Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-27 / 30. szám

fl i/asärrap / I . Ma nók születnek Látogatóban Sidó János fafaragónál “ÜLJ k 1­1 ihpí; II EM A prágai Független Sajtóközpont (Nezávislé tiskové stredisko) kiadásában megjelenő Respekte, hetilap egyik jellemző vonása, hogy köntörfalazás nélkül, nyíltan ír olyan kérdésekről, amelyek­ről más lapok hasábjain alig történik említés. A cseh nyelvű írások mellett szlovákul is jelennek meg cikkek, ami jelzi, hogy a szerkesztőség számára elsősorban a szervezők mondanivalója a fontos. A Respekt 17. számában egy Amerikában élő hazánkfia, Gabriel Ariel Levlcky cikkét idézzük. HOL VAN A KUTYA ELÁSVA. AVAGY EGY AMERIKAI POZSONYBAN Virágcserépben használatos, kopjafát ábrázoló karócskákat, kü­lönböző dísztárgyakat, elsősorban erdei manók fakéregböl készült má­sait árulja egy fiatalasszony a pozso­nyi vásárcsarnokban. Portékája fel­kelti az emberek figyelmét. Sokan megállnak, hosszan nézegetik a ki­rakott tárgyakat. Vásárlókból sincs hiány.- Ha látom, hogy valaki nagyon megvenné, de kevés a pénze, néha olcsóbban is odaadom - mondja Sidó Jánosné, aki férje munkáit árulja. Nem kis kíváncsisággal kerestem fel galántai otthonában, az Sznf la­kótelepen Sidó Jánost. Bevallom, egészen másképp képzeltem el ,, műhelyét“, mely háromszobás, harmadik emeleti lakásuk konyhája. Semmi jele a faragásnak. A kis he­lyiségben példás a rend és a tiszta­ság. A faragáshoz csupán néhány kést és vésőt használ. A forgács pedig a lába elé leterített rongyra hull.- ,, Okos“ forgács - tréfálkozik ügyes kezű vendéglátóm -, véletle­nül se hull a rongy mellé. Közben fél méter hosszúságú fe­nyőfa-rudacskát vesz a kezébe, hogy kopjafa formájú virágkarót fa­ragjon belőle. A mintákat nem rajzol­ja a fára. Rengeteg ilyen kopjafát készít, de két egyforma sincs köz­tük. A szerszámot biztosan és gyor­san forgatja. A gazdagon díszített virágkaró kifaragása mindössze ti­zenöt percig tart. Pedig közben szüntelenül beszél. Például arról, hogy régen a csatákban a topjával vetették ki a nyeregből az ellensé­get. Az elesett lovas sírjához is kop­jafát szúrtak.- Édesapán sírjára több mint két méter magas fejfát faragtam - mondja. - A rajta levő jelképek egész életéről vallanak. A tetején látható fejsze például apám ács­mesterségére utal. Életének szim­bóluma a csillag és az oszlop. A ke­hely jelképezi, hogy szerette az itó- kát. A molnárgomb meg a patkó fejezi ki, hogy malomban és állatte­nyésztésben is dolgozott. Van még a fejfán madárszem, rozetta és kí­gyófej. Az utóbbi jelzi, hogy katona­korában szanitéc volt. A fejfát a dió­szegi temetőben sokan megcsodál­ták. Persze, olyanok is akadtak, akik rosszallóan megjegyezték, vajon nem telt-e beton síremlékre/.. Volt kitől örökölnie a fához, az ősi anyaghoz való vonzódását.- Hatéves koromban kezdtem el faragni - emlékszik. - Anyám kérésé­re a muskátli mellé bicskámmal kis létrát eszkábáltam. Később géme­ket, gazellákat faragtam. Kezdetben csak saját szórakozásomra, a roko­noknak, ismerősöknek is megtet­szettek a munkáim, így elajándékoz­tam őket. Egy idő után pénzt is kaptam értük. Az első jövedelmem­ből nyugatnémet késeket vásárol­tam Budapesten. Ma is ezekkel dol­gozom. Ha valahol szép faragványt látok, nem tudok ellenállni. Például ezt a liba alakú sótartót vásárban vettem. Vásárokra, piacra, népművészeti bemutatókra is eljár. Legutóbb a bő- si Csemadok-fesztiválon mutatta be népi ihletésű tárgyait.- Vannak, akik órákon át is elné­zik, amint faragok. Az a tárgy talán értékesebb, amelynek a megszüle­tésénél maguk is jelen voltak, ez élmény, amikor látják, mit-lehet ki­hozni az egyszerű fadarabból. Eddig Sidó János munkái csak piacon, illetve vásárokon voltak kap­hatók. Ezután már a pozsonyi Prior áruház szuvenír-részlegén is árusít­ják. Elégedetten mondja, hogy az emberek egyre inkább megbecsülik a kézi munkát. Többre tartják a gép­pel megmunkált, esztergályozással díszített daraboknál.- A faragó valósággal életet lehel munkájába, s a fa ezt hűen tükrözi. Én a hársfát szeretem a legjobban: zsíros, nem hasad, szép rajta a vá­gásnyom. Hársfából készítette azt a női ak­tot ábrázoló domborművet is, melyet semmi pénzért nem adna el. Azért sem, mert a munkásságát kezdettől fogva nagy-nagy megértéssel támo­gató feleségét ábrázolja. Élete párja nemcsak az elkészült darabok érté­kesítésében segíti, de ó végzi a fa pácolását, a kép formájú faragvá- nyok keretezését is. Faragással is próbálkozott, de nem nagy ered­ménnyel. Ez idén érettségizett fiuk viszont édesapja nyomdokaiban halad. A fiatalokat, sőt már a gyerekeket is érdekli a faragás. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a galántai magyar iskolában sikeresen működik a fara­gókör, melynek a vezetője nem más, mint Sidó János.- Hat fiú és két kislány tagja a he­tente egyszer találkozó szakkörnek- mondja vendéglátóm. - A gyere­kek szívesen faragnak állatkákat.- A szakkör munkatervét mutatja, melyben saját készítésű rajzok áb­rázolják, mivel foglalkoznak tagjai, akiknek egyik legnagyobb sikere a város egyik játszóterén látható szoborcsoport. Krokodilt, kutyát, ka­kast és csibét ábrázol. Természete­sen Sidó János irányításával farag­ták, s munkájukért könyvjutalomban részesültek. A kör vezetője viszont a jutalom igénye nélkül vállalta a fia­talok irányítását. A gyerekek úgy megkedvelték a szakköri tevékenységet, hogy töb­ben még a kilencéves iskola befeje­zése után is látogatják. Egyikük- másikuk olykor Sidóékhoz is eljön. Ez pedig azt is bizonyítja, hogy Sidó János nemcsak a kés és a véső- mestere, hanem a fiatalok is meg­szerették. Pedig nem pedagógus: gépipari szakközépiskolát végzett, és technikusként dolgozik a járási ipari vállalatnál. Amíg mindezt elmondja, két ere­deti manót is kifarag. A fakéreg min­tázatából varázsolta elő a manók bajuszát és szakállát. A fadarabok szinte megelevenedtek. A fa az er­dőből származik, de a manók e kis konyhában születnek. ,,Az biztos, hogy az előző rend­szer saját érdekében a nacionalista indulatokat képmutatóan leplezte, a fedő alatt tartotta, s a nacionalista góz felett akkor emelte meg a fedőt, amikor számára ez megfelelő volt"- olvassuk a cikk bevezetőjében. ... A mai Szlovákiának mások a gondjai, mint hogy (elszakítsa a szlovák állam idejéből a nácikkal való együttműködés sebeit, vagy a bűnösök, illetve a kollektív felelős­ség keresése - mondhatná valaki. De a kutya éppen itt van elásva! A beteg­ség eredetéhez való visszatérés nél­kül a nemzet nem szabadulhat meg a ragálytól, amelyet hosszú éveken keresztül itattak belé. Az ember azért ember, mert az eltérések ellenére képes összhang­ban és egyetértésben élni más embe­rekkel, Emberiesség és szeretet nél­kül Szlovákia nem válhat ismét Euró­pa részévé, jóllehet humanizmusból a mai világ is szűkölködik... Mind­azoknak, akiknek céljuk egy jobb, értékesebb Szlovákia megteremtése, azoknak valóban meg kell tanulniuk a történelem és a jelen eseményei­nek elemzését. Például a szlovákok viszonyát a zsidókhoz és a cigányok­hoz. Amíg ezeket a kérdéseket nem vetjük fel kíméletlen nyíltsággal, ad­dig az ostobaság és a vakság terhétől csak sziszifuszi munka árán szaba­dulhatunk meg. Én senkire sem mutogatok vádló­ként. Csakis arról van szó, hogy azok, akik ma oly gyűlölettel rohangálnak a szlovákiai városok és falvak utcáin és dühöngve harsogják képtelen állí­tásaikat a csehekról, a magyarokról, a zsidókról stb. - végre megértsék- ha erre egyáltalán képesek -, hogy ez az út nemzeti öngyilkossághoz, nem pedig az állítólag célul kitűzött nemzeti megváltáshoz vezet. Jómagam is tanúja lehettem eme indulatoknak. Amikor a januári és feb­A Rudé právo hétvégi melléklete, a Haló sobota 27. számában interjút olvashatunk Jaroslav Sabatával, a Charta '77 aláírójával, a brünni Polgári Fórum egyik vezéralakjával, akit a választások után neveztek ki a cseh kormány tagjává. A beszélge­tésből a kommunista párt újjászületé­sének feltételeit firtató kérdésre adott választ közöljük:- A lengyelek és a magyarok ta­pasztalatai után véleményem talán kevésbé tűnik eredetinek, mégis úgy gondolom, hogy a kommunista párt­nak fel kellene oszlania. Feloszlatni magát azzal a tudattal, hogy levet magáról minden szennyest, hogy megtalálja helyét a demokratikus pol­gári társadalomban. Azzal a tudattal, hogy újjászületésének ebben a társa­dalomban is megvan az értelme. Ám ez azt jelenti, hogy valóban mélyre­hatóan kell átgondolnia a nemzetközi és a nemzeti kommunista mozgalom fejlődését, végiggondolni, mit jelentett történelmünkben Masaryk s mit Le­nin, s így tovább. Masaryk végtelenül érdekes gondolkodó volt, aki mint egy kis nemzet képviselője azzal a meg­győződéssel tekintett a németek és az oroszok egyoldalúságaira, hogy a kis nemzetek is alkalmasak - sőt, alkalmasaknak kell lenniük - méltó szerep betöltésére! Majd ha mindez megtörténik - ha egyáltalán bekövetkezik -, majd ha RESPEKT 17 ruári napok után az Amerikai Egye­sült Államokból ismét visszatértem Pozsonyba, a Szlovák Nemzeti Ta­nács előtt tanúja lehettem a Szlovák Nemzeti Párt forró hangulatú tünteté­sének. Hallottam Tiso éltetését; a jel­szavak, a cseheket Prágába, a ma­gyarokat a Duna túlsó oldalára küld­ték, s a zsidókat pedig... igen, mi is legyen a zsidókkal? Hordozható gáz- fózóket kell szétosztani közöttük! Vitába szálltam néhány emberrel a tömegből. Mindjárt hajba is kap­tunk, amikor azzal vádoltam őket, hogy fasiszták. S máris elhangzott: - Menj vissza Amerikába, büdös zsi­dó! S ha fiam kabátujjamnál fogva nem húzott volna el a lincshangulatú tömegtől, akkor talán ki is ontottam volna néhány cseppet az én szlovák- -magyar-zsidó-amerikai véremből. Valóban! Itt az ideje, hogy elemez­zük a cseh uralomról, a magyar arro­ganciáról, a cigány bűnözésről és a zsidó összeesküvésről szóló míto­szokat, amelyek még az értelmes emberek körében is felbukkannak. Kinek hasznos ez az attraktívan meg­fogalmazott ostobaság? Csakis azok­nak a kalandoroknak, akik számára az emberi élet csupán a hatalomhoz, a zsarnoksághoz vezető lépcsőt je­lenti. Ismétlem: vissza kell térnünk a múlt vizsgálatához, s végre be kell fejeznünk a szennyes holmi mosását s megszárítását. S ezt a holmit szem­ügyre kell vennünk, közelről és mesz- sziröl, s döntenünk kell, hordható-e még? És ha az emberek erre nem képesek, akkor hamar válhatunk azok áldozatává, akik ezt a holmit beszennyezték - fejezi be írását Gabriel Ariel Levicky. a párt leválik holt törzsétől, amikor a munkásmozgalom hagyományai­nak szellemében politikai életünk első vonulatainak irányát választja, akkor válik igazán új párttá - összegezi véleményét Jaroslav Sabata. A kommunista párt jövőjével kap­csolatban Ivan Gabalnak, a Polgári Fórum egyik vezető személyiségének a Respekt idézett számában megje­lent nyilatkozata, amelyben a CSKP esélyeit is latolgatja:-A CSKP választóinak magva konzervatív újsztálinistákból áll. An­nak ellenére, hogy a kommunisták a vártnál több szavazatot szereztek, nem menekültek meg a fő ellentmon­dásuktól. Egyrészt a parlamentben nem marad számukra hátra más, mint a reformok támogatása... Kép­viselőiknek a parlamentben komolyan és konstruktívan kell szereoelniük, mert másként teljesen lejáratnák ma­gukat. Másrészt viszont tagságuk konzervatív magva bele fog szólni a helyhatósági választásokba. A kommunista pártnak tehát még az őszi választásokig kell vinnie a re­formstratégiát az alapszervezetek­ben, ami viszont nem lesz könnyű feladat. Az eredmény lehet egy belső válság, esetleg teljes széthullás is. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Somogyi Mátyás Fülöp Imre A MEGÚJULÁS FELTÉTELE A FELOSZLÁS HA10 SOBGBV 390. VII. 27. TOMBOL A NYÁR - Gyökeres György felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents