Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám, szerda

1991. JANUÁR 23. HAZAI KÖRKÉP ROBBANT A „TEJBOMBA" Ami várható volt, bekövetkezett. Tejben ,,úszó" kánaán lett ,az or­szág. Nem azért, mert egyszeriben sokkal több van belőle, hanem azért, mert megváltozott az étvágyunk. Tejből a harmadával, tejtermékekből pedig több mint a felével kevesebbet fogyasztunk, mint néhány hónappal ezelőtt. Nem kétséges, étvágyunkat pénztrácánk tartalma alakítja, de ez a lényegen mit sem változtat. Ha tejből, tejtermékből kevesebbet fo­gyasztunk, akkor a boltok a tejüze­mektől, ezek pedig a földművesektől rendelnek kevesebbet belőle, s a sor végénálló mezőgazdasági üzemek­ben robban a „tejbomba". S már ennek hangja az öböl térségében használtaknál csendesebb, a káosz, amit okoz, nem kicsi. Fejők helyett borjakat „alkalmaznak" - Mit mondjak? Kilátástalan a helyzet, több évtizedes pályafutá­som legnehezebb időszaka a mos­tani - kezdte Lombos Kornél mér­"nők, az Úrföldl Állami Gazdaság igazgatója. - A tejüzem januárban 5,40-ért még átveszi a tejet, de feb­ruártól 20 százalékkal kevesebbet igényelnek. Ez azt jelenti, hogy az -1200 tehenünk ötöde feleslegessé válik, s velük együtt az állatokat ellátó gondozók és fejők is azok lesznek. S mivel párhuzamosan más szakaszokon is csökken a ter­melés, januárban az 500 dolgozónk­ból 75-nek kézbesítettük az értéke­sítést, hogy három hónapon belül megszűnik a munkahelyük. Ez fáj az embereknek, és fáj nekem is. Ilyet addig még nem kellett tennünk. - Mi lesz a felesleges tehe­nekkel? - Mivel a húsüzemnek nem kelle­nek, „borjúgondozókká" válnak. Vagyis régi szokás szerint ismét te­héntejen tartjuk a borjakat. De azt, hogy mit teszünk azzal a tejjel, amit a borjak sem lesznek képesek elfo­gyasztani, ne kérdezze meg. A hely­zet kilátástalanságának érzékelteté­sére azt válaszolnám, hogy a feles­legét legegyszerűbb lenne kiönteni a Feketevízbe. De akkor egyéb veszteségeink mellett még a kör­nyezetszennyezésért is fizetnünk kellene. Bőrben raktározott hús Ugyancsak lehangoltan nyilatko­zott Barák László mérnök, az Ér­sekújvári Fsz alelnöke. - Csodát nem várunk. A jelek szerint februártól a mostaninál ötö­dével tudunk majd kevesebb tejet eladni, s ennek megfelelően csök­kentjük az állományt. Növeli veszte­ségünket, hogy a feleslegessé váló mintegy 200 tehenet a húsüzem nem veszi át, és ezért a húst, ahogy mondani szoktuk, bőrben kell raktá­roznunk. A felesleges teheneket át­helyezzük egy külön istállóba, ahol levágásukig annyit kapnak majd en­ni, hogy éhen ne pusztuljanak. Ja­nuártól nyugdíjasokat nem alkalma­zunk, így a termelés esetleges to­vábbi csökkenése már az aktív tago­kat érintené. - A jövőre nézve van, vagy egyál­talán kidolgozható tenyésztési terv? - Sajnos nincs, és nem is dolgoz­ható ki. Senki sem tudja megmonda­ni, hogy miből és mennyire lesz szükség. Ilyen izonytalan helyzet­ben a túlélés egyedüli lehetséges módja, hogy az állományt egy olyan szintre csökkentjük, amilyenről még lehetséges a fogyasztás esetleges növekedése szerinti fejlesztés. Az állatok ingyen kapják A tejkáosznak senki sem örül, kivéve a Garamkálnai Fsz növen­dékállatait. Ók ugyanis januártól fris­sen fejt tehéntejet kapnak. Azt, amit nem tudnak eladni. Varsányi Gyögy mérnök, a szövetkezet elnöke meg­lehetősen borúlátó. Annál inkább, mivel a tejüzem már jelezte, hogy februárban tovább csökkenti a felvá­sárolt tej mennyiségét. - A januári kisebb keresletre ide­jében felkészültünk. A tehénállo­mányt 150 darabbal csökkentettük, s a felesleges tejet az állatokkal itatjuk meg. Ezzel részben ellensú­lyozzuk a veszteséget, mivel keve­sebb tejport vásárolunk. Úgy szá­mítjuk, hogy az állattenyésztési ága­zat éves vesztesége eléri a 7 millió koronát. Ezt még képesek lennénk ellensúlyozni, de amennyiben a tej­üzem a következő hónapokban még a tavalyi mennyiségi 70 százalékát sem venné meg, akkor a túlélés is kérdésessé válik. Sajnos, népsze­rűtlen intézkedéseket is tettünk. Új munkaerőt nem veszünk fel, és az év végén megváltunk a nyugdíjas dolgozóktól. Idegesítő, hogy teljes sötétségben tapogatódzunk. A jövő­re vonatkozóan még tájékoztató adatokat sem kapunk. Igy előfordul­hat, hogy amit kitermelünk, az a nyakunkon marad. Az embernek néha már az az érzése, hogy valahol valakik a gazdasági kérdésekben csak azért is késleltetik az előreha­ladást. Az árkáosz például a nagyon időszerű belső privatizációt sem te­szi lehetővé. Hiába jelentkeznek a tagok, hogy bérbe vennének istál­lót, termelési egységet, ha a szerző­dések megkötéséhez nincsenek meg az értékesítési és áralapok. Mindez pedig ránk, fogyasztókra is visszaüt. A mezőgazdasági üze­mek belső privatizációja nélkül a ter­melési költségek aligha csökkenthe­tők. Amíg nincs magángazda, azt sem tudjuk megállapítani, hogy a termelési költségekben mennyi a „tehenek" valódi igénye és meny­nyi az egyéb kiadás. Hasonlóan kér­désesek és ellenőrizhetetlenek az ugyancsak monpolhelyzetben lévő tejüzemek termelési költségei mind­addig, amíg hiányzanak a sorból a szövetkezeti tejüzemek és a helyi tejfeldolgozók. A Jednotáról és a Zdrojról pedig már talán szólni sem érdemes, hiszen a hatalmas központi épületek pompás irodáiban olyan nyereségszinteket szabnak meg az illetékesek, amelyektől már az amúgy is magas árak a csillagos égig szöknek. Mi, fogyasztók pedig csak ámu­lunk és bámulunk, s vagy megvesz­szük a drága terméket, vagy nem - mert ugye ennyi jogunk azért van. S mivel pénztrácánk parancsa sze­rint gyakrabban nem veszünk, mint igen, vagyis kevesebb tejjel és tej­termékkel is beérjük, mi sem termé­szetesebb, hogy feleslegessé vál­nak a tehenek, a fejők, egyszóval robban a „tejbomba". Kérdés csu­pán, hogy aki lángra • lobbantotta a gyutacsot, gondolkodik-e a tűz megfékezésén? EGRI FERENC BŰNÖZÉS A JOGÁLLAMBAN A bűnözés - korunk aktuális problé­mája címmel egynapos szeminárium zajlott tegnap a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának rendezésé­ben. A közel 70 résztvevő három témacsoportot tárgyalt meg, szóba került a narkománia, a romabűnözés kérdése valamint a fiatalkorúak egyre szomorúbb bűnözési statisztikája. A kriminológia, a bűnőzéspszihológia és a törvényszéki orvostudomány jeles szakértőinek találkozója közve­tetten összefügg az egyre növekvő bűnözéssel, főleg a nagyobb telepü­lések területéh. A kriminológiai szak­szemináriumnak talán a legfonto­sabb vitája a jogállam és a bűnözés kapcsolatáról szólt. -a­LAPTERJESZTŐK AZ ÚJ SZÓRÓL Hétköznapi bosszúságaink közé tartozik, hogy az újságárusnál nem vehetjük meg az Új Szót, a Vasárnapot. Számos olvasónk fordult már és fordul még ma is ilyen panasszal szerkesztőségünkhöz. Éppen ezért ezúttal a lapterjesztőket kerestük fel azzal a kérdéssel: mennyi Új Szót, Vasárnapot rendel, mennyit tud(na) eladni? KAISER MÁRIA, Pozsonypüs­pöki: Nálam minden lapszám elkel. Az utóbbi hetekben azonban nem kapom meg a megrendelt mennyi­séget. Míg eddig 150 Vasárnapot kaptam, két hete csak huszonötöt, s a legutóbb pedig tizenhármat. Ál­landó vevőim vannak, s így egysze­rűen nem tudom mitévő legyek. KOLLÁR KLÁRA, a rimaszom­bati autóbuszállomás kioszkja: naponta átlag 120 Új Szót kapok és nincs remitendám. Ázt hiszem nem rendelek többet, mert van egy meg­állapodás az újságárusok között, ha szükségesjjnás kioszkokból is kap­hatok lapot. STEHLÍKOVÁ MILENA, a feledi vasútállomás kioszkja: Mi kapjuk meg elsőként a lapot a járásban. Naponta 54 darabot adok el, de úgy gondolom, 10-15 darabbal több is elmenne. VARGA ILONA, Tornaija, ruhá­zati üzem bejáratánál levő kioszk: Az emberek már megszokták a lap új árát és az a 44 darab, amit kapok maradéktalanul elfogy. Hogy elkel­ne-e több, azt nem állítom, de min­denesetre meg kellene próbálni. VIERA GÁLOVÁ, járási lapter­jesztő, Rimaszombat: A járásban naponta 5100 példányt kapunk, a Vasárnapból 7823-at. A remiten­dák 0,85 százalék. Általános ta­pasztalat, hogy az áremelkedés óta, főleg a nyugdíjasok vásárolnak gyé­rebben. Több helyen csak délután fogy el a lap, ha egyáltalán elfogy. Jelenleg nem látjuk értelmét további példányokat rendelni. GÓGHOVÁ MAGDA újságárus, Galánta: A kioszk a galántai állomá­son van, jó a forgalom. Hétfőn 350, más napokon 250 darab Új Szót rendelek. Naponta 20-25 darab ma­rad meg. NÉMETH MÁRIA, Taksony, postahivatal: Falunkban csak az előfizetőknek jár az Új Szó. Sokan lemondták és sokan rendelték meg az áremelés után. Egyelőre nem tudjuk eldönteni, szükség van-e a szabad árusításra, de ha erre igény lesz a lakosság körében, nem gond megrendelni néhány példányt. KOVÁČOVÁ ETELA, Kajal, pos­tahivatal: A faluban 317 előfizetője van az Új Szónak. Szabad árusítás­ra 2 darabot rendelünk, többre azt hiszem nincs is szükség. A faluból nagyon sokan jarnak dolgozni Ga­lántára és Vágsellyére, ott megkap­hatják a lapot. ZUZANA KRAJČOVIČOVÁ, Párkány: Az Új Szóból 200, a Va­sárnapból 310 darabot kapok. Véle­ményem szerint itt a vasútállomáson 15-20 darabbal többet is el lehetne adni. DÉNES ÉVA, Komárom a kór­ház melletti kioszk: Most növelte a megrendelést 150 példányszámra. Vasárnapból 210 darabot adok el. HELENA TREŠTÍKOVÁ, Komá­rom Béke utcai kioszk: Ha időben megkapom a szállítmányt, Új Szóból 150, Vasárnapból 250 darabot adok el. Az eladatlan példányszám nem számottevő. BACHOREC ÉVA, Ógyalla: Ed­dig 100 Új Szót kaptam, hétfőtől 130-at. Az első napon kettőig elad­tam az utolsó darabot is. Vasárnap­ból 230 darab kel el. A remitenda egy-két darab. LENGYEL ÁGOTA, Párkány Duna lakótelep: Új Szóból 100 da­rabot kapok naponta, a remitenda 5-6 darab. Viszont Vasárnapból a 230 példány kevés, néhány óra alatt szétkapkodják. MAGDA RUPEKOVÁ, Zselíz: A napi 60 példány, amit kapok dél­előtt 9-ig kitart. A szombati szállítás rendszertelen, néha 30, néha pedig 14 darabot hoznak, pedig ötvenet is el lehetne adni. Vasárnapból 100 példányt kapok, ez olykor kevés. LUKÁCS MARGIT, Ipolynyék, hírlapárus: - Eddig naponta 30 Új Szót kaptam. Az áremelés után sok előfizető lemondta a lapot, s ezért igen megnövekedett az érdeklődés a napi vásárlás iránt. Már eddig is többször kértem a hírlapszolgálattól, hogy emeljék a példányszámot, de hiába. Épp a napokban ígérték meg, hogy ezentúl a megrendelt mennyi­séget küldik. ÁNNA VÁGÓVÁ, a pozsonyi autóbusz-pályaudvar kioszkja: Ma az Új Szó már elfogyott. Naponta 50 darabot kapunk, de nyolcvanat min­den nehézség nélkül el tudnánk ad­ni. A húsz Vasárnap helyett legalább 45 eladására vállalkozunk. Küldjék! Rozsnyói újságárusnő (az autóbusz-állomáson levő kioszk): Ahány Új Szó érkezik, annyi fogy el. Akinek pedig nem jut Új Szó, az megveheti a szlovák lapot is. Igazán bő a választék. REFLEX HOVA LETT A SZAKSZERVEZETI ZONGORA? Nem sokkal a Prágai Tavasz előtt történt, hogy országos értekezletet tartottak az életszínvonal szüntelen emelkedéséről, és a szónokok szebbnél szebb adatokat közöltek az egybegyűltekkel. Egyszer csak, egészen váratlanul, felüvöltött valaki a munkaelnökségben, és egy papír­lapot lengetve a szónoki emelvény­hez rohant. „Csak azt akarom mon­dani, elvtársak, tiltakozom az ellen, ahogy az életszínvonalat kiszámít­ják. Nézzétek (és a papírlapra muta­tott), még a szakszervezeti zongorát is beleszámítják az életszínvonalba. Hát akkor hogyne emelkedne!" Ez a jelenet jutott mostanában többször is eszembe, amikor a kor­mány tagjainak a lakosság fogyasz­tási szokásaira vonatkozó intelmeit olvasom a lapokban. Takarékoskodjunk! - szól az egyik intelem. És az alaptétel után következik az indoklás: Takarékos­kodjunk, hogy maradjon pénzünk kisprivatizálásra, meg részvényvá­sárlásra, meg vállalatalapításra... A lapban, ahol ezt olvastam, a szomszédos cikk szerzője arról számolt be, hogy Szlovákiában a la­kosság 30 százaléka, a nyugdíja­soknak pedig 60 százaléka él a lét­minimum határán. És ez a megálla­pítás még 1990 végére vonatkozott, tehát figyelmen kívül hagyta az újév óta bekövetkezett áremeléseket, amelyet a vaskos kifejezésektől ide­genkedő közgazdászok újabban ár­liberalizálásnak neveznek. Nemzetgazdászaink azt is közöl­ték velünk: ha mindent összevetünk, tehát ha figyelembe vesszük a bér­fejlesztéseket és a nyugdíjak emelé­sét, illetve az „árliberalizálást", ak­kor nyugodtak lehetünk, életszín­vonalunk 1991 folyamán legfeljebb 10 százalékkal csökken. Tehát: takarékoskodjunk, és bíz­zunk a kormány árintézkedési mér­sékletességében. Az intelem első felét ha akarom, ha nem, megfogadom. Tudom, mennyi tejet, cukrot, benzint, köny­vet vásároltam egy évvel ezelőtt, és tudom, mennyit vásárlók ma. Ha­nem azért engedjék meg, hogy felte­gyem a kérdést: hogyan, milyen ma­tematika alapján számította ki a kor­mány statisztikusa, hogy 1991 végé­ig csak 10 százalékos életszínvonal romlással kell számolnom? Vajon nem kalkulálták bele az életszínvo­nalamba a szakszervezeti zongorát is? Vagy több szakszervezeti zon­gorát? Reggel bementem az élelmiszer­boltba, vettem fél kenyeret, három kiflit és egy fonottkalácsot. Fizettem 22 koronát, és hazafelé bandukolva kiszámítottam, hogy ugyanezért egy éve 10 koronát kért el a boltos. És országosan és ezreknél, százezrek­nél ' napirenden vannak az ilyen összehasonlítások. Főleg az élelmi­szerek vásárlása esetén, ami - ugye - még a legtakarékosabbaknál is elég gyakran előfordul. A drágulási szorzószám inkább a háromhoz van közelebb, mint a kettőhöz. És csak most jut eszembe, hogy manapság már nincs is szakszerve­zeti zongora. Sőt, a szakszerveze­tek működéséről is inkább csak a szakszervezeti hivatalokban tud­nak. A tagság e érdekvédelmi szer­vezetről inkább csak akkor vesz tu­domást, amikor fizetéskor megálla­pítja: levonták a tagdíjat. Tudom, blőd gondolat most a szakszervezeti zongorával példá­zódni. Nem is erről van itt szó, hanem arról, az alapvető tényről, hogy az őszinteség, a ködösítés­mentesség: alapvető követelmény. Semmi nem háborítja fel annyira az egyszerű embereket, mint az, ami­kor a szemükbe hazudnak, és azt gondolják róluk, nem tudnak tízig számolni. Még a kellemetlen híreket is nagyobb megértéssel fogadják, ha őszintének látszik a hírhozó. Tudni szeretném, hogyan számí­tották ki az életszínvonalunkat érintő adatokat. És tudni, hány szakszer­vezeti zongorát vettek számítás­ba. TÓTH MIHÁLY MENNYIÉRT VÁSÁROLUNK AZ EGYES KERÜLETEKBEN? NÉHÁNY ALAPÉLELMISZER ÁRÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA SZLOVÁKIA EGYES KERÜLETEIBEN ÁRUFAJTA Jednota Potraviny Zdroj Zdroj Zdroj Ár Pozsony Zdroj Nyugat- Közép- Kelet- 90. 90. Pozsony szlov. szlov. szlov. XII. VII. 31-ig 8-ig Zsíros tej tasakban 1 I 6,30 6,30 6,30 5,70 6,30 4,80 3,10 Félzsíros tej tasakban 1 I 5,40 5,80 4,90 4,10 5,50 3,60 2.­Dobozos tej 1 I 10,50 11,- 11,60 - 9,70 6,60 5­Mínőségi vaj 88.- 98,40 108,- 92,- 93,20 68,- 44,­250 gr csom. (kg) 88 - 96,- 104,- 90,40 90,40 67,20 40,­Vaj 250 gr. csom (kg) ' 56,40 55,20 62,- 52,- 54,- 36,- 22,­Vajkrém 250 gr. 4,10 - 4,40 4,- - 2,10 1,10 Jogurt 200 ml 4,60 - 5,10 3,80 3,80 3,10 3,50 Tejfölös jogurt 250 ml 10,60 10,50 11,70 10,- 9,90 7,20 5,90 33%-os tejföl 0,251 16%-os savanyú tejföl 0,251 5,90 5,80 6,50 5,50 5,50 3,90 3,10 Téli brindza kg 67,- 66,- 74,- 55,- 55,20 52,80 27,20 Nyári brindza kg - 54,- 54,- 53,20 27,20 Liptói brindza kg - 69,- 69,20 67,60 27,20 Eidami sajt kg 74,- 79,- 80,- 68,- 69,- 41,- 22,­Füstölt eidami kg 67,- 72,- 73,- 62,- 62,- 37,- 20,­Savanyított tej 250 ml 2,40 2,40 - 2,40 2,20 1,60 0,90 Tejfölös krémsajt 100 gr 4,50 - 4,90 2,60 - 2,60 2,­Radena jogurt 180 ml 4,- 3,90 4,40 - 3,70 1,90 1,50 Minőségi kenyér 1,5 kg 11,80 11,60 10,20 10,60 12,40 6,40 6,­BEVIT rozskenyér 1 kg - - - - 8,60 6,- 3,40 Turčan kenyér 1350 gr 13,- - 14,- 11,40 12,60 8,50 6,­Kifli 60 g 0,70 0,80 0,80 0,80 0,80 0,60 0,40 Vajas fonott kalács 460 gr 6,80 - 8,40 6,70 7,10 4,90 3,50 Mazsolás vajas fonott kalács 7,20 - - 7,10 7,80 5,50 4,20 Mazsolás vajas fonott kalács 460 g fóliában 7,50 13,- - - 9,- 5,70 Gyerekpiskóta 150 g - - 5,- 4,70 6,90 4,70 3,40

Next

/
Thumbnails
Contents