Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám, csütörtök

AZ ÚTKERESÉS ÉVE UTÁN RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LETT A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ 1991. JANUÁR 24. MILYEN LEGYEN AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG A köztársasági elnök decemberi parlamenti beszédében két alkotmánytörvény elfogadását javasolta - az alkotmánybíróságról és a népszavazásról. A két törvény elfogadása lehetővé tenné annak az esetleges alkotmányos válságnak a megoldását, amely a mai helyzetben semmiképpen sem zárható ki. A 143/68 Tt. számú alkotmánytörvény aránylag részletesen rendelkezik az államszövetség alkotmánybíróságáról és számol a köztársaságok alkotmánybíróságainak létrehozásával is. így tehát tulajdonképpen elegendő lenne módosítani ennek az alkotmánytörvénynek a vonatkozó fejezetét, de érthető az is, hogy merőben új alkotmánytörvényt terjesztett elő. Mindenesetre ismét felül kell bírálni a kérdést, vajon csak egy szövetségi alkotmánybíróság kell vagy a nemzeti köztáraságokban is szükség van-e rájuk. Ha azt akarjuk, hogy áz alkotmánybíróság eleget tegyen azon elvárásoknak, amelyeket a köztársasági elnök vázolt, egy szövetségi szintű alkotmánybíróságot kell létesíteni. Amennyiben összetétele megfelel a paritás elvének és székhelye Brünn lesz, eleget tenne mindkét köztársaság elvárásainak. Az egyetlen szövetségi alkotmánybíróságnak határozottan nagyobb társadalmi tekintélye lenne az alkotmányos rend szavatolásában, mint a három kü- lonböző színtű alkotmánybíróságnak. Ráadásul az alkotmánybíróság új intézmény, így nem lesz könnyű kiválasztani azokat a bírókat, akik eleget tesznek a szakmai, erkölcsi és politikai követelményeknek is. Alkotmánybíróság nélkül elképzelhetetlen a demokratikus jogállam kialakulása Csehszlovákiában. Működése ugyanakkor nem szigetelhető el az alkotmányosságot, valamint a polgárok jogait és szabadságjogait szavatoló többi eszköztől. Az alkotmánybíróság a legmagasabb szintű intézményt jelenti majd az egész bírósági rendszerben. Ennek természetesen az a feltétele, hogy a bíróságok a hatalommegosztás montesguieu-i értelmezése szerint valóban a harmadik hatalom szerepét töltsék be. Nem szabad azonban túlbecsülnünk az alkotmánybíróság lehetőségeit, főleg a mai feltételek között. Ahhoz, hogy az alkotmánybíróság szavatolja a jogrendet, bizonyos időre van szükségünk, stabilizálni kell a politikai helyzetet. A kéttagú föderáció csehszlovákiai viszonyai között az alkotmányosság biztosítékai csak akkor működhetnek, ha a szövetség legfontosabb politikai erői hajlandók megállapodni és kölcsönösen együttműködni. Enélkül az alkotmányos és jogi eszközök nem biztosíthatják a csehszlovák állam integritását és szerves fejlődését ZDENÉK JlČÍNSKY POFON CSATTANT No és? - kérdezi a kol%ja, mikor a címben idézett mondat elhangzott. A nevelők körében régen ismert tény, hogy ha tilos is a testi fenyítés, néha nagyon hatásos. Legalábbis hatásosabb, mint a „szóbeli osztályfőnöki megrovás" és egyéb marhaságok, melyek nevelő hatásáról az alapiskolás kölyöknek is megvan a véleménye. Ebben az esetben viszont bonyolultabb a helyzet. Az iskola prominens tanulója dolgozatírás közben hintázott a széken és hanyatt vágódott. Az osztály kórusban történő nevetését a pedagógus nem bírta tovább, elcsattanta pofon, különböző, nyomdafestéket nem tűrő szöveg társaságában. Atipikus következménye: a srác összepakolta a holmiját, tisztességesen elköszönt és hazament. A harmadik óráról. S most van négy igazolatlan órája. Jövő héten összeül a pedagógiai tanács, amely arról dönt, hogy kidobják-e a diákot az iskolából, vagy megelégednek a magaviseleti jegy lerontásával. A fiút nem kérdezte senki. Elvégre ezek a szemtelen kamaszok úgyis olyanok, hogy... Diákparlament, diáktanács, szövetség, az már van. Diákérdekvédelem egyelőre nincs. No comment. -aA huszonhét ezer embert foglalkoztató Kelet-szlovákiai Vasmű állami vállalatként 1990. november 15én befejezte tevékenységét, hogy részvénytársasággá alakulva lépjen a privatizáció útjára. A részvénytársaság alaptőkéje 12,5 milliárd korona, ami 12 500 részvényre oszlik - 1 millió korona nominál értékkel. Jelenleg még minden részvény tulajdonosa az állam, megvásárlására a részvénytársaságokról és a nagyprivatizációról szóló törvények értelmében kerül sor. Fontos még azt is megemlíteni, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű Fit. holding típusú részvénytársaság. Ez azt jelenti, hogy a részvénytársaságot a holding igazgatósága irányítja, és a nyereség is a holdingban összpontosul, de á nyereség elosztásáról, a dotációkról, a hitelkérelmekről, a beruházásokról, a nyereségképzésrôl és a bérekről is a részvénytársaság elöljárósága dönt. Vajon milyen esélye van a vasműnek így az életben maradásra és a versenyképessé válásra? - tették fel sokan a legfontosabb kérdést, s ma is ezt latolgatják a legtöbben. Egy dolog biztos: állami vállalatként a gazdasági önállóságot, a közvetlen külkereskedelmi kapcsolatok kiépítését aligha tudta volna elérni a vasmű, így viszont erre van esélye - és már ez is valami, noha még nem sok. A Kelet-szlovákiai Vasműben különben az elmúlt év a személycserék és az útkeresések jegyében telt el. A vállalat csúcsszerveiből és az üzemek élén álló 112 vezetőből hetvenkettőt menesztettek. A 343 középszintű vezető közül 184 nem kapott bizalmat, a 822 alsóbb szintű vezető közül 341 -et váltottak le. Az új vezetők kiválasztásakor a szaktudás, a rátermettség figyelembevétele volt a mérvadó. A vezérigazgató már márciusban kijelentette, hogy a vállalaton belül nincs helye a politizálásnak - következésképpen az az elv is érvénybe lépett, hogy politikai kritériumok alapján senkit nem foszthatnak meg vezető tisztségétől, nem bocsáthatnak el munkahelyéről. A kádermunkában a rotáció elA főiskolások kéthetenként megjelenő lapjának idei első száma úgy mutatja be Grendel Lajost, hogy ő nemcsak a szlovákiai magyar irodalom karakterisztikus egyénisége, hanem a magyar és a szlovák kultúra közötti kapocs megtestesítője is. Szerepét ahhoz hasonlítja, amit Milan šimečka töltött be a cseh és a szlovák kultúra viszonylatában. Ezért véli a lap érdekfeszítőnek, hogy a beszélgetés túllép az irodalom keretein. Meg kell jegyezni, hogy a beszélgetést készítő Gustáv Murín igazi partner: nemcsak kérdéseket tesz fel, hanem határozott, figyelemreméltó szlovák entellektüel magatartásról tesz tanúságot. Grendel Lajos szlovákiai magyar fogadtatására vonatkoztatott közmondással indul a beszélgetés: senki sem próféta a saját hazájában. A hazait megelőző magyarországi elismeréssel kapcsolatban az író utal a nyolcvanas években uralkodó csehszlovákiai állapotokra. ,,Ennek ellenére számos szlovák kolléga támogatását élvezhettem, sót védelmemre is keltek az itteni magyar konzervatívokkal szemben. Mostanság viszont egy hazai magyar barátom felrótta nekem, hogy csak a szlovák lapoknak nyilatkozom, s gyakrabban publikálok a magyarországi, mint az itthoni magyar sajtóban. Nos, mit lehet tenni, ha ők kérnek fel (mert én nem magamat kínálom), ti viszont nem, feleltem. Nézeteim valószínűleg nem tetszenek az Együttélés híveinek körében. Amikor nemrégen bírálni merészeltem Duray Miklóst, a rozsnyói Együttélés levélben üzente, hogy Rozsnyón »el vagyok ásva«. Jó, mondtam, csakhogy két-három év múlva ne próbáljatok kiásni, mert nem hagyom magamat". Érinti a beszélgetés a szlovák veit is bevezetik, ennek értelmében maximum hat évig tölthető be egy funkció, majd lehetővé kell tenni az előbbrelépést. Ha ezt netán olykor valamilyen fontos körülmény nem engedné meg, abban az esetben a kádermozgást horizontálisan kell megoldani. A vasműben ezentúl a vezetők munkáját is félévenként alaposan ellenőrzik és értékelik majd, s az sincs kizárva, hogy a vezetőknek „atesztációt" kell majd csinálniuk hogy ismételten bizonyítsák szakmai felkészültségüket. Kanadai tapasztalatok alapján bevezetik az úgynevezett „nyitott ajtó" - módszert is, melynek a lényege, hogy a dolgozók problémáikkal (még családjuk helyzetével kapcsolatosakkal is) a közvetlen felettesüktől kezdve a vezérigazgatóig bárkihez bármikor benyithatnak. A gazdasági reform szabályai 1991 januárjától életbe léptek - és ezek a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt.re is vonatkoznak. A kormány restriktív politikája következtében nyilvánvaló, hogy egyes állami vállalatok, részvénytársaságok, magánvállalatok csődbe jutnak. A Kelet-szlovákiai Vasműben abban bíznak, hogy a bankok nem mindenkinek egyformán nyújtanak majd hitelt, azokat a vállalatokat részesítik előnyben, amelyek már most nyereségesek, illetve eredményeik alapján perspektivikusak. Ilyen szempontból a vasmű szénája kétségtelenül nem áll rosszul, bár a megrendelők tavaly 1,5 milliárd koronával adósak maradtak a vasműnek, tiszta nyereségük a tervezett 2,2 milliárd helyett elérte a 2,9 milliárd koronát - tehát figyelemre méltó aktívummal zártak. Sokat nyomott a latban az is, hogy a korábbi gyakorlathoz képest sokkal intenzívebben kezdett el kereskedni a vasmű. Kovoobchod kereskedelmi vállalatuk a hazai vásárlók igényeit igyekezett kielégíteni. Kiskereskedelmi célokra például az idén is mintegy 80 000 tonna kohóipari terméket ad el. Említést érdemel, hogy a vasmű 70 százalékos tőkebefektetéssel megalakította az Exocel külkereskedelmi vállalatot, s ezen kívül további 51 százalékos -magyar irodalmi kölcsönhatások kérdését is, minthogy Gustáv Murín az írót a két kultúra egymásba ékelődésének modellértékű példájaként aposztrofálja. Grendel Lajos osztja azt a véleményt, hogy a kivételszámba menő Hrabalt és Konrád Györgyöt leszámítva hiányzik a kölcsönhatás, a háború utáni magyar irodalom élvonalát jobban ismerik Nyugaton, Lengyelországban és Jugoszláviában, mint nálunk. A kapcsolatok alakulását illetően viszont megelégedéssel szól a tavalyi szlovák-magyar írótalálkozókról, főként a Rudolf Chmel, magyarországi csehszlovák nagykövet által kezdeményezett budmericei összejövetelről. „Ha már a kultúra »hanyatlásáról és eldurvulásáról« beszélünk, milyen esélyei vannak ilyen helyzetben a nemzetiségi kultúrának? Nem jelent legalább számotokra segítséget a Magyar Köztársaság rokonkultúrájának példája?" teszi fel a kérdést a továbbiakban Gustáv Murín. Ez utóbbi rész válasz nélkül marad. Viszont Grendel Lajos rámutat, hogy amennyiben az állami dotáció megvonása folytán összeomlik a hazai magyar, nehezen kiépült sajtó és kiadói hálózat, valamennyi itteni magyar szerző arra kényszerül, hogy Magyarországon publikáljon. „Mindaz, ami Klaushouse-ban történik, nem tetszik nekem" - jelenti ki az író, tiltakozva a kommunista ideológusok uralmát felváltani igyekvő technokrata veszély ellen. Álláspont kinyilvánításával felérő kérdés fogalmazódik meg ezután Gustáv Murín részéről: „Ugy tűnik, hogy a mostani közép- és keleteurópai nemzetiségi mozgalmak valamiben mind modelljellegűek. Például a szlovákok állítólagos csallóközi fenyegetettségére a legérzéketőkebefektetéssel három más csehszlovákiai vállalattal közösen Ferromet fiat néven még egy külkereskedelmi részvénytársaságot is alakítottak. A Kovomat vashulladékot felvásárló kereskedelmi vállalatuk is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Létezése első három hónapjában máris 2,7 millió koronás hasznot hozott, így erős konkurense lett a Kovošrot-nak. Persze, nemcsak biztató jelenségek, gondok is foglalkoztatják a vasmű vezetőit. Többek között az, hogy emelkedik az alapanyagok és az energia ára. Az ostravai szénmedencében csökkentik a kitermelést, ami azt jelenti, hogy a jó minőségű kokszolható szenet is nehezebb lesz beszerezni. A kialakult helyzet a vasmű illetékeseit arra késztette, hogy az ügyben idejekorán lengyel, amerikai és szovjet kereskedőkkel kezdtek el üzleti tárgyalásokat. A vasércet illetően a Szovjetunió kötelezte magát arra, hogy 1991ben is szállítja a vasmű teljes szükségletét. Megelégedéssel nyugtázták ezt a vasműben, de az unió labilis politikai helyzete elővigyázatosságra inti őket, ezért vasércbehozatal ügyében Brazíliával és Venezuelával kezdtek tárgyalásokat. Szeretnék elérni, hogy a szükségleteik 30 százalékát - kedvező árreláció esetén - a Szovjetunión kívüli területekről szerezzék be. Úgy tűnik, a gondok, problémák megoldásában a vasmű jól, rugalmasan tud lépni, s ez jellemzi a kereskedelmi tevékenységüket is, hiszen az 1991 első negyedévében legyártásra kerülő termékeiket már mind eladták, s amint azt Zoltán Berghauer vezérigazgató elmondta, a megrendelők és a kereskedők több árut is átvennének, mint amennyit képesek előállítani. Ez a jelent és a jövőt illetően eléggé biztatóan hangzik, de azért az elővigyázatosságra ezután is alighanem szükség lesz. Ezt, persze, tudják a vasműben is, nyilván ezért döntöttek úgy, hogy a kohóiparon kívül a gépgyártással és az elektronika fejlesztésével is megpróbálkoznak. SZASZÁK GYÖRGY nyebben Szlovákia északi járásaiban reagáltak, azok, akiknek ezt a problémát nem is állt módjukban tárgyilagosan minősíteni. Az éhségsztrájkotok magatartása végkifejletében már hisztérikus volt. Valóban olyan nehéz lett volna alkalmat találni arra, hogy kellő hangsúllyal és megfelelő időben kapjanak hangot a kisebbségi követelések? Nem került-e sor félreértésekre, annálfogva is, hogy e követelések nem közvetenül, hanem a szomszédos Magyarországon keresztül terjedtek? Hisz te magad is szerepeltél a magyar televízió adásaiban". Grendel Lajos válasza: „Igen; közvetlenül a forradalom után. De később már nem. Nézeteim és a Független Magyar Kezdeményezés állásfoglalásai nem feleltek meg azoknak a köröknek Magyarországon, amelyek az Együttélésre tettek és közvetett választási kampányt folytattak érdekükben. Amikor az FMK megállapodást kötött a VPNnel, tette ezt azért is, hogy idővel tisztességes párbeszédet kezdjen a kölcsönös kapcsolatokról. Sajnos, az események eiénkbe vágtak, a nemzetiségi kérdésben deffenzivába szorultunk, éppúgy, mint a VPN. Sohasem akartuk megkerülni a nemzeti együttélés égető kérdéseit. Ugyanakkor igyekeztünk elkerülni a demagógiát és az olcsó népszerűséghajhászást, és sohasem álltunk elő ultimatív követelésekkel. Nem állítom, hogy nem követtünk el hibákat meg félresiklásokat, de mindig arra törekedünk, hogy a meglévő problémákat tisztességes, becsületes egyezségek útján oldjuk meg". Izgalmas része a beszélgetésnek a cseh és a szlovák viszony feszegetése. Gustáv Murín szerint a nem megfelelő szlovák reagálás sok tekintetben emlékeztet a cseh közvéHAZAI KÖRKÉP 4 PÁRT ÉS MOZGALOM A fenti címmel közölte a Verejnosť január 21-í száma Miroslav Kusý profeszszor cikkét, mely a VPN közgyűlésének küszöbén a mozgalom párttá alakulását kezdeményező esedékes törekvések hátterét és összefüggéseit feszegeti. Mindenekelőtt a párt és a mozgalom közötti különbséget tükröző ismérvekre irányítja a figyelmét: „A mozgalom az emberek szabad társulása, a párt egyéni tagságon alapul; a mozgalomnak hívei, a pártnak tagjai vannak. A mozgalomhoz az ember csatlakozik, a pártba felveszik. A mozgalom résztvevőjeként a feladatát mindenki maga választhatja meg, a pártba ezt megszabják... A mozgalom lényegében önigazgatási egységek együttese, a párt a maga alkotóelemeit felülről irányítja. A párt hajlik a vezéri elv érvényesítésére, a mozgalom viszont hiveinek szuverenitását és önállóságát szavatoló elveket vall." Ezekután felteszi a kérdést: kinek használ a mozgalom párttá alakulása? A nemzet igényli, vagy a polgárok követelik? Rámutat, hogy számukra ez belső mozgalmi, úgymond technikai ügy. Még a választók számára is az előterjesztett program vagy a mögötte álló egyéniség jelenti a vonzerőt. Akkor hát a mozgalom egyszerű híveinek lenne szüksége a pártra? Miroslav Kusý megállapítja, hogy a Polgári Fórumból és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomból nagyon gyorsan kiváltak a párthoztartozás hívei. Végül is a mozgalom funkcionáriusainál és a hatalmi posztokat betöltő képviseletnél köt ki Kusý professzor fejtegetése. Úgy véli, hogy innen várhatók a párttá válást szorgalmazó leghatározottabb törekvések. A párttagokkal ugyanis könynyebb bánni, manipulálni, mint a mozgalom független híveivel. „Ezért vágyódnak a politikusok az erős párt után, amelyben szilárd vezéri szerepre tehetnek szert. A párt egyértelműen az ô hatalmi pozícióikat erősíti" - szögezi le Miroslav Kusý. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy mindez ugyancsak megfelel a funkcionáriusoknak is. A pártra jellemző vezéri elv ugyanis lehetővé teszi, hogy a ranglétra alsóbb fokain is érvényesüljenek a kisvezérek. S ezek úgy vélik, hogy az ilyen párt képes soraiba bevonni a megfelelő tömegerőt is a hatalommal való azonosulást és összefonódást ígérve. „De hisz ilyen pártot már garmadával megéltünk. Ezért elszomorító, hogy az első számú mozgalom tucatpárttá válik, mondjuk sorrendben akár a harmincnyolcadik helyre kerülve", (sf) lemény egy részének a szlovák kérdésben tanúsított magatartására. „Azzal a különbséggel - mondja - hogy az ő zászlóvivőjük nemcsak egy valamiféle Móric." Murin Vaculík és Neffnek a szlovák nemzeti felkelést becsmérlő kijelentéseit megdöbbentően primitívnek minősíti, sokkoló hatásúnak tekinti. Grendel Lajos a következőket válaszolja: „Nem értem a cseh nacionalizmust. A cseh kultúra csodálói közé tartozom, ezért nem értem sem a nacionalizmusukat, sem pedig a paternalizmusukat. A szlovák nemzet önálló államalkotó nemzet, ez iránt kételyeket támasztani a huszadik század végén abszurditás, s még nagyobb képtelenség erre a paternalizmusra építeni a politikát. Ezekután nem csodálkozom, hogy a szlovákok körében lábra kap a fenyegetettség! hisztéria. Másrészt viszont a szlovák nemzetnek is jobban kellene tudatosítania, hogy itt több mint félmilliós magyarság él, amely ma nem veszélyezteti a szlovák nemzet létét, s hogy nem elmagyarosított szlovákokról van szó, hanem olyanokról, akik igényt tartanak mindazokra a jogokra, amelyek a modern társadalmakban a nemzeti és az etnikai kisebbségeket megilletik. A legnagyobb katasztrófát az jelentené számunkra, ha a szlovákok ellen irányuló cseh-magyar szövetség jönne létre. Nézetem szerint az egyedüli járható út a magyar, a szlovák és a cseh nemzet önállóságának elismerése, nem feledve hogy ezeket kulturális rokonság, ezeréves szomszédság és a közös keresztény meg liberális hagyományok szálai közelítik egymáshoz, s tudatosítva azt a tényt is, hogy mindkét állam területén a másik nemzet tagjai is élnek, ahol otthon vannak, nem bevándorlókként kerültek oda." „Ha a magyarokat és a lengyeleket összeköti a közös múlt, a szlovákokat és a magyarokat összekapcsolja a közös jövő" - mondja befejezésül Grendel Lajos. (kf) A KÖZÖS JÖVŐ BESZÉLGETÉS GRENDEL LAJOSSAL, AZ ECHO-BAN