Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-07 / 49. szám
S7\ AZ ÖRÖKÖSÖK A Ludas Matyi karikatúrája Kemény tél vár ránk A szakértők véleménye szerint kemény tél vár a Kelet- és Közép-Európában létesült új demokráciákra. Attól kell tartani, hogy a rendelkezésre álló energiahordozók olyannyira meg fognak csappanni, mint még soha, miközben ezen országok gazdasági rendszerei átalakítás alatt állnak, a kelet-európai gazdasági szövetség, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) pedig széthullik. Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és Bulgária energiaválsággal és a kivitelre termelő iparágaik összeomlásával lesz kénytelen megküzdeni ezen a télen, jövendölik a bécsi Nemzetközi Gazdasági összehasonlító Tanulmányok Kutatóintézetének szakértői. Dráguló benzin, villanyáram Eddig olcsón és bőségesen jutottak hozzá ezek az országok a kőolajhoz a Szovjetunióból. Újabban viszont 30 százalékkal csökkentette szállításait a Szovjetunió, s 1991-tól kezdve keményvalutával követel fizetséget a kőolajért. Az öböl menti válság és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által Irak ellen elrendelt kereskedelmi embargó a kőolajárak világpiacon való felszökését eredményezi. „Ez igazi katasztrófa lesz a gazdaság széles körű átalakításában elmerülő országok számára“, véli Raymund Dietz, a bécsi kutató- intézet energiaügyekben illetékes szakértője. A világpiacon 30 dollárt kérnek el jelenleg egy hordó kőolajért, (159 liter), s például Bulgáriának valamennyi rendelkezésre álló devizáját kőolajvásárlásra kellene fordítania ilyen árak mellett. Csehszlovákiának a devizabevétel 90 százalékát kellene e célra fordítania, Lengyel- országnak 33 százalékát, Magyarországnak pedig 21 százalékát. A szakértők becslései szerint 15 milliárd dollárba (24 milliárd DEM- be) kerül ez az új köolajválság Kelet- és Közép-Európa hajdani kommunista országai számára. A fogyasztóknak az áramszolgáltatás korlátozásával kell számolniuk, s valószínűleg nehézségek fognak mutatkozni a lakások fűtése körül. Nemigen lehet majd benzinhez jutni, vagy legfeljebb elérhetetlen árakon. Számos állampolgár arra kényszerül majd a feltevések szerint, hogy részben vagy teljesen lemondjon az autózásról. A bolgár illetékesek máris bejelentették, hogy a télen korlátozni fogják az áramszolgáltatást. Egyre inkább hiánycikké válik a benzin ebben az országban. A szakértők szerint Romániának is energia- válságra kell számítani a télen, habár a bukaresti kormány egyelőre még nem jelentette be az idevágó korlátozásokat. Csak kemény valutáért A KGST-n belül zajló kereskedelem 1991-re vonatkozóan bejelentett, dollárra és egyéb keményvalutákra való átállítása a külkereskedelmi cserearányok 50 százalékos romlását jelentheti a kisebb közép- és kelet-európai országok számára. A Kelet-Európábán zajló árucsereforgalmat még inkább összezavarhatja, hogy a KGST-n a felbomlás jelei mutatkoznak, az NDK állami léte pedig megszűnik. (Azóta meg is szűnt - a szerk. megj.) A szakértők számításai szerint a kisebb közép- és kelet-európai országoknak meg kellene kétszerezniük a maguk ipari termelését 1991-ben, ha ugyanany- nyi kőolajat és földgázt akarnának vásárolni a Szovjetunióból, mint régebben. A hajdani keleti tömb újonnan megalakult demokráciái nemcsak a nyugati eredetű hitelekre és beruházásokra szorulnak rá emiatt a bécsi szakértők szerint, hanem mindenekelőtt közvetlen pénzügyi támogatásra, valamint az adósságaik elengedésére - a Szovjetuniótól eltekintve átszámítva csaknem 80 milliárd dollárra (128 milliárd DEM-re) rúgnak e térség adósságai. Közép- és Kelet-Európa országai a túlélés érdekében továbbra is rászorulnak emellett a cserekereskedelemre, amely 40 éven át a KGST alapja volt. A Szovjetunió a kőolajárak emelkedése és a KGST-n belüli pénzforgalom átállítása nyomán elméletileg húszmilliárd dollárral (32 milliárd DEM-mel) növelhetné devizabevételeit. A szovjet gazdaság meg a szovjet kőolajkitermelö ágazat kataszrofális állapota kétségessé teszi, hogy ez az ország képes-e egyáltalán kielégíteni a testvéri országokban mutatkozó keresletet. BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Ez a nyár általában kedvezett Nyugaton a gazdasági konjunktúrának, a kelet-európai országok számára viszont a termelés további csökkentésével, inflációval és munkanélküliséggel járt. A piacgazdaság irányába megtett első lépések nemcsak az adminisztratív dolgozók, de a termelő szférában dolgozók nagy számának az elbocsátásával is jártak. Egész népgazdasági ágazatok léte forog veszélyben, például a szénbányászaté. Ezrével kerültek az utcára a pártapparátus és az autokratikus állami struktúrák fenntartását szolgáló különböző szolgáltatások dolgozói. A társadalmat ugyan már hosszabb ideje felkészítették ezekre a változásokra, a tömeges munkanélküliséggel való közvetlen érintkezés azonban érthető aggodalmat kelt. „A tömeges keleti munkanélküliség az egész európai kontinenst beláthatatlan következményekkel járó kataklizmával fenyegeti“ - állapította meg Valtr Komárek, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság volt miniszterelnök-helyettese. Nyugat felé tekintenek a kelet-európai munkavállalók A kelet-európai és délkelet-európai államok munkaerőpiacán a helyzet ma még nem drámai. Abban a két országban (Bulgáriában és Csehszlovákiában), melyek nemrég még súlyos munkaerőhiányban szenvedtek, a munkanélküliek száma ma mindössze néhány ezer fő. Magyarországon és az NDK-ban az elbocsátások több tízezer főt érintenek, Lengyelországban pedig már több mint félmillió munkanélkülit tartanak nyilván. Jugoszláviában, ahol mindig krónikus volt a munkaerő-felesleg, a munkanélkü liek száma 1,2 mi llió. A Szovjetunióban körülbelül 6 millió munkaképes korú lakosnak nincs munkahelye. Különösen a kaukázusontúü és középázsiai köztársaságokban nagy a munka- nélküliség. E körzetekben a lakosság romló anyagi helyzete etnikai és nemzetiségi viszályokkal párosul. Vietnamban a munkanélküliek számát 12 millió főre becsülik. A Ceausescu-rendszer bukásával Romániában is szertefoszlott a teljes foglalkoztatás mítosza. A strukturális munka- nélküliség már februárban az aktív keresők 8-10 százalékát érintette. Különösen súlyos helyzetben vannak a pályakezdő fiatalok. NÖVEKSZIK A MUNKANÉLKÜLISÉG Az elkövetkező hónapokban a munka- nélküliség további növekedése várható. Számos vállalat ugyanis nem tudja fenntartani magát költségvetési támogatás nélkül. Tömegesen jelentkeznek a munkaközvetítő hivatalokban a középiskolát, egyetemet és főiskolát végzett fiatalok. A szociálpolitika szakértői egyre nyugtalanítóbb következtetéseket vonnak le. Magyarország a teljes piacgazdaságra való áttérés időszakában egymillió munkanélkülivel számol. Hasonló nagyság- rendű munkanélküliségtől tartanak Csehszlovákiában. Lengyelországban és Jugoszláviában a munkanélküliek száma elérheti az 1,5 millió főt. A munkanélküliek növekvő száma szükségessé teszi, hogy a költségvetésből jelentős összegeket fordítsanak a munkanélküliek segélyezésére. Ugyanakkor még nem minden országban fogadtak el olyan megfelelő szociális törvényeket, melyek biztosítják a munkanélküliek segélyezését. Számos országban még csak most hozzák létre a munkanélküliek megsegítését szolgáló pénzügyi alapokat, most szervezik a munkaközvetítő irodákat és az átképzésre jelentkezők számára az oktatási központokat. A legutóbbi berlini tüntetések azt mutatják, hogy az NDK-ban sem gondoskodtak új munkahelyekről. A munkanélküli segély összege azonban még azokban az országokban sem arányos a létfenntartási költségekkel, ahol a szociális segélyezésnek ezt a formáját már bevezették. Lengyelországban például a munkanélküli segély ma inkább szimbolikus anyagi támogatásnak mondható. Jobb a helyzet az NDK-ban, ahol a munkanélküliek 500 márkát kapnak a költségvetésből és további 500 márkát volt munkahelyüktől. A növekvő munkanélküliség megváltoztatta mind a lakosság, mind pedig a hatóságok viszonyát a többi KGST- tagországból származó külföldi vendég- munkásokhoz A múltban e vendégmunkások bevonásával tudták végrehajtani a nagyberuházásokat, sót nemegyszer a folyó termelést is vendégmunkások biztosították. Most a külföldi jövevények már nem szívesen látott vendégek. A közhangulat megváltozását különösen a vietnami munkások tapasztalják. Ma mintegy 80 000 vietnami vendégmunkás dolgozik a Szovjetunióban, 63 000 az NDK-ban, 37 000 Csehszlovákiában, és 25 000 Bulgáriában. Bérük alacsony, ugyanakkor a fogadó ország megnehezíti számukra azt, hogy attraktív árucikkeket vásároljanak és küldjenek haza Újabban a vietnami hatóságok siettetik állampolgáraik hazautazását. A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA Az egyes kelet- és délkelet-európai országok kritikus pénzügyi helyzete lehetetlenné teszi, hogy nagyobb szabású állami akciókba kezdjenek a munkanélküliség korlátozása érdekében. Ezért a munkanélküliség következményei enyhítésének a lehetőségét a nemzetközi együttműködésben keresik. A jövőben erre a munkaerő szabad áramlása adna lehetőséget. Az egyes európai KGST- tagállamok nem várják meg, amíg az egész egyesült Európában létrejön a szabad munkaerőpiac, inkább megpróbálják munkaerő-feleslegük egy részét Nyugaton elhelyezni. Petr Miller csehszlovák munkaügyi miniszter a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legutóbbi értekezletén az európai integráció kulcsfontosságú kérdésének minősítette a szegény országokból a gazdag országokba irányuló munkaerő-vándorlást. Javasolta, hogy e kérdésben hívják össze a munkaügyi miniszterek találkozóját. Erre az értekezletre a jövő évben kerülne sor Prágában. 1992-ben regionális európai értekezletet tartana e témában a nemzetközi munkaügyi szervezet. Az „igazi“ pénzért végzendő munkára, még csak akad jelentkező, külföldi munkahelyet találni azonban egyre nehezebb. A „feketén" végzett munka egyre kockázatosabb mind a munkavállaló, mind pedig a munkaadó számára. A kelet-európai országokban kibontakozó demokratizálódás viszont nem ad lehetőséget arra, hogy a Nyugatra távozók politikai menedékjogot kérjenek (akik megkapják a menedékjogot, azok könnyebben vállalhatnak legálisan munkát). Növekvő nehézségekkel találják szembe magukat azok a szolgáltató vállalatok is, melyek évek óta jelen vannak a nyugat-európai piacon. Ilyen körülmények között bizonyos jelentőségre tehetnek szert azok a kormányközi megállapodások, melyek a külföldi vendégmunkások megállapított kontingense számára meghatározott időre engedélyezik a munkavállalást. Ilyen megállapodást írt alá nemrég az NSZK- ban Jacek Kuron lengyel miniszter. Hasonló egyezményt kötött NSZK-val Csehszlovákia is. ÓRIÁSI SZOVJET MUNKAERŐ-FELESLEG Új konkurens je'lent meg a Szovjetunió személyében mindazok számára, akik nyugati országokban kívánnak munkát vállalni. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet említett ülésén Jurij Scserbakov, a Szovjetunió Munka- és Szociálisügyi Állami Bizottságának elnöke bejelentette: a Szovjetunióban rövidesen törvényt fogadnak el arról, hogy a szovjet állampolgárok külföldön munkát vállalhatnak. A törvény értelmében munkavállalás címén évente 2-3 millió szovjet állampolgár utazhat külföldre. A Szovjetunióban a tervezett reformok miatt két éven belül 4-5 millió fővel csökkentik a foglalkoztatást. A munkanélküliség azonban ennél nagyobb is lehet, amennyiben a Szovjetunióban olyan „sokkterápiát“ alkalmaznak, amilyet Lengyelországban vezettek be. Ez esetben a munkanélküliek száma elérheti a 35 millió főt is, azaz a foglalkoztatottak számának egynegyedét. Jurij Scserbakov tárgyalt szovjet dolgozók külföldi munkavállalásáról Elisabeth Dole amerikai munkaügyi miniszterrel, valamint az illetékes brit, francia, nyugatnémet, belga, finn és svéd tárcák vezetőivel. Beismerte, hogy e koncepció végrehajtása számos nehézségbe ütközik. E nehézségek oka egyrészt az, hogy a munkanélküliség Nyugaton is nagy, másrészt az, hogy a szovjet munkások nincsenek felkészülve a nyugati munka- feltételekre és szakmai követelményekre. Nyugaton azonban gyakran még olyan körzetekben is vannak betöltetlen munkahelyek, ahol magas a munkanélküliség. Főleg rosszul fizetett munkahelyekről van szó, melyeket a helyi lakosság nem kíván betölteni. Hasonló véleménynek adott kifejezést Genfben Tadeusz Mazowiecki lengyel miniszterelnök. A LEGJOBB SZAKEMBEREK TÁVOZNAK Bizonyára nagyobb nehézségek nélkül el tudnak majd helyezkedni a magasan kvalifikált szakemberek, főleg a műszakiak. Ilyenek pedig bőven akadnak. Bár nem vitatjuk azt, hogy a keleti országokban a tudomány lemaradt a nemzetközi fejlődés mögött, mégis vannak olyan területek, ahol ezen országok tudósai - főleg a szovjet tudósok - jobbak az átlagos nemzetközi színvonalnál. A szovjet szakértők - mint Nyugaton hangsúlyozzák - elsősorban az alábbi területeken bizonyítják a Szovjetunió tudományos eredményeit: biotechnológia, lézertechnika, elektronikai ipari anyagok, ultrahangos orvostechnikai berendezések, vegyi folyamatok katalizátorai, atomreaktor-technika, korszerű számítógépes programok. A Szovjetunió számos kimagasló egyedi megoldást dolgozott ki az űrtechnika és a védelmi ipar területén. Ugyanakkor a tudományok és a tudósok rangja a társadalmi és nemzetiségi mozgalmak nyomására csökken, a bürokratikus rendszer pedig megnehezíti az új megoldások bevezetését, azaz nem egy esetben meghiúsítja a tudósok által végzett munka eredményét. A tudományos és műszaki dolgozók számára nem teremtik meg a megfelelő anyagi ösztönzőket. Mi ösztönözze további erőfeszítésekre azt a szovjet számítógépes programozót, akinek havi keresete 400 rubel (a Szovjetunióban az átlagkereset270 rubel fölött van)? Az Egyesült Államokban ugyanaz a szakember havi 4000 dollárt keres. A szovjet hivatalos szervek nem is titkolják aggodalmukat, hogy a külföldi munkavállalás lehetőségét biztosító új törvény következtében a Szovjetunióból elsősorban a legkvalifikáltabb szakemberek fognak távozni. Ebben az esetben viszont óriási mértékben növekedne az a technológiai rés, amely a Szovjetuniót a Nyugattól elválasztja. (RYNKI ZAGRANICZNE) 1990. XII. 7.
