Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÍÚJSZÓM MOSZKVA VISSZATÉRT A ÚTVONALHOZ? 1991. JANUAR 17. NÉHÁNY SORBAN 3 MA: ÚJ NÉMET KABINET A' német szabaddemokraták (FDP) kedden közölték, kiket jelölnek az új koalí­ciós kormányba, s így már minden készen áll a kabinet névsorának összeállításához és .a bemutatkozásához a parlamentben. Nem kétséges, hogy a törvényhozás mai tanácskozásán ismét Helmut Kohlt vá­lasztják meg kancellárnak. A szabaddemokratáké lesz az alkan­cellári és külügyminiszteri tisztség, mind­kettőt a szövetségi kormány veterán tagja Hans-Dietrich Genscher kapja - úgy mint eddig. Genscher már huszonkét éve ül a külügyminiszteri székben. Tekintettel arra, hogy á 1 decemberi parlamenti vá­lasztásokon az FDP erősítette pozícióit, az eddigi négy helyett összesen hat tárcát kap a kormányzatban. Ezzel szemben a bajor CSU kettővel kevesebbet, vagyis négyet. Még néhány fontosabb posztról: továbbra is a Wolfgang Schäuble lesz a belügyminiszter Gerhard Stoltenberg megőrzi a védelmi, Theo Waigel a pénz­ügyi tárcát. Jürgen Möllemann, aki ed­dig az oktatásügyi minisztérium élén állt, most a gazdasági tárcát veszi át. A Die Welt tegnap arról tájékoztatott, hogy a baltikumi válság miatt Kohl kancel­lár szívesen venné, ha meggyorsítanák a szovjet csapatok kivonását a volt NDK területéről. KINEK AZ ÉRDEKE? Egyiptomi vélemények szerint Abu íjad palesztin vezető meggyilkolása az öböl-válsággal van kapcsolatban. Kairó hivatalosan elítélte a merényletet, de míg a sajtó egy része Izrael számlájára írja a gyilkosságot. A legnagyobb napilap, az. Al Ahram véleménye az, hogy a gyilkos­ság az öböl-válság miatti belső palesztin nézeteltérések következménye volt. Abu íjad, a PFSZ második embere másképp ítélte meg a válságot, mint Jasszer Ara­fat. Igaz, hogy nyíltan nem bírálta Arafa­tot, de jól tájékozott palesztin források szerint állandóan a szemére vetette, hogy „minden palesztin kártyát" Szaddam Husszein kezébe adott, s összekapcsolta a palesztin mozgalom sorsát az iraki el­nök kiszámíthatatlan kalandorpolitiká­jával. Ugyancsak jól tájékozott forrásokra hi­vatkozva állította az Al Ahram, hogy Abu íjad Abdel Hamiddal éppen az Arafat elleni koordinált eljárást akarta megvitatni azon a találkozójukon, amelynek során mindkettejüket meggyilkolták. Asszad Asszad, az Arab Államok Ligájának ügy­vivő főtitkára viszont azt mondotta: Abu íjad meggyilkolása olyan támadás a pa­lesztin nép ellen, amelyet a cionista ellen­ség követett el azzal a céllal, hogy csa­pást mérjen az intifádára (népi felkelés). A száműzött kuvaiti kormány és Sza­úd-Arábia is elítélte a merényletet. Dzsa­szem Jakub, kuvaiti tájékoztatásügyi mi­niszter szolidaritását fejezte ki a palesztin néppel, annak ellenére, hogy milyen ál­láspontot foglalnak el az egyes palesztin szervezetek. (Folytatás az 1. oldalról) befolyása van, mint a törvényesen megválasztott parlamentnek és kor­mánynak. Mikolas Burakiavicsjus, a Litván KB első titkára úgy véli, e bizottság és az őt támogató erők nem adják fel azt a követelésüket, hogy a köztársaságban vezessék be az elnöki rezsimet, távolítsák el a je­lenlegi litván vezetést, s hogy teljes mértékben újítsák fel a Litván SZSZK-t. Fjodor Kuzmin, a balti katonai körzet parancsnoka tegnap közölte; a katonakötelesek besorozásával kapcsolatos problémákat erőszak alkalmazása nélkül fogja a hadsereg megoldani. Az általa közölt előzetes adatok szerint az utóbbi napokban Észtországban 200, Lettországban több mint 100 fiatal jelentkezett a so­rozóbizottságnál, Litvániát azonban nem említette. A vezérezredes ismét azzal vádolta a köztársaságok szer­veit, hogy olyan intézkedéseket fo­ganatosítottak a katonai szolgálatot illetően, amelyek ellentétben állnak a Szovjetunió alkotmányával. Nyikola] Trubin, a Szovjetunió legfőbb ügyésze pedig azt rótta fel a litván fiataloknak, hogy akadályoz­zák az ügyészség és a hadsereg azon képviselőinek a munkáját, akik feladatul kapták a litván események kivizsgálását. Az ügyészség munka­társai államcsíny-kísérlet és zavar­gások szításának ügyében nyomoz­nak, míg a katonai nyomozók a fegyverhasználattal elkövetett túl­kapásokat vizsgálják ki. BAKATYIN MEGSZÓLALT Vagyim Bakatyin, az Elnöki Ta­nács tagja, a közelmúltban menesz­tett belügyminiszter a Komszo­molszkaja Pravdának adott nyilatko­zatában azt mondta, számára telje­sen érthetetlen Gorbacsov állás­Szovjet katonák Vilniusban pontja a vilniusi ügyben. Azt nem érti, hogy az államfő miért nem hatá­rolta el magát attól az önkénytől, ami a litván fővárosban lejátszódott. Ba­katyin szerint Gorbacsov Litvániával kapcsolatos elvárásainak és lépése­inek semmi közük nincs ahhoz, ami a szombatról vasárnapra virradó éj­szaka lejátszódott. Bakatyin arról is tájékoztatott, vasárnap és hétfőn is beszélgetett telefonon az államfővel, s meggyőződése, hogy a Vilniusban történtek váratlanul érték Gorbacso­vot. „Két évig voltam kapcsolatban az elnökkel, s tudom, hogy még a legbonyolultabb helyzetekben is mindig kerülni akarta a fölösleges erőszakot, a törvénytelen erőszakról már nem is beszélve" - mondotta, hozzátéve, ezért érthetetlen, hogy miért nem szögezte ezt így le parla­menti beszédében is. Bakatyin egyúttal bírálta a szovjet parlamen­tet is, amiért teljesen értetlenül vi­szonyul a vilniusi eseményekhez. A volt belügyminiszter még megje­gyezte; a tábornokoknak egyáltalán nincs joguk ahhoz, hogy valamilyen „utcai bizottság" felszólítására tan­kokat vessenek be. S teljesen tör­vénytelen részükről a televízió elfog­lalása vagy az éjszakai kijárási tilta­tom elrendelése. SAUDARGAS A SZTÁLINI FÉSZEKRŐL Algirdas Saudargas litván kül­ügyminiszter ugyancsak a Komszo­molszkaja Pravdának nyilatkozott, aláhúzva, hogy a Vilniusban elköve­tett bűnlettre a Szovjetunióban ta­pasztalható fejlődés kontextusában kell tekinteni, hiszen megkezdődött az a folyamat, amellyel a hatalom másoknak a kezébe csúszik át. Sze­rinte e pillanatban nem tudni, hogy ki is van hatalmon a Szovjetunióban, amit az támaszt alá, hogy senki sem (Telefoto: ČSTK - Michal Kalina) vállalja magára a felelősséget a ke­gyetlenkedésekért. Szerinte a vi­lágnak tudomást kell szereznie arról, hogy a Szovjetunióban hol van a sztálinizmus fészke. Ezt fel kell kutatni és hatástalanítani. Mozgósí­tani kell Jelcint a maga tekintélyé­vel, hogy lázítsa fel Oroszországot, Ukrajnát és más köztársaságokat - mondotta Saudargas. GORBACSOV JELCINT TÁMADTA Még a kedd esti moszkvai esemé­nyekhez tartozik, hogy a szovjet par­lament ülésén Mihail Gorbacsov rendkívül élesen támadta legna­gyobb politikai ellenfelét, Borisz Jel­cint. Mint ismeretes, az orosz elnök támogatja a balti köztársaságok füg­getlenségét, s ezért mondta róla Gorbacsov, hogy elvesztette az eszét. Gorbacsov felháborodását most az váltotta ki, hogy Jelcin szerint Oroszországnak önálló hadsereget kellene létrehoznia, s az államfő szerint ez „olyan szándékos provo­káció, amelynek célja a további fe­szültség szítása a Szovjetunióban." Jelcin súlyosan megsértette a szov­jet alkotmányt, és Gorbacsov szerint az orosz elnök kijelentése egyálta­lán nem segíti elö a társadalom konszolidálását, ellenkezőleg, a konfrontációt ösztönzi. Az államfő ugyanebben a beszédében ismét hevesen bírálta a három balti köztár­saságot szeparatista törekvései miatt. VISSZHANG Naponta rengeteg olyan hírt ka­punk, amelyek arról tudósítanak, hogy a nemzetközi közvélemény el­ítéli a vilniusi tömegmészárlást. így tett tegnap az Egyházak Világtaná­csa több más egyházi szervezettel egyetemben.- Jelena Bonner, az el­hunyt Szaharov akadémikus özve­gye tiltakozásul Gorbacsov politikája ellen felkérte az oslói Nobel-díj bi­zottságot, hogy Andrej Szaharov ne­vét töröljék a Nobel-díjasok listájá­ról. Indoklása szerint „lehetetlennek tartja, hogy a férje nevét együtt em­legessék Mihail Gorbacsov pártfőtit­káréval. A New York Times a vasárnapi vilniusi eseményeket az 1968-as csehszlovákiai megszálláshoz, a magyarországi 1956-hoz és az 1979-es afganisztáni fordulathoz hasonlította. A cikk szerint Moszkva visszatért a régi keményvonalhoz. A varsói városi szervek pedig mene­déket kínáltak fel Litvániának arra az esetre, hogy ha a litvánok kénytele­nek lennének Lengyelországban emigráns kormányt alakítani. M ariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője sajtóértekezletén kijelentette; az Egyesült Államok üd­vözli, hogy Alekszandr Besszmert­nih lett az új szovjet külügyminiszter. „Jól tudtunk együttműködni vele, amikor különböző tisztségeket töltött be. Fontos szerepet játszott a szov­jet-amerikai kapcsolatok alakításá­ban, különösen az öböl-válság ügyében" - mondotta, hozzátéve, Bush elnök még azokból az időkből ismeri őt, amikor alelnök, Beszmert­nih pedig külügyminiszter-helyettes volt. N émetország hamarosan az első helyre kerül hazánk kül­kereskedelmi partnereinek sorában - jelentette ki Berlinben Zdenék Čer­vený, a külkereskedelmi miniszter helyettese. Az NSZK-val tavaly 19 százalékkal növeltük árucserénket, a csehszlovák-szovjet kereskede­lem viszont 25 százalékkal csök­kent. E gy mozgó járműből két grá­nátot dobtak az Egyesült Ál­lamok panamai nagykövetségének épületére. Sebesülés nem történt, az anyagi károk sem jelentősek. A merényletért a PFSZ egyik tagja vállalta magára a felelősséget, arra figyelmeztetve, hogy az Irak elleni háború esetén további merényletek­re lehet számítani. A terrorista azt mondta a telefonba, hogy csak ak­kor kezdődnek el igazán az ilyen merényletek, amikor iraki területre leesnek az első bombák. Klwikolaj Rizskov volt szovjet IN V kormányfő tisztességes körülmenyek között vonult nyugdíj­ba. Vidéki házat, orvosi ellátást biz­tosítottak neki, s garasoskodnia sem kell majd. Havi nyugdíja 1200 rubel lesz, ez a szovjetunióbeli átlagkere­setnek az ötszöröse. G eorge Bush amerikai elnök úgy döntött, hogy a salvado­ri konfliktus békés rendezése érde­kében felszabadítja a salvadori kor ­mánynak szánt, fél évvel ezelőtt be fagyasztott 52,5 millió dolláros kato ­nai segélyt. A folyósítását azonban - éppen a béke előmozdítása érde­kében - 60 napra felfüggesztik. Az amerikai törvényhozás tavaly októ­berben akadályozta meg ennek az összegnek az eljuttatását Salvador­ba, mert túl lassan folyt annak az 1989 novemberében történt gyilkos­ságnak a kivizsgálása, amelynek során hat jezsuita papot öltek meg. D asin Bjambaszüren mongol kormányfő kedd esti tévébe­szédében bejelentette, hogy növelik a termékek és a szolgáltatások árát. S bár a tegnapi ulánbátori sajtó nem tájékoztatott az új kiskereskedelmi árakról, a kormányfő egyik interjújá­ból kitűnt, hogy az árak megkétsze­reződnek. Ezzel együtt azonban száz százalékkal emelkednek a bé­rek és a különböző pénzügyi juttatá­sok. Megkétszerezik a lakossági ta­karékbetéteket is, de csak abban az esetben, ha nem haladják meg a 10 ezer tugrikot. Emelték a betétek ka­matjait is. T emesvárott véget ért a sztrájk, a vállalatok többsé­ge ismét dolgozik, a diákok is befe­jezték tiltakozó akciójukat, közölte Bogdán Baltazar, a román kormány szóvivője. Ez a helyi szakszerveze­tek és a kormánybizottság képvise­lői között született megállapodás eredménye. A tájékoztatás szerint a két fél 65 vitatott kérdésben jutott közös nevezőre. Bogdán Baltazar tagadta azokat a külföldi állításokat, amelyek szerint az általános sztrájk folytatódna, mondván, száz vállalat közül már csak nyolcban szünetel a munka. K ommunistaellenes nagygyű­lést tartottak kedden a tira­nai sportstadionban több mint 10 ezer ember részvételével. Az albán értelmiségiek szóltak a jelenlevők­höz, követelve a kommunista uralom megdöntését és az igazi többpárt­rendszer bevezetését Albániában. A békés jellegű nagygyűlés után több száz főből álló csoport indult a városközpont felé, de a különleges rendőri alakulatok feloszlatták a tö­meget. S zerbiában, Jugoszlávia 'sg­nagyobb tagköztársaságá­ban kedden választottak új kor­mányfőt. Milosevics elnök javaslatá­ra Dragutin Zelenovics került e tiszt­ségbe, ő eddig a Vajdaságot képvi­selte a jugoszláv államelnökségben. Lejárt az ultimátum. Közép-európai idó szerint tegnap reggel hatkor. Irak hajthatatlan maradt, csapatai még jobban beásták magukat Kuvaitban ahelyett, hogy legalább megkezdték volna a kivo­nulást, vagy Bagdad bármilyen módon jelezte volna: fontolgatja a háborút megakadályozni ké­pes egyedüli lépést. A világ, s képviseletében az Egyesült Nemzetek Szervezete nyomban az ag­resszió után Szaddam Husszein tudomására hozta, nem fogja akceptálni Kuvait bekebelezé­sét, ragaszkodik az eredeti status quo helyreállí­tásához. Szaddam fölényes volt, magabiztos - és az is maradt, legalábbis látszatra. Kezdetben nyilván abban bízott, hogy az arab országok ós egykori, főleg kelet-európai szövetségesei kiáll­nak mellette, s ha nem, hát legalább nem fordul­nak ellene. A Rijád kérésére elsőként Szaúd­Arábiába érkező amerikai katonákat nevezte ag­resszornak, s nyomban Vietnamot emlegette. Csalódnia kellett, Washington egyre több szövet­ségest, a jó ügy egyre több támogatót talált. Ma 28 ország tagja az Irak elleni koalíciónak, s bár nem mindegyik küldött katonákat, a térségbe, mégis felsorakozott az agresszorral szemben egy 580 ezer fős soknemzetiségű haderő. Nem a katonák száma, nem is a technikai fölény a multinacionális csapatok erőssége, ha­nem az a nemzetkőzi összefogás, amely mögöt­tük áll. Hiszen Irak is felsorakoztatta a maga 540 ezer fegyveresét, komoly légiereje van, meg rakétái, páncélosai, vegyi és biológiai fegyferei, s állítólag még „csodafegyvere" is. Csak éppen a csodára nem várhat. Nem a győzelemre gon­dolok, hanem arra, hogy Bagdad mégis megúsz­sza a háborút és Kuvaitot is megtarthatja. Allah akbar - Allah hatalmas - íratta fel az ország lobogóira Szaddam. A hivatalos hírügynökség bizonyára hiteles beszámolója szerint - ragyogó tekintettel adta ki országmentő rendeletét. Igazán nem szeretnék ironizálni, de kénytelen vagyok megjegyezni: talán a kuvaitiak is vannak olyan jó hívei Allahnak és prófétájának, mint az irakiak. S nem merném rossz muzulmánnak nevezni a szaúdiakat, szíriaiakat, egyiptomiakat. Ugyanolyan maszlag ez a fohászkodás az egy igaz istenhez, mint az erőszakos párhuzamvonás Kuvait megszállása és a palesztin kérdés megol­dása között. Bizonyíték erre, hogy ezzel az ötlettel - mármint, hogy a kuvaiti kivonulásért cserébe Izrael is vonuljon ki a megszállt terüle­tekről - Szaddam csak októberben állt elő, pedig az agresszióra augusztus második napján került sor. S mivel a palesztinok kapva kaptak ezen - a fuldokló és a szalmaszál analógiájára - Bag­dad most ezzel érvel, ehhez ragaszkodik köröm­szakadtáig, ezzel akarja feledtetni nagyon is olaj­APELLÁLÁS és pénzszagú vitáit az akkor még független Kuvait kormányával. Még nem szólaltak meg a fegyverek - leg­alábbis tegnap délután még ez volt a helyzet -, reménykedni még mindig lehet és kell is. Ilyen helyzetben, ebben a se háború, se béke állapot­ban minden használható ötletet, javaslatot meg kell hallgatni, ki kell próbálni. Ezt tette az utolsó pillanatig az ENSZ Biztonsági Tanácsa még azután is, hogy az iraki parlament döntött: jöjjön a háború. Miben bízik még mindig Szaddam? Abban, hogy a szövetségesek mégsem fognak kockáz­tatni, továbbra is tárgyalási ajánlatokkal fogják •ostromolni, amelyeket megint csak elutasít, lesö­pör az asztalról? Arra számít, hogy a fiaikért már eddig is nagyon aggódó családok rákényszerítik országaik vezetőit, feledjenek jogot, erkölcsöt, tisztességet, becsületet, csak ne legyenek halot­tak? Komolyan gondolja, hogy ez a jobb irányba változó világ büntetlenül hagyja a gaztettet, ne­hogy sírokat kelljen ásni? Igen, a háború borzal­mas. De borzalmas az is, amit Irak Kuvaittal tett, amit az emírség népével elkövetett. S ha a világ nem bünteti meg a gazembereket, vérszemet kapnak. Ezért kénytelen vállalni az áldozatokat, az emberi és anyagi veszteségeket, nehogy később még nagyobb legyen a béke ára. Elkészültek a tervek az agresszor elleni táma­dásra. De még készülnek újabb javaslatok a há­ború megakadályozására. Nincs ebben ellent­mondás, sőt, így helyes. S nemcsak azért, mert egyik stratégiai elképzelés sem tökéletes, egyik sem zárhatja ki az áldozatokat, hanem azért is, mert várható következményeik szintén nyugtala­nítóak. Ha a nemzetközi haderő (minden bizony­nyal) megelégszik Kuvait felszabadításával, nem lépi át Irak határát, akkor Száddamnak megma­rad jelenlegi katonai potenciáljának és hazai bázisának nagy része, s a dolgokat úgy állíthatja be, hogy ó a győztes, az amerikaiak és a többiek a vesztesek. Kit érdekel - mondhatnánk -, mit fog mondani Szaddam? De itt van az !rán ellen nyolc éven át vívott háború példája, az is felemás módon zárult le, ami lehetővé tette, hogy a diktá­tor egy újabb agressziót hajtson végre. Nem járna sokkal jobb következményekkel Szaddam totális veresége, az ország éléről törté­nő eltávolítása sem. A vert sereg maradványai nyilván egymás ellen fordulnának, s a szomszé­dok - Irán, Szíria, Törökország - is igyekeznének befolyásuk alá vonni a legyengült országot. Kato­nai puccsra nem lehet számítani, a tábornokok Szaddam tejtestvérei. Az emigráció szerepválla­lása is elképzelhetetlen, hiszen megosztott, tu­catnyival több hullámban jött létre, egymással is ellenséges és Amerika-ellenes. Tartós rendezés­re tehát nem nagyon lehet számítani, akárhogy is alakulnak a dolgok. A legjobb talán a háború előtti állapotok békés úton történő helyreállítása volna, de ez, úgy tűnik, már alaptalan remény. A' józan észre, az emberségre, a tisztességre apellálni lehet, s kell is, de komolyan bízni abban, hogy Bagdad ezt figyelembe veszi, már nem nagyon lehet. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents