Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
y» csavargók királyát, „a szegénység marha- csordájának“ kisírt szemű szószólóját, a világirodalom legnagyobb kamaszát, Arthur Rim- baud-t játszotta Christopher Hampton Teljes napfogyatkozásában. Rimbaud-t, a tűzrabló költőt, az ötszárnyú madárra vágyó gyereket, a testének minden élményét megadó vakmerő tizenhat évest. Ingerült volt és fölényes, vad és szemtelen, űzött és közönyös, tombolt és gyötrődött, könyörgött és parancsolt, gyűlölt és szeretett. Kaszás Gergő finom beleérzéssel, elképesztő eleganciával hozta a szerepet. Először az Ódry Színpadon, aztán a Játékszínben, majd a tévében. Kivételes tehetség, nyilatkozta róla Zsámbéki Gábor. Cserhalmi György szerint „ordít belőle, hogy színész. Tíz éve nem lépett ki ilyen fiú a főiskola kapuján. Páratlan belépővel jött... a kérdés csak az: el bírja-e viselni az ezzel járó terhet?“ Kaszás Gergő ez év szeptemberétől a Katona József Színház tagja. Alfred Jarry Übü királyában ö a Matróz, Shakespeare Vízkeresztjében a Bohóc, Wedekind Lulujában Aiwa Schöning. Makk Károly Magyar rekviemjében a legfiatalabb halálra ítéltet, Molnár György bemutatásra váró tévéfilmjében, a Vörös vurstliban „a tékozló fiút“ formálja meg. • Huszonöt évesen, túl az első körökön, mit érez az ember, ha bekerül az élbolyba?- Félelmet, iszonyú nagy félelmet. Négy-öt évvel ezelőtt, amikor éppen erre vágytam, a sikeres indulásra, eszembe sem jutott, hogy én félni fogok valamitől. Erre jött a Teljes napfogyatkozás és a Színház című folyóiratban azt írták rólam: szegény Kaszás Gergő... milyen borzasztó, hogy ö már fiatalon találkozott egy ilyen attraktív szereppel... ki tudja, lesz-e még alkalma ilyesmit játszani? Eleinte nevettem ezen, mert ugye, miért ne lenne, aztán elmúlt két év és ma úgy érzem: sok minden függ attól, hogy milyen figurákat játszom, mint ahogy attól is, hogy mennyire talál el a szerep, és milyen körülmények között születik meg az előadás. Úgyhogy én most rettentően meg vagyok ijedve, mert nem tudom, milyen körök jönnek. • Arthur Rimbaud mennyire „találta el“ Kaszás Gergőt?- Én messze nem vagyok olyan bátor, mint amilyen ő volt és a „látásunk“ sem egyforma pontos, de hát száz évben egyszer születik csak ilyen ember, s nekem ebből kellett kiindulnom. Az első próbákon semmit sem éreztem a szerep súlyából, egy héttel a bemutató előtt, amikor össze kellett illeszteni a jeleneteket, akkor jöttem rá, hogy hiányzik a színpadról az erő, amit Rimbaud neve megkövetel. Rengeteget beszélgettünk mi erről Balikó Tamással, a darab rendezőjével és Balkay Gézával, aki Verlaine-t játszotta. Meg mentem is mindenhova, hogy történjen már valami... ott volt a sok megoldatlan helyzet, és nem jutott eszembe semmi, de semmi. Mellesleg én még sosem dolgoztam úgy, hogy közben át ne villant volna az agyamon: most, rögtön az elején kellene abbahagynom a pályát. Hiszen amíg nem értem meg, hogy mi van a szavak mögött, pokol az életem. A Makk-filmben is ez volt... sirögörcsöt kaptam a tehetetlenségtől. Rimbaud-nál végül aztán az segített, hogy megfejtettem, mitől olyan agresszív. A magányosságtól és a kiszolgáltatottságtól. Azt, hogy milyen érzelmek viszik őt előre, korán felismerte, mégsem kezdett el küzdeni ellenük. Ha nekem megadatott valami, akkor én annak minden pillanatát ki fogom használni, mondta, és így is tett. Sokat gondolkoztam azon a jeleneten is, amelyben Verlaine és Rimbaud a hitről beszélgetnek. Verlaine már isten kegyelmébe ajánlotta magát és a megtérésről beszél, Rimbaud azt állítja: nincs benne egy fikarcnyi hit sem. Nincs benne és mégis arra törekszik, hogy soha, semmilyen helyzetben ne hazudjon és önmagához mindig hű legyen. Akkor hogy van ez? Hit helyett akarat és meggyőződés? ■ Te melyik utat választottad?- Nekem az igazság kell, az még a szeretetnél is fontosabb számomra. • Szerepeidben mire figyelsz?- Arra, hogy mit takarnak a mondatok. A darabot helyzeteiben látom. Nem azt keresem benne, hogy miről szól, hanem azt, hogy milyen szituációkból áll. A Teljes napfogyatkozás nem igazán jó darab, de mert erős helyzeteket tartalmaz, élveztem az előadást. Másfél éve lehet, hogy utoljára játszottam a szerepet, azóta nagyon nagy káosz van bennem. Igen, ehhez Rimbaud is „hozzásegített“, de főleg a szívem. Van egy enyhe szívritmuszavarom, ha szedem a gyógyszert, el is múlik két hét után, csakhogy vannak időszakaim, amikor semmi másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy holnap már nem leszek. És akkor ülök otthon, akár egy öregember, aki megadtcT magát a sorsának és lesi, mikor jön a vég. Ráadásul a kártya is azt mutatta, hogy öt éven belüf meghalok. Még jó, hogy fatalista vagyok ... nálam nincs olyan, hogy most így, aztán úgy, én nem szoktam terveket szőni, ahogy jönnek a dolgok, úgy hagyom őket. « Igényességedet, maximaliz- musodat k'töl örökölted?- Nem örökség az - életforma. Székely és Zsámbéki tanított meg rá. Náluk a szakma felkészítés is jóval több volt, mint színészképzés. Emberképzés az, amit ők csinálnak a főiskolán, a legszebb emberképzés. Törócsik Mari fél évig tanított. Néha felment a színpadra és mutatott valamit. Fél perc alatt a legeslegmélyén volt egy állapotnak. Csodáltam öt. Kornis Mihálynak köszönhetek még sokat. Ő volt az első ember az életemben, aki felnőttként kezelt. Stúdiót vezetett a rádióban, ott kezdtem el a pályát tizenkét évesen. Játszottam, verekedtem, ma- szatos voltam én is, mint a többi gyerek, birkóztam, lovagoltam, tornáztam, de a mikrofon előtt úgy viselkedtem, mint egy felnőtt. Ezt tőle tudom. • A Katona József Színházban kikhez ragaszkodsz?- Én nagyon szeretem, ha szeretnek, és az is fontos számomra, hogy társulatban legyek, de nem vagyok ragaszkodó típus. Egyszerűen vannak emberek, akikkel szeretek együtt lenni. A Katonában Hollósi Frigyessel és Újlaki Dénessel... két kövér ember, akiket azért imádok, mert ők a legöszintébbek körülöttem, és mindketten hatalmas gyerekek. • Makk Károly filmjében, a Magyar rekviemben te is gyerek voltál. A Kölyök, akit két évig tartot- tak börtönben, míg nagykorú nem lett, s akkor felakasztották.- Van egy képsor a filmben, amely a Kölyökről szól. Hajnalban, amikor mindenki alszik, elindul, hogy 6 most hazamegy a Mamához. Szü- köl, nyüszít, kiabál, hogy engedjék ki, mert dolga van, véresre veri az öklét az ajtón, mire beletörődik, hogy nem mehet, és meghallgatja a Tengerész meséjét arról, hogy meg fognak szökni. Fantasztikus szerep. A Vörös vurstlfoan is nagyszerű feladatot kaptam. Zsámbéki kezdettől fogva azt szorgalmazta, hogy zűrös embereket játsszak. Na, ez most egy érdekes, rejtélyes figura lesz. Az első világháború idején Bécsbe küldi az apja, hogy biztonságban tudja, de a srác fütyül a biztonságra, amíg pénze van, nagy lábon éli az életét. Balhékba, kalandokba keveredik, gyereke születik, a film végén lelökik egy robogó teherautóról. Hálás vagyok Molnár Györgynek, hogy nekem adta a szerepet. «Ha azt hallod. Chioogia. mi iut elsőként az eszedbe?- Nem a csetepaté, az biztos, vagyis nem a Goldoni-darab, hanem gz ősrégi olasz halászfalu. m Azt hittem. Stuttgartot említed maid, ahol másfél éve naav- nagy sikerrel játszottatok az előadást.- Igen, sikerünk volt, csakhogy én mind a mai napig úgy érzem: másvalakinek kellett volna adni az én szerepemet. Talán egy idősebb színésznek. Nem tudtam ugyanis eldönteni, mit akar a velencei jegyző: lányokat vagy hatalmat? „Szép és nemes foglalkozása van, de néha beleőrül“ - számomra ez lett a kulcsmondat, de ezzel sem jutottam messzire. Chioggia, az igen, az sokkal kellemesebb emlékeket hagyott bennem. Főleg a halpiaca, öt percig álltam egy angolnaárus előtt, az volt a legnagyobb élményem. Fogta az élő halat, egyetlen mozdulattal levágta a fejét, és ugyanannak a mozdulatnak a befejezéseként beleszúrta a kést az angolna farkába és beledöfte egy deszkába. Aztán megfogta, egyetlen vágással felnyitotta a halat, egy másik mozdulattal kiemelte a gerincét és a végén, amikor a deszkán feküdt a hal, pillanatok alatt feldarabolta és papírba csavarta, ötszáz évet, ősöktől kapott ötszáz évet éreztem a halász zsigereiben, úgy csinálta mindezt. Azóta sokszor arra gondolok: nekem is így kellene „feldolgoznom“ minden szerepet. Ezzel a természetességgel, ezzel az ügyességgel, ezzel a könnyedséggel. Szabó G. László A gyengék gyengébbek, az erősek erősebbek, mint valaha. A meredeken emelkedő filmszám nem szükségszerűen pozitív jelenség. Az egy filmbe ruházott összeg megtérülésének lehetősége egyre kisebbedik. Akkor miért készül annyi film? - erről és sok más, nemcsak a filmvilágot, de a nézőt is érdeklő problémáról beszél interjúnkban Andrew Vájná, a magyar származású, sikeres hollywoodi filmproducer.- Milyen körülmények között dolgozhat ma egy független producer Hollywoodban?- Ez nagyon összetett kérdés, de megpróbálom körülhatárolni. Az alaphelyzet: az elmúlt négy évben meredeken emelkedtek a filmkészítés költségei. Aminek két oka van: növekedtek a közönség elvárásai a mozikba kerülő filmekkel szemben, azaz bizonyos sztárokat, bizonyos témákat, bizonyos körülményeket kívánnak látni mind magasabb, fényűzőbb kivitelezési szinten, aminek szükségszerű velejárója a díszlet, trükk, ruha és egyéb költségek rohamos emelkedése, a népszerű sztárok gázsija az eget verdesi és folyton emelkedik és így tovább. A másik ok: mivel egy-egy filmmel egyre nehezebb a széles forgalmazási hálózatba kerülni, jelentősen romlott egy-egy film kirobbanó sikerének lehetősége, amit úgy számszerűsíthetnék, hogy míg, mondjuk egy évtizede minden tíz filmből 1-2 lehetett sikeres, addig mára ez az arány gyakorlatilag tizenötre emelkedett, azaz minden tizennégy-tizenöt filmből lehet csak egy-két sikeres. Ez az emelkedő árak mellett legalább negyven-ötvenszázalékos kockázatnövekedés, ami azzal jár, hogy egyre nehezebb a producerek dolga, egyre nehezebb a filmgyártáshoz szükséges tőke felhajtása és megszerzése.- Mi magyarázza akkor az éves amerikai filmtermés jelentős növekedését?- Az, hogy bár a siker esélye szerényebb mint korábban, az esetleges siker igen nagy haszonnal járhat. Jóval nagyobbal, mint bármikor korábban. Aki betalál a siker utcájába, ahhoz bőségszaruból ömlik a pénz.- Árulja el, mit jelent ma számszerűen egy producer számára a költségek megtérülése? Ha ön kiad egymillió dollárt, mennyit kell bevennie, hogy visszakapja egymillióját?- Mint gyártónak körülbelül az 1:3 vagy 1:3,5-hez aránnyal kell számolnom. Azaz, ha egymillió dollárom három-három és félmilliót hoz, akkor nagyjából a pénzemnél vagyok. A többi kiadásokra, adóra megy el. Az arányok a konkrét filmek kiadásaitól függenek, de elfogadhatók.- Mit eredményezett mindez?- A gyengék gyengébbek, az erősebbek sokkal erősebbek lettek, mint bármikor korábban. A nagyoknak (Time-Warner, Columbia, Fox, Metro-Goldwyn-Mayer stb.) ugyan többet kell kockáztatniuk, de siker esetén óriási bevételeik keletkezhetnek, s ők attól nagyok egyébként is, hogy tőkeerősek. A gyengéknek is egyre többet kell kockáztatniuk, de az ő esélyeik jelentősen romlottak a szükséges tőke megszerzésére, és jelentősen romlottak esetleges sikerük esélyei is. A piac tehát úgy változott, hogy a függetlenek esélyei igen jelentősen romlottak a nagyokkal szemben.- A mai folyamatok az 1989-es mozijegyáremeléssel kezdődtek. Ekkor kúszott a mozijegy ára hét dollár fölé Amerikában. Ez már komoly összeg, és ezért a néző „eseményt“, „látványt“, „rendkívülit“ vár. És ebben a versenyben az alacsony költségvetésű produkciók már a moziba kerülés előtt elbuknak. A másik piaci változás, hogy míg korábban azok a filmek, melyek nem kerültek mozikba, a videopiacon értékesíthetőek voltak, és költségeik a videoforgal- mazás révén esetleg megtérültek, vagy jelentősebb részben megtérültek, addig ma a videopiacon is telítettség van, és az igények itt is egyre inkább a „szuperprodukciók“ irányába fordulnak. Hogy ezt is szám- szerűsítsem: egy alacsony költségvetésű filmet videón (sikeres esetben) 40-75 000 kazettán lehet eladni. Egy szuperprodukciót 540 ezer példánytól egymillió vagy még több kazettán lehet értékesíteni. A harmadik jelentős piaci változás, hogy rendkívül megnőtt az úgynevezett „mellékes“,vagy „kiegészítő cikkek“ fogalma. A könyvek, a film főszereplőiről készített figurák, emléktárgyak, zenei jogok stb. értékesítése jelentős többletbevételt jelenthet, sőt egyre gyakrabban jóval többet hoz, mint maga a film.- Ha ma kellene oly szerény tőkével producerré lennie, mint hajdanán, belevágna-e?- Sokkal nehezebb dolgom lenne, mint egykor volt, de azt hiszem, végül is belevágnék. Fenyves György 14 1990. XI. 30. dBiugsB/i H ? ^ ^ = ^ FT fj ft I! f ^ ggjjjg^^^r^fyrrnrri í8b ÍÜg^T-^-^ M — I Ír--==s^^^B B^ysT7ET*l'i]iLuk£g^M
