Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
► 1990. augusztus 10. XXIII. évfolyam Ára 2 korona 32 Mennyit ér a 140 korona? • Min lehet takarékoskodni? • Lehet változtatni eddigi szokásainkon? Az áremelés valamennyiünket kellemetlenül érintett. Leginkább azokat, akik sűrűn kénytelenek autózni. Ők bizonyára jobban meggondolják, mire költik a pénzüket, és nem kizárt, hogy a kosztpénzből veszik majd el az üzemanyagra valót. Így, természetesen nekik enni- és innivalóra kevesebb jut majd, mint azoknak, akik leginkább a „lábbuszt“ használják. A szociális fejlődés kutatóintézete a megváltozott helyzetre naprakészen reagált, amikor egy hónappal az élelmiszerárak emelése után elkészítette azt a felmérést, melyből kitűnik, milyen mértékben kompenzálja a 140 korona az árkülönbséget. Néhány érdekes tény: a falusiakat az áremelés kevésbé érinti, mint a városiakat; a többgyermekesek kevesebb pénzből oldják meg az étkezést, mint a gyermektelenek, vagy egygyermekesek; az egyedülálló férfiak költenek kosztra a legtöbbet, mivel gyakran étteremben étkeznek; a városi nyugdíjasok húzzák a rövidebbet; legrosszabb helyzetben a diétázók vannak. Átlagban az egyes emberek többletkiadása 151 koronával emelkedett, vagyis az áremelkedésre csak 11 koronát fizetnek rá. Foglalkozás szerint ez így alakul: munkások 147 korona többletet költenek az előzőhöz képest, állami alkalmazottak 155 koronát, földművesek 137 koronát, a nyugdíjasok 157 koronát. Az életszínvonal csökkenését véve szemügyre, sok múlik azon, kinek milyenek a szokásai, milyen az életvitele, mennyit költ öltözködésre, kultúrára, utazásra, miről képes lemondani, és miről nem akar lemondani. A felmérés megmutatta azt is, hogy különösen nehéz a fiatal családok élete, azoké, akik lakásra várnak vagy éppen hozzájutottak, kölcsönöket vettek fel, berendezkednek és csak a kezdő fix fizetésből gazdálkodhatnak. Hozzájuk legközelebb azok az öregek állnak, akik csupán a nyugdíjból élnek, nincs megtakarított pénzük. Az áremelkedést legkevésbé azok érzik, akik falun, családi házban élnek, kitermelik a zöldséget, a gyümölcsöt és baromfit, hízót tartanak. Kőrútunkon azért szólítottunk meg néhány embert, hogy megtudjuk, őket mennyiben érinti az élelmiszerárak emelése. HUDÁK ANNA 66 éves nyugdíjas, tizenöt éve cukorbeteg. Diétáznia kell. Ott áll Deáki utolsó házának kapujában.- Magas a cukrom, szigorú diétám van, dolgozni nem tudok, a ház körüli teendőket is leginkább a férjem látja el. Szerintem az áremelés leginkább a beteg, öreg embereket érintette. Én például csak tejtermékeket és húst ehetek. A húsok közül is csak marhahúst meg báránfhúst. Azoknak meg csaknem száz százalékkal ment fel az ára. No meg a sajtoknak. Hiába akarok spórolni azzal, hogy tésztafélét főzök, azt nem ehetem meg. S ha már magamnak húst főzök, akkor a család többi tagja is azt eszi. Ez csak természetes. Még szerencse, hogy a gyümölcsöt, a zöldséget kitermeljük, és van baromfink is. Mindennél sokkal szomorúbbnak tartom, hogy a falunkban rossz az ellátás. Sok turista érkezik a termálfürdőbe, s ezt mintha nem is vennék figyelembe. Azok felvásárolnak mindent, a falubelinek nem jut semmi. Sokszor eltelik két hét is, míg valamilyen sajtot tudok venni. Hát kérdem, mit egyek? Az orvosom által ordinált élelmiszereket itt csak nagy nehézségek árán tudom beszerezni. Arról nem is beszélve, mennyi pénzt kell érte adnom... (FOLYTATÁSA 7. OLDALON) —KOWsnsrvAN -
