Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám, csütörtök

RIPORT - INTERJÚ 1991. JANUÁR 24. BESZELGETES DURAY MIKLÓSSAL Duray Miklós a szlovákiai közélet markáns egyéniségei közé tartozik. Ezt hívei és a politikai ellenfelei egyaránt elismerik. Egyöntetű vélemény alakult ki az 1989. november 17-e előtti tevékenységéről is. Ma is mélységes tisztelet övezi a szlovákiai magyarság emberi és kollektív jogait védő, a pártállam megannyi. zaklatását) a bőrtönt is vállaló bátor magatartásáért. Ez a tény kétségtelenül meghatározó szerepet játszott az Együttélés Politikai Mozgaiom választási sikereiben is. A gyengéd forradalmat követő politizálásáról azonban már megoszlanak a vélemények. Erről, továbbá az eltelt több mint egy esztendő tanulságairól kérdeztem őt. • Hadd kezdjem egy személyes emlékkel. Több esztendő után, 1989. december 14-én éjszaka találkoztam veled újra a nyomdában, ahol a rotációs gép mellett a Nap első számának megjelenését vártad. Akkor azt hiszem, mindenki számára világosnak tűnt a politikai képlet. Az egykori máskéntgondolkodók és az akkori forradalmárok a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom és a Független Magyar Kezdeményezés köré csoportosulnak, folytatódik a forradalom, megkezdődik a politikai differenciálódás. Az élet aztán részben rácáfolt ezekre a várakozásokra. — Én november 17-én még az Egyesült Államokban voltam, a repülőjegyem november 28-ára szólt, s néhánynapos budapesti tartózkodás után december 8-én érkeztem Csehszlovákiába. Akkor nyíltan megmondtam, szükségem van egy bizonyos időre a tájékozódáshoz, mert még nem voltam tisztában azzal, hogy a merőben új helyzetben mit akar a csehszlovákiai magyarság. Azt, hogy ott voltam a nyomdagép mellett, és vártam a második világháború utáni első független szlovákiai magyar lapot, természetesnek tartom, hiszen a szerkesztők, az újságírók között régi ismerőseim, sőt közvetlen munkatársaim voltak, együtt őrültünk annak, hogy születőben a független szlovákiai magyar sajtó. • Azokban a napokban politikai funkciót, többek között miniszteri tárcát is ígértek Prágában. Többen vélekednek úgy, hogy további magatartásodat ezek a fejlemények is befolyásolták. Magyarán: megsértődtél, mert nem lettél miniszter. — Örülök ennek a kérdésnek, mert végre elmondhatom, hogy fellélegeztem, amikor december 8-án megtudtam, hogy nem lehetek miniszter a szövetsegi kormányban. • De azért mégis elmentél Prágába. — Igen, mert kötelességemnek tartottam elmenni, de nem akartam miniszter lenni, éspedig két okból. Először is képtelen lettem volna letenni az esküt Gustáv Husák kezébe. A másik ok pedig az, hogy világosan láttam: a javasolt nemzetiségügyi minisztérium a szlovák nacionalisták magatartása miatt amolyan sóhivatal lett volna. A későbbi események engem igazoltak, mert amikor a szövetségi kormányban nemzetiségi kormánybiztost akartak kinevezni, akkor ezt a Čií-kormány, majd Vladimír Mečiar kabinettje is megtorpedózta. • Ezekben a hetekben fokozatosan távolodtál a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomtól, amely a júniusi választásokig parlamenti képviselőnek jelölt. Te viszont önálló politikai útra léptél. Miért? — Én nem távolodtam el, mert amikor hazajöttem, nem csatlakoztam sehova. Jártam az országot, világos képet akartam kapni, mit akar a szlovákiai magyarság. Abban az időben akadtak olyan hazai magyar kezdeményezések is, amelyek valamiféle szűk nemzeti pártban képzelték el a további politizálást. Ezért kellett sietnünk az Együttélés Politikai Mozgalom megalakításával, hogy ezeket a törekvéseket elimináljuk. Programunk világos, a szlovákiai magyarság évtizedes tapasztalataira, a hazai nemzetek és nemzeti kisebbségek együttélésére épül, olyan elvek alapján, ahogy azt a nyugat-európai országokban, a korszerű európai jogrendben megfogalmazták. Kérdésedre válaszolva elmondhatom, hogy körülbelül egy éve, az előkészítő bizottság nevében meglátogattam a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Koordinációs Központját, s felajánlottuk az együttműNEM CÉLOM A POLITIKAI KARRIER ködést. Valamikor augusztusban František Mikložko, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is elmondta egy beszélgetés során, nem elsősorban mi tehetünk arról, hogy ellenzékbe szorultunk, pontosabban szorítottak bennünket. • Én azt hiszem, hogy a megegyezést leginkább a kétmozgalom politikai programja közötti elvi különbségek gátolták. — Számomra világos volt — erről egyébként jóval korábban írtam, tehát visszaellenőrizhető —, hogy ha megbukik a kommunista egypártrendszer, akkor a felszabaduló légkörben a lelkesedés nagyon rövid ideig fog tartani, újraéled a nacionalista szellem, a kisebbségellenes hangulat. ® Ilyen gondolkodásmódot feltételeztél a Nyilvánosság az Erőszak Ellen vezetőiről is? — Szerintem a szlovákiai politikai struktúra nem annyira fejlett, hogy pontosan szét lehessen választani egymástól a pártokat és a politikai mozgalmakat. Vannak köztük ugyan ideológiai különbségek, eltérőek a politikai eszközeik, de vannak átfedések is. Azonos vonások mutathatók ki a nemzeti és a nemzetiségi kérdésben, egységesítő elv közöttük például a nemzetállam megteremtésének eszméje, habár másként közelíti meg ezt a kérdést a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, s ettől teljesen eltérően a Szlovák Nemzeti Párt. De mondhatok olyan példát is, amely a két pártot összekapcsolja. Június végén a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselője szólt az önálló szlovák jegybank megteremtésének fontosságéról, oktoberben a VPN oszlopos tagja, a szlovák kormányfő is ezt követelte. • Miklós, szerintem ez a vélemény az ellenségképben való gondolkodás példája. Politikai zsákutcának tartom, a szlovákiai magyarság szempontjából pedig egyenesen katasztrófálisnak,-ha a szlovákokat egységesen nacionalistáknak tartanánk, ők pedig ugyanúgy minden magyart. Ez a politikai vakság az elmúlt században súlyos tragédiákhoz vezetett Közép-Európában. — Az ellenségképben való gondolkodás sajnos, századunkban, napjainkban is jelen van, ám én lényeges különbséget látok a többség tevékenysége és a kisebbség politikai szemlélete között. Nem azt akarom mondani, hogy vannak bárányés farkasnemzetek, én nem a szlovák nemzet egészéről, hanem a szlovák politikáról szólok, és ez lényeges különbség. A szlovák politikai körök a társadalom nem szlovák elemeit valahol az ellenség szintjén kezelik. Sőt, olykor annak is tartják. Ez nemcsak a magyarokkal kapcsolatos, hanem a csehekkel szemben is, s egészen odáig fajul, hogy egyesek szerint létezik egy szlovákellenes cseh—magyar összeesküvés. Ilyen ellenségképet kereső és szító politizálást folytatott Bismarck, hogy nemzeti szempontból minél jobban egységesíteni lehessen a német birodalmat. Az ellenségkép egyik megnyilvánulása az is, hogy Szlovákiában milyen nyelvtörvényt hagytak jóvá. Európában egyetlen olyan nyelvtörvény van, amely a többséget védelmezi a kisebbséggel szemben. Ez pedig itt van, Szlovákiában. • Jómagam sem tartom jónak, sőt anakronizmusnak és ideiglenes kompromisszumnak minősítem a nyelvtörvényt, amelyet remélhetően nemsokára maga az élet, a formálódó demokrácia tőről majd el. Mégsem szabadna megfeledkeznünk a történelmi okokról, Szlovákia sajátosságairól, amelyek mind közrejátszottak a nyelvtörvény elfogadásában. Mérlegelni kellett nyilván azt is, hogy ha elutasítják ezt a javaslatot, akkor ez kormányválsághoz vezetett volna, s beláthatatlan folyamatokat indíthatott volna el. — A világon már nagyon sok olyan kormányválság volt, amely tisztuláshoz vezetett. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az Együttélésnek érdekében állt volna előidézni egy kormányválságot. A kormányválság különben létrejött, csak nem a klasszikus formában. A kormány tagjai meglátásom szerint különböző irányba húztak. A dőntő szerintem az volt, hogy kormányválság esetén új parlamenti választásokat kellett volna kiírni, s ez akkor egyetlen kormánypártnak sem állt érdekében. Ami pedig a beláthatatlan következményeket illeti, nem hiszem, hogy bármilyen válság itt Balkánhoz vezetne. A kommunista uralom alatt az egypártrendszer totalitása nem engedte meg a jogokat megerősítő törvényeket, most meg egyesek úgy próbálnak megfélemlíteni bennünket, hogy ha jogainkat akarjuk, akkor összecsapásokkal, vérengzéssel riogatnak bennünket. Én ezt a manipulációt nem tudom elfogadni. • Hónapok óta vita tárgya az, hogy az Együttélés képviselői különbözőképpen szavaztak a nyelvtörvényről. Egyesek ki akarták es akarják zárni a mozgalomból azokat, akik igennel voksoltak, holott abban a zaklatott légkörben akár egyetlen szavazton is múlhatott, milyen irányt vesznek az események. Nem találok hát kivetnivalót abban, hogy ilyen sorsdöntő helyzetben a magyar képviselők lelkiismeretükre, meggyőződésükre hallgatva nem egységesen szavaztak. — A szlovák parlamentben műkökő klubunk rábízta képviselőinkre, lelkiismeretük szerint voksoljanak. Én ezt nem tartottam helyesnek, mert nem vagyok híve a parttalan politizálásnak. Vannak alapvető kérdések, amelyekben szigorúan tarta^ ni kell magunkat politikai programunkhoz. Tehát semmiképpen sem Méry Gábor felvétele lett volna szabad igennel szavazni. • Aki viszont nemmel szavazott, az egy táborba került a Szlovák Nemzeti Párt képviselőivel. — Nem került egy táborba. • A tények alapján igen. — Nem kerültek egy táborba. Az Együttélés több képviselője ezért szavazott nemmel, mert felismerte: ez egy diszkriminatív törvény. A Szlovák Nemzeti Párt képviselője azért voksolt a törvény ellen, mert szerinte nem eléggé diszkriminálja a magyarokat. Alapvető különbség van tehát a megközelítésben. Tény azonban, hogy képviselőink közül azok cselekedtek a leghelyesebben, akik tartózkodtak a szavazástól. • Ez a szavazás, továbbá az a tény, hogy az Együttélés Politikai Mozgalom,

s ezáltal a szlovákiai magyarság jelentős része ellenzékiségbe sodródott, számtalan dilemmát vet föl. Nagy kérdés, hogy az adott partnerekkel lehet-e konstruktív ellenzéki politikát folytatni. Nyilvánvalóan alapos töprengésre adhat okot az is, hogy a novemberi forradalmárok, az európai gondolkodású csehek, szlovákok döntő többsége manapság éppen kormánypárti, tehát a demokratikus társadalom jövőjét igyekszik megalapozni. Ti pedig ilyen politikai konstellációban ellenzékiek vagytok. — Prágában az ellenzékhez tartoznak a liberálisok is, az ellenzéknek széles palettája van. Ott a kereszténydemokratákkal, a Néppárttal, sőt a Polgári Fórum balszárnyával is jó a kapcsolatunk.Együttműködtünk az illetékességi törvény vitájában is. Látni kell azt iš, hogy a politikai erőviszonyok változnak a Szövetségi Gyűlésben és a szlovák parlamentben is, s ez mindenképpen tágítja mozgásterünket. Annyi azonban bizonyos, hogy sem a jobboldali sem pedig a baloldali szélsőséges pártokkal, tehát a Szlovák Nemzeti Párttal és a kommunistákkal kizártnak tartom az együttműködést. • Ezzel viszont, főleg Pozsonyban, teljesen beszűkül az Együttélés politizálási lehetősége. — A helyzeten alulról akarunk változtatni, éppen azért, mert ilyen a szlovák politikai helyzetkép. Mi a jövőnk szempontjából az alulról építkező politikát tartjuk fontosnak. Egyénnek, önkormányzatoknak a gazdasági megerősödésen keresztül kell olyan pozíciókat kivívni, amellyel nagyobb lesz a politikai súlyunk. Akkor majd aktívabban vehetünk részt a politizálásban Szlovákiában is. • Nem késztet-e alaposabb mérlegelésre) egyfajta önvizsgálatra a szlovák politikai közvélemény fokozatos kijózanodása, s főleg az a tény, hogy a Szlovák Nemzeti Párt látványos vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon? — Ez a rossz szereplés szerintem annak tudható be, hogy a tömeg huzamosabb ideig nem tudta elfogadni azt a politizálási módszert, amellyel a Szlovák Nemzeti Párt élt. Tudományosan igazolt tény, hogy szüntelenül feszültségeket keltő, allandó ellenségeskedést szító politikai propaganda kérészéletű, hoszszabb távon csak a fanatikusokat tudja megtartani. Ne feledjük azonban, hogy a Szlovák Nemzeti Párt szelleme, meghirdetett programja egyáltalán nem került le a napirendről, mert annak egy részét átvette a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen. • Én nem hiszem, hogy ezt ilyen sommásan ki lehetne jelenteni, ugyanis mindkét szlovák mozgalomban vannak, és nem is kevesen olyanok, akik európai módon gondolkodnak, s akikkel alapvető érdekünk szót érteni. — Elismerem, a szlovák politikai élet differenciálódik, egyetértek abban is, hogy elsősorban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban van a legtöbb európai gondolkodású személyiség. Én azonban úgy látom, őket is megfertőzte a nemzeti ideológia. Természetes törekvésnek tartom, ha egy nemzet állami szuverenitásra törekszik, ám ha ebből az élményből ki akarja rekeszteni a más identitású, más kultúrájú, s vele egy államban élő csoportot, akkor nagyon nehéz megteremteni a gyakanvásmentes együttműködés alapjait. • Véleményednek ellentmond az a tény, hogy ezek az európai gondolkodású szlovákok, akkor is kiálltak meggyőződésük mellett, amikor a felheccelt tömeg leköpdöste, fenyegette őket. — Hadd válaszoljak egy példával. Az egyik szlovák személyiség, akit én nagyon tisztelek, s akit szintén leköpdöstek, megdobáltak, néhány hónappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy ha Szlovákiában létrejönne egy magyar felsőoktatási intézmény, akkor ez a magyar szeparatizmust erősítené. Hát ezt a kétfajta megnyilatkozást sehogy sem tudom az európai értékrend alapján összeegyeztetni. • Tényleg úgy gondolod, hogy a szlovákiai magyar egyetem életképes lenne, rangot szerezne? Nem lenne helyesebb, ha a szlovákiai magyar fiatal Pozsonyon kívül, Prágában, Budapesten vagy más patinás egyetemeken tanulhatna? — Az a véleményem, hogy speciális szakokra, továbbképzésre elmehetnek fiataljaink külföldre, ez mindenképpen üdvös dolog, de kétezer szlovákiai magyar pedagógusjelöltet mégsem küldhetünk a Sorbonnera, vagy más külföldi egyetemre. A szlovákiai magyar pedagógusok, hitoktatók és más értelmiségiek képzését nem lehet megoldani külföldön. Ezért igenis szükség van hazai magyar felsőoktatási intézményre. • Visszatérve még a szlovák— magyar kapcsolatokra, hadd ismételjem meg egyik mondatodat, miszerint nincsenek bárány- és farkasnemzetek. Következésképpen nekünk is szembe kell néznünk önmagunkkal, hiszen a magyarság, s ezen belül a szlovákiai magyarság körében is minden bizonnyal akadnak olyanok, akik téveszméket hirdetnek, s ezzel gerjesztik a szlovák nacionalizmust. — Ez így van, de a lényeges különbségről sem feledkezzünk" meg. Én nem hiszem, hogy bármelyik szlovákiai magyarnak a gondolkodáson kívül lehetősége lenne ilyen téveszmék szellemében cselekednie. • Nyilván egyetértesz azzal, hogy a szlovákok és a magyarok közötti évszázados görcsöket, esetenkénti gyűlölködést kölcsönös toleranciával, egymás iránti megértéssel lehet feloldani, valahogy úgy, ahogy a németeknek és a franciáknak negyvenöt után évtizedek szívós munkájával talán sikerült. — Személyes tapasztalataim alapján nem tudom megítélni, hogy a franciák és a németek közötti ellentét, vagy az elzász-lotharíngiai németek és franciák viszonya miként rendeződött. Közvetve vannak olyan értesüléseim, hogy azért ott sem egészen rózsás a helyzet, habár nyilván sokkal korrektebb, mint itt. Főleg azért, mert a társadalmi kapcsolatokban nem a nemzeti hovatartozás a meghatározó, hanem a gazdasági élet, a jólét, a szabadság. • Ebből adódik a következtetés, hogy a szlovák—magyar megbékéléshez, a korrekt kapcsolatokhoz meg kell teremteni a társadalmi és a gazdasági alapokat, a működőképes demokráciát, fokozatosan megszabadulva negyven év súlyos örökségétől. -— Itt nemcsak negyven évről van szó. Gondoljunk csak vissza, micsoda magyargyűlölet volt itt 1945 után. Az, ami itt akkor elkezdődött, az majdnem példanélküli Európában. Az államilag szított gyűlölködés nemcsak a kommunista rendszer rovására írható, gyökerei korábbi időkre nyúlnak vissza, de máig mételyezik a légkört. Gondoljunk csak arra a felmérésre, amely szerint az északi területen élő szlovákok csaknem 50 százaléka tavaly is úgy vélekedett, hogy a nemzetiségi kérdést csakis a magyarok kitelepítésével lehet megoldani. Bennem, bennünk az kelt optimizmust, hogy a magyarokkal együttélő szlovákok sokkal kisebb százaléka vélekedik így, tehát az egyenjogúságon alapuló együttélés reális program. Felelősségünk a jelenért és a jövőért közős, mégis hangsúlyozni kell, hogy a kisebbség helyzete elsősorban a többség politikai kulturáltságától függ. Példaként a dél-tiroli németeket és a finnországi svédeket említhetem, ahol valóban európai szinten sikerült megtalálni a modus vivendit. • Végezetül három személyes jellegű kérdés. Nyilván tudod, hogy sokan támadtak és támadnak amerikai nyilatkozataid miatt, ahol állítólag megkérdőjelezted a jaltai egyezményt ós Csehszlovákia létjogosultságát. Igaz ez? — Nem olvastam egyetlen olyan megnyilatkozást sem, amelyben idézték volna pontosan azt, hogy mikor, hol, mit mondtam. Egyedül Martin Kvetko hivatkozott egy négyszemközti beszélgetésre. Ilyesminek nyilván nem lehet publikus hitele, s különben is Martin Kvetko nem mondott igazat. Én azt mondtam neki, hogy Jalta korszaka lejárt, majd arról szóltam, hogy Szlovákiában vannak olyan erők, amelyek Szlovákia elszakadásán mesterkednek. Ha Szlovákia önállósulna, szerintem Csehszlovákia nem létezne tovább, ez nyilvánvaló. Én tehát Csehszlovákia létjogosultságát, területi integritását soha sehol nem kérdőjeleztem meg. • Gyakran visszatérő kritika veled kapcsolatban, hogy politizálási módszereid nem nagyon változtak novemberi 7-e óta, holott a politikai erővonalak gyökeresen megváltoztak. — Erről hosszasan lehetne beszélni, de röviden válaszolok. Valóban sok minden változott, de nem minden. Sok olyan ember található a politikusi pályán, aki november 17-e előtt is ott volt, éspedig abban a sorban, ahonnan az ütéseket kaptam. Másrészt bizonyos politikai szándékok sem nagyon változtak, mert a mai politika konzerválni akarja a kisebbségek helyzetét, nem sokan kívánják reneszánszukat, tényleges egyenjogúságukat. Politizálásom ezekből a tényekből Indul ki. • Milyen terveket és célokat tűztél magad elé? — Nincsenek olyan céljaim, amelyek alapján tervezett politikai karrieremről beszélhetnék. A mai napig inkább geológusnak tartom magam, véletlen csinálta politikusnak, amelyből elég sok van, mert így hozta a helyzet. Valamikor a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottságról mondtam azt, hogy addig fog működni, ameddig a politikai körülmények ezt megkívánják és az itteni magyarság igényli. Ez a megállapítás az én politikai tevékenységemre is érvényes. Én szolgálni akarok és saját magam semmit sem teszek annak érdekében, hogy politikusi karriert fussak be. Addig leszek ezen a pályán,«ameddig a szlovákiai magyarság ezt szükségesnek tartja. • Köszönöm a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF