Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-03 / 31. szám

ZSUZSA, HAJNI, MATYI ÉS A TÖBBIEK 5 _______ ____________ HÍR ZSUZSA, BARCELO­NÁRÓL ÁLMODOZIK MÉHES MÁTYÁS, A SOK­OLDALÚ TEHETSÉG VÉGH HAJNALKA, A JÖVŐ NAGY ÍGÉRETE POGÁNY MIHÁLY (A szerző felvételei) fejlődésben van, csak fokozatosan növeljük a terhelést. Néhány mondat erejéig Méhes Mátyással és Hír Zsuzsával is szót váltottam. Matyi elmondotta magá­ról, hogy focival kezdte, de úgy érez­te, az atlétikai pályán jobban érvé­nyesülhet gyorsasága, fizikai ereje. A nagy kérdés most az, milyen szám mellett döntsön? Tudni kell ugyanis, hogy az ifjú tehetség roppant sok­oldalú. Kitűnő gátfutó, gerelyhajító, a távolugrásban már 654cm-nél, a magasugrásban 2 cm híján két méternél tart. - Elöbb-utóbb dön- tened kell - fordultam a szőke atlé­tához -, melyik számot választod?- Azt hiszem - mondja rövid gon­dolkodás után Mátyás -, hogy a tízpróba mellett döntök.- Hír Zsuzsa 581 cm-rel tett szlo­vák bajnok a távolugrásban. O, akárcsak Végh Hajnalka, már gim­nazista. Hajni jövőre érettségizik, ö szeptembertől harmadikos lesz. Mint már említettem, korosztályában országunk legjobbjai közé tartozik. Zsuzsa így vallott magáról, elkép­zeléseiről:- Édesapám annak idején foci­zott, így a sport nem volt idegen számomra. Nem tudom, miért, en­gem az atlétika vonzott. Azt viszont, hogy a távolugrásnál kötöttem ki, az edzőm érdeme.- Zsuzsából bizonyára jó vágtázó válna, 100 és 200 méteren biztatóak az eredményei, de láttam, rendkívül rugalmas, ezért „térítettem“ a tá­volugrásra - jegyezte meg Pogány Misi. E ngedtessék meg, hogy a dunaszer- dahelyi atlétapalántákról szóló írásomat olimpiai bajnokunk, és volt világ­csúcstartó diszkoszve­tőnk, Ludvik Danék gondo­latával vezessem be, mely akár mottóul is szolgálhat. „Meggyőződésem, hogy a jó eredmények elérésé­hez nem a pénz és a felté­telek a legmeghatározób­bak. Én 25 évvel ezelőtt rendszeresen bejártam a munkahelyemre, az edzé­sekre napi két órát refun- dáltak, mégis 65 métert dobtam. Hiszem, hogy a si­keresség legfőbb tényezői a sportszeretet, kitartás és a fanatizmus határait súro­ló odaadás. A jó feltételek megteremtése ugyan fon­tos, az anyagiak is motivál­ják egy bizonyos fokig az embert, de az igazi nagy eredményeket azok érik el, akik szívüket-ieiküket is beleadják a felkészülésbe és a versenyekbe, akik ra­jongásig szeretik sport­jukat.“ Azt hiszem, volt nagyszerű disz­koszvetőnk szavai „szinkronban“ vannak Pogány Mihály, dunaszer- dahelyi atlétaedző véleményével és elképzeléseivel. Volt magasugrónk hihetetlen rövid idő, mindössze négy év alatt, és aránylag mostoha körül­mények között, egy olyan ütőképes gárdát kovácsolt össze, mely orszá­gos hírűvé tette a Hviezdoslav utcai iskolát; sót, néhány atlétája nevét, eredményeit már külföldön is jegy­zik. Amikor 1987-ben fiúcsapatukat meghívták Krnovba, nem sokat tud­tak róluk. Méhes Mátyás, Szabó Attila, Hír János, Dudás László és társaik az egész mezőnyt maguk mögé utasították. Egy év múlva a lá­nyok Rádió Kupa-győztesek lettek, és Schmucker Tímea távolugrás­ban korcsoportjában csehszlovák csúcsot ugrott. A múlt évben, és ez ritkaság, a fiatal atléták dupláztak a Rádió Kupán, ráadásul a fiúk a Ba­rátság elnevezésű atlétikai négytu- sabajnokságban győztek, és ők kép­viselték Csehszlovákiát az NDK- ban, ahol a második helyen végez­tek. A jobbnál jobb eredményeket és Szerény körülmények - kiváló eredmények helyezéseket még sokáig sorolhat­nánk, helyettük inkább néhány nevet említünk, akiknek viselői, ha nem lankad kitartásuk, Pogány Miska szerint néhány éven belül betörhet­nek a hazai, sőt az európai élme­zőnybe. A 16 éves Végh Hajnalka 186cm-es magasugró eredményé­vel korcsoportjában máris a világ egyik legjobbja. A 15 esztendős Mé­hes Mátyás a rátermettségi verseny kilencszeres országos bajnoka, Bu­karestben a „szocialista“ országok négytusaversenyén nem talált le­győzőre. Hír János a diszkószve- tésben 51,02, Nagy Konrád gerely­hajításban 53,60-at tud. Hír Zsuzsa és Sárközi Hajnalka nagy távolug- róreménységek, Lelkes Zoltán és Vonyik Edina súlylökésben öregbí­tik az iskola hírnevét. Ugyanez érvé­nyes Szolga Andrea diszkoszvető­re, valamint Marcel Mária gyalogló­ra. A felsoroltak korcsoportjukban a legjobbak közé tartoznak ha­zánkban.- Eredményeink sok edzókollégát tettek már kiváncsivá, hogy hol és milyen körülmények közt dolgozunk. Amikor eljöttek és látták, hogy még tornatermünk sincs, s pályánk mind­össze 192 m (jelenleg az épülő tor­naterem miatt 120m-re rövidült - a szerk. megj.), nem győztek cso­dálkozni - mondja Pogány Misi, mi­közben stopperórával a kezében méri a gyalogló Marcel Mária rész­idejét, aki fittyet hány a tűző napra, és egymás után teljesíti az előírt távokat. Egyáltalán nem eredeti megálla­pítás, de tény: a sportosztályokban nincs vakáció. A gyerekek, akik foci­ra, vagy atlétikára adták fejüket, a szünidőben is - kánikula ide, ne­tán esős idő oda - szorgalmasan gyakorolnak. Az edző utasításokat ad ifjú vé­denceinek, majd módszereiről be­szél.- Rájöttem, hogy ha a sportoló nem sokoldalú, akkor kisebbek az esélyei saját számában is. Ezért kezdtünk el kosarazni, röplabdázni, focizni és kézilabdázni. Természete­sen a fő hangsúlyt az egyes atlétikai számok technikájának csiszolására, kivitelezésére fordítjuk, de alapjáté­kul a már említett kosárlabdát vá­lasztottuk. Fejleszti a gyorsaságot, fordulékonyságot, rugalmasságot, periférikus látást, és nem utolsósor­ban kedvezően befolyásolja a kol­lektív szellemet is. Nem akarom ugyanis, hogy a dobók, ugrók, futók, külön-külön csoportokat alkossa­nak, és csak egymással haverkod­janak.- A sportosztályokban más já­rásokból is vannak diákok?- Igen, Galántáról, Komáromból, Nyitráról, sót Aranyosmarótról is.- El lehet mondani, hogy akik hozzátok kerülnek, mind tehet­ségek?- Sajnos, nem. Akadnak néhá- nyan, akik, egy kis túlzással, még járni sem tudnak rendesen. A rend­szeres edzés viszont néha csodákra képes. Ezért már tavaly elhatároz­tam, hogy videofelvételeket csinálta­tunk az újoncokról, és két-három év múlva majd demonstráljuk, mennyit fejlődtek. •- Az elmondottak szerint a fel­vételinél nincsenek is szintek?- Olyan kevesen jelentkeznek, hogy valóban nincsenek. Ha jönné­nek vagy százan, akkor válogathat­nánk, de így szinte mindenkit felve­szünk, és az idő dönti el, ki marad, és ki kerül esetleg a párhuzamos osztályba. Minden gyereknél igyek­szünk megtalálni a legmegfelelőbb számot. A kísérletezés olykor igen eredményes. Rajtam kívül Nagy Csilla, Balla Zsuzsa, Szabó László és Pápai László foglalkozik a gye­rekekkel. A focistáknak külön edző­jük van. Ha már szóba került az iskola, sajnos, azt is el kell monda­nom, hogy néhány pedagógus hoz­záállása, illetve viszonya a sportosz­tályokhoz nem a legmegfelelőbb. Például: figyelmen kívül hagyják, hogy esetleg három napig távol va­gyunk. A gyerekek a hét végén utaz­nak és versenyeznek, hétfőn pedig úgy feleltetik őket, mint a többieket. Országunk többi hasonló intézeté­ben e téren egészen más a helyzet. Ott összehangolják az iskolai köve­telményeket a sportolók tevékeny­ségével.- Említettük a kísérletezést. Ez legsikeresebb tanítványodra, a gimnazista Végh Hajnalkára is érvényes, hiszen ő, mint köztu­dott, távolugróként kezdte.- Igen, és csak a véletlen folytán került hozzám. Eredetileg ugyanis a trencséni sportiskolába felvételi­zett, de mivel oda nem került be, végül is nálam kötött ki.- Édesapám, a Vasárnapi Új Szó-ban szerzett tudomást Pogány Mihály atlétáiról, ezért 1987. au­gusztusában idejöttünk és jelentkez­tünk nála - szólt közben Hajnalka.- Hajni eleinte Hír Zsuzsával nagyszerű távolugró duót alkotott - mondja ismét az edző. - Idővel rájöttem, hogy alkatilag alkalmasabb a magasugrásra. Első próbálkozásai ugyan nem igazolták feltevésemet, Hajni félt a léctől, és elég keveset ugrott, de hamarosan bebizonyoso­dott, mégis megtaláltuk igazi szá­mát. Szerintem, akár még az idén képes lehet a 188-190 cm-es telje­sítményre, de nem akarom a nagy eredményeket siettetni. Szervezete- Mik a közeljövőt illető, illetve távolabbi terveid? - kérdezem Zsuzsát.- Pillanatnyilag egy görögországi versenyre készülök. Szeretnék helytállni, és lehetőleg hat méterhez közeli eredménnyel bizonyítani. Egy-két éven belül már 630-650 ugrásokat tervezek. Titkos álmom a barcelonai olimpia. Tervek, vágyak, álmok, elképze­lések. Hogy mi válik belőlük valóra, az még a jövő zenéje. Annyi azon­ban már most biztos: Pogány Mihály atlétáiról még hallunk a jövőben. Reméljük, nemcsak hazai vonatko­zásban. Ordódy Vilmos Ha az állatok is rajthoz állnának Ha az állatok is rajthoz állnának az olimpia versenyein, bajban lennének az emberek. Bizonyos verseny számokban ugyanis kizárólag állatok nyernék az érmeket. Az állatokkal szemben a legesélytelenebbek a rövidtávfu­tók és a magasugrók lennének, hiszen például a gepárd óránként 120 kilométeres sebességgel tud futni, de még a „lomha“ elefánt is képes szükség esetén (és persze rövid ideig) 40 km/óra körüli sebességre. Ezzel szemben Lewisék átlaga a 39 km/órát sem éri el. Magasugrásban a vitathatatlan első a puma lenne, hiszen nekifutás nélkül helyből felugrik akár négy méter magasra is, míg a magasugrók pillanatnyilag a két és fél métert ostro­molják. A maratoni futásban a zerge és az antilop valószínűleg fél távot verne az emberekre, mindkettő tartósan tud 40 kilométer körüli, vagy afeletti sebességet futni. Távolugrásban verhetet­len lenne a kenguru, hiszen a már „szakállas“ 8,90 m-es világcsúccsal szemben még rossz formában is 13,50 m körül ugrik. Az úszóversenyeken a kardhal indulna a legnagyobb eséllyel, hiszen 90km/órás sebességgel elúszkál akár fél óráig is, azaz 1000 méteren 750-850 métert verne a gyors­úszó világsztárokra... Ha lassúsági verseny is lenne az állatok számára a képze­letbeli olimpián, azt esetleg az óriásteknőc nyerhetné, mely leggyorsabb galoppjában sem tesz meg többet, mint 300 métert - 1 óra alatt. De ő is csak akkor nyerne, ha a lajhár nem indulna a versenyben, utóbbi ugyanis óránként 120-140 métert is megtesz, feltéve, ha rajt idején el nem alszik. (Rm) UnSärflüü HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: -V: 210/4453 Főszerkesztői titkárság w 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrud: 210/4460 és Zsilka László: 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: V 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: « 210/4425 és 4426. Táviró: 92308. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovióova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 81918 Bratislava, Jiráskova 5. 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 81918 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, V. 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj- a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents