Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-14 / 50. szám

ŰBUJgSBfl B Mo zaikok Először kirakatrendezőként vizsgázott. Itt a diétás Pepsi- Cola! - ezt kellett a Blaha Lujza téri éjjel-nappal közért hatalmas sarki ablakából a nyárba „kiáltania“. Piros színnel festett női sziluettet a szemközti fehér falra, tenyérnyi csilla­gokat tett a két oldalsóra. Finom, elegáns mozdulattal nyúlt a nő a hűtött üdítőért, a ládák köré szórt üvegtörmelék volt a jég, fent nagy betűkkel a reklámszöveg: Nem elérhetetlen. Ez volt az első, s egyben az utolsó „díjazott“ ötlete Für Anikónak, már ami a kirakatokat illeti. Pár hónappal később ugyanis, a dekoratőri pályának hátat fordítva, a színművészeti főiskola növendéke lett. Harmadéves, amikor Peer Gynt szerető társát, Solvejget játssza Gaál István tévéfilmjében. Az új földesúrban Hermint, a mindenben győztes földbirtokos­lányt formálta meg, az Eszmélet című televíziós sorozatban József Attila utolsó versciklusának ihletőjét, a hideg, okos, magabiztos Kozmutza Flórát. Aztán színpadi szerepek jön­nek: Luciana a Tévedések vígjátékában, Bombalurina a Macs­kákban, Amelia a Bernarda Álba házában... Szirtes Tamással, Seregi Lászlóval és Puskás Tamással dolgozik a Madách Színházban. A hűvös, öntudatos, halk szavú lányról gyorsan kiderül: kitűnő humorérzéke, szép énekhangja és drámai ereje van. • A világirodalom egyik leg­szebb női szerepével, Solvejggel indult a pályán, azzal a hűségről, odaadásról, alázatról szóló híres negyven mondattal, amely egy tapasztalt színésznőnek is ke­mény diót jelent. Az akkor még főiskolás Für Anikó számára mekkora kihívás volt ez a szerep? '- Én ezen sem akkor, sem azóta nem gondolkodtam, kap­tam egy feladatot és azt meg kellett oldanom. Szerintem ak­kor jó a szerep, ha íve van, ha a figurával történik valami, ha eljut egy pontról egy távolabbi másikra, s az út, amelyet a kettő közt megtesz: emberi sors. És ha így veszem, akkor minden sze­rep kihívás, mozaikkockák ra­kódnak egymás mellé. Hogy az­tán ebből kialakul-e valami vagy nem, az csak később, évek múl­va derül ki. Amikor rám osztják a figurát, még nem tudom igazá­ból felmérni, hogy ez éppen ak­kor, mit jelent, mekkora jelentő­sége van a dolognak, akkor csak arra figyelek, hogy megmozgat-e ott legbelül, vagy sem. Solvej­get nagyon szerettem, és ma már azt is tudom: olyan marad szá­momra, mint az első szerelem. Minden szerepet, amit azóta ka­pok, akaratlanul is ehhez hason­lítok. • Aese anyót Töröcsik Mari formálta meg a filmben, akivel nem sokkal ezután Gárdos Péter francia-magyar koprodukcióban forgatott alkotásában, A sápadt démonban is együtt játszott. Ka­pott tőle valamiféle szakmai ta­nácsokat, hogy ebben és ebben a helyzetben ezt és ezt csinálja, vagy egyszerűen csak a tekinte- tével irányította? — Szakmai tanácsokat nem adott, de figyelt rám, és mint tudjuk, figyelni is sokféleképpen lehet. Ő szeretettel nézett min­dig, szinte anyai szeretettel, ami azért esett jól/ mert a színész nem gép, amely mindenkinek ugyanazt mutatja. Ilyen értelem­ben én nem is szeretnék soha profi lenni. Engem igenis érde­kel, hogy ki a partnerem, én hiszem, hogy ha jó kapcsolatban vagyok vele, akkor az a játé­komban is inspirál. • Igaz, hogy A sápadt démon egyik főszerepére ön választott színészt?- Pontosítsunk. Engem csak megkérdezett a rendező, hogy kivel szeretnék játszani. Elém tett néhány fényképet, hogy mit szólnék ehhez vagy ahhoz, és beszélgetni kezdtünk az arcok­ról. Neki, azt hiszem, egyenlő eséllyel jött számításba minde­gyik színész, mire én a francia Christian Vadimra mutatva azt mondtam: számomra ő a legér­dekesebb. Ezek után döntötte el Gárdos, hogy Roger Vadim és Catherine Denevue fiának adja a szerepet. • Nem bánta meg később, hogy az ö képére mutatott?- Nem. Christian végig, az utolsó napig remek partner volt. Más kérdés, hogy a filmben is ugyanolyan egyszerűnek láttam, mint az életben. Több bájt, több varázst vártam tőle a szerep­ben... Ő csak magát adta, Mi­chel, a történet francia egyete­mistája Christian Vadimmá vált. • És Louise kisasszonyban mennyi volt Für Anikóból?- Valamennyi biztosan. Ezzel kapcsolatban az a meggyőződé­sem, hogy valahol mindenki el tud játszani minden szerepet, csak a saját hangnemében. Tehát egy szoprán ne próbálkozzon kontraalttal, mert az könnyen erőlködésnek tűnhet. Személyes csak akkor lehet a dolog, ha a saját hangjára, a saját énjére ülteti a színész a szerepet és úgy adja hozzá azt a pluszt, amit a figura megkíván. Javakorabeli kollégáimtól tudom, hogy évti­zedekig keresgélték magukban azt a hangnemet, amely a‘ leg­bensőbb énjükből ered. Nem olyan könnyű ám ezt megtalálni, hiszen állandóan formálódik az ember, egyre bonyolultabb a személyisége. Zavarba is jön­nék, ha most azt kérdeznék tő­lem, mennyire ismerem maga­mat, mert nagyon kevés az, amit tudok. Bár nem is hiszem, hogy pontról pontra mindent tudnom kellene magamról. Én sokkal fontosabbnak tartom, hogy a kormány állandóan a kezem­ben van, és fel vagyok készül­ve arra, hogy bármely pillanat­ban jöhet egy éles kanyar, vagy egy meredek lejtő. • A kanyartól, gondolom, nem tart?- A lejtőtől sem, mert mon­dom: kezemben a kormány. • Xantus János most bemuta­tott filmje, a Szoba kiáltással kívánt-e valami merőben újat Für Anikótól?- Maga a történet volt izgal­mas számomra. Egy fiatal házas­pár eltartási szerződést köt egy idős asszonnyal, s hogy minél előbb az övéké legyen a lakás, végeznek vele. A gyilkosság mozgatórugója Helén, a feleség. Olyan ez a lány, mint egy mag, belőle sarjad ki minden. • A Madách Színházban hányszor érezte már ilyen „mag­nak“ magát?- Nekem semmi bajom a Ma­dách Színházzal, én ott rengete­get dolgozom és a legjobb dara­bokban kapok szerepet. Hogy holnap mi lesz, azzal nem foglal­kozom, én a mának élek. Ha folyton arra figyelnék, hogy mi volt tegnap és mi lesz holnap, akkor a mából aligha lenne örö­möm. Egyébként a ballépésektől és a baklövésektől sem félek. Egyszer fent, máskor lent, így szokott ez lenni. Nem kell na­gyon elszállni a földről... Szabó G. László 1990. XII. 14. Tűnődés az újságárus előtt Tavasz óta nem jártam Ma­gyarországon. Amikor legutóbb átruccantam, szokásom szerint megbámultam az újságárusok hi­hetetlen kínálatát, az egymás he- gyén-hátán tornyosuló magazi­nokat, folyóiratokat, újságokat. Bámészkodás közben eltűnőd­tem a sajtószabadság szülte lap­kiadási özönvízen, amely már nálunk is jócskán érezteti hatá­sát. Számomra szinte megma­gyarázhatatlan, hogy a gazdasá­gi gondok, a feltartóztathatatlan infláció hogyan teszi lehetővé ennek a töméntelen lapnak a ki­adását. Meg aztán ki vásárolja a 60-180 forintos pop-, szex-, divat- és ki tudja még milyen, kitűnő nyomdatechnikával ké­szülő magazinokat? Valakik bi­zonyára vásárolják, mivel a piacgazdaságban az újság is áru. Ha nem fogy, nem hoz hasz­not, megszűnik, mint az Új Tü­kör, Mai Magazin, Érdekes Új­ság, Kisdobos, Pajtás és a töb­biek. De kinek van áttekintése er­ről az újságdzsungelről? Új lapok és újságtemető Szerencsére a Magyar Sajtó, az Újságíró Szövetség lapja időnként megpróbál tájékoztatni a lapkiadásról és lapkimúlásról. E szerint szeptember elején a nyilvántartásban szereplő idő­szaki lapok száma már megha­ladta a 2800-at. A szakmai tájé­koztató közlöny is azt írja, hogy ember legyen a talpán, aki az új lapok közt eligazodik. A lelkes nekibuzdulással induló kiadvá­nyok közül néhány szám után a dráguló papír, a nyomdai költ­ségek, a katasztrofális lapter­jesztés sokat az újságtemetőbe sodor. Helyettük azonban újab­bak próbálkoznak. Gyakran nyugati lapok magyar kiadásai, mutációi (pl. Playboy 197 forin­tért). Minek örültem? Örülök, hogy a csehszlovákiai magyar olvasók, előfizetők, szá­mos kedvelt lapja még talpon maradt. így az Ország-Világ, Ké­pes Újság, Magyarország, Nőié Lapja, Füles, Világ Ifjúsága, Ifjú­sági Magazin, kétféle Ludas Ma­tyi, Heti Világgazdaság, Ezer­mester stb. Ezek rendszere­sen el is jutnak az előfizetőkhöz, vagy a külföldi lapokat árusító helyekre. Azonban mi lesz az új évtől, azt pontosan senki sem tudja. Azt pedig végképp nem, hogy a rendszerváltás ótfc megje­lent rengeteg újság, folyóirat kö­zül hogyan szerezhetnénk be azokat, amelyek érdekelnek bennünket. Az új évtől a cseh­szlovákiai magyar sajtó is szeré­nyebb keretek közé szorul, így a magyarországi lapok iránt az igény feltehetően növekedni fog. Azonban a hivatalos árfo­lyamon aligha. Ráadásul újévtől további jelentős áremelkedések várhatók Magyarországon is. Valószínűleg marad a rokoni, baráti újságküldözgetés. Néhány új lapról Kíváncsiságból minden előze­tes latolgatás nélkül, mint mikor az ember a kazalból kimarkol egy csomó szalmát, kiválasztot­tam és szép sorjában átböngész­tem néhány újszerűnek tűnő he­tilapot, folyóiratot. íme néhány távirati stílusú észrevételem: Hetenként jelenik meg az ÜZ­LET NAPRÓL NAPRA. Szép nagy betűkkel szedett, érdeke­sen szerkesztett és tördelt lap, rengeteg rövid, tömör és hasz­nos cikkel. Néhány írás címe: Az áremelés rossz, de szükséges. Bontott roncsok (az autóroncsok újrahasznosításáról), Mexikó csábítása (Hiába eladósodott, mégis jó kereskedelmi partner lehet.), Maszek világ Mongóliá­ban, Rongyos üzlet (Hogyan le­het ötmillió forintos kezdőtőké­vel egy év alatt 220 milliós for­galmat lebonyolítani?), Minden jelentős árfolyamot magába fog­laló kétoldalas táblázat. (Egy szám ára: 29,10 forint.) MAGÁNERŐ. A Vállalkozók Pártjának országos hetilapja. Barna színnel nyomják. Számos konkrét tanácsot ad a vállalko­zóknak. (Ára: 18,50 Ft). PRIVÁT PROFIT. 63 forintért száz oldalon színvonalas, na­gyon szép kiállítású magazin, te­le hasznos cikkekkel. Legalább néhányat megemlítek: Gyógy­szertárak magánkézben? A pri­vatizáció feltételei. Külkereske­delem kezdőknek - haladóknak. Bank, piac, pénz. TALLÓZÓ. Közéleti lapszem­le. Megjelenik minden pénteken 48 oldalon 33 forintért. Megta­lálhatók benne a magyar sajtó­ban megjelent legérdekesebb cikkek. Jó áttekintést nyújt Ma­gyarország belpolitikai helyzeté­ről, időszerű problémáiról. FILM, VIDEO MAGAZIN. (39 Ft) Harminckét oldalon ren­geteg képpel illusztrált filmis­mertetés, érdekességek, top­listák. RING. Szabadelvű lap 29 fo­rintért. Időközben hetilapból ha­vilappá zsugorodott. Cikkei kö­zül legalább kettőnek megemlí­tem a címét: Európának nem lobogós gatyájú Magyarországra van szüksége. Oktatási rendszer Amerikában és Magyaror­szágon. A rengeteg képes hetilap kö­zül megemlítek egy vidékit. Az ARÉNA Székesfehérváron jele­nik meg, írásai azonban országos érdeklődésre tarthatnak számot. Riportok, eszmefuttatások, ér­dekességek, szórakoztató rova­tok alkotják tartalmát (16 fo­rint). Ismertetek még két hasznos lapot: A SPÓR a takarékos emberek lapja (13,30 Ft), a JÓZAN NÉP pedig a családvédő szövetség fo­lyóirata (10 Ft). Mindkettőben sok hasznos írást találtam. Befejezésül pedig egy kurió­zum: BOSZORKÁNY (48 fo­rint). Ez a különös folyóirat két- havonként jelenik meg és azok­nak közöl érdekes írásokat, aki­ket érdekelnek a varázslatok, az emberi ésszel nemigen ellenő­rizhető dolgok. A 3. számból három írás címe: Istennők, bo­szorkányok, macskák. A látnok jóslatai. Asztrológia. Tudom, hogy a fenti felsoro­lás nem nyújt áttekintést a több száz lapról, azonban megkísérel­tem olyan lapokat összeválogat­ni, amelyek számomra újszerű­nek tűntek a magyarországi saj­tó palettáján. A pletykalapokat (Kacsa, Pszt stb.), szexlapokat mellőztem. Sajnos az említett és a többi lap beszerzésére nem tudok ta­nácsot adni. Az új esztendőben bizonyára kialakul valamilyen lehetőség. (szűcs) \' m -----------------------Helyey Zsuzsanna felvételé mJ móöEőm

Next

/
Thumbnails
Contents