Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
i/asärnap Művészkedö rokonaink OWMHMt fttefÄs él Sophi* Annak idején, az ötvenes évek végén gondosan eltitkolták, hogy a moszkvai állatkert két hatéves gorillája, Rosa és Peter absztrakt rajzok sorával örvendeztette meg gondozóit. Azért hallgattak eme képességükről, mert a két haszontalan emlős fittyet hányt alkotómunkájában a szocialista realizmus követelményeinek. Annál jobban lelkendeztek a nyugati világban a londoni állatkert két és fél éves Congo nevű lakójának a rajzkészségéről érkező hírek hallatán. Műveit kiállításokon mutatták be az angol fővárosban és az Egyesült Államokban, s a modern festészet rajongói vagyonokat fizettek Congo rajzaiért, festményeiért. 1962-ben az emberek és állatok viselkedésével foglalkozó Desmond Morris könyvet írt a témáról. írását a modern, nonfiguratív festészet kritikusai, ellenfelei álláspontjuk igazolásaként üdvözölték, miszerint az absztrakt művészet szélhámosság. Aztán lecsendesült a kérdés körül örvénylő vihar, s feledésbe merültek a manccsal festett „alkotások“. Most egy frissen megjelent, a majmok rajzkészségével foglalkozó könyv hívta föl ismét a kérdésre a figyelmet. Annyi biztos, hogy a majmok nem önként, belső indítékoktól vezérelve fognak krétát, ecsetet mancsukba. Meg kell tanítani őket az eszközök használatára, a rajzolásra, ecsetkezelésre, a színek fölismerésére. Ez az eljárás semmivel sem jár több kényszerítéssel, mint a majmokkal végzett különböző intellektuális vizsgálatok. Az eredmény: a legügyesebbek egy idő múltán a kétéves gyerek szintjén rajzolnak, festenek. Érdekes, hogy nem azonos módon dolgoznak valamennyien, müveik egyéni stílusról tanúskodnak. A rotterdami állatkert lakója, Sophie például a cikcakkos vonalakat kedveli, a münsteri Pablo a ritmikusakat, Congo a legyezőt formázó színes ecsetvonásokat. Akadnak közöttük olyan „igazi“ művészek, mint például Congo, amelyek nem fölszólí- tásra látnak munkához, hanem saját gyönyörűségükre festenek, élvezettel. Mások, akárcsak egyes művészek, a jutalom, illetve a fizetség reményében fognak ecsetet. A majmok rajzkészségének vizsgálata az absztrakt festészet kibontakozásának idején keltett nagy figyelmet. A figurális festészet visszatérésével megcsappant az érdeklődés iránta. A kísérletek mégsem voltak hiábavalók, mert rávilágítottak az embernél alacsonyabb rendű lények ezen érzékére, képességére. (Ország-Világ) Gyógyítható az elmebetegség? Tízévi megfeszített kutatómunka döntő fejezetét zárta le az a falfedezés, amely Jean-Charles Schwartz professzor és kutatógárdája érdeme. A francia orvosi kutatási és egészségügyi intézetben dolgozó csoport felfedezését nemrég adta hírül a Nature, a nagy hírű brit tudományos folyóirat is. Az eredmény új utat nyit meg a legsúlyosabb elmebetegségek, mint a szkizofrénia vagy a mániákus depresz- szió kezelésében, és minden eddiginél hatásosabb gyógyszer előállításával kecsegtet. Röviden arról van szó, hogy az eddigi pszichiátriai gyógyszerek, orvosi nyelven neuroleptikumok, sok esetben erős mellékhatásokat provokáltak. Nemegyszer a Parkinson-kórhoz hasonlatos tüneteket, mozgásszervi zavarokat okoztak, és a gondolkodás súlyos lelassulásával jártak. A kutatók eddig nem tudtak nyitjára jönni, hogy pontosan mi provokálja ezeket a zavarokat. A professzor csapatának most sikerült elkülönítenie azt a gént, amely kedvezően fogadja az idegsejtek közötti kapcsolatot létrehozó dopamint, hogy az se izgalmi krízisállapotot ne idézzen elő a betegnél, és ne blokkolja le az izommozgást közvetítő neuronokat. Az elmegyógyászatban ugyanis valóságos, forradalmat jelentett, amikor két francia sebész véletlenül rájött arra, hogy az altatáshoz használt klórprozamin a beteget közömbössé teszi, megszünteti idegességét és agresszivitását. A további kutatások aztán bebizonyították, hogy a klórprozamin csodálatosa csökkenti a szorongást, a hallucinációkat, és helyreállítja a súlyos elmebetegekkel való kapcsolat lehetőségét. A később Largactil és más néven kibocsátott gyógyszerek a szkizofrénia kezelésének legfontosabb anyagaivá váltak. Csak 1961-ben mutatta ki a svéd Carlsson, hogy a neurolepti- kus gyógyszerek lefékezik az ingerközvetítő dopamint. A gyógyszer előállításáig és kipróbálásáig még hosszú út vezet, de a kulcs most már a zárban van, s remélhető, hogy az új neuroleptikum még a szkizofrénia eddig teljesen reménytelen eseteit is gyógyíthatóvá teszi. (Nature) 15 1990. XI. 30. Csak négy csészével? Azok az emberek, akik napon-, ta négy vagy annál több csésze kávét isznak, 40 százalékkal növelik a veszélyt, hogy szívrohamot kapjanak, akiket pedig a szívroham nagy veszélye fenyeget, mérlegeljék fogyasztásuk csökkentését - javasolják egy új tanulmányban. A dolgozat az oaklandi (Kalifornia) Kaiser klinika kutatói álláspontjának változását jelzi. 1973-ban még ugyanis arról számoltak be, hogy nem találtak összefüggést a kávéfogyasztás és a szívroham között, s ezt akkor más kutatók is megerősítették. Az új tanulmányt, amely a legújabb hozzájárulás a szív- és keringési betegségek és a kávé közötti esetleges kapcsolatról folyó vitához, azonnal megkérdőjelezték, és így a kávé szerelmesei továbbra sem tudják, mihez tartsák magukat. A tanulmány 101 774 északkaliforniai személynek a Kaiser klinikán végzett, rutinszerű orvosi ellátására épül 1978-tól 1985- •9Dr. Arthur Klatsky, az egyik kutató elmondja, nem tud magyarázatot adni arra, miért talált ez a vizsgálat fokozott kockázatot a szívrohammal kapcsolatban, mikor az előzőek, köztük az övé, nem jutott ilyen eredményre. De hozzátette, nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy kávéfogyasztáson kívüli tényezők játszottak szerepet a szívrohamokban. Míg például a Kaiser-féle tanulmány fokozott kockázatot állapított meg a napi 4-6 csészével fogyasztók körében, a veszély nem növekedett tovább azoknál, akik 6 csészénél többet ittak meg, pedig ez lett volna várható - mondta. (iht) H iába tiltja törvény Portugáliában a 14 éven aluliak munkába állását, mégis dolgoztatják őket, méghozzá ezerszám. A kiskorúak munkaerejének kiszipolyozását ugyan „nemzeti szégyennek“ nevezte Mario Soares, az ország elnöke, mégsem tudnak érvényt szerezni a törvénynek, mert a betartását ellenőrző inspektorokat mind a munkáltatók, mind a szülők kijátsszák. A ruha- és cipőgyárak, a kőbányák tulajdonosait és az építkezési vállakozókat természetesen a gyermekmunkából kisajtolható nagyobb haszon ösztönzi foglalkoztatásukra, a szülőket pedig az ínség kényszeríti a kiskorúak dolgoztatására. A hatósági ellenőrzés nem sokat segít. Neuszítanak ra, hogy elriasszak. Az exportra termelő ruha- és cipőgyárakban éjszakai műszakban dolgoztatják a gyerekeket, vagy bedolgozóként alkalmazzák őket. A munkáltatók olykor mégis rajtavesztenek. Az ellenőrök legutóbbi időben kőrútjukon gránitot fejtő fiúkra találtak, köztük egy kilencévesre, aki nagyapjával együtt dolgozott. „Csak játszadozik“ - indokolta unokája jelenlétét az öreg. A szomszédos kőbánya gyermekmunkásai között fölfedezték a tulajdonos fiát is. „Lusta gyerek - magyarázta az apa -, csak javára válik, ha csinál valamit. Magam is kilencévesen kezdtem.“ A kormány abban bízik, hogy amikor 1993- ban hat évről kilencre emelik a tankötelezettség időtartalmát, gátat szabnak a gyermekmunkának. A szociális kérdések szakértői nem hisznek benne. A tankötelezettség ellenére tömeges lesz a lemorzsolódás, hiszen a szülők a körülmények kényszere folytán előbbre valónak tartják a tanulásnál a munkát. (Ország-Világ) A három alagút egyike elkészült a La Manche csatorna alatt A La Manche alatti vasúti alagút két éve tartó építése fontos állomáshoz érkezett. Az angol Channel Tunnel (Csatorna Alagút) elnevezés összevonásából keletkezett „Chunnel“ (remek magyar megfelelője: Csalagút) francia és angol építői átfúrták a köztük levő, még érintetlen földtömböt, s a szűk furaton keresztül immár átkiálthatnak egymásnak. A furat a két ala- gútszakasz pontos találkozását segíti. December elejére elkészül a két alagútvéget összekötő táró - akkor már kezet is szoríthatnak a két ország vájárjai. Január elején pedig már a teljes keresztmetszetére bővített alagútban üdvözölhetik egymást Anglia és Franciaország politikai vezetői. Az esemény egyelőre inkább jelképes, lévén, hogy ez az alagútcsö, csak egy az épülő háromból. Szellőzőlevegővel fogja ellátni a rendszert, segíti a karbantartást és az esetleges mentést. Két oldalán halad - tőle még jócskán elmaradva - a majdan vasúti közlekedésre szolgáló két nagyobb átmérőjű alagút. A kontinens és a brit sziget közötti szárazföldi összeköttetés sokak álma volt az elmúlt kétszáz évben. Számos változatban terveztek vasúti, közúti vagy vegyes forgalmú alagutat, később hidat is. A két érdekelt kormány 1875-ben már engedélyt’is adott az építkezésre. Meg is építettek egy-egy kilométernyi alagutat a két parttól, ám angol katonai köröknek az országuk inváziójától való félelme egészen 1955-ig lehetetlenné tette a nagy mű megvalósítását. A félelmet akkor a NATO új katonai doktrínája oszlatta el, amely szerint erői számára kedvezőbb az alagút megléte, mint a hiánya. Az előreláthatólag hatmilliárd angol font költségből ötmilliárdnyit 200 bank hitelez. További egymilli- árdot részvények kibocsátásával fedeznek. Hatalmasak az építkezést jellemző további számok is. A kereken ötven kilométer hosszú mű építéséhez hét és fél millió köbméter földet emelnek ki. Az alagútban közlekedő vonatok a becslések szerint évente 45 millió járművet továbbítanak a két part között. Az építkezésen a szinte teljes gépesítés ellenére is kereken hétezer ember dolgozik. Az alagútban hagyományos és járműszállító vonatok fognak közlekedni. A normálisnál nagyobb keresztmetszetű kocsikkal közlekedő járműszállító vonatok csak a két alagútvég, Coquelles és Chariton között járnak majd. Meg- rakásukat számítógépes rendszer és kiterjedt rámpahálózat segíti. A hagyományos vonatok közlekedtetésének egyelőre az az akadálya, hogy Anglia területén kisebb az űrszelvény. Ezért, meg a nagyobb sebességigény miatt legalább Londonig új vonalat kellene építeni. Ettől azonban az angol kormány mindeddig elzárkózott, és - a várható zaj miatt - a tervezett nyomvonal melletti települések lakói is tiltakoznak ellene. A tét nagy: az alagútnak csatlakozása lesz a francia TGV vasúthálózathoz, az pedig remény szerint európai kiterjedésű, rendkívüli sebességeket megengedő vasúthálózattá fog bővülni. Végezetül: az alagutat 1993- ban adják át a forgalomnak. (Népszabadság) Portugália „nemzeti szégyene“ héz „tetten érni" az apró munkásokat, mert az inspektor jöttének hírére eltüntetik őket. Előfordul, hogy be sem engedik az ellenőrt a gyár területére, vagy puskával fenyegetik, kutyát
