Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
Vasárnap 1990. július 22. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia:05.01. nyugszik 20.28, Közép-Szlovákia: 05.08, nyugszik 20.35. Nyugat- Szlovákia. 05.14, nyugszik 20.41 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 05.06, nyugszik 20.46, Közép-Szlovákia: 05.13, nyugszik 20 53, Nyugat- Szlovákia: 05.19, nyugszik 20.59 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MAGDOLNA - MAGDALÉNA nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából 400 ÉVE JELENT MEG A BIBLIA ELŐSZÖR MAGYARUL Lugosi Mihály cikke MANÓK SZÜLETTEK Fülöp Imre portréja Sidó János fafaragóról ECCE HOMO Szaszák György beszélgetése Tiszai Nagy Menyhért református lelkésszel NAGYMÚLTŰ KISKÖZSÉGEK Csáky László írása A HERCEG- PRÍMÁS KERESZTFIA Nagy Jenő emlékezése Jankó Blahóra SZABÁLYSÉRTÉS Moyzes Ilona elbeszélése A SZEMÉRMES ANGYAL Págai találkozás Lukás Vaculíkkal - Szabó G. László írása I Levelek Vélemények HOL A HIBA? Baj van a lányommal. Vagy talán nem is ővele? Az utóbbi időben többször talált a kifliben és a kenyérben valamit. Hogy mit? Ő azt mondja rá: Sült kukac! Mit tegyek? Nem eszik. Az orvos már gyógyszert is írt fel neki,'hogy legyen étvágya. Vagy süssek itthon kenyeret, amint az utóbbi hetekben már többször is csináltam? Vagy tegyem azt, amit ő mond: ,,Menj be Komáromba a kenyérgyárba, és kérdezd meg a pékeket, kell-e szitálni vagy nem a lisztet? Ha nem, akkor félreteszek egy-két falat ilyen kenyeret és kiflit, s etesd meg a pékségből valakivel, hogy ízlik-e majd neki." Nem tudom, ki a hibás. A lányom, mert finnyás, vagy a pékség, ahol talán egy művelet elhagyásával időt akarnak megtakarítani. Elgondolkodom azon is, hogy a kenyér árát emelik. Mert pazarlók vagyunk. De ha a kenyér még másnap is jó volna, nem dobná el senki, úgy, mint ahogy mi sem dobjuk el az itthon sütött, házi kenyerünket. Puzsér család, Guta Pártfogója voltam a változásnak, ami nálunk oly gyorsan állt be, de csalódnom kellett. Hogy miért? Már tíz éve Zora cigarettát szívok, de amióta megdrágult, egyre több bosszúság ér. Az utolsó időben a cigaretta nedves, kevés a dohány a cigarettapapírban. Egy doboznak talán csak a felét tudom elszívni. Ha már az ember valamiért fizet, akkor az ne legyen selejt. A dohányiparban dolgozók talán ugyanúgy várták az átalakítást,-a rendszen/áltást, mint én, de akkor miért végeznek hanyag munkát, miért termelnek selejt árut? Szarka Endre VÉGÁLLOMÁS - FÉJ.ÚT0N A Pozsonyba tartó távolsági autóbusz utasai békésen szunyókálnak, csak néha pillantanak ki fél szemmel az ablakon, hol is járnak. Korán keltek, így pótolják az elmulasztott alvást. Ám a verebélyi autóbuszmegállóban eltűnik szemükből az álom. A felszállni 'készülő utasokat a sofőr türelemre inti: Tessék várni, van leszálló. Majd beszól a buszba: Verebélyi De senki sem mozdul. Hangosabban is megismétli: Verebélyi Vráble! Semmi. Erre erélyesebb hangon szól hátra: Az az utas, aki Léván Verebélyre váltott jegyet kérem, szálljon le! Az utasok egymásra néztek, keresték a ,.tettest“. Végre a hátsó ülések egyikéről kászálódni kezdett egy negyven év körüli férfi. Kopott táskájával a kezében kénytelen-kelletlen megindult előre. A sofőr mellett megállt, és halkan megszólalt: Kérek egy jegyet Pozsonyba. Erre már nemcsak a sofőr arcát futotta el a méreg, hanem az utasok is morgolódtak.- Dobja ki a szemtelent, képes lenne ingyen utazni Pozsonyig. Hogy milyen rafinált emberek vannak? Pár pillanat múlva ismét robogott a busz, de a potyázni szándékozó nélkül. Ráfizetett a „kísérletre“, mert nem sikerült megtakarítania néhány sör árát, s ráadásul a munkahelyére sem ért be idejében. Úgy látszik, nem számolt azzal, hogy a sofőrnek, aki naponta jár a vonalon, jó emlékezőtehetsége van, és mindenre kiterjed a figyelme. Bojtos János, Ipolynyék LAKÓTELEPEK SZÉPSÉGHIBÁVAL Ipolyságon évek óta gond a lakáshiány. Tavaly januárban adták át a Tabán lakótelepen az első új lakásokat. Februárban már mi is beköltözhettünk új otthonunkba. A környék még rendezetlen volt, de az minket akkor nem zavart. Lassan kitavaszodott, s egyre több szépséghiba szúrt szemet. Azt hittük, majd csak lassan elrendeződik minden. Azóta több mint egy év telt el. Ezalatt felépült szemközt egy újabb épület, majd ezzel szemben és mellett még egy- egy. Végül egy panelerdő, egy zsúfolt lakótelep bújt ki a földből. Lakásunkból nincs semmilyen kilátás. Ablakainkból a szemközti lakások szobáiba látunk, illetve a közeli kazánházra nyílnak azok, az előtte felhalmozódó hamu-, por és salak keverékre. Bosszantó, hogy a környék a mai napig nincs rendbe hozva, a maradék építkezési anyagot, hulladékot nem takarították el. A legnagyobb csalódást mégis az egy év alatt elkészült játszótér okozta. A négy épülettömb között legkevesebb 250 gyermek részére alig tízáras területen csupán két csúszda és egy forgó vasgömb van, amire maximum tíz gyermek fér fel. Készült ugyan két homokozó is, de az építkezésből visszamaradt beton, vas, gerenda, kő és huzal maradékait nem takarították el, a homokot ezekre szórták rá. A játszóteret egy járda szeli át, ami nincs lebetonozva, csak sódert szórtak rá. Viszont lebetonozták a játszótér két szélén lévő szabad területeket. Hogy ez milyen célt szolgál? Talán csak a játszótér tervezője tudná megmondani. A lakótelepen főleg fiatal házasok laknak, sok a kisgyerek, de nics hol játszaniuk. Ha már hintára és egyéb játszótéri kellékekre, mászókákra nem tellett, az illetékesek legalább minél nagyobb területet beültethettek volna fűvel, egy-két facsemetével, hogy egy kis zöldövezet is legyen, ami biztonságosabb, mint ez a balesetveszélyes játszótér. Nem szeretném azokat az embereket megsérteni, akik a lakótelepet és a játszóteret tervezték, de gondolom, ők és gyermekeik nem ilyen egészségre káros környezetben élnek. Ma a 20. század végén, amikor annyit beszélünk a környezet- védelemről, a gyerekek egészséges fejlődéséről, bosszantó, hogy ilyen lakótelep és játszótér létesül. Mészárosné Dobos Ildikó, Ipolyság Ne a kuka gyomrába Bizony, az áremelés alaposan benyúlt a zsebünkbe. Leginkább azokat sajnálom, akik eddig is kevés pénzüek, sokgyerekesek, városi lakosok, nyugdíjasok voltak. Azok nemigén tudják növelni jövedelmüket. Nos, elsősorban ezekre kellene gondolnia minden élelmiszergyártónak. A világ úgy tartja, hogy a pazarló nemzetek közé tartozunk. Harácsolunk, szükségleteinken felül vásárolunk. Azért is, mert a termelő, a gyártó, a csomagoló nem veszi figyelembe a fogyasztó igényeit. Egy-egy víkend, ünnep után pattanásig megtelnek a kukák gyomrai: penészes kenyér, sütemény, büdösödé hús, zacskójukban megavasodott tej, fonnyadt zöldség... Szomorú látvány... Nem mindig a fogyasztó a hibás. Vennék én, mondjuk, tartósított tejet kétde- cis csomagolásban, három adag karajt, két darab narancsot, öt szelet kenyeret, ha - megtehetném. Úgy, ahogy tettem Svédországban, Hollandiában, Svájcban, Nyugat-Németországban, de Jugoszláviában és Magyarországon is. Erre ma, itthon, nincs módom. A romlandó élelmiszereket családom szükségleteihez túlméretezett mennyiségben kell megvásárolnom. Kevesebbet, ha tetszik, ha nem, a piac nem kínál. így én és polgártársaim szorgalmasan tömjük a kuka gyomrát. Egyszer tán valaki mégis észbe kap: hoppá, ez pazarlás, ez bún. Adjunk a fogyasztónak annyit, amennyire szüksége van. Úgy, ahogy ez világszerte rég szokás... (ozo) Emlék (ez is) Árnyék vetődik rám. Hunyorogva feltápászkodom, kezemmel védve az arcomat szoktatom szemem a fényhez. Egy cigánylány áll előttem, kezében hihetetlen mennyiségű nyakláncot tart.- Vegyél egyet. Színezüst. Olcsón adom, darabját 300 dinárért. Gyors fejszámolás után kiderül, hogy az majdnem 50 márka. Kétnapi szállásköltségem.- Drága - mondom, és a nyomaték kedvéért horvátul is megismétlem - Puno!- Méghogy puno! - játssza a sértődöttet a cigánylány. Aztán sandán körülnéz, s halkabbra fogva a hangját, megkérdezi: - Mennyit adsz érte?- Semennyit. Nem kell az ezüstöd.- Van arany is.- Mennyiért?- Neked féláron adom.- És aztán miért adnád olcsóbban, mint az ékszerész?- Azért, mert látom, hogy te is koldus vagy. Kommunista országból jött koldus... xxx- Vásárol, vagy csak nézelődik? - szólított meg a szpliti Super Marketing áruházban az eladó.- Hát... szóval egyelőre csak az árakat nézegetem.- Tudja, mit? Menjen át a másik üzletbe. Itt a külföldiek közül csak a kapitalisták vesznek valamit. xxx- Négy személyre lesz ez az egy pizza? - kérdi mosolyogva a pincér.- Csak háromra - mondom én ugyanis fogyókúrázom.- Értem, értem. Akkor inni is csak ásványvizet hozok, jó? xxx- Van valami elvámolni valójuk? - hajol be az ablakon a vámos.-Viccel?!... (szitás) CtfQheqifcn HÁZITANÍTÓK Kezdetben voltak a nyilvános- házak, majd az utcai szerelmi árusok - a széplányok tehetősebbje autóval indult portyára; most pedig - mert a vállalkozások korát éljük - egyre-másra hirdetik magukat és felajánlják szolgálataikat - díjmentesen! - az erotikát oktató férfiúk. Kezemben az Avízo című hirdetőlap. Az Ismerkedés rovatban jobbnál jobb ajánlatok: 37 éves nős, nagyobb veleszületett erotikái igényekkel, mint amit egy átlagos házasság nyújthat, hasonló sorsú partnernöt keres. A jelige: Csak egyszer élsz. Vagy: Harminchárom éves, 185 centiméter magas, nős férfi szorgalmas tanítványt vagy lelkiismeretes tanítónőt keres, jelentkezhetnek mindazon 18 és 40 év közötti szimpatikus és diszkrét hölgyek, akik saját tanteremmel rendelkeznek, feltéve, hogy szép az alakjuk, és délelőttönként hajlandók - díjtalanul - leckét venni vagy adni - erotikából. Ezt is megértük! A férfiak kínálják fel szolgálataikat az arra rászoruló nőknek. S - micsoda nagyvonalúság! - fizetséget nem kérnek érte... De található más is a hirdetések között. Házaspár keres olyan - dús proporciókkal rendelkező - hölgyet, aki mindkét nem iránt gyengéd vonzalmat érez... Vagy az a szegény, 19 éves, szépnek mondott, félénk fiú, aki keresi azt a... férfit, kinek odanyújthatná a ... szívét. Fiatal házaspár keresi másik házaspár ismeretségét, erotikával egybekötött látogatások céljából. Olyat elvétve találni a hirdetések között, hogy férfi keresne nőt, vagy nő férfit - házasság céljából. A nemek forradalmát is megértük. Kopasz-Kiedrowska Csilla 1990. VII. 20. i/asárnap Ad amcsik Ferenc felvétele - Vágsellye
