Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-07 / 49. szám
n 7 „i vpore a csatabárdot! l\SSUli ^ ^ . alapuló, hanem I 1 ^ rialistó nem az egyenlósdisege 1 PQlna szabad Nem szoaalista, ^ szüksegunk. Nem maroknyl humánus társada ^ dyen irányú ioy, üj fékezzék, megengednún , Rohanásaikkal ^p eL ssu\hat a politicsoportok erj ; ett légtó,iben letelj mint A nacionahzmust^m^. fejlődés A^^“litika, amely kai, gazdasági lehet <dY ld«£l°fez sovinizmus5=3 SÄ «S.« SÄ S'»* hoKánk va egyértelmű* A tét mindannyin sza^ minden ember o og^? ^ együttélés, megértés, j^d^nk segíteni ,e^^zSégeit megér- boldogsága. H gY jutottat, igyekszünk melléállás a nehezsegek . mércéje. -ma. a boldogság. SÄ»«. **■“““ s«i.y 1>“'z“1“ Tiltakozásból nem lesz lap Nem fogadtam túlzott lelkesedéssel az ifjúsági lapjaink főszerkesztőinek az Új Szó november 15-i számában közölt közös nyilatkozatát. A lapokat ilyen kampány aligha fogja megmentem! Teljes mértékben azonosulok azokkal, akik azt vallják, hogy a hazai magyar lapokat ne holmi nemzeti érzelemből, hanem elsősorban is tartalmukért vásároljuk. Ha a csehszlovákiai magyar ifjúság megfosztó- dik alapvető szellemi táplálékától, akkor abban nemcsak a kormány, hanem mindenki bűnös lesz, aki az ügyben valamit is tehetett volna. A forradalom után egy évvel már beláthatnánk, hogy csak arra számíthatunk, amit magunk biztosítunk. A lapok árának emelését a jelenlegi gazdasági körülmények között aligha akadályozhatjuk meg. Azon viszont el kellene gondolkodnunk, nincs-e lehetőség arra, hogy legalább a költségek fedezésének egy részét szponzorok, alapítványok vállalnák fel. Vajon a szerkesztőségek mindent elkövettek-e a lapfennmaradás érdekében? Jómagam igényelném, hogy erről az olvasókat időnként tájékoztatnák. Ugyancsak hiányzik számomra a felmérés, hol, kik vásárolják a lapokat, s a megváltozott körülmények között melyikeket igénylik az olvasók. Továbbá, mit szeretnének bennük olvasni. A jövőben a lapkiadás terén is egyedüli reális kiindulópont csak a tényekkel való szembenézés lehet. Ha van igény a lapokra, akkor azokat az olvasók visszajelzik s a magasabb áron is megvásárolják. Puntigán József t» ««iÄ'ÄSSSä Ti»Í! ‘ÄÄ amdyet Ä-SÄÄ «•—* “ S-S’, pozsonyi fiatalok vámson^ÄÄÄ - «E (VPN) jelvényét, könny demokrácia útján. Mi most se Stt Änk el az újonnan született dem ^ Uszlóné, Párkány akarunk letérni róla. --------------------A csoda Sok sivár év után valaki újra Jézus Krisztus nevében gyógyít. Jim Sanders ő, akiről hihetetlen dolgokat mesélnek. Misszionárius. Itt volt a művelődési házban, öt koronáért bárki megtekinthette őt. S az emberek jöttek. Mennyien vágynak csodára! Vannak itt munkások, földművesek, orvosok. Sőt, fhég a volt párttitkár is. Fiatalok, öregek, pici gyerekek és középkorúak. De gondokban megőszült családapák és kikapós szépasszonyok is. Tülekednek, egymás sarkát tapossák. Mindenki be akar jutni. Főképp azok a betegek, akiken orvos nem tud segíteni. Az oldalsó ajtón jönnek ki az emberek. Tolókocsit gurítanak, anya vezeti vak leányát. A várakozók izgatottan kérdezősködnek.- Furcsa. Elszédültem - mondja az egyik, és szomszédjáról beszél, aki hosszabb ideje fekszik benn a szőnyegen. Próbálok bejutni. De ott már sokan vannak. A karzatra még befurakodom. A termet asztalsorral kettéválasztották. Egyfelől szorong a tömeg, a másik felén a rendezők sorba állították az embereket. Sanders pulóverben. Egyszerű öltözékében bizalomgerjesztő. Sanders mindenkihez odalép, megfogja a kezét és motyog valamit. Néha suttog, néha kiabál. Van, aki megtántorodik, van, aki teljesen elalél. Ezeket hátulról fogják meg az erre szerződtetett legények. Egy szőkeség már negyedszer elalélt. Fekszik a szőnyegen, mintha aludna. Nem szabad felébreszteni, mindenkinek magának kell felkelnie. Az utolsók közt én is sorra kerülök. Cziz! - kiáltja el a varázsigét, de nem érzek semmit. A sorból az egyik eldől, de néhány másodperc múlva föltápászkodik. Csoda! - mondja diadalmasan. - Már harmadszor gyógyít ki derékfájásomból. Lassan kiürül a terem - Sanders fáradt, de mosolyog. A művelődési ház bejárata előtt látom viszont ismét, amint beszáll kocsijába.- A jövő hónapban ismét eljön - suttogják áhítatosan a csodavárók. Tóth Ferenc Lelkiismereti okok? sÄr. £■* “***" tár® SS Stlir “p',f d0‘80zik- “sy»ir a tótat hagynom a katairá,* nto iL ke “tTkS’ÍV" keile,t fS?,3 év februárjában rehabtliíS® ,örvénybe ikMák-de nak, hogy lelküsmereü oLtr, v L hCt°Ve tCSZ1 a klskat°nák- a hadsereget a számukra^ Avatkozva tömegesen otthagyják Legtöbbjüknél a lelkiismereti okokraTfvÍtk meg,°ldást válasszák- Hogy ne lehessen a törveWdtfsszaélni '“S“?,.* kÍagyaIt' jogosult az alternatív katona7szoSáa£hí* T eldontesét> ki csoportok vezetőire, illetve gyülekezetéi 32 ^ Vallási Baka István, Párkány ^?J™£*rubi*ay? SSrgyökíZ esyszerűsnéZ A ,rhafnák. [w Z, eset,eges j — y n íe,esieges I J**Ján°s, Losonc / 6 1990. XII. 7. i/asárnap
