csapatok fele tulajdonképpen a kiesés ellen küzd. Lehet, hogy az is közrejátszik, miszerint megnőtt az agresszív hokihuligánok száma, túl sok a primitív emóció a lelátón, gyakran elszabadulnak az alantas indulatok, fokozódik a feszültség, ami kihat a játékosokra és a cserepadra is. Lehet, hogy így van. Lehet. Valószínűbb azonban, hogy devalválódott a lovagias küzdelem értéke, a másik tiszteletben tartása. A minden áron való győzelem a jelszó. A becsületes játéknak nincs becsülete. És eszembe jut egy híres amerikai baseballjátékos rokonszenves, de szomorú mondása: „A rendes fickók mindig vesztesek." Hát ide jutottunk... (T.V.) MAGANKEZBE KERÜLT A KOMAROMI SPORTCSARNOK „VÉGE A RABLÓGAZDÁLKODÁSNAK" Tavaly 400 0.00-es ráfizetéssel működött a komáromi sportcsarnok, s az üzemeltető, a Műszaki Szolgáltatások városi vállalata úgy határozott: a helyzet tarthatatlan, valamit tenni kell. Az elmúlt év végén megszületett a végleges döntés, miszerint magánkézbe adják a létesítményt. Vállalkozó is akadt, mégpedig Ladislav Zatko személyében. A még mindig aktív sportoló — az érsekújvári vízilabdacsapat centere — tehát kemény fába vágta a fejszét. Mondták is sokan: ne vállalja el, mert belebukik! Ő azonban hajthatatlan volt. Már a kezdet kezdetén puskaporos levegő fogadta a sportcsarnokban, ugyanis az ökölvívók sokallták a bérleti díjat, s ebből adódott a konfliktus. Ottjártunkkor a „tulajdonos" éppen a városházán tárgyalt az illetékesekkel. Az egykori főnök, Kádár István azonban jelen volt, így vele kezdtem beszélgetni. — Most még 12 ember dolgozik a sportcsarnokban, ám hétnek rövidesen el kell mennie, áthelyezik őket. Senki sem kerül az utcára! A továbbiakban csupán öten húzzuk az igát. Én például egyszemélyben pénztáros, f ütő, büfés és karbantartó is leszek. A múltban évente 250 000 volt a béralap. Most — minden bizonynyal —jóval kevesebb leszi 1991. január 10-én gyökeres változások történtek a komáromi sportcsarnokban. Ettől az időponttól kezdve ugyanis megszűnt a központi irányítás és a parancsuralom, valamint a koma-sógor viszony. Az első „maszek" rendezvénynek, Jim Sanders ausztrál misszionárius attraktív előadásának, gyógyításának párját ritkító, hatalmas sikere volt. Négy alkalommal is telt házat (1500 jegyet adtak el!) könyvelhettek el. Sanders több jelenlevővel csodát művelt... Február 8-án ismét viszontláthatják az ausztrál csodatevőt a Duna-parti városban. A jegyek csupán 10 koronába kerültek. A Zaíkocsapat és a Járási Művelődési Központ várakozáson felüli — közös — rendezvénnyel mutatkozott be. Arra a kérdésre, vajon miért volt a múltban vészesen ráfizetéses a sportcsarnok üzemeltetése, az időkőzben betoppanó Ladislav Zaťkótól tudtam meg a választ: — Ötévenként kétszer is pártkonferenciát rendeztek itt! Természetesen komplett festés, felújítás előzte meg a kétnapos színjátékot. A kiadások nagy részét a vállalat fedezte. No és hányszor jött a telefon az elvtársaktól: „Ekkor és ekkor szükség van a csarnokra, focizni szeretnénk!" Senki sem mert ellenkezni, s az illetékesek megkapták a sportcsarnokot, méghozzá ingyen. Hát, így ment ez, csoda, ha mínuszban voltak? Ilyen rablógazdálkodás most nem lesz! Elkészítettem egy költségvetést, ami szerint nem lehetek ráfizetéses... Mivel az üzlet, az üzlet, s aki sportolni, illetve szórakozni akar a komáromi sportcsarnokban, annak fizetnie kell. Hogy sokat-e vagy keveset, azt mindenju a saját szájíze szerint döntse el. Ime, egy-két adat. A kiadások ebben az évben 800 000 koronát tesznek ki. Tehát: egy óra a „tulajnak" átlagban 550 koronába kerül. A bérleti díj egy órára 130 (délelőtt) és 200 korona (délután). A múltban 150 volt. — Nem akarok gyorsan „megtollasodni", mint ahogy azt egyesek gondolják (főleg a bokszolókl). Viszont, ha nem látnék fantáziát a „buliban", messziről elkerülném a sportcsarnokot. Ebben az évben — ha minden a terv szerint megy — 150 000-es nyereséggel számolok. És még valamit: a stáb naponta 18 órát dolgozik — mondta Ladislav Zatko, aki már napok óta háborúzik a sportcsarnokban (még egyelőre) tréningező ökölvívókkal. Jády Károly, a BC Komárno I. ligás bokszcsapatának vezető edzője így nyilatkozott a huzavonáról: — Mivel egészéves tevékenységünkhöz csak 216 000 koronát kaptunk a Spartaktól (a szlovákiai sportszövetségtől még kb. 80 000 várható), nem tudjuk kifizetni a 200 koronás bérleti díjat. Sőt, még a raktárért — itt edzünk! — is negyven koronát kérnek. Ez még nem minden, ugyanis évi 20 000-et le kellene szurkolnunk az öltözők használatáért. Ez képtelenségI No és a bevétel 20 %át is elvinnék, és ehhez hozzájön a meccsenkénti 500 koronás bérleti díj... Már döntöttünk: távozunk a sportcsarnokból, új otthon után nézünk. Három lehetőség is kínálkozik, oda megyünk, ahol nem vágnak meg. A február 1-i Vranov elleni bajnoki meccsünket már a kaszárnya melletti kultúrházban vívjuk. Sajnálom, hogy nem tudtunk megállapodni! A teljességhez az is hozzátartozik: a komáromi bokszolok is kérték a sportcsarnok bérbevételét, de nem ők kapták meg... Az új „tulajdonos" ezentúl a bevétel után adózik — ha nem lesz ráfizetéses a bolt! — Nem bánom, hogy távoznak az öklözök, legalább felszámoljuk a nagy rendetlenséget és a svábbogaras öltözőket! Minden szervezet elégedett, nem panaszkodik. A bunyósok talán azért siránkoznak, mert a múltban a párt mindent elintézett, az évi 60-80 OOO koronás bérleti díjat, ki tudja, ki fizette. Most sem több az összeg! Sőt, ha kiürítenék az öltözőket, akkor 20 000-rel kevesebbet fizetnének, csupán 60 000 lenne a végösszeg. Különben, többen is örömmel „beugornak a bokszolok helyett. Üresen semmi esetre sem fog tátongani a sportcsarnok. És elég gyakran rendezünk majd exkluzív műsorokat, koncerteket! Mert ugye, nem babra megy a játék?! Én nem támaszkodhatom senkire, csak a saját munkámra — búcsúzott Ladislav Zatko. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ SAKKOLIMPIA: ISMÉT ÚJVIDÉKÉN? „Mivel a 30. sakkolimpia Puerto Ricóban való megszervezése továbbra is kétséges, a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) az Iránt érdeklődik, vajon Újvidék hajlandó-e 1992-ben ismét vállalni a rendezést!?" Ennyi a rövid hírügynökségi Jelentés, ami aztán újabb kérdések egész sorát veti fel. Talán a legfontosabb, de túlságosan sokat mégsem kell vele tán foglalkozni: lehetséges, hogy két év múlva ismét megjelennek a világ legjobb sakkozói Újvidéken? Lehetséges ugyan, de nem túl valószínű. Habár, ki tudja? A legújabb fejleményekről közölt részletes írást az újvidéki MAGYAR SZÓ. Függetlenül attól, hogy adott eg\ olyan csapat, amely maximálisan jól beletanult ebbe a mesterségbe (mármint a sakkolimpiai rendezésbe), s adott egy olyan kiváló képességekkel rendelkező marketinggárda, amely talán nyereségessé is tehetné e vállalkozást, a legsúlyosabb akadály, a múlt egy terhes öröksége, az önigazgatás egyik fő „vívmányának" tekintett mindenki által való beleszólási lehetőség szinte áthidalhatatlan akadálynak látszik: mert miképp elintézni, hogy a kisezer önmagát fontosnak vélő szerv egyszer végre gyors ütemben megadja jóváhagyását, ami nélkül a szervezésre gondolni nemcsak szentség-, de törvénysértés is egyben? Nem beszélve arról, hogy egy cseppet sem korrekt dolog a FIDE vezető) részérói, hogy egy olyan olimpia szervezési jogának eladásával sáfárkodnak, amely már egyszer jogerősen elkelt, s melynek jogos .tulajdonosa" mindeddig semmi okot nem hagyott a kételkedésre! Mert a Puerto Ricóval szembeni bizalmatlanság legfőbb oka az, hogy a Puerto Ricó-i RABEL MENDEZNEK volt bátorsága magát FIDE-elnökké jelöltetni! Rivalizálni! Mert a mindenható Florenclo Campomanesszel, aki immár több mint nyolc éve a Nemzetközi Sakkszövetség (s csak a Kaszparov által megalakított Nagymesterek Egyesületének köszönhetően nem kell most azt írnunk: a sakkvilág) teljhatalmú nagyura! Kampánya során Campomanes és stábjának tagjai sokfelé elhintették a gyanút az emberekben: nem kell készpénznek venni a Puerto Ricó-i sakkolimpiát, mert ha Mendez alulmarad az elnökválasztáson, akkor olimpia sem lesz hazájában, meri lemond a szervezésről! S hiába volt a vetélytárs megannyi nyilatkozata, miszerint ő elsősorban sakk-kedvelő, és hazájában akar egy igazi frontáttörést végrehajtani a sakkozás népszerűsítése terén az olimpia megrendezésével, s csak másodsorban tart igényt a FIDE-elnökségrel Érvei gyanánt Mendez azt is felhozta: veszített ő már FIDE-elnökválasztást, ettől függetlenül Puerto Rico akkor is eleget tett korábban vállalt szervezési kötelezettségeinek. Florencio Campomanes Campomanesék persze, nem győzték hangsúlyozni mindennek vélt megkérdőjelezhetőségét. Odáig jutottak, hogy azt állították: Mendeznek csupán kampánycélokra kellett az olimpia vállalása! Mintha már elfelejtették volna a FIDE vezetői, mily nagyon pártfogolták két éwel ezelőtt a Puerto Ricó-iak felajánlkozását. Szinte üdvrivalgással hangsúlyozván a kettős célt: elsősorban, hogy a rendezéssel ismét jelentősen hozzá lehet járulni egy sakkban nem túlságosan nagy szót vivő ország sakkóletének fellendítéséhez, másrészt, ezáltal (mármint az amerikai földrészen való rendezés által) méltóképp hozzá lehet járulni Amerika fölfedezése félévezredes jubileumának megünnepléséhez! Mert ugye, Campomanesnek mindig a sakkban fejlődők támogatása, a fejlődésükhöz való hozzájárulás a vesszőparipája, olyannyira, hogy még a világbajnoki díjalapból is jelentős összeget csíp le részükre (amit aztán rendszerint arra költenek, hogy Campomanes meglátogatja ezeket az országokat, s így „fejlődik" azok sakkélete — mások szerint így nő az elnök népszerűsége a mindenkori választások előtt). Csakhát, most fordult a kocka, mert a korábban megbízható szövetséges (Mendez) nagy szemtelenül (?) vetélytárssá s trónkövetelővé merészelt előlépni! S mégha alulmaradt is e „csatában", e tette nem maradhat büntetlenül. Éreznie kell: a FIDE önkényurainak keze messzire elér, s mi mással lehetne jobban megbüntetni, mint elvenni tőle a sakkolimpiát!!! Mondjuk, olyan magyarázattal, hogy nem adtak többmillió dolláros bankgaranciát az olimpia rendezésére... Mellékesen: ilyet eddig egyetlen szervező sem adott (ugyan honnan is adhatott volna?), csupán a szükséges párezer franknyi letétet fizette be a FIDE pénztárába, ugyanis ezt írja elő a Nemzetközi Sakkszövetség szabályzata! Mellesleg teljesen logikus is, hogy így van, mivel vagy bízik a FIDE a szervezőjelöltben, vagy ne fogadja el jelölését a kongresszuson. így is volt ez egészen mostanáig. Csakhogy a „megbízhatatlan" Mendez országától a kormány garanciáját követeli a FIDE! Mégpedig pár napon belül... Különben másnak kell adni az olimpia rendezését! A FIDE-titkárság szerint csak három ország jöhet számításba jelöltként: a Fülöp-szigetek (vagyis az elnök hazája). Görögország (vagyis a főtitkár országa, amely különben is egyszer már vállalta, hogy minden négy évben megrendezi a sakkolimpiát) és Jugoszlávia. A naivok most boldogok és azt hiszik, a jugoszláv sakkozás riagy nemzetközi tekintélyének köszönhetően. Csak egy kis csapat tudja jól: szó sincs róla! Az ok, hogy az első(!?) újvidéki sakkolimpia során találtak néhány olyan kádert (szövetségest), akik méltóképp bizonyították hűségüket: egy tál lencséért nem csak az elsőszülötti joguk eladására voltak hajlandóak, miképp a bibliában Ézsau, ám sok más piszkos munkára is, csakhogy sikerrel befusson a célba a campomanesi maffia-szerelvény! SIMONYI ZOLTÁN, Újvidék HATÁROK NÉLKÜL • Az AC Milan további három évre „magához láncolta" a csapatkapitány Frank Baresit. A 30 esztendős futballista tizenhat esztendeje tagja a klubnak és jelenlegi kétmillió dollár évi jövedelmével eléri a holland trió (Gulllt, Van Basten, Rljkaard) fizetését. Közvetlenül a szerződés aláírása előtt Baresi a következő'szavakkal utasította vissza a Real Madrid csábítását: .Bár nagyon érdekes volt az ajánlat, én az AC Milan szurkolójának és tagjának érzem magam." • Hugo Sanchez, a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb mesterlövésze, a Real Madrid nélkülözhetetlen csatára pillanatnyilag nem játszik. Állítólag azért a gesztusért, amit az FC Barcelona—

Real meccsen tanúsított a Nou Camp stadionban. Amikor a sok szabálytalanság egyike után állt a játék, Hugo a nézők felé fordult és olyasmit csinált, mint amikor a kisfiú pisil... A szövetség erkölcstelenséggel vádolja a labdarúgót, s a testület egyes tagjai bíróság elé szeretnék citálni, inert szerintük nyilvános megbotránkoztatást idézett elő. • Carlos Monzon, az argentinok egykori profi ökölvívó-világbajnoka kilencéves börtönbüntetését tölti. Kegyelmi kérvényét nemcsakíöbb mostani és volt kiváló bokszoló írta alá (például Sugar Ray Leonard, Muhammad Ali), hanem maga a köztársasági elnök, Carlos Menem is. Monzon ittas állapotban ledobta a balkonról feleségét, aki belehalt sérüléseibe. • A Genova melletti két falucska labdarúgócsapatának rangadói rendszerint óriási verekedésekkel értek véget, és többnyire nem fejeződtek be. Hogy ez ne legyen így, a helyi plébános gondolt egy merészet és nagyot: az egyik meccse előtt meghívta a templomba mindkét együttes tagjait, abban a tudatban, hogy lehíggasztja a forró fejeket és így gond nélkül zajlik le a derbi. Tévedett. A két csapat már a templomból kifelé menet összeverekedett... • Csak kevesen tudják, hogy Finnország védelmi minisztere nő: a 35 esztendős Elisabeth Roen, aki szinte minden sporttevékenység nagy hódolója. Télen elsősorban síel, nyáron teniszezik, vitorlázik és ejtőernyőzik. Mind a négy gyerekével megszerettette a sportolást, a legidősebb fia például országos sífutóbajnok. .A sportolás karbantartja az egészségemet és felüdít a fárasztó munka után* - mondta a miniszter. Oáláns férfi kollégái megtoldották a miniszterasszony szavalt... „és ezáltal megőrzi örök fiatalságát ós szépségét." • Tegnap a Görögország—Portugália mérkőzéssel elkezdődtek az 1992-es labdarúgó Európa-bajnokság idei selejtezői. Azeglio Vicini, az olasz válogatott szövetségi kapitánya már most hallatta hangját: ha védencei nem jutnak tovább csoportjukból (itt szerepel a Szovjetunió, Magyarország, Norvégia és Ciprus), lemond tisztségéről. Itáliában azt vetik szemére, hogy nem megfelelő játékosokat állít a csapatba; és akiket beválogat, tőlük idegen poszton szerepelteti, nincs gólerős csatársora. A legutóbbi Európabajnokságot és a tavalyi Mondialét figyelembe véve a közvélemény „az elődöntők vesztesének" titulálja Vicinit. A Szovjetunió és Magyarország elleni döntetlenek után sem fogadja bizonyára kegyeibe a közvélemény. (le) Mike Tyson új névjegyeket nyomtatott, amelyen az írni-olvasni sem nagyon tudó nehézsúlyú ökölvívó exvilágbajnok dr. Mike Tysonként szerepel. Mégpedig teljes joggal, mert Ohio állam Wiibeforce-ban működő egyeteme,,a szellemtudományok tiszteletbeli doktora" elmet adományozta neki. Az ilyenkor szokásos méltatásban, a laudatióban az egyetem rektora hosszan méltatta, miként győzte le az új doktor „Honoris Causa balsorsát" és miként nevelte az egykori brooklyni utcakölyök magát világszerte ismert személyiséggé.