Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-23 / 47. szám

KISEBBSÉGEK DÉL.TIROLBAN lmIW C öDvCUCilm trCl»"' I liivLDrill.. „AZÉRTÉLÜNK A VILÁGON, HOGY VALAHOL OTTHON LEGYÜNK BENNE“ (Tamási Áron) Az Együttélés Politikai Mozgalom Intéző Bizottságának megbízásából a kora ősz folyamán a tájékozódás, kap­csolatteremtés és a tájékoztatás céljából több nyugat­európai országot kerestünk fel. Ausztria, Finnország, Olaszország, Svájc, Franciaország, Nagy-Britannia vol­tak utunk állomásai. Beszélgetéseket folytattunk politikai pártok képviselőivel, törvényhozó és végrehajtó szervek vezető tisztségviselőivel, emberi jogi szervezetekkel, tudományos konferenciákon szereztünk tapasztalatokat, európai intézményekkel vettük fel a kapcsolatot, tájékoz­tattuk a sajtót. Az út tapasztalatait szeretnénk ezúton is megosztani a tisztelt Olvasókkal. Útravalóul - illúziórombolás 1990. XI. 23. Évtizedek totalitarizmusa után, a tájékozatlanság eredményeként és eddig a személyes tapasztalat- szerzés lehetőségétől megfosztva hajlamosak vagyunk a nyugati de­mokratikus államokat gazdasági fej­lettségük, parlamentáris pluralista demokratikus rendszerük és az em­beri szabadságjogok megtartása mi­att a kisebbségi jogok megtartása területén idealizálni, általánosítani, a különböző országok gyakorlatát ezen a téren, egyes kisebbségek jogi biztosítékait modellként átvétel­re javasolni. Az önámítás elkerülésére útrava­lóul kezdjük az illúziók lerombolásá­val, elsőként - a totalitarizmustól szabadulófélben lévő Közép-Európa államainak nemzeti kisebbségei számára egy nyugat-európai modell mechanikus, azonnali átvételét nem tartjuk járható útnak. E kérdés meg­oldása szempontjából a történelmi, politikai, gazdasági, kulturális fejlő­dés, sajátosságok miatt valószínű­leg ugyanolyan konfliktusteremtö lenne, mint bárhonnan származó, erre a térségre kényszerített megol­dás a nemzeti kérdés területén. A második illúzió, mely szerint a nyugati államokban megoldották a kisebbségi kérdést és a demokrá­cia automatikusan megold minden problémát ezen a területen, illetve a nemzeti kisebbségek jogainak biz­tosítása és a demokrácia megte­remtése között sorrendiség létezik, ahol a demokrácia elsőséget élvez. A nyugati államok nemzetiségi politi­kája között is differenciálni kell, em­lékezzünk a bretonokra, okszitá- nokra, az elszászi németekre Kö- zép-Európában is ismerős válaszo­kat kaphatunk. Emellett ismerjük Dél-Tirolt, Finnországot, Svájcot. A kisebbségi kérdés nemcsak élő közép-európai, hanem összeurópai, sőt világprobléma is. De a pozitív példaként ismert államokban is - emlékezzünk csak a svájci francia- ajkú Jura tartomány kialakításáért folyó küzdelemre, az olaszországi dél-tiroli németek kiállására a hetve­nes években az autonómia-statútu­mért, illetve a finnországi svédek e század húszas éveiben jogaikért folytatott erőfeszítéseire. Tehát a fejlett demokráciában sem oszto­gatják a jogokat, állandó, kitartó küz­delem eredményeként születnek. A demokrácia alapját képező több­ségi elv mellett biztosítani kell a ki­sebbségek jogait. A harmadik illúzió - a határok átjárhatósága megoldja a kisebbsé­gi kérdést. A határok átjárhatóságá­val egyik állam sem mentesülhet az alól, hogy a területén élő, a többségi nemzettől eltérő nemzeti nyelvi, táji és vallási kisebbséghez tartozó sze­mélyeknek és ezen kisebbségeknek biztosítsa az identitásuk megőrzé­séhez és fejlesztéséhez, az anya­nyelv hivatalos nyelvhasználatához és az oktatáshoz való jogot, s garan­tálja az állampolgárok egyenlőségét a jogszabályokban és a gyakorlat­ban is. Negyedik illúzió - elégséges az általános emberi jogok biztosítása, nincs szükség a közösségi, kollektív jogok biztosítására a nemzeti, nyel­vi, faji vagy vallási közösségekhez tartozó személyek számára. Ha az állam a többségi nemzet államaként határozza meg önmagát illuzórikus állampolgári jogegyenlőségről be­szélni, ha ugyanakkor a csak a ki­sebbségekhez tartozó személyek­nek biztosítja a törvény az egyenlő­séget, a közösség sajátos jogainak törvényes biztosítása nélkül. A teljesség igénye nélkül ezekkel az illúziókkal kell leszámolnunk ön­magunkban, mielőtt a nyugat-euró­pai nemzeti kisebbségek helyzetét szeretnénk vizsgálni. A kétkedők joggal kérdezhetnék, a fenti illúziók lerombolása után mi értelme egyál­talán vizsgálni ezt a kérdést. Véle­ményünk szerint rendkívül fontos ennek ellenére pontosan ismerni az évszázados fejlődés eredménye­ként kialakult demokratikus konflik­tuskezelő mechanizmusokat, ezek jogi szabályozását, az Európa Ta­nács kisebbségi jogok szabályozása területén kifejtett tevékenységét, ha­tározatait, mivel e térség államainak, nemzeteinek fejlődése szempontjá­ból, amennyiben ez organikus lesz és nem szakítja meg, mint már itt annyiszor, valamilyen totalitarizmus, ezek lesznek meghatározóak. Ezek­re a demokratikus konfliktuskezelő mechanizmusokra van égető szük­ségünk a civil társadalom kialakítá­sához, egy nyormális politikai és gazdasági helyzet megteremtésé­hez országunkban. Dél-Tirol Bármerre járva Európában, Dél- Tirol neve fogalom. Még a nyugati demokráciák képviselői is elismerik: a nemzeti kisebbségek ottani hely­zete egyike Európa legfejlettebb, legdemokratikusabb megoldásainak (ha nem is hibátlan). Nagy várako­zással tekintettünk utunk eme állo­mása elé, mely nem volt teljesen ismeretlen számunkra, de tudtuk, tartogat még meglepetéseket. Nem tévedtünk. Vendéglátóink, a Bozner Begegnungen (a dél-tiroli valóságot dokumentáló és erről informáló munkacsoport, amely a Dél-tiroli Köztársasági és Szociális Intézet keretében tevékenykedik) gazdag és tartalmas programmal vártak A vastag dossziéból, melyet szállo­dai szobánkban találtunk, csak né­hány adat: Dél-Tirol tartomány - amely a győztes nagyhatalmak 1946-os döntése nyomán Olaszország része maradt - lakossága közel 440 ezer fő (Olaszország lakosságának mind­össze 0,76 %-a!), ebből 65 % né­met ajkú, 28 % az olasz és 4 % a la­din (a svájci rétoromán közeli nyelv­rokona) nyelvet beszéli (1981-es adatok). Elenyésző százalékaránya ellenére a német ajkú kisebbségnek sikerült az évek során kiharcolnia az 1972-es, majd a felújított 1989-es Autonómia-statútumot, amely szé­les körű önállóságot és önkormány­zati jogokat biztosít a német és ladin nyelvcsoportnak az olasz államon belül. Az autonóm tartomány egyik leghaladóbb vívmánya - amelyet szintén csak 1972-ben sikerült tör­vényerőre emelni - a német nyelv­nek az olasszal egyenjogú tétele, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kétnyelvűség az összes állami hivatalban és intézményben (bele­értve a rendőrséget, bíróságot, ön- kormányzati szerveket stb.) szóban és írásban kötelező és a többi állás­nál is előnyt jelent más - a mindkét nyelvet nem beszélő - jelentkezők­kel szemben. A kétnyelvűséget kü­lön vizsgával kell bizonyítani! A rend­őrség és bíróság pl. köteles azt a nyelvet használni, amely az „ügy­fél“ anyanyelve. A ladinok anya­nyelvhasználatának jogait szóban és írásban (a hivatalos ügyvitelben) külön rendelkezések határozzák meg. Külön figyelmet érdemel a dél- tiroli oktatásügy. Az Autonómia-sta­tútum biztosítja alap- és felsőfokon az anyanyelvi művelődés jogát (né­met vagy olasz nyelven), méghozzá úgy, hogy a tanerőknek is megfelelő anyanyelvüeknek kell lenniük. Az összes iskolában kötelező a másik nyelv tanítása is. A ladin iskolák helyzetét külön rendelkezés biztosít­ja. (Az 1988/89-es tanévben a né­met iskolákban összesen 47 496, az olaszokban 14 510, a ladinokban 2521 diák tanult.) Saját egyeteme Dél-Tirolnak - kivéve az egyetlen filozófiai-teológiai főiskolát - nincs, németajkú diákjainak nagy része fő­leg az Innsbrucki Egyetem, de más osztrák egyetemek hallgatója is. Találkozásaink A tartomány legerősebb pártja a Dél-tiroli Néppárt, a német és ladin dél-tiroliak „gyűjtópártja“. A párt egyik alapcélkitűzése: a német és ladin népcsoport támogatása, vala­mint ennek többségként való meg­erősítése szülőföldjén. Mindazokról az eseményekről, utakról és harcról, amely e kisebb­ségvédelmet létrehozta, a Dél-tiroli Néppárt elnökével, több éven ke­resztül a tartomány főnökével, dr. Silvius Magnagóval beszélget­tünk. Miután röviden ismertettük a csehszlovákiai helyzetet, ezen belül a magyar nemzeti kisebbség szituá­cióját, Magnago úr saját gazdag ta­pasztalataival igyekezett segítsé­günkre lenni. Figyelmeztetett, hogy a kisebbség jogainak eléréséért folytatott küzdelem nehéz és hosszú lesz; alapfeltétele azonban, hogy a többség megértse: a kisebbségek létét és identitását csak többletjo­gokkal lehet biztosítani. Ajánlotta, legyünk munkánkban kitartóak, és akkor lassan - lépésről lépésre - el lehet érni eredményeket. A Dél-tiroli Néppárt titkárával és több parlamenti képviselőjével foly­tatott beszélgetés után két dél-tiroli újságíró, az olasz dr. Ferrandi és a német dr. Walther kérdéseire vála­szolva próbáltuk vázolni az Együtté­lés Politikai Mozgalom tevékenysé­gét, valamint az elmúlt hónapok poli­tikai helyzetének fejlődését Cseh­szlovákiában. Látogatásunk egyik további érde­kes állomása a tanácskozás volt, ahol az iskola- és kultúrügyi taná­csos dr. Hosp és a Ladin Kultúrinté­zet elnöke, parlamenti képviselő, dr. Valentin fogadott. Kölcsönösen tájé­koztattuk egymást a kisebbségi is­kolarendszerekről, azok gondjairól, bajairól, előnyeiről és hátrányairól. Vendéglátóink részletesebben is szóltak mindarról, amit a bevezető­ben már elmondtunk. Az egyetem­mel kapcsolatban tisztázták: nincs, mert nem követelik, hiszen az innsb­ruckit sajátjuknak - tirolinak - tart­ják, s nem akarják, hogy egy esetle­ges dél-tiroli egyetem más tartom á- nyokbeli hallgatói (tehát olaszok) megváltoztassák az etnikai összeté­telt Dél-Tirolban. Információszerző és -terjesztő -utunk az ellenzékhez is elvezetett: rövid, de érdekes beszélgetést foly­tattunk dr. Benedikterrel, az „Union für Süddtirol“ elnökével, parlamenti képviselővel. Utunk egyik legfontosabb (és egyben az utolsó dél-tiroli) találko­zása dr. Kari Mitterdorffal, volt sze­nátorral, az FUEV (Európai Népcso­portok Szövetségi Uniója) és a Dél- tiroli Kultúrintézet elnökével zajlott. Megtárgyaltuk az EPM ez év elején beadott felvételi kérelmét a FUEV- be. Mitterdorfer úr elismeréssel nyi­latkozott az EPM összes nemzeti kisebbséget felkaroló státuszáról, de éppen ezt - mint szokatlant és egye­dülállót a FUEV-ben - hozta fel egyik okként, mely miatt a FUEV várakozó álláspontra helyezkedett. Néhány alapvető kérdés tisztázása után megígérte, hogy a FUEV veze­tősége következő ülésén a felvételi kérvényt újraértékeli. Gyurcsík István Flórián László A SZLOVÁKIAI POLITIKAI SZÍNTÉR OKTÓBER VÉGI ESEMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSÉRE SZINTE VALAMENNYI PRÁGAI NAPF ÉS HETILAP VISSZA­TÉR. A FÜGGETLEN SAJTÓKÖZPONT KIADÁSÁBAN HETENKÉNT MEGJE­LENŐ RESPEKT 34. SZÁMA BŐVEBBEN KOMMENTÁLJA A SZLOVÁK KOR­MÁNYKOALÍCIÓ JÓVÁHAGYOTT NYELVTÖRVÉNY-TERVEZETÉT. A SZLO­VÁKIAI MEGRÁZKÓDTATÁSOK C. CIKKBŐL IDÉZÜNK: A törvényre nem volt szükség- A Matica azt követelte javasla­tában, hogy, tekintet nélkül a ki­sebbségek jogaira, a szlovák nyel­vet mint egyedüli hivatalos nyelvet kell törvénybe iktatni. Ennek támo­gatására már október elején tünte­tésekre kerül sor, míg a koalíciós törvényjavaslat az SZNT-beli meg­vitatás előtt egy héttel készült el, népszerűsítésére kevés idő jutott. A képviselők, jóllehet, változtatá­sokkal, végül is a kormány nyelv- törvény-javaslatát hagyták jóvá. De egyáltalán nem volt szükséges tárgyalni a törvényről, sem külön­féle megmozdulásokat és tünteté­seket szervezni a szlovák nemzet szempontjából létkérdésnek minő­sített maticás javaslat mellett - ál­lapítja meg a Respekt. A Szlovák nyelvet ugyanis, ellentétben a ma­gyar és az ukrán nyelvvel, már előbb államnyelvvé nyilvánították. De nem határozták meg közelebb­ről a hivatali nyelvhasználatot, s így fordulhatott elő, hogy a ma­gyarok által is lakott területeken a szlovákok nem tudták magukat megértetni a magyar hivatalnokok­kal - és viszont. Ezt a jóváhagyott törvény már lehetővé teszi, de mindezt megoldotta volna néhány törvényerejű rendelet is. Ma a ma­gyarok, azokban a községekben, ahol a lakosságnak több mint a 20 %-át alkotják, a hivatalos ügyintézés során használhatják anyanyelvűket. Másrészt viszont a községi elöljáróságok magyar képviselőinek, illetve az állami hi­vatalok magyar alkalmazottainak kötelező a szlovák nyelv ismerete, mert ez a nyelv a hivatalos egész Szlovákia területén. Munkaügyi téren a törvénynek gyakorlatilag nincs semmi hatálya. Mert például (amint ez Dunaszer- dahelyen megtörtént), ha valakit azért nem vesznek fel elárusító­nak, mert nem tud magyarul, ez a város magyarul beszélő részé­ben a maga módján érthető is, ebben az esetben nincs semmi szerepe a nemzetiségi vitának. Az egész világon bevett szokás, hogy a nemzetiségileg vegyes területe­ken az emberek mindkét nyelven megértik egymást. Azokra tekintve, akik a nyelvtör­vénnyel kapcsolatban az elhagyott és diszkriminált szlovákokról be­szélnek, az jut az eszünkbe, mennyire magára hagyott lenne Szlovákia, ha a maticás javaslatot hagyták volna jóvá, hogy ez meny­nyire bonyolulttá tette volna a fö­deráció, tehát Szlovákia útját is a fejlett Európába! Ismeretes, mi­lyen gondjaik vannak azoknak az országoknak a nemzetközi kap­csolatok terén, amelyek nem tart­ják be az emberi jogokat, úgy ahogy azt különféle európai és nemzetközi értekezleteken jóvá­hagyták. Ezekkel az államokkal a fejlett országok nem működnek együtt, sem politikai, sem gazda­sági téren - írja a Respekt. Klaus: A jelenlegi parlament jo testület Václav Klaus szövetségi pénz­ügyminiszter, a Polgári Fórum el­nöke, akit sokan a cseh politikai küzdőtér legerősebb személyisé­gének tekintenek, a független Li- dové novinynak nyilatkozott no­vember 2-án egyebek közt a szlo­vák politikáról és a föderáció kilá­tásairól. Szerinte a mai szlovák politikára az jellemző, hogy egyes dolgokat igyekszik gyorsan, örök időkre szólóan meghatározni, ami nem tűnik elég ésszerűnek. A pénz­ügyminiszter szerint abban kellene gyorsan megegyezni, miben ér­tünk egyet, s teret kellene hagyni a fokozatos utánahangolásnak. - El kell fogadnunk néhány alap­vető dolgot, amelynek határai már nem léphetők át. Nagyon nyugta­lanítanak egyes elképzelések pél­dául a több jegybankról, stb. Ezek a kérdések ugyanis sokkal lényeg- bevágóabbak, mint a klasszikus politikai viszályok. A kérdésre, hogyan látja az ál­lamszövetség széthullásának le­hetőségét, a szövetségi pénz­ügyminiszter így válaszolt:- Én arra törekszem, hogy ez ne következzen be. Hamarosan napi­rendre kerül az 1991. évi állami * költségvetés jóváhagyása. Ez vilá­gosan megmutatja majd, képesek vagyunk-e egy egységes pénzügyi politika kidolgozására, vagy nem. Elmondhatom, eddig mindent megtettünk annak érdekében, hogy az egységet megőrizzük. A LN megállapítására, hogy az állami költségvetés elutasítása al­kotmányjogi szempontból a parla­ment feloszlatását és új választá­sok kiírását jelentené, a PF elnöke így reagált:- Valóban. De ezt súlyos kárnak tartanám, s azért mindent megte­szek annak érdekében, hogy erre ne kerülhessen sor... Remélem, találunk valamilyen megoldást. A közvélemény többségével szem­ben én azt vallom, hogy a je­lenlegi parlament jó testület. Attól félek, hogy egy más, sebtiben lét­rehozott parlament rosszabb len­ne. Tudom, a parlament maga el­len hangolta a közvéleményt, egyrészt a kötőjel-vitával, más­részt a magas képviselői fizetések jóváhagyásával. Ennek ellenére állítom, hogy a parlament, munká­jának minőségét és szakértelmét tekintve, mai összetételében az ország stabilizáló tényezője. Hana Ponická a szeparatizmusról A Práce c. cseh szakszervezeti napilap november 2-i számában interjút közöl Hana Ponická szlo­vák írónővel, aki a lap tanúsága szerint egyik október végi rádió- nyilatkozatában kifejtette: közös otthonunkat manapság nem is annyira a Moric-féle szlovák nacio­nalisták, hanem inkább a szlovák politikai reprezentáció személyisé­gei, mint Ján Carnogursky és Frantisek Miklosko veszélyeztetik, akik jelenleg a föderáció híveinek szerepét töltik be, de történelmi és családi összefüggések következ­tében, egy igazi politikai válság esetében képesek letörölni a port az önálló szlovák állam eszméjé­ről, s képesek az elszakadásra. A neves írónő a szlovák szepa­ratizmus forrásait firtató kérdésre így válaszolt:- A probléma az amerikai szlo­vákokkal szoros kapcsolatot tartó szlovák politikai vezetés egy ré­szében van. Ók nem tudtak bele­nyugodni közös államunk létébe, s ezért mindmáig az elkülönülés talaján állnak. Nekem személy szerint nem tetszik a Carnogursky által követett koncepció, miszerint jelenleg még a föderáció és a cse­hek mellett vagyunk, de az egye­sült Európába már önállóan lé­pünk ... A riporter véleményére, hogy Szlovákiában keresztény alapon is szíthatnák a nemzetiségi ellentéte­ket, az írónő így válaszolt:- Ez a szlovák katolicizmus sa­játos vonása, amely Korec püspök hatására kifejezetten nemzeti hú­rokon játszik. A Matica slovenská ebben teljes mértékben egyetért a kereszténydemokratákkal... Összeállította: Somogyi Mátyás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents