Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
Vasárnap 1990. augusztus 12. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.28, nyugszik 19,58, Kö- zép-Szlovákia: 0535, nyugszik 20.05, Nyugat- Szlovákia: 05.41, nyugszik 20.11 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 22.02, nyugszik 12.36, Közép-Szlovákia: 22.09, nyugszik 12.43, Nyugat- Szlovákia: 22,15, nyugszik 12,49 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KLÁRA - DARINA nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából 1968 AUGUSZTUSI NAPJAIBAN Zsilka László cikkének második része „KONSZOLIDÁCIÓ” AZ ÚJ SZÓBAN Szűcs Béla írása IGYI, GYEVUSKA! Ozorai Katalin visszaemlékezése HETVENÉVES LENNE PÉTERFI GYULA EZÜSTLÁNC Illés Endre novellája NEM TÖRTÉNT SEMMI Zwardony Endre elbeszélése ÁLLANDÓ ROVATAINK: Gyermekvilág Keresztrejtvény Hogy mik vannak! Házunk tája A lényeg kimaradt! A Vasárnap 24. számában örömmel olvastuk a Fiúk, fel a tejjel! című írást. íme, felfigyeltek ránk. Van még felnőtt is, aki szívén viseli a cserkészet múltját és jövőjét. Ezért köszönet Sági Tóth Tibor öregcserkésznek. Aligha lehetne színesebben és ugyanakkor tömörebben összefoglalni a cserkésztevékenységet, amit nem bírálni, csupán jóindulatúan kiegészíteni szeretnénk. A cserkésztörvények ismertetésénél egy hiányosságot fedeztünk fel. A 2. törvény így szól: ,,A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik." A második tagmondat kimaradt. Miért tartjuk olyan fontosnak a pontos ismertetést? Egyrészt azért, mert a cserkésztörvények, a tízparancsolathoz hasonlóan, nem változtathatók, nem rövidithetök le tetszés szerint. Másrészt, éppen ez a második pont fejezi ki a legjobban a cserkészet lényegét, melyben különbözik az eddigi ifjúsági szervezetektől. ,,Cserkészként megtanultam - írja S.T.T. -, hogy az életben felmerülő nehézségek elöl nem szabad elmenekülni, hanem becsülettel és kitartással le kell győzni azokat. Elérhető célokat kell magam elé tűzni, s azokat erős akarattal el is kell érni. Minden körülmények között szeretni kell az embereket és a végtelen természetet." Mindez pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy tudatosítanánk, miként szolgálhatjuk Istent, hazánkat, embertársainkat. Aki esetleg kételkedne e tétel helyességében, válaszolja meg magának az alábbi kérdéseket és döntsön! Mit ad hozzá életedhez, ha hiszel? Mint gondolsz, kinek jó az, ha Isten iránti kötelességeidet híven teljesíted? Helyes döntés volt-e, hogy elfogadtad a tízparancsolatot és azt, hogy szeress minden embert, tegyél jót mindenkivel? Miért? Szükséges lenne-e a hit minden embernek, hogy kevesebb legyen a bűn, a szeretetlenség a földön? Mi hiányzik a hitetlenek életéből? Mit jelent a szülőhaza kifejezés? Mit ad neked a haza? Milyen kötelességeid vannak hazád iránt? Jobban fogod-e szeretni hazádat, ha többet ismersz meg róla? Mit jelent a haza iránti hűtlenség? Ismered hazád történelmét? Kik a te embertársaid? Mindegy, hogy milyen nyelven beszélnek, milyen színű a bőrük, milyen fajhoz tartoznak? Milyen kötelességeid vannak embertársaiddal szemben? Kötelességed más emberen segíteni? Milyen kötelességeid vannak magaddal szemben? Termékeny és hasznos elmélkedést kívánva és remélve, a komáromi gyakorló cserkészek nevében: Maitz László cserkészparancsnok Jobb megoldást keresni! Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk a sajtó hasábjain a munkanélküliség kifejezéssel. Elszomorító állapot, de tény! Elszomorító azért is, mert a pálya kezdetén, a közép- vagy főiskolát befejező fiataloknak nem munkát, hanem munkanélküli segélyt kínálnak fel. A kezdet kezdetén álló fiatalnak ez nem valami szívet melengető ajánlat. Véleményem szerint van jobb megoldás is, csak keresni kell! Nem lenne-e sokkal jobb, ha a nők nyugdíjazási korhatárát előbbre hoznák? Mert aki már ledolgozott a szakmában harminc évet, s ráadásul ezt szíwel-lélekkel csinálta, ennyi idő után belefárad Mindamellett tudományosan megállapított tény, hogy az átlagéletkor csökkent 6-8 évvel. Szeritem sokkal nemesebb gesztus lenne átadni a helyet a fiataloknak, a munkanélküli segélyt pedig az idősebb korosztály nyugdíjaztatására fordítani. így a fiatalok nem éreznék magukat a gazdasági reform áldozatainak. Mert ha ezeket a fiatalokat elutasítással akarjuk az új munkastílusra nevelni, nem lesz olyan ember, aki a későbbiekben munkára szoktatja őket. Vagy talán a munkanélküli segély a gazdaságosabb megoldás? Igaz, én még nem számoltam utálna többféle adat híján, de jó lenne az ár-, bér- és pénzügyi minisztérium munkatársainak elgondolkodni és utánaszámolni. Vagy Jozef Tróják mérnök ezt már meg is tette a munkanélküliségről nemrég megjelent könyvében? Akkor közöljék a legjobb megoldást az olvasókkal is. Hegedűs Erzsébet, Kisgéres A „természetbarát” „Boldog, ki fákat ültet el ifjú legény korában, / Osztán azokra jól ügyel, hogy nőjenek bujábban...“ - írta Fazekas Mihály egyik legszebb versében. Én azonban e verssorok ellenkezőjét láthattam a minap. Egy napfényes reggel sétára indultam a természetbe az Anna üdülőközpont felé. öröm fogott el minden kis növény láttán, mely kedvesen mosolygott felém. A kysaki útjelző táblánál megfagyott bennem a vér egy idősebb férfi láttán, aki a hársfa ágait tördelte. Már egy jó nagy zsákra valót gyűjtött, aztán, mint aki jól végezte a dolgát leült a lócára és boldogan szedegette az ágaikról a teának való hársfavirágot. Megkérdeztem tőle, vajon így kényelmesebb? Elmosolyodott, de nem szólt semmit Aztán még hozzátettem: Ugye nem tagja a Zöldek Pártjának? Próbáltam rádöbbenteni vandál cselekedetére Érdeklődésemre, hogy szokott-e gyűjteni másféle gyógynövényeket, igennel felelt. Példálózgatásomra, hogy vajon az erdei szamócát is tövestül szokta-e kitépni: Ahogy sikerül! - volt a válasz Amikor sétámról visszafelé jöttem a férfi szorgalmasan folytatta munkáját. Nagy papirt terített a fűre s azon szárította a hársfavirágot. No lám, milyen találékony „természetbarát", még a szabadban is szárítja.. özv. Sedlák Ferencné, Kassa Krascsenits Géza felvétele Mese a demokráciáról Én már találkoztam a demokráciával, méghozzá ötévesen. 1938 nyara volt. Akkor még nem a higiénikusok jártak ellenőrizni a kocsmákat,, hanem a fináncok mégpedig a szlovák fináncok. A bácsi ölében ülve hallgattam - elég jó magyarsággal beszélt -, hogy két ded bor mellett hogyan „csinálták" apámmal, aki kocsmáros volt, és egy szót sem tudott szlovákul - a demokrádát. Nyolcán voltunk testvérek, volt gondja elég - nem futotta idejéből a nyelvtanulásra, de azért szót értettek. Emlékszem a 39-40-es évekre, amikor jött a Führer, és három bátyámat elvitték harcolni a hazáért. Mert, ugye, a hazáért mindig harcolni kell! Az egyik bátyám meghalt a Donnál, állítólag hastífuszban A másik visszajött, megtanult oroszul, annyit, hogy: „Davaj, davaj!'' Mert ugye ott sem volt idő tanulni, csak dolgozni Közben „Heil, Hitler'- ék elmenekültek a mi két szép lovunkkal. Jöttek „Dicső Sztálin"-ék, akik meglátták a nagy szénakazlat: - Ez igen, ezek burzsujok! 1947 januárjában, 25 fokos hidegben irány Csehország, marhavagonokban. Itt találkoztunk a saját neveinkkel: Rehák, Skrivanek, Novotny. De mekkora a Kárpátmedence! Elférnek benne a Novákok, a Homyákok, a Bilakok, a Husákok. De fehér levelet kap Borsos, Juhász, Varga, irány a Duna másik oldala. 1957 - irány a szövetkezetek! 1968 - visszajött a Grisa. 1989 - Hurrá, megvagy végre, demokrácia! Irány az európai ház! 1990 - Ki tudja merre, merre visz a végzet a göröngyös úton? Zámbóné Novotny Irma, Pat Borotválják a füvet Kattog a kaszálógép az ablak alatt. Zakatol a motor, borotválják a csenevész füvet. Igen, a fú. A fú olyan, mint a borzas kutya szőre: fakó, csúnya. A tizenkét emeletes toronyház árnyékában elsorvad a fú. Elsorvad? Bizonyára nem sínylődne, ha rendszeresen gondoznák. Még szerencse, hogy lekaszálják gépi erővel. Ez a kaszálás is. Nincs ebben már semmi szépség, semmi romantika. Felül az ember a bakra s unottan ringattatja fenekét. Még ma is látom, milyen méltósággal kaszálták a füvet hajdan, milyen szép, öröklött mozdulatokkal. A dal is fölcsendült az emberek ajkán. Csacsiság volna arra apellálni, hogy gépek helyett kézzel kaszálják a rétet. Ez ma már lehetetlen, és ki is végezné el. A dal azonban régen elröppent a szövetkezetek háza tájáról. A dal elsorvadt az időben, de a munka megmaradt. Énekelve azonban könnyebb volt a mezőn munkálkodni. Ma már talán szégyenkeznének munka közben dúdolni. A fiatalok el is felejtették a régi szép népdalokat. Régen volt, amikor felszámyalt a mezőn a dal. Régen volt, talán igaz se volt. D. Gy. ◄ Különös vihar után Újra nyugodtabb az idő tengere Közép-Kelet-Európa térségében. Különös vihar volt ez az utolsó. Egy jármű kivételével, mely a Románia nevet viseli, említésre méltó személyi és anyagi veszteség nem sújtotta az ígéret Földjének partjai felé tartó, népeket szállító flottát. Különös vihar volt ez az utolsó. Elsöpörte a kormánykerék mögül a kommunizmus romlott szellemét. Nyomasztó lidércnyomástól szabadulhattunk, a testet-lelket gúzsba kötő, szinte már a tehetetlenség állapotába kényszerítő, megfoghatatlan hatalomtól. A gonosz hatalmától Úgy tűnik, emberi sorsokat kitöltő, a végtelenbe nyúló gyönyörűséges nappal fényét hozza felénk a pirkadat. A mi legénységünk több, mint tizenöt millió. Csehek, szlovákok, ukránok, németek, ruténok, lengyelek és mi, magyarok. Közös úticélunkhoz csak úgy juthatunk el, ha összefogunk e különös hajón, melyen mindenkinek jut evezólapát. S mindegyik hajón vannak kötelek, hogy szükség szerint áthajíthassuk azokat más hajókra, így segítve egymást az előrehaladásban. Tehát az áldásos vihar után adatott egy nagy lehetőség Hogy sikerül-e ezzel élnünk, csak rajtunk múlik. A kulcsszó talán az összefogás. Nem a vihar előtti, mindenkit egyforma szürke zubbonyba bújtató álösszefogás. Hanem egymás tisztelete nyelvében, kultúrájában, vallásában, szokásaiban - egyszóval: másságában. így válhatunk igazán egységgé. Voltaik és még vannak is köztünk, akik akadályozzák előrehaladásunkat. Megkérdőjelezik jogunkat anyanyelvűnk teljes használatára. Olyan intézményrendszer felállítására, amely lehetővé teszi magyar másságunk teljes átélését, hogy igy gyarapíthassuk a többi nemzettel közös erkölcsi és kulturális gazdaságunkat. Nemzetiségi csoportunkon belül is vannak, akik • ilyen vagy olyan oknál fogva mások fölé helyezkednek. Ahelyett, hogy mindent megtennének a közeledés érdekében, emelt fővel hirdetik kizárólagos igazságuk. Megpróbálják kiragadni az evezőt mások kezéből és a sajátjukkal összevissza csapkodnak. így például megtudhattam tőlük én is, hogy nem tartozom a gondolkodók közé, hogy nemzetiségünk többsége hozzájuk annyira közel áll, hogy szinte mindenki rájuk fog szavazni, és a politikai szemléletben velem hasonlóan vélekedők közül egy sem kerül abba a testületbe, mely meghozza a fedélzeti törvényeket. De mikor ennek a fordítottja derült ki, máris előkerült tarsolyukból a nyájszellem, a parttalan magyarkodás vádja. Elítélően minősítettek minket a nemzetiségi alapon történő politizálásunk miatt, de közben felhívták a választók figyelmét, hogy „juttassanak magyar képviselőket" a törvény asztalához. A számukra nem hízelgő eredménnyel végződő választások után kijelentették, hogy nem kívánnak a kisebbség nevében szólni, még akkor sem, ha az egész kisebbség rájuk adta volna a szavazatát. A szavazatok nem ere jogosítják fel őket. Satöbbi. Satöbbi. Meg kell, hogy végre értsük: egységbe kovácsolódni - minden másság megtadásával - nemcsak valami ellen („ellenségkép"), hanem valami érdekében is lehet. Most pedig azt akarjuk, hogy közös jármüvünk - hazánk és Európa - ne egy helyben hánykolódjon, hanem a part felé közeledjen. Miközben az sem mindegy, hogy a fedélzeten rabok vagy munkájukat örömmel végző emberek vannak. Hajós László, Dunaszerdahely 2 1990. Vili. 10 ilasämap TÚ RA ELŐTTI ELLENŐRZÉS
