Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám, csütörtök

1991. JANUÁR 17. ÚJSZÓi SPORT EXTRA 8 A BRIT RENDŐR ESETE A DZSUNGBLTANCOSWVEL „Jeges Love Story a nyári kánikulában..." — ezzel a címmel szémolt be egy tekintélyes francia napilap arról a „jégtáncszerelemről", amely a francia Isabella Duchesnay és a brit Christopher Dean között szövődött. A boldogító igent azonban — legalábbis Isabelle szerint— csak az 1992-es olimpia után mondják majd ki. A brit hírügynökség tavaly ősszel röpítette világgá a hírt: Christopher Dean eljegyezte Isabelle Duchesnayt. Világhírű sportolók frigye ritkán kerül a lapok címoldalára. Eljegyrét. Tulajdonképpen innen datálódik szorosabb ismeretségük. De hogy ebből eljegyzés legyen... — Alig tizenéves voltam, még jóformán kezdő a sportágban, amikor a tévében először megláttam Christ — meséli az idén 26 éves Isabelle. — Bámulta őket az egész világ. Azt a tökéletes harmóniát, amit a jégen produkáltak a mai napig sem tudta utolérni senki. A produkciót csodáltam, s rajtuk keresztül az embert. Személyesen 1982-ben találkoztam vele először Saint Gervais-ben. Egy jégen edzettünk. Chris odajött hozzám, és tanácsokat adott. Nehogy Az exrendőr még volt partnernőjével, Jayne Torvlll kisasszonnyal az oldalán (Archív-felvétel) zésnek, házasságnak elég a hírrovat is. Ha valakiegyszer elszánta magát a nagy lépésre, abban már nincs szenzáció. Ez az élet rendje. Ami ebben (a leendő) frigyben a szenzáció: a párosítás. Emlékeznek rnég a Christopher Dean—Jayne Ton/ill jégtáncospárra? A hetvenes évek végén tűntek fel, fél évtizeden keresztül uralták a nemzetkőzi élmezőnyt. A brit iskola kiváló képviselőinek bizonyultak. Gyakorlataikat a tökéletes harmónia, a kulturált előadásmód, a fantázia és a magas színvonal jellemezte. 1981-ben első világbajnokságukat nyerték, három évvel később Szarajevóban olimpiai arannyal búcsúztak. Dean a brit rendőr és partnernője bekerült a sportág halhatatlanjai közé. Amikor a Duchesnay testvérpár 1987-ben színre lépett, a brit duó már a profik között kereste a kenyeazt gondolják, azért tette ezt, mert meglátta bennünk a tehetséget. A prózai valóság az volt, hogy egyedül jjoltunk a mezőnyben, akik jól beszéltünk angolul, miután Kanadából származunk. Megkérdezték azóta többen: tetszett-e nekem már akkor? Mit mondhattam volna? Ott a jégen csak a korcsolyázásukat bámultam. Ennyi. így kezdődött az ismeretségünk... A Duchesnay testvérpár az 1988as Európa-bajnokságon dzsungeltáncával valóságos palotaforradalmat idézett elő a műkorcsolyázók világában. A szokatlan, revűszerű előadás megosztotta a bírákat, a legtöbben nem méltányolták az új koreográfiát. Koreográfusuk akkor már Dean volt, aki profi kötelezettségei mellett vállalta ezt a feladatot is. Lehet, hogy megtetszett neki a lány. De az is lehet, hogy pusztán a szakma szeretete vezérelte. KARPOV IDEJE LEJÁRT? HATÁROK NÉLKÜL • A kolumbiai labdarúgó-bajnokság hatos döntőjének első fordulójában érdekes intermezzóra került sor. Alvaro Gomez, a bajnoki cfmre esélyes Quindlo edzője a félidőben kijelentette, hogy védencei addig nem folytatják a játékot, amíg a klubtól azonnal nem kapják meg a korábbi prémiumot. A QtiIndio titkárságán és a klubházban riadalom támadt, Hosszú percek után megjelent a pályán a pénztáros magával vonszolva egy zsákot, melyben kilenc millió pesos volt. A három játékvezető ellenőrizte az összeget, majd átadta a pénzt a futballistáknak. Aztán folytatódott a meccs. Elég nagy késéssel ugyan, de nyugodt légkorben. • Elmondhatjuk, a sakk szabályai örök időkre meghatározottak, rajtuk már nem nagyon lehet változtatni. Ez azonban nem igaz, Mongóliában másként ítélik meg a 64 kockás játékot. Az ősi népi bölcsesség szerint a ló az ember legjobb barátja, s ezért ezzel a bábuval nem lehet mattot adni. Elvégre a ló mégsem árthat az embernek; a sakktáblán sem... • 1980-tól, tehát kerek tíz év alatt 29 ország 157 külföldi labdarúgója szerepelt, illetve szerepel az olasz ligában. A Corriere della Sera lap szerint a legnagyobb exportőr Brazília: 39 futballistája játszott vagy játszik a Calcióban. A további sorrend: Argentína 19, Németország 12. A külföldiek közül a legtöbb mérkőzésen három brazil lépett pályára: Cerezo 176, Junior 148, Falcao 107. Mint ismeretes, az utóbbi a brazil válogatott szövetségi kapitánya. • Az amerikai Robert Foster új világcsúcsot állított lel, amely bekerül a Rekordok könyvébe. Miről is van szó? Atlantában azért versenyeztek, hogy ki bírja tovább a víz alatt: az amerikai 13 perc 42 másodperc múlva bukkant tel a víz felszínén és a győztes kísérlete után a következőket mondta: „Az alámerülés előtt mély lélegzetet kellett vennem..." Szellemes, ugye? e Egy bizonyos doktor Werner Hamermehl Hamburgban mtfkődőés állítólag tudományos alapokon nyugvó szexológiai intézet 4756 futballszurkoló bevonásával végzett reprezentatív vizsgálatot. A cél: megállapítani, hogy melyik klub rajongói a legszorgalmasabbak az ágyban. íme a lista, ki hányszor hetenként: I. FC Köln 3,2-szer, 2. Bochum 3,1, 3-4. Bayern és St. Pauii 2,9... 17-18. (az utolsók) Kalserslautern és Mönchengiadbach 0,8. Ezenkívül megkérdezték a drukkerek asszonyait, barátnőit is, hányszor sikerült futballbarát partnerüknek őket az orgazmusig Juttatni. Nos, a sorrend, ezúttal százalékban: St. Pauli 74, Dortmund, Bayern, Mönchengiadbach 69, FC Köln 68... Werder Bremen 46 százalék. Egy 26 áwes kaiserslauterni főszurkoló kommentárja: .Bennünket a csapat játéka teljes mértékben kielégít.* • Az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékokon 10 000 sportoló részvételére számítanak. Róluk 5 000 edző, orvos és vezető gondoskodik. Az sem érdektelen, hogy mintegy 15 000 újságíró szeretne tudósítani a játékokról. Egyébként a belépőjegyek ára drágább lesz mint Szöulban és Montrealban volt, de olcsóbb, mint Los Angelesben. A legdrágábbak a kosárlabda-mérkőzések legjobb helyeire szólnak (9000 peseta, 91,84 dollár) és 80 százalékát Spanyolországnak rezerválták. A 28 sportág versenyeire 8,85 millió jegyet bocsátanak ki. • A brazil labdarúgó-bajnokság legjobb játékosának Jósé Ferreira Netót nyilvánították. A bajnok Corinthians 24 esztendős középpályása 1988-ban tagja volt a szöuli olimpia ezüsérmes csapatnak, s ma valóban kiemelkedő klasszisnak számít az otthon játszók között. Falcao szövetségi kapitány többször kijelentette: Netóra építi válogatottját. (le) Még mindig beszédtéma a Kaszparov—Karpov férfi sakkvilágbajnoki döntő. A magyar ADORJÁN ANDRÁS nemzetközi nagymester, korábbi világbajnokjelölt, aki több éven át tartozott Kaszparov segítői közé (személyes benyomásairól könyvet is írt, melynek címe Kaszparov fehéren-feketén) mond véleményt a páros mérkőzésről. Ez immár az ötödik párosmeccs volt Kaszparov és Karpov között. Az események ismeretesek, bár korántsem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt nyilvánvalóan sokan vártuk, s ahogyan azt maga Kaszparov is beharangozta. A világbajnok ugyanis nem mást ígért, mint kihívója egyértelmű megsemmisítését. Természetesen csak a sakktábla mellett; attól függetlenül is, hogy kapcsolatuk finoman szólva nem valami rózsás, vagy inkább — semmilyennek mondható. A meccs elején egyébként úgy tíínt, hogy a korábbi fenyegetéseket most valóra is váltja a bakui sakkfenomén, hiszen a 2. partit briliáns módon nyerte meg, s konkrét esélyt hagyott ki a következő, 3. játszmában. Az egyértelmű jelek azonban megint csak nem váltak úgy és olyan formában valóra, ahogyan mindén bekövetkezhetett volna. Meggyőződésem, hogy a szakmailag jogosan várt nagyobb különbség helyett a végtére kialakult, mondhatni jelképes differencia okait emberi tényezőkben kell keresni. Kaszparov sakkszakmai fölénye ugyanis a Jelenlegi legjobbakkai szemben elvitathatatlan. Ezt az analízist Jómagam sok évre vezettem vissza, erről könyvemben is szóltam. Kaszparov 22 éves korára már eljutott biológiai és szellemi érettségének igen magas fokára, ezzel szemben emberileg jóval a tőle egyébként elvárható szint alatt maradt. Mint minden gyarló ember, ő is megszédült a hatalom, a siker és a pénz együttes sokkhatásától, • elvesztette a reális mértéket. Miként a forradalmakban a nép hátán feltörekvő elit rendre megtagadja azokat, akik nélkül nem juthatott volna felülre, Kaszparov is így volt munkatársai sorával. Nem vitás, ezt a zseniális embert a korábbi címvédő, a hatalom sokoldalú támogatását Is élvező Karpov minden lehetséges eszközzel vissza akarta taszítani a mélybe. Amikor viszont Kaszparov legyőzte a legkülönfélébb akadályokat s felért a csúcsra, elkezdett árulókat és kémeket keresni. Ebben a bizalmatlansági kampányban azután odáig jutott, hopy éppen a legutóbbi párosmeccs előtt zavarta el azt a Nyikityint, aki legfiatalabb évei óta mindig is egyengette előtte az utat. Kaszparov mindezt előrebocsátva is: a sakktörténet egyik legnagyobb alakja, aki nem hazudik es nem alibizik, hanem mindig is a művészi tökélyre törekszik. Teszi ezt ráadásul borzasztóan nagy hatásfokkal; amikor ír, elemez, a lehető legtárgyilagosabb, az abszolút igazság feltárására törekszik. Művészi oldalról amennyire egészen egyedülállóan pozitív egyéniség, emberileg annyira gyarló. Amikor demokráciáról beszél, épp saját diktatúráját reklámozza, miközben igen gyakran nem mond igazat; úgy is mondhatnám, hogy — hazudik. Úgy érzem, ha a fenti gondolataimat előrebocsátom, teljesebb lehet a kép erről a párosmeccsről, amelynek valamennyi játszmáját megnéztem, s kielemeztem, s amelyek — ha megköveznek is érte — semmiféle különösebb emóciókat nem váltottak ki belőlem. Kaszparov a művészi produktum szándékában messze meghaladta Karpovot, aki leginkább egy bélyeggyűjtő precizitásához hasonlóan igyekezett a tábla mellett. Ez a stílus elég jól jövedelmezett számára, hiszen New York-ban, az első 12 játszma során nem csupán az egyensúlyt tudta tartani, de úgy tűnt, mintha ő hagyott volna ki több lehetőséget. Azután több, A tanítvány (mindenesetre) beleszeretett a mesterbe. Meglepő? Feltétlenül. Dean és Torvill kisasszony másfél évtizeden át magánéletükben is elválaszthatatlanok voltak. Azt a tényt, hogy ennyi idő után nem házasodtak össze, azzal hozták összefüggésbe, hogy sportkarrierjük szempontjából így látták jobbnak. Az utóbbi időben megromlott a viszony közöttük, mert Torvill kisasszony júliusban váratlanul férjhez ment egy angol hangmérnökhöz. Talán mert rájött, hogy partnere másba szerelmes, vagy mert — egyszerűen — ráuntak egymásra. Tény, hogy Jayne házasságkötése után nem sokkal Dean megkérte Isabelle kezét. A lány igent mondott. A testvérpár az NSZK-beli Oberstdorfban edzett, amikor a brit exrendőr megjelent és két edzés között nyíltan feltette a lánynak a Nagy Kérdést... Dean a sajtónak nem volt hajlandó részletekkel szolgálni. Annak idején magánéletük Torvill kisaszszonnyal teljes diszkréció mellett zajlott. Izabelle viszont sokkal beszédesebb. És boldog. .— Rengetegen gratuláltak. Levélben, telefonon, személyesen. A szür leim, Paul, a testvérem is boldog. Ő mindig nagyon tisztelte Christ. Úgy érzem, mindenki örül ennek a fordulatnak. „Jeges love story a nyári kánikulában" — írta az egyik tekintélyes francia lap a hír hallatán. Jól jött a nagy melegben egy kis „jeges" történet a két világsztárról, akiket ugyanaz a szenvedély, a sport hozott össze. A történetnek ezzel még nincs vége. A 32 éves Christopher csak az 1992-es albertville-i olimpia után veszi feleségül csinos menyasszonyát, Isabelle Duchesnayt. — Olimpiai bajnokként szeretnék visszavonulni — hajtogatja a lány, s koreográfusa, Dean megértően bólogat. Ő már az idén abbahagyja, hiszen nehéz lenne immár férjezett partnernőjével folytatnia. Ami az új pár jövőjét illeti, arról annyit azért elárult, hogy akár hat gyermekük is lehet — ez a maximális pontszám a műkorcsolyában —, de kettejük versenyszerű korcsolyázásáról szó sem lehet... MÓRA LÁSZLÓ mint két hét szünet után Lyonban is folytatódik a küzdelmes döntetlenek, majd nyerés-vesztés-nyerés után elmaradt Karpov visszavágása. Megsemmisítésről végül is szó sem lehetett, egyszerűen úgy tűnt, mintha Karpov bírta volna erővel a hajrát. Külön kell szólni a Karpov szorítósegédei között feltűnt Portisch Lajosról, akinek hátországbeli eredményes munkálkodása mindenképpen sokat nyomott a latba a Karpov által visszatérően alkalmazott spanyol, királyindiai és Grünfeld-megnyitások eredményességében. Más kérdés, hogy ez a nagy szakmai pluszsegítség nem hozta meg a várt eredményt. Egyszerűen azért, mert Kaszparov jobb sakkozó és erősebb egyéniség, aki — úgy tűnik — lassan elveszti a Karpowal szembeni komplexusát. Itt a lassú szót hangsúlyoznám, hiszen a világranglistán ugyan egyre nő kettejük között a különbség, a párosmeccs háromnegyed részében Kaszparov ennek ellenére mégis igencsak szenvedett. Egyébként mindkettejüket 16 éves kora óta ismerem, s a sors iróniájának tartom, hogy Kaszparov a nagy csaták során sok tulajdonságában egyre inkább közelít az általam eredendően rossz embernek tartott Karpovhoz. Ami pedig a jövőt illeti, a publikumnak és a szakmának Is jobb lenne, ha legközelebb valaki más lenne Kaszparov kihívója. Annál is inkább, mivel Karpovnak egyre kevesebb az esélye; játszmáikban a történések azért vannak, mert Kaszparov .csinál' valamit. Bár a jelenlegi fiatalok között IVANCSUK, GELFAND, SHORT és KAMSKY is rendkívül tehetséges, és mégis úgy vélem: aki Karpovot meg fogja verni, s ezzel Kaszparov kihívója lehet — azt a sakkozót én még nem ismerem. (Képes Sport) ILYEN ÚON? Napjaink lesikló versenye a sport legnagyobb kihívása. Veszély és kockázat egyszerre. Amikor annak idején a Kitzbühelben rajtoló 58 síző közül 19 kirepült a pályáról (hasonló jeleneteket láthattunk szombaton a televízióban is), a ZDF riportere egyenes adásban követelte a verseny azonnali megszakítását: „Az ember gonosz leleményessége a lesiklópályák kijelölésével minden idők egyik legbrutálisabb sportjává avatta a Világ Kupát." Valóban morbid látványt nyújtott, hogy amíg a célban tombolva ünnepelték a jó időeredményeket elérőket, addig a rajtolók életükért imádkoztak a zuhanórepülés előtt. Egyesek őszintén bevallják: „Aki azt állítja, hogy nem fél, hazudik." Mások viszont: „Aki fél, az sosem győzhet." Bárminek is nevezzük a verseny előtti állapotot, a lesiklás mindig kaland. A kalandot pedig mindig idegesség, feszültség, belső nyugtalanság kíséri. „Nincs ebben semmi különös — mondotta Marc Girardelli a hordágyról, miután 120 kilométeres sebességgel kirepült a pályáról, szétszakítva a fakerítést. — Mi kétszer akkora különpénzt kapunk egy lesiklógyó'zelemért, mint például az óriásműlesiklás első helyezettje. Húszezer frankot. Ezt vállaljuk, s ezzel együtt a kórházat is. Különben aki sosem bukott, nem tudja, mi az igazi lesiklás." Amióta alpesi síelés létezik, mindig a lesiklás okozta a legtöbb zűrzavart, a legtöbb tragédiát. Itt nem kell kapukat kerülgetni, az egyetlen cél, a mjnél sebesebb siklás. Következésképpen itt következik be a legtöbb baleset is. Sajnos túl gyakran rohantak már a lesiklók a halálba, jobb esetben a tolókocsiba. Jellemző, hogy 1949 óta az olaszok 13, a svájciak 21 élversenyzőjüket temették el. Köznapinak számítanak az olyan sérülések, amelyek „csak" maradandóak. Az észvesztő rohanás, az alpesi „csontzene" magyarázata az üzleti érdek. Ezt ma mór egyetlen sígyáros, rendező vagy sportoló se vitatja. A versenyek pedig évről évre veszélyesebbé válriak. A vonalvezetésükben mind egyenesebb, meredekebb pályák szakaszonként akár az óránkénti 130 km-es sebesség elérését is lehetővé teszik. A sebességfokozást segítik a szélcsatornákban kikísérletezett sílécek és az angolna simaságú ruhák is. Az úgynevezett kockázati tényezőt növelik a versenyszerű edzések is, hiszen ezek néhány csapat számára bizonyos minősítést jelentenek. Tehát már az edzéseken is kockáztatni kell. Mindezek után milyen egyszerű lenne a megoldás: a rendezőknek a kockázatvállalást elfogadható mértékre kellene csökkenteni. Azaz a pályán több kanyar beiktatásával igényesebb technikát követelő sízésre, s az ezzel járó sebességcsökkentésre kellene készíteniük a versenyzőket. Csak természetes azonban, hogy a rendezőknek eszük ágában sincs így gondolkodni. Adatokkal bizonyítják: a veszélyes pályáknak 30-60 százalékkal nagyobb a látogatottságuk, a nézők nyaktörő bukfenceket, bukásokat akarnak látni. A televíziós társaságok is erre összpontosítanak és az előbbiek miatt a reklámcégek az ilyen versenyekre sokkal többet áldoznak. Vagyis minél több a veszély, a bukás, annál nagyobb az érdeklődés és ezzel együtt a bevétel, a pénz. Az üzleti szellem és a lesiklás veszélye elválaszthatatlan egymástól — magyarázzák a bukások és a tragédiák után a specialisták. De vajon az eszeveszett rohanásban meg lehet-e őrizni az emberit? Azt mondják, nehéz. Mert nem kedveljük a határokat, egyszerűen képtelenek vagyunk arra, hogy elfogadjuk. Csúcsokat akarunk. Az üzletemberek és a sportolók rekordbevételt, a nézők őrült száguldozást, pokoli gyorsaságot, soha nem látott nagy és látványos bukásokat, kiélezett helyzeteket. De mindegy-e, hogy milyen áron? Az emberi élet nem számít? (T.V.)